Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-30 / 304. szám, vasárnap

1951 december 30 U J SZO Köszönjük, hogy tanulhattunk és megfogadjuk, hogy hazatérve átadjuk tudásunkat A Csehszlovákiai Nőszövetség harmóniai iskolájában lelkes aszszonycsapat fejezte be kéthetes politikai iskolázását. A délszlovákiai járásokhői eljöttek a magyar asszonyok, hogy Ízelítőt kapjanak a marx-lenini tanokból. A harmóniai iskola növendékei a falvak Egységes Földműves Szövetkezeteinek dolgozóiból, üzemek élmunkásnőiiböl és a Csehszlovákiai Nőszövetség funkcionáriusaiból tevődtek össze, azonban voltak közöttük hatgyermekes családanyák is már nem a legfiatalabb korban, akik szintén hihetetlen akarattal és tanulásszoimjjal használták ki az itt töltött két hét minden percét. Fiatalok megirigyelhették azt a lelkes tudásvágyat és akaraterőt, ami ezeknél az asszonyoknál tapasztalható volt. A kéthetes tanulást kedves és nívós búosúesttel fejezték be. Ez a búcsúest megmutatta, hogy az aszszonyok ez alatt a két hét alatt egészséges közösséggé forrtak öszsze. A műsort maguk írták, maguk rendezték és maguk adták elő. A szereplők a tanfolyam hallgatói voltak, kivétel nélkül, azaz mindegyik résztvett a műsorban. A műsor nagy meglepetést keltett, legelsősorban is azért, mert teljes egészében építő irányzatú volt és mert az egyes számokat maguk a szereplők írták. A tanuló asszonyok énekkara mozgalmi dalokat és népdalokat énekelt és előadták a Himnusz a békéért című szavalókórust. A tanfolyam költönője és egyik legkiválóbb növendéke, Szilva Mária, „Felhívás az anyákhoz" Alló Janka adta elő mély átérzéssel. Versenytársa is volt Szilva Máriának. Késő Zsófi Szelöcéről, hasonlóan saját szerzeményű versét szavalta és Nagy Hona asszonytársával egy 6ajátmaguk írta kulákjelenetben a könnyekig megkacagtatták a megjelenteket. Magyar népdalt énekelt Zsiarovsky Hermina Zsemlérröl gyönyörű mcáeg hangján és itt meg kell jegyeznünk, hogy Zsiarovszky Hermina a tanfolyam egyik legidősebb hallgatója volt, 53 éves szövetkezeti dolgozó. A bücsűestet Patho Rozália, a Csehszlovákiai Nőszövetség muzslai helyicscportjának elnöknője fejezte 'be és meghatottsággal küszködve köszönte meg a hallgatók nevében a Csehszlovákiai Nőszövetségnek ezt a ' gyönyörű két hetet és mindnyájuk nevében fogadalmat tett, hogy amit ott tanultak, azt tovább fogják adná. Kijelentette, úgy érzik, hogy megerősödtek ez ' alatt a& idő alatt arra, hogy még becsületesebben és kitartóbban harcoljanak a békéért. A harmóniai iskola hallgatóinak a legjobb kritikát érdemlő kultúrestjéért külön dicséretet és elismerést érdemel Krausz Sára, a lévai Babatex munkásnője, aki a tanfolyam kultúrreferense volt. Fáradhatatlanul minden szabadidejét kihasználva rendezte és tanította be a műsort, aminek meg is volt az eredménye. A Harmóniáról eltávozó lelkes asszonycsapat újabb aktív harcosait jelenti a békefrontnak és meg vagyunk róla győződve, hogy ők újabb csapatát fogják megszervezni a dolgozó asszonyoknak a falvakon és városokban a szocialista építés sikeres elvégzésére. Szilva Mária, az egyik legérdekesebb asszonya volt a tanfolyamnak. Muzslai parasztasszony, a szövetkezetben dolgozik. Esze borotvaéles ós írásai, amelyeket minden nehézség nélkül vet papírra, mély érzéseiről is tanúskodnak. Rendíthetetlen híve a békének és a szocializmusnak. Muzslán különben nagyon szép és dicséretreméltó az, hogy szorosan összetartanak az ottani harcos asszonyok. A kultúrműsor után sok szerencsét kívántunk Szilva Máriának, azon mély óhajtásunknak adva kifejezést, hogy szeretnénk őt mielőbb akár a szövetkezetben, akár a Nemzeti Bizottságban vezető állásban látni, hogy rátermettségét és értelmét még jobban a köznek szentelhesse. Szilva Mária meleg kézszorítással válaszolt a következő szavakkal: j — Azt üzenem az asszonyoknak hogy minden dolgozó asszony jöjjöj^ él az iskolába, mert ezután mindenki más szemmel fogja nézni a világot. Megtanultunk itt helye, sen gondolkodni és ha hazamegyek, a többi asszonytársam tanítója -szeretnék lennj és a béke megtartásának még elszántabb és kitartóbb harcosa leszek, mint eddig. Amint Zsiarovszky Hermina kiállt fekete széles szoknyájában, kezét összekulcsolva és meleg, mély szemeit reánk vetve elénekelte műsorszámát, nehezen tudtuk legyőzni meghatódottságunkat. Zsiarovszky Hermina parasztasszony, aki sokáig ette a kapitalista világ keserű kenyerét, 53 éves korában juttot el iskolába és ahhoz, hogy szerepeljen. Az ő emlékezetében a szereplés a kiváltságos úri dámák lehetősége volt. Boldogan sugárzik az arca, kicsit fátyolos tekintete, amikor búcsúzik és megjegyzi: — En 53 éves vagyok és anyám hat gyermeke közül egyedül nekem sikerült résztvennem, habár nem fiatalon, politikai iskolában. Sajnos, hogy ilyen' későn kerültem ide, de szivemből örülök ennek és az Egységes Földműves Szövetkezetek minden dolgozó asszonyának üzenek ős kérem, hogy továbbra ls tartsanak ki a béke és szocializmus ügye mellett ós vigyék ezt sikerre, mert ^tőlünk asszonyoktól nagyon sok függ ezen a téren. Nemrégen még álmodni sem mertem volna, hogy valaha is ilyen gyönyörű helyen lehessek, ahol azelőtt csak előkelő urak laktak és pühíntek. Nagyon jól éreztem itt magam és minden tehetségemmel igyekeztem tanulni és minden erőmből igyekeztem, hogy otthon hasznosítsam a tanultakat. • T. M. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Végrehajtó Bizottságának ülésszaka December 7-e és 10-e között folyt le Berlinben a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Végrehajtő Bizottságának ülésszaka. Az ülésszakon megvitatták a szövetség tevékenységét és a különböző országokban működő nöszövetségnek a béke védelme, a gyermekek védelme érdekében, az új háború veszélye ellen kifejtett munkáját. Eugénie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke beszámolt a Béke-Világtanács bécsi ülésszakának határozatairól és a békeharccal kapcsolatban a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és különböző országokban működő szervezetei előtt álló feladatokról. A Nemzetközi Demolcratikus Nőszövetség a békéért, a gyermekek védelmében, a nők mindennapi érdekeiért folytatott következetes és tevékeny küzdelmével hatalmas tiszteletet és bizalmat keltett az egész világ asszonyainak legszélesebb rétegei körében. Ezt a Szövetség soMonica Felton aktív tevékenységet fejt ki Angliában, hogy i/smertes. se az igazságot Koreáról. Rámutatott ott az angol és amerikai katonák szégyenteljes szereplésére Koreába Megkísérelték, hogy hazaárulással vádolják és csak a közvélemény hatalmas tiltakozása mentette meg a börtöntől. aAz (tiel fotelmi i JÚLIA JEGÖSINA A konstrukciós iroda már kidolgoz- | ta a terveket új teljesítőképességű | kotrógépekre, fúrógépekre, stb. Közeledett á győzelem... Harminc évvel ezelőtt a Nyevjánszki-cementgyárban épült egy hatalmas cement-kemence, amely eddig szünet nélkül dolgozott, most pedig kiégett. Ez óriási veszteséget jélent«tt, mert ez a kemence ó énként két vagon cementet termeit és most, a háború után meginduló építkezésekhez rengeteg cementre lesz szükség. Tőlünk, uralmasiaktól megkérdezték: vájjon lehetséges-e újra üzemképessé tenni a kemencét? A főmérnök engem küldött ki a kemence -megvizsgálására. Amikor megérkeztem, termelési gyűlést hívtak össze a gyárban. A megbeszélések után a gyár igazgatója, aki személyesen is jól ismert, így fordult hozzám: — Most arra várunk, mft mond Uralmas képviselője? Azért nem szólított a nevemen, mert igy akarta kihangsúlyozni, milyen felelősségteljes a válaszom. Közöltem véleményemet. Nagyon nehéz ugyan, de a kemencét teljesen helvére lehet állítani. Azonnal telefonáltam Szverdlovszkba, küldjenek sürgősen egy hegesztő-brigádot, megfelelő felszerelésekkel. Kijelentettem, hogy ezt az óriási, 75 méter magas, s három és félméter széles kemencét három hét alatt üzemképessé tesszük. A brigád tagjai, akik még nem is olyan régen kerültek ki a tankgyártás iskolájából, tudták, mit jelent a „határidő". És valóban időre elkészítették ezt a gigantikus kemencét, amely ma is remekül dolgozik. •ír Szverdlovszkban nagyon fontos munkához kezdtek. A tervező, Szatovszkij, a többi tervező segítségével egy óriási vájógépet szerkesztett. Hatalmas, elektromos erővel működő gép volt, egy lendülettel három köbméter kemény kőzetet tudott kiemelni és egy teljss fejtőbrigád munkáját végezte el. Egy megbeszélésen én is jelen voltam. A rajzok már mind elkészültek, elvi kérdésekről itt már nem esett szó. Nem is szándékoztam hozzászólni, de 3 végén mégis szót kértem. Ügy éreztem, most már nem dolgozhatunk a régi módszerekkel, mert ami a háború előtt még sikerültnek látszott, az a technikában már régen elavult, és hittem, hogy ebben az esetben is lehet egyszerűbbet, olcsóbbat és tartósabbat csinálni. Egész sor szerkezeti változást ajánlottam, ami emelné a termelés eredményeit és megkönhyítené a hegesztők munkáját. A fő-tervező támogatott és a rajzokat ki kellett javítani. Lelek nevű konstruktorral együtt végeztük el a munkát. Az eredményeken annyira felbuzdultam, hogy munka közben újabb gondolataim támadtak és ezeket is szerettem volna minél gyorsabban megvalósítani. Osztályunk^ vezetője nem támogatott terveim kivitelében, kételkedett a sikerben. De én kitartottam mellettük. Elmentem a főtechnológushoz, Popovhoz. Neki nagy érzéke\volt az újítások - iránt és komolyan támogatott. — Bizonyosra veszi, hogy eredményt ér el? — kérdezte. — Túlzás lenne, ha előre biztosra venném. A dolog nagyon nehéz, mert egészen új, kockázatos. De hiszem, hogy sikerülni fog! — Én is hiszek benne! — mondta nevetve Popov. — Dolgozzunk együtt — javasoltam. A főinstruktor kiadta a rendelkezést, hogy a tervezetet készítsék el és megkért, hogy tanulmányozzam. Három hét múlva a fémkonstrukciós műhelyben már készen állt a munka. Mielőtt a vájógépet kibocsátották volna, Szlepák, a műhely vezetője, arra kért, tartsak előadást az új gépről. Az előadáson ott voltak a mesterek és az összes szakemberek. Az előadás a technikai újításokról és a munka jövő távlatairól szólt és nagy érdeklődést váltott ki. Szlepák megkért, hogy máskor is tartsak előadásokat. Ezek az előadások nemcsak a mestereket, dé a munkásokat is érdekelték. A munkás nemcsak azt akarja látni, ami az ő szűk kis munkaszakaszán történik, de fogalmakat akar szerezni a munka minden szakaszáról. Elhalmoztak mindenféle érdekes szakkérdéssel. Ez a körülmény viszont arra mutatott, milyen magas képzettség

1 fokot ért már el a szovjet munkás. Nem vagyok régi szakember és a foiradaloraelőtti munkásságot sem ismertem. De látom, hogy még a háborúelőtti fejlődésüket is jelentősen túlhaladták. Ma minden munkás aktfv résztvevője a termelési folyamatnak. Most már nemcsak elvégzi a rábízott munkát, hanem tökéletesíti Is. És csak Gorkijnak az uralmasi munkásokhoz írt levelét 'ismertethetem. „Minden hónappal, minden évvel jobban nő és hatalmasabb lesz a munkásság akaratereje és ez mind jobban és grandiózusabban nyilvánul meg az életben, amikor a munka hősiessége csodákat teremt... GyőnyöiíS. életet építenek maguk és nagyoft boldog vagyok, hogy ezt elmondhatom..." A gyárakban látható legélesebben a folyamat, hogyan mosódik el országunkban a szellemi és a fizikai munka közötti határ. A mai szovjet munkás — a te.-emtő munka embere, aki mindig keres, gondolkozik és egyre fejlettebb lesz kulturális szintje is. És mgvon gyakran megtörténik, hogy mi, mérnökök tanulunk a sztahanovistáktól. 1947 május elsejére készült el az első kotrógép. Mind a gyár életében, mind személyes életemben ünnepélyes pillanat volt ez. Ünnepélyesen gördült ki a gép az üzem kapujához. De amikor a kapuhoz ért, érdekes, szimbolikus jelenet játszódott le: az óriási kapu kicsinynek bizonyult a mi legfiatalabb gyermekünk számára. A kotrógép nem fért ki rajta. Tehát: Uralmas, a legmerészebb tervek végrehajtója, a gyárak gyára, a gigantikus üzem — kicsinek bizonyult a mai nagy méretek számára. Ki kellett törni a falat és igy nyitni utat a gépnek. Kotrógépünk csak kis részlet az ötéves terv hatalmas és, ragyogó történelmében. De azért mi mégis nagyon büszkék vagyunk rá, mert megteremtése után m ura'masi osoport — közöttük én Is —- megkapta a Sztáliftdíjai Bármennyire súlyos dolgokat is éltem át. bármennyire nehéz volt is az út, amit megtettem, ma mégis nagyon boldog ember vagyok. Tudom, miért élek, miért fáradozom és miért adom minden erőmet a legmagasabbrendű és legigazságosabb ügyért, ami csak van a vi'ágon — a kommunizmus győzelméért! (Vége.) rainak növekedése bizonyítja. Szövetségünk — jelenítette ki Eugénie Cotton — hatvannégy ország 135 millió asszonyát tömöríti soraiban. A harmadik Nemzetközi Nökongresszus összehívására MariéClaude Vaillamt-Couturier, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkára mondott beszámolót. Megvilágította a különböző országold ban működő nőszervezetek tevékeny, ségét a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Végrehajtó Bizottságá, nak 1951 júliusában Szófiában megtartott ülésszaka óta eltelt időszakban. Arra a kérdésre, amelyet nemrég Visinszkij vetett fel az ENSz-ben — mondotta Vaillant-Couturier —, „Akarják-e, vagy nem az atomfegyver feltétlen eltiltását?", az aszszonyok százmilliói így válaszol, nak: „Igen, akarjuk és követeljük ezt kormányainktól!" A beszámoló fölött megindult vitában a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Nyugat-Németország, Irán, Anglia, Olaszország, Franciaország, a népi demokratikus országok, a skandináv országok, a latin-amerikai országok küldöttei és mások szólaltak fel. A Végrehajtó Bizottság ülésszaka fölvette a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tagjai közé Üj-Zéland, Guatemala, Costa-Riča, Izland, Venezuela, Irán és Pendzsáb (India)! országos nöszövetségeit. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Végrehajtó Bizottsága a Béke-Világtanács döntéseivej kapcsolatban határozatot hozott a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség feladatairól. A határozat kimondja, hogy az öt nagyhatalom közti békeegyezmény megkötéséért, a leszerelésért, az atomfegyver eltiltásáért folyó kampány fokozása, a különböző politikai és társadalmi rendszerek békés együttélésének lehetőségét megmutató felvilágosító munka, a Béke-Világtanács részéről az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez és a világ népeihez intézett felhívás széleskörű népszerűsítése erősíti a nemzetköri békemozgalmat és elhárítja a háború veszélyét, A Végrehajtó Bizottság felhívja valamennyi ország nőszervezetét, leplezzék le az amerikai agresszorok és cinkosaik arra irányuló kísérleteit, hogy békét hangoztató képmutató fecsegéssel leplezzék az új háború kirobbantására irányuló bűnös cselekedeteiket. A Végrehajtó Bizottság felhívja valamennyi ország nőszervezetét, vegyen tevékeny részt a különböző területeken megtartandó békekonferenciákon: az északafrikai, közelés középkeleti országok békekonferenciáján, az amerikai országok békekonferenciáján, az ázsiai és atlanti országok békekonferenciáján. A Végrehajtó Bizottság felhívja a különböző országok nőszervezeteit, hogy tevékenyen támogassák a Béke-Világtanácsnak a béke megőrzésével kapcsolatban' előterjesztett programmját. Az ülésszakon határozatot hoztak a Nemzetközi Gyermekvédő Konferencia előkészületeiről. A konferenciát 1952 április 12-től 16-lg tartják meg Bécsben. A határozat felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekvédő mozgalom jónéhány országban még nem érte el a kellő lendületet. Az ülésszak javasolja, hogy széles körben és minden eszközzel népszerűsítsék ezt a konferenciát, nagy mértékben vonják be előkészületeibe a különféle szervezeteket és a tekintélyes társadalmi, kulturális és tudományos dolgozókat; ahol lehetséges, alapítsanak országos és helyi gyermekvédő bizottságokat és a lehetőséghez képest minél több helyi konferenciát tartsanak; fordítsanak különös figyelmet arra, hogy minél több ország jelöljön kt küldöttségeket a nemzetközi konferenciára, ezenkívül tegyenek más intézkedéseket a konferencia előkészületeinek fokozására. Az ülésszak azt is elhatározta, hogy 1952 őszére összehívják Dániába a harmadik Nemzetközi Nőkongresszust.