Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-30 / 304. szám, vasárnap

1951 december 30 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Az éberség a katona fegyvere Minéi nagyobbak építő sikereink, amelyek hazánk és a világ béketá­borának erejét, szilárdítják, annáí ádázabb az ellenség gyűlölete, annál / szorgosabb és vadabb azon igyeke­zetünk, hogy népi demokratikus ha­zánk békés életét felforgassák. Kik ezek az ellenségek? Azok, akS^í hazánkban és a többi népi de­mokráciában elvesztették a dolgozó milliók kizsákmányolásának és nvo­morbadöntésónek lehetőségét, a volt gyárosok, bankárok és nagybirtoko­sok és osztályszövetségeseik — a nyugati imperialista államok tőké­sei. Eszközük, amellyel fel akarnák újítani uralmukat, az erőszak, gyil­kosságok, szabotázsok és kémkedés. A haladás országai és békeszerető népük elleni gyűlöletüket az imperia­listák már nem is igyekszenek lep­lezni. Sőt „törvényes" alapra helyez­ték. Ez év októberében az Egye­sült Államok elnöke aláírta azt a törvényt, amely szerint 100 millió dollárt fordítanak „a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia. Ma­gyarország, Bulgária, Románia és Albánia területén élő kiszemelt sze­mélyekre ... vagy ezen országok me­neívültjeire azzal a céllal, hogy be­lőlük fegyveres csapategységek ala­kuljanak, amelyek támogatnák az ÉszaSatlanti Egyezmény szervezetét, esetleg más célokra..." Az amerikai imperialisták által juttatott 100 millió dollárból a „ki­választott" népárulókat akarják el­látni, akik hajlandók gránátokkal és Kép pisztolyokkal betörni gyönyörű országunkba, tönkretenni azt, ami a béke iránti lelkesedésből és szeretet­ből nőtt ki, meggyilkolni azokat, akik lerázták a kapitalizmus nyo­morát. A 100 millió dollárból akarják tá­mogatni mindazokat, akiket kém­es felforgató feladatokkal küldenek Csehszlovákia területére. Mindezen imperialista zsoldosok el­len őrségen áll dolgozó népünk és néphadserege, amely legnagyobb mértékben veszi ki részét országtmk békés felépítésének biztosításából. A hadsereg és a nép egysége, ame­lyet a forradalmi éberség szilárdít nie?, esrvike a leghathatósabb fegy­vereknek, amelyek lehetetlenné te­szik az ellenség szándékainak ke­resztülvitelét. Ezzel a tudattal és mély felelős­ségérzettel kezdték meg néhány hét­tel ezelőtt a szocializmus építői fia­tal nemzedékének további tagjai leg­fontosabb poigári kötelességük tel­jesítését. Lelkesen és lendülettel ér­keztek a laktanyákba és ugyanilyen lelkesedéssel láttak neki feladataik teljesítéséhez.. A felelősségérzet megbízható alap a néphadsereg katonája egyik leg­szükségesebb tulajdonságának kine­veléséliez — a minden ellenség ellen irányuló forradalmi éberség kifej­lesztéséhez. Az eilenség számára a látszóla­gos csekélység, amely természetes­nek tűnik, sokat jelent. Az ilyen csekélységek sorozata az ellenség számára értékes anyagot szolgáltat­hat, amely az imperialista kémeket szolgálja, abban az igyekV^etük­i ben, hogy veszélyeztessék hazánk békés életét. f i Az 'őrszolgálatra való hiányos fél­kéazülás az őrszolgálati rendszabá­lyok nem tökéletes ismerete, a szol­gálatban való ellanyhulás, az őrzött objektum melletti nem elég éles fi­gyelem* az őrszolgálat feladatai bár­melyikének legcsekélyebb megszegé­se, mindezek a pillanatok, sokszor másodpercek, olyanok, melyeket az ellenség kihasználhatna. Vannak olyan esetek, amikor az egészségtelen bizalom és a katona jószívűsége katonai titok elárulásá­hoz és ezzel népe elárulásához ve­zetett, saját családjának eláruslásá­hoE és életük veszélyeztetéséhez. A párt- és ifjúsági szervezetek éber­séggel kapcsolatos mindennapi mun­kájában az egyes egységekbe^ külö­önsen megfeszített äntudatosíto mun­kát 'és gondosságot kell fordítani azokra, akik lebecsülik az ellensé­get, akik könnyelműségre hajlamo­sak és nem fordítanak elég figyel­met a politikai nevelésre. Egyedül az éberség elmélyítésére fordított állandó gondoskodás gya­korlati érvényesítése a szolgálatban és a szolgálaton kívül is, járul hozzá minden áruló és felforgató leleple­zéséhez és a béketábor hathatós erő­sítéséhez. A viták során ki kell emelni az olyan katonák példáit, akik minta­szereiül végzik őrszolgálatukat. Ta­nulni kell az olyan őrszolgálatot tel­jesítők példájából, mint akik az el­múlt napokban éber közbelépésük­kel ártalmatlanná tették Gardner PI­lenséges kémet és segítőtársát, Mainesnét. Gardner és Mainesné azok közül valók, akik országunkba felforgató szándékokkai jöttek, hogy segítsék megvalósítani az amerikai Imperia­listák vérszomjas terveit. Azok kö­zé tartoznak, akiknek feladata az volt, hogy Truman 100 millió dollár­ja segítségével a népi demokratikus országokban kémeket és felforgató­kat keressenek a lebukott burzsoá­zia soraiban. Nem sikerült azonban sem Gard­nernek sem segítőtársnőjének terve és nem sikerül az imperialisták ál­tal küldött többi kém és felforgató munkája /sem, mivel országunkat az a néphadsereg védi, amelynek tagjai mélyen Szívükbe vélték az eskü sza­vait: becsületes, derék, fegyel­mezett és éber katona leszek". Tisztjelöltjeink feladata — a legszorgalmasabban tanulni A bürzsoá hadseregekben is voltak és vannak tiszti iskolák. De kik le­hetnek tisztek ? Az uralkodó osz­tály tagjai és azok kiszolgálói, a gyárosok, bankárok, nagybirtoko­sok fiai, de nenj válhatnak tisztekké a munkások és a parasztok fiai. A kapitalistáké volt a hatalom, a mun­kásnak csak az ütés, a puskatus és a szenvedés jutott, az éhbér vagy a munkanélküliség. De háború esetén a dolgozók milliói voltak kénytelenek harcolni a burzsoázia érdekeiért, ha­mis jelszók alatt és ök áldozták vé­rüket. Erre jó volt a munkás és a paraszt fia. De a tiszti pályára nem voltak megfelelők. Egészen másképpen van most népi demokratikus köztársaságunkban. Én magam sem gondoltam még hat évvel ezelőtt arra, hogy újságba ír­hassak, hogy iskolába járhassak, hogy politikával foglalkozhassak. És el sem hittem volna, ha vala­ki azt mondta volna nekem, hogy tiszt leszek. Apáink harcának kö­szönhetjük, Kommunista Pártunk­nak és a Szovjetunió dicső had­' seregének, felszabadítónknak, hogy mindez valósággá vált. És ezt nem szabad elfelejtenünk. A fel­szabadításnak köszönhetjük, hogy a munkások és parasztok fiai a legmagasabb funkcióba kerülhet­nek, olyan helyekre, amelyekről az előtt még nem is álmodtak. Ezt meg kell hálálnunk és pedig úgy, hogy hűek leszünk Pártunk­hoz, becsületesen kivesszük részün­ket a szocializmus építéséből és mindenki a saját helyén derekasan fogja végezni munkáját, ötéves ter­vünk feladatainak teljesítését. Ugy háláljuk meg, hogy harcolni fogunk az osztályellenség, a kulákok ellen, harcolni fogunk a békéért, életszín­vonalunk emelkedéséért, politikai ismereteink bővítéséért. Néhány hónap üffiva néphadsere­günk tisztje leszek. Ezt úgy hálá­lom meg, hogy az iskolában a lehe­tő legjobban fogok tanlni, köte­lességeimet példásan teljesítem, tisz és altiszt elvtársaimnak munká­jukban segítséget nyújtok. A ta­( nulmányi idő alatt iparkodni fo­gok minden ismeretet a lehető legtökéletesebben elsajátítani, mind harci, mind politikai és kul­turális téren. Tudom, hogy csak így válhatok néphadseregünk jó tisztjévé, csak így vezethetem majd katonáimat a helyes úton, csak így tudom majd a parancsokat példásan teljesítem, csak így követhetem a szovjet hadsereg tisztjeinek példa­mutatását. KARASZ ZOLTÁN, tisztjelölt. Művész katonacsoport látogatta meg a pótori bányászokat Sztálin elvtárs születése napjá­nak tiszteletére ledolgozott vasárna­pi műszak keretében, eljöttek Pő­torra bányászaink közé a katonák, népi hadseregünk tagjai és gyönyö­rű, értékes kulttirmüsorral szóra­koztatták őket. Jókedv uralkodott Pőtoron. Minden bányász végignéz­hette ezt a műsort, mert délelőtt és délután is előadták. A déli sziinet sakk- és asztaltennisz mérkőzéssel telt el. A túlzsúfolt üzemi étkező­helyiség tanúskodott bányászaink nagy érdeklődéséről, Sajnos, hásonlő műsorokat nincs módunkban gyakrab­ban rendezni a jelenleg fennálló meg­felelő helyiség hiánya miatt. Hisz­-szük, hogy a tervbevett kultúrhá­zat rövid időn beiül felépítik és az üzemi CslSz csoport is széleskörű művelődési tevékenységhez lát. A katonák e látogatásán megmu­tatkozott a munkásosztály ereje, a katonák odaadása és szeretete a munkások iránt. Mint a parars­nokuk mondotta, a katonák soha nem fordulnak a munkásosztály ellen, hanem segítő és védelmezői lesznek. Igen, mai hadseregünk más, új, népi, mert a népből va­ló. Ö a reakció és a kártevők el­leni ököl. Hisszük, katona 'elvtársak, hogy köztünk, bányászok Hízott jól érez­tétek magatokat, úgy mint mi is közöttetek s előre örülünk legköze­lebbi eljöveteleteknek. Boj ZO KSS Pótor. Jobban megy már a faliújság szerkesztése Alakulatunknál a faliújság szer­kesztése elég sok nehézségbe ütkö­zött. Többen azt gondoltuk, hogy csak az írhat a faliújságba, aki már a civil életben foglalkozott az írással. Eleinte ezért nehezen ment a munka, de végül mégis sikerült az első faliújság. Segítettek nekünk a másodéves bajtársak, megadták számunkra a szükséges útbaigazí­tást. Természetes ezután sem ment a i^Uiújság szerkesztése minden ne­hézség nélkül. Még egyelőre sokan voltak olyanok, akik csak kritizál­tak, de nem vették ki részüket az írásból. Meg aztán még ezt a kritikát sem írták le,\ pedig néhá­nyat felhasználhattunk volna a faliújság szerkesztésében. A kövekező héten már tudtunk miről írni, könnyebben ment a mun­ka. Bíztattuk egymást és kritizál­tuk. Rájöttünk arra, hogy szüksé­günk van olyan elvtársra, aki a szerkesztésben jártasabb és ez se­gítséget nyújt nekünk. Ez az irá­nyítás most már nagy segítségünkre van 'és reméljük, hogy jelentős mér­tékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy faliújságunk színvonala állan­dóan emelkedjék. BALÁZS GÁBOR közkatona. \ Segítsünk bajtársainknak a politikai ismeretek elsajátításában Egységünkben Piszár Barna baj­társam segítségével közreműködők azon, hogy a magyar bajtársak mi­nél gyorsabban fejlődjenek politi­kai térén és, hogy így valamennyien példásan teljesítsük katonai köte­lességünket.' A bajtársak többek kö­zött megrendelték a Fáklyát is. Mi, a csehszlovák néphadsereg katonái, tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép érdekefT és sza­badságát őrizzük, hogy mind a me­zőn, mind a gyárakban békésen dol­gozhassanak és így bátrabban ha­ladhassunk' a szocializmus felé ve­zető úton. Azért szükséges nekünk tanulnunk, hogy megbízhatóan vé­delmezzük hazánkat. Mert csak a minden téren képzett katonák, a néphadsereg öntudatos katonái véd­hetik meg azt,~ amit felépítettünk, védhetik meg köztársaságunkat az imperialisták támadásai ellen. Ezért szükséges, hogy néphadseregünk va­lamennyi katonája teljea igyekeze­téből tanuljon, igyekezzen elsajátí­tani a katonai tudományt és tudá­sát adja át bajtársainak is. DEÁK BÉLA közkatona. / Zavartalan csend. A fehér hóta­karóval fedett erdő alszik. Csak né­ha — mint az alvó mély lélegzése -— hangzik fel magasan fenn a szél elnyújtott zúgása. A szél szava ez, a szélé, amely az éjben láthatatlan fenyőkoronákat meghimbálja. Azt a benyomást kelti ez, mintha az er­dőt faóriások alkotnák. Ugyanez a benyomása volt Woja­tycki katonának, aki egy lőszer­raktárnál teljesíti az őrszolgálatos felelősségteljes feladatát. Hosszú, sarkig érő köpenyben, tökéletes me­leg posztócipőben nem is érzi a fa­gyot. De érzi az orrán, az arcán és a ftí'ein is, amikor a fagynak sike­rül a báránybőrsapka bolyhos , fül­védői alá bújni. Wojatycki kimért léptekkel jár­ja körül a ,,zem.ljankát", amelyet arzenálnak neveztek el. ,,Be kell ismerni", gondolja az őr­szolgálatos „ezek a hidászkatonák ördögien értenek a munkához. A kövéfagyott földbe néhány óra alatt és közvetlenül menetelés után ilyen nagyszerű fedezéket vájtak. De jó parancsnokuk is van. . . Tüz az, nem ember. Megfogja a csákányt vagy a baltát és úgy nekilát, hogy a göröngyök, vagy a faszilánkok csak úgy repkednek. Palueh hidász egy fejjel magasabb, mint a had­nagy, de nem veheti fel a versenyt a munkában, bár igyekszik; hogy csak úgy füstölög". Chrrrup, chrrrup! Chrrrup, chrrrup! Vizsgálódó tekintet balra, jobbra... Már osak egy félóra van hátra, aztán Jön a váltás. Az örszobán fel; melegedhet, cigarettára gyújthat és ami a legfontosabb — forró kávét ihat. Hosszú, karcsú árnyékok feksze­nek a havon. Köztük a bokrok sö­tét -foltjai. Az a borókabokor telje­sen hasonló egy emberhez. Akarat­lanul is megnézte. Mi az? Megmozdult a bokor? Eee . .. káprázik már a szemem. A bokor újra megmozdult? Bizonyára a széltől. De hiszen szél nincs is ... Chrrrup, chrrrup ... Megállt, — olyan helyen, ahonnan éppen ellenkező irányból láthatta a bokrot. Valami fekszik a hóban. Va­lami fehér, de elég világosan látha­tó az alak, —• mintha ember volna. Fejében a gondolatok bolondul kerge. tődznek. „Riadót? És mi lesz, ha csak lá­tomás? Ez nem tréfa, — az arcvo­nal . közel van és az egész ezredet talpraállítani... Fölöslegesen csa­pok zajt". Ellenkező irányban ment. A boró­kabokor most balra esett tőle. Amikor két lépésre megközelítet­te a borókát, valami elrugaszkodott a földtől és némán rávetette magát. A géppisztoly hosszú sorozata megszakította az éjszaka csendjét. A visszhang többször megimételte a zajt. Az a valami a földre esett. Ugyanabban a pillanatban valami­lyen óriási súly a hátára esett és Wojatycki a földre bukott, miköz­ben nyakán borzasztó nyomást ér­zett. „Élve akarnak megkaparintani, nem hagyom magami'. esete \ Szaggatott mozdulatokkal kereste a derékszíj mögött a gránátot. Ke­ze tőrére akadt. Kihúzta és karja szúrásra lendült. Érezte, hogy a tőr valamilyen testbe merül, érezte, ahogyan a bordákba ütközik. Amikór felállt, keze és lába resz­ketett, de nem a félelemtől, inkább a haragtól és felindulástól. A hó­ról felemelte a géppisztolyt és kesz­tyűjével megtörülte. Egy sorozatot a levegőbe lőtt. Nem is volt erre szükség, mivel már hallani lehetett a lábak dobogását, a "tisztásra gép­pisztolyos, lövésre kész katonák ér­keztek. „Mi történt Wojatycki?" kiáltott fel Szczesniak tizedes. De már ő is látta. Mindannyian látták. Fehér álcázó ruhába öltözött nagy férfi feküdt a havon, amelyet vörösre festet a vére. „Ott a bokornál fekszik a má­sik", dadogta remegő hangon Woja­tycki. Az még élt. „Nyelvet" akart fogni és 6 maga lesz az", dörmögte az egyik kato­na. * A tizedes elhatározta, hogy a lő­szerraktárhoz két őrszolgálatost ál­lit. Wojatycki az elvtársakkal vissza­tért az őrszobára. Egyszerre csak teliszájjal elne­vette magát. „Miért nevetsz, te ütődött?" kér­dezték az elvtársak, „Amikor az a hitlerista hátulról rám ugrott, azt gondoltam, hogy él­ve nem hagyom magam elfogni és a gránátot akartam használni. Ke­resem, keresem a derékszíj mögött, de nem tudtam megtalálni. Ezért fogtam meg a tőrt. És a gránát a zsebemben van. Látod? Most talál­tam meg. A derékszíjam mögé akartam dugni, de eszembe jutott a hadnagy figyelmeztetése, hogy ne tegyem ezt, mivel a gránát köny. nyen kieshet. Ezért a zsebembe tet­tem." „Látja",', mondotta a tizedes, ,,ha nem járt volna el az előírások sze­rint, már nem élne. Wojatycki boldogan elmosolyo­dott Stefan Klimczak. \

Next

/
Thumbnails
Contents