Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-30 / 304. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! A C S EH S Z 10 V Ä KI Al M A G YAR 00 LG0ZŰ K LAPJA Bratislava, 1951 december 30, vasárnap 2 Kčs IV. évfolyam, 304. szám A podbrezovai vasművek munkássága számot vet az óév tapasztalataival és még nagyobb lendülettel lép az űjesztendobe t » í A gottwaldi ötéves terv negyedik évének t küszöbén készüljünk fel az emelt feladatok s T sikeres teljesítésére, a felmerülő nehéz- { ségek leküzdésére,' termelésünk emelésére, a munka termelékenységének fokozására! — X | * Á Csemadok tömegalapjáért Most, amikor az év befejezése ls elérkezett, számot kell adni az üzemek vezetőinek arról, hogy teljesítették a reájuk bízott feladato­kat, hogyan teljesítették Pártunk és kormányunk határozatát. Számot kell adniok arról, hogy mit végeztek jói, és mi az, amit elvégezhet­tek volna jobban. Tekintsenek vissza ez évi munkájuk eredményére, valamint a munkájuk során előadóit hibákra, hiányosságokra, hogy a jövő év kezdetén felvehessék a harcot, mindaz ellen, ami a terv telje­sítésében gátló körülmény volt. Ez év utolsó napjaiban sc-rozatosan érkeztek szerkesztőségünkbe jelentések, az egyes üzemek tervte'jesítéséröl. Örömmel vettük tudo­másul egyes üzemek jelentéseit, hogy a kitűzött határidő előtt sikere­sen befejezték az 1951. évi tervet. E jelentések között a nehézipar tervteljesítését vártuk leginkább, többek között a podbrezovai Svernja­vasüzem teljesítésének jelentését is, amely szocialista építésünk szaka­szán fontos láncszem. A podbrezovai Sverma-vasüzem vezetősége nem adott jelentést ar­ról, hogy az üzem hogyan teljesí­tette a tervet. Nem adott jelentést ezért, mert az 1951. év tervtelje­sítésével lemaradtak. Az üzem csak 91^-os eredménnyel zárja le az évet. Voltak agyán egyes üzem­részek, műhelyek, osztályok, ahol sikeresen fejezték be a tervet, ele­get tettek hazafias Kötelességüknek. Elsőnek az energiatermelés telje­sítette a tervet 117.2%-ra. Másodiknak Lauth-trio vastag­pléh hengerdéjt,-, harmadiknak a csőgyártó üzem. Ellenben vannak még igen fontos üzemrészek, mű­helyek, ahol a terv teljesítésével lemaradtak, mint például az acél­mű. Itt csak 91%-os tervteljesítést értek el. Az üzem vezetősége azzal indo­kolja a lemaradást, hogy a terv nem volt reális, meg aztán azzal is, hogy nagyrészt nulladékból dolgoz­nak, aminek Kevés a vastartalma, mint pld. ócska zománcedény, pléh és ehhez hasonló anyagból. Továb­bá a lemaradást az elavult berende­zéssel is indokolják. Ez mind igaz. Az üzem valóban elavult, régi berendezéssel termel, de a terv lemaradásának föoka nem csupán a régi elavult berende­zésben keresendő, hanem abban, hogy az üzemi pártszervezet^ nem fejtett ki kellő tevékenységet, amit bizonyít a szakszervezetek elégte­len működése is. A szakszervezetek funkcionáriusai, a szakasz- és tízes­bizalmiak alig tettek valamit a ter­melékenység fokozása érdekében. Működésük csupáv. a munkásruhák, bakancsok és más, hasonlók kiosz­tására szorítkozott. Viszont a leg­fontosabbat, a jó népnevelő mun­kát elmulasztották. Nem győzték meg a munkásokat a szocialista munkaverseny fontosságáról, az anyagtakarékoskodasnak, a munka­fegyelem betartásának szükségéről. És sok más ilyen fontos dolgot, ami a termelékenység fokozását jelen­tette volna, felületeskedve elhanya­golják. A SVERMÄSOK ŐSZINTÉN BEISMERIK, hogy voltak hibák és még ma is van sok oly kérdés, ami megoldásra vár. Az üzemi bizottság választása több elvtárs szavai szerint helyesen történt, azokat választották meg, akiket a munkások legjobbnak ta­láltak. Viszont a mühelytanácsok választása nem így történt. Itt úgy látszik. nem érvényesítették a többség akaratát, s ezek szerint nem is mondható, hogy becsületesen látják el feladataikat,' a működésűk úgyszólván nagýon sántít. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kö­vetkező eset. Novák István, a mechanikus­műhely egyik kiváló munkása, eze­ket mondotta. A munkások ezelőtt pár héttel tömegesen tettek mun­kafelajánlást. Novák István például vállalta, nogy a műszakon kívül még három műszak ledolgozásával járul hozzá a terv teljesítéséhez. Ez a munkafelajanlás nemcsak pa­pü'ra vetett üres szavak összessége maradt, hanem azt nagy szorgalom­mal le is dolgozta. Hibának mond­ható az, hogy a kötelezettségválla­lások teljesítését nem ellenőrizték, így tehát csak az tud róla, aki tel­jesítette vállalását. EGYSZÓVAL NEM TUDJAK, KI TELJESÍTETTE ÉS KI NEM TELJESÍTETTE. Ez nagyon egészségtelen és rossz hatással van a munkásokra, mert töbebn azt mondották, hogy minek a kötelezettségvállalás, olyan mind­egy. hogy vállalunk-e, vagy sem. Ezt mind azért mondják így a munkások, mert a kötelezettségvál­lalás teljesítését nem ellenőrzik, igy tehát érdektelenné válik előt­tük. A kötelezettségvállalásokat kezdettől fogva kellett volna ellen­őrizni, hogy melyik munkás hol tart kötelezettségvállalásának tel­jesítésében — mondotta Novák Ist­ván. Ez a hiba arra mutat, hogy az üzemi pártszervezet és a szak­szervezet funkcionáriusai között nincs szoros kapcsolat, szervezetle­nül folyik a munka. Azok az üze­mek, amelyek a terv teljesítésével lemaradtak, igyekeznek ezt helyre­hozni, hogy a jövő év tervteljesítése sikeresebben végződjön. A TECHNIKAI SZERVEZÉSI HIBÁK KIKÜSZÖBÖLÉSE MÁR KEZDETÉT VETTE. Az acélmüvet a terv teljesítésében az akadályozta, hogy a feldolgo­zandó ócskavas osztályozása, illet­ve előkészítése adagolható formában nem volt kielégíthető. Ennek leküz­désére és a termelékenység fokozá­sára meghosszabbították a daru­pályát, melynek építése javában folyik. A darupálya elkészítésével lehetővé válik az ócskavas osztá­lyozása adagolható formában, — mondotta Kármán Dezső kohómér­ilök. — Az acélműben a lemaradást az elavult technikai berendezések okozták. Itt a munKások munkaer­kölcse igen jó és szorgalmasan dol­goznak, pontosan megjelennek a munkában. Lógósokat itt nem is le­het megtűrni, — mondotta további beszédében Kármán mérnök. Itt A MUNKASOK MAGUK VESZIK FEL A HARCOT A KIMARADÓ ­ZÓK ELLEN. Ez az üzem olyan, ha valamelyik munkás hiányzik, akitor a napiterv teljesítése lóg a levegőben. Itt is voltak már olyanok, akiket hasz­talanul igyekeztünk felvilágosítani munkájuk fontosságáról, és amikor láttuk, hogy nem érünk el vele sem­mi eredményt, áthelyeztük őket más munkába, ahol talán mégsem érez­hető annyira, mint az acélműben, ha "Ú mulasztanak. Ivos István munkás közbeszól: — Bizony itt pontosan kell járni a munkába. Itt nem engedhető meg az, hogy valaki csak egyszerűen ak­kor távozik el, amikor akar. — Ivos István munkás már több, mint egy éve dolgozik az öntöcsarnok­ban. Az öntőcsövek készítésénél dolgozik és a legszorgalmasabb munkásnak ismerik. Nemcsak az öntöcsövek készítésénél, de több munkahelyen is derekasan megáll­ja a helyét. Dicsérettel és elisme­réssel szólnak rola munkatársai, de a mesterek, művezetők is, mert abszencia nélkül zárja le az 1951. évet. Szorgalmas munkájára, pon­tosságára az üzem vezetősége is fel­figyelt. Figyelemreméltó az, hogy a rimaszombati járásban lakik és sokkal pontosabban jelenik meg a munkában, mint a helybeliek. Ivos István most újra megszólal: — En csak akkor megyek haza, ha látom, hogy munkám megenge­di. A munkámmal, keresetemmel meg vagyok elégedve, havonta megkeresek 6—7000 koronát. — Dé a munkavezetőkkel és mesterekkel is meg van elégedve. MEGBECSÜLI A MUNKÁT, mert visszaemlékszik azokra az időkre, amikor munkenélküli volt és nem volt biztosítva a megélhe­tése. — Csak háború ne legyen, lesz még nálunk jobb élet is — mondja. — E szavak után kérges kezét nyújtva eltávozott és újra hozzálá­tott a munkához. A FINOM HENGERMŰ 77.1 százalékos eredménnyel zárja le az 1951. évet. Itt sem titkolják, hogy a lemaradást a munka rossz megszervezése okozta. Tudvalevő, hogy egy üzem függ a másik üzem­től feladatainak teljesítésében. A finom hengerműnél gyakori eset volt, hogy a martinosoktól nem kap­tak folyamatosan anyagot, s ezért át kellett térni más profilok gyár­tására. Ebből pedig mindig idővesz­teség eredt. Időveszteséggel járt §z azért, mert a berendezést át kellett szerelni és e miatt a terv teljesíté­se mélyen száz százalékon alul ma­radt. Hlavács István művezető a terme­lékenység fokozásával kapcsolat­ban ezeket mondotta: — Sem a munka megszervezése,) sem pedig a tervezés nem történt helyesen ez évben. De a jövő évre alaposan felkészültünk és reméljük, hogy amit elmulasztottunk, behoz- . zult. Arra törekszünk, hogy ezek a i hibák ne ismétlődjenek meg a jövő- > ben. Kertész Imre. 3 A Csemadok második országos közgyűlése elhatározta a járási tit­kárságok felállítását és a Csemadok taglétszámánalt fölemelését. A já­rási titkárságok november elején megkezdték munkájukat, megkezd­ték a helyi csoportok taglétszámá­nak növelését, hogy a Csemadok olyan tömegszervezetté váljon, amely teljesíteni tudja a közgyűlés célkitűzéseit. E feladat megvalósítása érdeké­ben tagtoborzási kampány indult, amelynek első része december 8-tól 23-ig tartott. A tagtoborzás decem­ber 23-án természetesen nem feje­ződött be, hanem még nagyobb len­dülettel folytatódik januárban is. Hogy az előttünk álló időt job­ban kihasználhassuk, fontos, hogy számot vessünk hibáinkkal és érté­keljük eredményeinket. Bacílek elvtárs 1951 június 1-én Nyitrán tartott beszédében azt mondta: „Véleményem szerint a Csemadok össztaglétszáma 80— 100.000 lehetne". A Csemadok köz­ponti bizottsága azt a célt tűzte, ki maga elé, hogy január 31-ig 50.000­re emeli a tagok számát. Miután a taglétszám a közgyűlés előtt 22.000 volt, tehát ehhez még 28.000 tagot kellett beszervezni, hogy az elénk Vul kitűzött irányszámot elérjük. Az a kérdés merül fel, mit való­sítottunk meg eddig, hány új tagot szereztünk. A válasz erre ez: keve­set. Az elmúlt két hetet nem hasz­náltuk ki eléggé ... Nem végeztünk olyan . munkát, amely méltó lett volna a második közgyűlés célki­tűzéseinek megvalósításához. Mi az oka ennek? Erre csak azt válaszolhatjuk, hogy a tagtoborzást nem előzte meg kellő felvilágosító munka és községeinkben, falvaink­ban sckan azt se tudják, hogy mit is jelent a magyar dolgozók szá­mára a Csemadok. A kívánt ered­ményt, az 50.000-es taglétszámot csak akkor érhetjük, el, ha felvilá­gosító munkával odahatunk, hogy minden magyar dolgozónak meg­magyarázzuk. hogy a Csemadokban a helye. Eddig magyarlakta fal­vainkban a lakosságnak csak a kisebb része tagja a Csemadoknak. A magyar dolgozók túlnyomó része még kívül áll a Csemadokon. De ez a réteg is szereti és 1 támogatja min­den megmozdulását a Csemadok­nak, csak éppen nem tagja, mert nem látja elég világosan, hogy mi­ért kell belépnie a Csemadokba. Százak és ezrek vannak még az or­szág minden részeiben, akik rész­ben ismerik a Csemadok célkitűzé­seit is, talán aktívan együtt is mű­ködnek a helyicsoport kultúrbri­gádjával, csak éppen nem tagjai a Csemadoknak'. Nos ezeket kell első­sorban felvilágosítani arról, hogy a Csemadokban többet lássanak, mint műkedvelő színjátszócsopcrtot, ének­kart vagy tánccsoportot. Kell, ok­vetlenül szükséges, hogy . ők is fel­ismerjék, hogy a Csemadok Cseh­Szlovákia szocializmust építő ma­gyarságának tömegszervezete. A Csemadok tanítója, támasza és irá­nyítója miniden magyar dolgozónak. Tanító, mert, megismertet bennün­ket a Szovjetunióval; megtanít ben­nünket úgy élni, ahogy a szovjet emberek élnek. Támasz, mert segít az építőmunkában és az ellenség el­leni harcban. Iránymutató, mert megismerteti velünk Pártunk irány­vonalát, céljait. Ezt a felvilágosító munkát elmulasztották az agitket­tősök. Az a kérdés merült fel továbbá, hogy az agitkettősök hogyan is vi­lágosíthatták fel' a magyar dolgo­zókat, ha ök maguk sem voltak előkészítve az agitációra. Az ilyen agitkettősök, mihelyt beléptek egy házba és nem fogadták őket úgy, ahogy elvárták, azonnal tovább mentek,'a helyett,-hogy megmagya­rázták volna látogatásuk célját, ahelyett, hogy teljesítették volna azt a feladatot, amelyet népidemo­kráciánk elvár minden öntudatos dol­gozójától. Az a tény, hogy a tagtoborzást nem előzte meg kellő felvilágosító, munka, természetesen magával hoz­ta, hogy az agitkettősök működése nem lehetett kielégítő. Éppen ezért a járási titkároknak január havában be kell hozniok mindazt, amit decemberben elmulasz­tottak és mindenképpen odaadó munkát kell végezniök a tagtobor­zás terén. Újra és újra meg kell lá­togatniok a helyi csoportokat, buz­dítani, segíteni a kultúrtársakat. Nem könnyű munka ez. Esőben, sár­ban, fagyban, hóban járni a falva­kat, de sok függ a titkárok jó fel­világosító munkájától is. Tapaszta­latból tudjuk, ott, ahol a járási tit­kár szívén viselte a tagtoborzás si­kerét és lelkiismeretesen végezte el a rárótt tisztséget, ott a felmerülő akadályokat sikeresen legyőzték. A zselizi járásban például komoly si­kereket tud felmutatni a helyicso­port, míg a párkányi és galántai já­rásban alig tudnak valami komoly eredményt felmutatni. A zselizi já­rásban a helyi csoport tagjainak létszámát több mint kétszeresére emelték és újabb helyi csoportok alakultak. Mindezt a sikert Lojt elv­társ, a CSEMADOK zselizi járási titkára, jól megszervezett felvilágo­sító munkájával érte el. Az ó" példáját követnie kell a töb­bi járási titkárnak is. Indítsunk hat­hatós felvilágosító munkát minden faluban. Ahol ínég nincsenek agitá­ciós pároít, ott azonnal meg kell őket szervezni. Az agitketösöket is­koláztatni kell, egy-egy nap ered­ményeit, tapasztalatait meg kell kö­zösen beszélni, alaposan megvitatni, hogy átadhassák egymásnak módsze­reiket éa tanuljanak azokból. Az új belépési nyilatkozatokat azonnal to­vábbítani kell a járási titkárságra és semmiképpen sem szabad őket ott hevertetni hetekig, mert ez nagyon hátráltatja a tagsági igazolványok kiadását. Továbbá nagyon fontos, hogy az agitációs munkát ne csak az ifjúság végezze, hanem az idősebb generá­cié is aktívan kapcsolódjék be ebbe a nemes és értékes munkába. A he­lyi csoport tagsága elvárhatja, hogy elsősorban vezetőjük, az elnök, titkár és valamennyi választmányi tag, ve­gyék ki részüket a tagtoborzásból példás módon. A tagtoborzásnak az agitációs pá.rokon kívül vannak más módjai is. Igy abban a faluban, ahol helyi rádió van, a hangszóró útján fel kell híyni a község lakosságát a CSE­MADOK-ba való belépésre, termé­szetesen ismertetve a CSEMADOK célkitűzését. A faliújságokat ugyan­csalt fel kell használni erre a célra. Csasztuskákkal dicsérni kell a jó agitkettösöket és bírálni kell azokat, akik hanyagul végzik munkájukat. Egyszóval minden alkalmat fel kell használni arra, hogy ismertessük meg a magyar Nlolgozókkal a CSEMA­DOK célkitűzéseit és a tagtoborzás jelentőségét. A kampány ideje alatt kultúrver­senyt kell rendezni és az agitkettő­sök hívjanak meg mindenkit erre a kultúrelöadásra, ahol a tagtoborzás szép eredményeit féltőképpen ün­nepeljék meg. Előttünk áll január hónapja és ezt az időt fel kell használnunk arra, hogy a decemberi két hét gyenge eredményeit behozhassuk, t Szívvel­lélekkel / kell nekilátnunk a munká­nak és ne a nehézségeket keressük, hanem ellenkezőleg, számolju~k be miként, milyen módon győztük le azokat. Fel tehát magyar dolgozók, hogy január 31-re a CSEMADOK ne csak, elgrje, de messze túl is haladja az 50.000-es taglétszámot. Sz. R. i

Next

/
Thumbnails
Contents