Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-27 / 301. szám, csütörtök

Jľiuiitk(ííiLe,otUz(ilfik wjáJk A vágbeszterceí Klement Gottwald-üzemben élmunkáshét folyt Sztálin elvtárs, a béke nagy zászlóvivője tiszteletére Sztrün elvtárs 72-ik születésnapját a vágbesztercei Klement Gottwald-üzcm dolgozói szocialista építőkhöz méltóan ünnepelték. ÉLmunkáshetet tartottak, amelyn'ek már első napjaiban nagyszerű munkássikerekről tettek jelentést a különféle üzemek egyéni munkásai, munkacsoportjai, söt egész osztályai. Truchük Lajos, aki azelőtt a kerületi felvásárló üzem alkalmazottja volt, még ez év júliusában jelentkezett a termelésbe és október óta dolgozik a Klement Gottwalá-üzemben. Rövidesen százszázalékos eredményt irt el, és most az élmunkáshét első napján 210 százalékot. Bár műr 58 éves, normáját állandóan foltozza. Truchlík elvtárs így nyilatkozott' „ \~ért igyeksz•.•:>! l^l!;iism?retes?n dolgozni, mert látom, hogy a nép kormánya törődik velünk dolgozói: kai. Nagyon helyes, hogy azol: nkik tevékenyen rér.ztvesznék a szocializmus építésében, többet keresnek, mint a ténfergők." Ugyanígy gondolkozik a 45 éves Palap Péter munkás, aki az élmunkáshét folyamán 210 százalékos teljesítményt nyújtott, Lovísek György r.ki 210 szágr-.'é

1-"'! 250 százalékra, ---"r Zsófia, aki 194 szí.— ' 200 százalékra, és Kouba Anna, aki 224 százalékról 230 száza': emelte munkateljesítményét. Örömteli jelentést kaptunk a hengerező osztályról, ahol az utolsó három hónapban az átlagos munkateljesítmény 163.8 százalék volt. Az élmunkáshét első napján az egész műhely átlag 180.8 százalékos eredményt ért el. A 45 éves Altáni Adél, aki 158 százalékról 180 százalékra fokozta normáját kijelentette: Teljesítlmén.vemet azért fokozom, mert igy akarom kifejezni elégedettségemet, hogy a kormány olyan nagy gondot fordít ránk, dolgozó nőkre és nagyobb é!"lmlszoradagokat is juttat nekünk, m'nt a nemdolgozó nőknek. Kmety József újító, aki már eddig körülbelül ötmillió korona értékű megtakarítást ért el az üzemben, ezt mondja: „Én is helyeslem kormányunk új élelmiszer ellátási rendelkezéseit, mert általuk még inkább korlátozza a napi szükségleti cikkebből való spkulálst és igy azok elsősorban a dolgozóknak jutnak, akik munkájukká] meg is érdemlik." A drótkészítö osztályon Kocián V. József, Baja János, Zsigó Augusztín, Miklusica István, Skarda József, Kmety József és Filípek Ferenc kötelezettséget vállaltak Sztálin elvtárs 72-ik születése napja tisz teietére, hogy munkájukban bevezetik Korahelnyikova elvtárs munka* módszerét. Ezáltal lényegesen csökkenteni fog'ják a selejt és a hulladék mennyiségét és megtakarítanak az üzemnek egymillió koronát, Skarda József és Zsigó Károly elvtársak még külön kötelezettséget vállaltak, hogy tökéletesen rendbehozzák á „Kratos" jelzésű dróthúzó gépet, ezáltal megtakarítanak számos szakmunkaerőt és hatszáz munkaórát. ^ Rezák István reszelő, teljesítményét 180-ról 274 százalékra. Komák András 174 százalékról 243 százalékra, Kermeny Gáspár présmunkás 202 százalékról 296 százalékra és Pavuk Márton 194 százalékról 253 százalékra emelte az élmunkáshét keretében. A mesterek k'zü! Csunderlik, IIolenda, Jurkovhss, Milucskij, Lscák elvtársak az élmunkáshéten szintén nem akartak lemarjon! és Sztálin elvtárs tiszteletére vállalták, hogy tekintet nélkül munkaidejükre azon lesznek, hogy mindenképpen emel'jék a termékek mirösérét és mennyiségét. A munkát tökéletesítik, jobban megszervezik, hogy a gyen"" pontekat mindenhol kiküszöböljék. Hanus József, a gépmfflfyelybén •min:

1 "árt az HmnaSíshét.. első Dánján 320 százr'ékra tel!esit=tte munkáját egy új gyorsmegmunkáló módszerrel. Versenyre hívta ki az összes marósokat az élmnrikáshéten elérendő iVgmagasabb teljesítményért és vállait?., hogy ö maga selejt nélkül fog dolgozni. Hanus elvtárs fiatal CsISz-tag, aki a Klement Gottwald-üzem tanoncközpontjában tanult ki. Azért dolgozik olyan lelkesen, mert látja, hogy Kommunista Pártunk dolgozóinak számára a boldogabb holnapot biztosítja. „Tudom, — mondja, hogyha jobban akarunk élni, azt csakis jobb munkával érjük el." Uhrín József, a préselők főnöke vállalta, hogy 1952 június 30-ig kiküszöböli a csőegyengető gépek lármáját, amely zavarólag hat a munkásokra. FERANEC ANTAL levelező, Vágsellye ez A rozsnyói vasútépítő'? s's be

?ejezíék évi munkatervüket Sztá in elvtárs születés etésnap

;ára Már a mult köztársaságban tervezgették a Torna-Rozsnyó-i vasútvonal megépítését. Ez a terv azonban végig csak terv maradt "s a vasútvonal csak most, a szocialista építőmunka keretében, népi demokratikus köztársaságunkban valósul meg. 1951 június havában kezdtük mc~ a munkálatokat. Mi, Rozsnyó-környéki munkások jól tudjuk, hogy ez a vasút a mi jobb életünket fogja elősegíteni és m'r most is emeli életszínvonalunkat. Örömmel dolgozunk itt, mert felismertük, hogy milyen fontos a jó vasúti összeköttetés a HUKO f kohókombinát és a Szovjetunió felé. Ezért elhatároztuk, és teljesítettük is azt a kötelezettségvállalásunkat, hogy ez évi munkatervünket nagy tanítónk, szeretett Sztálin elvtársunk születésnapjáig, december 21ig befejézzük. A vasútépítésnél szocialista munkaverseny folyik, amelyben mindannyian résztvesziink és ezáltal egyre fokozódik munkateljesítményünk. DOJCSÁN SÁNDOR és GAZDA JÁNOS, Hrhov, p. Torno Mit végeztünk a Szovjet Barátság Hónapjában Nagymegyeren A nagymegyeri állami gazdaságban a Szovjet Barátság Hónapjában több, mint 300 taggal szaporodott a Csehszlovák Szovjetbarátok Szövetségének üzemi csoportja. A csc-port szervezője és irányítója Füss Károly elvtárs, aki jól megfelelt annak a funkciónak, amelyre öt mi munkások kiválasztottuk. A többi funkcionáriusok is mind tevékeny fiatal elvtársnök és elvtársak, akik annak tudatában, hogy mérhetetl' szeretettel és barátsággal tartó- i a szovjetnépnek és nagy tanít.", nak Sztálin elvtársnak, azon igyekeznek, hogy minden egyes munkást meggyőzzenek és beszervezzenek a Szovjet Barátok soraiba. Mi, a nagymegyeri állami birtok dolgozói elhatároztuk, hogy azért is megmutatjuk a falusi kulákoknak, az amerikai imperialistáknak és híveiknek, hogy olyan szerkezetbe szervezkedünk, amelyik szorosan összeköt minket a béketábo

r nagy vezetőjével, a Szovjetunióval s a többi demokratikus államokkal. Ez a szervezet és ez a barátság örökké fennmarad, mert tagjai a szocializmus útján haladnak és a szocializmus győzelme megrendíthetetlen.. PÁL KÁLMÁN munlíáslevelező, állami birtok, Nagymegyer Nem sírjuk vissza a „régi jó" világot A párkányi vasúti étteremben üldögéltem. Asztalomhoz ült egy körülbelül negyven éves férfi. Beszélgetésbe eredtünk és az ember elmesélte, hogy mint munkás dolgozik és hétezer koronát is megkeres egy hónapban. Kap ezenfelül családi segélyt is a gyerekekre. Most vett egy. szép öltöny ruhát, télikabátot és a gyerekeknek cipőket. Elmondta, hogy normáját 120%ra teljesiti és tudatában van annak, hogy minden százalék, amit normán felüt teljesít, még inkább előre viszi életszínvonalunk emelkedését és a béke ügyét. — Nem is értem azokat, akik az -úgynevezett »régi jó világ« után sóhajtoznak. Itt útitársam sóhajtott egy nagyot és - elmesélte,, hogy Bény faluba való, ahol azelőtt, mint aratómunkás dolgozott egy hatvan holdas kuláknál. Napkeltétől napnyugtáig robotolt, családja mégis nélkülözött. Egyszer a kulák nagy dölyfösen megszólította: »Te is benne vagy a Kommunista Pártban? Akkor már szedheted is magad, nincs szükségem kommunista aratóra. Mehťett könyörögni egy másikhoz, hogy vegye fel munkába és talán még rosszabb viszonyok között kellett élni. Még a templomba sem mehetett, mert csak egy kopott ruhája volt és egyszer ilyen megjegyzést hallóit az egyik kuláktól: »Nem ülök a mellé a tetves mellé«. A gyerekei sem voltak rendesen felöltözve és

t a kulák gyerekek csúfolták őket. Hu utánam jöttek a kulák gazdaságába, a kulák gazda csak lenézte őket és inkább a malacaiba tömte a tejet és a tehenekbe a lisztet, minthogy gyerekeimnek adott volna egy karéj kenyeret. Aztán már nem bírtam tovább, kitört belőlem az elkeseredés és megmondtam neki, hogy nem sokáig nyúz már, mert jön a Vörös Hadsereg és megszabadít minket a kizsákmányolóktól. Le is tartóztattak ezért a Horthy-pribékek és internáló táborba vittek, ahonnan a Vörös Hadsereg szabadított ki. A felszabadulás után bizony már nem mentem a kuláknak dolgozni. Es mikor hívott, megmondtam a szemébe, hogy most ugy-e jól jönne neki a kommunista arától Azóta már a kulák ül, lecsukták, mert nem tartolta a tervezett marhaállományt. Oda került, ahová többi szabotáló társai, lakik nem nézik jó szemmel, hogy életszínvonalunk állandóan emelkedik és hogy azok, akik valamikor koldusok voltak és akiket ők semmibe vettek, ma már emberhez méltó életet élhetnek«. Szeretném felhívni eire a nyilatkozatra azoknak a figyelmét, akik még mindig nem látják, hogy ha előfordulnak is kisebb zavarok, általában mégis mennyire emelkedett a dolgozók életszínvonala és vásárló ereje, hogy ma mindenki jót öltözhet, mi g azelőtt/ ezrek és tízezrek még egy öltözet ruhát sem vehettek egy évben. Ma minden dolgozónak három-négy öltözet ruhája is von, nincs munkanélküliség, nem kell éhbérért dolgozni a kapitalistáknak. Mi dolgozók rem felejtjük el. milyen elnyomatásban volt részünk a mult rendszerben és minden erőnkkel harcolni fogunk a kapitalizmus maradványai ellen, azok ellen, akik szabotálni akarnák békés építő munkánkat. A Szovjetunió oldalán harcolni fogunk a világbékéérl és megsemmisítjük a háború rémét. BALLA JÓZSEF, a munkásszerkesztő tanfolyam hallgatója, Í'«m<^U. A munkáslevelező-mozgalom jelentősége a szovjet sajtóban A szovjet sajtónak egyik legfontosabb jellegzetessége az, hogy — ellentétben a burzsoá sajtóval — teljes mértékben a dolgozók tömegeiire támaszkodik, velük szoros kapcsolatban áll. Ebben rejlik ugyanakkor a szovjet sajtó ereje, tömegeket mozgató hatása, — így töltheti csak be a kollektív szervező és propagátor szerepét, így harcolhatott csak hatásosan a múltban a szocializmus és ma a kommunizmus megvalósításáért. A cári rendszer idején az Iszkra, Brdzola, majd 1912-ben a Pravda, — ezek a harcos bolseviki lapok — sok száz és ezer külső munkatárssal, munkás és földműves levelezővei tartották fenn a kapcsolatot. Igy például a Pravda minden számában átlag 40 munkáslevél volt. A Szovjetunió munkáslevelezö fogalmának tehát mély gyökerei vannak és ezekből nőtt ki új körülmények között a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a szovjet sajtó hajtóereje és segítője, a munkáslevelező mozgalom. Rohamos fejlődésnek a fehérek ellen folytatott polgárháború és az imperialista beavatkózók elleni küzdelem befejezése után indult. 1923-ban a Bolsevik Párt Xn. kongresszusa foglalkozott ezzel a tömegmozgalommal és hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonított neki, bizonyítja az, hogy a kongresszus úgy jellemezte, mint a Párt új erejét a szovjet újságírásban. Az iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálásának éveiben már fontos szerepet töltöttek be a munkáslevelezők, akik nemcsak munkatapasztalataikról, sikereikről, az új munkamódszerekről írtak, hanem rámutattak a hibákra, s mindarra, ami gátolta a gyorsabb ütemű építést, az osztályellenség aknamunkájára és írásaik híven visszatiirözték a dolgozók tömegeinek hangulatát. A sztálini ötéves terv során a munkásés földmüveslevelezők hatalmas segítséget jelentettek a szovjet sajtó számára. A Szovjetunióban nagy gondot fordítanak e tömegmozgalom fejlesztésére. Az egyes lapok színvonalát nagyrészt abból a szemszögből ítélik meg, hogy milyen gondot fordítanak a munkáslevelezés megszervezésére, hogyan foglalkoznak a dolgozók leveleivel, milyen a szerkesztők viszonya a munkáslevelekhez, hogyan intézik el bírálataikat, hogyan nevelik őket. Az SzK(b)P eddig több határozatot hozott a szovjet sajtóval ^kapcsolatban és bennük mélyrehatóan foglalkozott a ^munkáslevelezö mozgalom kérdésével, konkréton rámutatva a felmerülő hibákra és kitűzve a helyes fejlődés irányát. A Pravda, az SzK(b)P központi lapja is többször rámutatott már az egyes szerkesztőségek hiányaira, ami a levelek kezelését, a munkáslevplezőkkel való foglalkozást illeti. A Bolsevik Pártnak köszönhető, hogy ma a szovjetujságoknak szerkesztőiben kívül több, mint 3 millió munkatársuk, levelezőjük van. Ez hatalmas anyagi erőt képez. Igy válhatott csak a szovjet sajtó erős fegyverré a Szovjetunió dolgozóinak kezében. A munkás- és földműves levelezők mozgalma a szovjet sajtó büszkesége. Nemcsak i szerkesztők nőttek ki soraikból, hanem közéleti, szakszervezeti, gazdasági tényezőit is. Ezek valamikor, mint egyes szovjet lapok munkatársai, levelezői kezdték meg ténykedésüket. Ez a jelenség azt bizonyítja, hogy a munkáslevelező-mozgalom a Párt fegyverét jelenti, hogy segítségével a Szovjetunió dolgozóinak széles tömegeit vonják be a kommunizmus legaktívabb életebe. G. L Hálánk íeléje szállt... A szocialista hasa, a szovjetek or. szár/a 200 milliós népének és vele együtt a szocializmust építő népi demokráciák és a hatalmas 470 milliós félszabadult Kína dolgozóinak szeretete szállt december 21-én a moszkvai Kremlbe Sztálin elvtárs felé. De nemcsak a felszabadult országok dolgozói fejezték ki szeretetüket Sztálin elvtárs iránt, hanem a gyarmati és függő országok munkásai, a kapitalizmus járma alatt sínylődő dolgozók tízmilliói is ezen a napon Sztálin elvtársra gondoltak. Ahol Sztálin, ott a győzelem! Sztálin elvtárs neve összeforrt a világ dolgozó népével, mert benne látják a munkásosztály s a világ becsületes dolgozói igaz vezérüket, a tartós világbéke megteremtéséért küzdő népek élharcosát. Sztálin elvtárs, a marxizmus-leninizmus ideológiájának továbbfejlesztője, Lenin elvtárs leghűségesebb és legkimagaslóbb tanítványa. Ö volt a Nagy Októberi Szo. cialísta Forradalomnak, a beavatkozók és a fehérek elleni harcoknak, az iparosítás és az ötéves tervek korszakának, a Nagy Honvédő Háborúnak fáradságot nem ismerő, legkitartóbb, győzelmes vezére. Az orosz proletariátus az ö vezetésével kezdte még nagy építömun. káját, az ö irányításával győzött a szocialista gazdasági és társadalmi rendszer a világ egyhatodán. 1936 december 5-én az ő nevéhez fűződik a világ legdemokratikusabb alkotmánya, a Sztálini Alkotmány megalkotása. Ez a£ alkotás rögzítette a harcnak s az építő mienkának eredményeit a Szovjetunióban. Amíg a szovjet nép mi'iden erejét megfeszítve dolgozott hazája eröseb• bé tétélén, a nemzetközi tőke urai, felbíztatva a hitleri fasizmus világuralomra vágyó banditáit, a szocializmus országának megsemmisítésére készültek. 19^1 június 22-én a fasiszta hadseregek meglepetésszerűen, rablómódra rátörtek a Szovjetunióra. Megkezdődött a Nagy Honvédő Háború. A második világháború legborzalmasabb csatái dúltak a szovjet földön. A Nagy Honvédő Háború nehéz évei alatt azonban a szovjet nép ismét bizonyságot tett erejéről s ahogy nem sikerült 1917-ben szétzúzni a fiatal szovjet államot, úgy ez az igyekezetük most is kudarcot vallott. A szovjet nép e harcok közepette még jobban összeforott nagy vezérével, Sztálinnal. Az ö nevével indultak rohamra a hősi szotjet katoWík, győzelmet győzelemre aratva a hitlerista-fasiszta fenevadak fölött. A szovjet nép győzelmesen befejezte a Nagy Honvédő Háborút, minden erejével hozzáfogott a sztálini békekorszak hatalmas arányú építkezéseihez. A kommunizmus nagy építkezéseit Sztálin elvtárs kezdeményezte. Es Sztálin elvtárs élete, küzdelme, amelyet folytatott és ma is folytat a dolgozók jogainak kivívásáért, a tartós vilégbéke megteremtéséért, minden dolgozóból kiváltja a hálát, a megbecsülést. FARKAS KÁLMÁN, a munkásszerkesztö tanfolyam hallgatója.