Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-27 / 301. szám, csütörtök

r1951 december 27 UJSZG A. J. Visinszkij beszéde az ENSz politikai bizottságában az USA agresszív akcióiról Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere az ENSz politikai bizottságának december 21-iki ülésén újabb nagy beszédet mondott az Amerikai Egyesült Államok agreszsziv cselekményei és más államok belügyeibe való beavatkozása kérdéséről. Beszédéből a következő részleteket közöljük: Különféle küldöttségek egész sor képviselője szólalt fel itt, — kezdte beszédét Visinszkij elvtárs. Mindegyik a maga módján beszélt. Ha azonban megpróbáljuk felszólalásaik általános vonalát meghatározni, ha ezeket a felszólalásokat összegezni próbáljuk, akkor szem előtt kell tartani, hogy ezek a képviselők, mint Kanada, Belgium, Kuomintang, Costarica, Jugoszlávia, Brazília, és több más ország képviselője, közéjük sorolva Anglia képviselőjét is, ugyanannak az agreszszív Atlanti-tömbnek tagjai, vagy pedig annak hátvédjéhez tartozók, és ez határozza meg állásfoglalásukat is az adott kérdésben. A rosszakaratú felszólalások oka érthető. Arról van szó, hogy a Szovjetunió, — és ez a fő oka annak, hogy a Szovjetuniót támadások érik — a legfőbb, s legnagyobb akadály, mondhatnám leküzdhetetlen akadály az új világháború útjában. Az Önök Atlanti-tömbje pedig új világháború felé megy, ennek a háborúnak örvénye felé sodorja az egész emberiséget. Panaszt emelünk az Amerikai Egyesült Államok ellen, ezúttal is felemeljük szavunkat a háború ellen és mindvégig következetesen, védelmezni fogjuk ezt az álláspontunkat. Az október 10-iki törvény újabb lépés egy új világhábarú felé — hangsúlyozta Visinszkij elvtárs. A Szovjetunió küldöttsége az USA ellen emelt vádat megcáfolhatatlan bizonyítékokkal erősítette meg Azzal kapcsolatban, hogy Mansfield, majd utána az egyes országok őt támogató képviselői itt azt hanggoztatták, hogy a Szovjetuniónak meggyőzően bizonyítania kell az USA-val szemben emelt vádakat, hangsúlyoznom kell, hogy a bizonyítékokat előterjesztettük. Ezeket a bizonyítékokat megvizsgálták, de semmivel sem cáfolták meg. Hogy végeznek ezzel a kérdéssel, szükségesnek tartom összefoglalni azt, amit kizárólag a kongresszusi tagok kijelentéseiből bizonyítékul felhoztunk. ők beismerték először is azt, hogy az október 10-iki törvényhez hozzáiktatott módositásnak, következésképpen az egész október 10iki törvénynek az a célja, hogy a Szovjetunióból és a népi demokráciákból érkezett úgynevezett „menekültek" közül egyes személyeket és egész csoportokat pénzeljenek és toborozzanak, belőlük katonai alakulatokat szervezzenek, amelyeket épp ugy, mint az egyes személyeket, fel lehet használni az Atlanti-tömb terveinek megvalósítására. Beismerték azt is, hogy a fentemiitett országok elleni ellenséges alakulatokat és az ellenséges tevékenységbe bevont egyes személyeket az erre a célra előirányzott 100 millió dolláros összegből az Egyesült Államok, továbbá az Atlanti-tömb más tagállamai területén, vagy az említett országok területén alakítják meg. Beismerték továbbá azt is, hogy a fentemiitett célokra tervezett katonai alakulatok létesítésén kívül háborús bűnösök, szökevények, és egyéb úgynevezett menekültek egyes csoportjait vagy egyes ilyen személyeket arra használják fel, hogy terrorizálják az említett országok lakosságát, hogy terrorcselekményeket hajtsanak végre. Beismerték végezetül azt is, hogy ezeket a katonai alakulatokat nemzeti katonai alakulatokként, nemzeti ezredzászlókkal, katonai megkülönböztető jelvényekkel, megfelelő nemzeti parancsnoksággal alakítják meg. fis beismerték azt, hogy ezeket a katonai alakulatokat nemzeti légiókként beiktatják az Atlanti-tömb hadseregébe. Ezzel kapcsolatban azt tervezik, hogy az úgynevezett európai hadseregbe is beiktathatják majd őket Nem véletlen, — hangsúlyazta Visinszkij elvtárs, — hogy senki az USA hivatalos képviselője sem, — próbálta egyetlen szóval is helyreigazítani, még kevésbbé cáfolni azt, amit mondottunk. ban nemcsak, hogy alakit ilyen katonai egységeket más országoknak az USA területén tartózkodó polgáraiból, hanem céljául tűzi ki — és erről a célról szintén nyíltan beszél, törvényében, hogy a fenti országok egyes polgárait harcba vonja ugyanezen országok törvényes korményai ellen. Amikor Önök ezeket az embereket kiválogatják, bevonják katonai egységeikbe, nemzeti egyenruhát adnak rájuk, kiképezik őket, fizetnek nekik és arra készítik őket elő, hogy később résztvegyenek az ellenünk irányuló fegyveres támadásban, — akkor mi jogosan állapítjuk meg, hogy Önök hallatlan bűncselekményt követnek el a nemzetközi jog ellen, a nemzetközi jog elvei ellen, az államaink között jelenleg is fennálló normális diplomáciai kapcsolatok és a béke ellen. Az USA kormánya békeidőben, napjainkban katonailag kiképezi ezeket az embereket, ejtőernyővel ledobja őket a Szovjetunió és a népi demokratikus országok területére, hogy ott az emiitett országok kormányai, az említett országok állami és társadalmi rendje ellen irányuló bűncselekményeket kövessenek el. Önök ezt teszik és ez be van bizonyítva. Visinszkij elvtárs ezután leszögezte: a Szovjetunió sohasem folyamodott ahhoz, hogy területén fegyveres bandákat, vagy katonai egységeket szervezzen más, olyan országok elleni harcra, amelyekkel diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. Visinszkij elvtárs az amerikai küldött egyik rágalmazó kijelentésével kapcsolatban idézett Sztálin elvtársnak 1936-ban Roy Howarddal, az amerikai „Scripps Howard Newspapers" nevű újságtröszt elnökével, folytatott beszélgetéséből. Sztálin elvtárs akkor a politikai emigránsoknak nyújtott menedékjog kérdésével kapcsolatban hangsíilyozta, hogy a szovjet kormány sohasem tűrne meg területén egyetlen egy terroristát sem, bárki ellen is tervezzen bűncselekményeket. A szovjet külpolitika a béke megszilárdítását, a i új háború veszélyének elhárítását szolgálja Az USA védelmezői közül senki még csak kísérletet sem tett, hogy cáfoljon, vagy bizonyítson önök azt gondolják, — folytatta Visinszkij elvtárs, — hogy mindezek után nyílt és egyenes tagadással ki lehet térni a valóban meggyőző tények és bizonyítékok elől? Szavazhatnak a kezükkel, de fejükkel nem tehetik ezt. Mi nem félünk ettől a szavazástól, mert az igazság épp úgy napfényre kerül, mint ahogy a szög kibújik a zsákból. Az igazság önmaga helyett beszél és utat talál ebből a teremből emberekhez, akik megbecsülik az | egész falvakat. igazságot és helyet tudnak állni az igazságért, segítik az igazságot, hogy legyőzze az igazságtalanságot. Az egyiptomi küldött az egyik ülésen jól megfelelt a politikájuk „békés" és „védelmi" célkitűzéseiről ömlengő angol és amerikai küldötteknek. Azt mondotta, hogy ez a politika Egyiptomban egyelőre abban nyilvánul meg, hogy angol talajegyengető gépek legázolják az egyipaz \omi polgárok házait, nem ritkán Az amerikai imperialisták a védelemről szóló frázisokkal palástolják az agressziót Visinszkij elvtárs ezután megállapította, hogy az október 1'0-iki törvény céljait valóban fantasztikusnak lehet nevezni, ha e célok megvalósítására irányuló törekvések elkerülhetetlen kudarcát tartjuk szem előtt. A szovjet küldött megbélyegezte Austinnak, az USA ENSz küldöttjének magatartását, amely „ósdinak" minősítette a nemzetközi jog érvényben levő törvényeit és azt hangoztatta, hogy ezek az elvek már nem megfelelőek az USA számára és ezeket új nemzetközi jogszabályokkal kell helyettesíteni. — És milyenek ezek az új jogszabályok? — vetette fel Visinszkij elvtárs, — Két szóval lehet őket jellemezni: „Köpeny és tőr!" A „védelemről" szóló frázisok jelentik azt a palástot, amelybe az agresszió tőrét takarja! Az amerikai imperialisták — mutatott rá Visinszkij elvtárs, — felszámolják a nemzetközi jog általánosan elismert alapelveit és olyan sajátságos „új elvekkel" helyettesítik őket, amelyek széles utat nyitnak a jogtalanságnak és a háborúnak, amelyet a nemzetközi jog még mindég akadályoz. Kerstennek, az október 10-iki törvényhez benyújtott módosítása az agresszió útjának egyik szakaszát jelenti, ama út egyik szakaszát, amelyet az Atlanti-tömb tábora választott és amelyben a vezető szerepet az USA ragadta magához, mely ennek megfelelő külpolitikát folytat. Az október 10-iki törvény maga is a legjobb s talán a legvitathatatlanabb bizonyítéka az Atlanti-szerződés agresszív jellegének. Mégis csak hallatlan dolog, — folytatta Visinszkij elvtárs, — hogy békeidőben valamely állam, amely egy másik íyiammal normális diplomáciai viszonyt tart fenn, katonai egységeket szervezzen annak területén a másik állam polgáraiból, — olyan polgárokból, akik területén tartózkodnak, — és ezt nyiltan be is jelentse. Még hozzá avégett szervezze özeket a polgárokat, hogy háborúban használja fel őket, saját hazájuk, államukellen. Az USA kormánya azonVisinszkij elvtárs ezután megcáfolta Mansfield amerikai küldöttnek különféle hazugságait és ferdítéseit. Visinszkij elvtárs az eredeti szövegből vett idézetekből bizonyította, hogy Mansfield durván elferdítette és meghamisította Szuszlov elvtárs és Zsdanov elvtárs számos kijelentését, amelyeket a nemzetközi békemozgalomról, illetőleg a Marshalltervről tett. Mansfield és társai minden erővel bizonyítani akarták például, hogy a békebizottságok a Szovjet külpolitika eszközei más államokban. Visinszkij elvtárs megcáfolta ezt az esztelen koholmányt, majd rámutatott, hogy az új háború veszélyének elhárítását célzó törekvés természetes törekvése a békeszerető népeknek, amelyek meg akarják akadályozni az emberiségre szerencsétlenséget hozó világháború* borzalmainak megismétlődését. A szovjet külpolitika ugyanezeket a célokat a béke megszilárdítását, az új háború veszélyének elhárítását szolgálja. Éppen azért élvezi a békés szovjet külpolitika müliók és milliók bizalmát valamennyi országban, mert megfelel a milliós tömegek reményeinek, vágyainak, törekvéseinek. Ezek a milliós tömegek hisznek benne, hogy a béke erői diadalt aratnak a háború sötét erői felett. Befejezésül Visinszkij elvtárs a következőket mondotta: — Az október 10-iki törvénnyel kapcsolatban az USA képviselői azzal az állítással próbálkoztak, hogy ez csupán valamiféle elméleti törvény, amelynek nincs semilyen gya korlati jelentősége, mert állítólag nem történt semmiféle cselekmény. Ezek azonban üres szavak. Kiderül ez a következő tényekből: a Szovjet unió Legfelsőbb Bíróságának katonai osztálya a napokban foglalkozott két amerikai diverzáns, — Oszmanov és Szarancev ügyével. Mind a ket ten a szökevények közül valók, azok közül, akiket az USA rendszeresen a maga szolgálatába édesget és továbbra is édesgetni szándékozik. Ezeket a diverzánsokat ez év augusztusában egy amerikai repülőgépről ejtőernyővel ledobták a Moldvai Szovjet Köztársság területén, de elfogták őket. Hamis okmányokat, fegyvert, mérget és egyéb, diverziós és terrorista cselekmények elkövetéséhez szükséges eszközöket, továbbá nagy pénzösszegeket találtak náluk. — Felvilágosításul, — különösen a görög küldött számára, — itt mindjárt elmondhatom, hogy Newyork Herald Tribúne december 20-iki számában olvasható közle mény szerint ezeket az amerikai kémeket Görögországban részesítet ték külön kiképzésben és Görögországból vitték őket amerikai repülőgépen, amerikai tisztek kíséretében a leugrás színhelyére. A New-York Herald Tribúne közleménye szerint, — amelyre a jelen esetben támaszkodom, ezeknek az ejtőernyős kémeknek és diverzánsoknak az volt az utasításuk, hogy feladatuk elvégzése után menjenek Törökországba és ott az amerikai kémszolgálat tisztjeivel találkozzanak. — Ne mondják most nekünk az október tizediki törvény védelmezői, hogy ezek a tárgyak: hamis okmányok, fegyver, méreg és diverziós és terrorcselekmények elkövetéséhez szükséges egyéb eszközök csupán a szóbanforgó repülőgép egyszeri:, szabványos felszerelését alkották — amelyekre az európai övezet feett szokásos repülesekhez állítólag szükség van, amint ezt Mansfield úr mondotta és miként az amerikai külügyminisztérium december 18-i jegyzéke állította annak a szállítórepülőgépnek a kérdésével kapcso latban, amely december elején Magyarország és Románia területe felett kószált, s amelyet szovjet vadászgépek leszállásra kényszeritettek. — Az elfogott amerikai ejtőernyősök beismerték, hogy az amerikai kémszolgálat Nyugat-Németországban egy menekült táborban szervezte be őket -és kémkedésre, diverziós és terrorista cselekmények elkövetésére kaptak - kiképzést. —• A nyomozás és a tárgyalás során megállapították, hogy Oszmanovot és Szarancevet a felforgató munkában való kiképzésük befejezése céljából átdobták Görögországba, onnan pedig amerikai repülőgépek, amerikai tisztek kíséretében vitték szovjet terület fölé, arra a pontra, ahol ledobták őket. A bíróság előtt Oszmanov és Szarancev vádlottak teljesen beismerték bűnösségüket. Az amerikai külügyminisztérium iegyzéke és Mansfield felvilágosításai arra irányultak, hogy bebizonyítsák : az amerikai katonai repülőgép megjelenése Magyarország és Románia felett nem jelent semmi szokatlant, mert ez eg3

rszerüen véletlen volt, a repülőgép" irányt téesztett; hogy a t'J.karókötegek egy parancs alapján voltak a repülőgép fedélzetén és ez a parancs olyasmit irt elö, ami megengedett dolog egy repülőgépen, a repülőgépen csak olyan eszközök és. felszerelések voltak, amelyek azok kényelmét vol-. tak hivatva szolgáim, akik a repiiögépen utaznak. Ennek során azonban hallgatnak egy tényről: a térképekről, a méregről és ehhez hasonló „felszerelésekről". — Ebben az esetben milyen célból tartózkodtak egy állítólag eltévedt repülőgépen olyan utasok, mint a méreggel felszerelt Szarancev és Oszmanov? Vagy milyen eshetőségre tárolják egy ilyen repülőgépen az Ukrán Köztársaság és a Volga-mellékének térképét? Nem világos-e. hogyha megvizsgáljuk ezeket a tényeket és emlékezetünkbe idézzük a bolgöi, a magyar, a román, a csehszlovák és a lengyel kormány jegyzékeit, amelyek számos tényt soro'nak fel az amerikai kémszolgálat ügynökeinek ilyennemű tevékenységére vonatkozólag, ha megvizsgáljuk azoknak a kémszervezeteknek idevágó cselekményeit. amelyek az Önök úgynevezett atlanti védelmi , tömbjének szolgálatában állnak, akkor teljes világossággal kiderül, hogy minden alapot nélkülöz az az állítás, amely szerint az efféle intézkedéseket anyagilag támogató október tizediki törvény valamilyen elvont törvény, amely nem léphet hatályba. — Ez a törvény hatályba lépett, hatályban van oly célok érdekében, amelyekről a törvény egyértelműen beszél. Ezt senki sem merheti tagadni. Ennélfogva a ' Szovjetunió küldöttsége teljes mértékben támogatja a politikai bizottság és a közgyűlés elé terjesztett javaslatát a következő szövegezésben: „A közgyűlés elítéli az Amerikai Egyesült Államokban hozott kölcsönös biztonságról szóló 1951. évi törvényt, amely pénzösszegeket irányoz elő egész sor állam ellen folytatandó felforgató tevékenységre. mint agresszív lépést és más államok belügyeibe való beavatkozást. amely összeegyezhetetlen az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának elveivel és az általánosan elfogadott nemzetközi jogszabályokkal és javasolja az Amerikai Egyesült Államok kormányának, tegye meg a szükséges intézkedéseket e törvény hatályon kívül helyezésére." Elítélték a határsértő amerikai repülőket A Budapesti Katonai Törvényszék folyó évi december 23-án tárgyalta D. Henderson kapitány, J. Swift kapitány, J. Duff ós J. Elam őrmesterek, amerikai állampolgárok, az amerikai légihaderö tagjainak ügyét. A vádlottak valamennyien beismerték, hogy 1951 november 19 -én egy C47 típusú amerikai katonai szállitórepülőgépen Gyula térségében megsértették a Magyar Népköztársaság határát és 1 óra 41 percen keresztül több, mint 300 kilométert repültek magyar terület felett. A vádlottak nem tudtak megfelelő magyarázatot adni arra, hogy m-iért volt repülőgépükön a Szovjetunió fontos területeinek, valamint Csehszlovákia, Románia és a Magyar Népköztársaság területeinek katonai térképe, hogy miért volt szükségük tábori felhasználásra alkalmas rádióállomásra, fölös ejtőernyőkre, nagyszámú ledobásra előkészített, kötegekbe göngyölt meleg takaróra ami valószínűsíti, hogy ezeket a tárgyakat a népi demokráciákban működő szabotálók és diverzánsok számára akarták ledobni. A vádlottak, akik valamenynyien a 12. amerikai légihadsereg 85. csoportjának állományához tartoznak, bevalották, hogy a repülést nappal, jó látóviszonyok mellett hajtották végre, hogy a repülőgép műszerei kifogástalan állapotban voltak és mindvégig működtek. Repülőútjuk alatt különféle állomásokkal érintkeztek és egész leszállásukig szakadatlan összeköttetést tartottak fenn a frankfurti amerikai rádióállomással. A vádlottak azt is beismerték, hogy tudták, hogy a Magyar Népköztársaság légterében repülnek. A katonai törvényszék mindebből megállapította, hogy a vádlottak a Magyar Népköztársaság határa t szándékosan sértették meg és ezzel elkövették a Magyar Népköztársaság 3948. évi XLVIII. sz. törvény 48 S-ának első bekezdésében meghatározott határsértés bűntettét. Ezért a Katonai Törvényszék a vádlottakat fejenként 360 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, melyet meg nem fizetés esetében háromhavi börtönbüntetésre kell átváltoztatni: , a katonai szállítórepülögépet a bíróság az 1950. évi II. törvény 37 i-ának első bekezdése a) pontja alapján a bennelevő tárgyakkal együtt elkobozta. A vádlottak az ítéletben megnyugodtak.