Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-20 / 297. szám, csütörtök

III Síd 1951 december 532 A perbetei szövetkezeti tagok az idei tapasztalatokon okulva készítik el a jövő évi terveket A decemberi fagyos szél süvítve száguld végig Perbete utcáin. A Cu­dar idő még a kutyákat is védett helyre kényszeríti. Az állandóan népes utcák most olyanok, mintha kihalt volna belőlük az élet. De rti%is csak megnyílik az egyik ka­pu és kilép rajta egynéhány kucs­más ember. Erősen vitatkoznak va­lamin, majd eltűnnek az utca ka­nyarulatában. Az épület, melyből a vitatkozó emberek kiléptek, a perbetei szö­vetkezet irodája. Az iroda most olyan, mint a megbolygatott méh­kas, Ri-beszállíngóznak a szövet­kezeti tagok. A helyiségben lévő emberek arcán látszik,, hogy komoly feladatokkal küzdenek. A kérges­kezti szövetkezeti tagok ceruzát szorongatnak kezükben és valami nagyon fontos dolgon törik a fejü­ket. Meg ls érthető ez a nagy fontos­kodás, mert a szövetkezet vezető­sége az 1952-es évre most dolgozza kí a termelési és a pénzügyi tervet Az ez évi tapasztalatok minden egyes szövetkezeti tag előtt bebi­zonyították azt, hogy a szövetkezeti gazdálkodás egyik legfontosabb alapja a jól kidolgozott termelési és pénzügyi terv. Ezzel, minden egyes szövetkezeti tag tisztában van és az ez évi tervnél sokkal jobb tervet akarnak készíteni a jövö év­re. A szövetkezet vezetősége a terv kidolgozását másképpen csinálja most, mint a múltban csinálta. El­sősorban is a terv kidolgozását nemcsak a vezetőség végzi. Nem úgy mint' a mult évi terv kidolgo­zásánál, amikor egy pár vezető sze­mélyiség készítette a tagságtól el­szigetelten. Perbetén is úgy történt, hogy a jáftsi politikai instruktor a szövetkezet egynéhány vezetőjével összeült és kidolgozták a tervet. E terv szerint kellett aztán a szövet­kezeti tagságnak dolgoznia, akár jó voU az, akár nem. A jövö évi terv kidolgozásában ezt a módszert elvetették. Igaz, hogy most is a szövetkezet vezető­sége állítja össze az irányszámokat, csakhogy ezzel nem ér véget a terv kidolgozása. A vezetőség által fel­tüntetett számok csak hozzávetőle­gesek. Ezek a számok csak akkor lesznek érvényesek, ha már a szövetkezet tagsága is jóváhagyja Azlirányszámok megáUapítlfcsa után a munkatervet csoportonként szét­osztják. Minden csoportvezető meg­kapja a csoport tervét és ezt a ter­vet a csoport mégegyszer megtár­gyalja és csak aztán lép érvénybe. Ez azért szükséges, hogy akkor a szövetkezeti tagok nem mondhatják azt, hogy a szövetkezet vezetősége a munkanormákat rájuk diktálta. Minden szövetkezeti tagnak joga van hozzászólni a tervhez és azon javítani. Ez nagyon fontos, mert tapasztalatból tudjuk jól, hogy a legjobb javaslatok, újítások közvet­lenül a munkahelyekről kerülnek ki. A jövő évi terv szerint a munka­csoportok munkamegszervezésébe is lényeges változást visznek be. A jö­vő évben nem lesz önálló dohány­és zöldségtermelő csoport. Ez az indítvány is a szövetkezeti tagok soraiból került ki. Ezt a határoza­tot azért hozták, hogy a csoportok egyformán kivegyék résizüket min­dennemű munkából. A dolog onnan indult ki, hogy a szövetkezeti ta­gok szerint a kertészetben dol­gozók kevesebb munkával is többet tudtak keresni, mint a többi terme­lőcsoportok. Ez lehetséges, de itt a hibát a mult évi munkanormák ki­dolgozásánál követték el. Vagyis a normák a kertészetben gyengék voltak. Hogy az ilyen dolgokat a szövetkezeti tágok a jövőben elke­rülhessék, egyik csoport a másikra ne tudjon mutogatni, úgy határoz­tak, hogy a csoportokat egyformán szervezik meg, hogy minden csoport minden munkából egyenlően fogja kivenni a részét. Ezért látták szük­ségesnek a kertészcsoport feloszla­tását. A kertészcsoport feloszlatása alatt nem azt kell értenünk, hogy a szövetkezet ezekután már nem fog kertészettel foglalkozni. Ellenkező­leg. A kertészet megmarad, csak a termelés fel lesz osztva a csoportok között. Ezzel az intézkedéssel an­nak a káros' jelenségnek is elejét veszik, amely ez év tavaszán a zöldség palántálásánál mutatkozott, hogy a tavaszi esőzés alkalmával, amikor legjobb a palántákat kiül­tetni, a zöldségtermelőcsoporton kí­vülálló szövetkezeti tagok inkább otthon ültek, sem hogy segítettek volna a palánták kiültetésében. Ha a zöldségtermelést csoportonként fogják kiosztani, az ilyen jelensé­gek meg fognak szűnni, mert minden csooort arra fog törekedni, hogy minél hamarább bevégezze a reájuk váró munkát. A szövetkezet tagjai amikor így mérlegre teszik az elmúlt év ered­ményeit és hátrányait, tisztán lát­ják, hogy melyek voltak azok a hi­bák, amik a szövetkezetet gátolták a fejlődésben. A perbetei szövetke­zetben lényeges hiba mutatkozott a munka,verseny kifejlesztésében. A szövetkezeti tagok nem vették ko­molyan a szocialista munkaverseny fontosságát. Míg a szövetkezet irodájában a szövetkezet vezetősége az elmúlt év hiányosságain okulva készülnek a következő évre, addig a szövetkezet földjein a traktoristák az utolsó barázdákat szánt'ák 945 hektár területen kellett a szö­vetkezetnek a mélyszántást elvé­gezni. Ennek a területnek a fel­szántása december 15-re volt tervez­ve. Ezt a terminust nem tudták betartani azért, mert a szövetkezet részére tervezett traktorokból 5 darabot a lemaradt szövetkezetek kisegítésére kellett l^pcsájtay. Ez az oka annak, hogy a tervezett időre nem 1 tudták elvégezni a mélyszán­tást. A szövetkezet dolgozói az őszi munkák befejezése után sem fog­nak karbatett kézzel ülni a szobá­ban. A téli időszakra is készítettek mukatervet, mint ahogyan ezt a három másik évszakra csinálták. Tervbevettek istállóépítést a szarvas­marhák részére, mert az álla­tokban állandóan gyarapodó szövet­kezetnek kevésnek bizonyult az, ami eddig elég volt. Uj kukorica­szárítót is fognak építeni. A perbe­tei szövetkezet tagjai az újságok­ból és könyvekből azt is megtudták hogy a szovjet kolhozokban a gaz­dasági munkákhoz szükséges ipar­ágakat is megtanulhatjuk. A Szov­jetunió példáját követve a szövetke­zet tagjai a téli időszakra tervbevefíek e£v kovfas­és egy kerékgyártó műhely felépítését. A perbetei szövetkezet dolgozói nagyon jól tudják, hogy szabadsá­gukat, jólétük emelkedését a dicső Szovjet Hadseregnek és Sztálin elv­társnak köszönhetik. Hálájukat az­zal fejezik ki, hogy Sztálin elvtárs szO.ltésnapjának tiszteletére kötele­zettségeltet vállalnak. A helyi párt­szervezet indítványára a szövetke­zeti tagok elhatározták, hogy Sztá­lin elvtárs születésnapjának tiszte­ltére 500 darab választott malac részére csinálnak préselt szalmából istállót. A sertésistállőra a szövet­kezetnek azért van szüksége, mert anyasertésállományukat az év ele­je óta 25 darabról 120 darabra emel­ték. És a jövő év közepéig 120 da­rabról 250 darabra fogják emelni, Ezzel az a céljuk, hogy minél tipbb sertést tudjanak nevelni és így mi­nél több húst tudjanak a dolgozók asztalára juttatni. Szarka István Hogyan értük él az 570 mázsás hektáronkénti cukorrépatej mést A. s U j Szó december 7-iki számá­ban beszámoltam arról, hogy a me. gyercsi állami birtokon 570 mázsás cukorrépa termést sikérült elérnünk hektáronként. Ezt a beszámolót mo^t szeretném kiegészíteni, mégpedig olyan módon, hogy leirom azt a mód­szert, amellyel ezt az eredményt el. értük. Elsősorban is tapasztalataink azt mutatják, hogy nem feltétlenül fon­tos,, hogy a cukorrépát frissen trá­gyázott földbe vessük. Elég, ha az előző évben kapott a föld elegendő trágyát. A mi esetünkben egy hek­tárra körülbelül 300 mázsa istálló­trágyát használtunk él. Nagyon fon. tos kérdés azonban a szántás. Csak. is ha idejében és jó mélyen leszánt­juk a trágyát a földbe, akkor lehet magas termést várni. A jó mélyen leszántott földet aztán tavaszig pi­henni hagytuk. A vetésnél igen fon­tos, hogy kiválasszuk a helyes idő­pontot, amikor a talaj nem túlsá­gosan nedves. A vetés után azonnal a növényápoláshoz láttunk. Először is a sorok közötti kapálást végeztük el gondosan. Amikor a répa már szépen kikelt, lehengereztiik és utána elvégeztük a fejtrágyázást. Amikor pedig a répa elérte azt a fejlődést, hogy egyelni lehetett, azonnal hozzá, láttunk a munkához. Különös gondot fordítottunk kísér­leti szempontból egy hektárnak a megművelésére. Ezt a területet a tábla közepén pontosan kimértük. A munkát rajta Forgács Eszter hat­tagú munkacsoportja végezte. A cso­porttagok egy arasznyi távolságban hagyták meg a répát. A gyomot tel­jesen kiirtották. De minden gondosság dacára még ök is követtek el hibát. A harmadik kapálást ugyanis kissé gyengén végezték. Ez a szedésnél bi. zonýult be, ugyamis a répagumók egy bizonyos része a föld felszíne felett foglalt helyeit. Ez pedig helytelen, mert a legnagyobb cukortartalma a földben lévő répafejeknek van. Ebből a tanulság az, hogy a harmadik ka. pálásnál a répafejeket alaposan körül kell támasztani friss földdel. Jelenleg nagy• izgalommal várjuk a cukorgyárból a jelentést, hogy meg­tudjuk répánjp cukortartalmának százalékát. Az eredmény bizonyára kielégítő lesz. Ha a többi munka­csoportok is úgy dolgoztak volna, mint Forgács Eszter csoportja, akkor a 20 hektárról nem 68 vagon répát szállítottunk volna be, hamem legke­vesebb 11.'f vagont. Arvay János, a megyercsi állami birtok dolgozója. Hirdetmény a juhok vágásáról Figyelembévéve a juhállomány fokozásának fontosságát, a földmű­velésügyi minisztérium isimételten fe'ihíyja a juhtanyésztóket a 610/1950. számú rendeletre, amely szerint mindennemű életképes juh levágása tilos. A helyi Nemzeti Bi­zottságok csak kivételes esetben adíhatnak ki engedélyt az elörege­dett és beteg juhok levágására. Megjegyezzük, hogy a vágása tila­lom- a bárányokra is vonatkozik. Fontos, hogy ezt a rendeletet az ejO'es tenyésztők következetesen figyelembe vegyék, mert ellenkező esetben eljárást indítanak ellenük. Ugyancsak a fer.it említett rende­let értelmében a juhtenyésztők 25 kg szem est akarmAny juttatására jo­gosultak minden egyes 14 papnál idősebb bárány után. A jogosultság azonban legkésőbb a bárány szüle­tése utáni 30 napig tart. A helyi Nemzeti Bizottságok és a népi közigazgatás többi szervei kötelesek a juhok éwégi összeírá­sára különös gcmdot fordítani. Min­dent meg kell tenni annak érdeké­ben, hogy egyetlenegy eltitkolt juh se legyen. 7 November hónapban 4388 új taggal növekedett a szövetkezeti tagok száma a nyitrai kerületben A nyitrai kerületben november hó folyamán 4388 új taggal' szapo­rodott a szövetkezeti tagok létszá­ma. A szövetkezeti földteiület is 24.592 hektárral növekedett. No­vemberben a nyitrai kerületben há­rom új második típusú és 11 har­madik típusú EFSz-t alakítottak meg, úgy hogy a kis- és közép­földműveseknek 50 százaléka ma\ már szövetkezeti tag. Ezeket a sikereket úgy tudtuk el­érni, hogy alaposan nekiláttunk a tömegpolitikai munkának az egyes falvakban. Több népbeszélgetést rendeztünk, és ezekre a Párt kerü­leti vezetőségéből a legjobb oktatók mentek ki, akik teljesen tisztában voltak a falu kérdéseivel. Ezek az elvtársak azonnal a helyszínen meg tudták magyarázni a földmű­veseknek a legégetőbb kérdéseket. A néppel való beszélgetések folya­mán az oktatók rávilágítottak a kollektív gazdálkodás előnyeire és felhoztak több konkrét példát, ame­lyeken a kis- és középföldmüvesek saját szemükkel meggyőződhettek, hogy helyük az EFSz-ben van, mert ott jobb kereseti lehetőségek van­nak, mint az egyéni gazdálkodás kereteiben. Az új tagok toborzásában különö­sen a szelőcei szövetkezeti tagok tűntek ki, akik szabadidejükben fel­keresték a kis- és középföldimüve­seket és elbeszélgettek velük ne­hézségeikről. A sürgős munkában is segítségükre siettek a szövetke­zeti tagok az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldmüveseknek és munkaközben folytatták meggyőző tevékenységüket. Ilyen baráti együttműködéssel aztán könnyű volt megnyerni a dolgozó földműve­seket a szövetkezeti gondolatnak. Az aratási és cséplési munkáknál meg sajátmaguk is meggyőződhet­tek a kis- és középfö'dmüvesek ar­ról, hogy a szövetkezet termése sok­kal magasabb, mint az egyénileg gazdálkodóké. Ennek az lett az eredménye, hogy tömegesen léptek be a szövetkezetbe. A szelőcei elv­társak tehát a kulákok és speku­lánsok kivételével az egész falut beszeivezték a szövetkezetbe. A ta­gok mind tudják, hogy az EFSz az ő saját vagyonuk és ezért mind­annyian lelkiismeretesen dolgoznak, felhasználják a szovjet tapasztala­tokat és kiváló gondot fordítanak a munka megszervezésére a terv idő­beosztása szerint. A szelőcei EFSz tagjai minden brigádsegítség nél­kül meg tudták művelni földijeiket, sőt amint már említettük, az egyé­nileg gazdálkodó kis- és középföld­müveseknek is segítettek. Ezzel si­került elérniök azt, hogy keresetük és természetbeni járandóságuk jó­val magasabb lett. E, zzel szemben helytelenül jár­tak el az érsekújvári szövetkezeti tagok, akik nem értették meg, hogy az EFSz az ő tulajdonuk és hogy ha több hasznot akarnak, akkor jobban kell dolgozniok. A tagok nagyrésze csupán reggel 8 órakor ment munkába és délután 2 órakor már otthagyták a földet. Igy aztán nem csoda, hogy a szövetkezet föld­jei rosszul voltak megművelve. Az érsekújvári szövetkezeti tagok szin­tén nagy hibát követtek el abban, hogy saját erejük kihasználása he­lyett brigádsegítségrt támaszkod­tak. Amikor megérkeztek a brigá­dok, a szövetkezeti tagok nem dol­goztak, hanem úgy jártak a brigá­dosok között, mint valamilyen ispá­nok. Ez természetesen nem buzdí­totta az egyénileg gazdálkodó kis­és középföldmüveseket a szövetke­zetbe való belépésre. Amikor Érsekújváron felhoztuk a szövetkezetbe való belépést, akkor mindenkitől azt a feleletet kaptuk, hogy a szövetkezetbe bizony nem lépnek be, mert nem akarnak má­sokra dolgozni, ellenben egy új szövetkezetet nagyon szívesen meg­alakítanának. Ez volt az oka annak, hogy Érsekújváron még egy har­madik típusú EFSz kezdte meg mű­ködését. Örömmel ' állapíthatjuk meg, hogy ebben az EFSz-ben a tagok nagy munkalendülettel dol­goznak reggeltől estig és szövetke­zetüket sajátmagukénak tekintik. A fenti példákból ls láthatjuk, hogy nem szabad ölhetett kézzel gyönyörködnünk eddigi sikereink­ben. iSppen ellenkezőleg! Minden erőnket latba kell vetnünk, hogy meglévő EFSz-einket megszilárdít­suk és hogy újakat alakítsunk. Jelenleg az éwégi elszámolásra és a jövő évi termelési-pénzügyi tervek kidolgozására kell összponto­sítani a figyelmét, mert csakis az alaposan átgondolt és a tagok kö­zött megtárgyalt termelési terv a biztosíték a jövő évi jó gazdálko­dásra. Ugyanígy az éwégi elszámo­lás is nagyon fontos, mert megmu­tatja a szövetkezeti tagoknak, ho­gyan lehet sikereket elérni, milyen hibák fordulnak elő, mitől kell ne­kik a jövő évben őrizkedniök. Fontos, hogy a Párt járási veze­tőségei több figyelmet szenteljenek a szövetkezeteknek. Ezt úgy kép­zeljük, hogy a járási pártbizott­ságról népoktatók mennének ki a tagok közé, hogy mindennapi gond­jaik leküzdésében éa politikailag irányítsák őket. De a helyi pártszervezeteknek sem szabad y megfeledkezniük arról, hogy mint á falvak vezető tényezői­nek elsőrangú kötelességük, hogy segítsék az EFSz-eket. A helyi pártszervezet funkcionáriusai isme­rik legjobban a helyi viszonyokat, a helyi nehézségeket és ezért ök tudnak a legjobban segíteni. Minden kommunistának e"> kell segíteni-' a szövetkezet m».jr-silár­dítását. Minden kommunistának példát kell mutatnia a szövetkezeti munkában a pártonkívüli tagoknak. Minden kommunistának tudnia kell azt, hogy példát kell mutatnia az újításokban és hogy kötelessége a szövetkezet politikai irányítása. Ez annyit jelént, hogy a kommunisták­nak kell kezdeményezniük a kulá­kok kizárását az EFSz-böl. Ezt úgy érhetik el, hogy először leleplezik a kulákok kártevő tevékenységét és aztán követelik kizárásukat. Ugyan­csak a kommunistáknak kell elsők­nek lenni az éwégi elszámolás ki­dolgozásában és a jövő évi tervek elkészítésében. Ügyelniök kell a ter­vek betartására, a munka helyes megszervezésére, stb. A kommunisták* feladata az is, hogy a csoportok között megszer­vezzék a szocialista munkaversenyt. A szabadidőt pedig közösen a szö­vetkezeti tagokkal arra kellene ki­használniok, hogy elbeszélgessenek a Szovjetunió mezőgazdaságáról, á kolhozok tapasztalatairól. Szövet­kezeteinknek nem szabad megfe­ledkezniük arról, hogy ki tette le­hetővé nekik a kollektív gazdálko­dást és azt, hogy életszínvonaluk napról napra emelkedjen. Ezért a kommunistáknak ügyelniök kell ar­ra is, hogy a szövetkezeti tagoknak megmagyarázzák azt, hogy a mun­kásosztály tette lehetővé a földmű­vesek számára, hogy kollektíván gazdálkodjanak, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetben életszín­vonaluk egyre emelkedik. A mun­kásosztály gyártja tömegével a gé­peket is, amelyek segítségével a földművesek megszabadulnak a ne­héz robottól. A földművesek mind­ezt úgy hálálhatják meg, ha min­den erejüket latbavetik a termelés fokozására. DUSEK JABOSZLAV, a nyitrai kerületi pártbizott­ság funkcionáriusa

Next

/
Thumbnails
Contents