Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-20 / 297. szám, csütörtök

1951 december 20 A földművesek ellátása a kötött piacon Azok az Intézkedések, amelyek szerint jövő év január 1-től kezdődőleg új rend lép érvénybe a kötött gazdaságban, nagy visszhangra ŕaláltak egész hazánkban. Sokat beszélnek róluk a falvakban is, mert igen közelről érintik éppen a földműveseket. Ezek az intézkedések ugyanis megállapítják, kit lehet önellátónak tekinteni, másrészt pedig magukban foglalják azt az elvet, hogy a kötött piacon kedvezményes áron való -vásárlásra, amennyiben cukorról, szappanról és textilről van szó, csali azok a kis- és középföldművesek, vagy szövetkezeti tagok jogosultak, akik eleget tettek beszolgáltatás! kötelezettségüknek. Először is beszélnünk kell arról a földterjedelemről, amelynek tulajdonosát az összes élelmiszerekben (a cukrot kivéve), önellátónak tekintik. A határ itt fél hektár. • E határ megállapításánál abból indultak ki, hogy egy fél hektáros földterület nemcsak a földműves családjának ellátását biztosítja, Ixalr nem még a városi dolgozók számára is kell, hogy bizonyos mennyiségű élelmiszert adjon. Földműveseink helyrelenül használnák ki a földet, ha nem rendelkeznének bizonyos felesleggel. Helytelenül járnának el, ha megelégednének a jelenlegi gazdaságukkal. Ha olyan egyéneket is részesítenénk élelmiszerjegy juttatásban, akik mondjuk háromnegyed hektár földdel rendelkeznek, mennyi élelmiszerjegyet kellene akkor adni azolaiak a munkásoknak, akik városi bérházakban laknak és nem tarthatnak tehenet, sertést és tyúkokat és nem termelhetnek még egy kiló gabonát sem. Ne gondoljuk azonban, hogy a fél vagy háromnegyed hektáros földterületnek egy egész családot olyan értelemben kell ellátnia, hogy nemcsak az élelmiszereket biztosítsa, hanem ezenkívül még jövedelmez annyi pénzt is, amennyi elég a családtagok számára szükséges ruházati, háztartási cikkek és könyvek felvásárlására. Az a földműves, akinek egyedüli foglalkozása a fél vagy háromnegyed hektár megművelése volna, nagyon kevese/ végezne. Azelőtt az ilyen apró földtulajdonosok olcsó munkaerői voltak a kulákoknak, akiket aztán ezek a legkegý e tlenebbUi kizsákmányoltak. Ma már sokan közülük beléptek az Egységes Földműves Szövetkezetbe és a ledolgozott munkaegységek után nemcsak magas pénzjutalomban részesültek, hanem még jóval többet kapnak természetben, mint amennyit annakidején a saját kis földecskéjükön kitermeltek. A volt apró földtulajdonosokból ugyancsak sokan dolgoznak ma már az üzemekben, az építéseken, az állami traktorállomásokon és állami birtokokon •stb. Mindezek természetesen . részesülnek élelmiszerjuttatásban, eseŕleg még külön pótélelmiszerjegyekben is, mint minden más alkalmazott. Az ilyen esetekben helyes azonban, ha a családtagokat továbbra is önellátóknak számítjuk. Ma már a munkáscsaládok tízezreiben dolgozik épp úgy a nő is, mint a férfi. A klsföldművcs felesége ls gondoskodhatik arról a kis gazdaságról, esetleg segíthet az EFSZ-ben, hogy így több mezőgazdasági termékre /egyen szert, mint amennyit a saját kis gazdasága adna. A városi gazdaasszonyok Igen nagy része választaná inkább a háromnegyed hektárt, csakhogy tudjon sertést, tyúkot és nyulat nevelni, sem hogy jegyre vásárolja a húst és a tojást. Az önellátási adagok ugyanis mindig magasabbak. A háztartás®, ser/és vágásnál például egy 120 kg-os sertés után minden egyes családtagra havonta o kg fejadagot számítanak. Ha azonban 200 kg-os sertést vág az illető, akkor egy háromtagú család esetében 5 hónapon keresztül havonta 13 kg hús és szalonna esik egy-egy családtagra. A félhekíáron aluli földművesek családja 5 hónap eltelte után ismét részesül hús és zsírjegyekben. Az önellátó tehát sok előnyt élvez. Fontos ezért, hogy minden darab földet és minden élelmiszertermelési lehetőséget a lehető legjobban kihasználjunk, hogy mennél több tyúkot, nyulai stb., tenyészthessünk. A kötött gazdaság egyik főelve az, hogy a félhektáron felüli földműveseknek nem szabad az állam asztaláról venniök az élelmiszert, hanem ellenkezőleg, adniok kell a közellátásra élelmiszercikkeket. Ezt az elvet minden egyes becsületes dolgozó földműves magáévá teszi. Milyen volt az eddigi helyzet? Míg az FSz-ek ezrei és a kis- és középöldművesek tízezrei lelkiismeretesen eleget tettek hazafias kötelességüknek és beszolgáltatási kötelességüket nemcsak teljesítették, hanem túl is teljesítették, addig másfelől sok olyan földműves akadt, akik feladataik teljesítésével nem törődtek, terményeiket feketén árusították és emellett nemcsak, hogy vásároltak a kötött piacon cukrot, szappant és textilt, hanem sokan még élelmiszerjegyeket ls szereztek különféle módokon, amelyekre aztán sokkal olcsóbban vásárolták az élelmiszert, mint ahogy azt sajátmaguk árusították. Az ilyen esetek nemcsak megrövidítették közellátásunkat és nemzet-gazdaságainkat, hanem még azokat a bcsületes földműveseket is megkárosították, akik feladatalkat teljesítették és túlteljesítették, nemcsak azért, mert munkájuk gyümölcse azok asztalára került akik saját termésüket magas áron eladták, hanem azért ls, mert állandóan több élelmiszert kellett behoznunk ipari cikkekért, aminek következtében aztán a saját piacunk lett szegényebb. Ezért helyes az a rendelet, hogy cukor, szappan és ruhajegyben a jövő évben csak azok a dolgozó földművesek részesülnek, akik eleget tettek beszolgáltatási kötelezettségüknek. Hazánk nem adhat ipari cikkeket alacsony áron azoknak, akik hazafias kötelességük teljesítésével nem törődtek. Földműveseink tűlnyomórésze hazafias. Szeretik népi demokratikus rendszerünket, amely számukra új, jobb életet biztosít. Amíg a München előtti köztársaságban a kis- és középföldműveseknek saját szájuktól kellett megvonniok a falatot, hogy több tojást vagy vajat tudjanak eladni és hogy így valamilyen kis pénzre tegyenek szert, amivel aztán adósságukat törleszthessék, addig népi demokratikus rendszerünk felszabadította a dolgozó földműveseket a nagybirtokosok uralma alól, segíti őket a kulákok elleni harcban, a földreform megvalósításával millió hektár földet osztott szét köztük. A traktorok tízezreit bocsájtotta rendelkezésükre, hogy megszabadítsa őket a robotszerű munkától és biztosította őket, hogy terményeiket szilárd árakon eladhassák. Köztársaságunk Iránti szeretetüket és hazafiasságukat földműveseink úgy tudják a legjobban bebizonyítani, hogy egyre több terményt bocsájtanak népünk közellátásának rendelkezésére. Ezzel a dolgozók élelmiszerellátása jobb lesz és a földművesek keresete is fokozódik. Ehhez pedig az egyediili helyes út a szövetkezeti gazdálkodás útja, mert csakis aa; EFSz-ekben lehet magasabb földhozamokat elérni és magasabb hasznossággal bíró állatokat nevelni. Mindez jelentősen hozzájárul köztársaságunk és a világbéke megszilárdításához. Ez pedig úgy a városok, mint a falvak becsületes dolgáéinak közös érdeke. „Rwtó Právo" <sW«s,), - Hl ——————Igy lett mintaszövetkezet Szócón A IX. Pártkongresszus után a szódói helyi pártszervezet felvetette a szövetkezeti gondolatot. Falunk lakossága eddig csak annyit tudott a szövetkezetről, hogy „kolhoz", meg „csajka", amiből a közös konyhán esznek. Sőt mi több, a szövetkezeti gondolat eleinte még a Párt tagjainak is idegen volt. Ezekután aztán érthető, hogy amikor először került szóba a szövetkezet, olyan felzúdulás lett, mintha méhkasba nyúltak volna. A két elvtárs helyzete, akik felhozták a szövetkezeti kérdést, nem volt könynyü, annál is inkább, mert mindketten építőipari munkások voltak. Még hogy az iparosok akarják a szövetkezetet! — mondogatták a földművesek. Az ipari munkások figyelemmel kísérik a pártsajtót és onnan ismerik a Párt irányvonalát. Már pedig, ha valaki egy bizonyos ügyet igazságosnak és helyesnek tart, semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy azt magáévá ne tegye. A fentemlített két ipari munkás is így tett. Az egész falu haragjától sem féltek és állandóan a szövetkezetről beszéltek. A munkán reggel, délben, csak erről a kérdésről vitáztak. De mindenekelőtt a párttagokat kellett meggyőzni, mert bizony akadt köztük olyan, aki kijelentette, hogy inkább elmegy a faluból, semhogy a szövetkezetbe belépjen. • Később aztán a járástól is jöttek ki elvtársak és meggyőző tevékenységet folytattak a falu népe között. Az eredmény pz lett, hogy 1949 és 1950 telén megalakult a szövetkezet előkészítő bizottsága. S ami a legérdekesebb, az előkészítő bizottság élére az állt, aki eleinte meg akart szökni a faluból, ha a szövetkezetről volt szó. természetesen túlsókat nem lehetett várni az ilyen emberele munkájától. Ennek ellenére is, 1950 tavaszán megszületett Szódón az I. tipu^ŕ EFSz. A tagok túlynomórészben 2—3 hektáros földművesek voltak. Voltak olyanok- is, akik pár darabka bérelt földdel léptek be a szövetkezetbe. Ugyancsak a szövetkezetnek kellett megművelni az olyan földeket ls, amelyeket tulajdonosaik távolléte miatt nem müveitek meg. A szövetkezet vezetősége úgy dolgozott mintha csak azt akarta volna bebizonyítani, hogy a két elvtársnak, meg a járási kiküldötteknek nem volt igazuk. Mind csak a saját fö'decskéjén babrált s azt a nagyobb darab gazdátlan földet csak azokkal akarták megmüveltetni, akik a szövetkezet szószólói voltak. Hadd csinálják azok, ha egyszer annyira akarták a szövetkezetet. A két iparos nem hátrált meg, hanem brigádot szervezett és munka után kimentek a határba. A kévéket az aratás alatt például nagyobbrészt brigádok hordták össze. A cséplés alatt jött a faluba egy ellenőr, aki egyúttal népnevelő is volt. Az elvtárs megpróbálta rávenni a szövetkezeti tagokat, hogy térjenek át magasabb tipusú munkamódszerre, de egyedül sehogysem boldogult a tagsággal. Igy aztán az ipari munkások megint csak felajánlották segítségüket. Ekkor azonban már a tagoknak egy bizonyos része is érzett némi rokonszenvet a szövetkezeti gazdálkodás iránt, fis amikor a cséplési eredményeket, valamint a répaszedési munkákat összeszámították, 1950 őszén a szövetkezeti tagok áttértek a ül. ffipusú munlkamód szerre. Csakhogy megint bajok voltak. A tagok nem akarták pénz nélkül beadni a lovakat a szövetkezetbe, de viszont odahaza sem bírták tartani őket a takarmányhiány miatt. Hetekig tartott a huza-vona úgy, hogy már félni lehetett hogy a tavaszi munkáknál baj lesz. Ekkor megint csak az ipari munkások siettek a szövetkezeti tagok segítségére. Rávették a szövetkezet vezetőségét és egyúttal a lótulajdonosokat is, hogy ne hagyják a lovakat leromlani, inkább adják el őket és a szövetkezet majd vesz kölcsönpénzen lovakat, hogy legyen mivel dolgozni. Igy is lett. A tavaszi munkákban már olyan 6 pár ló dolgozott, hogy az egész környék megbámulta. A szövetkezet egy-két tehenet is vásárolt úgy, hogy megtelt a rendelkezésre álló istálló. A tavaszi munkáknál, különösen a kukorica és cukorrépa földek megművelésénél megint csak nehézségekre került sor. Ennek az volt az oka, hogy a pártszervezet nem fordított kellő figyelmet a szövetkezetre (pedig a szövetkezet vezetőségének túlnyomörésze párttag). A másik hiba pedig az volt hogy a szövetkezet elnöke annak dacára, hogy kétszer is volt iskolázáson, valahogy nem tudta megtalálni a helyes utat. Tanácsot pedig nem akart elfogadni senkitől, ami ebben az A studená; állami birtokon 10 literre emelik a tehenek napi átlagos tejhozamát A nánal állami gazdaság üzeimi tanácsának legutóbbi gyűlésén, amelyen az egyes munkacsoportok vezetői is résztvették, komolyan megtárgyalták a imagasabbb tejhozamok elérésének lehetőségét.) A gyűlés határozatát a tejhozam fokozásáról különösen a studenai gazdaság dolgozói tették magukévá. A studenai tehenészet dolgozói mult heti munkaértekezletükön elhatározták, hogy a tejhozamot minden egyes tehénnél napi egy literre fokozzák. Igy a napi átlag teheneinként 10 liter tej lesz. Azt is elhatározták a studenai fejők, hogy versenyre hívják ki a testvérgazdaságo'kat is. Ezzel azt a célt akarják elérni, hogy a tejhozam ne csak náluk emelkedjék, hanem a többi állami gazdaságon is, mert egész dolgozó népünk életszínvonala csak akkor fog fokozódni, ha minden egyes állami gazdaság és más mezőgazdasági vállalat törekedni fog mind a magasabb tejtermelés elérésére, mind a többi termelési ágak hozamának fokozására. Kőhídgyarmaton is megtaláltuk a hibát A kőhidgyanmati EFSz-röl eddig nem sokat lehetett hallani. Ennek az volt az oka, hogy egy fasiszta kulák áll a szövetkezet élén, aki egészen a mai napig miniden megerőltetés nélkül mások bőrén gazdagodott. A fcuMkveizetö azt szerette vodna, hogy az EFSz örökké a II. tipusú munkamódszer szerint dolgozzon, mart így jobban lehetett spekulálni. Amikor arról volt sző, hogy át kellene térni az előnyösebb, magasabb típusú munkamódszerre, a szövetkezet kulák elnöke rettenetesen ellenezte a gondolatot. Amikor pedig már neon lehetett megakadás lyozini a fejlődést, egyszerűen lemondott tisztségéről. Csakhogy a miunkásnép MII ijedt meg a kulák úr lemondásától, sőt örömmel fogadta. Hisz így vált lehetővé, hogy egy oilyan ember álljon & sBôvetäcezet élére, aki maga is egész életén keresetül dolgozott és nehéz munka árán tudta csaik megszerezni a mindennapi kenyeret. Ez a változás igen fellendítette Kőhidgyarmabon az életet. A kis- és középföldmüvesek a kulákvezető eltávolítása, után teljeis bizalcmal csatlakoznak a szövetkezeti gazdálkodáshoz. SZALAI JÁNOS Bratislava esetben annál is nagyobb hiba volt, mert a tagok összetétele elég tarka volt. Az eisök aem foglalkozott a tagsággal, nem ismertette meg a tagokkal a munkaegységek lén-yegét vagy csak futólag. Igy aztán a tagok kéveselték azt a pénzt, amit tulajdoniképpen csak előlegként kaptak. Ennek következtében természetesein kedv nélkül jártak dolgozná, aöt mi több, sokan egyáltalán nem jártaik. Erre a hibára többször is rámutattak, de akkor mindig az volt a válasz, hogy aki nem dolgozik a asövetkezetíben, az ne beszéljen. fis ez így ment egészen aratásig, amikor már volt elég munkaerő. Én a Pártnak tett kötelezettségvállalásomnak megfelelően aratási szabadságot kértem, amit meg is kaptam az üzemtől. Nem tetszett nekem, hogy a cséplésnél veszekedtek az asszonyok. Mindenki csépelni akart, de a répán dolgozni senki sem volt hajlandó. Az egyik alkalommal, amikor a cséplőgép megrongálódott és kissé szünetelt a munka, beszéltem az asszonyokkal. Ekkor sikerült megtudnom, hogy hol a hfba. Ezek az asszonyok azt hitték, hogy ha nem is jártak a répába és a kukoricába dolgozni (hisz ott úgysem sokat kerestek* volna), az aratásnál és a cséplésnél legalább megkeresik a fejadagjukat. Mikor én erre a nagy tévedésre figyelmeztettem őket, hinni sem akartak szavaimnak. Mondanom sem kell, hogy aratás után, amikor a munkaegységek után kimérték a búzát, egyik-másik nagyot nézett. Ezt a sok hibát és félreértést elsősorban az elnök rovására kell írni. Amikor erre nyomatékosan figyelmeztetltem, gyorsan taggyűlést hívott össze és olyanformán mondott le, mintha arra várt volna, hogy bocsánatot kérjünk tőle. Mi azonban elfogadtuk lemondását és más elnököt választottunk helyette Ettől az időtől megváltozott a légkör a szövetkezeti tagok között is, meg az egész faluban is, (sokakat az elnök személye tartott vissza a szövetkezetbe való belépéstől). A hibákat, nehézségeket, amik két év folyamán felhalmozódtak, nehéz lenne felsorolni. De nézzük az eredményeket. Tagságunk nagy része úgy magáévá tette t a közösségi gondolatot hogy a sok nehézség dacára is az első szövetkezetek közé kerültünk a járásban. Termésünk jő volt, a tagok bizakodni kezdtek. Beszolgáltatási kötelezettségünket mindenben túlhaladtuk. A tagság kenyere bőven biztosítva van, (már annak, aki dolgozott). Nekünk van a környéken a legnagyobb kukoricaszárítónk, amelyet. tielidestiele raktunk , kukoricával. Szálastakarmánnyal is bőven rendelkezünk. Ezeket az eredményeket látva az egyéni Gazdálkodók mind csatlakoztak hozzánk Községünk' hangszórót kap. Amikor erről az eseményről a szövetkezet elnöke beszámolt, sokan meg sem lepődtünk, mert a dolgok fejlődésének alapján ilyesfélére számítani lehetett. Hanem amikor a járásból két elvtárs felkeresett bennünket és taggyűlésünkön kihirdették, hogy szövetkezetünk mintaszövetkezet lett, visszatekintettem az elmúlt két évre és valami bizony nagyon szorongatta torkomat. Ügy éreztem, hogy ebben a pillanatban kárpótolva vagyok minden munkámért, amit a szövetkezet ügyében végeztem. Végül pedig még egy körülményt kell megemlítenem. Az a társunk, aki kezdetben inkább megszökött volna a faluból, mintsem, hogy belépjen a szövetkezetbe, ma szövetkezetünk e?yik legjobb védelmezője. Igy építjük mi, szódói szövetkezeti tagok a szebb és boldogabb jövőt, a szocializmust. KOVÁGS LAÍM>8,