Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-19 / 296. szám, szerda

ÜJS20 Qí^f áLet a íLmujeci s&éiutieelettcébeíi 1951 december 20 Csodálatosan szép a donyeci sztyeppe. A puszták fölött esténként millió és millió fény ragyog s a® aknatornyokon hol itt, hol ott gyulladnak ki a munkagyőzelmeket hirdető vörös csillagok. A kohászati üzemekben szikrázva sistereg a megolvadt vas és a lilásan derengő fény megvilágítja az eget. A donyeci medence igazi szépsége azonban mégis mélyen a föld alatt rejlik, ahol Sztahanov első győzelme óta egyre újabb és újabb hősök támadnak a bányamunkában. Pedig nehéz volt a helyzet a fasiszta rablók kikergetése után. Az elárasztott bányákból 600 millió köbméter vizet kellett kiszivattyúzni. Ezzel a vízmennyiséggel húsz olyanvíztárolót lehetne megtölteni, mint amilyen például a moszkvakörnyéki Himkin-víztároló. Van egy ősrégi orosz legenda: a háborúban össze-visszakaszaibolt az ellenség egy deli vitézt, de amikor meghintették az „élet vizével", a halálos sebek mind behegedtek és a hös új életre kelt. A bűvös erejű „élet vize" csak legenda, azonban mégis volt olyan csodálatos erő, amely életre támasztotta a fasiszta háború után a többi között Ä donyeci medence bányaiparát is. Éz a csodálatos erő a szovjetemberek sziklaszilárd akarata és páratlan munkaszeretete. Osak a szocializmus hazája volt képes aránylag rövid idő alatt helyreállítani a közel háromezer kilométernek megfelelő földalatti járatot, újjáépíteni a sok üzemet. A mult évben a donyeci szénmedencében már a háborúelőtti termelés színvonalát is sikerült túlszárnyalni. Titáni munka eredménye volt ez a győzelem. A szovjetállam új réselögépekkel, nagyteljesítményű villanymozdionyokkal és a szénfejtő kombájnok százaival segíti a donyeci bányászok munkáját. Ezért születhetnek egyre újabb és újabb rekordteljesítmények a donyeci szénmedencében. Amikor Aliökszej Sztahanov 1935 augusztus 31-én a „Központi Irmino"-ban egy műszak alatt 102 tonna szenet fejtett, csodálattal emlegették ezt a munkahőstettet. Világraszóló csúcsteljesítmény volt ez. Ma már vannak bányászok, akik a szovjet szénfejtő kombájnokkal egy műszak alatt 400 tonna szénnél is többet fejtenek. Ha kimondjuk a bányász szót, szénporos, fáradt emberre gondolunk, aki fejtökalapáccsal dolgozik. Pedig a mai szovjet bányász már műszakilag képzett ember, aki ért a geológiához, jól ismeri a bányagépeket és igazi művésze a bányamunkának. A Sztálin-díjas bányászok száma a Donyec-medencében meghaladja a hatvanat. Egyedül a sztalinoi kerületben 27 bányász viseli már a Szocialista Munka Hőse aranycsillagját. Sztálin-díjat kapott a többi között a 23 éves Vaszilij Kucser ezénfejtőkombájn-gépész is, az Ukrán SzSzK Legfelső Tanácsa tagja. Két és fél éve lehet, hogy elvégezte a gépkezelői tanfolyamot s utána mindjárt kinevezték a csisztjakovoi 3-as számú bánya kombájngépészének. Azóta már több, mint hét esztendő normáját teljesítette. Újévre virradó éjszaka például egy műszak aliaitt 456 tonna szenet fejtett. Nyugtalan természetű komszomolifjú, sokat tanul s állandóan újításokon töri a fejét. A mérnökök nagy elismeréssel nyilatkoznak munkájáról, különösen azóta, hogy megjelent a fiatal munkás „A beteljesült álom" című könyve. A könyv lapjairól mélységes szeretet árad az új életre kelt bánya és a munka iránt. Büszkén írja a 12-es számú keleti tárnáról, ahol ezidőszerint dolgozik: „Ki ne hallott volna erről a gigantikus tárnáról, amely igen sok kombájnvezetönek a sztahanovista tudás iskolájává vált? Moszkva környéki, kaukázusontúli, kajragandai, kuznyecki, urali, sőt sarkvidéki bányászok is jöttek ebbe a tárnába, hogy megtekintsék a csodálatos gépet, amely maga réseli, darabolja és ralkja a szenet a futószalagra." Garlovkában él a Donyec-medence legidősebb költője: Pavel Grigorjevics Beszposcsadnyij, érdemes bányász. Egész életében ott dolgozott a bányában. Régen a nyomo' rúságos bányászéletröl sízóltak a versei, most azonban már csupa derű, bizakodás, életöröm és munkaszeretet árad minden verséből. Újjászületett Gariovfca legrégibb bányája, a „Kocsegarka" s ezzel egyidejűen megjavult a bányászok élete is. A roskatag viskók helyén modem lakóházak állnak, s az egykor olyan nagyon gyűlölt irodák helyén gyönyörű palota épült. A falakat fehé? és világoskék csempék borítják. Mindenfelé kiváló szovjet festőművészek alkotásai láthatók. Fürdő, étkezőhelyiség, pihenőszoba és olvasóterem áll a bányászok rendelkezésére. Ahol valamikor munkába görnyedten, fásultan húzta Besaposcsactnyij a. szánkót, ma már bányavillamosok zakatolnak. S ahol régen, egy-egy műszak után a bányászok kimerülten tértek haza a sivár, vigasztalan lakótelepre, most már százával robognak a bányászok gépkocsijai és motor' kerékpárjai. Egyedül Sztalinoban 501 személygépkocsit vásároltak a mult évben a donyeci bányá szok. A Sztálini Alkotmány gomdosko' dásának eredményeképpen egyre nagyobb lendülettel dolgoznak a donyeci bányászok is, hogy mennél több tonna szenet adhassanak a hazáinak. A maguk munkaterületén ezzel segítik győzelemre a kommunizmus építésének ügyét és a békét. Erről beszélnek esténként az aknatornyok fölött diadalmasan ragyogó vörös csillagok is. A dolgozó nép igazi segítője - a Szovjetunió Ugy nézünk mi a béke erős pillérére, mint gyermek az atyjára. Nemcsak azért, mert felszabadított bennünket a kizsákmányolók rabláncai alól, amelyben sínylődtünk hosszú időn át, de gondoskodott arról is, hogy a munkásosztálynak igaz hű vezetője legyen, aki a munkásságot soha el nem árulja, aki örökre hű marad a proletár internacionáléhoz. A Szovjetunió ezért a kizsákmányolásban sínylődő népből sok jó vezérférfiút vértezett fel a lenini-sztálini nagy tanítással. Többek között Gottwald elvtársat is, aki most A moszkvai Kis Színház munkája Moszkva "legrégibb színháza, az Állami ' Akadémiai Kis Színház ben kezdte meg 127. évadját. Színházunk mindenkor olyan darabokat adott elő, amelyek amellett hogy lekötik, humanizmusra, igazságszeretetre és békés építőmunkára nevelik a közönséget. Legfontosabb feladatunk, hogy lépést tartsunk a korral és megmutassuk a szocializmus országának változatos életét. A színház együttese becsülettel oldja meg feladatait. A mult évadban a Kis Színház a következő időszerű kérdéssel foglalkozó darabokat mutatta be: »Felejthetetlen 1919«. »Bodzaliget«, »ífjúság«, »Titkos háború«, »Jóakaratú emberek«. A Kis Színház állandó kapcsolatot tart fenn a legkiválóbb szovjet színműírókkal: Szimonovval, Romasovval, Kornyejcsukkal, Szofronovval, Virtával, Lavrenyovval és Pausztovszkijjal. Rövidesen színre hozzuk Szimonovnak újságírókról szóló s-Jóhangzású név« és Szofronovnak a Német Demokratikus Köztársaság békeharcával foglalkozó új darabját. Romasov, Pausztovszkij és több fiatal szerző is darabot ír színházunk számára. Galina Nyikolajevát fölkértük, hogy készítse el Sztálin-díjas regényének, az »Aratás«-nak színpadi változatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójának tiszteletére mutattuk be Valentyin Ovecskin »Nasztja Koloszova« című, a szovjet kolhozfalu hétköznapjairól és a szocialista mezők egyszerű dolgozóiról szóló darabját. Decemberben adjuk elő A. Fajko színdarabját, amely Howard Fast »A szabadság útja« című regényéből készült. A Kis Színház ez évi műsorában szovjet színdarabok mellett hazai és külföldi klasszikusok színművei is szerepelnek. Rövidesen előadjuk — a Kis Színházban először — Tolsztoj »Blő holttest« című darabját, amelyben a színpad régi, híres mesterei együtt lépnek fel a tehetséges fiatal színészekkel. 1952 márciusában Gogolj 100. születésnapját az író világhírű »Revizor« című darabjának előadásával fogjuk megünnepelni. Aleksz"Dikij népművész rendezésében, a címszerepben Sz. Mezsinszkij népművésszel a közeljövőben színre hozzuk Shakespeare »Lear király«-át. A színház művészegyüttese az 1951—1952-es évadban minden erejét latbaveti, hogy a kommunizmust építő szovjet néphez méltó kitűnő előadásokkal az eddiginél is magasabb színvonalra emelje a szovjet színművészetet. Irta Mihail Carev, népművész, a Kis Színház igazgatója minket a béketábor oldalán vezet a szocializmus felé. Boldog vagyok valahányszor rátok gondolok, hős szovjetnép. Testvéri szeretetetek mint példakép lebeg előttem. Ha visszatekintek a múltba, amelyben együtt látom igaz segítségteket és tanítástokat, mindig újra fellángol bennem a hű szeretet irántatok. Köszönetet mondok nektek mindazon segítségért, amit dolgozó népünknek adtatok és adtok. Felejthetetlen előttem az 1947-es száraz, Ínséges év is, mikor ezer vágón számra küldtetek a búzát, hogy ne éhezzünk. Ott voltam a kirakásnál, mikor megérkeztek a vagonok és saját szememmel láttam a javakat, amelyeket ti, szovjet emberek, küldtetek a csehszlovák népnek, búzát, húst, vasércet, nyersolajat, fát, gyapjút, gyapotot és sok más egyebet, amit itt még soká sorolhatnánk fel. A ti segítségtekkel építjük a Cserna nad Tisou-1 állomást is, amelynek alapja a háború előtt még elhanyagolt szántóföld és mocsaras talaj volt. Ott ma már száz és száz sínpárnál is több fekszik egymás mellett, amelyeken zakatoló mozdonyok tucatjai robognak és ezrével állanak a rakodásra váró, vagy indulásra kész vagonok. Nem feledkeztetek meg a mi bányáinkról, nehéziparunkról, gyárainkról és földműves szövetkezeteinkről sem. Felkerestétek őket és elhoztátok a mi dolgozóinknak gazdag tapasztalataitokat, a Sztahanov mozgalmat. Továbbá megismertetitek népünkkel a ti gyönyörű népi kultúrátokat. Népi együtteseitek legjobbjait külditek hozzánk, hogy felvidítsák szívünket művészetükkei, " táncaikkal és dalaikkal. Soha el nem felejtem azt a szép napot sem, amelyen az Alekszandrov együttes művészetében gyönyörködtem. Leírhatatlan boldog érzés hatotta át szivemet, mikor kezet fogtam közülük egy pár elvtárssal. Akkor igazán megértettem, hogy a mi útunk közös, elválaszthatatlan. Célunk a szocializmus építése, a béke megvédése és ebben vezet bennünket a mi nagy segítőnk, a Szovjetunió és nagy vezérünk, Sztálin elvtárs. URBAN JÓZSEF a munkásszerkesztö tanfolyam hallgatója Budapesten leleplezték 1. V. Sztálin elviárs monumentális szobrát December 16-án, vasárnap Budapesten leleplezték J. V. Sztálin elvtárs monumentális szobrát. A városliget előtti téren több, mint 50 ezer dolgozó gyűlt össze hatalmas plakátokkal J. V. Sztálin elvtárs arc képeivel és lobogókkal. Sztálin elvtárs szobrának leleplezésénél megjelentek Dobi István, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának el. nö'.ce, Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai, J. D. Ki szeljev, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, a népi demokratikus országok diplomáciai képviseleteinek vezetői, a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetei és sokan mások. Az ünnepi gyűlésen Révai József elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, mondott ünnepi beszédet, amelyben többek között ezeket mondotta: Ez a szobor a magyar nép örök szolidaritásának és szeretetének jelképe, legjobb barátja és az egész haladó emberiség vezére, Sztálin elvtárs iránt. Sztálin elvtársnaCc köszöniheti a magyar nép azt, hogy törté nelmében először nyerte el a szabadságot és függetlenséget és boldog jövőjét építi. Sztálin hadserege felszabadította a magyar népet, a Szovjetunió naponta segíti országunkat. Azonban a legnagyobb segítséget Sztálin tanítása nyújtja. E tanításnak hatása alatt szilárdült meg a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek vezetésével a magyar nép sikerrel épiti a szocializmust és szilárdan áll a Szovjetunió vezette béketáborban. Révai elvtárs (beszédét az össze gyűltek gyakran félbeszakították a nagy Sztálin lelkes éltetésével. A téren minduntalan felhangzott a viharos kiáltás: -Sztálinnal a béliéért!«, »Éljen Sztálin!«, »Sztálin -Rákosi!«. Sztálin elvtárs monumentális szobra a Városliget előtti téren áll, ahol ünnepek alkalmával a manifesztál ciókat tartják. A Mikus Sándor kiváló magyar szobrász tervezete szerint készült szobor 8 méter, a talpazattal együtt mintegy 18 méter magas. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának felhívása A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja felhivfest intézett Nyugatnémetország lakosságához, hogy tanúsítson ellenállást a bonni kormány rendőri intézkedéseivel szemben, amelyekkel el akarja fojtani a német népnek a nemzeti egységért vívott küzdelmét. .-/Felszólítunk minden németet, — mondja a felhívás, — tekintet nélkül világnézetére vagy pártállására, forduljon levelekkel és határozatokkal az aEcotmányblrősághoz és a bonni szövetségi gyűlés képviselőihez, a városok és a községek pedig tartsanak gyűléseket a német Kommunista Párt betiltása ellen. Hazánk sokmillió polgára — folytatja a felhívás — határozott »nem«mel válaszolt azoknak, aCtik Nyugatnémetországot háborúba akarják sodorni. Adenauer azzal próbálja a szabad választásokat meghiúsítani, hogy ezt a miémet feladatot az ENSzre hárítja.« A felhívás hangsúlyozta, hogy nincs már veszteni való idő, minden németnek, aki az egységes, békeszerető, diemokratikus Németország mellett száll síkra, kötelessége részt, venni ebben a védelmi harcban. Koreai hadijelentés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti december 17én, hogy a koreai néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai népi önkéntes csapatokkal az eddigi vonalakon védelmi harcokat folytatnak és amerikai-brit támadó csapatoknak és a liszinmani hadseregnek súlyos veszteségeket okoznak. A keleti fronton a néphadsereg egységei teljesen megsemmisítették az amerikai gyalogtengerészet első hadosztályának néhány kisebb alakulatát, amelyek támadást intéztek fontos magaslatok ellen. Az ellenség három fontos pozíciót vesztett. A néphadsereg egységei, amelyek a nyugati partvidéket védelmezik, december 16-án teljesen felszabadították So Do és Juk Do szigeteket. A bőség forrása Kolhozunk: a ^Szovjetek Országai évről-évre erősödik és gazdagodik. Munka, és termelési lehetőségünket a szovjet államnak köszönhetjük, amely örök és ingyenes használatra többezer hektár földet juttatott kolhozunknak. Ez a föld az erőforrásunk és fejlődésünk alapja. Mindannyian igyekszünk minél tevékenyebben és minél jobb munkával résztvenni a mezőgazdaság fejlesztésében, mind a mezőgazdasági növények termesztése terén, mind azoknak a lehetőségeknek megteremtésében, amelyek között as állatállomány gyorsan szaporodhatik s amellett hozama jelentősen növekedhetne. Közös gazdaságunk nemcsak földhöz jutott, hanem a föld megműveléséhez is segítséget kap az államtól. A kolhoz földjeim, 13 hatalmas traktor és I® kombájn dolgozik. Gépek végzik a talaj megművelését, a gabonanemüek és ipari növények vetését, a termés betakarítását és sok egyélí mezőgazdasági munkát. A »Szovjetek Országa« valóságos gabonagyár. Kolhozpamsztjaink minden évben gazdag gabonatermést takarítanak be és sok százezer pud gabonát juttatnák az állami megtár ba. A szorgalmas és jó munka eredményeképpen az oszthatatlan alapok is állandóan növekszenek, évenként 150—200.000 rubellel s a mult évben már 1,5J,C\.00<) rubelre emelkedtek. A kolhoz egyre fejlődik és azért tud nagyszabású termelési beruházásokat tenni, mert több ágazatú, jőlfejlett kollektív gazdaságot teremtettek meg. A. magas-színv

uUalú földművelés mellett kitűnő eredményeket értünk el a kollektív állattenyésztésben is- Határidő előtt teljesítettük az állattenyésztés fejlesztésének hároméves tervét. Jelenleg 1.200 tehén, 360 ló, 500 sertés, 5.700 juh, 8.000 tyúk és 300 liba az állattenyésztő telep állománya s ennek hozama jelentős jövedelmet biztosít a kolhoznak. A jó munka, a tervszerű kollektív gazdálkodás eredménye mimlen téren megmutatkozik. Épül és szépül telepünk. Öt év alatt vilianyerö-mű létesült, rádiókösvetítő állomást kaptunk, nagy klub, szülőotthon, három más középület, továbbá téglagyár, négy magtár, olajütö, daráló, tehénistálló, két juhíakol, baromfitelep épült, számos mezőgazdasági eszközt és sok fajállatot vásároltunk. A közös gazdaság továbbfejlesztéséért vívott harc nem lanlmd, ha nem a jó eredmények még jobb eredményekre serkentenek bennünket, hogy minél gazdagabb legyen a bőség forrása. Ebben a munkában a pártszervezet viszi a vezető szerepet. A párttagok a kolhoztermelés legfontosabb területein dolgoznak és személyes példájukkal, lelkiismeretes bolsevik felvilágosító munkával önfeláldozó és még eredményesebb teljesítményekre lelkesítik a kolhozpa. rasstokat. Igy halad kolhozunk egy a sokezer közül — a kommunizmus felé. Irta: N. Szerenko, a »Szovjetek Országa« kolhoz elnöke, a Szocialista Munka Hőse, az OSzSzSzK Legfelső Tanácsának tagja.