Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-19 / 296. szám, szerda

UJSZ0 1951 december 524 Zápotocký miniszterelnök beszéde [Folytatás az 1. oldalról) gyengének mutatkozott, ezért verték le és nyomták el lakosságát a hitlerista megszállók. Az imperialisták mindenütt egyformák, mindig hajlandók a gyengét leverni és megszállni. Amit a hitlerista fasiszták .és megszállók Csehországban tettek, azt teszik ma az amerikai imperialisták Koreában, az angol imperialisták Szudánban, a francia imperialisták Vietnamban, stb. Aki nem áll őrt éberen, aki nem szervezi meg a maga védelmét, elbukik. Mi nem akarunk elbukni és ezért megszervezzük védelmünket. Ez természetesen szálka ellenségeink és áru-, ló emigrációnk szemében és ezért uszítanak oly szívósan és eszeveszetten ellenünk. Azt szeretnék, hogy gyengék és tehetetlenek legyünk. Azt szeretnék, hogy termelésünk ne teljesítse terveit, hogy nyomor, elégedetlenség, sztrájkok és felfordulás legyenek nálunk. Mivel ezt nem győzik kivárni, kémeket, szabotőröket, kártevőket és gyilkosokat küldenek hozzánk, hogy gonosztevő és összeesküvő akciókat szervezzenek nálunk. Nemcsak az amerikai imperialisták azok, akik százmillió dollárról törvényt szavaztak me a akém, összeesküvő és felforgató akciók támogatására a Szovjetunió és a népi demokratikus államok ellen, más kapitalista államok is fel forgató akciókat igyekeznek megszervezni és támogatni békeszerető országainkban. Erről tanúskodik az utóbbi napokiban leleplezett angol kém és felforgató akció. A nagykövetség tanácsosa, a diplomáciai immunitás leple alatt kémtevékenységet végez és a Köztársaság ellenségeinek és árulóinaik tízezrekre rúgó jutalmat ad. Képzeljétek csak el, hogy elburjánzana ez emberek gonosztevő tevékenysége, ha nem építenénk nemzeti biztonságunkat. Ha a Nemzeti Biztonsági Testületünk nem leplezné le csirájában a szabotázs- és kémgaztetteket és nem tenné ártalmatlanná a kémeket. Ezért kell fokozni az éberséget. Nem elegendő azonban csak a Nemzeti Biztonsági Testület és a nemzetvédelem. A békét, nyugalmat. ós biztonságot az egész Nemzeti Frontnak őriznie és védenie kell. A Nemzeti Front minden összetevőjének gondoskodnia kell a Köztársaság rendjéről és sorainak tisztaságáról. A legnagyobb szigorral és a/legnagyobb büntetésekkel kell közbelépni minden áruló és hazaáruló ellen. Legyen bármilyen funkciója és legyen bármilyen helyen, és legyen a múltban bármilyen érdeme, ha hagyja magát félrevezetni, ha ingadozik, vagy meg hagyja magát vásárolni és vesztegetni, ha hűtlenné és árulóvá válik, fel kell lépni ellene és méltóan meg kell büntetni. Az egész Nemzeti Frontnak és öszszes összetevőinek szilárd eltökéltséggel kell leleplezni. Nem lenne jogunk, hogy mint a csehek és szlovákok egységes frontja népünket vezessük, nem volna jogunk uralkodni, hogy ha nem tudnánk megvédelmezni és biztosítani a népi demokratikus köztársaságot, önállóságát és függetlenségét, a szocializmus és a boldog jövő felé vezteö útját mind a belső ellenségek és árulók, mind a kívülről jövő hódító támadások ellen. A mi célunk a béke és a békés építés. A háború ellen minden eszközzel védekezni fogunk. Ezért építjük és továbbra is építeni fogjuk nemzeti biztonságunkat és nemzeti védelmünket. Ezért könyörtelenül fellépünk mindazok ellen, akik belső rendünket, nyugalmunkat és békességünket fel akarnák forgatni. Ugyanígy el vagyunk tökélve és készek vagyunk védekezni a kívülről jövő támadások ellen. Ezért igyekszünk kiépíteni nemzeti védelmünket. E védelemnek szövetségeseinkkel való szoros szövetségben képcsr ' -.ell lennie a béke minden r- avarójának megbüntetésére, és '• '.dító • tervednek és háborús egyem ínyeinek meghiúsítására. Az önálló:á^unk ellen irányuló minden fenyegető kísérletet úgy szét zúzuk, mint ahogy mindenkorra szét zúztuk Hitler fasisztáinak háborús és megszálló terveit. Az év vége felé tartunk és befejezzük a gottwaldi ötéves terv harmadik évét. Minél inkább közeledik az év vége, amnál inkább bővül az üzemek száma, amelyek bejelentik, hogy termelési tervüket még az év vége előtt teljesítették. Azok a feladatok, amelyeket termelésünk elé tűztünk ebben az évben, valóban nagyok voltak. Kétségkívül rendkívüli erőfeszítést követeltek meg. Különösen nagy feladatok álltak nehéziparunk előtt. Semmiképpen sem takargatjuk azt a tényt, hogy itt néhány helyen, jól lehet a mult évi termelést magasan túlszárnyalták, az idei feladatok nem teljesülnek százszázalékra. Nem lehet azzal érvelni, hogy a nemteljesítés azért következett be, mert a tervezett feladatok túlságosan magasait voltak és ezért nem lehetett őket teljesíteni. A terv nemteljesítését arra kell visszavezetni, hogy még számos hiány és hiba mutatkozik, hogy nálunk még nem tanulta meg mindenki, hogy üzemének, munkahelyének gazdája legyen. Vezető műszaki értelmiségünk és még számos munkás sem fejlődött annyira, hogy minden szakaszon teljesíthetné az új szocialista felépítés felelősségteljes feladatait. Sokan hibát követtek el nálunk és abban bíztak, hogy fejlett, modern ipari termelésünk épült fel. Azt képzelték, hogy ezért megmaradhatunk rég: tapasztalatainknál, semmit sem kell már átalakítanunk és seihmit sem kell már tanulnunk. Sokain voltak, akik azt hitték, hogy főleg a Szovjetuniótól nem kell tanulnunk. Szakembereink a régi konzervatív szemmel néztek a Keletre. Oroszország számukra, régi, elmaradott és primitív ország volt, amelytől mi ipari állam nem tanulhatunk semmit sem. Erre a felfuvalkodottságra és lebecsülésre ma ráfizetünk. Termelésünk, jóllehet fejlett régi hagyományú termelés volt, mégis csak kapitalista termelés volt. A kapitalisták termelési módszerei és termel éli enysége nem elegendők a szocialista követelmények teljesítésére és nem elegendők főleg népünk fokozott életszínvonalának biztosítására. Ezt az igazságot ma, napról napra jobban és világosabban felismerjük. Látjuk, hogy a kapitalista termelést nem lehet csak újjáépíteni és kibővíteni, hanem azt át is kell építeni. Alkalmassá kell tenni a nagy célok teljesítésére, mindnyájunk jólétének és boldogságának, nem pedig csak egyének jólétének és boldogságának biztosítására. Erre nem elegendők a régi, kapitalista tapasztalatok és példák. A szocialista tapasztalatokból és példákból kell tanulni. Ezért van számunkra oly nagy jelentősége a Szovjetunió új, szocialista termelésének, a termelés módszereinek, megszervezésének, eredményednek és sikeréinek.. A szovjet műszakiaknak, a nagy szocialista építkezések és üzemek vezető szervezőinek példájából kell tanulniok igazgatóinknak és tech nikusainknak úg-y, mdnt ahogy munkásainknak és földműveseinknek a szovjet sztahanovisták példájából és eredményeiből kell tanulniok. Minél előbb tudatosítja nálunk ezt mindenki, annál gyorsabban haladunk előre. Az átépítés és felépítés nagy és súlyos feladat. Főleg, ha — amint mondják, — sietve kell megvalósítanunk. Gondoskodnunk kell arról, hogy az eddigi termelés ettől ne szenvedjen, ne álljon meg és ne csökkenjen. Az új megszervezés a termelés új elosztását követeli meg. A termelési programmok átépítése, áthelyezése, és más üzemekbe való elhelyezése megköveteli, hogy mentesüljünk az önző. szűkkeblű és céhérdekektől. Ezt nálunk sokan nem értik meg. Ennek következtében tiltakoznak, ellenvetéseket tesznek és fékezik az átszervezés gyors menetét. Azután kritizálnak, panaszkodnak és szitkozódnak, hogy a programmok nem lettek teljesítve. Az ijedezők megrémülnek a nagy tervektől és feladatoktól. Mindig könnyebb nagy igényeket és követelményeket támasztani, mint nagy müveket megvalósítani, amelyek felépítése elsősorban áldozatokat követel, de szilárd alapot ad a boildog jövőre. Mi ma lázas építkezés áramlatába kerültünk. Az építés munkát követel, gyakran áldozatokat is, mert az építésnél nem lehet mindjárt mindenkinek olyan kényelmet biztosítani, mint amilyet óhajtana. Egy új lakás berendezése sem történténik nehéségek nélkül. Nem történhet nehézségek nélkül egy új állam és új társadalmi rend építése sem. Felfuvalkodott, kényelmes emberek és naplopók nem építenek fel nagy müveket. Az építéshez elszánt, szüárd idegzetű és magasteljesítményü emberekre van szükségünk. Hogy ezeket a nagy feladatokat teljesíthessük, azokat, akik e feladatok teljesítéséhez fokozott mértékben hozzájárulnak, rendesen meg kell jutalmazni. Ezért kiküszöböljük az egyeniősködést a bérekben, a közellátásban és a járadékoknál. Bátran dicsekedhetünk azzal, hogy hazánkban megszüntettük az éhséget, a rosszultápláltságot és a koldulást. Az életszínvonalat általánosan emeltük. Beszámolóm további részében az új bizonyítékok egész sorát hozom fel. A szociális gondoskodást olyan színvonalra emeltük, amilyen színvonalon egy más országban sincs. A szociális intézkedésekre, járadékokra, nyugdíjakra, támogatásokra fordított kiadásaink oly magasak, hogy azokat nem emelhetjük a végtelenségig. Ezeket csak akkor bővíthetjük ki, ha biztosltjuk és tovább fokozzuk a munkatermelékenységet. Ezért kell elsősorban azokra fordítanunk figyelmünket, akik teljesítményük fokozásával, jobb munkamegszervezéssel, újítójavaslataikkal és nagyobb teljesítményű módszereikkel biztosítják a munkatermelékenység fokozását és a nemzeti jövedelem emelését. Ebben az értelemben kell felfogni az összes a bérrel, fizetéssel és közellátással kapcsolatos intézkedéseket, amelyeket az utóbbi időben tettünk. Az eddigi szociális intézkedéseket nem rosszabbítjuk. Nem gondolunk a családi pótlékok leépítésére sem pedig a járadékok csökkentésére, stb. Azonban rendet fogunk teremteni. Nem engedhető meg, hogy olyan emberek, akik dolgozhatnak, akik nagyrészt fiatalok és munkaképesek, a dolgozók számlájára éljenek és visszaéljenek a járadékkal. Ebben az irányban az ellenőrzés szükséges, dolgozó közönségünk az ellenőrzést és a rendet határozottan megköveteli. A ROH feladata lesz, amelynek vezetése alá rendeljük a szociális és betegbiztosítást, hogy rendet teremtsen a dolgozók érdekében. Ebből az alkalomból érinteni akarom a karácsonyi pótlék kérdését. Már a kapitalista korszak alatt harcolt a mi vörös szakszervezeti mozgalmunk a karácsonyi pótlékok, az egyszeri segélyek és az ehhez hasonló kapitalista trükkök ellen. A reformista szakszervezetek eltűrték a munkás éhbéreket, nem szerveztek ellenük harcot, elárulták a sztrájkokat és a munkások elégedetlenségét karácsonyi és egyszeri segélyekkel ringatták el, amelyeken a kapitalisták kerestek. Ez a reformista szakszervezetek opportunista, munkásellenes politikájának jellemző vonása volt. Az osztályharcos szakszervezeti mozgalom elve az volt, hogy rendes bérekért és nem koldússegélyekért harcoljon. Ezért már a népi demokratikus köztársaság kezdetén a karácsonyi segélyt átmeneti segélynek nyilvánítottuk, amelyet a bérek és fizetések végleges rendezése után ki kel) küszöbölni. Igyekeztünk, hogy erre a lehetőséget és az előfeltételeket megteremtsük. Ugy vélem, hogy ezeket megteremtettük. A munkabérek átlaga az 1946-os pénzreform után nálunk havi 2663 Kés volt, ez az átlag ebben az évben már 4903 koroiát ért el havonta. A béreknek ezzel az emelésével megteremtettük a karácsonyi kegyadományok leépítésének alapját. Ezért korlátoztuk a karácsonyi segélyt már a mult évben és ezért korlátozzuk már ebben az évben és a jövőben a bérpolitikát úgy intézzük, hogy ezeket a segélyeket leépíthessük. Ezért e segélyeket nem tesszük a bérek részévé, hanem csak a szociális támogatás ügyévé. Szükségesnek tartom, hogy válaszoljak arra a sok kifogásra, ámeneket a karácsonyi pótlék csökkentése ellen felhoztak. Kifogásolták, hogy igazságtalanul állapítottuk meg a pótlékok kifizetésének határait. Igazságtalanságot láttak főleg abban, hogy a 3500 koronás havi fizetésű nőtlen alkalmazott kapott karácsonyi pótlékot és hogy a nős családapák 3509 koronás havi fizetésen felül nem kaptak karácsonyi pótlékot. Érthető, hogy határok megállapításánál nem lehet abszolút igazságosságot elérni. Az osztályok határán mindig bizonyos kiegyenlítetlenségek mutatkoznak. Ebben az esetben azonban azoknak, akik leveleket és figyelmeztetéseket küldtek nekem, nem volt igazuk, és rosszul számítottak. Felhozok egy példát: igazságtalanságot láttak abban, hogy a nőtlen munkás, akinek 3500 koronás havi fizetése van, 1200 korona karácsonyi pótlékot kap, míg öt ellátatlan gyermek apja, aki ugyanazt a munkát végzi és 3550 korona fizetése van, tehát csak 50 koronával több, nem kap pótlékot. Ebben nincs . semilyen igazságtalanság. Számoljatok. Öt ellátatlan gyermek apja a munkateljesítményén kapott fizetésén kívül családi pótlék alakjában még havi 1250 koronát kap, tehát éventa 15.000 korona szociális pótlékot, ehhez az öt gyermekre fejenként 150 koronát, tehát összesen 750 korona karácsonyi pótlékot kap. A nőtlen alkalmazott ugyanolyaft munkateljesítmény mailett 1200 korona karácsonyi pótlékot kap, ezzel szemben az ötgyermekes nős alkalmazott összesen évi 15.750 koronát kap. Ez tiszta szociális pótlék, amelyért a nős alkalmazott egy fillérrel sem adott több munkát, mint a nőtlen alkalmazott. Ebből látható, hogy a karácsonyi pótlék határával e családfenntartók semmiképpen sem lettek megkárosítva, ellenkezőleg, a nőtlenekkel szemben, bár azok ugyanolyan teljesítményt adnak, mint a nősek, szociális előnyt élveznek. A szociális illetékeket nem lehet Fiúk: egyoldalúan megítélni, csak a karácsonyi pótlék szempontjából. Figyelembe kell venni, hogy mily szociális támogatásban részesítjük ma a osaládfenintajrtókat általában. A családi pótlékokat szociális pótlék alakjában egész éven keresztül kifizetjük. Ezek leépítésére és csökkentésére nem gondolunk és ezeket a pótlékokat továbbra is teljes egészükben kifizetjük. Ezért a családfenntartók sem károsultak, meg a karácsonyi pótlók határának megállapításával. Dolgozóink életszínvonala általánosan emelkedik. A kormánynyilatkozatban részletesen foglalkoztam bér- és fizetési politikánk kérdéseivel, valamint a szociális pótlékok kérdéseivel, amelyeket kifizetünk. Bebizonyítottam, hogy ez a politika hogyan járult hozzá dolgozóink általános életszínvonalának emeléséhez. Hogy az életszínvonal nálunk valóban emelkedik, ezt a tényt még új, alkalmas bizonyítékok egész sorával szeretném ma kiegészíteni. Ez népünk egészségi állapotának kérdése, mert az életszínvonal bizonyára szoros összefüggésben áll az egészségi állapottal. Ahol az életszínvonal alacsony, ahol a táplálkozás elégtelen és éhség dúl, a táplálkozás kek és felnőttek egészségi állapota is rossz. Csökken a születések száma, szaporodnak a betegségek, emelkedik a halálozás. Van valami ehhez hasonló Köztársaságunkban? Nem! Ellenkezőleg. Népünk egészségi állapota évről évre javul. A prágai Károly-egyetem mellett működő Szociális Orvosi Intézet tanulmányt adott ki ifjúságunk testi fejlődéséről. A tanulmány szerzője dr. Václav Brošek tanár, aki a tanulmányt D. M. Horáková, M. Hrubcová, VI. Malý és B. Mastník asszisztensek együttműködésével állították össze. A tanulmányban felsorolt tények, amelyek tudományos kutatásokra és gyakorlati megállapításokra támaszkodnak, valóban örömtelien meglepőek. Az orvosok megállapítják, hogy a gyermekek átlagos magassága és súlya nálunk az utolsó ötven év alatt, tehát 1895-től 1945-ig jelentősen megnövekedett. A növekedés azonban az utolsó öt év alatt, 1945-től 1950-ig egyenesen elképesztő. Ez látható arról a táblázatról, amelyről néhány számadatot közlök. kor: átlagos magasság: átlagos súly: 1894/5, 1945/6, 1949/50 1894/5, 1945/6, 1949/50 6 éves 109.9 117.8 121.8 18.6 21.3 23.7 8 éves ' 120.5 128.8 132.7 23.4 25.8 29.3 10 éves 129.4 138.2 142.2 27.2 31.5 35.3 12 éves 138.9 146.8 152.9 33.4 37.6 43.2 13 éves 144.3 151.9 159.5 36.8 40.8 48.6 14 éves 150.9 160.8 165.2 40.7 48.1 53.6 Leányok: kor: átlagos magasság átlagos súly 1894/5 1945/6 1949/50, 1894/5, 1945/6, 1949/50 6 kves 110.2 117.7 121.1 18.6 21.3 23.3 8 éves 118.4 127.3 131.6 22.5 25.8 29. 10 éves 128.2 136.8 142.3 27.3 31.5 36.2 12 éves 139.5 149.3 154.7 33.3 40.1 46.4 13 éves 144.8 154.6 158. 38.3 45.1 50.5 14 éves 151.0 157.4 159.9 44.7 49.3 53.3 Felhívom a fegyelmet néhány különösen figyelemreméltó számra. A 13 éves fiúk átlagos súlya az 1894— 1945 terjedő években 4 kilogrammal emelkedett, de az 1945—1950-es évek folyamán 7.8 kilogrammal. A 13 éves fiúk súlya az utolsó négy év alatt tehát majdnem kétszeresére növekedett a megelőző ötven év alatti növekedéssel szemben. Az öszszes esetekben a gyermekek átlagos súlyának növekedése az utolsó négy év alatt megfelel a megelőző ötven év alatti súlyszaporulatnak és számos esetbei azt túl is haladja. E megállapított tények alapján az orvosok ezekre a következtetésekre jutnak: „Az utolsó 50 év magasságbeli össznövekedésének egyharmada, sőt fele és e hosszú időszak súlyszaporulatának fele az utolsó négy év rövid idejére esik." Máskép mondva az utolsó négy év alatt a gyermekek majdnem annyit nőttek és főleg erősödtek, mint a megelőző 51 év folyamán. Ha már az átlagos magasságnak 55 év alatt 15 centiméterrel való megnövekedéséről és az átlagos súly nak 13 kilogrammal való szaporodásáról szóló megelőző megállapítások elképesztők, úgy ez a megállapítás egyenesen bámulatraméltó és politikailag mérhetetlenül jelentős. Az utóbbi ü':<?v év

(alatt bekövetkezeti, mondhatják szédületes növekedést főleg s gyermekek súlya terén nem 'ehet máski,. ma »yarázni, mint azzal, hogy a megelőző 51 év alatt a gyermekek túlnyomó része tulajdonképpen nehéz nélkülözések között élt. Testi fejlődésük állandóan el volt nyomva, tartósan az elégtelen szaturáció állapotában maradt. Csak a népi demokratikus köztársaságban, a széles néprétegek életszínvonalának emelkedésével és azzal a lehetőséggel, hogy megfelelő táplálékot nyújtunk és egészségesebb életet biztosítunk a gyermekeknek, csak ezáltal lakik jól szinte mohón kielégítsen növekedési potenciájuk és gyorsan behozzák azt, amitől évtizedeken át megfosztották őket. Itt természetesen bizonyára más tényezők egész sora is közreműködik, főleg a széles néprétegek gyorsan növekvő ismeretei a helyes táplálkozás elveiről, a gyermekek közös