Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-19 / 296. szám, szerda

1951 december 19 étkeztetésének sikerei, a gyermekről való tökéletesebb egészségügyi gondoskodás, stb, tehát röviden nemcsak a gyors anyagi fejlődés, hanem a kulturális életalap fejlődése is. Ehhez a megállapításhoz, úgy hiszem, nem kell semmit sem hozzátenni. Ez arról tanúskodik, hogy mily valótlan és hazug az életszínvonal hanyatlásáról szóló egész külföldi kampány. Ha igaz volna, hogy az életszínvonal nálunk állandóan roszszabbodik és csökken, mivel lehetne megmagyarázni, hogy gyermekeink egészségi állapota oly nagy mértékben javul az utolsó évek alatt? A gyermekek a mi reményünk. Ha rájuk tekintünk és összehasonlítjuk, milyenek voltak azelőtt és milyenek ma, meggyőzi az elfogulatlant, hogy valóban előrehaladtunk. Kell, hogy a gyermekek necsak reményünk legyenek, hanem dicséretünkre is váljanak. Ezért minden téren javítani fogjuk a gyermekről való gondoskodást. Hogy ezt megjavítsuk, nem építhetjük le és nem is fogjuk leépíteni a családi pótlékokat. Igyekezni fogunk a munkatermelékenység emelésével és a nemzeti jövedelem fokozásával továbbra is megjavítani az ifjúságról, hazánk reményéről és jövőjéről való gondoskodást. Hiszem, hogy ebben a törek4. A TBC HALANDÓSÁG a következő csökkenő irányzatot mutatja: Százezer lakos közül tbc-ben meghalt 5. ÁLTALÁNOS Ezer lakos közül meghalt 1937 ČSR 13.1 Csehország részek 12.8 Szlovákia 14 Ez annyit jelent, hogy 1950-ben ezer lakosra 13%-kai kevesebb haláleset volt, mint 1937-ben. Az általános halandóság 1950-ben az 1949es évvel szemben, 11.4%-ra, azaz 4.2%-kal csökkent ezer lakosnál. Ez Csehszlovákiában a halandóság legalacsonyabb mértéke, ami eddig még soha nem volt. 6. TERMÉSZETES SZAPORULAT. A kedvezően fejlődő szülések és termékenység következményeképpen, valamint az általános halandóság csökkenésével az 1950-es évben ismét emelkedett a lakosság természetes szaporulata és pedig több, mint 142.00 személlyel. Az élve születettek ezer lakosnál a haláleseteket a következőképpen multák felül. 1937 1950 ČSR 3.2 11.5 Csehország részek 1.55 9.4 Szlovákia 8.6 16.9 Tehát az élve születettek száma a halálesetek számához viszonyítva az 1937-es évvel szemben, több mint kétszeres. Mindezek a számok arról tanúskodnak, hogy nálunk nemcsak a gyermekek egészségi állapota, de általában a lakosság egészségi állapota is javul. Ha az életszínvonal nem emelkedne, nem csökkenhetne a halandóság, sőt ellenkezőleg, emelkedne. Nálunk azonban a halandóság csökken és az átlagos életkor meghosszabbodik. Ez azért van, mert nemcsak a dolgozók gyermekeiről gondoskodunk, de törődünk az aggokkal is úgy, ahogyan a kapitalista társadalom és a burzsoá köztársaság sohasem törődött. Népünk egészségügyi helyzetének javításához az ellátás mellett hozzájárul az egész-ségügyi berendezések fejlődése is. vésünkben minden jóakaratú ember és főleg az egészségügyi dolgozók minden erejükkel támogatni fognak. Az egészségügyi viszonyok javulásáról hazánkban a következő tények és számok tanúskodnak: 1. SZÜLETÉSEK: Ha összehasonlítjuk az 1937-es év adataival, az élve született gyermekek száma 1000 főre, 1950-ben 40 százalékkal emelkedett. 1000 lakosra az élve születettek száma így fest: 1937 1950 ČSR 16.3 22.9 Csehország része 14.3 20.9 Szlovákia 22.6 28.1 A halva született gyermekek arányszáma a háború előttinél jóval kisebb és az 1950-es évben a háború előttivel szemben 27%-akl csikként. 2. CSECSEMŐHALANDÓSÁG: Az 1937-es évvel szemben a csecsemőhalandóság 33.9%-kal csökkent. Ezer élve született gyermek közül egy éves korig a halálozás a következő: 1937 1945 1950 ČSR 110 80 69 Csehország részek 106 77 67 Szlovákia 117 87 73 HALANDÓSÁG: V 1947 1949 12.1 11.9 12.0 11.8 HALANDÓSÁG: V 1947 1949 12.1 11.9 12.0 11.8 1950 11.4 11.5 12.2 12.1 11.2 GONDOSKODÁS AZ ASSZONYOKRÓL. Szülészeti ágyak 1938-ban 1223, 1950-ben 7947, növekedés 549%-ban. Tanácsadók 1938-ban 164, 1950-ben 1077, növekedés 557%-ban. Gyermekágyak 1938-ban 1465, 1950-ben 7211, növekedés 392%-ban. Gyermektanácsadók 1938-ban 1488, 1950ben 3511, növekedés 136%-ban. 1937-ben a csehországi részekben 100 szülés közül 24 volt kórházban, míg 1950-ben má/r 68. Az 1950-es évben a tanácsadók a terhes asszonyok 80%-ával törődtek, a gyermektanácsadók az élve született gyermekek össz-számának 63%-ával. A gyermektanácsadókban minden csecsemőt átlagosan négyszer vizsgáltak meg évente orvosilag és egy egészségügyi nővér évente átlagosan 480 látogatást tett a gyermekeknél. TBC ELLENI TANÁCSADÓK SZÁMA: A cseh országrészekben az 1937es esztendőben összesen 111 volt, míg 1950-ben már 340, ami 206%os emlkedést jelent. Szlovákiában 1950-ben 92 ilyen tanácsadó működött. AZ EGÉSZSÉGÜGYI KIADÁSOK: Az államigazgatás, valamint a volt területi önkormányzat, a nemzeti biztosítás, stb., kiadásai a következő magaságot érték el! év millió Kčs 1937 óta 1937 1,956.154 100 % 1947 9,586.250 490.1% 1948 10,789.317 551.6% 1949 14,146.808 723.2% 1950 15,907.840 813.2% Az egészségügyi gondoskodás egységesítéséről szóló törvény, amelyet a nemzetgyűlés most tárgyal, az egészségügyi gondoskodást ismét hatalmas lépéssel viszi előre és segít a még meglévő hiányok kiküszöbölésében. Megreformáljuk az -BJSZC egészségügyi gondoskodást és hovatovább az összes néprétegek számára hozzáférhetővé tesszük. Megreformáljuk az orvosokat is. A haszon utáni hajsza és a gyors meggazdagodás vágya helyett orvosaink nagy többségénél ma már az igazi egészségügyi gondoskodás és az a vágy nyilvánul meg, hogy segítséget nyújtsanak népünknek, a szocialista országépítésnek és tudományos, meg szakismereteiket arra használják fel, hogy az egész nemzet egészségessé, munkaképessé váljék és alkalmas legyen arra, hogy hazájának boldog jövőjét építse. IV. A széles dolgozó tömegek életszínvonala növekedésének megítélésére szolgál a személyszállítás növekedése is. Míg vasútjaink 1937-ben 264,800.000 személyt szállítottak, a vasúti szállítás 1951-ben körülbelül 540 millió személyt mutat fel. A prágai villamosvasút 1938-ban összesen 282 millió személyt szállított. 1951-ben legkevesebb 467 millió személyt szállít. Az autóbuszokkal és trollejbuszokkal együtt a helyi szállítás Prágában 530 millió személyt tesz ki. A csehszlovák autőbuszforgalom ilyen fejlődést mutat: 1937-ben 280 autóbuszvonal működött, míg 1951ben 2322. 1937-ben összesen 18,877.000 személyt szállítottak, 1951-ben 526 milliót. A motorbiciklik száma 1937-ben 69.426, 1947-ben 182.729, és 1951-ben 352.597. Milyen felvilágosítás szükséges még ezekhez a számokhoz? Ezek a számok annyit jelentenek, hogy óriási módon megnövekedett az öszszes közlekedési eszközök használata, hogy millió és millió ember, akik azelőtt nehéz utakat tettek meg sárban gyalog, minden kényelem nélkül, ma közlekedési eszközöket használnak. Űj, ezer meg ezer autóbuszvonal és összeköttetés megnyitotta a falvak száz- meg százezer lakosának útját a világ felé, megnyitotta a félreeső tanyák világát, amelyekkel eddig semmiféle összeköttetés nem volt. Felvethetnénk azt, hogy sok ember ma munkahelyére utazik. Ez igaz, azonban sok-sok kilométert ma nem gyalog járnak. Magam is tudom, hogy nálunk Kladnó vidékén még az első köztársaság idején is száz meg ezer munkás járt két-három órát naponta gyalog munkába. Én magam két és fél órás utat tettem meg gyalog az iskolába, oda és vissza. Ma sem gyermekeink, sem munkásaink ezt a nehéz és gyakran megerőltető gyalogutakat a munkába és az iskolába nem végzik. Miért nem? Azért, mert növekedett az életszínvonal, mert millió meg millió ember nek adunk munkalehetőséget, mert kereseti lehetőséget adunk nekik, hogy a munka után ne kelljen a tízkilométereket gyalog járni és így erőiket kimeríteni. Gondoljátok csak meg a motorbicikli^ számát. Száz meg százezer motorbicikli a dolgozók tulajdonát képezi. 3 A polgárok az állammal szemben necsak követelésekkel és igényekkel lépjenek iöl Kötelességeiket is teljesíteniök kell. Népidemokratikus országunk már olyan követeléseket és igényeket teljesített, amelyekről a régi burzsoá kormányok alatt a polgárok nem is álmodtak. Ezért joga van ahhoz is, hogy a kötelességek teljesítését is megkövetelje. Főleg azt kell követelnünk, hogy közellátásunkhoz a parasztság járuljon hozzá, hogy valóban arra törekedjenek, hogy biztosítsák az önellátási adagokat azoknak, akik a földön dolgoznak, nem pedig hogy a közélelmezésből vonják el. Hogy a gazdák önellátása és az egész polgárság élelmezése javuljon, a mezőgazdaságot is a termelékenység magasabb fokára kell emelni. Az idevezető út a szocialista mezőgazdasági termelés és a rendesen gazdálkodó s a technika minden vívmájpyát fölhasználó Egységes Földműves Szövetkezet. Tagjainknak valóban kell dolgozniok a földeken és meg kell müvelniök őket. A jól megművelt föld biztosan megadja az önellátó adagokat a dolgozók számára és családjuk tagjai számára. Engedjetek meg nekem még néhány szót a csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonaláról. A Nemzeti Arcvonal bevált Bevált, mint a polgári érdekek és jogok védője az államon belül, polgáraink belső és külső biztonságának építésében, a békére, a nyugalomra és a békés munkára való joguk védelmében és bevált úgyis, mint az állam függetlenségének és önállóságának védelmezője a külföld felé. Miért vált be a Nemzeti Arcvonal ? Azért, mert van világos politikai és gazdasági programmja. Céljait és szándékait nem titkolja, nem szélhámoskodik velük. Hasonlítsátok össze a ml nemzeti arcvonalunkat a háború előtti köztársaság kormánykoalíciójával. A koalíció szintén különféle politikai pártok csoportosulása volt uralkodás céljából. Melyik volt a burzsoá koalíció vezető pártja? A nagybirtokosok és a kulákok agrárpártja volt az. Mi volt ennek a pártnak a célja? Fenntartani a kapitalista rend szert a köztársaságban, támogatni a munkás kizsákmányolását, fenntartani a kapitalista terrort és a birtokosok diktatúrájának kormányát. A koalíciós kormány azonban ezt a programmot soha nyiltan be nem vallotta. Ha ezt a programmot nyilvánosságra hozta volna, a dolgozók sohasem engedték volna meg a szocialista opportunista pártoknak azt, hogy résztvegyenk a kapitalista népellenes kormányban. Hogy a dolgozók ne lázongjanak és ne forduljanak el a magukat eladott vezérektől, eltitkolták a kormány programmcéljait. Azt állították, hogy a szocialista opportunisták azért vesznek részt a kormányban, hogy azon belül harcoljanak a kapitalista kizsákmányolás és a munkásosztály nyomorgatása ellen. Hogy e harc eredményei milyenek voltak, arról meggyőző és elrettentő bizonyítékokat szolgáltat a München előtti köztársaság koalíciós kormányainak egész leleplezett tevékenysége. Gazdaságilag éveken keresztül nyomorgatták a köztársaság dolgozó népét, kizsákmányolták. Nyomorra és éhségre ítélték a tőkés válság idején, hogy végül is politikailag és nemzetiségileg elárulják. A burzsoá-reakciósok és szociálopportunista árulók koalíciós csürhéje népünket és köztársaságunkat a fasiszta-hitlerista megszállók pusztításának kényre-kedvre kiszolgáltatta. A mi Nemzeti Frontunk szintén politikai pártok és csoportok csoportosulása azzal a céllal, hogy vezesse az államot és annak ügyeit. A Nemzeti Front vezető politikai pártja szintén egy párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja. A Nemzeti Front szilárd programmon épült fel. Soha nem leplezett célja az, hogy a népi demokrácia útján a Csehszlovák Köztársaságot szocialista köztársasággá építse. Lapzártakor Zápotocký elvtárs beszéde még tart és befejezését lapunk holnapi számában közöLiük. 1937 1947 1949 1950 ČSR 117.4 88.9 82.6 77.6 Csehország része 100.7 77.2 67.1 64.1 Szlovákia 149.8 116.5 114.2 103.4 3. NÖK HALANDÓSÁGA: a terhesség ideje alatt, szülés közben, vagy gyermekágyi lázban. A Csehország részekben 1937-ben 1000 szülőnö közül meghalt 4.9 1949-ben 1000 szülőnő közül meghalt 1.2 / 1950-ben 1000 szülőnő közül meghalt 1 1951 I. negyed 1000 szülőnő közül meghalt 0.88 Az élelmezés néhány kérdése Ismét néhány közélelmezési kérdést szeretnék érinteni. Ma ez a kérdés is, tekintettel a fejadagok rendszerére, élénk érdeklődés tárgyát képezi. Sokan nálunk újra meg újra azt fogják állítani, hogy közellátásunk roszszabodott. Sok levelet kaptam, amely ben az emberek ezt írják: »A háború előtt volt mindenből elég, az ember ma, ha van pénze, az élelmiszerpiacon nem vásárolhatja azt, főleg húst nem,' amit akarna és amit vásárolhatna.* Könyvtáramban megtaláltam az 1937 évi statisztikai év kimutatását. A háborúelötti évek húsfogyasztási kimutatása is benne van, 1926-tól 1935 ig. A hús és hústermékek évi átlagos fogyasztása személyenként 26—27 kilogramm. Ma az átlagos fogyasztás személyenként 39 kilő. Hogyan lehetséges, hogy abban az időben a hús anjnyira elegendő volt, hogy el sem tudták adni és ma nem lehet kapni? A háborúelötti köztársaság hivatalos statisztikai kimutatása világos feleletet ad erre. A 224. oldalon a bányászbérekről és műszakokról szóló statisztika kimutatja, hogy a kőszénfejtésben dolgozó bányászok átlagos évi bére a következő volt: 1932-ben 9603 (korona, 1933-ban 9247 korona, 1934-ben 9548 korona. Kőszénfejtésnél alkalmazott bányász átlagos havi bére tehát 800 korona volt. Az ipari munkások átlagos hávi bére 500 korona körül volt és a mezőgazdasági munkások átlagos havi jövedelme élelmezés nélkül 300 koronát tett ki. Ugyanezen statiszti kai évkönyv szerint a 209. oldalon a munkanélküliek száma 1932-ben 554.049 és 1933-bari 929.181. Ebből munkanélküli bányász 1932-ben 18.862, 1933-ban 20.733. Ezekhez a számadatokhoz se kell sokat hozzátenni. A bányászok átlagos havi bére ma 6000 korona A többi munkásság átlagos havi jövedelme 5000 korpna. Nincs munkanélkül egy bányász sem, de más munkás sem a többi termelési ágazatokban. A bérekbe nem számítottam bele a gyermeknevelési pótlékpt. 800 koronás havi bér mellett a munkában levő bányász a háború előtt alig biztosíthatott családjának annyi húst, amennyit ma még a nyugdíjban lévő nem dolgozó embereknek is biztosítunk. Jóval kevesebbet vehettek magoknak más ipari ágazatok dolgozói 500 koronás havi bérrel, vagy mezőgazdasági munkások 300 koronával és a munkanélküliek a koldúsjegyekből. Volt hús elég, de nem a dolgozók számára és még kevésbbé a munkanélküliek számára. A burzsoá rétegek torkig jóllakhattak hússal. Ezért volt fölösleg a piacon. A munkásgyermekek azonban azért voltak rosszul táplálva, gyengék és betegesek, a népszaporulat ezért csökkent, a gyermek- és felnőtthalandóság ezért emelkedett Mint ahogyan a szociális oryosi intézet idézett jelentése morkjja — „csak a népi demokratikus köztársaságban, a nép széles rétegei életszínvonalának emelkedésével és a megfelelő táplálkozás lehetőségével változnak a viszonyok." Ma már egészségesebb gyermekeink vannak és meghosszabbítjuk a polgárság aggkorát. A január 1-én bevezetendő fejadagrendszer sem csökkenti az életszínvonalat, csupán kendet teremt a közellátás terén. Lényegtelenül korlátozza a fejadagokat ott, ahol ezt veszély nélkül lehet korlátozni, hogy többet lehessen a szabadpiacra vinni és jobban lehessen élelmezni azokat, akik munkájukkal inkább hozzájárulnak az ország építéséhez és az új és termelékeny termeléshez. A fejadagok új rendezése nem igazságtalan a nyugellátásosakkal vagy a mezőgazdákkal szemben sem. Nem károsítja meg őket, hanem megszünteti a meglévő aránytalanságokat és helytelenségeket. Beszédem kezdetén rámutattam a mai helyzetre és azokra a feladatokra, amelyek e helyzetből következnek országépitésünk és országvédelmünk számára. Ha olyan termelést akarunk felépíteni, ami megfelel majd szükségleteinknek, jócskán kell befektetnünk. Ha invesztálnunk kell, nem emelhetjük tervszerűtlenül a nemproduktív és szociális kiadásokat. Meg kell tanulnunk számolni és takarékoskodni. A bérek emelését sem valósíthatjul^rneg vonalszerűén, hanem csupán ott, ahol ezt az emelkedést ellenérték fedezi, vagyis a teljesítmény emelkedése és a ijiunka termelékenységének a növekedése. Ugyancsak érvényes a mezőgazdákra is. Mezőgazdaságunk ezideig még nem járult hozzá az ipari, de még a mezőgazdasági beruházásokhoz sem, sőt ellenkezőleg. A parasztságot az állam segítette és sok árat, amelyet a mezőgazdasági termékekért fizetünk ki, beavatkozásával biztosított. Ezt meg lehet tenni bizonyos ideig rendkívüli viszonyok között, de nem tehetjük örökké. A kötött gazdálkodásban is előnyben részesítettük a parasztságot. Gyakran kaptak fejadagokat, az önellátási készleteiket pedig eladták szabadpiacon. E mellett a mezőgazdasági termelés adómentes volt. A szocialista államban is kell lenni törvényszerűségnek, mint ahogy erre figyelmeztetett bennünket december 6-i beszédében Klement Gottwald elnökünk.