Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-18 / 295. szám, kedd

Akol as új magyarorssági újságíró nemzedék tanul Lapunk hasábjain nemrégiben cikket közöltünk a magyarországi munkáslevrlező mozgalommal kapcsolatban a magyarországi újságíró káderek neveléséről. Ma újra foglalkozunk ezzel a kérdéssel, amely világosan feltárja előttünk, hogy a népi demokráciák országaiban a sajtó fegyvert képez a dolgozók kezében és hogy a sajtó dolgozói főkép a munkás- és fcldmüveslevelezök káderéből kerülnek ki. Az iskola, ahol az új magyar újságíró nemzedék tanul, a Budapest fölött magasló Gellért-hegyen épült. Az ablakokból áttekintjük az egész várost, az új lakónegyedeket, a füstölgő gyárkémények rengetegét, távolabb ped

;g, ahol a Duna csillogó sávja kanvarodik, szántóföldek s veteményes kértek láthatók. Az újságíró jelöltek munkás- és parasztfiúk és leányok. Ha tanulás közben kinéznek a tantermekből, vagy szobáikból, a kilátás, mintha emlékeztetné őket arra a feladatra, amelyre készümek. Ai ra, hogy az újságírónak széles és tág legyen a látóköre, hogy jól ismerje szülőföldjét, a gyárakat és a falvakat, ahol a szocialista jövő építésében kell neki is résztvennie. Volt munkáslevelezők és újságíró-gyakornokok Az iskolaépület három emeletes. Örökzöld repkény futja be a terraszokat és a falakat. Bent, a folyosókon bordószínű szőnyegek, márványdíszítések, festmények teszik széppé a környezetet. Az első és második emeleten varinak a tantermek, a társalgó, a könyvtár, a haimadikon a bentlakó növendékek cs

:nos. kényelmes szobái. A Magyar Népművelési Minisztélium. amely ez év márciusában az Újságíró Iskolát felállította, bőkezűen gondoskodott mind a tanfelszerelésről, mind az ellátásról. Ennek az új intézmé lynek a megalapítása fontos lépés volt a szocialista sajtó fejlődésében. Azt jelentette, hogy most már intézményesen, fő'skolai színvonalon b'ztosítják az új magyar újságírónemzedék képzését Az iskola megnyitása . előtt a Magyar Dolgozók Pártjának fővárosi és vidéki szervezetei s a népművelési minisztérium sajtóosztálya felkutatták az ország minden részében azokat a munkás- és parasztfiúkat és leányokat, akik alkalmasnak, rátermettnek mutatkoztak az újságírói pályára Az az ötvenöt fiú és harmincöt leány hallgató, aki ebben az évben az újságíró iskolába került, a felvétel előtt valamilyen formában már tanújelét adta újságírói tehetségének. A jelenlegi iskolások mintegy 45 százaléka két-három hónapig már gyakornok volt valamelyik lap szerkesztőségében. A többiek üzemekben, vagy falvakban dolgoztak és mint munkás-, vagv parasztlevelezők állottak kapcsolatban a sajtóval. Az átlag 18—24 éves hallgatók között vannak párttagok, tagjelöltek és pártonkívüľ'ek. Ösztöndíjai Az Újságíró Iskola valamennyi tagja ösztöndíjas. Az ösztöndíjak nagyságát eredeti keresetük szerint állapították meg. A bentlakók — a létszám mintegy 70 százaléka — az ösztöndíj felét készpénzben kapják meg, a másik felét pedig az ellátásra és a taní lszerelésre fordítják. A családos hal'gatók külön kedvezményben is részesülnek. Ha például valamelyiknek felesége és gyermeke van, eredeti fizetésének 90 százalékát folyósítják részére. Így a hallgatók gondtalanul és zavartalanul szentelhetik minden idejüket és energiájukat a tanulásnak. A tanú'mányi program szempontjai Az 'gazgatói irodában a fél falat bebo. itó órarend mutatja a sokoldalú tanulási programmot. Az igazgatóság, a hét állandó tanár és a meghívott előadók több hónapos munkával dolgozták ki a tanrendet. Magyarországon még nem volt Újságíró Iskola. A tantestületre várt tehát az a feladat, hogy a Szovjetunió sajtóoktatási tapasztalatainak felhasználásával összeállítsák az iskola munkatervét. A Szovjetunióban a sajtóoktatás már egyetemi keretek között történik, magasabb Iskolázottság és hosszabb újságírógyalorlat után. A magyar népi demokrácia sajtóutánpótlása azonban sürgős feladat. Ezért az iskola tagjainak előképzettsége különböző. 25 fiú és leány az általános iskola nyolc osztályát végezte el, 17 hallgató a felszabadulás után a dolgozók esti tanfolyamán érettségizett le. A többiek többnyire közép- és felsőfokú szakiskofába jártak. Akiknek tudása magasabb fokú, a tanárokkal együtt segítik társaikat a tanulásban. Az Újságíró Iskolának az a célja, hogy hallgatói elsajátítsák a szakmájukhoz szükséges általános elméleti és gyakoriati alapismereteket. Egy esztendő után a hallgatók, mint magasabb minősítésű gyakornokok, a szerkesztőségekbe kerülnek. A szabadabb mozgást biztosító újságírófoglal kozás mellett elvégezhetik — az érdeklődésüknek megfelelő rovatbeosztás szerint — a közgazdasági, bölcsészeti, mezőgazdasági, vagy más egyetemet. Elméleti oktatás Az elméleti oktatásnak három főága van. Az első az ideológiai, politikai képzés, amely az egész tanulmányi rendszer vezérfonalát jelenti. Az állandó tanárok mellett a Magyar Dolgozók Pártjának előadói ismertetik részletesen és behatóan a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét. Napi ggy órában foglalkoznak a politikai gazdaságtannal, a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb fejezetivel és a dialektikus materializmus alapfeltételeivel. A szakmai oktatást az újságírótanárok végzik. A hallgatók napi 3—4 ólában alaposan és lelkiismeretesen tanulmányozhatják a kommunista sajtó elvi kérdéseit, a bolsevik sajtó és a magyar sajtó történetét. Megbeszélik az öss es rovatok munkáját s az összes műfajokat: a vezérc'kk, riport, cikk. tárca, tudósítás szempontjait csakúgy mint a helyes tipográfiát. Az általános műveltséget szolgáló oktatás szorosan a szakmához fűződik, fő tantárgya az irodalomtörténet, a nyelvtan és a stílustan. A tanítást minden nap azzal kezdik, hogy reggel 7—9-ig közösen átolvassák a megjelenő lapokat és a cikkeket politika' szakmai szempontból megvitatják. Az iskola tagjait a gyakoriati munka elsajátítására négy csoportba osztották. Egy-egy csoport: egy „szerkesztőség". Ennek keretében felváltva o. ztják be a hallgatókat a különböző rovatokba, munkakörökbe. Az iskola minden héten egyszer a Magyar Távirati Iroda anyagából nyolc óra alatt egy 4 újságoldalnak megfelelő „minta-lapot" szerkeszt. Ezzel a gyakorlattal különösen a hírszerkesztést, a távirati anyag csopo. tosítását. az egyes műfajokban való feldolgozást tanulják. A hallgatókat kéthetenként autón viszi ki az üzemekbe, bányákba, a falusi termelőcsoportokhoz. A helyszíni tapasztalatokról riportban, tudósításban, cikkben számolnak be. Sokoldalú Íráskészségüket azzal is növelik, hogy nemcsak az egyes műfajokat változtatják, hanem a tanárok meghatározzák azt is: milyen jellegű lap részére készítsék el írásukat. A kéziratokat maguk tipografizálják, „nyomda-kész" állapotban adják ki. Derűsen közősségi élet Az iskola hallgatói állandóan érintkeznek a főváros! sajtóval. A nagy lapok ism rt, vezető munkatársai hetenként íelke esik őket, hogy továbbIII Síd u n 1951 december 18 kásleoel // • eoeieiomn ir/a k írják Építésünk, feladataink megkövetelik az új típusú, szociaiisla mestert Ha az ember belép a műhelybe, első tekintetre meglátja, vájjon a műhely mestere lépést tart-e a fejlődéssel, vagypedig még mindig a „régi szép időkre", a magasabb fizetésre gondol és műhelyének munkáját az „objektív" kifogások százai segítségével irányítja úgy, hogy az a tcrvteljesítésben elmaradozik. Abban a műhelyben, ahol a mester megértette nagy építöfeladatalt, azt, hogy a műhelyben S az első és felelős gazda, ott rend uralkodik úgy a gépállományban, mint minden más téren is, ott emelkedő szinvonalat mutat fel a mnnkafegyelem. Az ilyen mester nem temetkezik a papírokba, hanem a munkahelyen szervezi a munkát. fis sikerrel, mert a marx-ieninizmus tudományának forrásából merít, a gazdag szovjet tapasztalatokat érvényesíti munkahelyén, szabad idejét pedig családján kívül további tanulásnak szenteli. Tudatában van annak, hogy a mester feladata a szocializmus fejlődésében egészen más, mint a kapitalista üzem vagy gyár mesterének. Tudja azt, hogy már nem kiszolgálója a gyárosnak, már nem eszköz, amely a kapitalistát segíti, hogy nagyobb hasznot vághasson zsebre és jobban kizsákmányolhassa a munkásosztályt, hogy már nem hajcsár, aki előtt e cél áll: izzadság és vér árán is minél többet kifacsarni a dolgozóból. Tudatosítja azt, hogy már nem a műhely megfélemlító'je, aki nem veszi tekintetbe a munkások egészségi állapotát és kegyelem nélkül kidobja azokat, akik vakon nem teljesítik parancsait, vagy akik nem bírják a kimerítő munkát. A szocialista mester nap-nap után és minden órában átviszi az életbe a nép kormányának és a CsKP Központi Bizottságának határozatait és úgy dolgozik, mint a jó gazda a sajátján. A szovjet mesterek példája szerint munkahelyén biztosítja a termelési terv teljesítését, gondoskodik arról, hogy a termelésben minél kisebb veszteségek keletkezzenek, minél alacsonyabb legyen az önköltség, hogy jól kihasználják a munkaidőt. Ezt azonban nem a dolgozók erejének kimentésével akarja elérni, hanem a munka jobb megszervezésével, a műszaki-szervezési intézkedésekkel, a műhely munkájának valós tervezésével. A ma és a jövő mestere ezért állandóan tanulmányozza a műszaki irodalmat, különösen a szovjet technikát, amely állandóan fejlődik. A szocialista mester tudatában van annak, hogy a szocializmus fejlődésénél nem lehet politikailag sem elmaradni és ezért naponta elmélyíti politikai ismereteit is, Marx, Lenin, Sztálin hű tanítványai, Gottwald és Široký elvtársak tanításának elsajátításával. A szocialista mester munkahelyén a termelékenység fokozásánál nem ismer „objektív" vagy roás nehézségeket és a termelés tervét idö'ben és pontosan teljesíti. Gyakran a határidő előtt, sőt nálunk, a mi üzemünkben néhány hónappal is előbb és egyes munkások köztársaságunkban már most teljesítették az ötéves tervet. A jól dolgozó műhelyekben a mester mindig ott van munkatársai között, tanít és irányítja a többiek munkáját úgy, mintha testvérük, apjuk volna. Nem beszél hivatalos hangnemben, nem mondja azt, hogy felsőbb parancsra kell valamit csinálni, hanem magyarázza a dolgokat, felvilágosít mindenkit arról, hogy a tervteljesítés mindannyiunk ügye, mert a kapitalizmus maradványai fölött csak úgy tudunk győzedelmeskedni, csak figy emelhetjük életszinvonalunkat, ha többet, jobbat és olcsóbbat fogunk gyártani, mint a kapitalisták gyártottak. A munkatársaknak kitartóan magyarázza azt is, hogy mi dolgozók a háborús uszítók fölött csak akkor győzhetünk, ha teljesítjük és túlteljesítjük az ötéves tervet, Gottwald elvtárs tervét, mindannyiunk tervét. A szocialista mester, a munkahely első gazdája kiegyensúlyozott életet él, nem pazarolja el szabadidejét felesleges és kártékony „szórakozásokra". A szocialista mester nem követel állandóan fizetésemelést annak tudatában, hogy fizetését érdeme szerint kapja, aszerint, hogyan teljesíti munkaszakasza a tervet, tudatosítja azt, hogy a közös kasszából nem vehet ki többet, mint amennyit betesz. Ezért munkahelyén szervezésileg és technikai téren is biztosítja a munkaverseny fejlődésének lehetőségeit, az új munlcamódszerek érvényesítését és teljesíti a gottwaldi ötéves terv által kitűzött feladatokat. FERANYEC ANTAL Vágbeszterce. a isszaent lékeié es Hideg tél volt. Kint esett a hó. Mi dideregve a szobában néztük a puszta falakat. Ettünk volna, de nem Volt mit. Valahogy keservesen mégis áthuzUik a telet, éhezve és fázva. Jött a tavasz. Felkészültünk és mentünk munka után. Ki erre, ki arra. De ahogy elmentünk, többnyire úgy vissza is jöttünk. Csak egyeseknek akadt munkája a gazdag parasztoknál. Eze/c a kulákok jól tudták nyúzni a munkást. Ügy siettették a mun. kát, hogy az ember majdnem összeesett. Nemcsak a munkától, hanem 'az éhségtől is. Ennivalót hitelre hord. tunk az üzletekből. Két üzletes volt nálunk. Az egyik, aki jó kereszténynek mondotta magát, olyan volt, mint a kőszikla. A másik meg adott, de azután aratáskor a gabonát nem mi vittük haza, hanem a hitel. Űjra be. álltunk kulákokhoz cselédnek. Az egyik kulák felesége egyszer így f o gadott: »Jön a tél, mert az éhes kutyák jelentkeznek. Kukorica van, csak korpa legyen.« Mi meg csak azt g

0ndolhattuk

> hogy jön még a kutyára dér. 1938 ban bejöttek a fasiszta Horthy. ék. Csöbörből-vödörbe estünk. Leszerződtünk, mint részes aratók az ura dalomnál. De az aratás előtt is oda kellett járni dolgozni. Az aratók 1.50 pengőt, a marokszedők pedig 1.25 pengőt és napi kosztot kaptak. Az volt ám aztán a koszt. Egyikünk sem volt jóbőrben, de volt aztán olyan is, aki 10—12 kg-ot fogyott. Egy öltöny ruha 'tO—50 pengő v

olt. Egy pár bakancs 25 pengő. A többit hozzá lehet gondolni. Es reggél már háromkor talpon Voltunk. Este 10—11-ig dolgoztunk. Gyönge volt a koszt, de sokszor még a ixicsora sem kellett. Lefeküdtünk a szalmára és a nagy fáradtságtól egyben elaludtunk. Keserves hat évig tartott ez a világ, de jött a dicső Vörös Hadsereg, amely kiűzte a hitleri és horthy fasisztákat és meghozta a mi várva-várt szabadságunkat. Ma már nincs éhező, rongyos ember, nincsenek koldusok. Űj gyárak emelkednek, új és új építkezések folynak. Egyik falut a másik után villanyosítják. A munkások üdülhetnek, a munkások tanulhatnak. Egymásután alakulnak meg az Egy. séges Földműves Szövetkezetek és mindezt a Szovjetuniónak köszönhetjük. Ezért szeretjük ezt az országot és nagy vezérét, Sztálin elvtársat. BARTAL GYULA, Pöstyén. Kigyúlt a fény Az utcán vígan futkározó gyermekeket látunk. A gyermekek fel-felnéznek a villanyoszlopra, amelyet szorgos kezek állítottak fel. Fel-fel kacagnak és örömmel kiáltanak fel, ha egy pillanatra az oszlop lámpáin megcsillan a fény. Már ég, — kiabálják a gyerekek. De nemcsak a gyermekek arcán látni boldog, örömteljes mosolyt, örülnek a felnőttek is. Hogyis nem örülnének, hisz már a mult republikában Ígérgették a népnek, ho?y a falut villanyosítani fogják, de mindhiába vártak, mert az ígéret csak ígéret maradt, mint ahogy az a kapitalista országokban rendszerint van. Ma, amikor a hatalom a nép kezében van, megváltozott a helyzet nálunk Méhi községben is. Megalakult az EFSz, van már vasúti megállónk, kijavították a községhez vezető utat, a petróleumlámpát villanyfénnyel cserélték fel. És az emberek mind többet látnak. A nyár tapasztalatai is sok embernek kinyitották a szemét. Sokan meggyőződtek a közös munka előnyéről' és ezeket már nem igen tudják a falusi kulákok félrevezetni. A faluban örömteljes ünnepséggel fogadták a villany bevezetését. Megünnepelték ezt az eseményt, amelyet, ahogy ezt Zima elvtárs, járási földművelésügyi előadó hangsúlyozta. — a Szovjetuniónak és önzetlen segítségének köszönhetünk. PRIHRADSKY IRMA Tornaija adják számukra tapasztalataikat, megbeszéljék velük a szakmai problémákat. A tanulmányi idő első és második felében a hallgatók- egy-egy hetet töltenek valamelyik fővárosi napilap szerkesztőségében, ahol végigvezetik őket a kéz

:ra elkészítésétől kezdve a lap nyomdai megjelenéséig, az újságí. ói munka valamennyi fázisán. Az Újságíró Iskola az egy esztendő alatt: a hallgatók otthona. Együtt, töltik egé z napjukat, együtt járnak a színházi bemutatókra, filmelőadásokra, koncertekre és sportvei senyekre. A nagy társalgóban ott a sakk. az asztalitenisz, a rádió: megannyi szórakozás a ssabad időben. A parkban teniszpálya és röplabdapálya várja a sportolókat. Derűs közösségi élet, megfeszít tí politikai és szakmai tanulás, a sajtómunka gyakorlása neveli újságírókká a munkás- és parasztfiatalokat, hogy meg tudják állni helyüket a szocializmust építő sajtó frontján, a békeharc magyarországi szakaszán.