Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-18 / 295. szám, kedd

1951 december 18 U J SZO Harcba a beszolgáltatási leiadatok maradéktalan teljesít éséért Nem sok idő, alig két hét választ el bennünket az űj esztendőtől, az ötéves terv harmadik évének befejezésétől és az ötéves terv negyedik évének megkezdésétől. A termelés frontján, az üzemekben, a gyárakban és a szocializmus hatalmas arányú építkezésein már hetekkel ezelőtt lelkes felajánlások, kötelezettségvállalások születtek és szívós harc indult meg az ötéves terv harmadik éve feladatainak teljesítéséért és túlteljesítéséért. Az üzemek, a gyárak, a hatalmas arányú építkezések dolgozói tudatosították: jólét és boldogság ebben az országban csak akkor érhető el, ha a terv által ránk rótt feladatokat minden részletében hiánytalanul teljesítjük. Az ötéves terv feladatainak teljesítése azonban nemcsak az ipari dolgozók feladata, hanem mezőgazdaságunké is. Nem lenne megvalósítható nálunk a szocializmus és egész népgazdaságunk felborulna, ha a feladatok teljesítésében, az előrehaladásban a mezőgazdaság nem haladna szorosan az ipar mellé felsorakozva. Mintahogy nem képzelhető el a dolgozó nép hatalma a munkás-paraszt szövetség nélkül, úppúgy nem lenne megvalósítható egész dolgozó népünk jólétének emelkedését előmozdító terveink sem anélkül, hogy a mezőgazdasági termelés az ipari termeléssel párhuzamosan ne teljesítené feladatát. Már pedig ha mérleget csinálunk, ha összehasonlítjuk az ipar tervteljesítését a mezőgazdaságéval, akkor meg kell állapítanunk, hogy a mezőgazdaság jóval mögötte marad az iparnak, hogy parasztságunknak még komoly adósságai vannak az állammal szemben. A gabonfelvásárlás tervét országos viszonylatban ugyan globálisan teljesítettük, ez azonban még korántsem kielégítő, mert hiszen a gabonafelvásárlás tervét részleteiben is minden kerületnek, járásnak, falunak és földművesnek teljesíteni kell. A jelentések viszont azt mutatják, hogy nemcsak egyes földművesek és községek vannak, amelyek nem tettek eleget minden tekintetben gabonabeszolgáltatási kötelezettségüknek, hanem akadnak niég járások, eőt kerületek is, amelyek egy»3gy terményfajta felvásárlásában nagyon is a terv mög/tt kullognak. S ez a helyzet főleg azokon a helyeken áll fenn, ahol a cséplés idején nagy garral, hübele balázs módjára fogtak neki a felvásárlásnak s aztán amilyen nagy hévvel voltak az elején, néhány hét múlva épp úgy elcsendesedtek, befejezettnek tekintették a gabonafelvásárlás dolgát, mondva, hogy amit meg lehetett tennünk, hát megtettük. Ez az ellanyhulás később annál is inkább megmutatkozott, mert eljött az őszi kapásnövények beszolgáltatásának ideje, ez került előtérbe és a gabonafelvásárlást hagyták elaludni, mert hiszen úgy „magyarázták", hogy aki idáig nem adta be gabona kontingensét, hát ottan már úgy sem lehet csinálni semmit sem, hogy ahol nincs, hát ott az isten se vehet. S ezeken a helyeken, a hátulkullogóknál a felvásárlási apparátus emberei, a népi közigazgaáts, de még maguk a pártfunkcionáriusok is nagyszerű „érveket" tudnak felhozni, hogy a felvásárlási tervet miért nem lehet teljesíteni. A százesztendős jövendőmondó mintájára a májusi ködöktől kezdve a gabona érésének idején beköszöntött hirtelen forróságokig és a cséplés idején való esőzésekig minden időjárásváltozást előkapartak, s ezzel és még sok más magyarázattal igyekeztek igazolni, hogy a beszolgáltatási kötelezettség teljesíthetetlen, hogy a felvásárlást miért nem lehet teljesíteni. Ezeknek tavaly a szárazság miatt volt gyenge a termés, idén a sok esőtől dőlt meg a gabona és így befulladt a szem, — egyszóval, elmaradásukra mindig tudnak magyarázatot mondani, viszont arról még senki sem hallotta őket beszélni, hogy hogyan lehet a tervet teljesíteni. Az elmaradás okát pedig ebben kell keresni, a „kimagyarázkodásban", mert hiszen itt van a hiba. Az a hiba, hogy nem azokat a lehetőségeket és módokat keresik, amelyekkel a terv teljesítését elősegítenék, biztosítani tudmák, hanem ellenkezőleg, a kényelmesebb, de káros oldalát választják a dolgoknak, azt, hogy sokkal könnyebb ha az elmaradást valamiképpen „megmagyarázni" „indokolni" próbálják. A mezőgazdasági termékek felvásárlásának hiányait kiküszöbölni tehát itt kell kezdeni. Radikálisan szakítani kell ezzel az opportunista elmélettel, az elmaradás okainak való megmagyarázásával és arra az útra kell lépni, amelyen nincs magyarázkodás, hanem cél van, amelyet el kell érnünk és el is érhetjük, mert hiszen ezek a célok é^ feladatok "' nem a mennyek országában, hanem e földön születtek, sőt nagyon is a reális tervek alapján készültek. A beszolgáltatását nem teljesítő földműves tehát nem bújhat ki a feladatok alól, azzal, hogy nem termett több és hát ahol nincs, ott az isten se vehet, mert ezzel az ország közellátást aligha elégíthetnénk ki, hanem ha nem termett, akkor igenis meg kell keresni az okát, hogy miért nem termett és ha mulasztás történt, akkor annak következményeit az illető viselje. Nemrégiben Soóky Lajossal, a búcsi szövetkezet tagjával beszélgettünk a termésről és a beszolgáltatási feladatókról, és akkor Soóky Lajos azt mondotta, hogy igen nagy hiba volna, ha bárhol is megelégednék azzal, hogy ha azt mondják, hogy nem termett több. Ezzel senki sem lakik jól. Meg kell keresni az okát, hogy miért nem termett több. Hogy az a földműves, akinek nem termett annyi, hogy feladatainak eleget tudjon tenni, elég mélyen szántotta-e a földjét, idejében elvetette-e a magot, használt-e műtrágyát és nemesített vetőmagot, elvégezte-e a növényápolási munkákat és akkor takarította-e be a termést, amikor a legkisebb az ezzel járó veszteség? Mindezek — mondotta Soóky Lajos — alapjai a jó termésnek és biztosítéka annak, hogy a tervet teljesíteni lehessen s ma mindezek minden földműves számára rendelkezésre állnak. Ezekután pedig természetes dolog, hsgy azoknak a hanyagságát, nemtörődömségét, akik nem használták fel a magasabb termést előmozdító lehetőségeket, semmiesetre sem fogja az ország dolgozó népe megsínyleni, hanem igya meg annak a levét az, akinek mulasztásából alacsony lett a termés. Másik hiba a beszolgáltatási feladatok teljesítésénél, hogy a felvásárló szervek az egyes mezőgazdasági termények felvásárlását időszaki, szezonmunkának tekintik. Csépléskor csak a gabonafelvásárlást teljesítik és ugyanakkor teljesen elhanyagolják a marhahús és sertéshús felvásárlását, majd később a kukorica felvásárlás kerül az előtérbe, de a gabona felvásárlását akkor már befejezettnek tekintik tekintet nélkül arra, hogy a feladatok teljesítve vannak-e vagy sem A felvásárlásnak ez a módja helytelen és az egyik feladatot a másikkal szorosan össze kell kötni, egyidőben, többféle termény felvásárlását lehet és kell is végezni, mert hiszen közellátásunk szempontjából épp olyan fontos, hogy a tervezett gabonamenynyiséget hiánytalanul begyűjtsük az állam raktáraiba, mint ahogy elengedhetetlenül szükséges, hogy a folyamatos és zavartalan húsellátást biztosítani tudjuk. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a felvásárlási feladatokat nem választjuk el egymástól, hanem összekapcsolva azokat, a felvásárlást minden mezőgazdasági termékből állandóan és folyamatosan végezzük. A beszolgáltatási feladatok teljesítésével szorosan összefügg az állami fegyelem kérdése. Népi demokráciánk vívmányai és eredményei, az ötéves terv hatalmas alkotásai nem egy maroknyi kiváltságos osztály érdekeit és javát szolgálják, hanem a széles néprétegekét, az ország dolgozó népéét. Márpedig, ha a javakból egyformán részesülhet minden dolgozó, akkor kell, hogy annak előteremtéséből is mindenki képessége szerint kivegye részét.. Az ötéves terv egész dolgozó nép hatalmas terve jobb jövőjének megteremtéséhez, az ötéves terv törvény, a dolgozó nép által alkotott törvény, amelynek betartása, teljesítése országunk minden polgára számára egyaránt kötelező. Az tehát, aki az ötéves terv feladatait magáranézve nem ismeri el, nem teljesíti azokat, törvényszegő lesz, szembelyezkedik a nép államával. annak törvényeivel s ezekre legyenek azok bárkik is, a törvény szigorával kell lesújtani. Az állami fegyelem mindenki számára kötelező betartására Gottwald elvtárs nyomatékosan hívta fel a figyelmet. „ ... meg kell értenie mindenkinek — mondotta — akit illet, hogy a népi demokratikus állam és kormánya nem tűrheti, hogy közéletünkben bárki is megsértse az állami fegyelmet". Mezőgazdaságunknak erről az évről komoly adósságai vannak az állammal szemben. Egyes helyeken még mindig hiány van a gabonabeszolgáltatás teljesítésében, azonban általános a lemaradás a kukorica és a krumpli, különösen pedig a húsbeszolgáltatás teljesítésében. Ezeket a hiányokat a legsürgősebben be kell hozni, mert hiszen ha ötéves tervünk feladatait a még hátralévő napokban nem teljesítjük, ha hiányokkal megyünk át a következő évbe, akkor ezzel önmagunkat, az egész dolgozó népet rövidítjük meg, az ötéves terv teljesítését hátráltatjuk, megszegjük a törvényt, márpedig, mint Gottwald elvtárs mondotta „Ebben az országban a törvények mindenki számára Írattak". A perbefei szövetkezet 200 sertést hizlal, hogy mielőbb eleget tegyen húsbeszoSgáltatási kötelezettségének Az 1951 es év utolsó hónapjában vagyunk. Ez annyit jelent, hogy rohamosan közeledünk a gazdasági év befejezéséhez. A perbetei szövetke zeti tagok nyugodtan várják az évvégét,/mert év közben ;'ó munkát végeztek. Erről tanúskodnak a szövet kezet zöldtelő vetései és a felszántott táblák. A perbetei szövetkezeti tagok az őszön elvetettek 100 hektár őszi árpát, 40 hektár rozsot, 410 hektár búzát és 25 hektár takarmánykeverő ket. Ezenkívül 800 hektáron elvégezték a mélyszántást és a még hátralevő 150 hektár felszántása is teljes ütemben folyik. Ugyancsak jó eredményeket értek el a perbetei szövetkezeti tagok az állattenyésztésben is. A 700 darab sertésből 200 darab hízóállományban van, mert a tagok ebből fogják tel jesiteni a sertéshús beszolgáltatási kötelezettségét. Az első pillanatra úgy tűnik, hogy egy kicsit megkéstek a kontingens teljesítésével. En nek az oka azonban az volt, hogy 70 darab sertést anyadisznónak hagy tak meg, úgy hogy az ez által ke letkezett hiányt kellett először pótol ni. Ezzel szemben a marhahús be adást, valamint a növényi beszolgál tatást a perbetei szövetkezeti tagok már rég teljesítették. Most pedig véssünk egy pillantást a perbetei kulákokra. Amíg a szövet kezeti tagok minden erejükkel az őszi munkák gyors befejezésére töre kedtek, estéiket pedig munkaértekez letekre használták fel, hogy a leg fontosabb problémákat megoldják, addig a falu kulákjai kisebb csopor tokba vegyülve tárgyalták a »raai nehéz időket«. Az egyik alkalommal például a nyulak felett sajnálkoztak a jó szívű kulákok, hogy a télen nem lesz szegény nyulaknak hova elbúj niok, mert a határban az összes mezsgyét felszántották. De miv

el jó ötlet mindig van a kulákoknál, az egyik mindjárt mentségül hozta, hogy a szövetkezet répája úgy is kinnmarad a földön, lesz ott a nyulaknak jó ele del. Csakhogy a dolgok egy kicsit máskép alakultak. A szövetkezeti ta gok minden erejüket megfeszítve rö videsen betakarították a még kint lé vő répát, s így aztán a kulákok re ménye dugába dőlt. Egy másik alkalommal pedig azon sajnálkozott az egyik kulák, hogy az ő volt cselédje, az ő Jakabja, sző vetkezeti taggá lett. Erre aztán a kulákasszony is megszólalt és jószí vöségében aggódását fejezte ki, vaj. jon szegény Jakäb ezután mit fog enni? Csakhogy emiatt sem kell a kuáknak aggódni, mert Jakab, mint lelkiismeretes szövetkezeti tag annyit keres a szövetkezetben, hogy bősé. gesen megélhet belőle. SÜTTI .JÓZSEF, Perbe te. Rímaszécsen a kísfőfdmővesek példásan eleget tesznek beszolgáltatásuknak, a kulákok pedig szabotálják azt Rimaszécs községben a becsületes dolgozó földművesek beszolgáltatási kötelezettségüknek példásan eleget tettek. Ott van például Sósi Péter, aki a sertéshús beszolgáltatásban százszázalékos, a marhahús beszolgáltatásban 120, a szemestermés beszolgáltatásban 106, a zöldség beszolgáltatási kötelezettségben pedig 130 százalékos teljesítményt ért el. Ugyancsak Hegedűs Lajos 109 százalékos, Hankó Ferenc 100 százalékos és Hupka Barna 108 százalékos átlagos terménybeszolgáltatást ért el. A falu kulákjai rossz szemmel nézték a hazafias kötelességüket teljesítő kis- és középföldműveseket. Nemcsak, hogy sajátmaguk nem teljesítették beszolgáltatási kötelességüket, hanem minden módot felhasználva még azokat is leakarták beszélni, akik készségesen adták be az előírt terményeiket. Mészáros Dezső, Murányi Lajos, Murányi István, Révai Géza és Loksa Lajos kulák uraknak eszükágában sincs, hogy a reájuk rótt feladatokat teljesítsék. Inkább a szárazságra és más alaptalan okokra hivatkoznak. Mindehhez bátorítást ad nekik Amerika Hangja, amely népi demokráciánkat aljasan megrágalmazza, ösztökéli a kulákokat a szabotálásra. Mi munkások azonban figyelmeztetjük Mészáros Dezsőéket és a többi hires kulákot, hogy amit Amerika Hangja fecseg, az soha be nem válik és a szabótálókat előbb vagy utóbb eléri a dolgozó nép igazságot osztó keze. KOZLOK LASZLÔ Rimaszécs Sertéshús beszolgáltatásuknak nem tettek eleget — feketevágásra két disznót is tartottak Ipolyszécsénke község nagyon hátramaradt a sertéshús beadásban. Az évi tervet a község még csak 20 százalékra teljesítette. Egy szép napon aztán kimentünk körülnézni Ipolyszécsénkére, hogy megtaláljuk a nagy hátramaradás okát. Utunk sikerrel járt. Mindenekelőtt Kovács Jánost kell magyarázatképpen felhoznunk, aki 300 kg sertéshús előírásából eddig még egy kg-ot sem szolgáltatott be. Ezzel szemben van neki egy 250 kgos és egy 110 kg-os sertése, de ő ezt saját szükségletre, no meg feketézési célokra szánja. Csakhogy -Kovács János spekuláns terveit elrontották az ipolvsági földműves raktárszövetkezet kiküldöttei. De Kovács János nem az egyedüli, aki a sertésbeadással «spekulál. Ott van még Ipolyszécsénkén a három Deák család,, élén Deák Pállal, aki a 300 kg sertéshús beszolgáltatási kötelezettségéből még szintén nem adott le egy kilót sem. Van neki ugyan egy 200 kg-os sertése, de azt sajátmaga számára neveli. Beadásra egy 60 kgos malacot szán, amely — amint 6 mondja — majd ha megnő, elég lesz a kontingens teljesítésére. Deák Pált azonban ismerjük már. A kukorica beadását sem teljesítette, hanem megvárta, hogy mások vigyék el tőle a földműves raktárszövetkezetbe. A bort azonban oly nagyszerűen eldugta, hogy igazán azt lehetett hinni, hogy azt aztán senki meg nem találja. Csakhogy mégis akadtak, akik felfedezték a rejtett kincset. A másik két Deák-család a spekulálásba hasonlít Deák Pálra. Okoskodásuk azonban hiábavaló. A dolgozók éber szemmel kísérik figyelemmel az ilyen spekulánsokat és időben leleplezik őket. Nem engedjük meg, hogy bárki is felelőtlenül vagy szabotálással hátráltassa szocialista építő munkánkat. SZTUDVA LÁSZLÓ LANKA ISTVÁN az Ipolysági földműves raktár, szövetkezet dolgozói A padányi szövetkezet december 21-g terven íeltfi megjavít egy sertésistállót Mi, a padányi III. típusú EFSz tagjai tudatában vagyunk annak, hogy ki tette számunkra lehetővé a szocializmus szabad építését. Szeretnénk valamiképpen köszönetünket és hálánkat kifejezni Sztálin elvtárs iránt. Most, Sztálin elvtárs 72. születésnapjának alkalmával kötelezettséget vállalunk, hogy december 21-ig a terven felül megjavítunk egy 100 darab sertés befogadására) képes istállót. A javítási munkákat saját erőnkből fogjuk elvégezni. A sertésállomány összpontosításával további munkaerőket tudunk felszabadítani, akiket aztán fontosabb helyeken lehet bekapcsolni a termelésbe. Kötelezettségvállalásunkkal azt a béketábort akarjuk erősíteni, melynek az élén Sztálin generalisszimusz áll. A padányi EFSz tagjai