Uj Szó, 1951. december (4. évfolyam, 282-304.szám)

1951-12-15 / 293. szám, szombat

1951 december 15 UJ §10 Az apácaszakállasi asszonyok munkájukkal erősítik a béketábort „A mi atomunk a közös mnnta" — mondotta Benedek Mária A sokgyerekes anyák szeretete kiséri Gottwald elvtársat Vzlovákia-szerte lezajlottak a Járási aktívák, amelyeken t Csehszlovákiai Nőszövetség kiküldöttei magukévá tették és megvitatták a Csehszlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának határozatát. A nagymegyerl aktíván résztvettek a járás Egységes Földműves Szövet kezeteknek dolgozói ls és őrömmel állapítottuk meg, hogy bár a Csehszlovákiai Nőszövetség helyi csoportjai gyengén dolgoznak, a szövetkezeti munka vonalán falvaink assronyal megállják helyüket Egymásután szólaltak fel az Egységes Földműves Szövetkezetek dolgozói. Tanyról, Bődök Em ma, Sntadatos, fiatal teremtés, örömmel számolt be arról, hogy náluk az asszonyok mind bekapcsolódtak a szövetkezet munkájába. Okanyikovóról Jánylová elvtársnö leszögezte, hogy náluk az asszonyok nagyon jól dolgoznak és minden munkában résztvesznek. A legértékesebb felszólalás Benedek Máriáé volt, aki az apácaszakállasl Egységes Földműves Szövetkezetben dolgozik. Felszólalását teljes terjedelmében közöljük: — Kedves elvtársnőkl Engedjétek meg, hogy én ls a legnagyobb örömemet fejezzem ki azon, hogy itt lehetek a járási aktíván a többi asszonytársammal együtt. Mi ez apácaszakállasi Egységes Földműves Szöv tkezet dolgozói vagyunk. Azért jöttünk ide, hogy mi is tagjai szeretnénk lenni a Csehszlovákiai Nőszövetségnek és nemcsak az Egységes Földműves Szövetkezetben szeretnénk építeni a szocializmust, a szebb és boldogabb jövőt, hanem mint a Csehszlovákiai Nőszövetség tagjai, még szélesebb munkafronton. Nálunk eddig még a Csehszlovákiai Nőszövetség helyi csopoitja nem volt megszervezve. Kérem a Csehszlovákiai Nőszövetség nagyniegyeri járá I vezetőségét, legyen segítségünk, e, hogy mi Is tudjunk haladni a többi jól dolgozó asszonytársainkkal, a Csehszlovákiai Nőszövetség munkájában ls. Az apácaszakállasi Egységes Földműves Szövetkezet asszonyai fáradságot nem kímélve dolgoznak a béketábor megerősítésén. Falunkban III. típusú szövetkezet működik. Ezideig jó munkát végeznünk -és a beszolgáltatásnál az előirt mennyiségen felül szolgáltattunk be kenyérgabonát és ezzel hozzájárultunk minden becsületes dolgozó életszínvonalának emeléséhez. A mi öntudatos asszonyaink szívfigyükké tették a szövetkezet megerősítését és igyekeznek ezt elérni szorgalmas munkáiukkal. Ahogy a tavasz! munkálatok megindultak, bekapcsolódtak a munkába. Nem voft probléma a répaegyelés már a korareggeli órákban ellepték a répaföldet úgy, hogy aki hat árakor ért ki a földre, annak már nem jutott hely. A vezetőségnek nem kellett törődnie azzal, hogy a répa meg is legyen kapálva, mert, aki amennyit egyelt, annyit meg is kapált minden utasítás nélkül. A répaszedés is olyan gyorsan ment, hogy még októberben a szép száraz napokon brigád nélkül egy pár nap alatt befejezték. Ezt a munkát mind nők végezték el, csupán három férfi segített nekik. Az asszonyok között meg kell említenem Ferenczi Teréz 52 éves hadiözvegyet, aki a szövetkezeti munka megkezdése óta állandóan dolgozik és családjának biztosítja a jobb életet. Egy másik asszonytársunk, Tóth Rozália, szintén hadiözvegy, ugyanosak egyik legszo, galmasabb szövetkezeti munkásunk. Ez a két asszony összefogott a többi nőtársával és az öszszes istállókat, disznóólakat olyan szépen kimeszelték, hogy mindegyiket öröm látn". Ki kell emelnem még Bajcsi Ferencné hatgyermekes családanyát, aki ha arról van szó, hogy sürgős a munka és párnapos brigádot kell szerveznünk, nem marad el a többitől. A kukoricásban a kó.óvágásnál, ahogy ideje engedi, szorgalmasan dolgozik és le kell szögeznem, hogy mindnyájan örömmel megyünk ki a földekre, mert tudjuk, hogy magunknak dolgozunk és nem a kapitalistáknak. Az őszi vetést is bevégeztük már. A tagosítással egy kicsit megkéstünk a spekulánsok miatt és így a mélyszántás még folyik, de ha az idő kedvez, ezt Is befejezzük a napokban. Földterületünk kőzd 800 hektár, aminek a megmunkálása nem csekélység. Még az is nehézséget okoz, hogy jó pár hektár földünk a falutól néhány kilométerre van és annäk a megközelítése sok időt vesz igénybe. Tehát láthatjátok elvtársnők, hogy az apácaszakállasi asszonyok munkájukkal erősítik a béketábort. A ml atomunk a közös munka, amellyel biztosítjuk minden becsületes dolgozó életszínvonalát és családunk szebb és boldogabb jövőjét. Még azt is meg kell említenem, hogy nálunk a Szovjetbarátok Szövetségét szintén mi asszonyok vezetjük és kitaitó munkánkkal a járásban az első helyre kerültünk a tagtoborzásban. Taglétszámunkat 250-ről 510-re emeltük. De ezek nemcsak papírtagok, hanem dolgoznak és párttagságuk is .endezve van az 1951. évre. A Szovjet Barátság Hónapjával Htapcsolatosan könyvnapot rendeztünk, am'kor is 82 darab szovjet könyvet adtunk el 2500 Kis értékben. Ezt is mind asszonyok csinálták. A tagtoborzásra agítkettősöket állítottunk fel, két tanító kivételével ezek is mind nők voltak. November 25-én táncmulatságot rendeztünk kullúrműsorral. A szereplők 30 éven felüli asszonyok voltak, akik énekeltek és forradalmi verseket szavaltak. A kultúrház zsúfolásig megtelt és bevételünk 25%-át a járási titkárságnak küldtük. Igy dolgozunk mi szorgalmasan tovább, mert ezzel is hálánkat akarjuk leróni a Szovjetuniónak azokért a vívmányokért, amelyeket kiharcoltak nekünk. A Szovjetunió oldalán ébereknek kell lennünk, hogy békénket senki meg ne "zavarhassa. Még egyszer felkérem a Csehszlovákiai Nőszövetség nagymegyeri járási vezetőjét, látogassanak meg bennünket és segítsenek, hogy mi is elé.jük a fejlődés olyan fokát, hogy a többi asszonytársainkkal együtt dolgozhassunk és építhessük a szocializmust azon ' az úton is, amelyen a Csehszlovákiai Nőszövetség vezet bennünket. ígérjük, hogy ha nálunk is megalakul a Csehszlovákiai Nőszövetség helyi csoportja, igyekezni fogunk úgy dolgozni, hogy elérjük azoknak a falvaknak az eredményeit, ahol már régóta működik a Csehszlovákiai Nőszövetség helyi szervezete. Túri Mária. V Hálámat és szeretetemet akarom kifejezni azért a sok jóságért munkáskormányunknak és szeretett vezérének Gottwald elvtársnak, amelylyeU minket, sokgyermekes anyákat odyan gondoskodásban részesítenek. Húsznapos rekreáción vettem részt a Tátrában és olyan nagyszerűen kipihentem magam, annyi jóban volt részem, hogy azt csak egy módon tudom meghálálni: azon leszek, hogy egyre több asszonyt felvilágosítsak arról, hogy egyedül a szocializmus teszi lehetővé, egyedül a munkásoszály végső győzelme biztosítja, hogy ezentúl már ilyen boldogan és jólétben éljünk. Elljen aokáig közöttünk erőben é^i egészségben a mi Gottwald elvtársunk, tanítson minket továbbra ifl harcolni a békéért, azért, hogy a vilrág minden dolgozója nemzetiségi és valláskülönbség nélkül karöltve építhesse a szocializmust. Még igen sok anya áztatja könynyeivel párnáját eltűnt fiai után, igen sok asszony és gyermek si'.atja férjét, testvérét éa apját. Meg kell akadályoznunk, hogy ecs a könnyhullatás ismétlődjék, ki kell harcolnunk a békét. Ez a kötelessé* günk nekünk, dolgooó asszonyoknak. FÜLÖP ROZÁLIA, Peberník. Tanulnak a nép fial A pőstyéni Éden-szállóbán munkásszerkesztőtanfolyam folyik már hatodik hete. Én is egyik hallgatója vagyok ennek a kurzusnak. Már hat hete tanulunk és mégis csak most jöttem annak tudatára, mit is jelent számunkra ez az iskola. Szeretném leírni, minek a hatása alatt érzem magam a mai naptól új embernek. Értékes előadásunk volt ma, amelyben az előadó elvtárs feltárta előttünk az újságírói hivatás fontosságát, küldetését, tanító, felvilágosító, szervező és mozgósító feladatát.. Mély megilletődés fogott el, amikor • kapitalista rendszerben harcoló újságíró elvtársaim küzdelmes életéről és sok esetben szörnyű sorsukról hallottam. A tőkések bérenoei juttatták ezeket a bátor harcosokat a börtönökbe és a halálba, mert lelplezték a tömegek előtt a háború okozóit, a kizsákmáa munkásszerkesztok nyolő kapitalistákat. Most 'már vil ár gosan látom a kapitalista és szocialista sajtó közötti különbséget éa tisztában vagyok vele, hogy ml lesz a jövöben a feladatom. MunkámmaJ küzdeni fogok a békéért és segíteni a szocializmus építését. A Pártnak és a munkásosztálynak köszönhetem azt, hogy itt, ezen a fényűző helyen magamba szívhatom a szocializmus igazságát ós tanulhatom a Marx-leninizmus értékes elméletét Tudatára jöttem életcélomnak, tudom, miért tanulok, tudom, hogy & szocializmus igaz tanaival felfegyverkezve indulok ez életbe, a dolgozók közé, szeretném őket nagy tettekre serkenteni a szoctializmua építésében, hogy minél előbb elérjük a boldogabb jövőt. Dicsőség Sztálinnak, népeink felszabaditójának. Vojtech Gizella ainiják, (eleségek... Anyák ne engedjétek, hogy megint vérpadra vigyék gyermekeiteket! Erősen álljatok a béke vártáján, hogy a gaz gyilkosoknak ne sikerüljön háborút indítani. Feleségek, legyetek tisztában kötelességtekkel! Minden erőtökkel védjétek férjeitek életét a béke jelszavával álljatok szembe a világ háborús uszítóival, hadd lássák, hogy harccal és munkával védjük a jövőt. Anyák, feleségek az első Borban álljatok harcba a háború megakadályozására, hogy . többé ne legyen árva a világon, eleget kesergett és sírt sok ország gyermeke. Háborús bűnösök, árulók, bitangok okozták szívetek marcangoló fájdalmát. Rokkantak, aggok ti is harcoljatok a háború ellen és tiltakozzatok békés otthonotok feldúlása ellen. Egy nagy táborba tömörüljünk mind és küldjünk üzenetet a béketanácsba, A béke jelszavával fehér galambok száälnak széjjel a világba. Ugy fogunk harcolni a békéért, hogy méltók lehessünk a szovjet asszonyokhoz, akik megmutatták nekünk, hogyan kell harcolni a békéért éa hogyan kell elbánná ax ellenséggel, ha betör hazánkba. SZILVA MARIA, a harmóniai politikai iskola liallgatója, MuzsláróL aAz dji&t íľtdiiw JÚLIA JEGÓSINA — Én ts úgy élek majd, mint a többiek... — feleltem. Kikísértem Mityát a pályaudvar a, éppenúgy, mint ahogyan a többi orosz anya, aki a háborúba induló fiát kísérte. Éppen úgy sírtam a szomorú tömegben, mint más anya. A fiam szemébe néztem és nem tudtam betűni vele. Uralmas azt a feladatot kapta a kormánytól, hogy térjen át tankok gyártására, mégpedig a legrövidebb idő alatt. Engem Is olyan osztályra helyeztek át, ahol tankokat és önműködő ágyúkat gyártottak. Eleinte nekem és a másik két technológus társamnak nagyon nehezen ment a munka. A páncélhegesztéshez egészen különleges technológia, különleges munkamócfszer kellett s nem olyan, amilyet eddig megszoktunk. Egy ismeretlen termelési módszert kellett elsajátítani — „menet közben. És az elsajátítására határidőt sem adtak. Mi ezt nagyon is megértettük: háború volt és — tankokról volt szó. # Kiderült, hogy bár ml, hegesztők, jékddőben nagyon sokat tanultunk, mégis keveset tudunk. A háború bebizonyított?,, hogy nagyon sok tudásra van még szükségünk. És az idő nem tűrt halasztást. Egyszer éjjel jött el hozzám a műhely vezetője. Fáradt és lehangolt volt és azt mondta; j — Elvtársak, repedések vannak. \ — A fémen vannak repedések? — kérdeztem. — Nem — mondta. — A hegesztésen. Ez azt jelentette, hogy nem tudtunk olyan minőséget elérni, amilyet a tankgyártás megkövetel. Es mivel a háborúban nem lehetnek a sikertelenségeknek .objekfív okai, kötelesek vagyunk minden erőnkkel arra törekedni, hogy elérjük az elénk állított célt. — Most az egész Szovjetunió a hegesztők felé tekint. Megértitek? Természetesen ezt csak átvitt értelemben mondta, de nekem úgy tűnt, hogy az egész ország, a vérrel öntözött harcterek, a szétrombolt leningrádi paloták, az ellenség által megszállott ukrán falvak, a lövészárkokból a szovjetkatonák, most mindmind ránk néznek és türelmetlenül vá.nak. A hegesztőműhelyben hárman voltunk technológusok. Formálisan három munkaváltásban voltunk kötelesek dolgozni, de gyakorlatban tizenkét-tizennégy órát töltöttünk el naponta az üzemben. Munka közben teljesen összeforrtunk és nagyon jó ba- ( rátok lettünlc. Az emlékezetes „repedés" után új munkamódszer után kutattunk. Békében ez a kutatás hosszú-hpszszú hónapok munkáját követelte ^olna meg. De most csak egy gondolat foglalkoztatott bennünket; tankok, a van szükség. Az én lakásom néhány lépésnyire volt a gyártól és mégis gyakran megtörtént, hogy hosszú napokon keresztül nem jutottam haza. Fjodor, a férjem, akf szintén egy hadigyárban dolgozott, miként a többi munkás, rendszerint szintén a gyárban, munkában töltötte az éjsza kákát. / Amikor az első hat űjtípusű tank elkészült, bár a gyártási folyamat alatt két napig egyfolytában rtem aludtunk, nagy öröm és izgalom lett úrrá osztályunkon. Még néhány óra és kimennek az első harci gépek, ki a frontra és verik az ellenséget. Kora reggel bejött műhelyünkbe az igazgatónk, Muzrukov. Kötekedő hangulatban nézte meg mind a hat gépet. De reggel a-tankok mégis kidübörögtek a gyár nehézterepü kísérleti lőterére... Mindent csináltam. Egyszerre voltam technológus, mester és ellenőr. Előfordult, hogy órák alatt meg kellett változtatni az egész technológiai folyamatot, — ahogy a pillanat követelte. Egyszer például legjobb hegesztőnket ájultan szedték ki a tankból. A felfordított tankban a hegesztés közben sok gáz képződött. Ezt nem birta el, elvesztette eszméletét. Abban a pillanatban már egy másik hegesztő ugrott a helyére. Háborúban vagyunk, senki sem hátrál meg a nehézségek elől. Másnapra már rajzaink után újfajta szellőztetőt szereltek fel a műhelyben és ez megkönnyítette a bígesztők helyzetét. Napjaim megfeszített munkával teltek el. de egy kérdés mégis gyakran nyugtalanított: mi van Mityával, a fiammal?, . Levelet már hosszú ideje nem kaptam tőle és hiába olvastam a hadijelentéseket, ezekben a szűkreszabott, szigorú sorokban csak a front, a háború helyzetéről volt szó. Vájjon miért maradt el a levél? Mi történhetett Mityával? A rémíts gondolatok elől teljesen a munkába menekültem. De a szívem azért folyton sajgott: Mitya, Mitya, egyetlen fiacskám... 1942 őszén boizalmas hírt kaptam. Vége mindennek: soha többé nem rézhetek Mityám derűs szemébe, nem simogathatom meg sűrű, fekete haját... Ültem otthon a szobámban, amelyet most komornak, sötétnek láttam és sírtam. Ügy éreztem, hogy nem tudok tovább élni, nem tudok tovább dolgozni. Tanácstalan voltam ... Mit tegyek? Kérjem, hogy helyezzenek ki a frontra, hogy saját két kezemmel ölhessem az átkozottakat, akik miatt a fiamnak el kellett pusztulnia? .., Nem volt vége-hossza szomorúságomnak. Fjodor, akinek sürgős és fontos munkája volt, csak rövid időre hagyhatta el a műhelyét. Lefogyva és a bánattól összetörve jött haza. Csak ültünk egymás mellett és Mityára gondoltunk. De a szívünk azt mondta: kommunista nem állhat ki a sorból. A ml műhelyünk vezetője, Szolojov, nagyon jólelkű ember, most is vigasztalni próbált. — Mindent tudok... — mondta és erősen megszorította kezemet. Én sírtam, de ő halkan és keményen folytatta: — Sírni nem szabad. Te erős asszony vagy. Neked élned és dolgoznod kell. Mert hiszen jól tudod, mire kell most nekünk törekednünk. Ezután mindig a legnehezebb munkát kerestem magamnak, hogy el tudak néha felejtkezni a bánatomról. Minden tanknál arra gondoltam, hogy ezek más anyák fiaiért Is boszszút állnak majd a fasisztákon. 1943-ban elindult az uráli önkéntes tank-hadtest. A legjobbak mentek a gyárból. Az egyik technológue azt mondta nekem indulás előtt: — Júlia Geraszimova, nyugodjon meg, mi mindenkiért bosszút állunk. A gyári ipariskolából kisfiúk és kislányok álltak a bevonulók helyére. És ami teljesen szokatlan volt, női brigádot szerveztek a hegesztőműhelyben. Eddig ezt a munkát csak férfiak végezték. Bennünket most nagyon foglalkoztatott, hogyan csináljuk meg teljesen hibátlanul a tank lőtornyát. Sok gondos kutatás után a technológia kidolgozta a tervet. A fedél Is könnyen mozgott. És amikor

v készen lett, az egyik technológus Galilei szavát idézte: „és mégis mozog...'' Még javában álltak a harcok KeletPoroszországban, a , Baltikumban, amikor az Uralmasban már arról tervezgettek, hogyan fogjuk hamarosan átállítani a termelést. Jöttek a\ hírek, rendelet készül az átmenet számára, amely előkészíti az áttérést a béketermelésre. Törtük a fejünket, vájjon mit is gvártunk majd az önműködő ágyuk és tankok helyeft. (Folytatjuk)