Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-14 / 267. szám, szerda

f 1951 november 14 UJSZO Szelle Űíüqa elete A Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulóján sok dolgozó­nak eszébe jutott a mult. Szelle Zsi­ga nagyabonyi szövetkezeti tag is visszagondolt a múltra, arra a múltra, amikor egész fiatalságát állandó ro­botban és nélkülözésben töltötte el. Szelle Zsiga édesapjának 7 magyar hold földje volt. Ezen dolgozott kora­reggeltől késő estig, hogy háromgye­rekes családjának kenyeret biztosít­son. A három gyerek közül Zsiga volt a középső. A 12 éves Zsiga sokszor hallotta, hogy édesapja és édesanyja kétségbeesetten tárgyalják, hogy kö­zeledik a tél és hogy a gyerekeknek cipő, ruha kéne, de hát honnét ve­gyék a rá való pénzt? Szelle Zsigá­nak sokszor elszorult a szíve, mikor a falust zsíros parasztok gyerekei gú­nyolni kezdték lyukas nadrágja, meg összetákolt cipője miatt. Az ilyen gú­nyolódások után mindig azzal ment haza, hogy vegyenek neki is új ruhát, meg új cipőt, mert a gyerekek csúfo­lódnak. Ilyenkor Szelle Zsiga apja szótlanul kifordult a házból, az anyja pedig átölelte fiát a sok munkától megerőltetett reszkető kezével és tnosolygást erőltetve arcára, biztatta fiát. hogy »majd leszi. A Szelle-családban a nyomor és a szenvedés még elviselhetetlehebbé vált, amikor Szelle Boldizsár a sok gondtól, az emberfeletti munkától és nélkülözéstől megbetegedett. A be­tegség napról napra súlyosabb lett. Szelle Boldizsárt a családja kénytelen volt kórházba szállítani Mivel a kór­ház egyre követelte a gyógykezelte­tésért járó pénzt, nem maradt más hátra, mint hogy Szelle Zsiga és édesanyja végezze el a munkát kint a határban. A 13 éves Zsiga az iskofá padja helyett az ekeszarvára görnyed­ve dolgozott a család megélhetéséért. A rosszul gondozott föld bizony rosszul is fizetett Sehogysem tudták a kórházi költséget saját erejükből ki­fizetni. A sürgetés pedig napról napra érkezett. Mit tehettek volna mást. mint elmentek a bankba és kölcsönt vettek fel. — Majd csak kinyögjük valahogyan. — mondogatta az apa. — A gyerekek is nőnek, bérelünk majd földet a 7 holdhoz és igy majd csak lerázzuk az adósságot is a nyakunkról. Akkor halt meg a községben a föld­birtokos asszony. A birtok gazdátlan maradt egyelőre. Nemsokára jelent­keztek aztán az örökösök. Természe­tes mindegyiküknek volt jó állása, ezért a birtokot bérbe adták. A földért holdanként csak 50 kg búzát kértek. Szelle Boldizsár is bérbevett 9 ka­tasztrális holdat a lényegében olcsón kiadott földből. Ettől kezdve Szelle Boldizsár fele­ségével és gyerekeivel együtt kora reggeltől késő estig túrta a földeket Jó termés mutatkozott és a Szeíle­csa/ád már-már számolgatta, hogy mennyit tudnak majd az adósságból törleszteni. Csakhogy számításukat keresztülhúzta az örökösök terve. A szép termést az örökösök is észrevet­ték Az aratás után azzal álltak elő. hogy a földek utáni beletet 50 kg­ról 150-re emelik. Szelle Boldizsár tiltakozott a dolog ellen. Végül is törvényre került sor. A tárgyalások többször megismét­lődtek, de a végén mégis csak Szelle Boldizsár maradt alúl A bíróság úgy döntött, hogy Szelle Boldizsár köte­les kifizetni a 150 kg búzabérletet és Azonkívül 25.000 korona perköltséget. Most már teljesen összeomlott Szelle Boldizsár terve és a sok gond újból ágyba döntötte, ahonnét már nem is került ki többé, csak akkor, amikor a koporsóba tették. A házat, a hét magyar hold földel gyermekeire hagyta, de ugyancsak rájuk hagyta a több mint 25.000 ko­rona adósságot is. A három testvér anyjukkal együtt megfeszített erővel dolgozott. Ebben az időben egy pár ökrük és egy tehenük volt Ezek se­gítségével művelték a földeket, a te­hén pedig biztosította az egyetlen táp­lálékot, amiért nem kellelt pénzt ki­ad niok, a tejet. De megerőltetett munkával sem tu­dott a Szelle-család a földből annyi hasznot kihozni, hogy legalább a ka­matokat bírták volna rendesen fizetni. Egyre sűrűbben érkeztek a felszólí­tások. hogy vagy fizessék ki a tar­tozást. vagy pedig legalább a kama­tokat küldjék be. Az első félévben még valahogyan csak bírták fizetni a kamatokat, de alig, -hogy ezen túlestek, már is jöli a figyelmeztetés, hogy y>tgen tisztelt Szelle úr«, közeledik a második fél­év és figyelmeztetjük, hogy a kamat fejében járó csekély összeget szíves­kedjék beküldeni. Az első széphanga levél után jöttek a többiek, de már durvább hangú levelek, amelyek egye­nesen zsarolók voltak. A végén a bank már csak annyit írt, hogy ha 10 napon belül nem fizetik ki az össze­get. akkor végrehajtási eljárást indít ellenük. Fizetni kellene, de honnan? Miből? Szelléék háza a siralomházhoz lett hasonló. A gyerekek hol itt, hol otí látták anyjukat sírni. De valamit mé­gis csak csinálni kellett, ha csak azt nem akarták, hogy kis vagyonuk dobra kerüljön. A napok gyorsan tel­tek. Márcsak 6 nap, már csak 4 nap van hátra a határidő leteltéig. Végre aztán elhatározták, hogy eladják egyetlen tehenüket, amely eddig a száraz kenyér mellé egy kis tejet adott. Most már a Szelle-család olyan helyzetben volt, mint a hajó a tenge­ren, amikor a vihar léket üt rajta. Hiába minden szivattyú, minden eről­ködés. Esetleg csak annyit tudnak el­érni, hogy az elsüllyedést elhalaszt­ják és addig, míg a víz tetején van­nak, van remény, hogy egy esetleg arra tévedő hajó kimenti az utasokat a süllyedő hajóból. Ilyen süllyedő hajó utasaihoz ha­sonlítottak Szelle Zsigáék is, csak­hogy a mentőhajó az ő esetükben nem érkezett meg. A másik félévben már az ökröket kellett eladni, de a reményt még mindig nem adták fel. A két ökör árából a megmaradt ösz­szegen vettek két tinót, de a követke­ző félévben már ez is a bank kasz­szájába vándorolt. Djból érkeztek a sürgető levelek a bankból, de már nem volt mit eladni : Szellééknek. Nem maradt más hátra, mint a rettegés és sírás. A sok kopla­lástól, sírástól csontig soványodott Szelléné rövidesen ágynak esett és már nem is érte meg azt, amitől a legjobban félt, az árverést. Az árverés meg is történt röviddel Szelle Boldizsárné halála után. A három árván maradt Szelle gyerek nemcsak anyját vesztette el, hanem kis földecskéjüktől is megfosztották őket. A házukat meghagyták, mert a bank szerint nem ért annyit, mint amennyi adósság terhelte. Ezért úgy döntöt­tek, hogy a házban bennmaradhat­nak a gyerekek és ha azt látják, hogy szereztek maguknak annyit, amennyi a házzal együtt megfelel annak a pénzértéknek, amivel még tartoznak, akkor fognak újból rájuk csapni. A szülő és földnélkül maradt gye­rekek kénytelenek voltak valameny­nyien foglalkozás után nézni. A leg­idősebb lány otthon maradt és mint varrónő dolgozott éjjel-nappal a fű­tetlen szobában. Tüzelőjük nem volt, mert minden pénz az adósság törlesz­tésére kellett. Szelle Zsiga a faluban egu kulákhoz szegődött be részesara­tónak. Az aratás befejezése után pe­dig különféle alkalmi munkákat vál­lalt. A legkisebb testvérük, Eszter sem maradt tétlen. Amikor két testvére pénzhez jutott, hogy elég volt Nagy­abonytól Bratislaváig a vonatra, fel­utazott Bratislavába és cselédnek ment. A három testvér fagyoskodott, éhe­zett, éjjel-nappal dolgozott, csak hogy valami kis pénzt össze tudjanak gyűj­teni. Eladták a részesaratásból kapott termést, ók pedig a boltból vásárol­ták a kenyeret. Két év eltelte alatt a három testvér a sok munkátót telje­sen tönkrement, de az adósságot ki­fizették, a családi házikó meg volt mentve. Az adósságra már nem volt gond­juk, de még azt a kis tartalék erejü­ket is latba vetették, ami még volt. Még jobban összeszorították fogaikat és rakták élére a filléreket. Végre ösz­szegyűjtöttek annyi pénzt, hogy vehet­tek egy malacot. Most már Zsigának sem kellett a részesaratásból kapott termést mind eladni, maradt a malac részére is valami. A meghagyott ter­méssel meghizlalták a malacot és le is vágták. Csakhogy a Szelle gyerekek­nek a jövőre is kellett gondolniok, ezért a leölt malac felét eladták, hogy annak árán újból vehessenek malacot, amelyet a jövő évben fognak leölni. A három testvér dolgozott, koplalt és nyomorgott, úgy hogy összehoztak néhány holdra való pénzt. Most már volt alap, amire építhettek. A földhöz való ragaszkodás lett az előidézője annak, hogy újból bérelt földeken is kezdjenek gazdálkodni. A 7 hold föla mellett még 5 hold földet kezdtek bé­relni. Az első év elég jól sikerült. Ek­kor azonban a sors újból közbelépett Kitört a háború, Szelle Zsigának is be kellett vonulni katonának. Most már a földek megmunkálása Szelle Zsiga két lánytestvérére maradt. A két szerencsétlen teremtés éjjel-nappal dolgozott, csak hogy a földet úgy ta­lálja Zsiga, ha hazajön, mint ahogy itthagyta. A háború befejezése után, mikor a dicső Szovjet Hadsereg kiűzte hazánk­ból a fasiszta rablóhadat, Szelle Zsi­ga is hazatért. Földjei megvoltak úgy, ahogy a háború előtt hagyta, de test­vérei helyett csak a túlfeszített' mun­kától tönkrement emberi roncsokat talált. Két évig még egyénileg gazdálko­dott, de látva a közben megalakuló szövetkezet tagjainak lényegesen meg­könnyebbült életét, a mult évben be­lépett a szövetkezetbe. Szelle Zsiga kijelentette, hogy első lett volna a szövetkezetben, ha olyan tisztán látta volna a szövetkezeti gaz­dálkodás előnyeit, mint most. Hát még mikor Szelle Zsigát a szövetke­zet jó munkájáért azzal tüntette ki, hogy a Prágában megtartott mező­gazdasági kiállításra is elküldte. A szövetkezet még arról is gondosko­dott, hogy ne üres zsebbel menjen a kiállításra. A két agyondolgozott testvérnek is lényegesen megkönnyebbült az élete. Szelle Zsiga munkája után olyan jö­vedelemben részesült, hogy mind a hárman élnek belőle. Kenyérre sincs gondjuk, mert a munkaegységek után annyi kenyérgabonát kapott Szelle Zsiga, hogy a fejadagon felül szabad áron is tudott eladni. Szelle Zsigának a régi álma is megvalósult. Puskát vett es vadászni jár. Szelle Zsiga tudja, hogy azt a nagy változást, ami az ö életében is történt a dicső Októberi Forradalomnak kö­szönheti. Tudja Szelle Zsiga nagyon jól, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmánya az is, hogy ma a falu dolgozói a szövetkezeti gazdálkodás által boldogan élnek. Ez a tudat serkentette Szelle Zsigát arra. hogy a nagyabonyi szövetkezet példás dolgozójává váljék. SZARKA ISTVÁN Hogyan szervezte meg a dunaszerdahelyi traktorállomás a szocialista munka­versenyt és hogyan tel esíti az öszi munkák tervét Az Üi Szó IfWtikáia nyomán Börtönbe került a fermésbetakarítását szabotáló Bóna János bolgáromi kulák Az Uj Szó szeptember 11-iki szá­mában „Miért engedik meg, hogy Bóna János bolgáromi kulák gabo­nája még mindig a tarlón rothad­jon?" cimmel cikket közöltünk, amelyben éles kritika tárgyává tet­tük, higy Bóna János bolgáromi ku­lák gabonája egyrészt ugyan le­aratta, de az keresztekbe rakva a tarlón rothad, a gabona másdk ré­szét pedig egyszerűen le sem arat­ta. Mint a belügyi megbízotti hivatal utólag értesítette szerkesztőségün­ket, az Uj Szó kritikája nyomán a kerületi szervekkel együtt azonnal megtették a szükséges intézkedése­ket és megindították az eljárást a szabotáló kulák ellen. A lefolyta­tott vizsgálat nemcsak azt állapí­totta meg, hogy a kulák a termés­betakarítást szabotálja, hanem több hektár eltitkolt földre is rá­jöttek. A közbintonsági szervek a szabotáló kulákot letartóztatták és átadták a besztercebányai ügyész­ségnek. A dunaszerdahelyi traktorállomás megértette a szocialista munkaverseny jelentőségét. Nem kismértékben éppen ennek köszönhető, hogy a dunaszer­dahelyi traktorállomás szép eredmé­nyeket ért el az őszi munkákban. A vezető elvtársakkal való beszél­getés folyamán megtudtuk pontosan, hogy hogyan jártak el az állomás al­kalmazottai az őszi munkák tervének biztosításánál és a szocialista munka­verseny tovább fejlesztésénél. A dunaszerdahelyi traktoraliomásnak a terv szerint 18.381 hektárt kellett megművelnie. Ezt a tervet 60 nap­ra osztották fel és megállapították azt, hogy az öszi munkákat 1951 december l-ig 120 százalékra telje­sítik. Az egyes traktoros központokban minden egyes traktorossal külön-külön megtárgyalták a reá váró feladatokat. A traktorosok kötelezettséget vállal­tak, hogy Gottwald elvtárs születés­napjának tiszteletére pontosan teljesí­tik napitervüket, sőt, mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy a napi­tervet túlhaladják. Ezt a kötelezett­ségvállalást és a szocialista munka­verseny* kiszélesítésének kérdését az alkalmazpttak összüzemi értekezleten tárgyalták meg. A belső vállaláson kívül a dunaszerdahe'yi traktorállo­más versenyre hívta ki a galántai trak­torállomást az őszi munkákban. Meglátogatták tehát a galántai trak­torállomást és az elvtársak megbe­szélték a verseny feltételeit. A galán­tai traktorállomás a dunaszerdahely^ traktorállomásban nagyon komoly versenyfélre talált, amely minden ere­jével arra törekszik, hogy még az olesnai traktorállomást is túlhaladja, amely egész addig tartotta az elsősé­get. A dunaszerdahelyl traktorállomás október 20-ig 70 százalékra teljesítet­te a tervet és a munkalendület további fokozá­sával már 105 százalékot ért el. A brigádvezetők mindennap ellenőr­zik a traktorosok teljesítményét és feljegyzik a központokban az egyes traktorosok munkájának mennyiségét, minőségét, a gép karbantartásának fokát, az üzemmegtakarítást, stb. A táblán feltüntetik továbbá a mult heti keresetet is. Minden pénteken este az állomás tizemtanácsában a brigádvezetők je­lenlétében kiértékelik a versenyt. Az egyes brigádok és traktorosok pedig villám-újságok útján szerez­nek tudomást a verseny helyezései­ről. A győztes utalmul vánuor­zászlót kap. Sz .nbatonként pedig a gépek kar­bantartását vizsgálják felül. A felül­vizsgálaton a résziigmechanikusokon kívül a traktoráilomás javítóműhelyei­nek gépészei Is jelen vannak. A 16 brigádközpontban a helyi Nemzeti Bi­zottsága 1' és az EFSz-ek elnökei is résztveszne a gépek karbantartásá­nak ellenőrzésében. Az ilyen alkal­makkor egyidejűleg a brigád egész heti munkáját is értékelik. Ha valamelyik brigád nem végez jó munkát, a szövetkezet nem veszi át a teljesítményeket. Az elvtársak komoly kritika után a brigádvezetőket is felcieréiték. Csak­is olyan embereket engeonek a bri­gádok élére, akik sajátrraguk példaadó munkát végzenek. A Hunaszerdahelyi traktorállomás jó eredményei annak is köszönhetők, hogy az állomás na­gyon szorosan együttműködik az EFSz-ekkel és hogy a szövetkezeti tagok az állomásban- komoly segítő­társat látnak. Még az őszi munlľSk megkezdése előtt közös értekezlete­ket rendeztek, amelyeken pontosan megtárgyalták a munka folyamatát és több problémát. Jelentős szerepet ját­szik a dunaszerdahelyi traktorállomás esetében a járási Nemzeti Bizottság jó gondoskodása is. A járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági előadója egyúttal oktató is az állomáson. Az üzemi pártszervezet Is teljesen együtt él az üzem problémáival. Jól gondos­kodik a káderek politikai neveléséről és a szocialista verseny kiszélesítésé­ről. Csu *án az egyes központokon lévő bizalmiak agitációs munkájában lehet hibát találni. Meg kell még emlftenünk, hogy a dunaszerdahelyi traktorállomáson 50 százalékban bevezették már a második váltást. Vannak még a traktorosok közt olya­.hok, akik nem engedik magukat meg­győzni arról, hogy két váltásban job­ban kl lehet használni a gépeket és magasabb teljesítményt lehet elérni. A traktorosok Inkább túlóráznak. Egy­egy traktor teljesítménye naponta 4.5 hektár. A hernyótalpas traktorokat nem használják ki a traktorosok száz­százalékban, mert még nem tudják oontosan, hogyan kell ezeket a gépe­ket kezelni. A hernyótalpas traktorok átlagos na** teljesítménye 8—12 hek­tár. A teljesítmények azonban állan­dóan javulnák. Az alistáli szövetkezetben sürgősen be kell hozni az őszi munkákban való elmaradást Az alistáli szövetkezeti tagok no­vember 3-án taggyűlést tartottak, amelyet előzetesen .alaposan előkészí­tettek. A taggyűlés a szövetkezet idő­szerű kérdéseit tárgyalta meg. Az al­istáli EFSz-ben bizony még akadnak hibák. Nagy haj az, hogy a szövetkezetnek még nincs meg­felelő szám vivője és így sokszor a munkaegységek beírása elmarad. Igaz ugyan, hogy annakidején az EFSz küldötj egy személyt tanfolyam­ra, csakhogy bebizonyult, hogy az illető spekuláns volt, tehát nem szol­gálhatná semmiesetre sem a szövet­kezet érdekeit. A raktáros körül is baj van, mert az illető túlságosan taka­rékoskodik a reá bízott anyaggal, ami bizony egyáltalán nem segíti elő, hogy a tehenek tejhozamát emeljék. A raktárost a taggyűlés határozatá­ra kicserélik. Továbbá fontos kérdés volt a ser­tésólak kérdése. Az ellenőrző bizott­ság megállapította, hogy Csiba Lajos kulák, betonaljú birkaóljai nem alkal­masak a ma'actenvésztésre, mert ott a malacok meghűlnének. A szövetke­zeti tagok így elhatározták, hogy az ólakat lepadlózzák. Az alistáli EFSz tagjai ezután az őszi munkák helyzetével foglalkoztak A kukoricaszedésben még elég- nagy a hátramaradás. A kukoricabeszol­gáltatási kötelezettség teljesítéséből, hátra van még 13 vagon. A vetés teljes ütemmel folyik. A búzavetés 75 százalékra van elvégezve, ösz­szesen 6 traktor végzi a vetési mun­kákat, a fogatok pedig a répát és a | kukoricát szállítják el. Folyamatban van a napraforgó aratása is, amit kombájn végez. A cirokkaszálást a szövetkezeti tagok fűkaszálógéppel akarjál elvégezni. Amint már említettem még 13 va­gon kukoricát kell beszolgáltatnunk, hogy eleget tegyünk az állam iránti kötelességünknek. De van még a tejben is hátramaradásunk. A kontin­genst eddig csak 65 százalékra telje­sítettük. Sok tennivalónk van még a szövetkezeti gazdálkodás terén. Főleg az állattenyésztésben kell magasabb hasznosságot elérni. Hisz az EFSz nemrég átvette a ma­lomüzemet is, úgyhogy most rpár a szövetkezeti állatállomány részére mindig lehet biztosítani elegendő mennyiségű srótot vagy korpát. Még egy korszerű tejcsarnokot is építet­tünk, hogy a tej összegyűjtését zavar­talanul lehessen végezni. A hiányosságok ellenére is az al­istáli EFSz nagy haladást ért el. Le­hetetlen, hogy ne lássák ezt az egyé­nileg gazdálkodók. A kis- és közép­földművesek is bizalommal vannak a szövetkezet iránt, csakhogy az EFSz-ben még mindig vannak spekulánsok, akik egész biztos, hogy sohasem fogják a szövetkezet mal­mára hajtani a vizet. Ha ezektől sikerül megtisztítani a szövetkezeti tagok sorait, akkor az egyénileg gazdálkodó kis- és közép­földművesek is bizonyára nagyobb számban kapcsolódnak be a közös szövetkezeti nagytermelésbe. BULLA LAJOS, Nagy megmer.

Next

/
Thumbnails
Contents