Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-08 / 262. szám, csütörtök

UJ sni 1S51 november S elődeik a szovjetállam elleni háborús kalandjaikban megértek. Az olaszoknak szép közmondásuk van erre: „Aki nem akarja elfogadni a jó tanácsot, az a saját kárán tanul." Az USA és Anglia kormánykörei azza akarják megtéveszteni a világ közvéleményét, hogy arról beszélnek, hogy kénytelenek fegyverkezni, mert katonai támadás fenyegeti őket a Szovjetunió részéről. A szovjet veszélyről, a szovjet bé kejnvaslatok nem őszinte voltáról szóló hazug beszédek nem újak. E szólamok leple alatt fegyverezték fel az európai és amerikai imperialisták az első világháború után a fasiszta Németországot Számos nemzet véresen ráfizetett erre a második világháborúban. Az egész világ nemzetei a kormányok politikájáról nem szavaik, ha nem tetteik szerint alkotnak ítéletet A Szovjetunió sohasem tért ki a vállalt szerződéses kötelezettségek pon tos teljesítése alól. Ez a szavaknak és tetteknek egysége e gyakorlatban Legalább ls furcsán hangzik, ha a/ USA kormánykörei másokat vádolnak őszinteség hiánya miatt, míg ők miguk durván lábbai tiporták a teheráni, jaltai és potsdami konferenciák történelmi határozatait. Az egész világ nemzetei előtt nem lehet eltitkolni, hogy szavaik ellentétben állnak tetteikkel. Abban a törekvésükben, hogy igazolják támadó politikájukat a Szovjetunióval szemben, az imperialista államok tényezői rágalmazó módon ráfogják a szovjetnépre, hogy tagadja a két rendszer békés együttélésének lehetőségét. Már a szovjetkormány első éveiben államunk megalapítója, Lenin megállapította a kapitalista államokkal való béke és megegyezés alapelvét. Sztálin elvtárs megvetette a Szovjetunió és a kapitalista országok közötti megegyezés reális alapját is. „A kivitel és a behozatal, — mondotta Sztálin elvtárs, — a legalkalmasabb talaj az ilyen megegyezésekre. Nem a Szovjetunió hibája, ha a burzsoá országok uralkodó körei államunk érdekei kárára a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatok aláásásának és meghiúsításának útjára léptek. Két rendszer békés együttélése politikai megegyezést is előfeltételez. „Békepolitikát folytatunk, — mon, dotta Sztálin elvtárs, — és készek vagyunk a burzsoá államokkal kölcsönös megnemtámadási szerződéseket aláírni. Békepolitikát folytatunk és készek vagyunk megegyezést kötni a lefegyverzésről, az állandó hadsereg teljes felszámolásáig, amit az egész világ előtt már kijelentettünk a génuai konferencián. Ez a megegyezés alapja diplomáciai vonalon." Az imperialistáknak azonban nincs szükségük megegyezésre. Az imperialisták félnek a Szovjetunióval való megegyezéstől, mert ezek az egyezmények meghiúsíthatják támadó terveiket, feleslegessé teszik az őrült fegyverkezést, amely milliárdos jövedelmet biztosít nekik. Az imperialistáknak szükségük van a háborúra, a nemzetek megrablása és rabszolgasorsba dönfése céljából s mindenekelőtt azért is van szükségük háborúra, hogy az amerikai monopó'isták óriási jövedelemfölöslegeket halmozhassanak fel. Mit ér* az USA a kéke „me^rzése" alatt? A háborús előkészületek főtényezői az amerikai imperialisták, de ennek ellenére az Egyesült Államok tényezői nem szűnnek meg arról szónokolni, hogy békés szándékaik vannak. Hiszen állítólag nincs semmi ellenvetésük az ellen, hogy a béke „megőriződjék", de olyan „feltételek" mellett, amelyeket az Egyesült Államok diktálnak. Milyen „feltételek" ezek? A világ nemzeteinek térdet kell hajtaniok az amerikai tőke előtt, fel kell adniok nemzeti függetlenségüket, el kell fogadniok azt a kormányformát, amelyet amerikai „tanácsadóik" kényszerítenek rájuk, be kell vezetniök országukban az amerikai „életmódot" és csak azokat a gazdasági ágazatokat fejleszthetik és csak olyan mértékben. amennyire megfelel és előnyös az amerikai monopolistáknak. Röviden, a nemzeteknek fel kell adniok politikai függetlenségüket és gazdasági önállóságukat, kultúr- és más érdekeiket, az újdonsült amerikai birodalom alattvalóivá kell válniok. És erre azt mondják, hogy ez a béke „megőrzése"! Miért vállalnák magukra az amerikai imperializmus vezérei a háború kockázatát, ha puszta fenyegetésekkei és zsarolással sikerülhet a nemzeteket diktátumuk alá vetni? Tudvalevő, hogy az őrült Hitler is egyetértett az ilyen „békefeltételekkel". De hisz éppen ezek az imperialista „békefeltételek" vezettek a második világháborúhoz. Világos, hogy Truman, aki hasonló „békefeltételeket" szab. Hitler útján halad és a nemzeteket a harmadik világháborúba akarja sodorni. Minden becsületes ember joggal kérdezi: milyen okból támaszt igénvt az USA az országok között kiváltságos helyzetre? Vájjon a világ nemzetei nem egyenjogúak-e? Talán azért, mert sok aranyuk van. amelyet milliók vérével és szenvedésével harácsoltak össze és amely alkalmas a megvesztegetésre? A nemzetek azonban nem kereskednek szabadságukkal. Az amerikai imperialista urak ne áltassák magukat azzal a gondolattal, hogyha sikerült arannyal megvásárolniok néhányat a burzsoá országok uralkodói közül, hogy ezzel megvásárolták ezen országok népeit is. Az USA tényezőinek nem sikerül eltitkolniok, hogy az őrült fegyverkezésre azért van szükségük, hogy az erőszak fenyegetésével más nemzetekre rákényszerítsék imperialista hódító „békefeltételeiket". Amint látják, ezek az urak mindig és mindenütt a békéről szónokolnak és ezzel egyidejűleg új háborút készítenek elő, feltűnően csörgetik fegyvereiket és hencegve dicsekednek „fantasztikus lövegeikkel". Ne gondolják azt, hogy ezzel valakit megfélemlítenek. Ami a szovjetnépet illeti, csak olyan emberek, akik végleg elvesztették azt a képességüket, hogy józanul mérlegeljék a történelmi eseményeket, csak azok gondolhatják, hogy a szovjetnépet fenyegetésekkel megfélemlíteni lehet. Eddig az imperialista államok minden katonai támadása országunk ellen elkerülhetetlenül szégyenteljes fiaskóval végződött. Ma azonban államunk még erősebb, még hatalmasabb, népünk még szorosabbah felzárkózott és biztos erejében. Ezek a háborús hisztériától elbódult urak vegyék tudomásul, hogy ha megtámadják országunkat, a szovjetnép úgy tudja fogadni őket, hogy egyszersmindenkora elmenjen kedvük a szocialista hazánk szabadsága és függetlensége elleni meggondolatlan támadástól. Ha valakinek félnie kell az új világháború következményeitől, akkor elsősorban Amerika és más burzsoá országok kapitalistáinak kell félniők, mert az új háború a nemzeteket a kapitalista rendszer károsságának kérdése elé állítja, amely nem élhet háború nélkül és a nemzetek e'őtt felmerülhet az a kérdés, hogy ezt a véres rendszert más rendszerrel, szocialista rendszerrel kell pótolni, amint ez Oroszországban történt az első világháború után, amint ez Európa és Ázsia néni demokratikus országaiban bekövetkezett a második világháború után. Első tekintetre úgy tetszhet, hpgv az imperialisták tábora a támadó erők hatalmas szövetkezése Ezeket az erőket természetesen nem becsű'hetiük le. A béke tábora azonban sokkal erősebb. mint a háború tábora Míg a béke táborát közös cél egyesíti, a háborús táborban az érdekek jelentős különbözőségét látjuk. Szá mos országot azzal vontak be ebbe a táborba, hogy kihasználták az USA tói való gazdasági függőségét, amelyet a szomorúan hírhedt Marshallterv eredményezett. Az imperialisták frontjának felüle tes egysége nem leplezheti el a mély belső ellentéteket, amelyek főleg a nyersanyagforrásokért, piacokért és a tőke beruházási területekért folytatott harccal állnak kapcsolatban. Ezek az ellentétek beszövik és felölelik az im perialista tábor összes országait, de főleg az USA és Anglia között vannak jelentős ellentétek mind Európában, mind Ázsiában. Nem lehet kételkedni a felől, hogy az imperialisták táborában levő ellentétek hovatovább egyre jobban kimélyülnek. Az imperialisták akár hogyan is igyekeznek a népeket hazugsággal befonni, a jobboldali szocialisták, az imperializmusnak ezek a készséges szolgái bárhogyan is tökéletesitik művészetüket a dolgozók érdekeinek elárulásában, mégis tény marad az. hogy az imperialisták táborában ma rfában, az imperialisták mögött a bé ke híveinek, a becsületes emberek millióinak Jelentős erői léteznek azoknak az embereknek erői, akik a béke megőrzésének érdekeit a tőke minden krajcáros alamizsnájánál többre becsülik. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs 50 éves November 8-án ünnepli a román munkásosztály, a Román Népköztársaság- egész dolgozó népe Gheorghe Gbeorghiu-Dej elvtárs, a Komán Hun. káspárt főtitkára 50. születésnapját. Gheorge Gheorghiu-Dej elvtárs hazájának és a nemzetközi munkásosztálynak hü fia, kiemelkedő harcosa. Egész élete ragyogó példaképe annak, miképpen emelkednek a munkásosztály legjobbjai népiink igazi képviselőivé s miképpen neveli, acélozza e legjobbakat a párt a nép hivatott vezéreivé. Már fiatal korában áldozatkész harcosa volt az akkor kegyetlenül üldözött Romániai Kommunisták Pártjának s vezetője a román munkásosztály történelme egyik legfényesebb haditettének, az emlékezetes grivicai harcoknak, amikor is a nagy vasúti műhely 7000 munkása a rendőrsortüzzel szernbeszállva tüntetett a párt célkitűzései mellett. Kommunista tevékenységéért 12 évi kényszermunkára Ítélték, de a hírhedt vacarestl, doftanai börtönök, a börtönörök legválogatottabb kínzásai sem tudták megtörni hancosságáit. Gheorghiu-Dej elvtárs érdeme, hogy ezek a börtönök — amelyeket a sziguranca a kommunisták vesztöhelyének rendezett be — a vezető kommunista káderek nagy iskoláivá váltak. Gheorghiu-Dej elvtárs a börtönben is megtalálta a módját annak, hogy fogolytársait fáradhatatlanul és következetesen a marxi-lenini tanokra tanítsa, hogy elmélyítse bennük a Szovjetunió, Sztálin elvtárs iránt a szeretetet és leleplezze a soraikba férkőzött provokátorokat. S amikor a Szovjet Hadsereg diadalai eredménye, képpen megnyílt annak lehetősége, hogy a román nép a kommunisták vezetésével fasiszta elnyomói ellen forduljon s maga is fegyverrel járuljon hozzá a hitleri megszállók szétzúzásához, Gheorghiu-Dej elvtárs 11 évi raboskodás után megszökött börtönéből és a román szabadság, mozgalom élére állt. Azóta a román dolgozó nép Gheorghiu-Dej elvtárs, a kommunisták vezetése alatt történelmének legnagyszerűbb korszakát éli. A belső reakciós erők szétzúzása, az egységes munkáspárt megteremtése, a szakszervezeti mozgalom szétszakítottságának felszámolása, a Román Nép köztársaság kikiáltása, az országot újjáépítő s a szocializmus alapjait lerakó tervek győzelmei egyaránt elválaszthatatlanok Gheorghiu-Dej elvtárs nevétől. Már közvetlenül az ország felszabadulása után meghirdette, hogy: ^államunk fejlődébe egyenes és szoros kapcsolatban átl az ország iparosításának elörehaladúsávaU s hogy »nagy mértékben az ország ipa. ri erejétől függ államunk függetlensége És hogy a román dolgozók menynyire magukévá tették útmutatását, annak fényes bizonysága a napokban közzétett 1951 III. negyedévi tervjelentés, amely a többi között közli, hogy a Román Népköztársaságban ebben a negyedévben — az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva — az ipar össztermése 126 százalékra emelkedett, a munka termelékenysé. ge pedig 13.7 százalékkal nőtt. Gheorghiu-Dej elvtárs élenjáró harcosa a békének s engesztelhetetlen ellensége a proletariátus elárulóinak, a jobboldali szociáldemokratáknak, a Tito.banditáknak. A Tájékoztató Iroda 1949 novemberi ülésén tartott Jelentésében — »A jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában* — élesen leleplezte a titoistákat, mint r, béke és szocializmus ádáz ellenségeit, az amerikai háborús gyujtogatók aljas bérenceit. Mi&en 3 trelyzet az imperfaiftiisas és a tfálorű táborában Az imperializmusnak ez a gyengesége megnyilvánul a nemzeti felszabadító mozgalom növekedésében a gyarmati és függő országokban is. Felszabadulásáért hősiesen harcol Vietnam népe, a Fülöpszigetek, Burma és a Maláji-szigelek népe, az indonéz nép nem tette le a fegyvert, növekednek az imperialisták elleni ellenállás erői a Közel- és Középkelet országaiban, Észak- és Délafrika országaiban. Megrázkódtatások fenyegetik allandóan a vezető kapitalista országok, elsősorban az USA gazdaságát is. A gazdaság militarizálása, a hadiipar és a hadiipari ágazatok aránytalan kibővítése a magánfogyasztási cikkek termelésének csökkentése árán, amelyet az Egyesült Államokban, Angliában és más kapitalista országokban látunk, kell, hogy rövid időn belül gazdasági csődhöz vezessen, ÉS nem is beszélünk a munkanélküliek millióiról az USA-ban. Igy fest az imperializmus és a háború tábora. Es eizel szemben a Géfce tábora... Más a helyzet a demokrácia és a béke táborában. E tábornak erői, amely nera ismer semilyen belső ellentéteket, állandóan növekednek és napról napra hatalmasabbá lesznek. Beszéltem már a Szovjetunió sikereiről, amely a demokrácia és a béke táborának vezető ereje. A népi demokratikus országok is sikert sikerre halmoznak. Ezen országok népei rövid idő alatt kiküszöbölték a háború következményeit és gyorsan kifejlesztik gazdaságukat. Ez év első felének végéig Lengyelországban és Magyarországon az ipar háborúelőtti színvonalát több mint 1.50%-kal, Bulgáriában több mint 200%-kal, Csehszlovákiában több mint 50)i-kz\, Romániában több mint 100%-kal és Albániában több mint 300%-kai haladta túl. Mint a mi országunkban, úgy ezekben az országokban is az Ipar fejlődése a dolgozók szükségleteinek kielégítését, további békés fejlődését szolgálja. A gazdasági növekedéssel egyidőben átalakul ezen országok knltúrális arculata is, felvirágzik a tudomány, irodalom és művészet, új emberek nőnek fel, «kik megértik nemzetük életérdekelt és akik képesek ezeket az érdekeket megvédelmezni. Végérvényesen megszilárdul az új társadalmi-politikai rendszer, amely ezen országok állandó előrehaladását biztosítja a szocializmus felé. Nagy sikereket ért el a Kínai Népköztársaság, amely a békeharcban az egyik vezető helyet foglalja el. A Kinai Népköztársaság Kína Kommunista Pártjának vezetésével fennállásának rövid ideje alatt meg tudta szilárdítani a népi demokrácia diktatúrájának rendszerét és megtudta oldani a fontos gazdasági problémák égési sorát a kapitalista világtól való teljes gazdasági függetlenségért, az ország iparosításáért és a kultúra felvirágoztatásáért folytatott harcban. Sikerrel fejleszti békés felépítését a Német Demokratikus Köztársaság, amely végérvényesen elfoglalta helyét a demokrácia és béke táborában. A Német Demokratikus Köztársaság szívósan harcol az egész német nép életérdekeiért, a független, egységes, demokratikus, békeszerető Németországért, a<z igazságos békeszerződés megkötéséért, amely a német népnek méltó helyet biztosít a világ nemzetei között. Az imperialista tábor országaival ellentétben, amelyek dühödten vetélkednek és vetélkedniök kell, a demokratikus tábor országai szoros együttműködés és kölcsönös segélynyújtás alapján fejlesztik gazdaságukat. Berija elvtárs korunk legnagyobb mozgalmáról, a békemozgalomról Mind erkölcspolitlkailag, mind gazdaságilag tehát a demokrácia és szocializmus tábora egyetlen megbonthatatlan erőt képvisel. E tábor erejét fokozza az is, hogy igazságos ügyért — a nemzetek szabadságáért és függetlenségéért harcol. És ez azt jelenti, hogy ha az imperialista tábor vezérei ennek ellenére megkockáztatják a háború lángralobbantását, akkor nem férhet kétség ahhoz, hogy a háború magának az imperializmus nak csődjével végződik. Elvtársak! Korunk egyik legnagyobb népmozgalma a békemozgalom. Jóllehet az imperialista államok uralkodó körei a béke híveinek útjába a legkülönbözőbb akadályokat gördítik és minden téren üldözik őket, a békemozgalom hallatlan méreteket ölt és elterjedt a világ minden országában. Ebbe a mozgalomba bekapcsolódtak a: lakosság minden rétegei politikai, vallási és más nézetre való különbség nélkül. A béke nagy zászlóvivőjének, Sztálin elvtársnak szavai, az egész világ békeharcosait megihletik: »A békét megőrizzük és megszilárdítjuk, ha a nép veszi kezébe a béke megőrzésének ügyét és védelmezni fogja mindvégig* A Kommunista Pártok a békeharc kezdeményezői és vezető erői az öszszes országokban. Becsületességükkel, áldozatkészségükkel a dolgozók életérdekeiért, a béke védelméért és a nemzetek függetlenségééri folytatott harcban a Kommunista Pártok megnyerték a széles néppártok bizalmát. Elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfordulójáig országunk új lépést tett a kom munizmushoz vezető úton. Elért sikereink ismét bebizonyították, hogy a Bolsevik Párt politikája az egyedül helyes politika, amely biztosítja hazánk hatalmának, a dolgozók jólétének állandó növekedését. A szovjetnép a kommunista felépítés nagyvonalú programmjának megvalósításáért folytatott harcban még szorosabban felzárkózik szülő Kommunista Pártja körÜJ és győzelmei Ihletője és szervezője a nagy Sztálin körül. A szovjetnép erejének és útja helyességének tudatában rendíthetetlen nyugalommal és a jövőbe vetett bizalommal folytatja nagy építő munkáját. Semilyen erő a világon nem tarthatja vissza a szovjetnép győzelmes előrehaladását a kommunizmus végső diadalához. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legyőzhetetlen nagy zászlaja! Éljen hatalmas hazánk, a szabadság és béke megdönthetetlen bástyája! Éljen Lenin és Sztálin pártja, dicső Bolsevik Pártunk! A béke és demokrácia győzelméért a« egész világon) Az ünnepi gyűlés résztvevői t. P. Berijának, a Szovjetunió Minisztertanácsa alelnökének beszédét gyakran félbeszakították lelkes helyeslésük viharos megnyilvánulásaival. Beszéde végén a gyűlés résztvevői hoszszantartó ünneplést endeztek a szovjetnép gigantikus történelmi győzelmei ihletőjének és szervezőjének, az emberiség géniuszának, a béke zászlóvivőjének, az egész világ nemzeti nagy vezérének és tanítójának, J. V. Sztálinnak tiszteletére.