Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-08 / 262. szám, csütörtök

1951 november 8 m szó TÍZESZTENDŐS AZ ALBÁN MUNKAPÁRT írta: MANUSH MYFTIU, az Albán Munkapárt Központi Vezetőségének tagja, az albán minisztertanács helyettes elnöke November 8-án lesz tíz esztendeje az Atb^n Kommunista Párt — mai Albán Munkapárt — megalapításának. Albánia népe lelkesen és fokozott munkával készül erre az évfordulóra. E tíz esztendő alatt népünk a párt és Enver Hodzsa elvtárs vezetésével hatalmas politikai, gazdasági és társadalmi változásokon ment keresztül hazánk elmaradott állapotából gyors léptekkel haladt előre a fejlődés útján. Népünk e sikereit a Szovjetunió tette lehetővé a fasizmus fölött aratott győzelmével, amely szabadságot hozott az albán népnek is, valamint testvéri segítségével, amellyel módot nyújt a szocializmus alapjainak lefektetésére hazánkban. Az albán nép a múltban sorozatos imperialista intervencióktól szenvedett. Az amerikai, angol, olasz, jugoszláv és görög hódítókat, akik meg akarták kaparintani hazánk földjét, a feudális-burzsoá osztályok támogatták leigázó és kizsákmányoló terveikben. Az albán nép tizenöt esztendeig sínylődött Zog király középkori uralma alatt, akit az imperialisták segítettek hatalomra. Zog — gazdáinak hűséges ügynökeként — Albániát a fasiszta Olaszország gyarmatává sülylvesztette és előkészítette az ország 1939. április 7-i olasz fasiszta megszállását. Az albán nép állandóan harcolt a külföldi beavatkozók, Zog elnyomó rendszere és a fasiszta megszállás ellen, de végleg felszabadulnia és elindulnia a haladás útján csak a Kommunista Párt megalakulása óta, annak vezetésével sikerült. Albániában 1930 táján tűntek fel kommunista csoportok. Ezeknek működése jelentette az első kommunista mozgalmat az országban. Ideológiai elhajlások és opportunista nézetek azonban. egy j d őre megakadályozták, az albán kommunista mozgalom további megerősödését és a párt megalakítását. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja fokozta és megerősítette az albán nép ellenállását is a fasiszta megszállókkal szemben és egyben megteremtette a párt megalakításának feltételeit. A kommunista csoportok egészséges elemei legyőztek minden nehézséget, kizárták az ellenséges, opportunista elemeket s 1941 november 8-án a tiranai értekezleten megválasztották az ideiglenes központi vezetőséget. A kommunista párt a munkásosztály és az elnyomott tömegek fasizmus elleni harcának tüzében született. Hűen a Bolsevik Párt és a nagy Sztálin tanításaihoz, pártunk Enver Hodzsa elvtárs vezetésével megerősítette sorait és megtisztította a pártot a belső ellenségfői, szervezte és irányította a nép harcát a fasiszta megszállók ellen a szabad, népi demokra tikus Albánia megteremtéséért. A nemzeti felszabadító hadsereg, amely még a háború folyamán alakult, egyre fokozta támadásait az olasz és német megszállók ellen és 1944 májusáig felszabadította Albánia mintegy felerészét. Amikor a Szovjet Hadsereg halálos csapást mér,

t a náci fasiszta hadseregekre és megkezdte Közép- és Délkelet-Európa országai nak felszabadítását, s amikor az albán felszabadító mozgalom egyre jobban megerősödött, Permeti városában megtartották a Nemzeti Felszabadulás első kongresszusát, amely hazénk és népünk sorsáról döntő fontosságú határozatokat hozott A kongresszus elhatározta, hogy támadást indít Albánia középső és északi részének felszabadítására, megtiltja Zognak, hogy Albánia földjére lépjen, eltörli azokat a gazdasági és politikai egyezményeket, amelyeket Zog külföldi államokkal a nép rovására kötött; nem ismeri el a reakciós csoportok által kötött nemzetközi szerződéseket vagy megállapodásokat; vé?ül megalakítja a Nemzeti Felszabadulás Tanácsát, mint törvényhozó és végrehajtó szervet; valamint a Nemzeti Felszabadulás Bizottságát, felruházva az ideiglenes kormány jogkörével. A Szovjet Hadsereg balkáni győzelmei meghozták a szabadságot népünknek; 1944 november 29-én Albánia végleg feszabadult. A nemzeti felszabadító hadsereg tovább folytatta a német fasiszta megszállók üldözését Jugoszlávia területén, egészen Szandzsákig, felszabadítva Koszovót, Metóhiát és Montenegrót. Népünk minden erejével, a győzelembe vetett rendíthetetlen bizalmával harcolt a fasizmus ellen, mert a fasizmus ellen vívott háborút a szocializmus nagy országa, valamennyi nép felszabadítója é& védelmezője, a Szovjetunió vezette. A fasizmus ellen vívott küzdelemben 70.000 albán partizán vett részt, akik jelentékeny olasz és német erőket kötöttek le. A háború során szenvedett károkon és pusztulásokon kívül az albán nép 28.000 embert vesztett. A kommunista párt vezetésével és a Szovjetúnió segítségével az albán nép, történelmében először, ura lett sorsának. A kiváltságos osztályok, amelyek együttműködtek a megszállókkal, összeomlottak és a régi hatalom helyébe a nép a maga uralmát állította. A felszabadulás után meg kellett szilárdítani a nép győzelmét és meg kellett teremteni a lehetőségeket a további előrehaladáshoz, teljesen le kellett fegyverezni a feudális nagyurakat, el kellett fojtani a fasizmus maradványait. Azonnal megkezdődött az árulók javainak a gyáraknak, a bányáknak s a külföldi koncesszióknak az államosítása. Hadiadók sújtották a nagykereskedőket államosították a bankokat és népbiróságok mondtak Ítéletet az ellenséggel együttműködők felett. A párt vezetésével megvalósult a földreform teljesült a feudális nagybirtokosok által századokon át végsőkig kizsákmányolt szegényparasztság hő vágya. A földreform végrehajtása során 320.000 hektár föld került szétosztásra, ebből 173.000 hektárt földnélküli szegényparasztok kaptak. Az Albán Népköztársaság kikiáltása 1946 január 11-én és az új alkotmány szentesítétte az albán nép győzelmeit az amerikai és angol imperialisták és ügynökeik minden mesterkedése ellenére. Az amerikai és angol imperialisták az albán nép sikerein feldühödve diverziós kémügynökségekül szolgáló „missziók" útján összeesküvések és szabotázsakciók sorozatát szervezték hazánk ellen és számtalan kísérletet tettek, hogy felkelést szítsanak a népi hatalom erőszakos megdöntésére. Kormányaik eközben nemzetközi síkon próbáltak nyomást és zsarolást alkalmazni országunkkal szemben. A párt és Enver Hodzsa elvtárs vezetésével népünk leleplezte és meghiúsította minden kísérletüket Az amerikai és angol imperialisták azonban tovább folytatták provokációikat Albánia ellen. Nyilt agresszióra biztatták fel a görög monarchofasisztákat déli határainkon, ellenünk uszították a jugoszláv fasisztákat. Titót és társait, akik megmutatták igazi ábrázatukat: a kémek és provokátorok, a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellenségei ábrázatát. Nejftik szánták a legfontosabb szerepet a hazánk ellen irányuló ellenséges tevékenységben. Tito-Rankovics fasiszta klikkje már Albánia elszabadulása előtt is akna munkát fejtett ki hazánk ellen, de a kommunista párt Enver Hodzsa elvtárs vezetésével meghiúsította ellenséges szándékaikat. Az 1948 novemberében megtartott első pártkongresszus megbélyegezte és megakadályozta mindazokat a mesterkedéseket, amelyekkel a jugoszláv fasiszták gyengíteni akarták a pártot és ellenőrzésük alá akarták vetni Albániát, A kongresszus elítélte az áruló Kocsi Dzodzet — Tito ügynökét központi vezetőségükben — és még jobban megszilárdította népünk szabadságának és az új élet építésének legfőbb biztosítékát: a megbonthatatlan barátságot a Szovjetunióval. Albánia szoros baráti és gazdasági kapcsolatokat tart fenn a szocializmusért küzdő többi népi demokráciával. A testvéri Magyar Népköztársasággal fennálló kereskedelmi kapcsolataink a kölcsönösség és egyenlőség alapján nyugszanak, mindkét ország érdekeit szolgálják és évről évre jobban elmélyülnek. A Szovjetúnió és a testvéri népi demokráciák támogatásával népgazdaságunk és népünk kultúrája, a dolgozó tömegek életszínvonala az elmúlt hét esztendő alatt nagyot emelkedett és fejlődött. A bányák termelése a háború előttihez képest 373 százalékra, az ipari termelés 301 százalékra növekedett a bevetett földterület 152 százalékot, az ipari növényekkel bevetett terület pedig 1069 százalékot ért el. Kifejlődött a közlekedés: megépült az első három vasútvonal. Az állami és szövetkezeti kereskedelem ügyleteinek száma 1948-hoz képest 195 százalékra emelkedett. Mezőgazdaságunk is szépen halad a fejlődés útján: gép- és traktorállomások létesültek, a dolgozó parasztság mezőgazdasági hitelek útján kap támogatást Albániában ma száz mezőgazdasági termelőszövetkezet működik. A munkások száma a gazdasági szektor szélesedésévé és fejlődésével párhuzamosan növekedik és ennek megfelelően szakmai iskolák létesülnek, új munkáslalsások és üdülőotthonok épülnek. Az iskolahálózat a háború előtti színvonalhoz képest 341 százalékra emelkedett a tanulók száma az idei iskolaévben elérte a 183.000-ret ami 316 százaléka a háború előttinek. Idén nyilt meg Albániában az első négy főiskola. Az egészségügyi berendezések hálózata a háború előttinek huszonhatszorosára növekedett. Kulturális intézmények széles hálózata terjed szét az ország minden városára és falvára. Az idén épült fel az ország első filmstúdiója. Különösen hangsúlyozni kell azokat a körülményeket amelyeket a párt teremtett a nők számára Albániában. A múltban a nők teljes sötétségben éltek, ma tevékeny részt vesznek a gazdaság építésében és az ország irányításában egészen a legfelsőbb szervig, a nemzetgyűlésig. A sokgyermekes anyáfe javára az állam jelentékeny összegeket fordít. Az első ötéves terv (1951—1955) segítségével jelentékeny mértékben és gyors ütemben erősödik népgazdaságunk minden ága, népünk anyagi és kultúrális jóléte. Az idei "évben az ötéves terv első esztendejében elkészül a húszezer méter teljesítőképességű tiranai textilkombinát. a százezer mázsa teljesítőképességű új cukorfínomító, a főváros új vízierőmüve és még sok egyéb gyár. A Szovjetúnió segítségével népünk a szocializmus alapjait építi. Az albán nép, pártja irányításával, a Szovjetúnió és a nagy Sztálin által vezetett béketábor soraiban küzd az amerikai és angol imperialisták, valamint a határainkon napról napra újabb provokációt elkövető fasiszta Jugoszláv, görög és olasz csatlósaik agresszív terved ellen. Népünk mint a béke és a szocializmus táborának hü harcosa, egyre jobban megerősíti baráti kapcsolatait a Szovjetunióval és a testvéri népi demokráciákkal, valamint a világnak mindazokkal a haladó erűivel, amelyek a békért és a szabadságért küzdenek, mert ezen az úton saját szabadságát és függetlenségét szilárdítja és védelmezi. Az albán dolgozó tömegek és egész népünk, amikor felállítja tíz esztendő munkájának mérlegét, amikor a szocializmus alapjainak építéséért az új életért küzd és dolgozik, mély szeretetét fejezi ki a munkapártnak, győzelmei szervezőjének, a Szovjetúniónak és a nagy Sztálinnak, népünk megmentőjének és barátjának. Pieck elvtárs személyes találkozót javasolt a bonni köztársaság einükének az össznémet tanácskozások összehívása érdekeien Wilhelm Pieck elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke a ko» vetkező levelet intézte Theodpr Heusshoz, a német szövetségi köztársaság elnökéhez. »lgen tisztelt Elnök ürl E népünk számára sorsdöntő időpontban fordulok önhöz. Az Adenauer-kormány e napokban és hetekben hozott döntései a legvégzetesebben befolyásolják a német nemzet sorsát. Ezek a döntések Németország széttagoltságának további elmélyülését eredményezik. A washingtoni határozatok révén, amelyek a szövetségi köztársaságot a támadójellegű Atlanti Egyezménybe szándékoznak bevonni, valamint a remilitarizálás révén fokozódik annak veszélye, hogy Németországot egy elképzelhetetlenül pusztító háború színterévé teszik, amelynek áldozatául esik az egész német nép. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája, ezektől a megfontolásoktól indíttatva, a szövetségi gyűlésnek javaslatot tett össznémet tanácskozás megtartására, amelyen megvitatásra kerülne az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megteremtését szolgáló össznémet választásoknak és a Németországgal megkötendő békeszerződésmegsürgetésének kérdése. Az a tény, hogy az Adenauer-kormány és a szövetségi gyűlés többsége elutasította a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és népi kamarájának minden javaslatát, felismerhetővé teszi azt a szándékot, hogy Kelet- és Nyugat-Németország kölcsönös megértését meg akarják akadályozni. Ezért Németország két részének elnökére hárul az a kötelesség, hogy súlyos felelősségének megfelelően gondoskodjék arról, hogy Németország sorsdöntő kérdéseiben ne idegenek döntését kérjék ki, hanem elsősorbari maguk a németek értsék meg egymást. Ezért azt a javaslatot teszem önnek, jöjjünk össze és beszéljük meg, mikép volna egyengethető az össznémet tanácskozás összehozásának útja, amely Németország békés egyesítéséhez vezetne és meggyorsítaná a Németországgal megkötendő, sürgősen szükséges békeszerződést. Ami a szabad választások alapfeltételeinek felülvizsgálását illeti, közlöm önnel: a Német Demokratikus Köztársaság kormánya hozzájárul, hogy ez a felülvizsgálás Németország minden részében megtörténjék. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának véleménye azonban az, hogy az ilyen felülvizsgálást maguk a németek végezhetik el legjobban, egy Kelet- és Nyugat-Németország képviselőiből álló bizottság révén, a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az USA, Anglia és Franciaország — képviselőinek ellenőrzésével. Remélem Elnök úr, hogy indítóokaim az ön számára is irányadók lesznek. Összejövetelünk színhelyéül Berlint, Németország fővárosát javaslom önnek. Nagyon hálás volnék, ha az összejövetel száraára a lehető legrövidebb határidőt tűzné ki.« Alakítsalak kezdeményező bizottságot a német kérdés rendezésében — javasolja a francia küldőit a Béke Világtanács tegnapi ülésén A Béke Világtanács nov. 5-i ülésén Bernal angol tudós elnökölt. A pakisztáni küldött elmondta, hogy Pakisztán kormánya a költségvetés háromnegyed részét háborús készülődésekre fordítja, holott a népek Ázsiában sem akarnak háborút. Nagy taps fogadta Kokkalisz görög küldöttnek azt a bejelentését, hogy a görögd nép sohasem fog harcolni a Szovjetunió és a népi demokráciák népei ellen. Izrael képviselőjének felszólalása után Szeza Nabaravi aszszony — Egyiptom képviselője — tolmácsolta az ülésszaknak az egyiptomi asszonyok üdvözletét. Beszédében rámutatott arra, hogy az angolok nyilt terrorja az ellenállási mozgalom kiszélesítését váltja ki az egyiptomi népből. Nabaravi aszony viharos lelkesedés közepette jelentette ki, hogy az egyiptomi nők az ország egész lakosságával együtt követelik a megszálló csapatok haladéktalan kivonását. Kuo Mo Zsot, a nagy kínai nép képviselőjét is hatalmas lelkesedéssel fogadták. D'Astier, Franciaország küldötte hangsúlyozta, hogy hazájának egyszerű embereit nyugtalanítja a nyugatnémetországi fegyverkezés. Javasoljuk, — mondotta — alakítsanak kezdeményező bizottságot Németország, valámint a nyugati és keleti államok képviselőiből a német kérdés rendelése érdekében. Hanna, Libanon képviselője rámutatott arra, hogy az imperialisták a legújabb földközitengeri egyezményt álszenteskedő módon „védelmi egyezménynek" nevezik, de ezzel akarják a Közel-Kelet valamennyi népét leigázni. Ez az új „négyhatalmi egyezmény" — mondotta — ellentétben áll az ENSZ alapokmányával. A Közel-Kelet népei szilárdan elhatározták, hogy minden eszközzel szembeszállnak bármiféle egyezménnyel, amely veszélyezteti függetlenségüket és a békét. Nagy érdeklődéssel hallgatták meg Ahmed Szulejman szudáni küldött felszólalását. Hangsúlyozta, hogy Szudán békeharcosainak főfeladata a békemozgalmat tömegmozgalommá tenni és összekapcsolni azt Egyiptom és Szudán népének az imperialista elnyomás" ellen vívott harcával. Sohasem egyezünk bele abba, — fejezte be beszédét —, hogy az angol imperializmus helyére az amerikai imperializmus lépjen. Feladatunk, hogy a Nílus völgyéből' minden imperialistát kiűzzünk. Befeieieditt az EUSz ötödik ülésszaka Hétfőn délután zárult be a párizsi Chaillot-palotában az ENSZ ötödik ülésszaka, amely 1950 szeptemberében kezdődött. Az ülésen Entezam iráni megbízott elnökölt. Zárójelentésében kijelentette, hogy miután a Kína képviseletének kérdésével foglalkozó különbizottság nem tett ajánlásokat, az ügyet lezártnak lehet tekinteni, s felhívta a közgyűlést, hogy ezt vegye tudomásul. Malik elvtárs szovjet küldött tiltakozott ez ellen a megoldás ellen. Hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaság felvételének kérdése rendkívül nagyfontosságú és elfogadhatatlan az a mód, amellyel ennek megvitatását halogatják. Rámutatott, hogy meg kell változtatni azt a lehetetlen álláspontot, amelyre az ENSZ a nagy kínai néppel szemben helyezkedik. Egy 475 milliós népnek joga van ahhoz, hogy az ENSZ-ben megfelelő képviselettel rendelkezzék. A kérdés 1 egyáltalán nincs és nem is lesz lezárva mindaddig, amíg a Kínai Népköztársaság nefn kapja meg a nekt megfelelő képviseletet. Malik elvtárs ezután felhívta a közgyűlést, hogy Kína .felvételének kérdését tűzze ki az ENSZ hatodik ülésszakának napirendjére és vitassa, meg ezen az ülésszakon. Katz-Suchy lengyel küldött és Tauben csehszlovák küldött támogatták a Szovjetunió Kínával kapcsolatos javaslatát. Az elnök ezután szavazást rendelt el, amelynek során a többség 20 szavazatta! 11 ellenében és 11 tartózkodással elvetette a szovjet javaslatot. Néhány küldött ezután jókívánságait fejezte ki az elnöknek a közgyűlés „jó munkájáért". Malik elvtárs ezzel szemben hangsúlyozta, hogy az ülésszak során az ENSZ nem végzett jó munkát, mert az amerikai többség többizben megszegte az alapokmányt. Mint ismeretes, az ENSZ közgyűlésének hatodik ülésszaka ma kezdődik Párizsban.