Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-08 / 262. szám, csütörtök

1951 november 8 U J §10 L. P. ierija, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének a Nagy Októberi Forradalom 34. évfordulója előestéjén mondott beszédéből November 6-án, kedden, a moszkvai Nagy Színházban a dolgozók képviselőinek moszkvai szovjetje ünnepi gyűlést tartott a Párt, a szervezetek és a szovjet hadsereg képviselőivel együtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójának tiszteletére. Az Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójának alkalmából Lavrentyij Pavlovics Berija, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese a következő beszédet mondotta. Elvtársak! A Szovjetunió nemzetei ma a Nagy Októberi Forradalom 34. évfordulóját ünneplik, amelyet Lenin géniusza ragyogott be, amely az emberiség előtt az új, szocialista világhoz vezető utat nyitotta meg. Ezen az úton való előrehaladás minden éve hazánknak új sikereket hoz. A Bolsevik Párt és a szovjet kormány egész tevékenységét az Októberi Forradalom 33. és 34. évfordulója közötti időszakban éppúgy, mint a nagy Lenin halála utáni évek folyamán vezérünk, Sztálin elvtárs bölcs vezetése irányította. Sztálin elvtárs lángeszű előrelátással irányítja a Pártot és a népet, a belföldi és nemzetközi élet legbonyolultabb megnyilvánulásai közepette és meghatározza a további fejlődés perspektíváját. Sztálin elvtárs kimeríthetetlen energiája a mindennapi vezetésben, amely a nagy ügyekben éppúgy megnyilvánul mint a kis dolgokban, az ő képessége, hogy ki tudja tűzni a szovjet állam fő feladatait és minden erőnket e feladatok megoldására tudj' Irányítani, a Szovjetunió nemzeteinek nagy győzelmét biztosítja a kommunizmus építésében. Az 1950. év az első háború utáni ötéves terv befejezésének éve volt. A szovjetemberek és minden határontúli barátunk örömmel fogadták' a hírt, hogy a Szovjetunió nemzetgazdasága újjáépítésének és felvirágoztatásának háború utáni ötéves tervet, amelynek megvalósításáért népünknek nehéz körülmények között kellett harcolnia, a háború által ütött nehéz sebek begyógyltásánál sikerrel teljesítettük. Ez kétségtelenül a szovjetnép nagy győzelme, amelynek révén szocialista államunk hatalma még jobban megnövekedett. A békés építés sikerei a dolgozók életszínvonalának, anyagi- és kultúrszinvonalának további fokozását eredményezték. A külpolitika terén a Szovjetunió úgy mint azelőtt a békéért harcol, ami még jobban növelte nemzetközi tekintélyét. A múlt év alatt az egész világon még élesebben kialakult két pólus — két vonzó központ. Az egyik oldalon a Szovjetunió, a szocializmus és demokrácia táborának élén, mint az összes haladó erőknek, — amelyek az új háború elhárításáért és a béke megszilárdításáért harcolnak, — vonzó központja^ A másik oldalon az Amerikai Egyesült Államok, az imperializmus táborának élén, mint az egész világ agresszív és reakciós erőinek vonzó központja, amelyek egy új világháború kirobbantására és más nemzetek megrablására és rabszolgasorsba döntésére törekednek. A szocializmus és demokrácia táborában a múlt év az erők további növekedésének és felzárkózásának, valamint a gazdaság és kultúra fejlődésének és a dolgozók életszínvonala emelésének éve volt. Az új demokrácia országainak nemzetei és a nagy kínai nép, amely sorsát kiragadta az imperialista elnyomók kezéből, a Szovjetunió népének testvéri segítségével örömteli és biztos, új szocialista életet építenek Az imperializmus táborában a múlt év a belső és külső ellentétek újabb kiélesedésének éve volt, az általános válság további kimélyítésének és a kapitalista rendszer meggyöngülésének éve, amikor az egész gazdaság a háború előkészületei és a dolgozók életérdekei elleni könyörtelen támadás gonosztevő céljai alá volt vetve. A b^é- építés úi sikerei a Szovjetunióban A mi országunk számára az 1950 év a szocialista gazdaság és kultúra további emelésének éve. A munkások, kolhozisták és az értelmiség hatalmas lelkesedéssel dolgozik békés építő munkájával a haza javáért, az állami tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért, amiről világosan tanúskodnak azok a hazafias levelek, amelyeket Sztálin elvtárshoz intéztek és a sajtó közöl, amelyekben az ipar, mezőgazdaság, közlekedés és építőipar dolgozói bejelentik termelési győzelmeiket és új kötelezettségvállalásaikat a szocialista munkaversenyben. A Bolsevik Párt népünket hősi munkatettekre ihleti és szervezi meg, népünk alkotó energiáját egy célra Irányítja — a kommunizmus diadalára. Lenin és Sztálin nagy Tiszméi minden nap mélyebben hatolnak be a széles dolgozó tömegek tudatába, megsokszorozzák a dolgozó tömegek erőit és megvilágítják előttük a harc és a győzelem útját. Ez megnyilvánul a munkához való öntudatos viszonyukban, kimeríthetetlen kezdeményezésükben a társadalom, az állam iránti kötelességei teljesítésénél. Ebben rejlik rendszerünk legyőzhetetlenségének forrása, munkánkban elért állandó sikereink forrása. A gazdasági építés terén az ez év 10 hónapjában elért munkaeredmények azt mutatják, hogy a nemzetgazdasági terv 1951-re eső részét teljesítjük és túlteljesítjük. Az Ipari termelés a mult évi termeléssel szemben több mint 15%-kai emelkedett és kétszeresen túlhaladja az 1940. háborúelötti év termelését. A nehéz és könnyűipar valamenynyi ágazatai ebben az évben a termelés jelentős emelkedését érték el. Berija elvtárs ezután részletesen foglalkozott az egyes ipari ágazatok termelésével, majd rámutatott arra, hogy a szovjet kormány .személyesen Sztálin elvtárs, rendszeresen gondoskodnak a bányászok munkájának minden téren való megkönynyítéséröl és életkörülményeik megjavításáról. Beriia e'vtárs a mezőgazdasági termelésről Ebben az évben szocialista mezőgazdaságunk további fejlődést ért el. A mezőgazdaság fokozott műszaki ellátása és a jobb munkamegszervezés lehetővé tették, hogy ebben az évben a gabonafélék aratását rövidebb idő alatt elvégezzük és jelentősen csökkentsük a gabona veszteséget. A kolhozok és szovhozok kiváló minőségű gabonatermést arattak, a kitűzött idő előtt teljesítették gabonabeszolgáltatásl kötelezettségüket az állam iránt és biztosították a vetési alapokat. A kolhozok és szovhozok sikerrel harcolnak a szocialista állattermelés fejlesztése sztálini programmjának megvalósításáért. A mezőgazdaság az államtól évente a legmodernebb gépeket kapja nagy számban. Ebben az évben 137 ezer traktort, 54 ezer gabonakombájnt stb. kap. A mezőgazdaság villanyosítása terén nagyméretű munkákat végeztünk. Mindez lehetővé teszi az alapvető mezőgazdasági munkák még nagyobb fokú teljesítését, a kolhozisták munkájának megkönnyítését és a munkatermelékenység fokozását. Az iparral és mezőgazdasággal egyidőben növekedik vasúti, folyami és tengeri közlekedésünk is. Országunk a felépítés nagyméretű programmját valósítja meg. A beruházási építkezések minden évben nagyobbak. Az állami tőkebefektetések terjedelme ebben az évben több mint 150%-kai meghaladja a háború előtti 1940. év tőkebefektetéseit. Berija elvtárs ezután beszámolt a Szovjetunióban folyó óriási építkezésekről, főleg a volgai, doni, dnyepperi és az amu-darjai építkezésekről, Ezeknek terjedelmüket, és építésük ütemét tekintve nincs párjuk. A kapitalizmus országaival ellentétben, ahol a termelés a kizsákmányolók maroknyi cosportjának meggazdagodását és jövedelmét szolgálja, a mi országunkban, — mondotta Berija elvtárs, — az egész nemzetgazdaság fejlődését a dolgozók érdekei irányítják. Évről-évre emelkedik a nemzeti jövedelem és ezen az alapon növekednek a munkások, alkalmazottak é3 földművesek jövedelmei is. 1951-ben a Szovjetúnió nemzeti jövedelme az 1950. évhez képest 13 százalékkal emelkedik. A szovjet kormány a közszükségleti cikkek rendszeres árcsökkentésének politikáját folytatja, ami a munkások és alkalmazottak reálbérének további növekedését és a földművesek kiadá.sáinak csökkentését jelenti. Míg a kapitalizmus táborában az imperialista emberevők különböző »tudományos« eszközök feltalálásával foglalkoznak az emberiség legjobb részének kiirtására és a születések számának csökkentésére, hálunk, amint Sztálin elvtárs mondotta, — a legértékesebb tőke az ember és az állam legfőbb gondja az emberek jóléte és boldogsága. A kulfur lis fejlődésről Berija elvtárs ezután a szakkáderek oktatásáról és neveléséről beszélt. Rámutatott arra, hogy a Szovjetunióban a főiskolákon és ipariskolákon ebben az évben 2,720.000 személy tanul. A kulturális fejlődés egyik legkifejezőbb megnyilvánulása az irodalom és művészet felvirágzása, — mondotta beszéde további részében Berija elvtárs. Az irodalom és művészet, amelyek konkrét művekben testesítik meg a kommunizmus nagy eszméit, hatalmas eszközök a tömegek kommunista szellemében, a szovjet hazafiasság és internacionalizmus szellemében való nevelésében. Ebben az évben épúgy, mint a múlt évben, számos kiváló művészi mű, mind képzőművészeti, mind irodalmi jött létre, amelyek hűen ábrázolják a szovjetemberek magas eröklcsi tulajdonságait, életüket és a haza hatalmának további növekedéséért, a békéért és a nemzetek barátságáért, az egész világ emberiségének boldogságáért folytatott harcukat. A Párt és a kormány az ország lényeges erőit és forrásait a nemzetgazdaság és kultúra további emelésére irányítják és emellett nem feledkeznek meg a védelem megszilárdításának szükségességéről. A történelmi tapasztalat teljesen megerősítette Sztálin elvtárs gyakori megjegyzéseinek helyességét, hogy annak az országnak, amelyben győzött a szocializmus és amely kapitalista körülzárásban él, állandóan várhatja az imperialista államok esetleges támadását. A szovjet hadsereg és a haditengerészet, amelynek felülmúlhatatlan erkölcsi és katonai tulajdonságai vannak, a modern fegyverek minden fajtája felett rendelkezik, amelyekkel pusztító csapást mérhet mindenkire, aki a történelem meggyőző tanulságára való tekintet nélkül újból megtámadni merészelné hazánkat. A Szovjetunió a bélharcban Berija elvtárs beszédében külön foglalkozott a Szovjetunió békeharcával és rámutatott arra, hogy a Szovjetunió békés felépítésének óriási fejlődése meggyőzően bizonyítia a Szovjetunió külpolitikájának békés jellegét és megcáfolja a rágalmazók állításait, akik azt kürtölik világgá, hogy a szovjet kormánynak támadó szándékai vannak. A szovjet állam békepolitikája az Októberi Szocialista Forradalomban született meg, — mondotta Berija elvtárs, — A szovjet hatalom több, mint 30 éves történelme azt mutatja^ hogy az Októberi Forradalom lehetővé tette az új kommunista társadalom tervszerű építését. A háborúk, amelyeket ellenségeink ránkkényszerítettek, nagy ügyünknek csak akadályára voltak. Nem volt egyetlen egy nemzetközi konferencia vagy tanácskozás sem, amely a Szovjetunió részvételével folyt le, hogy a szovjet kormány képviselői ne nyújtottak volna be konstruktív javaslatokat a nemzetkőzi konfliktusok elhárítására, valamint a béke és biztonság biztosítására. Ez irányú erőfeszítéseink azonban az esetek legnagyobb részében számos burzsoá állam uralkodó köreinek közvetlen ellenállásába ütköztek. A helyzet kevéssé változott a második világháború után is, amelyből számos ország állami tényezőinek le kellett volna vonniok a szükséges tanulságot. Amikor a nemzetek szétzúzták a támadó fasiszta tömböt, abban a reményben hoztak óriási áldozatokat és nélkülöztek, hogy a győzelem után biztosítva lesz számukra a békés fejlődés előfeltétele. A második világháború legizgalmasabb napjaiban Sztálin elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy nem elegendő a háborút csak megnyerni, hanem biztosítani kell a nemzetek közötti szilárd és tartós békét. A harcmezőkön azonban még nem száradt fel az áldozatok vére, az amerikai-brit imperialisták máris új háború tervezését kezdték meg. Mindjárt a háború után az USA, Anglia és Franciaország uralkodó körei megkezdték a fontos egyezmények megsértését, amelyeket a nagyhatalmak a háború alatt kötöttek. A nemzetközi együttműködés aláírásának és a támadó tömb megalakításának útjára léptek és a nemzeteket borzasztó világöldöklésbe akarják sodorni. Az amer^ai tömb támadó politikája Berija elvtárs rámutatott az Amerikai Egyesült Államok háborús politikájára, amely főleg két háborús tűzfészek kialakításában nyilvánul meg. Nyugaton Németország területén és keleten Japánban. Az amerikai tömb támadó politikáját a legvilágosabban kifejezésre juttatja az Egyesünlt Államok koreai fegyveres beavatkozása. Az USA képviselői meghiúsították a Szovjetunió és a többi békeszerető államok javaslatait az amerikai támadás beszüntetésére és most minden módon késleltetik a Keszonban megkezdett fegyverszüneti tárgyalásokat. Meg vagyunk győződve arról, hogy a hős koreai nép méltó kiutat talál a véres % bonyodalomból, amelyet az amerikaiak provokáltak ki és ezzel újból megmutatja a világnak, hogy semilyen erővel sem lehet rabszolgasorba dönteni azt a népet, amely harcolni és gyózni kész. Ax USA szívósan törekszik arra, hogy az Egyesült Nemzetek szervezetét a háború eszközévé tegye. Az Egyesült Államok nyomására az amerikai agresszió az ENSz zászlajának leple alatt folyik Koreában. A nemzetek évszázados jogait megsértve az ENSz a Kínai Népköztársaságot támadónak minősítette. Az egész világ becsületes emberei egyetértenek Sztálin elvtárs szavaival, hogy „az Egyesült Nemzetek szervezete most nem is annyira világi szervezet, mint inkább az amerikaiak számára létesült szervezet, amely az amerikai támadók szükséglete szerint működik. „Az <utóbbi időben az imperializmus tábora gyorsított ütemben készül háborúra. Az USA minden téren kibővíti a támadó Atlanti-tömböt. Nyomással, fenyegetésekkel és különféle ígéretekkel új országokat vonnak be ebbe a tömbbe, közöttük olyan országokat is, amelyek földrajzilag nem függnek össze az Atlanti-óceán körzetével, új katonai támaszpontokat létesítenek a világ minden részében. lázasan fokozzák a különböző fajtájú fegyverek gyártását és ágyútölteléket keresnek a. világ minden részében. Főleg az USA-ban könyörtelenül elnyomják a legkisebb háborúellenes megnyilvánulást is és az államgépezet valamennyi részében fasisztarendőri módszereket vezetnek be. Az annyit dicsért „amerikai demokráciából" csak szegényes romok maradnak. Ezt kénytelen bevallani maga az amerikai sajtó is. Chester Demsey, Wiscomsin állam szenátora nemrégiben a következőket írta a „Capital Times" cimü lapban: Valaha csodálkoztunk a németek szolgaiságán, akik Hitler és Göbbels propagandájának hatása alatt álltak. Ma sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint a németek bármikor voltak. Nálunk a gondolatainkat teljesen ellenőrzik, a militaristák és rágalmazó klikkjük kezében vagyunk." Az USA államférfiai oly messzire mentek, hogy a rendőri módszereket érvényesíteni kezdték a nemzetközi fórumon is. Az Egyesült Államokban az állami gépezetet mindinkább elnyel & a kapitalista monopóliumok. Míg azelőtt az ország igazi urai és uralkodói, a pénz és iparmágnások a kulisszák mögött maradtak, s politikai segítőtársaikra hagyták, hogy politikai téren képviseeljék érdekeiket, ma az Egyesült Államok közigazgatási, politikai és diplomáciai gépezetét közvetlenül saját kezükbe ragadják. Míg a plutokrácia és a rendőrerőszak saját országukban orgiákat ül, Truman elnök szemtelenül merészel a „demokrácia hiányáról" beszélni a Szovjetunióban, abban a Szovjetunióban, ahol amint ismeretes, a renáörerőszakct és a plutokráoiát már régen megdöntötték és az egész hatalom a nép kezében van. Ezek a tények — mondotta Berija elvtárs, — arról tanúskodnak, hogy az amerikai-brit tömb az új háború előkészítésének és lárngralobbantásának útjára lépett. A S'ovletuü ó bé epolšt&ájáról Ilyen körülmények között a Szovjetúnió békepolitikájához híven, fáradhatatlanul harcol a háború elhárításáért és a béke megőrzéséért. Az Egyesült Nemzetek szervezetének minden közgyűlésén, a Biztonsági Tanács gyűlésein, a külügyminiszterek tanácsának illésein a Szovjetúnió minden térén leleplezi a háborús uszítók terveit, konkrét javaslatokat terjeszt elő a béke biztosítására és önzetlenül védelmezi a nemzetek jogait éa szuverénitását. Általánosan ismertek az öthatalmi békeegyezmény megkötésére az utóbbi időben adott szovjet javaslatok, valamint a nagyhatalmak fegyveres erőinek egy éven belül egyharmaddal való csökkentésére, az atomfegyverek eltiltására, a Németországgal való békeszerződés lehető leggyorsabb megkötésére előterjesztett javaslatai. A Szovjetúnió békeharcának egyik legkifejezőbb példája a békevédelmi törvény, amelyet a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsa 1951. március 12-én fogadott el. E törvény szerint, mint súlyos bűnösöket bíróság elé kell állítani, mindazokat, akik háborús propagandát terjesztenek. A mi külpolitikánk a szovjet állam hatalmára támaszkodik. Csak naiv politikusok képzelhetik azt, hogy külpolitikánk békés jellege azt jelenti, hogy nem bízunk erőnkben. A szovjélt emberek nem egyszer megmutatták a világnak, hogyan tudják védelmezni hazájukat. Volt idö, amikor ifjú szovjet köztársaságunknak, amely akkor még nem gyűjtött elég erőt, tizennégy burzsoá állam hadjárata ellen kellett védelmeznie létezését, amelynek élén Anglia, az USA, Franciaország és Japán álltak. Az ellenség északról, délről, keletről és nyugatról támadott. Az ország gazdasági zűr-zavarban élt. Nem volt elegendő kenyér a munkások számára és nem volt elegendő fegyver a hadsereg számára. A támadók meg voltak győződve arról, hogy a szovjet állam napjai meg vannak számlálva, hogy ezt az államot gyorsan elfojtják katonai erejükkel. Ez azonban másként történt. „Az egész világ tudja, — írta Sztálin elvtárs e hadjárat eredményeiről, — hogy az angol beavatkozókat és szövetségeseiket győzelmes hadseregünk szégyenteljesen kiűzte országunkból. Nem ártana, hogy ha az új háborút előkészítő urak e felett elgondolkodnának." Szívósan harcolunk a békéért, nemcsak azért, mert semmiféle háborúra nincs szükségünk, — mondotta beszéde további részében Berija elvtárs, — hanem azért is, mert a szovjetnép, amely országában Lenin és Sztálin zászlaja alatt a legigazságo sabb társadalmi rendet alakította ki, az agresszív háborút az emberiség elleni legsúlyosabb gonosztettnek, az egész világ egyszerű emberei legnagyobb szerencsétlenségének tartja Ha azonban az imperialista ragadozók népünk békeszeretetét gyengeségnek tartják, akkor még szégyenteljesebb csőd vár rájuk, mint amilyet