Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-07 / 261. szám, szerda

i 1951 november 7 UJSZ0 A szovjet kolbozparaszt-küldöttség tapasztalatai nagy segítségünkre vannak a szocializmus építésében Hasznosítottuk szovjet vendégeink értékes tanácsait A Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulója alkalmából örömmel emlékezünk vissza a nyáron Ittjárt szovjet kolhozparasztküldött­ség látogatására, akiktől nagyon so­kat tanultunk és ezek a tapasztala­tok nagy segítségünkre vannak a szocializmus építésében. Nem is tudom leírni azt, hogy milyen nagy volt az öröm, amikor megtudtuk, hogy a kálnai traktor­állomáson Is látogatást tesz a Szov­jetunióból jött mezőgazdasági kül­döttség. Már az előző napokban lá­zas készülődés folyt. A traktorállo­más minden dolgozója számolta a na­pokat, mindenki izgatottan várt a nagy napra, melyet soha az életünk­ben nem felejtünk el s ez a nap min­dig ünnepe lesz a kálnai traktorállo­másnak. Ünnep lesz azért, mert a küldöttség tagjaival meghitt beszél­getés közepette olyan tapasztalato­kat sajátítottunk el a nagy szovjet néptől, amely tapasztalatok alapján sokat fejlődött traktorállomásunk mind politikai téren, mind a mun­kák sikeres végrehajtásában. Beszél­getésünk során elmondották, hogy náluk hogy szervezik meg a brigád­központokat és ismertették munka­módszereiket. Nagyon fontos, mondották, a munka jó megszervezése, ami sokszor fölér egy traktorral is.. S többek között hangoztatták, hogy mi is agregátot használjunk mind a vetésnél, mind pedig a szántásnál. Ezt mi el is fogadtuk, s az így nyert tapasztalatok alapján olyan jól hala­dunk a munkákkal, hogy a lévai szövetkezetben az ősziek vetésében 180 százalékban túlteljesítettük ter­vünket. Az ukrajnai körzet traktorállomás vezetője a kombájn kezelésére taní­totta meg traktorosainkat. Addig bizony még nem ismertük kellőkép­pen a szovjetkombájnok kezelését, de ma már két olyan kombájnkeze­lőnk van, aki az aratásban nagyon szép eredményeket értek el és kifő- I šenykihívását' gástalanul megtanulták a kombájn kezelését. A szovjet traktorállomások mintá­jára traktort megjavítani. Ezt teljesen magunkévá tettük és állandóan fej­lesztjük és emeljük a tábori műhe­lyek számát. Kisebb hibát ugyan tá­bori műhely nélkül is ki tudunk javí­tani, de valami töréseket az ekénél vagy a traktornál mégis csak tábori műhely segítségével tudunk megja­vítani. Ilyen esetben nagyon sok idő­be telne, ha be kellene a traktort vagy az ekét a traktorállomásra szállítani. Éppen azért nálunk is pót­kocsira felszerelt tábori szerelőmű­helyeket állítottunk munkába. A tá­bori műhelyben helyet foglal a he­gesztő, tábori tűzhely és a javítás­hoz legszükségesebb szerszámok. A Szovjetunió kolhozküldöttségé­nek tapasztalatai és tanulságai alap­ján általában megjavult egyes trak­torosaink munkateljesítménye is. Vannak traktorosaink, akik állan­dóan 180—200 százalékra teljesítik munkájukat. Jakovlev Dimitri traktoros hernyó­talpas Sztálinyec traktorral dolgo­zik. Kizárólag speciális szántást vé­gez szőllő és rizs alá, A normája 180—200 százalék között mozog. Pa­nyik János traktorista DT 54-es ki­sebb szovjet hernyótalpassal dolgo­zik. A szántásnál is agregátot hasz­nál és két négyes ekét húzat. Nor­máját 200 százalékon felül teljesíti. Ezek az eredmények is mutatják, hogy a traktorállomáson állandóan növekszik az öndudatos traktorosok száma és a szovjet traktorosok pél­dájára egyes traktorosok és a brigád­központok versenyben állnak egy­mással. Panyik János kötelezettséget vál­lalt, hogy az őszi mélyszántásnál hernyótalpas traktorával 400 hek­tárt fog felszántani. Nyomban erre felelet a báti brigád kötelezettség­vállalása, hogy a hernyótalpas ATZ jelzésű szovjet traktorukkal kötele­zik magukat, hogy 450 hektárt fog­nak felszántani. Egyben versenyre hívták ki Panyik Jánost, hogy ki fogja legrövidebb időn belül a köte­lezettségvállalást teljesíteni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére pedig kötelezettséget vállaltunk, hogy december y)-ig traktorállomá­sunk végez az ij'.i mélyszántással. A szovjet kolhozparaszt-küldött­ség látogatása óta annyira megja­vultak a munkák, hogy október má­sodik felében az őszi vetési terv tel­jesítésében az elsők voltunk az egész nyitrai kerületben. Igyekezni fogunk továbbra is, hogy a szovjet küldöttségtől szerzett ta­nulságok alapján még jobban elsajá­títsuk a szovjet traktorállomások munkáját s fáradhatatlanul fogunk dolgozni az Egységes Földműves Szövetkezetek kifejlesztésén. Jó és becsületes munkával elérjük azt", hogy a földek hektáronkénti hoza­mát emelni fogjuk s ezáltal több ke­nyér kerül majd dolgozóink asztalá­ra. Fokozzuk békeharcunkat s így megmutatjuk a kulákoknak, hogy hiába is várják az új háborút és hiá­ba is esedeznek érte, mert a dolgozó nép békeakarata sokkal erősebb, mint egy pár nagyhasú kapitalista háborús álma. Juhász Miklós, a kálnai traktorállomáa üzemi bizottságának elnöke. Községünkben felejthetetlen nap lett június 4-e. Ezen a napon jöttek el szövetkezetünket meglátogatni a szovjet kolhozküldöttség tagjai. Er­re a nevezetes napra az egész járás szövetkezeteinek kiküldöttei a mi községünkbe gyűltek össze. Mi, nád­szegi szövetezeti tagok pedig büsz­kék voltunk arra, hogy ez a nagy megtiszteltetés éppen bennünket ért. Ünnepünk volt ez a nap, olyan ün­nep, amilyen a naptár soraiban nem található. Tudtuk, hogy ezen a na­pon értékes tapasztalatokat vehetünk át kedves vendégeinktől, amelyek­nek segítségével szövetkezetünket vi­rágzóbbá és gazdagabbá tehetjük. A fogadtatás után vendégeinkkel együtt kimentünk a szövetkezeti föl­deket és gazdasági berendezéseket megtekinteni. Vendégeink minden mozdulatán, cselekedetén érezni le­hetett a szakembert. Az első pilla­natban megállapítottuk, hogy nem olyan emberekkel van dolgunk, akik könyvből tanulták a mezőgazdasá­got, hanem olyanokkal, akik amit mondanak, a mindennapi életben már nagyon sokszor meg is csinálták. Megtekintettük szövetkezetünk do­hányültetvényét. Vendégeink nagy szakértelemmel Vizsgálgatták a ta­lajt, a dohányt. A boldogságtól csak úgy ragyogott az arcunk, mikor tu­domásunkra adták, hogy a dohány­nyal még vannak elégedve. A do­hányföldekröl a répaföldekre men­tünk. Az ott dolgozó munkacsopor­tokkal hosszabb beszélgetésbe ele­gyedtek. A munkacsoport tagjainak kérdésére a legnagyobb készséggel feleltek. Minden kérdéshez bőséges magyarázatokat is fűztek. Az egész napi szemle után vita­estét tartottunk. Ott volt községünk apraja-nagyja, mindenki szeretett A Deák-brigád kötelezettségvállalásának időelőtfi teljesítésével köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóját átszerveztük a br.'gádközpontokat és ugyanúgy, mint a Szovjetunióban két váltásban dolgozunk s így a gé­peket kellően kihasználjuk. A két váltás bevezetésénél nálunk mindig az volt a baj, hogy váltás közben az egyik traktoros leszállt a gépről, a másik ráült és szántott tovább. Igy azután többször előfordult, hogy a traktoron olyan hiba esett, hogy sokszor napokig kellett javitani a traktort. Azóta már mi is a szovjet traktorállomások mintájára úgy osztottuk be a dolgot, hogy egy trak­toron lehetőleg mindig ugyanaz a két traktoros dolgozzon, a váltásnál pedig egy órát adunk az ellenőrzés­re. Amelyik traktorosnak letelt az ideje, az átadja a következőnek, de előzőleg átvizsgálják, ellenőrzik, hogy van-e elegendő olaj a henger kenésére stb. Ez az eljárás nagy előny s nagyon jól bevált,- mert nem fordulhat elő, hogy az egyik trakto­ros átveszi a másik traktorostól esetleg hibás állapotban a traktort. Ügy, ahogy a Szovjetunióban is van, ma már nálunk is jól felszerelt tábori műhely járja a határt, hogy ott, ahol szükség van rá, mind­járt a helyben, úgyszólván a baráz­dában javítsuk meg a traktorokat. Ott ugyan még nem tartunk, mint a Szovjetunióban, mert az ottani bri­gádközpontoknak van egy nagy ko­csijuk, amelyben rögtönzött iroda és rádió adóvevő-készülék van s igy bárhol a határban csinálhatnak bri­gádközpontokat anélkül, hogy külö­nösebb munkába, vagy befektetésbe kerülne. Amint a küldöttség tagjai mondot­ták, ha csak lehet, a földön kell a A galántai traktorállomás az ara­tási és cséplési munkák alatt becsü­letesen megállta a helyét. A traktor'­állomás legjobb traktorosa, Deák Mihály elfogadta Loksa elvtársnak, Szlovákia legjobb traktorosának ver­A versenyben Deák elvtárs egész brigádjával eredmé­nyesen vett részt és az őszi munkák­nál már ők hívták ki versenyre a ga­lántai traktorállomás összes brigád­jait és Szlovákia őszes traktorállomá­sait. Deák Mihály versenyfelhívásában kötelezettséget vállalt, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 34. évfordulójának tiszteletére az őszi munkákból a reá és brigádjára eső részt százszázalé­kosan el fogja végezni. A kötelezett­ségvállalást és egyben versenyfelhí­vást a traktorállomás kommunistái is nagyban támogatták. Előadásokat tartottak a traktorosoknak a szocia­lista munkaverseny nemes céljairól. A traktorosokat megtanították a pártsajtó olvasására és használatá­ra. A jó politikai előadásoknak és a pártújság olvasásának nemsokára meglepő hatása lett. Az eddigi nem­törődömség eltűnt a traktorosok kö­zül. Deák Mihály versenykihívását egy emberként fogadták el a trakto­ros brigádok. A traktorállomás pártszervezete most még nagyobb gondot fordított a traktorosok politikai nevelésére. Tervet dolgoztak ki, amely szerint minden traktoros brigádot bizonyos időközönként kint, a munkahelyükön meglátogatnak és ott politikai elő­adásokat tartanak nekik. A verseny megkezdése után a gép­állomás udvarán megjelent a ver­senytábla. A táblán pontosan fel vol­tak tüntetve a brigádok teljesítmé­hogy minél hamarább betakarítsák a termést és üres talaj maradjon a traktorosoknak. A szövetkezeti ta­goknak természetesen az iparkodá­suk után a jövedelmük Is emelke­dett. Most már a helyzet kezdett megváltozni. Eddig a szövetkezeti ta­gokat kellett a traktorosoknak pisz­kálni, most a helyzet megfordult. A traktorosok azon vették észre magu­kat, hogy a szövetkezeti tagok ke­rültek fölénybe. Alig kezdett virradni, máris nógatták ők cl, hogy kezdjék meg a munkát. A traktorállomás udvarán kifüg­gesztett versenytábla előtt napról napra nagyobb lett a tolongás és az izgalom. A számok napról napra változtak. Hol az egyik, hol a má­sik brigád került a verseny élére. Minden traktorosnak az járt až eszé­ben, vájjon, tudják-e teljesíteni a vállalt feladatot ? Vájjon , méltóan tudják-e megünnepelni azt a feled­hetetlen napot, amikor a világ egy­hatod részén kibontakozott a sza­badság vörös zászlaja. A traktorállomás pártszervezete Szvoboda elvtárssal az élén megis­mertette a traktoristákkal az orosz munkásosztály elszánt harcát a ki­zsákmányolók ellen. Példaképül ál­lította eléjük a szovjetnépet, a Szov­jet Hadsereget, akik vérük hullaťása árán szabadítottak fel bennünket a kapitalizmus zsarnok urainak elnyo­mása alól. Véres harcok árán hozták el és tűzték ki hazánkban is a sza­badság lobogóját. Felemelték a ka­pitalisták által porba tiport népet és kezébe adták a hatalmat. Ilyen előadások után a galántai traktorállomás dolgozói már nem In­gadoztak, már nem ismertek lehe­tetlent. A 16.175 hektár terület ame­nyel. Minden brigád szemmel tudta lyen a traktorállomásnak el kell vé­gezni az őszi munkákat a kötelezett­ségvállalás szerint november 7-re, nem látszott olyan lehetetlennek, sőt elhatározták, hogy a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap tiszteletire ezt az időt négy nappal megrövidí­tik. Teljes erővel neki fogtak a mun­kának, éjt-napot összetettek. Éjje­lenként a traktorok reflektorjainak tartani a saját munkáját és az ösz­szes brigádokét. A traktoros brigádok versenyének hatása a földműves szövetkezetek­ben is megmutatkozott s ez jelentő­sen meggyorsította az őszi munkák elvégzését. A traktorosok állandóan fokozottabb munkára buzdították a szövetkezetek dolgozóit. A szövetkezetben most már a ta­gok nem az órát nézték, hanem azt, a fénye nappali világosságot árasz­tott a földekre. Este még, amikor a szövetkezeti tagok nyugovóra tértek, a földjük gazos, szántatlan volt. Reggel pedig a gazos földek helyén felszántott fekete földet találtak.. Deák Mihály brigádja az őszi munkákban szintén keményen meg­állta a sarat. Novémber 1-ére a kö­telezettségvállalásuknak 130 száza­lékban eleget tettek. Ezekben a na­pokban az eső is el kezdett esni. — Nagyon kell már ez — mondo­gatták a traktorosok. — A föld meg­ázásával a munkánk lényegesen megkönnyebbül. Annak ellenére, hogy november l-re Deák Mihály brigádja 130 szá­zalékban eleget tett kötelezettség­vállalásának, mégis 950 hektár föld maradt még a traktorosokra. Ekkor Deák Mihály újabb felaján­lást tett: hogy a 950 hektár terület megmunkálását nem november 7-re, hanem november 3-ra befejezik. A helyi és járási párttitkárság is segí­tett ebben az újabb felajánlásában Deák elvtársnak. Kiszállították, hogy a 950 hektárból 65 hektár jut minden egyes brigádra. Deák elvtárs ekkor kijelentette az egész brigádja nevében, hogy ök a 65 hektár helyett november 3-ig 75 hektáron fogják elvégezni az őszi munkákat. Deák elvtárs kijelentésére a traktorállo­más műhelyeinek dolgozói is kijelen­tették, hogy az éjjeli váltásban pi­henés helyett ök is traktorra ülnek és munkájukkal _ elősegítik a kint dolgozó traktorosokat. Mintha még az idő is segíteni akart volna a ga­lántai traktorállomásnak. Az esőt i szép idő követte és így a traktoro­soknak is megkönnyült a munkájuk. A galántai traktorállomás dolgozói azt is elhatározták, hogy az állomás minden alkalmazottja belé~ a Szov­jetbarátok Egyesületébe.' November 3-án este a galántai traktorállomás traktorosai és egy­ben a Szovjetbarátok Szövetségének tagjai boldogkn jelentették': a vállalt kötelezettségüket -határidő előtt tel­jesítették. Ezzel ünneplik meg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulóját és ezzel juttatják kifejezésre ragaszkodásukat a nagy Szovjetunióhoz. Szarka István. volna valamit kérdezni. A beszélge­tés folyamán leginkább mezőgazda­sági kérdésekkel foglalkoztunk. Az egész napi szemle után volt miről beszélni. A beszélgetés folyamán de­rült ki, milyen távol állunk mi még a fejlett, szovjet mezőgazdaságtól. Hol vagyunk mi még a 45—50 má­zsás búza terméshozamtól ? Vendé­geink elmondották, hogy a Szovjet­unió kolhozaiban az átlagos termés­hozam búzában 45—50 mázsa hek­táronként. Erre aztán a szövetkeze­tünk tagjai kérték vendégeinket, mondják el, hogyan lehet ezt elérni? A terméshozam mennyisége a trá­gyázástól és a vetéstől függ — ma­gyarázták a kolhoztagok. A trágyá­zásnál a legfontosabb az, hogy a ta­lajba megfelelő tápanyag jusson és arra is ügyelni kell, hogy a talaj ne legyen túlságosan megtrágyázva. A trágyázás legjobb módszere a tő-trá­gyázás és az is fontos a föld kihasz­nálása céljából, hogy keresztbe ves­sünk. A keresztbevetést megértették a tagok, de a tő-trágyázást részle­tesen kellett megmagyarázni. A tő­trágyázás úgy történik — mondotta az egyik elvtárs —, hogy a földet külön nem trágyázzuk, hanem a trá­gyázás egyidőben történik a vetéssel. A Szovjetunió kolhozaiban erre a célra olyan vetőgépek vannak, ame­lyek a magot és a műtrágyát is egy­időben szórják el. Egy sor mag és egy sor műtrágya. Szorosan a mag fölébe. Ez a trágyázási módszer min­denkinek tetszett és az őszi vetések­nél ki is próbáltuk. Természetesen nekünk nincs ehhez a módszerhez , vetőgépünk, ezért nem is vethettünk tő-trágyázással, csak 5 hektáron. Ezt a trágyázási módszert répater­meléshez is ajánlották. Ennek a trá­gyázási módszernek a segítségével a répát sűrűbbre lehet vetni, mert a tő-trágyázással annyi tápanyaghoz juttathatjuk a répát, hogy az, ha sű­rűbben is van vetve, akkor is ki tud fejlődni. ' A növénytermelési problémák után az állattenyésztésről kezdtünk be­szélgetni. Itt szintén értékes tapasz­talatok elsajátításával bővült tudá­sunk. Nagyon meglepő volt, hogy ml a téli hónapokban a marhákat egy percre sem engedjük ki az Istállóból, attól félünk, hogy megfáznak, meg­betegszenek. Ezt a módszert vendé- 1 geink nem helyeselték. Elmondották, hogy a szovjet kolhozokban még a legnagyobb hideg idején is pár órá­ra kiengedik az állatokat a friss le­vegőre. Az állatoknak éppen olyan szükségük van a friss levegőre, mint az embernek. Ezt az eljárást mi ls helyesnek lát­tuk. Ezért elhatároztuk, hogy az őszi munkák befejezése után istál­lóink elé kifutókat csinálunk, ahová rendszeresen kiengedjük a marhá­kat. Sertésóljainkért pedig egyenesen bírálatot kaptunk. Azt akarjátok, hogy kipusztuljanak sertéseitek? — volt a kérdés. Nem értettük, hogy mire céloznak és azzal védekeztünk, hogy nem lehet ott hiba, még a ki­futó ls betonos. Éppen ez a baj — # volt a válasz. Képzeljétek csak el — mondták vendégeink —, azon a nyá­ri napsütéstől átforrósodott betonon kell feküdni sertéseiteknek és azon kell járniok is. Az átmelegedett be­tontól és az erős napsütéstől köny­nyen járványos betegség üthet ki kö­zöttük és a lábuk is megfájdulhat. A kifutóknak nem szabad betonos­nak lenniök, hanem olyannak, hogy ott a sertések turkálhassanak és az általuk kitúrt gödörben védve legye­nek a melegtől ís. Ezt a tanácsot megfogadtuk és a betonozott kifutók helyett újat csi­náltunk, ahol a sertések kedvük szerint turkálhatnak. Az átalakítás után a nagy hőségtől elcsigázott ser­téseink szinte új életre keltek, öröm volt nézni, amint turkáltak és hever­tek az általuk tűrt gödrökben. Ugy tűnt, mintha az idő szárnya­kon repülne. Eljött a perc, amikor el kellett válnunk kedves vendége­inktől. Szomorúan, de jó tapasztala­tokkal , gazdagodva búcsúztunk el - ­nagy segítőnk, a Szovjetunió bátor fiaitól. \ Habara János, Nádszeg.

Next

/
Thumbnails
Contents