Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-07 / 261. szám, szerda

II J S/0 hatása a mezőgazdaságra 8 • — A tudomány Talajmüveléssel, növénytermeléssel és állattenyésztéssel már régóta foglalkozik az ember. Hosszú tapasztalatok során és megfigyelésekkel állandóan új és új ismereteket szerzett a gazdálkodásról. Megállapította például, hogyha mélyebben megszántja földjét, akkor magasabb termést ér el, és ott, ahol az állattrágyát kissé szétszórta, a növények dúsabbak, szebbek. Az ember rájött arra is, hogy ha például keresztezett két jó állatfajtát, akkor még hasznosabb utódot kapott. Megfigyelt azonban más dolgokat is a gazdálkodás közben. Gyakran magas termések lepték meg, de nem tudta megmagyarázni magának, hogy mi ennek az oka. Nagyon sokáig tartott az, amíg különböző javítási lehetőségekre rájött és megtalálta ezek okait. És amikor már tudta azt, hogy egy bizonyos megmüvelési módszerrel jobb eredményeket lehet elérni, akkor sem volt képes még megmagyarázni magának a dolgok öszszefüggését és mélyebb tartalmát. Csak jóval később, a természettudományok fejlődésének idején lehetett megmagyarázni több tüneményt a mezőgazdaságban. Sokszor azonban ezeket az új ismereteket, a tudományosság hatását akarva kelteni, a tudósok mindenféle elméleti formákba öntötték és igy az új ismeretek sokak számára érthetetlenné váltak. Természetesen, ilyen körülmények között a természettudomány vívmányai nagyon lassan tudtak behatolni a mezőgazdasági gyakorlatba. A földművesek túlnyomó része továbbra is úgy gazdálkodott, ahogy apjától tanulta és nem hitt az új módszerekben. És ha mégis nagy tartózkodással új, jól bevált gazdasági módszereket vezetett be, akkor sem akarta megismerni az összefüggéseket, a természet törvényszerűségét. Nem volt tudatában annak, hogy a tudomány nagy segítséget jelent a jobb gazdálkodásban, a magasabb termések és a nagyobb hasznossággal biró állatok elérésében. Ennek az volt az oka, hogy a tudomány nem iparkodott a gyakorlathoz közeledni, hogy túlságosan elvont, elméleti volt, vagyis öncélú tudomány volt és nem tudta megtalálni a helyes irányt. Ez volt az oka annak is, hogy nem tudott behatolni a mezőgazdasági gyakorlatba. Ezen a téren az új szocialista nézet jelenti a fordulópontot. Ez új szocialista nézet szerint a tudománynak szorosan kapcsolatban kell lennie a gyakorlattal, sőt mi több, egyenesen a gyakorlatból kell kiindulnia, hogy aztán szolgálhassa a gyakorlat szükségeit. A mezőgazdasági gyakorlat célja az, hogy megjavítsa a növényi és az állattenyésztési termelést. A mezőgazdasági tudománynak tehát keresnie kell a módszert, hogyan lehetne e célt elérnie. És hogy ez lehetséges legyen, elkerülhetetlenül fontos a növényi és az állati fejlődés törvényeinek megismerése, az élő természet törvényeinek megismerése. Liszenkó akadémikus, a híres szovjet tudós és agronőmus 1948-ban a V. I. Lenin mezőgazdasági akadémia ülésén a következőket mondotta: „Az agronómiai tudomány élő testekkel, növényekkel, állatokkal és mikroorganizmusokkal foglalkozik. Ezért az agronómia elméleti alapjaihoz tartozik az élettani törvényszerűségek megismerése is. Mennél mélyebben feltárja az élettani tudomány az élet törvényszerűségét, valamint az élő ezervek fejlődésének törvényét, annál hatásosabb az agronómiai tudományra." Ha tehát a gyakorlatban is irányítani akarjuk a természet fejlődését, olyan irányba, hogy ez hasznos legyen az ember számára, akkor foglalkoznunk kell az élő szervek fejlődésének tanulmányozásával. Ennek szükségességét egy példán magyarázzuk meg. Tegyük fel, hogy messze egy rozsföldtől kitermelünk egyetlen egy kalász rozsot. Ez a szál rozs szépen fejlődik, kivirágzik, de magot nem ad, vagy pedig csak nagyon keveset, v amelyekből nagyon gyenge éa kevésbé életképes új növények fejlődhetnének. A rozskalász ugyanis más rozskalásztól való beporzást igényel. Hasonlóan van ez a kukoricánál, a herénél és más növényeknél is. Ezek az idegen porzót kívánó növények. Minden egyes ilyen növénynek a virága, más növény virágjáról igényli a beporzást. Ha azonban az egyfajtájú rozsot másfajtájú rozs porával porozzuk be, akkor hibridák, vagyis keresztezett magvak keletkeznek, amelyek gyakran jobb minőségűek és magas terméseket adnak, sőt a betegségeknek jobban ellenállnak. Ezt bebizonyíthatjuk a kukoricánál, a herénél és más növényeknél. Fontos azonban, hogy tudjuk, melyik fajtát kell kiválasztani a keresztezésre, hogy a kölcsönös beporzással a lehető legjobb eredményt érjük el. Az idegen porzást kívánó növény '-en kívül ismerünk olyan növényeket is, amelyek saját porukkal porzódnak be. Ezek az önporzós növények. Ide tartozik pl. az árpa, a izab, a búza. Tanulmányozásuk útján Liszenkó akadémikus bebizonyította, hogy ezeknél a növényeknél is jelentős mértékben megjavul a magvak minősége, terméshozam dolgában, ha egy és ugyanazon fajtához tartozó növényeket kölcsönösen porozzuk be. Az önporzós növények keresztezésénél azonban az egyfajtájú keresztezett virágokból el kell távolítani a porzókat. Itt pedig az a fontos, hogy két olyan fajtát válasszunk kl, amelyek keresztezésénél a legjobb anyagot tudjuk elérni. Ezekből láthatjuk, hogy ha Ismerjük a növények fejlődésének törvényeit, akkor pl. keresztezés útján fokozhatjuk a termést és megjavíthatjuk a minőséget. Ezzel tulajdonképpen megváltoztatjuk a növények tulajdonságát és átöröklését Szép eredményeket értek el az agrobiológiai tudósok az életfeltételek Irányításával, vagy esetleges megváltoztatásával. Viljamsz akadémikus bebizonyította, hogy a talaj és összetétele termékenységének állandó megújításával a termést ls állandóan lehet fokozni. Az évelő füvek és a pillangós virágú növények tanulmányozásával felfedezte tulajdonságaikat, amelyekkel a talajt megjavítják és gazdagítják szerves anyagokkal. Viljamsz akadémikus tudományosan bebizonyította azt a tényt, hogy a füveknek milyen nagy a jelentősége a „talaj pihentetésére." Ennek alapján kidolgozott egy új gazdasági rendszert, mégpedig a füves vetésforgót, amelyet ma már ml is bevezettünk. A füves vetésforgó bevezetésével megjavítjuk a növények életfeltételeit, de egyúttal az állatok életfeltételeit is. Végül még egy példát említünk meg, amely világosan mutatja, hogy milyen fontos a gyakorlat számára, hogy tanulmányozzuk az élő természetet. Liszenkó akadémikus rájött arra, hogy' a déli vidékeken a nyári burgonyaültetéssel egészséges gumókat lehet termelni, viszont a közönséges tavaszi ültetéssel a burgonya 3—4 generáció után elkorcsosult. Liszenkó akadémikus ezt a növényi fejlődés egyes időszakainak tanulmányozásával tudta meg és azzal magyarázta, hogy ha a burgonya kedvező feltételek mellett (pl. más melegség! és talajviszonyok között) fejlődésének egy bizonyos szakaszába ér, akkor nem következhet be olyan könnyen az elkorcsosodás és egészséges marad. A felsorolt példák azt mutatják, hogy a helyesen irányított tudományos munka, amely az élő természet fejlődési törvényeinek tanulmányozásán alapszik, nagy hasznot nyújt a gyakorlatnak. Emellett azonban még egy dolog fontos. Helyes és tagadhatatlan az, hogy a termékeny talajban a termés magasabb, mint a rossz földben, vagyis hogy a nyr»on ültetett burgonya nem korcsosodik el. Itt azonban fennáll a kérdés, hogy egy és ugyanazon fajta magjai különböző tulajdonságokkal fognak-e bírni a termékeny, vagy a nem termékeny földön, vagyis a magok változnak-e az életfeltételek szerint. Kérdés, hogy a burgonya öröklési tulajdonságai megváltoznak-e az ültetési idő szerint? A tudósok válasza erre a kérdésre különböző. Azok a tudósok, akik Weisinann, Mendel és Morgan burzsoá tudósok véleményét vallják, azt állítják, hogy a magok fajtája nem függ az életfeltételektől és hogy az öröklési tulajdonságok nem változnak meg az életfeltételek hatása alatt. Azt állítják, hogy annak ellenére, hogy egy és ugyanazon fajta búza a termékeny földön többet fizet, mint a terméketlen földön, a búza öröklési tulajdonságai az első és a második esetben is abszolút egyformák maradnak. Az agronómusok gyakran megtették azt a kísérletet, hogy kiválasztottak egy-két búzaszemet, vagy pedig más növény magyait, mégpedig egy és ugyanazon fajtából, de különböző feltételek mellett és különböző helyeken, vidékeken, vagy különböző években termeiteket és elvetették őket egyszerre, összehasonlítható feltételek mellett. Az összes kísérletek eredménye az lett, hogy az egy és ugyanazon fajtájú magvak különböző életfeltételek mellett mindig más és más termést adtak. A kísérletekből világosan kitűnt, hogy a termésthozó képesség az egyes fajtájú növények magvainál megváltozhat az életfeltételek szerint. Ezt ugyan beismerik Mendel és Morgan követői is, a változásokról azonban csak mint átmeneti változásokról beszélnek, vagyis mint olyanokról, amelyek egyáltalán nem öröklődnek. (Modifikációknak hívőket.) Az új agrobiológiai nézete, amelynek alapjait Micsurin fektette le, egészen más. Igaz ugyan, hogy ha egy és ugyanazon fajtájú búzát egyforma feltételek mellett két vagy három generáción keresztül termelünk, akkor a különbségek teljesen kiegyenlítődhetnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az a változás, amelyet Mendel hívei modifikációnak hívnak, teljesen különáll az örökléstől. Apró, Időnkénti és alig ismerhető minőségi különbségek alapján a növényeknél, vagy az állatoknál alapvető és teljesen állandó jellegű különbségek keletkeznek. Ha egyfajtájú búzát fogaink termelni sok éven keresztül, de különböző vidékeken, vagyis különböző életfeltételek mellett, a végső fázisokban kétfajta keletkezik, amelyek teljesen különböznek egymástóL A mai elterjedt növényfajták mind a kiválasztódás eredményei. A növény-kiválasztódás két módon történik: a növény életfeltételei változásának alapján és a Jobb növényeknek a szaporítás céljából való kiválasztódása alapján. E mellett mindig arról volt szó, hogy olyan növényeket lehessen kitermelni, amelyek a lehető legnagyobb hasznot biztosítják. A talaj termékenységének fokozásával, megművelésének javításával, trágyázásával, stb. fokozódott a termés és emellett a legjobb egyének rendszeres kiválasztódása állandóan folyamatban volt. Az ember így hosszú idők folyamán kitermelte az eddig' ismert növényeket és háziállatfajtákat. Az új növényfajták és ÚJ állatfajták keletkezésénél azelőtt az ember nem ismerte azokat az okokat, amelyek az új fajtát létrehozták. Ezért nem tudta még a Mendel—Morganféle tudomány segítségével sem irányítani ezeket a változásokat. Mindig kiválasztotta a legjobbat abból, amit a természet nyújtott. Micsurin a tudomány világát új felfedezéssel lepte meg. Micsurin azt állítja, hogy nem szabad a természet kegyelmére várnunk hanem hogy feladatunk az, hogy a természetet kényszerítsük arra, hogy szolgáljon az embernek. A primitív kiválasztódás útján kívül van még egy más kiválasztódási út ls, ez az út a növényi formák előre megállapított változásainak útja, a növények irányított öröklési változásának az útja, a növényi tulajdonságok szabályozásának az útja. Micsurin bebizonyította, hogy a növények és az állatok öröklése változó és hogy ezt a változatosságot az életfeltételekI kel idézzük elő: mennél jobb életfeltételeket biztosít az ember a növény számára, annál jobban javulnak nemzedékről-nemzedékre az egyes növényfajták. De melyek a növény számára leghasznosabb életfeltételek? A szovjet mezőgazdasági tudomány gyakorlati téren bebizonyította, hogy ezt a kérdést igen is meg lehet oldani. Tudományos tényekből új irányt tudott találni a növény és az állattenyésztési termelés fokoJúlius hónapban országunkban járt szovjet kolhozparaszt küldöttség meglátogatta a bajcsi állami birtokot is. A birtok dolgozói telkes és ujjongó örömmel fogadták a szovjet kolhozistákat. Nagy kitüntetés volt ez számunkra és olyan élmény, amilyen még életünkben sohasern volt. Beszélgettünk annak az országnak a dolgozóival, akik a legnehezebb órákban sem riadtak vissza a nehézségektől s kemény harcokban küzdöttek szabadságukért, harcoltak miértünk is, hogy felszabadítsanak bennünket a kapitalisták kizsákmányoló uralma alól. A kérdések özöne, amelyekkel akkor elárasztottuk a küldöttség tagjait, úgy jött mindannyiunkból, akár a lavina. A legnagyobb érdeklődéssel hallgattuk őket akkor, amikor a nagykiterjedésű földekkel rendelkező kolhozok és szovhozok munkájáról beszéltek. j Nálunk Anyalapusztán a tehenészetet és a sertéshizlaldát nézték meg a küldöttség tagjai. A tehéngondozónak, flalics Józesfnek az első szava az volt a küldöttség tagjaihoz: Hogy értek ti el napi 40—45 literes tejhozamot a teheneknél? A küldöttség tagjai megmagyarázták, hogy a szovhozokban és a kolhozokban állandóan figyelik és nyilvántartják azokať a teheneket, amelyeknél a legnagyobb a tejhozam. De ugyanúgy nyilvántartják az apaállatokat is. így azután a tenyésztésre csakis a legnagyobb hozammal rendelkező teheneket tartják meg. A tejhozam emeléséhez szükséges alkalmazni még a tőgymasszást ls, amint az egyik el v társnő nálunk megmagyarázta és be ls mutatta, ami szintén nagyban hozzájárult a tejhozam emelkedéséhez. E tanulságok alapján nálunk ls bevezetik a birtokon azt, hogy a zootechnikusok nyilvántartják a legnagyobb tejhozamú teheneket, amelyeket tenyésztésre fogunk beállítani. Nagyon fontos még a szakszerű ápolás és etetés is a tehenészetben. Mióta a szovjet küldöttek szavai szerint járunk el, pontosan adjuk az abrakot a teheneknek és azóta tapasztaljuk, hogy ezáltal egy-egy tehénnél már 2—3 literrel emelkedik a tejhozam. A sertésállomány megtekintésénél a küldöttség tagjai kérdezősködtek. Hogy van az. hogy a malacok nem egyforma nagyságúak? S nagyon sokat tanultunk a szovjet kiküldöttektől, hogy mennyire és milyen szükséges a malacok nevelésénél is a jó ápolás és a szakszerű kezelés. A Szovjetunióban a kolhozokban, ha az egyik kocának 12 malaca van. a másiknak 6- vagy 7, mindjárt a malacozásnál egyenlő arányban szétosztják s így nem fodulhat elő, hogy a 12 malacos anyának esetleg ne lenne elegendő teje s ennek következtében gyengébben fejlődnének a malacok Ezért minden malacozásnál arányosan szétosztják a malacokat s ezzel elérik azt, hogy egyforma nagyságú életerős választott malacok lesznek a birtokukban. Virág János sertésgondozó már a tanulságok alapján jár el s a szovhozok mintájára az anyakocáknál is elérte a malacozásnál az átlag 9 darabot. Ugyanakkor a választás után szintén külön etetjük az erősebbeket és külön a gyengébbeket. így azután a jobb gondozással, de kevesebb abrakkal sokkal több húshoz juttatjuk dolgozóinkat. Nagyot néztünk akkor, amikor a küldöttség' egyik tagja magyarázni kezdte, hogy náluk a csenevész és gyengébb malacokat azonnal az ellés után elpusztítják. Hisz az ilyen gyenge malacokból úgyis alig marad életben egy-egy, tehát jobb, ha nem etetjük hiába. Amire aztán igazán nem is gondoltunk — s ha valamelyikünk elő is hbzta volna, bizonyosan csekélységnek tartottuk volna, — 1951 november 7 zására és megjavítására, amelyet most nemcsak a Szovjetunióban, hanem nálunk is és a világ összes haladó országaiban széles mértékben követnek a gyakorlatban. A szovjet tudomány ismereteinek azért is nagy a jelentőségük, mert lehetővé teszik az ember számára, hogy tevékenyen beavatkozzék a természet életébe, hogy a természetet az ember szükségletein szerint változtatni és átalakítani képes. ING. KRAJCSOVICS VLADIMÍR hogy különösen a hizlaldában menynyire gátolja a fejlődést, ha sok a légy az istállóban. A küldöttség tagjai elmondták, hogy náluk a nyári időszakban havonta kétszer permetezik a sertésistállókat olyan permetező szerrel, ami a legyeket elpusztítja. Azóta már mi is bevezettük ezt az eljárást és rájöttünk arra, hogy különösen a hízósertéseknél sokat számít, ha a sertéseket nem zavarják a legyek és nyugodtan fekhetnek. Engem nagyon érdekelt az ls, amikor a gépekről beszélgettek. Mint géplakatos, magam is több kérdést intéztem a küldöttség tagjaihoz. Kü\ lönösen az érdekelt bennünket legjobb tan, hogy a Szovjetunióban miért tudják jobban kihasználni a gépeket és mi ugyanazzal a szovjet géppel nem tudjuk elérni azt az eredményt, mint a szovjet traktorosok. Azt ugyan tudtam, hogy a szovjet gépek sokkal jobbak és erősebbek, mint a mieink, de hisz már mi is kaptunk a Szovjetuniótól hernyótalpas Sztalinyec traktorokat és mégsem tudunk velük olyan teljesítményt elérni, mint a Szovjetunióban. A magyarázatból aztán megtudtam, hogy az egyik ok az, hogy nálunk nincsenek olyan hatalmas tábla földek, mint a Szovjetunióban, de ami a legfontosabb, a ml traktoristáinkból még hiányzik a felelősségérzet és egyesek nem vigyáznak a közvagyonra úgy, ahogy keU. Az őszi munkák sikeres elvégzésénél már ugyan azt tapasztaltuk, hogy a birtokunkon lévő taraktorosok sokat tanultak a szovjet küldöttség tagjaitól. Tervszerűen és jó munkabeosztással dolgoznak. Megszűnt a sok hiábavaló ide-oda szaladgálás, és nem kell a földekről a traktorállomásra szaladni üzemanyagért. Bevezettük azt, — ahogy a küldöttség tagjai l» mondották, — hogy olyan brigádvezetôlť re van szükség, akik felelősségük teljes tudatában vannak, igyekeznek a traktorokat állandóan üzemképet állapotban tartani. Amikor birtokunkra megérkeztek a szovjet kombájnok, egyesek azt mondták, hogy ezekkel a gépekkel nem fogunk tudni dolgozni, hisz nem értünk a kombájn kezeléséhez. Kezdetben voltak is nehézségeink a kombájn kezelése körül, mert nem volt még igazi szakember hozzá. Tehát éppen a legjobbkor jelentek meg a küldöttség tagjai. Az aratás előtt kimentünk a földekre « a küldöttség tagjai sorából az egyik kombájnista megmagyarázta és megmutatta a kombájn helyes kezelését. Két traktorosunk, Suta és Szeifert meg is tanulták úgy a kombájn kezelését, hogy nem volt azzal semmi hiba sem az aratás ideje alatt. Miután ml végeztünk az aratással, brigádmunkára mentek Csehországba a kambajnokkal együtt, hogy ott segítsenek az aratásnál. Jól végzett munkájukért egy-egy gyönyörű egyenruhát kaptak ajándékba az ottani állami birtokok dolgozóitól. A szovjet küldöttség látogatása után ugyanúgy, ahogy azt a küldöttség tagjai magyarázták, mindig és mindennemű munkát először a birtok dolgozóival megbeszéltük, jól megszerveztük a munkacsoportokat s igy a munka jó megszervezésével leküzdöttük néha a munkaerőhiányt is„ Nehezen, de boldogan váltunk el egymástól. A küldöttség tagjai, a szovjet dolgozók visszatértek hazájukba. de emlékük és tanításuk örökké a szemünk előtt lebeg s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfordulóján arra gondolunk, hogy akármennyire is erőlködnek a háborús uszítók, de azt a béketábort, melyet a bölcs Sztálin vezetésével a nagy szovjetnép bátor fiai védelmeznek, soha megdönteni nem fogják. BORSANYI RUDOLF Bajcs, Anyalapuszta. (J)íLdakéfLÜfik, a szoojetember örökkí á zeniünk előtt Lebeg,