Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-07 / 261. szám, szerda

6 - II

J §10 / / i / 1951 november T A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világraszóló jelentőségű új kor kezdetét ielenti a nők egyenjogúsági harcában. A kizsákmányolás és kettős elnyomás helyébe először jut győzelemre az emberiség történelmében a nőknek a férfiakkal való egyenjogúsága a törvény előtt a munkában és a családban. A nő alsóbbrendűségéről szóló ferde nézet az emberiség tudatában évszázadok' keresztül élt. A vallás is jóváhagyását adta hozzá és a kizsákmányoló rendszer is helyeselte. Az a nézet, hogy a nő férjének rabszolgája, megnehezítette életföltételeit és megfosztotta társadalmi jogaitól. Minden házimunka, a gyermekek nevelését is beleértve, „női feladatnak" minősült. A nőknek az elnyomottságát a kapitalista társadalom embertelen kizsákmányolásra használta fel, a női munkát az ugyanolyan férfim-unkánál gyatrábban fizette. A munkásnőnek mint anyának az érdekeit a kapitalisták nem vették tekintetbe. A nő kétszeres kizsákmányolása a kizsákmányoló társadalomnak jellemzője és elválaszthatatlanul össze van forrva a kapitalista rendszerrel. A nő egyenjogúsításáért vívott harcának hosszú története van az emberi szabadságokért folytatott harcokban. Már a feudális időkben, a parasztlázadások idején is résztvettek az asszonyok ezekben a aiegmozdulásokban. K a, pá val, kaszával, forró vízzel, szurokká) segítették az elszigetelten harcoló elszánt parasztságot. Az orosz parasztasszonyok helyzete az orosz-japán háború idején a földbirtokosok embertelen k zsákmányolása és elnyomása következtében tarthatatlan volt és lázadásokkal feleltek rá. Az 1905-ös első forradalom idején gereblyékkel és vasvillákkal, lapátokkal felfegyverkezve űzték ki * paraszt aszszonyok a falvakból a csendőröket, és résztvettek a földesúr vagyonának és földjének elfoglalásában. Az orosz munkásnők résztvettek a nxult század nyolcvanas éveinek sztrájkjaiban. Az orékovo-zujevszki tanácsok híres sztrájkjában amelynek során a gyári épületeket is szétrombolták, sok mukásnö vett részt. Ez a megmozdulás kényszerítette a cári koi mányt, annak a törvénynek a kiadására, amely eltiltja a nők és gyermekek éjszakai foglalkoztatását. A XIX. század végén a sztrájkok és mozgolódások átterjednek a dohány, a textil, a cérnagyárakba, amelyekben túlnyomórészt nők dolgoznak. Nyugaton különösen nagy lendületet mutat a francia forradalom proletárasszonyainak aktív részvétele. De még francia polgári forradalom győzelme sem hozta meg a nőknek az egyenjogúságot. Az 1905-ös forradalmat megelőző forradalmi mozgolódás légkörében a polgári feminista körök arról akarták meggyőzni a mukásnőket. hogy a ,,nöi sors" az összes nőkkel összeköti őket, de a férfiak dolgaihoz semmi közük. Női klubok, jótékony nöegyletiek alakultak. Mindezek arra irányultak, hogy ,,az összes nők" egyesítésének a jelszava alatt a nők egyesüljenek az egyenjogúság ki vívására és így akarták irányítani a dolgozók öntudatát. Azonban a polgári feministák minden erőfeszítése, hogy a proletariátus női tömegét az egységes osztálynarctól elhódítsák sikertelennek bizonyult. A forradalom szervezőinek politikai munkája. Lenin és Sztálin tanításai erősítették a nők öntudatát és amikor a nők meggyőződtek a munkástömegek egységes részvételéről az osztályharcban, ők is belekapcsolódtak. A bolsevik! párt volt Oriszországban az, amely megfeszített harcit folytatott a nők egyenjogúsításáért és tényleges felszabadulásukért. .A Pártnak 1903-ban elfogadott program m jában ott szerepelt a nők egyenjogúsításának és a munkásanya védelmének a követelése. A Pártnak isikerült meggyőzni a munkásnőket arról, hogy csak kéz a kézben, a férfiakkal közösen vívott, elszánt harc útján szabadulhatnak fed a kettős rabszolgaság járma alól. A dolgozó nők egyenjogúsításáért vívott harc természetesen magában foglalja a nők életkörülményeinek és munka viszonyai n ak megváltoztatásáéit folytatott harcot is. Továbbá azt a szívós és következetes küzdelmet, hogy a nő munkáját egyenlően bírálják el a férfi mimkával és hogy a nőt az életformájában is tegyék szabaddá. Lenin rámutat arra írásaiban, hogy a női munkásmozgalom fő feladatának tartja a nő gazdasági és szociális egyenjogúságát. Még hozzá nemcsak formálisan, mint ahogy ezt a polgári nőmozgalom tűzte ki zászlajára. Lenin szavai szerint bevonni a nőt a társadalmi építömunkába, kiszakítani a házi rabszolgaságból, felszabadítani a konyhában és a gyerekszobában való kizárólagos, örökös elbutító és megalázó foglallatosságából, ime ez a nömozgalonh legfontosabb feladata. A. polgári nőmozgalmak szítói az úgynevezett feministák mindig szigorúan szem előtt tartották a kiváltságos osztályok, azaz a birtokos osztályok érdekeit, amikor a népért harcoltak. A kapitalista társadalomban a férfiak gyámságot gyakoroltak a nők felett, különösen ha a vagyomikról volt szó. A nők választójogáért vívott harcban a polgári feministák nem az általános választójogért küzdöttek, hanem a dolgozó nőkre nézve lealázó feltételekhez kötött választójogért. Ebben domborodik ki a feminista nőmozgalmak oazt.ályjellege. A polgári demokratikus forradalom idején a cári önkényuralom bukása után a polgárság semmit sem tett a nők felszabadítására. Kerenszkij ideiglenes kormányának egyetlen olyan rendelete sem volt, amely megkönnyítette volna a nők nehéz, elnyomott helyzetét. Lenin így ír erről az időről: ,,A Kadetok dámái készek arra. hogy olvassák a legjobb angol és francia regényeket és hogy szónoklatokat tartsanak a cselédségnek, a nők egyenjogúságáról. Épp úgy a legközelebbi koncert alkalmából emberek ezred előtt csókolódzást rendeznek az emelvényen és a hálás nép ilyen módon szemléletesen tanulja meg, milyen a republikánus egyenlőség szabadsága és testvériség ..." ^ Oroszország dolgozó női a munkásosztállyal együtt küzdöttek a cári uralom, a földbirtokosok és a kar pitalisták ellen a hatalom megszerzéséért. Az 1917-es februári forradalom első napja lett a nemzetközi nőnap, (nálunk március 8) amikor Petrográd munkásniői forradalmi jelszavakkal vonultak ki az utcára és résztvettek a tüntetésekben. A nők felszabadulásáért sok vér folyt Oroszországban, de a Nagy Októbert Szocialista Forradalomig Oroszország dolgozó női rabszolgai jogtalanságban éltek. Tolsztoj a „Sötétség hatalma" című drámájában Mitrics parasztot így beszélteti a parasztasszony ról: „A falusi asszony micsoda? Csak esős idő. Semmit sem látott, semmit sem hallott; de a paraszt akár a kocsmában, akár a fegyházban vagy a katonaságnál, mint én, megismer egyet-mást... De tőletek semmit sem lehet kérdezni. — Ki tanít benneteket. Csak a részeg paraszt a gyeplővel... de olyan tanítás is az." A bolseviki párt irányította a dolgozó nőket a cári önkényuralom elleni harcban, a bolseviki párt vezérei, I jeni n és Sztálin, a munkásnőben nem csupán a cárizmus által elnyomott tömegek ké viselő jé t látták, hanem a hatalmas alkotóerőt és a proletár forradalom nagy tartalékát is.* „A dolgozó munkásnők és parasztasszonyok — írja Sztálin elvtárs — a munkásosztály hatalmas tartalékát alkotják. Ez a tartalék a lakosság jelentős résize. A proletármozgalom sorsa, a proletárforradalom győzelme vagy veresége, a proletárhatalom győzelme vagy megsemmisülése attól függ, hogy ez a női tartalék a munkásosztály mellett vagy a munkásosztály ellen foglal-e állást." A bolseviki pártnak a proletárasszonyokba vetett bizalma nem volt alaptalan. Ez a nagy tartalékerő a munkásosztály mellé állott és részese leit a forradalmi erőnek. Lenin azt is hangsúlyozta, hogy az Októberi Forradalom egyik alapvető vívmánya a nőnek a politikába való bevonása, illetve azoknak a tömegeknek bevonása, amelyeket a kapitalizmus a legjobban elnyomott. A nők egyenjog-úságának a megteremtése a Szovjetúnióban magával hozza a nők politikai és társadalmi életben való részvételét. A nőkben itt sem csalódott a bolseviki párt. A győztes Októberi Forradalom után a pilgárháború győzelemrevitelében szintén a harcoló bolsevikiek oldalán küzdöttek aa asszonyok, majd az egész népet átható' szocialista építkezésben következetesen és bámulatbaejtően dolgoznak a fölszabadult asszonyok. Lenin és Sztálin mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak a nők részvételének a szocialista építőmunkában és mindent megtettek, hogy bevonják a nőket a társadalmi és politikai tevékenységbe. „ .'. .A szovjet hatalom által megkezdett ügyet — irta Leijin — csak akkor lehet előbbre vinni, ha az egész ország területén a nők százai helyett a nők milliói vesznek abban részt." A nagy Honvédő Háború idején a szovjet nők között hatalmas mozgalom indult „mindent a haza védelmére" jelszóval. A nők ezrei léptek be önként a hadseregbe és fegyverrel a kezükben vettek részt a győzelem kivívásában. A szovjet nők becsületesen tettek eleget szent kötelességüknek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányainak megvédéséért a második világháborúban. A szovjet nőknek a nagy Honvédő Háború harcaiban végzett hőstettei az emberiség történetében örökké a hazaszeretet gyönyörű mintaképei maradnak. A szovjet nő nem feledkezik el szeretett vezérének és tanítójának, Sztálin elvtársnak útmutatásáról, sohasem bizakodik el a, kivívott győzelmeken, hősiesen dolgozik továbbra is munkájával saját és csaJíádja boldogulásán, a szovjet nő a szocialista építőmunka minden terű létén tiszteletreméltó helyet foglal el. A szovjet nő nagyra becsüli az Októberi Szocialista Forradalom nagy vívmányait és tudja l*>gy a népi demokráciák ellenségei* a nyugati imperialisták hazájuk és az egész haladó világ számára szenvedéseket és kiszámíthatatlan borzalmakat készítenek elő és ezért egyesítik erőiket a békeharcban és nem kímélve erejüket mindent megtesznek, hogy a szocialista hazájukat erősítsék, védelmét biztosítsák és mielőbb sikeresen eljussanak a kommunizmushoz. A szovjet nők élenjárnak a békeharcban, az építőmunkában és azok az eredmények, amelyeket a Szovjetúnióban elértek. Porrázúzták a reakciónak azt az elméletét, hogy a női munka meg a női ész alacsonyabbrendü, mint a. férfimunka és ma a haladó emberiség előtt ezek az „elméletek" dajkamesékké váltak. így hozta meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a nők egyenjogúságát a Szovjetúnióban és a felszabadulás után a népi demokráciákban és ennek következtében így lett a felszabadult szovjet nő az egész világ haladó asszonyainak mintaképe. TURI MÁRIA. /Q halhalaílan dáíu SZTYEPAN SCSIPACSOV VERSE m Mintha tegnap lett volna... hallom, súgását a balti szeleknek s aa Aurórán az ágyúk hangját: jelt adnak a történelemnek. Hó és efiö egymást kavarva szakadt, de lobogták, de. égtek az éj tüzei és azóta minden év szivében ott égnek! Elült az ostrom, golyótépett falakkal kilépett a lángból a Téli Palota — egy ország lépett ki akkor a homályból! Az a perc a Szmolnij termében! A végső győzelmek perce! Mint hírhozó madarak szálltak a sapkák, föl, a menyezetre! S aztán víg torkokból a h urrá! Nőtt dübörögve és zuhogva —, Lenin keze az emelvényről kinyúlt jövendő századokba! így szállt a hajnalban Planétánk, jövendő fényes hajnalába — s az első ötesztendős tervet SztáJm tálán már akkor látta... Hán/y esztendő múlt él azóta, de gyűlhet, nőhet év az évre, minél távolabb az az éjjel, annál tündöklőbb lesz a fénye! Mintha tegnap lett volna... hallom, zúgását a balti szeleidnek s az Aurórán az ágyúk hangját: jelt adtak a történelemnek! Zelk Zoltán fordítása JÚLIA JEGOSINA: zAz ôbt btdim Korjákovciban egy Volgán-túli faluban születtem. Fél életemet ott is töltöttem. Falunk 150 versznyire a vasútvonaltól. eldugott helyen fekszik. Az elmaradt falu gerendás, füstős kunyhóiban javarészt! mogorva, rideg, óhitű emberek éltlek. A dombocska, amelven a falu áll, sokszínű, virágos, tarka szaraíünhoz hasonlít. A kereteket almafák és köszmétebokrok borítják el. A domb alatt a Tolmány folyócska folyik. Játékosan csobogó vize átlátszó és hideg. Távolabb sűrű, lombos erdők sötétednek. Mindenfelé eidő és erdő... Annyit tudtam, hogy valahol az erdőn túl van a mi hatalmas országunk, Oroszország, előttem ismeretlen városaival, amelyek nem olyanok, mint a mi Korjákovcink. Hallottam már a tengerentúli országokról is. Erről és sok minden egyébbről a tanítónk, Vaszili Sztyepánovics Bászov mesélt nekünk. Alacsony termetű, hajlott orrú, és halkszavú ember volt tanítónk. Szeme világosan és derűsen csillogott. Még egészen fiatal, talán 25 év körüli lehetett. A faluban azt susogták, hogy a tanító »nem megbízható«, kidobták az egyetemről és a mi távoli falunkba száműzték... Nagyon kedves, jó ember volt. Mi, falusi gyerekek valósággal bálványoztuk. ö is nagyon szeretett bennünket Fényt és világosságot csak tőle kaptam gyermekkoromban. Mert engem a sors nem nagyon kényeztetett el Gyermekkorom nehéz és szörnyű volt. Árva voltam és egyik bácsikámnál nevelkedtem. Hatéves koromban már a mezőre küldtek boronálni, vagy lovat őrizni. Hogy le ne potyogjak a lóról, Márkel bátyám kötéllel a nyereghez kötött. Ha valamit nem csináltam a kedve szerint, ugyanazzal a kötéllel tanított móresre. Amikor kissé felcserepedtem, Márkel kölcsönadott a szomszédoknak munkára, de a pénzt, amit kerestem, ô vágta zsebre. Annyit megtudtam, hogy az apám — él valahol. Sokszor álmodtam arról, hogy egyszer csak eljön értem és elvisz magával a kínzómtól. Alárkel házában tilos volt apámról beszélni. Csak a néném mondta nekem egyízben szomorúan? — Amióta Geraszim összeakadt a diákokkal a nyizsegorodi vásáron, azóta nyoma veszett. Elfordult Istentől, hazajönni nem mer s mint a farkas, idegenben kószál. A rendőrség — Isten bocsásson meg érte — úgy keresi, mint valami tolvajt... A tanító viszont nagyon szépeket mondott apámról. Hogy nagyon jó ember, az embereknek csak boldogságot akar és azért kell bujdosnia! A tanító maga sem hitt Istenben. Amikor a Földről beszélt, azt mondta, hogy egyáltalában nem úgy keletkezett és nem is olyan, mint ahogyan azt a szent könyvek megírták. Egyszer bátran megkérdeztem tőle: — Vaszili Sztyepánovics, maga is óhitű? — Nem —válaszolta mosolyogva'.— Én, Julenyka, egészen más hiten vagyok. Az én hitem a legújabb és á legtisztább hit a világon. Tizenhétben, amikor a falubeliek élén vörös zászlót lengetve haladt és a szabadságról énekelt, megértettem, hogy elérkezett az ő hitének a diadala, A forradalom után parasztjaink elosztották egymás között a földbirtokos földjét. De a kulákok, a >zsíros gazdál<«, gyorsan mindent magukhoz kaparintottak. A tanító azt mondta, hogy most mindenki számára eljön az igazságos élet ideje. A katonák lassanként visszaérkeztek a polgárháborúból. Hazajött a testvérbátyám is. ö sokat tanult a Vörös hadseregben és nem akarta elismerni a régi rendet, amely a mi falunkban még mindig uralkodott. — Tudod-e Márkel — mondotta a bácsimnak, — hogy hamarosan véget ér a te hatalmad a gazdaságban? Eljött a szegények igazsága. Ezért is harcoltunk. Testvérbátyám azonban hamarosan megbetegedett és meghalt. Teljesen egyedül maradtam ... A hazatért katonák között veit egy Fjodor Jegosin nevezetű. Nálunk a faluban sok embert hívtak Jegosinnak. Az én családi nevem is ez volt. Férjhez mentem ehhez a Jegosinhoz. Született egy kisfiunk, Mitya. Ekkpr még nem voltak a kolhozok és a szükség arra kényszerítette Fjodort, hogy munkát keressen a városban. Férjem elutazott és az én életem még nehezebb lett. Szinte inamszakadtáig dolgoztam a földeken is, a háztartásban is. Kínlódtam egy darabig, aztán öszszeszedtem kis cok-mókomat, Mityenkát bepólyáztam és elmentem hazulról... egyenesen Ufába, a férjem után. Ez 1923-ban történt. Eddig még sohasem jártam a falunkon kívül és most mégis rászántani magam ilyen nagy útra. Most már szinte e! sem tudom képzelni, hogy én, az írástudatlan aszszony, minden pénz nélkül, kis gyerekkel a karomon, hogyan is juthattam el Ufába. És mégis odajutottam. Fjodor nagy örömmel fogadott bennünket. Fel és alá járkált a szobácskánkban és egyre csak ezt ismételgette: — Milyen remek asszony vagy te. Júlia... Tisztára csuda, hogy el tudtál ide jutni... Életem nyugodt kerékvágásban folyt. Fjodor minden reggel munkába ment. A kultúrpalota építkezésénél dolgozott. Én otthon a kis háztartásunkat láttam el. Esténként egyre ártól faggattam a férjemet, mi is az a kultúrpalota Sokat gondolkodtam az épületekről és elképzeltem, hogyan fognak az emberek könyveket olvasni, énekeket és lelkesítő beszédeket hallgatni. Ufában még egy kisfiam .születet: Kolenyka. Nagyon örültem neki. Miközben a gyerekekkel foglalatoskodtam, észre sem vettem, hogyan múlnak a napok. Már harmadik esztendeje éltem így otthon és nagyon elégedett voltarp. (Folytatjuk)