Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-25 / 277. szám, vasárnap

UJS7Ö 1951 november 25 részt az üzemen belín a szociaiiita munkaverseny, másrészt az összáliami méretekben folyó verseny. Néhány jó eredményt értetek el és sikert arattat|ok, általában mondhatjuk, hogy üzemetekben a munkaverseny nem áll rossz alapokon, a baj azonban az, hogy az üzem igazgatása, az üzemi pártszervezet és az üzemtanács politikailag rosszul használják ki a jó eredményeket, nem általánosítják azokat, nem viszik át az egész üzemre és nem is tudják biztosítani, hogy a figyelemreméltó eredményeket elért elvtársak módszerükre betanítsák a többieket is A verseny eredményeit nem népszerűsítik eléggé és többé-kevásbbé csupán formailag tüntetik fel a versenytáblán. Pedig, — mint már mondottam — van amit népszerűsíthetnének, hiszen a vítkovicei vasmüvekkel folytatott üzemközi versenyben a durva vaslemez termelésében a Ti üzemetek az első helyen végzett és a kis „Mannesmannok" országos versenyében az első negyedévben vándorzászlót nyertek. Nem titok és nem is lehet titok az, hogy minden műhelyben bevezették a műhelyeit közötti versenyt hogy az acélműben folyik a legjobb olvasztár címéért, a legjobb csoportért és a legjobb vaségetö műszakért folyó verseny. Javorcsik és Brozman elvtársak a gyorsöntésnél a legjobt eredményeket érték el, Kubasiák. Sztancsík és Kutik elvtársak a legjobb vaségetők. A durvalemezek gyártásában Mór elvtárs csoportja az első. A csőhengerelőben Drobcsa és Longauer elvtársak csoportjai jő eredményeket mutattak fel, a daruik javításánál Nemky elvtárs csoportja tűnt ki, villamoshegesztésnél Csunderlik János brigádja vezet. Mindezen elvtársaknak és munkatársainak forró köszönetünk és elismeré, sünk jár. Azonban ezek a gyönyörű eredmények nincsenek kihasználva a szocialista verseny széleskörű tömeges terjesztésére és a terv teljesítésével és túllépésével a dolgozók széleskörű kezdeményezésének és aktivitásának kifejlesztésére. A helyzet még súlyosabb az űjltómozgalomban, amely 1950-nel szemben jelentékenyen visszaesett. 1950-ben 125 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyek 26 millió korona megtakarítást eredményeztek és 395 000 korona jutalmat fizettünk értük ki, 1951-ben pedig e hónap 18-ig csupán 57 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyek 2.290.795 korona évi megtakarítást eredményeztek és amelyeikért 63.860 korona jutalmat fizettünk ki. Párt és tömegszervezeteink tömegmunkájának hanyatlását ennél semmisem mutathatja figyelmeztetőbb módon és amellett itt is hangsúlyozni kell, hogy az üzemben vannak kiváló újítók, mint pl. Simon, Hlavács, Obona. Mayerik, Ucsik és más elvtársak, akik újítási javaslataikkal komoly összegeket takarítottak meg az üzemnek és hozzájárultak a termelési feltételek megjavításához. Az újítómozgalom helyes vezetésével, a dolgozók kezdeményezésének széleskörű kifejlesztésével eddig soha nem látott eredményeket lehet majd elérni. Az említett hiányosságoknak a Párt éj kormány határozatainak megvilágításában annál nagyobb súlya van, mivel az üzemnek aránylag elavult termelési berendezése van, és ez a berendezés gyakran megrongálódik és az anyagellátás és elszállítás rossz megszervezése folytán nagy károk keletkeznek. Ezek a tények világosan mutatják, hogy azok a hiányok, amelyekről a Párt és a kormány határozatában szó van, lényeges mértékben a ti üzemeteikre is vonatkoznak. Podbrezovában a rend, a munkamegszervezés és fegyelem, az egészségügyi és szociális berendezések tekintetében nagy hiányosságok vannak, sőt helyenként bűnös hanyagság is. A dolgozók élelmezésének és elszállásolásának sokkal nagyobb figyelmet fog kelleni szentelni, mint eddigelé. Az éherséfet is fokozni kell, mert e^ az üzemben eddig hiányos volt és a munkaidő teljes kihasználását is biztosítsn, kell. Bastovanszky elvtárs rámutatott arra, hogy mindezen hiányosságok következtében kárt szenved az üzem, a munkásosztály és népi demokratikuc államunk. De hol itt a hiba? — kérdezte Bastovanszky elvtárs és folytatta. — Mit csinál a» ^zen. vezetősége, a/. Szi\l- územi szervezete, az üzemi tanács és a CsISz-szervezet? Az SzKP üzemi szervezete újjászervezése óta, főként műszaki problémákkal foglalkozott, pótolta az üzem igazgatóságát és elhanyagolta a tömegpolitikai munkát. Az üzemi tanács hasonló módon felcserélte funkcióját az üzem vezetőségének funkciójával, gyakran oldott meg kimondottan műszaki problémákat, de megfeledkezett a szocialista versenyről, az újítómozgalomról, a legjobb élmunkások tapasztalatainak elterjesztéséről, a szálláshelyeken való rendről, a kantinok, ruhatárak és mosdók tisztaságáról, az élelmezés minőségéről, a kulturális életről és a dolgozók szükségleteiről. Az üzemi CsISz-csoportot csak ez séges, ha a teljesltinenyt és a munka termelékenységet fokozzuk az önköltség egyidejű csökkentésével. A felemelt bérek és fizetések új rendszere normaszilárdítással lesz kapcsolatban, amit az egész kohóipar számára 15%os átlagban állapítottak meg. A bérek és fizetések szabályozásánál tekintetbe vették a nehezebb munkafeltételeket, egybevetve a többi ipari ágazattal. Pártunk és kormányunk nem azt kívánja, hogy a magas teljesítményeket nagy fizikai erőfeszítés árán érjük el, hanem a munka jó megszervezésének, a technika kihasználásának és a technológiai folyamatok jobb felhasználásának segítségével. A Párt és a kormány határozatai arra is irányulnak, hogy a munkások életfeltételei a kohóüzemekben megjavuljanak, hogy a káros munkaerőév augusztusában alakították meg és 1 hullámzást és távolmaradást kiküszöaz első ígéretes lépések után csaknem az egész választmány iskolázásra ment, minek következtében a választmányt most újjá 6zervezik. Az SzKP üzemi szervezete, az üzemi tanács és a CsISz üzemi csoportja egyszerűen megfeledkeztek a politikai, meggyőző és nevelő munkáról, megfeledkeztek legsajátosabb és legfőbb küldetésükről: a dolgozók legszélesebb rrtegeit bevonni a politikai munkába, — megfeledkeztek az üzemi dolgozók mozgósításáról a terv- teljesítésére és túllépésére. A politikai és egyéb események megmagyarázása csak igen lassan jut el az üzemi dolgozók közé, gyakran igen eltorzított formáiban — például a Párt és a kormány már említett igen jelentős határozatai a kohóipar termelésének fokozásáról — és az üzemi dolgozók egyrészét, helytelen nézetekkel és hamis jelentésekkel befolyásolják, melyeket a népi demokratikus rezsim ellenségei terjesztenek. • A Párt és a kormány határozatai a kohóipar termelésének fokozásáról megmutatják, hogy milyen intézkedésekkel kell elérni a terv sikeres teljesítését a kohászatban. Bastovansky elvtárs rámutatott, hogy mindenekelőtt a fokozott kapacitás teljes kihasználásával, a technológiai folyamatok megjavításával és a termelés megszervezésével. Az új szabályozás a munkások és mérnöki-műszaki dolgozók bérének és fizetésének megjavítását hozza magával. A munkásokat 12 bércsoportba fogják osztani, és pedig hivatás és képesítés szerint. A bérek és fizetések bárminő emelése csak úgy lesz lehethöljék, és hogy állandó munkáskáde;eket biztosítsunk. 1954 év végéig 46.000 ilyen munkást fog kelleni szerezni. Az építőipari minisztérium feladata lesz, hogy az 1952—1954-es években a kohóipari alkalmazottak számára 18.000 új lakást építsen. Pártunk és kormányunk a gazdag és örömteli élet előfeltételeit teremtették meg kohóüzemeinkben Azonban ezt a gazdag és örömteli életet nektek magatoknak kell felépítenetek, drága elvtársak és elvtársnők Azt a keretet, amit a Párt és a kormány megalakítottak, Nektek kell hatalmas és életteljes tartalommal kitöltenetek. A szocializmus sikeres építése nem képzelhető el a dolgozók legszélesebb rétegeinek aktív és tudatos részvétele nélkül. A Párt és a kormány Intézkedései új korszakot nyitnak a kohóipar dolgozóinak életében. Egyúttal kötelezettségeket is jelentenek a munkások és a műszaki-mérnöki dolgozók számára is. Meg vagyok róla győződve, hogy a Ján Sverma-üzem dolgozói méltóak lesznek a Párt és a kormány beléjük helyezett bizalmára és hogy kemény léptekkel fognak haladni azon az új úton, melyet a Párt és a kormány jelölt ki számukra. Ez újabb csapást fog jelenteni osztályellenségünkre — a kapitalistákra és nagybirtokosokra és imperialista kenyéradóikra, kemény csa'pás lesz az új világháború előkészítőire, nagy győzelme lesz a szocializmus és a világbéke ügyének, melyért a<z egész világ béketábora — az egész haladó, békeszerető emberiség harcol a Szovjetunióval és a nagy Sztálinna'l az élen. - t ä-íŠ f 1 .. -« A legkorszerűbb szovjet gépek gyorsítják a Kohászati Kombinát felépítésének ütemét. Vitaest a Munkásházban [Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunióban a Komszomoi, hogy segíti elő a tervteljesítést Válás*: Az fizetni iskolák pótolják a munkaerőhiányt Az üzemi párt- ás szakszervezet az üzemvezetőséggel együttműködve azon van, hogy a legjobb sztahanovisták átadják tudásukat, tapasztalataikat a bányásztanoncoknak. Minden szakaszon, ahol a tanoncok dolgoznak, ott Komszomol-szervezet működik, az irányítja a munkát és a teljesítményért a komszomoivezető felelős. • Cachaj bányász azt kérdezte, vájjon hogyan állapítják meg a Szovjetunióban a fenntartási normát. Vájjon ez összefüggésben van-e a termeléssel. Válasz: A Szovjetunióban minden szaknak meg van pontosan állapítva a maga normája és ezek mind a termelés eredményébei erednek. A biztonsági referens azt a kérdést teszi fel, hogy védekeznek a Szovjetunió bányáiban baleset ellen. Válasz: Len* a bányában egy technikai ellenőr van és mihelyt észrevesz valamilyen veszélyt, azonnal leállítja a munkát. Ennek az ellenőrnek komoly és felelősségteljes a feladata. Egyenesen a minisztériumtól van kinevezve és csakis a minisztérium vonhatja őt felelősségre. Hangsúlyozkérdezte, mi történik az olyan tanonccal, aki nem eléggé fegyelmezett és nem engedelmeskedik. Válasz: Az ilyesmi ritkaság, mert a Szovjetunióban a bányamunka tiszteletet és dicsőséget jelent. Valameny* nyi tanoncjelentkező önkéntes. Csak akkor veszik fel, ha igazolást nyert, hogy szülei becsületes munkásemberek. Ezután orvosi vizsgálaton esik keresztül és végül egy bizottság dönt, vájjon felveszik-e, vagy sem. Az a helyzet tehát, hogy egy tanonc alapos szűrővizsgán megy keresztül, amíg alkalmasnak találják a felvételre. A tanonctanfolyam hat hónapig tart. Ez idő alatt nem kap a tanonc Uzetést. Munkáját nem mennyiségileg, hanem minőségileg ítélik meg, mert a legfontosabb az ilyen tanoncnál a szaktudás elsajátítása. Felszabadulása után egy bizonyos ideig normája 50 százaléka a felnőtt normájának. Robcson bányábZ azt kérdi, hogy mennyivel nagyobb egy bányász fizetése a más szakmában dolgozó munkásokénál. Erre Brigyko elvtárs azt mondotta, hogy nem tud pontos választ adni, de azt igen is megmondhatja, hogy magában a bányaüzemben azok, akik a földalatti munkát végzik négyszer, sőt ötször annyit keresnek, mint azok, akik fent dolgoznak. E kérdés után a vitát befejez'k, mert a fontosabb kérdések már elhangzottak. A bányászokon látni, hogy nem szívesen veszik a vita befejezéta továbbá, hogy szem előtt tartva a . sét. A handlovai bányászok legszívebányászok biztonságát, a Szovjetunió- j s

ebben hajnalig folytatnák a vitát ban külön folyosók vannak a szállítás megszakítás nélkül, egyrészt, mert számára és külör a bányászok szá- érdekli őket mindaz, ami a Szovjetmára. j unióban, a világ első munkásállamáSchmldt bányász azt a kérdést veti ban történik, ahol a kommunizmus fel, hogy lépnek fel a Szovjetunióban • gigantikus erőműveit és öntöző csatoraz elmaradók ellen. náit építik, másrészt, mert szívesen Válasz: Oly súlyos az Ilyen eset, hallgatják példaképünk, a szovjet hogy nálunk nagyon ritkán fordul elő. sztahanovista hangját, egyszerű, viláHa mégis előfordul, akkor minden at- go

S mondanivalóját, amelynek minden tói függ, hogy milyen okok kényszerítik a bányászt az elmaradásra. Ha ezek az okok komolyak, akkor a bányaüzem mindent elkövet, hogy segítsék őt ezeknek az okoknak a leküzdésében. Ha azonban komolytalan az elmaradás oka, akkor másnap amikor munkába jelentkezik, munkacsoportja kritikát gyakorol könnyelmű magatartásán. Barátai megmondják neki a x'éleménvüket, rámutatva arra, hogy miatta milyen károkai szenvedett az egész csoport, sőt az egész üzem. Ezután értesitik szomszédait, közeli hozzátartozóit, az anyját. a testvéreit, a feleségét e szégyenteljes magatartás következményeiről, hogv milyen súlyos bfint követett el a haza és a béke ellen. Ha pedig nőtlen emberről van szó, akkor azt a lányt értesítik, akivel jár, hogy legyen óvatos, mert komolytalan és felelőtlen dolgozóval van dolga. Befejezésül Brigvko elvtárs még megjegyezte, hogy ha valaki indokolatlanul kimarad a munkából és nem végzi el havonta a 24 műszakot, akkor nem kapja meg a pótlékot, amely komoly összeget tesz ki. Franyo elvtárs fskolanevelő azt OfLtm ä^ejfa!... óz u inegtőrthit! Megszületett a szép, egészséges fiúgyermek. Boldog volt az asszony és a férje is örömtől csillogó szemekkel, büszkén járt be dolgozni a traktorállomásra. A kisfiút megkeresztelték és ahogy annak rendje-módja megköveteli be akarták íratni az anyakönyvbe. A szomszéd község helyi nemzeti bizottságánál kellett ezt elvégezni. A boldog apa el is ment másnap. Egész úton hajtogatta magában: — De jó, hogy itt van a mi kis Attilánk, még szebb lesz most az élet. Betoppant a hivatalba. Megmondta röviden a kívánságát. — Attila legyen kérem. — Attila!? — emelte fel csodálkozva és megütközve fejét a tiszteletreméltó közigazgatási tényező. — Hogy képzeli ezt? és szemében hatalmai kérdőjelek cikáztak. — Nem értem kérem, — mondotta a gyermek apja — miért ne lehetne Attila?! Ezt a nevet választottuk ki, ezt akarjuk. — Hová gondol? Ma, egy ilyen magyar nevei adni? Hiszen ilyen nincs is a listán. — Nincs a listán, nincs a listán, dehát akkor mit csináljak, szólalt meg kétségbeesve a boldog apa. — Adjon neki más nevet. Ilyen neve semmiesetre sem lehet. Ez tisztára túlzásba vitt magyarkodás. Itt van a kalendárium. Legyen Kleófás, esetleg Benedek, vagy ha ragaszkodik ahhoz, hogy A-val kezdődjön, akkor legyen Adolf. De Attila! Végül is megegyeztek abban, hogy a kisfiút Lászlónak nevezik el és az apa szomorúan hazatért. A gyermeket Attilának keresztelték és hála a nemzeti bizottság érdemdús tisztviselőjének, most már két neve volt. A családban elkeseredés ütött fészket, ám a nemzeti bizottság tisztviselőjének szívében kéjes megelégedés ütött tanyát. — Most hasznos dolgot csináltam, — gondolta, és figyelmesen böngészni kezdte az anyakönyvet, vajjqn nem talál-e ttalamilyen Attilához hasonló, pusztulásra ítélendő nevei. Ez az eset nem mese, nem ls tréfa, hanem valóban megtörtént, ötéves tervünk harmadik éve vége felé, október havában. Még pedig az Ondrejovcén lakó Hamranékkal történt meg a tek. hrádoki helyi nemzeti bizottságban. Felháborodottan írt nekünk levelet Hamran Ilona és mi levélben követeltük a nemzeti bizottság. elnökétől, hogy haladéktalanul rendezze a dolgot. Pár napra rá meg is kaptuk a választ. Egy szót sem arról, hogy mi volt az oka ennek a túlkapásnak, csak bürokratikus stílusú jelentést, hogy a László nevet az anyakönyvből kitörülték, az Attila nevet beírták. Szerintünk jó volna, ha az Ilyen tisztviselőket, akik vagy burzsoa-nacionalisták, vagy bürokraták, vagy sötétagyúak. esetleg mindháromfélék egybevetve — szintén kitörülnék. De nem az anyakönyvből, hanem népigazgatásunk funkcionáriusai sorából a szavából kiváló szaktudás és a szocialista hazafiasság ereje sugárzik. Nincs olyan kérdés, amelyre Brigyko elvtárs ne tudna habozás nélkül felelni, mint ahogy nem létezik olyan akadály, amit a szovjetember ne tudna legyűrni. Mindezt valamennyien éreztük, akik jelen voltunk ezen a vitaesten és hallgattuk Brigyko elvtársnak, a Sztálin-díjas sztahanovistának, feleleteit. A vitaest legszebb ünnepi jelenete akkor következik be, amikor Schmidt bányász az ünnepi légkörhen felolvassa azt a meleghangú levelet, amelyet a handlovai bányászok küldtek a szovjet bányászoknak Ennek a levélnek hangja és tartalma pontosan kifejezi dolgozó népünk szeretetét és háláját nagy szövetségesünk, a Szovjetunió iránt. Brigvko elvtárs megindultan vette át a levelet és a handlovai bányászok értékes ajándékait és megígérte, hogy boldogan adja át a handlovai bányászok forró üdvözletét a szovjet bányászoknak, a szovjet népnek. Stencl igazgató ezután zárószavában a következőket mondotta: — Ez a vitaest magas iskola volt számunkra, és mindenkép határkövet jelent a handlovai bányászok életében. — Rámutatott arra, hogy a handlovai bányászok egyöntetűen elfogadják Brigyko elvtárs tanácsait és már e hó 29-én összüzemi gyűlésen megszervezik az új munkarendszert. Majd Brigyko elvtárs felé fordulva ezeket mondotta: — Kérlek, tolmácsold forró üdvözletünket a szovjet népnek, mondd meg, hogy mi örökké hűek maradunk a békeharchoz, örökre hűek szövetségesünkhöz, a nagy Szovjetunióhoz. Viharos tapsorkán tört ki újra az egész teremben. A bányász-hallgatóság egy emberként áll fel és lelkesen ünneplik a nagy Sztálint és a tarló.? békét. Sztálin ls a béke éltetésével majd a Munka Dalával ér véget a Csehszlovák-Szovjet Barátság .Hónapjának egyik legragyogóbb ünnepe. Ez a fényes ünnep bebizonyította, hogy mily értékes és öntudatos dolgozókból tevődnek össze a handlovai bányászok. Biztosak vagyunk abban, hogy a közel jövőben szaporodni fog azoknak a száma, akik mint a Haluza, Mrenyicska, Daubner, Kubala és Gálcsoportok már ezidén teljesítették az ötéves tervet Szabó BJla