Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-25 / 277. szám, vasárnap

UJS7Ö 1951 november 25 részt az üzemen belín a szociaiiita munkaverseny, másrészt az összál­iami méretekben folyó verseny. Né­hány jó eredményt értetek el és si­kert arattat|ok, általában mondhatjuk, hogy üzemetekben a munkaverseny nem áll rossz alapokon, a baj azon­ban az, hogy az üzem igazgatása, az üzemi pártszervezet és az üzem­tanács politikailag rosszul használ­ják ki a jó eredményeket, nem ál­talánosítják azokat, nem viszik át az egész üzemre és nem is tudják biztosítani, hogy a figyelemreméltó eredményeket elért elvtársak mód­szerükre betanítsák a többieket is A verseny eredményeit nem nép­szerűsítik eléggé és többé-kevásbbé csupán formailag tüntetik fel a ver­senytáblán. Pedig, — mint már mondottam — van amit népszerű­síthetnének, hiszen a vítkovicei vas­müvekkel folytatott üzemközi ver­senyben a durva vaslemez termelé­sében a Ti üzemetek az első helyen végzett és a kis „Mannesmannok" országos versenyében az első negyed­évben vándorzászlót nyertek. Nem titok és nem is lehet titok az, hogy minden műhelyben bevezették a mű­helyeit közötti versenyt hogy az acélműben folyik a legjobb olvasz­tár címéért, a legjobb csoportért és a legjobb vaségetö műszakért folyó verseny. Javorcsik és Brozman elv­társak a gyorsöntésnél a legjobt eredményeket érték el, Kubasiák. Sztancsík és Kutik elvtársak a leg­jobb vaségetők. A durvalemezek gyártásában Mór elvtárs csoportja az első. A csőhengerelőben Drobcsa és Longauer elvtársak csoportjai jő eredményeket mutattak fel, a daruik javításánál Nemky elvtárs csoportja tűnt ki, villamoshegesztésnél Csun­derlik János brigádja vezet. Mind­ezen elvtársaknak és munkatársai­nak forró köszönetünk és elismeré­, sünk jár. Azonban ezek a gyönyörű eredmé­nyek nincsenek kihasználva a szo­cialista verseny széleskörű tömeges terjesztésére és a terv teljesítésével és túllépésével a dolgozók széles­körű kezdeményezésének és aktivi­tásának kifejlesztésére. A helyzet még súlyosabb az űjl­tómozgalomban, amely 1950-nel szemben jelentékenyen visszaesett. 1950-ben 125 újítási javaslatot nyúj­tottak be, amelyek 26 millió korona megtakarítást eredményeztek és 395 000 korona jutalmat fizettünk értük ki, 1951-ben pedig e hónap 18-ig csupán 57 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyek 2.290.795 ko­rona évi megtakarítást eredményez­tek és amelyeikért 63.860 korona jutalmat fizettünk ki. Párt és tö­megszervezeteink tömegmunkájának hanyatlását ennél semmisem mutat­hatja figyelmeztetőbb módon és amellett itt is hangsúlyozni kell, hogy az üzemben vannak kiváló újí­tók, mint pl. Simon, Hlavács, Obo­na. Mayerik, Ucsik és más elvtár­sak, akik újítási javaslataikkal ko­moly összegeket takarítottak meg az üzemnek és hozzájárultak a ter­melési feltételek megjavításához. Az újítómozgalom helyes vezetésével, a dolgozók kezdeményezésének széles­körű kifejlesztésével eddig soha nem látott eredményeket lehet majd el­érni. Az említett hiányosságoknak a Párt éj kormány határozatainak megvilá­gításában annál nagyobb súlya van, mivel az üzemnek aránylag elavult termelési berendezése van, és ez a be­rendezés gyakran megrongálódik és az anyagellátás és elszállítás rossz megszervezése folytán nagy károk ke­letkeznek. Ezek a tények világosan mutatják, hogy azok a hiányok, amelyekről a Párt és a kormány határozatában szó van, lényeges mértékben a ti üzeme­teikre is vonatkoznak. Podbrezovában a rend, a munka­megszervezés és fegyelem, az egész­ségügyi és szociális berendezések te­kintetében nagy hiányosságok van­nak, sőt helyenként bűnös hanyagság is. A dolgozók élelmezésének és el­szállásolásának sokkal nagyobb fi­gyelmet fog kelleni szentelni, mint eddigelé. Az éherséfet is fokozni kell, mert e^ az üzemben eddig hiányos volt és a munkaidő teljes kihasználá­sát is biztosítsn, kell. Bastovanszky elvtárs rámutatott arra, hogy mind­ezen hiányosságok következtében kárt szenved az üzem, a munkásosztály és népi demokratikuc államunk. De hol itt a hiba? — kérdezte Bastovanszky elvtárs és folytatta. — Mit csinál a» ^zen. vezetősége, a/. Szi\l- územi szervezete, az üzemi tanács és a CsISz-szervezet? Az SzKP üzemi szervezete újjá­szervezése óta, főként műszaki problé­mákkal foglalkozott, pótolta az üzem igazgatóságát és elhanyagolta a tö­megpolitikai munkát. Az üzemi tanács hasonló módon felcserélte funkcióját az üzem veze­tőségének funkciójával, gyakran ol­dott meg kimondottan műszaki problé­mákat, de megfeledkezett a szocialista versenyről, az újítómozgalomról, a legjobb élmunkások tapasztalatainak elterjesztéséről, a szálláshelyeken va­ló rendről, a kantinok, ruhatárak és mosdók tisztaságáról, az élelmezés minőségéről, a kulturális életről és a dolgozók szükségleteiről. Az üzemi CsISz-csoportot csak ez séges, ha a teljesltinenyt és a munka termelékenységet fokozzuk az önkölt­ség egyidejű csökkentésével. A fel­emelt bérek és fizetések új rendszere normaszilárdítással lesz kapcsolatban, amit az egész kohóipar számára 15%­os átlagban állapítottak meg. A bé­rek és fizetések szabályozásánál tekin­tetbe vették a nehezebb munkafeltéte­leket, egybevetve a többi ipari ágazat­tal. Pártunk és kormányunk nem azt kívánja, hogy a magas teljesítménye­ket nagy fizikai erőfeszítés árán ér­jük el, hanem a munka jó megszerve­zésének, a technika kihasználásának és a technológiai folyamatok jobb fel­használásának segítségével. A Párt és a kormány határozatai arra is irányulnak, hogy a munkások életfeltételei a kohóüzemekben meg­javuljanak, hogy a káros munkaerő­év augusztusában alakították meg és 1 hullámzást és távolmaradást kiküszö­az első ígéretes lépések után csaknem az egész választmány iskolázásra ment, minek következtében a választ­mányt most újjá 6zervezik. Az SzKP üzemi szervezete, az üze­mi tanács és a CsISz üzemi csoportja egyszerűen megfeledkeztek a politikai, meggyőző és nevelő munkáról, meg­feledkeztek legsajátosabb és legfőbb küldetésükről: a dolgozók legszéle­sebb rrtegeit bevonni a politikai munkába, — megfeledkeztek az üzemi dolgozók mozgósításáról a terv- telje­sítésére és túllépésére. A politikai és egyéb események megmagyarázása csak igen lassan jut el az üzemi dolgozók közé, gyakran igen eltorzított formáiban — például a Párt és a kormány már említett igen jelentős határozatai a kohóipar terme­lésének fokozásáról — és az üzemi dolgozók egyrészét, helytelen nézetek­kel és hamis jelentésekkel befolyásol­ják, melyeket a népi demokratikus re­zsim ellenségei terjesztenek. • A Párt és a kormány határozatai a kohóipar termelésének fokozásáról megmutatják, hogy milyen intézkedé­sekkel kell elérni a terv sikeres telje­sítését a kohászatban. Bastovansky elvtárs rámutatott, hogy mindenek­előtt a fokozott kapacitás teljes ki­használásával, a technológiai folya­matok megjavításával és a termelés megszervezésével. Az új szabályozás a munkások és mérnöki-műszaki dolgozók bérének és fizetésének megjavítását hozza magá­val. A munkásokat 12 bércsoportba fogják osztani, és pedig hivatás és képesítés szerint. A bérek és fizetések bárminő emelése csak úgy lesz lehet­höljék, és hogy állandó munkáskáde­;eket biztosítsunk. 1954 év végéig 46.000 ilyen munkást fog kelleni szerezni. Az építőipari mi­nisztérium feladata lesz, hogy az 1952—1954-es években a kohóipari al­kalmazottak számára 18.000 új lakást építsen. Pártunk és kormányunk a gazdag és örömteli élet előfeltételeit terem­tették meg kohóüzemeinkben Azon­ban ezt a gazdag és örömteli életet nektek magatoknak kell felépítenetek, drága elvtársak és elvtársnők Azt a keretet, amit a Párt és a kormány megalakítottak, Nektek kell hatalmas és életteljes tartalommal kitöltenetek. A szocializmus sikeres építése nem képzelhető el a dolgozók legszélesebb rétegeinek aktív és tudatos részvétele nélkül. A Párt és a kormány Intézkedései új korszakot nyitnak a kohóipar dol­gozóinak életében. Egyúttal kötele­zettségeket is jelentenek a munkások és a műszaki-mérnöki dolgozók szá­mára is. Meg vagyok róla győződve, hogy a Ján Sverma-üzem dolgozói méltóak lesznek a Párt és a kormány beléjük helyezett bizalmára és hogy kemény léptekkel fognak haladni azon az új úton, melyet a Párt és a kor­mány jelölt ki számukra. Ez újabb csapást fog jelenteni osztályellensé­günkre — a kapitalistákra és nagy­birtokosokra és imperialista kenyér­adóikra, kemény csa'pás lesz az új világháború előkészítőire, nagy győ­zelme lesz a szocializmus és a világ­béke ügyének, melyért a<z egész világ béketábora — az egész haladó, béke­szerető emberiség harcol a Szovjet­unióval és a nagy Sztálinna'l az élen. - t ä-íŠ f 1 .. -« A legkorszerűbb szovjet gépek gyorsítják a Kohászati Kombinát felépíté­sének ütemét. Vitaest a Munkásházban [Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunióban a Komszomoi, hogy segíti elő a tervteljesítést Válás*: Az fizetni iskolák pótolják a munkaerőhiányt Az üzemi párt- ás szakszervezet az üzemvezetőséggel együttműködve azon van, hogy a legjobb sztahano­visták átadják tudásukat, tapasztala­taikat a bányásztanoncoknak. Minden szakaszon, ahol a tanoncok dolgoz­nak, ott Komszomol-szervezet műkö­dik, az irányítja a munkát és a telje­sítményért a komszomoivezető fele­lős. • Cachaj bányász azt kérdezte, váj­jon hogyan állapítják meg a Szovjet­unióban a fenntartási normát. Vájjon ez összefüggésben van-e a termelés­sel. Válasz: A Szovjetunióban minden szaknak meg van pontosan állapítva a maga normája és ezek mind a termelés eredményébei erednek. A biztonsági referens azt a kérdést teszi fel, hogy védekeznek a Szovjet­unió bányáiban baleset ellen. Válasz: Len* a bányában egy tech­nikai ellenőr van és mihelyt észre­vesz valamilyen veszélyt, azonnal le­állítja a munkát. Ennek az ellenőrnek komoly és felelősségteljes a feladata. Egyenesen a minisztériumtól van ki­nevezve és csakis a minisztérium vonhatja őt felelősségre. Hangsúlyoz­kérdezte, mi történik az olyan tanonc­cal, aki nem eléggé fegyelmezett és nem engedelmeskedik. Válasz: Az ilyesmi ritkaság, mert a Szovjetunióban a bányamunka tisz­teletet és dicsőséget jelent. Valameny* nyi tanoncjelentkező önkéntes. Csak akkor veszik fel, ha igazolást nyert, hogy szülei becsületes munkásembe­rek. Ezután orvosi vizsgálaton esik keresztül és végül egy bizottság dönt, vájjon felveszik-e, vagy sem. Az a helyzet tehát, hogy egy tanonc alapos szűrővizsgán megy keresztül, amíg alkalmasnak találják a felvételre. A tanonctanfolyam hat hónapig tart. Ez idő alatt nem kap a tanonc Uze­tést. Munkáját nem mennyiségileg, hanem minőségileg ítélik meg, mert a legfontosabb az ilyen ta­noncnál a szaktudás elsajátítása. Felszabadulása után egy bizonyos ideig normája 50 százaléka a felnőtt normájának. Robcson bányábZ azt kérdi, hogy mennyivel nagyobb egy bányász fize­tése a más szakmában dolgozó mun­kásokénál. Erre Brigyko elvtárs azt mondotta, hogy nem tud pontos választ adni, de azt igen is megmondhatja, hogy ma­gában a bányaüzemben azok, akik a földalatti munkát végzik négyszer, sőt ötször annyit keresnek, mint azok, akik fent dolgoznak. E kérdés után a vitát befejez'k, mert a fontosabb kérdések már elhang­zottak. A bányászokon látni, hogy nem szívesen veszik a vita befejezé­ta továbbá, hogy szem előtt tartva a . sét. A handlovai bányászok legszíve­bányászok biztonságát, a Szovjetunió- j s ebben hajnalig folytatnák a vitát ban külön folyosók vannak a szállítás megszakítás nélkül, egyrészt, mert számára és külör a bányászok szá- érdekli őket mindaz, ami a Szovjet­mára. j unióban, a világ első munkásállamá­Schmldt bányász azt a kérdést veti ban történik, ahol a kommunizmus fel, hogy lépnek fel a Szovjetunióban • gigantikus erőműveit és öntöző csator­az elmaradók ellen. náit építik, másrészt, mert szívesen Válasz: Oly súlyos az Ilyen eset, hallgatják példaképünk, a szovjet hogy nálunk nagyon ritkán fordul elő. sztahanovista hangját, egyszerű, vilá­Ha mégis előfordul, akkor minden at- go S mondanivalóját, amelynek minden tói függ, hogy milyen okok kénysze­rítik a bányászt az elmaradásra. Ha ezek az okok komolyak, akkor a bá­nyaüzem mindent elkövet, hogy se­gítsék őt ezeknek az okoknak a le­küzdésében. Ha azonban komolytalan az elmaradás oka, akkor másnap amikor munkába jelentkezik, munka­csoportja kritikát gyakorol könnyel­mű magatartásán. Barátai megmond­ják neki a x'éleménvüket, rámutatva arra, hogy miatta milyen károkai szenvedett az egész csoport, sőt az egész üzem. Ezután értesitik szom­szédait, közeli hozzátartozóit, az any­ját. a testvéreit, a feleségét e szé­gyenteljes magatartás következmé­nyeiről, hogv milyen súlyos bfint kö­vetett el a haza és a béke ellen. Ha pedig nőtlen emberről van szó, akkor azt a lányt értesítik, akivel jár, hogy legyen óvatos, mert komolytalan és felelőtlen dolgozóval van dolga. Be­fejezésül Brigvko elvtárs még megje­gyezte, hogy ha valaki indokolatlanul kimarad a munkából és nem végzi el havonta a 24 műszakot, akkor nem kapja meg a pótlékot, amely komoly összeget tesz ki. Franyo elvtárs fskolanevelő azt OfLtm ä^ejfa!... óz u inegtőrthit! Megszületett a szép, egészséges fiúgyermek. Boldog volt az asszony és a férje is örömtől csillogó szemek­kel, büszkén járt be dolgozni a trak­torállomásra. A kisfiút megkeresztel­ték és ahogy annak rendje-módja megköveteli be akarták íratni az anya­könyvbe. A szomszéd község helyi nemzeti bizottságánál kellett ezt el­végezni. A boldog apa el is ment másnap. Egész úton hajtogatta magában: — De jó, hogy itt van a mi kis Attilánk, még szebb lesz most az élet. Betoppant a hivatalba. Megmondta röviden a kívánságát. — Attila legyen kérem. — Attila!? — emelte fel csodálkoz­va és megütközve fejét a tiszteletre­méltó közigazgatási tényező. — Hogy képzeli ezt? és szemében hatalmai kérdőjelek cikáztak. — Nem értem kérem, — mondotta a gyermek apja — miért ne lehetne Attila?! Ezt a nevet választottuk ki, ezt akarjuk. — Hová gondol? Ma, egy ilyen ma­gyar nevei adni? Hiszen ilyen nincs is a listán. — Nincs a listán, nincs a listán, dehát akkor mit csináljak, szólalt meg kétségbeesve a boldog apa. — Adjon neki más nevet. Ilyen neve semmiesetre sem lehet. Ez tisztára túlzásba vitt magyarkodás. Itt van a kalendárium. Legyen Kleófás, esetleg Benedek, vagy ha ragaszkodik ahhoz, hogy A-val kezdődjön, akkor legyen Adolf. De Attila! Végül is megegyeztek abban, hogy a kisfiút Lászlónak nevezik el és az apa szomorúan hazatért. A gyermeket Attilának keresztelték és hála a nemzeti bizottság érdemdús tisztviselőjének, most már két neve volt. A családban elkeseredés ütött fészket, ám a nemzeti bizottság tiszt­viselőjének szívében kéjes megelége­dés ütött tanyát. — Most hasznos dol­got csináltam, — gondolta, és figyel­mesen böngészni kezdte az anyaköny­vet, vajjqn nem talál-e ttalamilyen Attilához hasonló, pusztulásra ítélen­dő nevei. Ez az eset nem mese, nem ls tréfa, hanem valóban megtörtént, ötéves tervünk harmadik éve vége felé, ok­tóber havában. Még pedig az Ondre­jovcén lakó Hamranékkal történt meg a tek. hrádoki helyi nemzeti bizottság­ban. Felháborodottan írt nekünk leve­let Hamran Ilona és mi levélben köve­teltük a nemzeti bizottság. elnökétől, hogy haladéktalanul rendezze a dol­got. Pár napra rá meg is kaptuk a választ. Egy szót sem arról, hogy mi volt az oka ennek a túlkapásnak, csak bürokratikus stílusú jelentést, hogy a László nevet az anyakönyvből kitö­rülték, az Attila nevet beírták. Szerintünk jó volna, ha az Ilyen tisztviselőket, akik vagy burzsoa-na­cionalisták, vagy bürokraták, vagy sö­tétagyúak. esetleg mindháromfélék egybevetve — szintén kitörülnék. De nem az anyakönyvből, hanem nép­igazgatásunk funkcionáriusai sorá­ból a szavából kiváló szaktudás és a szo­cialista hazafiasság ereje sugárzik. Nincs olyan kérdés, amelyre Brigyko elvtárs ne tudna habozás nélkül felel­ni, mint ahogy nem létezik olyan aka­dály, amit a szovjetember ne tudna legyűrni. Mindezt valamennyien érez­tük, akik jelen voltunk ezen a vitaes­ten és hallgattuk Brigyko elvtársnak, a Sztálin-díjas sztahanovistának, fe­leleteit. A vitaest legszebb ünnepi jelenete akkor következik be, amikor Schmidt bányász az ünnepi légkör­hen felolvassa azt a meleghangú le­velet, amelyet a handlovai bányászok küldtek a szovjet bányászoknak Ennek a levélnek hangja és tartalma pontosan kifejezi dolgozó népünk szeretetét és háláját nagy szövetsé­gesünk, a Szovjetunió iránt. Brigvko elvtárs megindultan vette át a levelet és a handlovai bányászok értékes ajándékait és megígérte, hogy boldo­gan adja át a handlovai bányászok forró üdvözletét a szovjet bányászok­nak, a szovjet népnek. Stencl igazgató ezután zárószavá­ban a következőket mondotta: — Ez a vitaest magas iskola volt számunk­ra, és mindenkép határkövet jelent a handlovai bányászok életében. — Rá­mutatott arra, hogy a handlovai bá­nyászok egyöntetűen elfogadják Brigy­ko elvtárs tanácsait és már e hó 29-én összüzemi gyűlésen megszervezik az új munkarendszert. Majd Brigyko elvtárs felé fordulva ezeket mondotta: — Kérlek, tolmácsold forró üdvözle­tünket a szovjet népnek, mondd meg, hogy mi örökké hűek maradunk a békeharchoz, örökre hűek szövetsége­sünkhöz, a nagy Szovjetunióhoz. Viharos tapsorkán tört ki újra az egész teremben. A bányász-hallgató­ság egy emberként áll fel és lelkesen ünneplik a nagy Sztálint és a tarló.? békét. Sztálin ls a béke éltetésével majd a Munka Dalával ér véget a Csehszlovák-Szovjet Barátság .Hónap­jának egyik legragyogóbb ünnepe. Ez a fényes ünnep bebizonyította, hogy mily értékes és öntudatos dolgozók­ból tevődnek össze a handlovai bányá­szok. Biztosak vagyunk abban, hogy a közel jövőben szaporodni fog azok­nak a száma, akik mint a Haluza, Mrenyicska, Daubner, Kubala és Gál­csoportok már ezidén teljesítették az ötéves tervet Szabó BJla

Next

/
Thumbnails
Contents