Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-24 / 276. szám, szombat

UJS70 A handloval bányásztanoncok lelkesen tanulnak és dolgoznak 1951 november 24 I. T. Bielov Sztálin-díjas szovjet sztahanovista a vágbesztercei Klement Gottwald-művekben Alig két hónapja épült fel az a gyönyörű hatalmas háztömb, ahol a handlovai bányásztanoncok II. szá­mú internátusát helyezték el. Itt eb­ben a korszerűen berendezett, köz­ponti fűtéssel és fürdőszobákkal el­látott épületben laknak és tanulnak a munkások és parasztok gyermekei. A délutáni órákban látogatom meg a tanoncokat. Széles és tág ablakok­ból árad be a fény a parkettes tan­terembe, ahol éppen Ambroz Rudolf, a tanonciskola igazgatója tart elő­adást a bányatanoncoknak. Ambroz igazgató, aki régi bányászcsaládból származik és maga is 8 évig szenet bányászott, azzal a türelemmel és hozzáértéssel vezeti a tanoncisko­lát, ami azokat jellemzi, akik tisztá­ban vannak feladatuk fontosságával és jelentőségével. Ambroz igazgató rendkívül büszke arra, hogy az öt­ven bányásztanonc közül, akik népi demokráciánkban az aranyérem ki­tüntetésében részesültek, öt handlo­vai van. — Ez komoly eredményt jelent, — mondja mosolyogva, — ez azt jelenti, hogy munkástársaimmal együtt jó úton haladunk. Ez az eredmény egyben arra is ösztönöz bennünket, hogy jövőre még szebb eredményeket érjünk el. A mi ifjúságunk, gott­waldi ifjúság és minden törekvésünk oda irányul, hogy legnemesebb tulaj­donságait hozzuk felszínre. Az ifjak tudják, hogy a gondos nevelést, a jó­létet és a tisztaságot, amely körül­veszi őket, Pártunknak és népi de­mokratikus kormányunknak köszön­hetik, amelynek élén Gottwald elnö­künk áll. Lelkesedéssel és boldogan szálltak le a bányába valamennyien, amikor bányászaink Gottwald elv­társ születésnapjára ünnepi műsza­kot rendeztek, hogy ők is kivegyék részüket e kötelezettségvállalás si­keréért. A műszak hála bányászaink és tanoncaink nemes törekvésének, teljes sikerrel járt. Nyolcvanhat va­gon szén helyett 96 vagon szenet szállított bányánk ezen a műszakon. Ambroz igazgató állításti megfe­lelnek a valóságnak. Vagy tíz ta­nonc veszi körül, valamennyi munkás és parasztfiú és van köztük árva gyermek is, aki itt talált igazi ott­honra. Valamennyien tisztán és ki­fogástalanul vannak öltözve. Vára­kozva néznek rám, tekintetük tisz­ta és derűs. Ott van közöttük a 15 esztendős bratislavai Richter Al­bert, akit özvegy anyja nevelt fel két keze nehéz munkájával. Albert eredetileg szabónak készült, de any­ját felvilágosította egy elvtárs, hogy itt a helye. Igy került a handlovai tanoncinternátusba. Albert 3 hóna­pos itttartózkodása alatt hat kilót hízott. Mosolyogva mondja: — Nagyon jól érzem itt magam, örülök, hogy idejöttem. Dolgozunk, tanulunk közösen, szépen lakunk, jól étkezünk, olvasunk, sportolunk és most belépek kultúrcsoportunk énekkarába is. — Otthon nem volt olyan jó dolgunk, mint Itt, — mondja Volnik Bohu­mil a párkányi járásból, akinek az apja kovács és öt testvére közül ő a legidősebb. — Ötször naponta ét­kezünk, kétszer naponta ebédre és vacsorára húst kapunk, reggelire kávét vagy tejet és vajaskenyeret hozzá, uzsonnára pedig lekváros vagy szalámis kenyeret. A 17 éves Hic Mihály, akinek apja a sallai népbíróság elnöke, közbeszól: — Van olvasókörünk is, együtt ol­vassuk a szovjet könyveket és meg­vitatjuk azokat. Már elolvastuk Ma­karenko az Üj ember kovácsát, Fa­gy ej ev Ifjú gárdáját, és most fog­juk olvasni Azsájev Távol Moszk­vától cimü müvet. A modrai Kulifaj József, aki ed­dig hallgatott, megjegyzi, hogy szor­galmasan tanulják most az orosz nyelvet is. Három órájuk van heten­kint. József itt tanul az öccsével, Istvánnal együtt, akit aranyéremmel tüntettek ki példás munkájáért és a CsISz-ben való aktív működé­séért. Arra a kérdésre, vájjon tudják-e, kinek köszönhetik ezt a gondos ne­velést és jólétet, a sallai Stenzl Ju­raj, a tanonciskola egyik legfegyel­mezettebb növendéke a Pravda mun­káslevelezője felel: — Pártunknak és Gottwald elv­társnak köszönhetjük. Gottwald elv­társ rendkivül nagy gondot fordít arra, hogy öntudatos bányászok le­gyünk, ha elvégezzük a kétéves ta­nonciskolát. Soha még munkásgye-' reknek nem voltak olyan lehetőségei mint most. Azok, akik sikerrel vég­zik el a tanonciskolát, tovább tanul­hatnak bányaüzemünk stipendiuma mellett és bányamérnökök is lehet­nek. Mi ezért valamennyien hálává 1 és szeretettel gondolunk Gottwald elvtársra és az ő tanításaihoz mind­örökre hűek maradunk. — Szeretjük Gottwald elvtársat, — szól közbe A zrahám Juraj, aki kö­zel két éve tanonc. — Ezért is tel­jesítettük túl Gottwald elvtárs tisz­teletére vállalt kötelezettségünket A mi csoportunk, például én, Kirsch­ner József, Maroska Rudolf és Za­jicsek László húsz csille helyett 31 csille szenet szállítottunk a gottwal­di műszak ideje alatt. Most a 17 éves Mosiik János fe­lé fordulok, aki eddig szótlanul hall­gatott és figyelt — Hát neked semmi mondaniva­lód nincs? — De, — felelte bátran éa hang­ján érezni lehetett, hogy várta a kérdést és készült rá felelni. — Én árva gyerek vagyok, egye­nesen az árvaházból kerültem ide és nagyon hálás vagyok Gottwald elvtársnak, hogy itt, ennyi jóbarát közt végre otthonra leltem. Ugy élek itt, olyan gondtalanul, mintha apám és anyám lenne. Mielőtt távozom még megkérdem — mondjátok, hogy látjátok ti a Szovjetuniót, a mi nagy szövetsé­gesünket ? Stenzl, a munkáslevelező válaszol erre, habozás nélkül, büszkén és bát­ran. — Mi a Szovjetunióra úgy tekin­tünk, mint felszabadítónkra. A szov­jet ember a mi példaképünk, ezt különösen akkor érzem, ha szovjet könyvet olvasok, vagy szovjet fil­met látok. És érzem ezt akkor is amikor pártsajtőnkat olvasom és fi­gyelemmel Ifísérem a világ esemé­nyeit, figyelemmel kísérem, hogy a szovjet sztahanovisták hogyan segí­tenek bennünket hazánk építésében Hisz most is itt van nálunk Brigy­ko elvtárs, Sztálin-díjas szovjet szta­hanovista, aki mindent elkövet, hogy tapasztalatait nékünk átadja. De mindezen túl a Szovjetuniót azért tisztel 1ük és szeretüik. mert őrzi a vtlrg békéiét és fel akarja szab?dí­a vilásr összes dolgozóit a ki­'^kmányolás alól. Sz. B. Nagy örömmel fogadták a vágbesz- A szovjet sztahanovisták, újftók tercei Klement Gottwald-üzem mun­kásai és vezetői a moszkvai „Krasz­nij Proletari"-iizem Sztálin-díjas fő­mesterének, Ivan Timofiejevics Bielov elvtársnak látogatá t. Valach József, a vállalat munkás­igazgatója, Pavlovics Emil, az üzemi pártszervezet elnöke, Cenkl Ágoston és Bohunszky Jáno' munkások, akik már teljesítették a gottwaldi ötéves tervet és ezért a „Zásluhy Vystavby ' érdemrenddel tüntették ki őket, a for­ró kézszorítás után úgy érezték, mintha régi barátot üdvözölnének. A finom-mechanikai műhelyben őszinte örömmel figyelte Bielov elv­társ a jó munkát. A gépeknél meg­állva nagy érdeklődéssel nézte a dol­gozó munkásokat és közben hasznos megjegyzéseket tett a munkafolyama­tokra. — Lenin elvtárs arra tanított ben­nünket, — mondotta, — hogy a terv teljesítését állandóan ellenőriznünk kell A Szovjetunióban a terv teljesítésére legnagyobb gondot fordítanak. Az üzemi újságok, a hangszórók, a faliújságok, mint az üzem életének tükrei, azonnal jelentik, ha vala­melyik műhelyben akadályok mu­tatkoznak a terv teljesítésénél. Rög­tön kivizsgálják a terv nem teljesí­tésének okait és megszüntetik a nehézségeket. — A munkát egy nappal előbb be kell osztani a műhelyekben, — foly­tatta, — hasonlóképpen a szerszámo­kat is, hogy a dolgozók fölösleges ke­resgéléssel ne veszítsenek időt. Ez na­Pvon fontos a termelékenység és a dolgozók keresetének emelésére. Néhány szó a ciklusos grafikonról A CsKP Központi Bizottsága és a > kormánynak az osztrava-karvíni bá­nya körzet széíitermelése problémájá­ról szóló határozatában és másutt is, olvasóink gyakran találkoztak a »cik­| lusos grafikon* fogalmával. A »grafikon« szót matematikusain­kon kívül a vasutasok is jól ismerik. Ez számukra megrajzolt menetrendet jelentett, az egyes vasútvonalak szem­léltető feltüntetésével. Elégséges egy tekintetet vetni a rajzolt menetrendre, azonnal látjuk, hogy a pálya mely ré­szén, mely órában és percben van pld. a 97. sz. vonat. Vagy fordítva: mely vonat megy át ebben az órában és percben a megadott állomáson stb. A vasúton kívül a »grafikon« szó nem volt nagyon használatos. Ez görög eredetű sző. mely a gráféin (írni) igé­hől származik. »Grafikon« vonalat je­lent, mely a számtanban valami funk­ciót szemléltet, az orvosi tudomány­ban a láz ingadozását (lázgörbe), a halálozási, születési arányszámot je­lenti. A ciklusosság annak tulajdonsága, ami el van rendezve, ami ciklusosán, azaz körben halad, mint zárt egész. A ciklusos grafikon tehát képet, vázlatot jelent, amely megmutatja, hogyan kell bizonyos munkának, te­gyük fel nyolc órán belül, mint zárt egésznek lefolynia. Egy bányászcso­port nyolcórás munkaciklusának gra­fikonjába berajzolják pld. hogy mennyi időt vesz igénybe a bányába való le­szállás, a fejtés helyére való eljutás, az elvégzendő munka megbeszélése, a fő munkateljesítmény, pihenő, vissza­térés a tárnába, felszínreszállás stb. Az új műszak azután szintén hasonló módon dolgozik. Az Ohfe, ez a szeszélyesen kanyar­gó határmenti folyó, át. meg átszeli a Krušné Hory dombjait, sziklás völ­gyeit. A kerületi szaktanács autója a kiváló úton suhanva követi a bú­jócskát játszó folyót és nagy szer. pentinben halad el a Zsizska kora­beli löketi vár alatt. Apró kis stájer házak futnak el meliettünk és az egyik előtt a sofőr figyelmeztet ben. niinket: ebben a házban lakott K. H. Frank, a cseh nemzet gyilkosa. Egy pillanatra belénk hasít a mult fi­gyelmeztetően, nyomatékosam, de sokat nem értünk rá gondolkodni, mert egyenesbe fordul az út és elénk tárja a jelent: a harcos, építő szoko­lovi vidéket. Csillagos tárnatornyok egymás hegyén-hátán, odébb felszíni tárók hatalmas korszerű gépekkel... Karika elvtárs, a szaktanács ma­gyar előadója, néhány egyszerű mon­dattal jellemez: Itt a munka terme­lékenysége országos méretekben is a leg rgyobb, a szokolovi bányavidé­ken óránként egy emberre 1200 kilo.: qr-imm szén esik. És a háttérben' szavai kiegészítéséül, mint egy hatal­mas jelenet betetőzése feltűnik a szo­k'-lori vegyimüvek kéményerdeje. Két. műszak fordulójához érkéz, tünk. A karbidkemence hármas iker­pofáján szüntelenül ég, ömlik a karbid és fehéres izzással tölti br a csarnokot. Apró kutyák — csille­kocsik — télnek meg a fehérizzású anyagg "ľ, 'amely léhülve a kocsi for. májiba fuV.asztva, átható gázt ere­get. Állandó hőség. Egyöntetű "no­dl (jtkéfut izzó karbid twsei A szokolovi vegyiművek magyar munkásai között noton zúgás-búgás, a kemencék alatt nehéz munkát végző emberek állnak. Szemük elé tartott kézzel figyelik a forró, lángoló anyagot, a szak­ember biztonságával állapítják meg az öntés idejét éa minőségét. A ke­mence alatt dolgozó hősök, a szo­cialista köztársaság szabad és bátor építői: magyarok. Dolezsa Károly, Sas János, Tokár bácsi a fiával, La­cival, Cina József, Bella Miklós, Rit­zer Etelka és még sokam mások. Ko­máromból, a Csallóközből vagy távo­labbi déli járásokból vetődtek ide. Az arcukra finom fehér por rako­dott, mint egy álarc, amely alatt a szemük melegen fénylik. Sas elvtárs beszél: — Azelőtt ilyen partiban negyven­ötven ember dolgozott. Most heten­nyolcan látunk el egy műszakot. Ke­ményen, becsületesen dolgozunk a ke­nyérért. Büszkén mondhatom, hogy a magyarok mind a legnehezebb mun­kát vállalják. Cina József, a szakaszbizalmi, ki­egészíti, kibővíti Sas elvtárs szavait: — A mieink nem félnek ám a mun­kától, no meg keresni akarnak. Minek is mennének könnyebb munka után, mikor itt kilenc-tízezer koronc't is megkeresnek. Másutt meg csak hár­mat-négyet. Rövid, kerek mondatokban beszél. Egyetlen fölösleges szó, vagy moz­dulat nélkül. Erélyes, redős munkás­arca mindig nevet és amikor kezet nyújt, hát erősen megszorítja az em­ber kezét. Szóba kerültek a szakszervezeti vá­lasztások is. A szokolovi munkások elolvasták a központi szaktanács le­velét, ahhoz igazodnak, mert még jobb munkát végezhetnek, ha gondosan ki­válogatott emberekből áll majd az üzemtanács. Ezért már kétszer vissza­dobták a régi üzemtanácsnak eléjük terjesztett jelölőlistáját és megtesznek mindent, hogy a gyárvezetés megfele­lő kezekben legyen. Mert a szokolovi munkásoknak nem mindegy, hogyan dolgozik az üzem, mennyit termel a gyár. A szocializmust építik itt is, szülőfalujuktól távol és a magyar munkások előtt már tisztázódott a haza fogalma. Ez a mi hazánk, — mondották, — a gyárak, a munkásság kezében levő hatalom, a parasztság tulajdonába került föld. Révai elvtárs füleki beszédében megmagyarázta, mi meg elolvastuk: — Tudjuk, ki a jó magyar hazafi. Az, aki építi a szocialista csehszlovák köztársaságot. Es. igy is van. A cseh és szlovák munkásokkal együtt építünk, együtt harcolunk életre-halálra. A gyárat régi és új munkáskolóniák övezik. Kényelmes, szép lakások, ker­tes ikerházak. Az őszi napsütésben melegen párolog a föld, csehek, szlo­vákok, magyarok, minden itt élő nép közös, szabad hazájának földje. Es a föld méhében ott nyugszik a temér­dek kincs. Ez is mind-mind az övék Ha kitermelik, őket szolgálja, mind­annyiunk boldog életét. A kapuban fölemelt, összeszorított ököllel köszönt az üzemörség. A i>Ru­dé Právo« sátrában ott látjuk a friss U j Szót is. Az első műszak legénysé­ge sorra odamegy, átveszi, hogy anyanyelvén olvashassa el a Párt szavát. Elbúcsúznunk. Nem megy könnye n. Hiszen olyan rég nem láttuk egymást. Az évek multak és ezek az emberek már mások, mint akiket én ismertem. Egyeneshátú,, szabad em­berek. Az egységes csehszlovákiai munjeásosztály tagjai. Fejlődnek, erősödnek, együtt nőnek az országgal, Pártunk, mekkora erö él benned! Ho­gyan formálod, tanítod, vezeted eze­ket az embereket, bátorrá igazítod félős lépteiket. Ha megbotlanak, tá­mogatod, felemeled őket. Práci česť! — Cina elvtárs, Do­lezsa Károly bácsi é-> a többiek. Jó munkát kivárnunk nektek, karbid ke­mence hősi brigádja! Építsetek, har­coljatok úgy, mint eddig és még jobban. Álljatok szilárdan a haza ha­tárán, állandó készültségbem, éber békeőrségen. Vigyázzatok a gyárra, az életetekre, a földre, ami mind-mind a tiétek. Szokolov, 1951. november 19. HORVÁTH LÁSZLÓ példája lebeg szemünk "lőtt a szocia­lizmus építésénél. A kultúrház nagy­termében megtartott aktíva ebben a szellem! . n folvik le. A termet zsúfo­lásig megtöltötték a dolgozók és Bie­lov elvtárs beszéde utáni vitában kér­désekkel ostromolták a kiváló sztaha­novistát. Bielov elvtárs minden kérdésre részletesen válaszolt. Beszélt a szov­je. ifjúság neveléséről. A szovjetállam nagy figyelmet szentel arra, hogy a gépek és a rajzolóasztalok mellé tökéletes tu­dású káderek kerüljenek. A műszaki és szakkáderek toborzásában a szü­lők és az öregebb munkások tevé­keny segítséget nyújtanak az üze­meknek. Bielov elvtárs beszélt arról a szo­ros együttmüköd' ről, amely a mes­terek, munkások és az ellenőrzőosz­táiyok műszakiai között fennáll a Szovjetunióban. — A műhelyekben elsősorban a mester ielelős a terv teljesítéséért és a munkaver­seny fejlődéséért, — mondta. — A mesternek kötelessége gondoskodni a munka beosztásáról és t ntos előké­szítéséről mind szakmai, mind politi­kai vonalon. Legjobban ismeri mun­kásai képességeit és a műhely viszo­nvait. Beszélt arról a szeretetről, amivel a szovjet dolgozók gondozzák gépei­ket. Ha valamelyik gép javítás alatt áll, a többi munkások fokozzák telje­sítményüket, hogy a tervet teljesít­hessék. Bielov elvtárs az esztergályoskés­nek villamosszikrával való köszö­rülését is részletesen ismertette a munkásokkal és azt, milyen nagy gondot fordítanak a szovjet Szemek­ben az újítómozgalomra. Ismertette a fémek gyors megmunká­lását és a gépek gyorsított forgásai­nak és a minőség javításának lehető­ségeit. Az üzem dolgozói szeretetük jeléül a búcsúzásnál ajándékokkal és virág­csokrokkal halmozták el a kedves vendéget. Bielov elvtárs szívélyes szavakkal köszönte meg az ünnepséget. A bú­csúzásnál megjegyezte: — Hiszem, hogy az az Gzem, amely a Csehszlovák Köztársaság első dol­gozójának nevét viseli, időre teljesiti ötéves tervét és munkásai teljes erő­vel bekaj>csolódnak a világbékéért fo­lyó harcba. A szokolovi bányászok már 9847 tonna szenet bányásztak ki terven felül A hétfőihez hasonló sikerrel dol­goztak a szokolovi körzet bányászai kedden is a Klement Gottwald köz­társasági elnök születésnapja tiszte­letére rendezett élmunkáshét második napján. Az összes bány^zok túllép­ték a napi termelés tervét, melynek során a legmagasabb teljesítményt a következő bányák érték el: Anna Otovice-bánya 151.2%, „Február 25" 132.1%, „Jednota" 128.1%, Josef Ján 128.1%, stb., a Llbnik- és Dukla-bá nyák, melyek hétfőn a napi tervet nem teljesítették, 103.7 és 108.4%-os ered­ményt értek el. Az összkerületi köte­lezettségvállalást, mely szerint a napi tervet 105%-ra teljesítik, kedden 2022 tonna szénnel lépték túl, az él­munkáshét első két napján 6955 ton­nával. A napi tervvel szemben az első két napon 9847 tonnával termeltek többet. Szerdán, november 21-én a barnaszénbányák további bányája és a szokolovi brikettgyár teljesítették az ötéves terv harmadik évét. Ez a pilai Hlubina Josef Ján. A szokolovi körzet az élmunkáshét során minden sikerét a műszakiak és bányászok jobb együttmunkálkodása, a munka jobb megszervezése, a szov­jet bányászok munkamódszerének kö­vetkezetes alkalmazása és nem utolsó sorban a bányászok arra irányuló tö­rekvése következtében érte el, hogy megtartsák a donecmedencei bányá­szok zászlaját, melyet szeptemberben az elnöki zászlóért folyó verseny so­rán nyertek.

Next

/
Thumbnails
Contents