Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-18 / 271. szám, vasárnap

1951 november 18 UJSZ0 BÜSZKESÉGÜNK A NEPHADSEREG—, A béke katonái vagyunk - megvédjük hazánkat E'érkezett az idő, megkezdtük hazafias kötelességünk teljesítését, tagjai lettünk a nép hadseregének. Míg azelőtt a katonák a burzsoáziát, a tőkés unkát szolgálták ki, addig ma néphadseregünk a dolgozó nép békés éiítése fölött őrködik és ahol csak kell, mindenütt segítségére siet, hogy hazánkban biztonságosan felépíthessük a szocializmust. Ma már öröm sugárzik az ifjú arcokon, amikor felöltik a katoňaruhát, hisz tudják, hogy ez alatt a két év alatt nevelődnek komoly emberekké, ig[azi férfiakká Bevonultak most olyanok is, akik már régetben megismerkedtek a katonaélettel, akik a Horthv-hadsereg keserű kenyerét ették a múltban. Es most, amikor behívták őket az átképzésre, visszaemlékeznek arra az időre, amelyet a fasi? la hadseregben töltöttek amikor, hogy csak egy példát említsek, a kis zupalevesért is könyörögni kellett, míg most szépen berendezett ebédlÓLien, terített asztalnál mindenki annyi eszik, amennyit csak bír. Néhány szóban össze szeretném hasonlítani azt ls, hogy miként fogadtak minket a régi magyar hadseregben és mii. Int fogadtak minket most. 1944-ben, ami' r megérkeztünk a somorjai állomásra, mint börtöntölte' léket vettek körül bennünket a fasiszta hadsereg hajcsárjai és úgy kísértek legalább két kilométert a laktanyába. Éjjel érkeztünk, bevezettek minket egy szcbába, rögtön eloltották a villanyt és kiadták a parancsot, hogy öt perc mu'.va mindenk

1 feküdjön. Akkor még azt tudtt..;, hogy mit hova tegyünk. De ez még csak a kezdet volt. Hajnalban kezdődött a fasiszta hads crben ismert módszer, az újoncoknak végtelenségig való hajszolása. É_ így folyt ez mindvégig. Éheztünk és szenvedtünk, csak a tiszturacskák élték a világukat. Ezzel szemben a mai helyzet más. Már az állomáson megmutatkozott a változás nagysága. A tiszt elvtársak kedvesen fogadtak minket. Ugy fogadtak ni ket, mint igazi testvért. Csomag

:ainkat kocsira raktuk fel és és kényelmesen mehettünk a laktanyába. Udvarán f. .adtak minket a bajtársak. És mindjárt megérkezésünkkor minden téren gondoskodtak rólunk. Mi, akik ismerjük a mult hadseregét, meg voltunk lepve, látva azt, hogy mennyire más a katonaél t ma, mii a múltban volt. A legjobban meglepett minket a legénység és a tisztikar közti baráti viszony és megbecsülés, hiszen rzelőtt még ha ismerős Is volt az újonc egy hadnagygyal, az mégis ler^zte, míg ma elvtársi kapcsolat van köztük, mind a gyakorlótéren, mind a laktanyában, vagy bárhol másutt. És meglepetés 'volt számunkra a tiszta fényes ebédlő is. hiszen azelőtt bármilyen hidegben az udvaron állva ebédeltünk, vacsoráztunk, ma pedig abroszos asztalon tányérokról eszünk, ami mindig a hazai ebédre emlékeztet. Sőt, sokan még otthon sem érezték magukat ilyen jól. Ez azonban mind csak egy KÍS töredéke annak, amivel ma már szebbé, nyugalmasabbá, kényelmesebbé vált a katonaélet. És bajtársaink tudják azt, hogy ezt a sok szépet és jót szeretett Pártunknak és vezetőjének, Gottwald elvtársnak köszönhetjük. És ez kötelezettsége* is ró ránk, hogy igyekezzünk minél jobban elsajátítani a katonai ismereteket, a katonai tudományt, mert a béke attól függ, hogy milyen erősek leszünk, hogyan készülünk fel. mit állítunk szembe a nyugati impe. ialcták aljas terveivel. Nekünk katonáknak eltökélt szándékunk, hogy ezt a jobb életet megvédjük bármi áron is. Ebben példaképünk a hős szovjethadsereg, amely számunkra is meghozta a rég várt szabadságot. A szovjetkatonák példájától lelkesítve ezért most a kiképzési év elején teljes iramban kell hozzáfognunk a katonai ismeretek elsajátításához, kiképzésünk feladatainak teljesítéséhez, hogy ne csalatkozzon bennünk Kommunista Pártunk és szeretett vezérünk, Klement Gottwald elvtárs. CSANDAL ISTVÁN közkatona. Hogyan ünnepelt Apácaszakáüas A Nagy Októberi Forradalom 34ik évfordulója ünnepének fényét Apácaszakállason a középiskola és a nemzeti iskola tanulói lelkes kultúrműsorral emelték. A pionírok részéről Füssy Teréz középiskolai tanuló szólalt fel. Kiemelte a szovjetbarátság hónapjának jelentőségét és ismertette a középiskolai tanulók kötelezettségvállalását, amelyet november 7-ig már teljesítettek is. Teleki Miklós elvtárs, a középiskola igazgatója, az Októberi Szocialista Forradalom emlékezetével kap> csolatban rámutatott a Szovjetunió hatalmas fejlődésére, beszélt a kommunizmus dicső építkezéséről és felhívta a figyelmet arra, hogy a szovjetbarátság hónapja keretében lehe. tőségünk nyüik még jobban mégis, merni a Szovjetunió népeinek életét. Füssy Teréz szavalata és a Középiskola úttörőinek énekszáma után a magyar nemzeti iskola tanulóinak szavalókőrusa következett, majd Vörös László, Reizmüller Gyula, Abrahám és még néhány tanuló szava, lata után a helyi CsISz-szervtzfit énekkara lépett fel. A záróbeszédet ismét Teleki elvtárs mondta. Az ünneplő közönség táviratot küldött a szovjet főkonzulnak, majd a Munka Dalának eléneklésével az ünnepség befejeződött. MOLNÁR JÁNOS tanító, Apácaszakállas. Októbernek köszönhetjük, hogy ma tanulhatunk Tanuljátok meg jól kezelni a fegyvert Az elmúlt napokban laktanyánk CsISz-tagjai aktivára gyűltek egybe, hogy megválasszák az Ifjúsági Szövetség alakulati csoportjának új vezetőségét. Az előadó elvtársak beszédükben foglalkoztak azzal, hogy milyen óriási jelentősége van az Ifjúsági Szövetség munkájának a hadseregben. És ezt mi valamennyien tudatosítjuk is. Köztársaságunk különféle részeiből érkeztünk, különféle foglalkozásunk volt azelőtt, vannak itt cseh, szlovák és magyar elvtársak. Az aktíván mindannyian lelkesen énekeltük a De mokratikus Ifjúsági Világszövetség himnuszát. Tóth Feri közkatona Is mosolygó arccal hallgatta az előadásokat. Azelőtt Szepsiben mint autószerelő dolgozott. A Szövetségi Vasútvonalon mint brigádos vette ki részét a munkából és példás munkája jutalmául elnyerte az élmunkásjelvényt. A hadseregben is azon lesz, hogy elnyerje a példás katona jelvényét. A CsISz-tagok aktíváján többek között fölolvasták a napokban leszerelt katona CsISz- tagok levelét, amelyet hozzánk, újoncokhoz intéztek. A levél a következőképpen hangzik: »A civil életből jöttetek hogy teljesítsétek tényleges katonai szolgálatotokat. Tudjuk, hogy azelőtt a népi demokratikus köztársaság lelkes építői voltatok. Azért dolgoztatok, hogy Hiába mesterkednek a hazaárulók! Az elmúlt napokban voltam egy előadáson. Az előadó elvtárs arról beszélt, hogy hogyan mesterkedett 1945. után a mi burzsoáziánk egészen 1948 februárjáig. Vissza akarták állítani a mult köztársaságot, amelynek urai kizsákmányolták és elnyomták a dolgozókat, a munkásnépet. Negyvenöt után is azt tervezték az urak, hogy az imperialisták segítségével visszaállítják hatalmukat és már előre megbeszélték, hogy ki milyen funkciót fog betölteni. Mindenáron kapitalista Csehszlovák Köztársaságot akartak. Háború segítségével is, ha attól függött volna. De ezek az urak ma már csak a fegyházakban szőhetik tovább nem teljesült álmaikat. Esetleg mint hazaárulók nyugaton folytatják vészes csaholásukat. Senki sem akarI ta azt, amit ők. Senki sem kívánta, mert mindenki jól tudta és tudja, hogy ők a háború erőit képviselték és képviselik. És mi békét akarunk. Mi a háborúból nem kérünk. Ezt a békét mi ki fogjuk harcolni, ezt a békét őrizzük mi, néphadseregünk katonái a legyőzhetetlen szovjet hadsereg oldalán. GELLÉRT ZSIGA, őrvezető Büszkék vagyunk rátok! A bevonulás előtti utolsó napokban sem tétlenkedtek a köbölkúti traktorállomás ifjú dolgozói, akik behívót kaptak. Előljártak a munkában. A bevonulást természetesen meg is akarták ünnepelni, kultúrműsort akartak rendezni. Nem volt azonban helyiség. A traktorállomás CsISz-fiat aljai javaslatira gyűlést hívtak össze, amelyen elhatározták, hogy önkéntes brigádmunkával kiürítik a kultúrtermet, amelyet szükségből egy ideig gabonaraktárnak használtak. A raktárszövetkezetek vezetőségével megbeszélték és letárgyalták a dolgot, és reggeltől éjfélig tartó kemény munkával tizenkét vagon gabonát helyeztek el másutt. Ezzel magunknak is lehetővé tették a búcsúest megrendezését és egyben hasznos munkát is végeztek. A mi fiataljaink, a köbölkűti traktorállomás dolgozói, akik most bevonultak, bizonyára jól fogják végezni feladatukat a néphadseregben ls, erős kézzel kezelik majd a fegyvert, hü őrzői lesznek a dolgozó nép vívmányainak. Egész községünk, trak to rá'lomásunk valamennyi dolgozója büszkén tekint rájuk, abban a meggyőződésben, hogy tényleges katonai szolgálatuk során teljesítik kötelességüket. VALASEK LÁSZLÓ, Szálka, a ti és utódaitok élete még boldogabbá váljék. Nem elég azonban csak építeni a Köztársaságot, erőssé kell tennünk a néphadsereget is, amelynek az a feladata, hogy védelmezze dolgozó népünk vívmányait, a nemzet értékeit, országunk dolgozóit. Ezért hasonló lelkesedéssel, mint a civiléletben, igyekezzetek elsajátítani a katonai tudományt, tanuljátok meg jól kezelni a fegyvert és felhasználni szükség esetén azok ellen, akik megtámadnák békés országunkat. Mi is megtanultuk kétéves szolgálati időnk alatt tökéletesen a fegyverforgatást, igyekeztünk jót teljesíteni feladatainkat, hogy parancsnokaink és dolgozó népünk meg legyenek velünk elégedve. Munkahelyeinken — a gyárakban a gépek mellett, a szántóföldeken vagy az irodákban — gyakran fogunk gondolni a vidám katonaéletre, örömteli pillanatokat éltünk át a tényleges szolgálat két éve alatt. Gyakran nehézségekbe ütköztünk, ezeket azonban elöljáróink segítségével simán leküzdöttük. Reméljük, hogy ti is mindannyian igyekezni fogtok példás katonákká válni, ami nemcsak számotokra jelent majd nagy örömet, hanem parancsnokaitok és egész dolgozó népünk számára is. Biztosak vagyunk abban, hogy nem csalódnak bennetek dolgozó népünk, parancsnokaitok és főparancsnokunk, Klement Gottwald elvtárs, szeretett köztársasági elnökünk és Cepička elvtárs, hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter. Uj örömteli életetekben sok sikert kívánunk. A leszerelt katonák nevében: Holy őrvezető és Puskár tizedes A levél felolvasása után megválasztottuk CsISz-csoportunk vezetőségét és megfogadtuk, hogy valóban példásan fogjuk teljesíteni szövetségünk jelszavát: »A CsISz-tag élmunkás az üzemben és példás katona a hadseregben.« Az Októberi Forradalom ünnepi évfordulóján ismét tudatosodott bennünk, hogy ennek a történelmi jelentőségű forradalomnak köszönhetjük, hogy hazánkban építhetjük a szocializmust, hogy végetért a kapitalista kizsákmányolás ideje, hogy nem kell éhbérért dolgoznunk, vagy munkanélkül csavarognunk, nem kell könyörögnünk a földesúrnak, hogy vegyen fel dolgozni. Nem kell a kuláknál egész éven át görnyedni, hogy a szegény paraszt két hold földecskéját is megművelje gépeivel. Hová lettek a mult rendszer koldusai és az útszéli csavargók ? A munkában, vagy betegségben megöregedett emberek segélyt kapnak, megélhetnek tisztességesen. Nem kell ma attól félni a munkás nak, vagy munkásnőnek, hogy öregségére nem lesz, aki gondoskodjon róla. A mi rendszerünkben mindenki ké. pessőgei szerint dolgozhat és tanulhat. A Nagy Októberi Forradalom ] eredménye az is, hogy mi, a munkási szerkesztő tanfolyam hallgatói most itt tanulhatunk és elsajátíthatjuk a marxi-lenini tanokat. Azelőtt bizony egy proletár fia nem mehetett volna magasabb iskolába. Én is jól tanultam az iskolában, de bizony nem mehettem tovább tanulni, hanem ki kellett maradnom és mehettem a kapitalistáknak éhbérért dolgozni. . MI, a munkásszerkesztő tanfolyam hallgatói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére fogadjuk, hogy tudásunkat még több tanulással fokozzuk, hogy ha innen kikerülünk, a kommunista sajtón keresztül nevelhessük a tömegeket, hogy se. gítsük kiformálni az újtipusú embert és együttes erővel minél hamarább elérhessünk a szocializmusba és azon át a kommunizmusba. Azon leszünk, hogy híven szolgáljuk a sajtót, amely a dolgozó nép ügyét szolgálja, amely hü tükre lesz fejlődésének és harcainak, és beszámol a munkafolyamat eredményeiről és hibáiról. Mi, a munkásszerkesztő tanfolyam hallgatói mind munkás- és parasztapák gyermekei vagyunk, akik nem felejtjük el a sok szenvedést a kapitalista rendszer idején. ígérjük, hogy ha kikerülünk a háromhónapos iskolából, odaadó lelkesedéssel kivesszük részünket a szocializmus építéséből, harcolni fogunk mindenkor a reakciós törekvések ellen és mindenkit megsemmisítünk, aki minket a szocializmus építésében meg akarna gátolni. Igy akarunk hozzájárulni hazánk jobb jövőjének és a világ békéjének megvalósításához. BALL A JÓZSEF, a munkásszerkesztő tanfolyam hallgatója. Egy bánya-brigádmunkás gondolatai Októberről A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén újból szeretettel és elismeréssel kell gondolnunk a szovjet népre, amely elszántan felvette a harcot saját burzsoáziájával és azt letörve segédkezet nyújtott más országok munkásmozgalmának is. Rengeteg áldozatot hoztak, ezrek és ezrek pusztultak el a szocializmus harcosai közül gyüjtőtáborokban, börtönökben a ma már felszabadult kis országok dolgozói közül, csak azért, mert megelégelték a kapitalisták kizsákmányolását. Amikor a hitleri hadsereg megtámadta a világ első szocialista köztársaságát, mi munkások bíztunk a győzelemben, bíztunk a szovjet hadseregben, Sztálin elvtársban és bizalmunk nem volt hiábavaló. 1945 tavasza a szovjet hősök véráldozata árán meghozta szabadságunkat. Volt uraink, a kizsákmányoló munkásnyúzók azonban nem akartak belenyugodni bukásukba, fel-felütötte fejét a reakció acsarkodása, míg 1948 februárja m'eg nem hozta a munkásosztály végső győzelmét és uralmának megerősödését. Ma a Gottwald elvtárs vezetése alatt álló Kommunista Pártunk útján haladva, békésen élhetünk, építhetjük hazánk szebb jövőjét és ünnepelhetjük az októberi évfordulót. Az imperialista, kapitalista urak most is egyre azon mesterkednek, hogy megakadályozzák hazánk és a többi szocialista államok virágzását, szét akarják rombolni azt, amit felépítettünk, a gyárakat, a kórházakat, az iskolákat, a lakóházalkat, tönkre akarják tenni a családokat, az ártatlan gyermekeket és asszonyokat. Atombombával fenyegetik a világ dolgozóit, de tervük nem sikerül, mert atombombájuk nemcsak nekik van, hanem a Szovjetuniónak is, de a Szovjetunió atomfegyvereit nem a támadás, hanem a védekezés céljaira szándékszik felhasználni, ha arra sor kerülne. NOVOSZAD JÓZSEF munkáslevelező. Ostrava-Karvina. Kötelezettségeket vállaltunk az Októberi Forradalom tiszteletére A Szovjetunió és az egész világ dolgozóinak legnagyobb ünnepén, aj Októberi Forradalom 34-ik évfordulóján, mi, a féli CSEMADOK politikai iskola hallgatói úgy éreztük, hogy nem hagyhatjuk kifejező tettek nélkül az emberiség történelmében új korszakot jelentő esemény ünnepét. Az Októberi Forradalomnak köszönhetjük, hogy elértük mi is szabadságunkat és ráléphettünk a szebb és boldogabb jövő felé vezető útra. Igaz, hogy ez az út tele van harcokkal és akadályokkal, de fogadalmat teszünk, hogy az iskolában szerzett tapasztalatokkal és a nagy sztálini eszmékkel felvértezve magunkat, törhetetlen akarattal mejárjuk azt az utat, amely a szocializmuson keresztül a D&ABEK, VIKTOR közkatona kkommu.'.iziaushox vezet, A Nagy Októberi Szocialista For. radalom jelentőségét átérezve, a Szovjetunió iránt érzett hálánkat és szeretetünket azzal nyilvánítjuk ki, hogy mi, az iskola hallgatói kivétel nélkül belépünk a Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetségébe és egyéni kötelezettségeket vállalunk: az Uj Szónak 103, a Fáklyának 73 elöfize. töt szerzünk, a CSEMADOK-nak 179, az EFSz-nek 11 új tagot szerkezünk be. Kötelezettségvállalásainkat abban a meggyőződésben tesszük, hogy ezzel is hozzájárulunk a szocializmus mielőbbi felépítéséhez és a világbéke megerősítéséhez. A CSEMADOK politikai iskolának hallgatói, Fél