Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-18 / 271. szám, vasárnap

6 ÜJ 510 1951 november 18 A szovjet tornászok nagyszerű szereplése Bratíslavában Pénteken, november 16-án Szlovákia fővárosának dolgozói üdvözölhették körükben az értékes és kedves látogatásra jött szovjet tornászokat, akiket az elmúlt napokban már tízezrével csodáltak a nézők a cseh kerületek városaiban és munkaközpontja'ban A bratislavai kiállítási palotának ünnepélyesen feldíszített nagyterme zsúfolva volt látogatókkal, akik nemcsak azért jöttek, hogy megcsodálják a szovjet testnevelés legkiválóbb képviselőinek óriási tudását, hanem főkép azért, hogy velük — a szovjetnép képviselőivel szemben — kifejezzék legforróbb rokonszenvüket, szeretetüket és hálájukat mindazért, amivel a Szovjetunió bennünket segít a szocializmus építésében. A fellépés megtekintésére közéletünknek számos kiválósága jelent meg. Négy tornásznőnek és három tornásznak az emelvényen való felállása és a csehszlovák és szovjet himnuszoknak elhangzása után a szeretett vendégeket dr Július Viktory megbízott, a Szlovákiai Testnevelési és Sporthivatal vezetője üdvözölte, akinek ugyanoly szívélyes köszönetet mondott a szovjet küldöttség vezetője Georgij Bogudszkij, a Moszkvai Testnevelési és Sportbizottság elnöke. Az ünnepélyes fogadtatást az úttörők fejezték be azzal, hogy a szovjet vendégeknek csokrokat nyújtottak át, a közönség pedig viharos tüntetéssel üdvözölte a küldöttséget és éltette J V Sztálin generalisszimuszt és Klement Gottwald elnököt. Maga a műsor talajtorna-gyakor• latokkal kezdődött és ritmikus figurákat mutatott be. Legnehezebb volt Mária Gorohovszká és Gyakov Kraavec gyakorlata. A gerendán valamennyi nő rendkívül merész gyakorlatot mutatott be. A gyűrűn Gyakov Kraavec, valamint a nők mutattak be fárasztó gyakorlatokat. A korláton különösen Viktor Csukarin és Galina Samrajová tűntek kí. A férfiak befejező gyakorlatai a nyújtón teljesen kifejezték a szovjet tornászok páratlan tudását, erejét, bátorságát és biztonságát Különösen Kraavec és Csukarin ragadták a nézőközönséget lelkes tapsra, mikor mutatványukat kettős szaltóval fejezték be, A fellépés befejezéséül, amely mindenben bebizonyította a szovjet tornászás világklasszisát, a vendégek újból felsorakoztak, hogy szívélyesen elbúcsúzzanak a jelenlevőktől. Dr. Július Viktory megbízott forró köszönetet mondott a szovjet küldöttségnek a felejthetetlen élményért, amelyet látogatásuk jelentett és emlékül egy szobrot adott át, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés egy harcosát ábrázolja. Georgij Rogulszkij valamennyi tornász háláját fejezte ki a kedves fogadtatásért és vendéglátásért és egy ezüst serleget nyújtott át dr. Viktory megbízottnak. Végül Galina Samrajová mondott még néhány köszönő szót és az egész csapat üdvözölte a közönséget. A gyönyörű estélyt az Internacionálé hangjaival fejezték be. VASÁRNAPI SPORTMŰSOR Az NV Bratislava stadionjában ma Testnevelési Napot rendeznek. A Postások sporttelepén délelőtt 10 órakor kezdődik • az ipari közüzem labdarúgó tornájának döntője. Délelőtt az Ipari Közüzem Szokol-egyesülete a Sokol Zámok ellen, délután 2 órakor pedig a Kovo Petržalka a Matador ellen játszik. Köztársasági bajnokság: Dynamo Slavia—ATK, Dukla Karlín—NV Bratislava. Kosárlabda: Svitben rendezik meg az ezidei női országos kosárlabda bajnokságot. Jégkorong: ČOS A—ČOS B Plzeňben. Budapest: Magyarország—Finnország válogatott nemzetközi labdarúgómérközés. Trnava: Kovo Trnava—

Svit Gottwaldov. 'Barátságos mérkőzés.) v Hozzászólás Juogr Károly, a COS előadójának nyilatkozatához Az Uj Sző november 14-i számában igen tanulságos és igen értékes nyilatkozatot olvastunk Jungr Károlytól, a prágai ČOS futballbírók ügyeinek országos előadójától, „A politikailag fejletlen játékvezetők nem mentesek a sovinizmustól és alkalmatlanok a mérkőzések vezetésére" cím alatt. E sorok írója aktív tagja a kerületi bírótestületnek és éppen ezért szükségét érzem annak, hogy néhány sorban foglalkozzam Jungr Károly elvtársunk által felvetett kérdésekkel. Fiatal bíró vagyok, régi aktív játékos; nem tartozom a „kiválasztottnak" hangoztatott társadalmi osztályhoz, dolgozó szakmunkás vagyok, aki a műhelyben veszem át a delegáló leveleimet s úgyszólván innen indulok hol egyik, hol másik játéktérre, hogy ifjúságunk mérkőzéseit legjobb tudásom mellett irányítsam. Hat esztendő óta kedvtelésből és sportszeretetböl, fáradságot nem kímélve vezetek mérkőzéseket és ez a fanatizmus serkentett arra is, hogy tagja lehessek a Kerületi Bíró Testületnek, amely testületet tora ifjúságom óta nagy tiszteletben tartottam, tudva és átérezve mindazt, ami ezen játékvezetőkre hárul, különösen olyan pályákon, ahol a nézőközönség nagy hiányában van a futballszabályok ismeretének. Jungr Károly elvtársunk nyilatkozata szerint Csehországban más mentalitású nézőközönsége van a játéktereknek, mint szlovákiai vonatkozásban. Ehhez a megállapításhoz kétség nem fér. Tudjuk azt, hogyha magas színvonala van egyes országrészekben a politikai fejlettségnek, természetszerűleg ez a fejlettség szorosn hozzásimul a sportélethez is. Sokkal könnyebb helyzete van a játékvezetőnek azoknál a mérkőzéseknél, ahol az úgynevezett „drukkerok" objektív szemüvegen keresztül nézik a mérkőzéseket, mint történetesen ott, ahol úgy politikailag, mint sporszempontból fogyatékosságok észlelhetők. Ezek a fogyatékosságok valósággal kútmérgezői vidéki sportéletünknek. Ha a játékvezető százszázalékos a teendőiben, ha a játékvezető mentesíteni tudja magát az igen, gyakran adódé befolyásoktól, ha az objektivitás, tántoríthatatlan elvével indítja meg a mérkőzéseket, ha félreteszi a gyakran előbukkanó „páváskodíst". ha elhessegeti magától a részrehajlás minden legkisebb árnyalatát, akkor nyugodt lelkiismerettel várhatja még a „véresszájú" drukkerok elismerését is. Az 1951. évben 25 mérkőzést vezettem le. Itt szegezem le, hogy ha „joga van a fizető nézőközönségnek" a játékvezetőt válogatatlan szavakkal sértegetni, joga van a játékvezetőnek is néhány szóval észrevételeit kinyilvánítani. Ha a bíró sportszerűen és a szabályoknak megfelelően — természetesen a tekintély megóvásának szigorú szem előtt tartása mellett — végzi a reábízott feladatokat, nagy gondot kell, hogy fordítson minden legkisebb mozzanatra, ami nemcsak benn a játéktéren történik, hanem azon kívül is. Nemcsak az agynak, de a szemnek is ott kell lenni mindenütt és az ítéleteket már a cselekvés másodperceinek századrészeinél meg kell hoznia, amikor a nézők még nem is sejtik, hogy mi fog történni, — de a bírónak már tisztában kell lenni dön tésével... Különös és érdekes, hogy a fentebb említett 25 mérkőzésből 22 mérkőzést — különböző helyeken — oly szerencsésen vezettem le, hogy egyetlen sértő szót vagy megjegyzést sem kaptam. Ugy a vesztes, mint a nyertes csapatok őszintén köszönték meg elvégzett munkámat. De a sors útjai kiszámíthatatlanak ... Járásunk székhelyén 1000—1500 néző előtt háromszor egymásután kellett bajnoki és barátságos mérkőzést vezetnem, minden igyekezetemmel arra törekedtem, hogy eleget tegyek kötelességemnek, szinte szégyeltem magam, amikor a közönség tapssal fogadott a pályán. Ilyenkor a vendégcsapat mindig rosszat sejt s ez kellemetlen volt nekem. Mint köztudomású: valamennyi csapatnál igen jelentős előnyöket jelent a hazai pályákon való mérkőzés. Ez igen szép és kedves dolog, de van egy hátránya is. Ugyanis a győzelemtől felvértezett és sportszempontbői iskolázatlan úgynevezett „nagyhangúak és botrányokozók" nehezen viselnek el vereséget idegen pályákon. A megvert csapat idegenben szótlanul elviseli ugyan a vereséggel járó fájdalmakat, de nem bírják elviselni azok a drukkerok, akik az otthoni győzelmektől megittasodva kísérik csapatukat. Ezeknél a motívumoknál bontakozik ki azután a játékvezetők elleni támadások sorozata. Mint fentebb mondottam: járásunk székhelyének csapata vidékre ment játszani s a véletlen folytán nekem kellett ezt a mérkőzést vezetni. Teljes nyugalommal és nagy körültekintéssel folytattam a játék vezetését s bizony meg kellett állapítanom, hogy a járási csapat a sorozatos támadások következtében egyre lanyhul és képtelen ellenfelét feltartóztatni rohamaiban és már az első félidő végefelé nagy kilátásai voltak a vereségre, A kísérő drukker rok valósággal kivetkőztek önmagukból. Valósággal élet-halál harc volt a két csapat között. A járási csapat súlyos szabálytalanságot követett el saját tizenhatos vonalánál. Természetesen a szabályok értelmében ítélnem kellett. Ebben a pillanatban a járási csapat egyik védőjátékosa nekem ugrott és tettlegességre vetemedett. Nem vesztettem el nyugalmamat, hanem óvatosan, de szigorúan tudomására hoztam, hogy azonnal hagyja el a játékteret. A közönség nagyrésze nem vette észre, hogy mi történt, mert hiszen ha erről tudomást szerez, óriási botrány keletkezik. Mintha misem történt volna, tovább folytattam a játék vezetését. Szünetben egy férfi lépett hozzám a következő szavakkal: — Kérem, tessék a járási csapatra vigyázni! Én járási delegát vagyok! Érthetetlen volt előttem, miért kel! nekem vigyázni a járási csapatra, amikor kötelességem mind a két csapat játékára vigyáznom. Hamarosan rájöttem, hogy a delegátus testvére a járási Sokol elnökének, akik a pálya egyik sarkában a legaljasabb szidalmakat szórták felém. Ismételten Jungr Károly elvtársunk nyilatkozatát kell idéznem: „A játékvezetőnek a mérkőzéseken döntő üontosságu szerepe van. Képességeitől, felkészültségétől és objektivitásától függ minden mozzanat a pályán. Neki kell biztosítania a sportszerű lefolyást." Igaza van Jungr elvtársnak! Ki kell nevelnünk sportéletünkben a felsőbbrendűséget, háttérbe szorítani az elvakultságot, az egyesületek saját kebelükben igyekezzenek kiszorgalmazni a politikai nevelést és ezzel egyidejűleg hatalipas sportnevelést kell adni nemcsak a sportban aktívan szereplő játékosoknak, de a sport iránt „élénken" érdeklődő fanatikus drukkeroknak ls. A járási és egyesületi vezető elvtársak — ha a szocialista sportéletünk tisztaságát hivatottak védelmezni, akkor ne húzódjanak meg a játékterek árnyékos oldalán és ne lövöldözzenek onnan mérgezett nyilakkal a játékvezetőre, hanem mindenkor és minden körülmények között álljanak ki a porondra és igyekezzenek felvilágosító munkát végezni! Ez nemcsak sportkötelezettség, de szocialista államéletünkben morális kötelezettség is. VAKGA ZOĽEÄN Vízszintes sorok: 1. A fényképezés feltalálója. 13. Bolygó és múzsa. 14. „Birtokaid". 15. A jelen idő. 16. Keresztfelirat. 18. Dohányos teszi. 19. Híres magyar nőorvos és bakteriológus. 22. Az első hó esésnél mondjuk. 24. Enni — angolul. 25. A róla elnevezett átvilágító sugarak feltalálója. 27. Kossuth Lajos számkivetésének helye. 30. Vissza: kicsinyítő rag. 31. Nyugdíjas-közismert idegen szóval. 33. Kicsinyítő rag. 36. Fél bébi. 37. Vissza: Főleg női tulajdonság. 38. Áldani — franciául; 40. Keletázsiai népfaj (zsss), 43. Két szó: idegen női név, és váltó. 44. Angol igen. 45. Tele —szlovákul. 46. Híres francia aviátikus, az e'.ső monoplán szerkesztője. 48. Viszsza: Asztalos teszi. 51. .. .ea, volt -irikaí olasz gyarmat. 52. A veszettség e'leni szérum feltalálója. Függcbges sorok: 1. A mozgófénykép feltalálói (testvérek). 2. Ri rlel... afrikai spanyol gyarmat. 3. Vissza: német hercegség és város. 4 iTyelmeztette, óvta. 5. Olasz igen v Az e'ső benzinautó szerkesztője 7 Ga'amb. 8. Két szó: „előkelő" és a -őzgép feltalálója 1736. 9. Vissza erősítő szó. 10. Teréz — németesen H. Reis — keverve. 12. A villanyvilágítás feltalálója. 17 Tagadószó. °0. Kívánságot fejez ki. 21. Szelence /tl í>tf jelent j ^ \x, mm* ÜJ SZO, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8 10 sz. Telefon: szerkesztőség 352-10 és 347 16, kiadóhivatal 262-77 Főés felelősszerkesztő L 6 r I n c t Gyula Feladó és Iránvltó postahivatal: Bratislava H Nvomia és kiadja a Pravda Nemzeti Vállalat Bratislava Kéz Iratokat nem adunk vissza Előfizetés 1 évre 540—, 7» évre 270.— % évre 135 —. I hónaora 45 - Kčs A hetilap (csütörtöki szám) előfizetése I évre 150— r/i évre 75—, '/< évre 40 Kčs A KÉPESKÖNYV előfizetése ?ev évre NFPNAPTAR-ral együtt 100 Kčs. idegen szóval. 23. Szekér teszi göröngyös úton (ék feles.) 26. Vissza: robbanó lövegek — németül. 28. Siker közismert francia neve (főnév, nem ige). 29. Virág és optikai műszó. 32.—13 vízszintes utolsó három betűje. 34. Emlékirat névelővel. 35. A gyufa magyar feltalálója. 37/a A. varrógép feltalálója. 38. A telefon feltalálója vagy szép; franciául for.ett kusan. 39. Morvaországi város néme tesen. 41. Éretlen. 42. Felvidít. 4>. Idegen nőinév. 47/a B .. .s, felhős. 49. U ".. 50. G S. November 10. számunkban közölt keresztrejtvény megfejtése: Vízszintes: 1. A néphadseregünk napja. 8. Tyl 9 Na. 10. Ég. 11. Re. 12. írott betű 16. Arad. 18. Seb. 20. Gól. 22. Lyuk. 23. Természetes. 24. Osz (szó) 25. Raak (akar). 27. Len. 29. Hamar járó. 32. Lenke. 34. Egrü (ürge). 35 Lu. Függőleges: 1. A traktorállomások munkája. 2. Nyer. 3. Él. 4. I

N R 5. Haos. 6. Seb. 7. Rét. 12. Idom. 13 Tere-fere. 14. T. B. 15. Egyszerű 17 Agraahn (a harang). 21. Lép. 22. Leo. 26. Kakas. 27. La. 28 N i g 30. Me. 31. Árok. 33. Eum. 36. Ék 37. Uj. S 376/49. szám. Hirdetmény Néhai Pakšl Lajos, volt Kamenin-i lakos hagyatéki ügyében 1952 év április 22-ének d. e. 9. órájára tűztem ki a tárgyalást az itteni jegyzöség Sturovo, Sztálingrád utca 104. szám alatti irodádba. Erre a tárgyalásra az 1894. évi XVI. sz. törvénycikk 54. szakasza értelmében ezennel megidézem az ismeretlen helyen tartózkodó Valásek János, állítólag volt kamenín! lakost (megb. Valásek János és neje sz. Horváth Anna fiát) és Skadra Mária és Oslikné szül. Skadra Paula álltólag volt barti lati lakosokat, azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben e tárgyaláson személyesen, vagy meghatalmazott útján nem jelennek meg, az ügyet a helyettük bíróság által kinevezett ügygondnokkal fogom letárgyalni, aki perreutasitás esetén is képviselni fogja őket. Egyúttal az idézett törvény 57. szakasza értelmében felhívom a többi eddig még nem ismert örökösőket ls, akik e hagyatékra igényt támasztanak, hogy a fenti tárgyaláson ugyancsak jelenjenek meg, mert egyébként igényeik nem lesznek tekintetbe véve. Sturovo, 1951 okt. 24-én. A bíróság megbízásából eljáró Dr. Mihailovitš Konstantin, a jegyzöség vezetője 3017