Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-18 / 271. szám, vasárnap

WIAPtJO Vojtech Cach színműve Az 1930-as évek gazdasági válságának terheit Csehszlovákiában és Magyarországon egyaránt a dolgozókra hárították át a tőkések. A burzsoázia itt is ott is azzal keresett kiutat, hogy fokozta a munkásság elnyomását és előkészítette útját a fasiszta diktatúrának. Vojtech Cach színművének budapesti rendezése arra törekedett, hogy a magyar dolgozók számára olyan közvetlenül mutassa be a duchcovi bányászok sorsát a tőkés ornevét adták szájról-szájra a magyar dolgozók az elnyomásuk éveiben. A budapesti előadás rendezői ügyeltek arra, hogy ugyanakkor ne mossák el azokat a történelmileg jelentős különbségeket, amik a csehszlovák és magyar kommunista pártok között abban az időben fennálltak. A kommunisták Masaryk Csehszlovákiájában képviseltethették magukat a parlamentben, Horthy Magyarországán viszont illegalitásba szorultak. A »ViaUJSZ0 1411 1951 november 18 kásleoel // • eoeiezoMK \rjan k íri á h Jelenet a csendőrsortűz után. szágokat sújtó nagy gazdasági válság éveiben, hogy abban a magyar dolgozók saját multjukra ismerjenek. A budapesti színház művészei Duchcovba nem mehettek el, hogy a helyszínen megismerjék azokat a nagyszerű bányászhősöket, akik húsz évvel ezelőtt bátran szembeszálltak a kizsákmányoló tőkések csendőreivel. De elmentek tanulmányútra az egyik magyar bányavárosba, Tatabányára. Itt megrendülten találkoztak a múltnak ugyanazokkal az emlékeivel, amelyekről Cach színműve szól. 1929 január 1-én a tatabányai bányászok sorait is csendőrgolyók ritkították meg. S nem volt nehéz a tatabányai munkások között megtalálni a magyar Szucharda Leopoldovokat, akiket a munkások kiomló vére figyelmeztetett a jobboldali szociáldemokrata vezetők árulására. S a bányászasszonyok között nem volt nehéz megtalálniok a magyar Olíva Vlasztákat, akik fiatal lánykorukban a börduktc cselekménye szempontjából igen fontos volt, hogy a magyar nézőkben ezt a különbséget tudatosítsák. A »Viadukt« bemutatója arra a hétre esett, amikor megkezdődött Budapesten a magyar Színház és Filmművészeti Konferencia.. Természetes, hogy a konferencián résztvevő csehszlovák delegáció megnézte és építő kritikájával segítette is a »Viadukt« magyar előadását. Vladimír Adamek elvtárs különösen kiemelte azoknak a színészeknek elmélyült játékát, akik a munkásalakokat formálták meg. A színészeket hozzásegítette ehhez az, hogy Vojtech Cach gazdagon jellemezett változatos tipusokat írt meg, akiknek jelleme éles drámai helyzetekben kapja meg körvonalait. Olyan feladatot kaptak tehát a színészek — és kapott a rendező is — amelyben legjobb tehetségük kibontására nyilott alkalom. S ezek a jellemek meggyőző módon változnak, fejlődnek a cselekmény során. Gondoljunk csak Szúk Bogdánt, a kommunista szenátort Rajczy Lajos alakítja. tönt járták meg, mert éltették a Szovjetuniót. S a magyar bányászok emlékeiben is ott élnek még a csendőrök és utálatos besúgóik, a magyar Haspcrák. A »Viadukt«-nak budapesti előadásain igy sikerült megteremteni a proletár internacionalizmusnak forró légkörét, melyben olyan felemelő biztatással csendülhetett meg Gottwald elvtárs neve, amilyen büszke bizalommal és reménységgel Rákosi Mátyás Szuchartla Leopold, vagy nagyobbik fiának, Frantiseknek a fejlődésére! A magyar közönség nagy szeretettel fogadta Vojtech Cach színművét. S ennek sikere után reméljük, hogy a mai csehszlovák drámairodalomnak egyéb jó alkotásaival is meg fogunk hamarosan ismerkedni, s a csehszlovák drámának azokkal a haladó hagyományaival is, amiket Josef Kajetan Tyl, Alojz Jirásek és Ján Neruda képvisel. Ma munkákkal harcolunk Kedves elvtársnők és elvtársak, a HUKO-ról írom ezt a levelemet és mint az eddigiekben, ebben a levélben is arra hívlak fel titeket és minden dolgozó társamat, hogy védelmezzük a békét a háborús uszítók ellen. Gondoljunk a múltra, milyen szomorú életünk volt akkor és nézzük meg nyíltan, hogyan élünk ma. A mult rendszerben a munkásnépnek hányszor kellett vérét ontania a kapitalista urak miatt, míg ma munkánkkal gyarapítjuk az országot, munkánkkal védelmezzük a békét és családunkkal együtt biztonságban élhetünk népi demokratikus hazánkban. Minden munkás és munkásnő fogjon hozzá szívvel és lélekkel, kemény elhatározással szocialista hazánkban az építőmunkához, jöjjön segíteni nekünk az új szocialista város felépítésében. Ne várjon egyik a másikra hanem fogjanak össze, mert ma már nem dolgozunk hiába. Aki talán azt hiszi, hogy most jön a tél, hideg lesz és megfázik vagy talán attól fél, hogy hideg a fekvőhely, azt megnyugtathatom: Kommunista Pártunk gondoskodik mindenről, hogy egészségünket el ne veszítsük. A HUKO építkezésén dolgozóknak meleg ruhát, cipőket osztanak, az ágyakban matracok vannak, hogy a munka után kellemesen és kényelmesen pihenhessünk. Van itt áruház is, amelyben minden kapható, amit csak akarunk. Van húsüzlet, ruhaüzlet, olvasóterem, nem szenvedünk hiányt semmiben. Hálával és szeretettel gondolunk ezért is Csehszlovákia Kommunista Pártjára és annak bölcs vezetőjére, Klement Gottwald elvtársra. FARKAS JÁNOS munkáslevelező, HUKO. Sztálin elvtárs a béke legfőbb őre Mint üzemi lakatos dolgozom a rozsnyói bányaüzemben. Pártunknak régi harcosa vagyok és híven követem szeretett Gottwald elvtársunk és legbölcsebb tanítónk — Sztálin elvtárs irányvonalát. Sztálin elvtársra mi becsületes dolgozók úgy tekintünk, mint a béke legfőbb őrére és a közelmúltban tett nyilatkozata meg kell, hogy világítsa mindazoknak az agyát, akik eddig talán közelálltak ahhoz, hogy higyjenek a nyugati ügynököknek és hírverőknek. Tudnia kell mindenkinek, hogy mi azért építünk egyre gyorsabb ütemben, hogy így adjunk kellő választ az atommal fenyegetődzőknek. Mint a műhelytanács elnöke, magam is tapasztaltam, hogy sajnos, a munkások közt is akadnak suttogók. hamis híreket terjesztők, akik nyugat felé kacsintgatnak. Sztálin elvtárs szaval ntán bizony ezek is megriadtak és elnémultak. Ettől a néhány fekete báránytól eltei intve azonban bü zkén mondhatom, hogy a mi vasasaink megértették, hogy olcsóbban, jobban és gyorsabban, tervszerűen kell termelnünk. Hogy minél előbb felépíthessük a szocializmust, azért áldozni is kell, hiszen vannak nálunk jó szakemberek, akik újításaikkal elősegítik a no. mák szilárdítását és teljesítését. Egy pörkölő, építő és javító lakatos csoport, a Kossuth-csoport, például normáját 160, de legkevesebb 140 százalékra teljesíti. A 62 éves id. Galló László esztergályos, 140 százalékos teljesítményt nyújt már hónapok óta. A bánya fúrógépének és szivatytyújának kezelője szintén 138 százalékra teljesít. A kovácsok közül Jurán József 140 százalékos normával dolgozik, ugyancsak 138 százalékot nyújt Vihari György fúróélesítő csoportja és Igy kiemelhetnék még sok mást I', aki 120—140 százalékos teljesítménnyel dolgozik. Meg kell azt Is emlftenem, hogy mindezen eredményeket még fokozni is tudnánk, ha nem szenvednénk gyakran anyaghiánvban, mert ez igen hátráltatja a munka menetét. Az Októberi Forradalom évfordulójára munkaversenyeket szerveztünk és régi szerszámokból újakat gyártottunk. Igv akarjuk bebizonyítani, hogy mindejit szívesen megteszünk termelésünk megsegítéséért és boldog hazánk felépítéséért. A béke jegyében folytatott munkaverseny jól végződött mondogatják is • bánya üzemi munkásai egyetértően, hogy minden kalapácsütéssei erősödik a béke. Meg van az egység a rozsnyói üzemi munkások közt és annál jobban kirínak sorainkból az olyan Kávaféle diktátori hajlamú funkcionáriusok, akik csak lassítják a munka jó menetét és ezért nincs is helyük köztünk. Ifj GALLÔ LÁSZLÓ munkáslevelező, Rozsnyóbánya. A szenei téglagyár nyersgvártásban már lúiteljesíti tervét Tavasszal rossz voit az időjárás és részben ez, főleg azonban az állandó munkaerőhiány okozta, hogy üzemünk meglehetősen elmaradt a terv teljesítésében. Augusztus hónapbajn például még csak 93 százalékot ért el a nyersgyártásban, ugyanakkor a készárú gyártásában meghaladta a száz százalékot. Üzemünk dolgozóinak minden erőt latba kellett vetniök, hogy behozzák az elmaradást és ez sikerült is. Október 18-án üzemünk már elérte a százszázalékot és ezt azóta már túl is teljesítette. Az égetett téglánál eddig 106 százalékos évi tervteljesítést értünk el és így a nyugatszlovákiai téglagyárak versenyének táblázatán a második helyen állunk. Ki kell emelnünk Halász Ferenc elvtársat, aki jő munkájával kiérdemelte a nyugatszlovákiai tégla, gyárak egyéni munkaversenyében a második helyet, A szenei téglagyár dolgozói a terv túlteljesítésével és jó termelési eredményeikkel hozzájárulnak szocialista hazánk mielőbbi felépítéséhez és azt a béketábor egyik erős bástyájává teszik. JURICSEK ISTVÁN munkáslevelező, Szene. Ülésezett Losoncon a járási békevédő bizottság A járási békevédő bizottság vezetőségét fontos napirendi programmal hívták össze, mert hiszen nincs is fontosabb kérdés, mint a béke szent ügyének megtárgyalása. Gyorsan és jól kell dolgoznunk a béke ügyének érdekében, mert az amerikai imperialisták egyre gyújtogatják a háborús tüzeket, és a fegyverek minden fajtájával gyilkolják, sortüzekkel pusztítják a szabadságukért síkra szállókat. Az imperialisták a provokatőrök seregeit állítják szolgálatukba*, akik a békeszerető polgárok egységét szeretnék szétforgácsolni. Rémhírterjesztéssel iparkodnak befurakodni a békés családokba és megrémíteni a hiszékeny embereket. Nem átallanak 74-75 éves megrokkant néniket sem ijesztgetni. Aljas rágalmazásokkal és hazugságokkal igyekeznek a jellemtelen bujtogatók nyugtalanítani a közhangulatot. De jellemző, hogy ma már az öreg emberek nagyrésze sem hisz nekik, hiszen saját bőrükön tapasztalták ezek az öregek, hogy a kapitalista rendszer csak kizsákmányolta^ kifacsart citromként eldobta őket és amikor már nem bírtak a tőkés rendszer urainak hasznot hajtani, mehettek koldulni az utcára. Az öregek is látják, hogy ma a népi demokrácia biztosítja számukra a nyugalmas, békés életet. A reakció tehetetlen dühében, hogy mindenük kudarcot vall, veszett kutyához hasonlóan habzó szájjal vicsorog, látva a béketábor növekedését és egyre nagyobb eredményeit. Mi, a losonci járás békevédői sem ülhetünk karba tett kézzel. Megmondjuk nyíltan a sajtón keresztül, hogy nem fogunk tétlenül ülni, mert ezzel a legnagyobb hibát követnénk el. Kötelez bennünket erre öntudatunk és dolgozó népünk iránt érzett felelősségünk. Kötelességünk lelkiismeretesen résztvenni a békevédő bizottság ülésein, hogy pontosan tudjuk követni és ellenőrizni a békeharccal kapcsolatos eseményeket. VIRÁG GÉZA munkáslevelező, Losonc. Boldog vagyok, hogy beléphetek a CSElVíADOK-ba Karlove Vary mellett dolgozom mint bányász. Mult vasárnap délután nagyon kellemes meglepetés ért. Magyar elvtársnőim meghívására elmentem velük Karlove Varyba, ahol a kultúrházban magyar kultúrelőadás műsorát készítették elő. Kedves elvtársak, én bizony oly jól éreztem magam a kultúrmunkások közt, hogy én is jelentkeztem tagnak és kértem, hogy adjanak nekem is valami szerepet a műsorban. Kiss elytárs, az újonnan megalakult CSEMADOK helyi csoport titkára örömmel válaszolta, hogy szívesen veszi, h? bekapcsolódom munkájukba és nekem ettől a szívem körül olyan jó meleg érzésem támadt. Az itteni magyarok mind lelkesen csoportosulnak a megalakult kultúrkörbe. Nem is csoda, hiszen tanulhatnak és szórakozhatnak itt saját anyanyelvükön, van könyvtár, sakk és zene is. Megígérem, hogy további leveleimben bőven fogok Imi a kultúrcsopo.t működéséről és addig is maradok bányászköszöntéssel. KOSA KAROLY, Stará Role. HM e^ hiba,? Somorján a sarki Vesnában az áru megérkezése napján gyakori eset, hogy a vásárlók sorban állnak. Ilyenkor előfordul, hogy mire a vevő bejut az üzletbe és kéri a polcokon kiszemelt árut, az elárusítónők rövid súgás-búgás után azt válaszolják, hogy „az már el van adva." Nem hinném, hogy a vevő, kifizetett árút visszatétesse a pultra, vagy ha igen, akkor miért hiányzik ott a kifizetést Igazoló szelvény ? Nem fér kétség ahhoz, hogy az ilyen „már eladott" árú a kiszolgálónők valamelyik ismerőse, protekciósa részére lett félretéve, aki talán még nem érkezett meg. A kiszolgálóasztal alá tenni az árut kicsit veszélyes, mert az esetleges ellenőrzés esetén ez rossz benyomást keltene. Igy aztán az elárusítónők rákényszerülnek az árut kitenni a vevők szeme elé. Az elárusítónők megfeledkeznek arról, hogy a textilipar nem a kiválasztottak, hanem a dolgozó tömegek részére termel és azok a textilipari munkások, akik egyre fokozzák termelési eredményeiket nem a „protekciós herékért", hanem dolgozó társaik életszínvonalának emeléséért és a békéért szállnak harcba fokozott munkájukkal. SZÓ Reméljük, hogy a kritika Írója legközelebbi levelében már arról számolhat be, hogy a somorjai sarki Vesnában — csakúgy mint a többi elárusítóhelyein — az elárusító személyzet megszívleli a dolgozók igényeit és panaszait.