Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-16 / 269. szám, péntek

12 — UJSZ0 r Élelmiszer jegyekért jajveszékelt a kulák a padlásán viszont egerek lakmároztak

v az eldugott húsból 1951 november 16 Az elmúlt napokban Tornaiján az egyik Jednota üzlet kirakata előtt nagy tömeg ember állt s igyekeztek minél közelebb jutni a kirakat ablakához. Vájjon mi lehet az, hogy az emberek mind látni akarják ? ... A kirakatban egész halom füstöltszalonna, oldalas, kolbász és hasonló húsdarabok voltak közszemlére kitéve, az ablaküvegen pedig egy mogorva arcú, szürősszemü embernek a fényképe volt láthatd. — Bitang egy ember volt ez az Ondrej Géza egész életében, — mondja az egyik asszony. — Mindig sírt és panaszkodott, hogy nics mit enni — feleli egy másik. — A sok szalonnát meg rejtegette. — A szalmába volt elrejtve és az egerek meg a patkányok lakomáztak belőle, de húskontingensét nem adta be a gazember, — teszi hozzá egy kék szerelöruhás férfi. Mindenki utálattal és gyűlölettel beszélt Ondrej Géza szabotáló kulákról. Nézzük csak meg közelebbről, hogy ki is volt ez a semmire való kulák, aki ahelyett, hogy a húst és egyéb terményeit a közellátás részére beadta volna, inkább elrejtette azért, hogy a dolgozó nép ezzel is kevesebb húshoz jusson. Ondrej Géza 10 évvel ezelőtt került Gömörpanyit községbe s ott vásárolt egy birtokot a község határában. Ondrej Géza úgy élt a birtokon, akár Marci Hevesen. Aratás után annyi gabonát hordott be szérűjébe, amennyi neki tetszett. Persze, a sok lopott jószágból és egyéb huncutságból nagyon jól ment a dolga Ondrej ,, úrnak". A cselédei dolgoztak, őkelme pedig egyik kocsmából a másikba járt s a kulák kollegáival meg-megtárgyalták a politika állását s mindig arról álmodoztak, ahogy Ondrej az embereinek is szokta mondani, hogy már csak napok kérdése és kitör a harmadik világháború. Megint csak miénk lesz a „világ", jelszóval búcsúztak egymástól. Az elvetemült kulák arra nem is gondolt, hogy az örült kapitalisták az Amerika Hangjának hullámain keresztül a világba kürtölik az új háborút, de belül gyáva félelem uralkodik bennük s ezek az emberek bizonyára aludni sem tudnak nyugodtan, ha arra gondolnak, hogy a hatalmas béketábor szilárd békeharca ellen mit sem ér a háborús uszítás. Elszámította magát Ondrej úr abban a reményében, hogy jönnek az amerikaiak és valószínű ebben a nagy örömében feledkezett meg a kötelességeiről is. Hogy neki kötelességei vannak a nép államával szemben, arról hallani sem akart. Ha valamit be keüett szolgáltatni, gabonát vagy pedig a húskontingfensét, mindig csak azzal válaszolt: „Megnyúztatok m£r végkép, hisz lassan már magamnak sem lesz mit enni". Kontingensét mult évben sem teljesiteite s amikor 30 ezer korona büntetést kapott, majdnem sírva panaszkodott az egyik gömörpanyiti gazdának, hogy öt már teljesen tönkre akarják tenni. Mi lesz velünk, ha tovább így lesz, éhenhaíunk, hajtogatta akárhányszor ha valakivel beszélt. Igen, Ondrej kulák úrnak nem volt mit ennie, amikor nővérével együtt 84 hektár ' öldön gazdálkodott, amiből 32 hektár szántóföld. El is hisszük szegény kuláknak, hogy tényleg nem volt mit ennie, ha a fiistölthúst meg a szalonnát a szalmában az egerekkel és a patkányokkal etette meg. A húskontingensre így persze nem jutott. Abból idáig még csak 179 kg-ot adott le, pedig beadási kötelezettsége 2000 kg-on felül lett volna. A szalma között pedig ott romloU el 50 kg szalonna, 60 kg füstölthús és 60 szál kolbász. A spekuláns kuláknál a padláson ment tönkre a sok hús és szalonna, de nővérét állandóan a Nemzeti Bizottságra hajszolta, hogy neki hús és zsírjegyre van szüksége, hisz a múltban az „utolsó" hízódisznót is le kellett adni kontingens fejében, úgyhogy saját részére nem is maradt. Nővére, Ondrej Ilona nem egyszer jajveszékelve panaszkodott a járási pártbizottságon, hogy ha nem kapnak élelmiszerjegyet, éhenhalnak. Igy akarta a két kuláktestvér félrevezetni a dolgozó népet. Valamilyen ütonmódon a kuláknak ahhoz képest, hogy 35 hektár szántón gazdálkodott, aránylag alacsony volt a kontingense. De még cséplési tervét, s a „nagyeszű" kuláknak most már bizonyosan elment a kedve a jő karácsonyi cséplési áldomástól. A kukoricát sem tudta beadni, szerinte nem termett. Ebben is elérte a végzet. A földműves raktárszövetkezet két alkalmazottja, Mar gic és Német elmentek a kiskirályoskodó „éhező kulákhoz", hogy egy kicsit elbeszélgessenek vele a kukoricabeadás ügyébein. A kulák első szava az volt, hogy neki csak az a kukoricája van, amit a csalamádéról szedett le, s „azt már mégse adhatom be, mit szólnának gyönyörű kukorica volt, ami körülbelül 10 mázsát tett ki. A többi kukoricája a szénába volt elrejtve Ettől a perctől kezdve a kuláknak befellegzett és vége lett az egerek és a patkányok lakomájának. A további vizsgálat folyamán a 80 : kereszt kalászos gabonán kívül — j amelyből 30 mázsa szemes gabonát ! csépeltek ki — 100 kg búzát, 160 j kg rozsot, 150 kg árpát találtak elrejtve a szalma alá. Nagy súlyt fektetett Ondrej úr a birkatenyésztésre is. Ez most a legjobb üzlet, mondogatta. A birkar gyapjút sohasem tudta beszolgáltati ni teljes egészében, hogy több jussom a feketézésre. Padlásán 41 kg finom gyapjút rejtegetett 10 darab birkabőrben. Az már ismeretes, hogy a kulák uraknak a munka nem ízlik. OnI drej úr is félt, hogy feltörik a keze, ha dolgozni fog a földeken. Három szolgát alkalmazott gazdaságában. Szegény emberek dolgoztak állatok módjára azért, hogy a kulák kosztolta őket, néha pedig az ő rongyaiból odadobott valamit, amit ö ,,ruházatnak" mondott. Az éjjeli szállása is ezeknek az emj bereknek egy barlangszerü düledező , épületben volt. » Deszkákból Ssszetákolt ágyak és rongydarabok a tanúi, hogy mennyire becsülte a kulák az embereit. Fizdös András volt a kulák egyik | kocsisa. Kérgeskezü s a munkával agyonhajszolt ember, már túl van hatvanon s látszik rajta az a sok | nyomor, szenvedés, melyet a ke' gyetlen, szívtelen, lelketlen kulákIlyen „kicsi húskészlet" mellett állindóan jegyekért jajveszékelt a kulák, mert mint mondotta, ha nem kapnak húsjegyet, akkor éhen halnak így sem teljesítette gabonabeadási kötelezettségét. Búzából 38 mázsa helyett csak 13 mázsát, rozsból 34 mázsa helyett 11 mázsát adott be. Árpából, zabból s a többi terményekből pedig egy dekát sem volt hajlandó a mi ,,éhező kulákunk" beadni azzal az indokolással, hogy ami neki termett, arra szüksége van az állatok neveléséhez. Az agyafúrt eszű kulák ugyan gondolt arra is, hogy így még sem lesz rendben a szénája, hanem szolgáltatja be a gabonát. Arra is gondolt, hogyha „esetleg" mégis megnéznék a padlást vagy a magtárt az emberek, hogy ilyen csenevész kukoricám termett", mondotta szerényen. — Olyan ártatlan pofát vágott, mint egy szelíd bárány, — mondja Német András, a földműves raktárszövetkezet egyik alkalmazottja, — s az első benyomásunk az volt, hogy ez az ember nem tudna ártani még a légynek sem. Még ö maga ajánlotta, hogy csak nézzük meg a padlást, hogyha nem hisszük, hogy ilyen apró a kukoricája. A padlásfeljárat a kocsiszínben volt. Nekem az első pillantásra gyanús volt. nál kellett kiállnia. Hallgatag, csöndes ember. A szót nagyon nehéz belőle kihúzni s alig akar valamit gazdájáról beszélni. De amikor megnyugtatjuk, hogy a gazdájánál már úgysem fog sohase dolgozni, megered a szó belőle. — Ha ruhát, vagy lábbelit kértünk a gazdától, mindig azt felelte: Lesz minden karácsonyra. Eljött a karácsony akkor megint húsvétra Ígért. Több esetben már megígértem neki, felmondok s elmegyeli a panyiti szövetkezetbe kocsisnak. Sokszor fájt a szívem, amikor a szövetkezet tagjaival összejöttem a elmondották, hogy milyen szépen keresnek. Pénzt is, gabonát is kapnak a munkájuk után. De ha ezt Ondrej úrnak elmondtam, mindig azzal fenyegetett, hogyha Jönnek az amerikaiak, minden szövetkezeti tagot fel fognak akasztani. S mivel senkim nem volt, még azzal ls fenyegetett, hogy a szövetkezeti tagoknak maguknak sincs mit enni, tehát hol fogok én kosztolódni. A ravasz kulák értette a mesterségét, azonkívül, hogy elrejtegette a húst és egyéb terményeit, még a szövetkezet ellen is állandóan uszított. Hazugságaival és fenyegetéseivel magánál tudta tartani és félrevezetni a cselédeket is. Ma már Fizdös András a gömörpanyiti Egységes Földműves Szö. vetkezetben dolgozik. Boldogan meséli, hogy ezentúl nem kell máŕ a kuláknál dolgozni kegyelemkenyérért, mert ő is megkapja a jutalmát a munkaegységek után s az ennivaló is biztosítva van, mert a szövetkezeti tagok, vállalták, hogy addig míg ö is megkapja a munkaegységek után a természetbeni járandóságot, f elvi ál tv a fogják öt kosztolni. MÉRV FERENC. Deszkákból összetákolt ágy és rongydarabok a tanúi, hogy mennyire „becsülte" kulák cselédjeit. ne találhassanak nála gabonát. Csak I arra nem gondolt ,,szegény" fejével, hogy akármennyire is spekulál, egyszer mégis lesújt rá a dolgozó nép kemény ökle, mint ahogy ez be is következett s így kulák úrnak füstbe ment a terve. A kulak terve az volt, hogy nem csépel el minden gabonát, hanem elrakja a pajta padlásán kévéstől a szénába, a cselédek majd a hosszú téli estéken elcsépelik, gondolta magában és biztosan számított arra, hogy karácsony táján végez a csépléssel s lesz búza elég, amit majd elfeketézhet. Igy is kezdte és 80 kereszt gabonát rakott el a pajta padlásán a széna közé. Csakhogy jöttek^ a földműves raktárszövetkezet emberei és elrontották a mi kulák urainknak hogy miért van itt szalmával megrakott szekér. Ügy latszik Ondrej eltalálta gondolatomat s előzékenyen felvilágosított, hogy mindig ide készítik a szalmát a cselédek, hogyha esetleg esik az eső, akkor is száraz szalmát tehessenek az állatok alá. Közben felmentünk a padlásra. Nem hazudott a mi kulákunk, mert tényleg apró és csenevész kukorica volt a padláson csak az volt a nagy baj, hogy az apró csenevész kukoricacsövek között nagyobb csövek is akadtak. Mindjárt arra gondoltunk, hogy itt valahol van szép kukorica is. Nem is tévedtünk. Mert ahogy a padlásról lejöttünk, egy óvatlan pillanatban megnéztem, hogy mi van a szalma alatt s majd hanyatt estünk meglepetésünkben, mert & szekéren Példaképünk a szovjet testnevelés A testnevelés kultúrája — elsőrendű fontosságú országos ägy A kapitalista országokban a testnevelés lényege elvileg más és szemben áll a szovjet testnevelés lényegével. A kapitalista országokban a testnevelést a burzsoázia osztály szolgálatára állították be, a dolgozók fokozottabb kizsákmányolását tűzték ki célként maguk elé. A kapitalista országokban a dolgozó tömegek testnevelésének szabad kifejlődése lehetetlen. A burzsoá társadalom uralko! dó osztálya a sportot az elnyomott és kizsákmányolt osztályok ideológiai, S fizikai és gazdasági elnyomására ! használja fel. A burzsoá államokban alkalmazott korszerű testnevelő- és Sportrendszerek a lakosság militarizálásának céljait szolgálják és igyekszenek elvonni a munkásságot az osztályharctól. Más a helyzet a mi országunkban, ahol a testedzés a Szovjetunió hatálmának megerősödését szolgáljál Csak hazánkban valósul meg az egész nép testnevelése, — ott ahol az emberiség történetében először épült fel egy új társadalom, amelyben megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása, ahol a dolgozók teljes jogú uraf az összes anyagi és szellemi javaknak, ahol az állam gondját viseli minden szovjet polgár lelki és testi fejlődésének. Még 1925-ben a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága határozatot hozott a testnevelés fejlesztéséről és ebben a rendeletben rámutatott arra, hogy a testnevelés ügyét nemcsak a fizikai nevelés és egészségápolás eszközeként kell felfogni, hanem úgyis, mint egyikét azoknak az eszközöknek, amelyek a rnunkások és parasztok széles tömegeit "a Párt és Szakszervezetek, valamint a Szovjetek köré tudja csoportosítani. A határozat megállapítja, hogy a testnevelés fejleszti az akaraterőt, kitartást és más értékes tulajdonságokat, amelyekre szükség van az ifjúság munkára és harcra való felkészülése céljából. Évről-évre nőtt azóta országunkban a testnevelés jelentősége. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának Elnöksége 1930 április 1-én kelt rendeletében hangsúlyozza, hogy... »a szovjet hatalom által foganatosított intézkedések között, amelyek az új embernek — a socializmus aktív építőjének és harcosának — nevelését célozzák, különös fontossága van a dolgozók testedzésének* — elelismerve ezáltal, hogy — .. .»a testnevelés ügye annak minden vonatkozásban elsőrendű, országos jelentőségű ügy ...« 1930-ban Sztálin elvtárs a XVL Pártkongresszuson tartott beszámolójában rámutatott arra, hogy minden feltétel meg van arra, hogy »egészséges, életvidám új munkásnemzedéket neveljünk fel. amely képes lesz a (Folytatjuk) HM

WK»HM

HWW

MW

WW»H

W

W>

»

mW

»W • A magyar férji és női tornászválogatott Gerában a Német Demokratikus Köztársaság válogatott tornászaival mérték össze tudásukat. A csapatversenyben Magyarország 350.90—» 341.85 pontarányban győzött. A találkozó végig sportszerű és magas szúw vonalú küzdelmet hozott. • A Német Demokratikus Köztársa• ság legjobb ökölvívói és birkózói Budapesten szerepelnek. A Német Demokratikus Köztársaság ökölvívói és birkózói, — mint azt Budapestről jelentik — e hét végén Budapesten szerepelnek. A német válogatottak valószínűleg ma csütörtökön érkeznek Budapestre. ra mm 47. HFTE Vítkovice Teplice Slávia ATK Dukla Karlin NV Bratislava Kovo Trnava Gottwaidov Elektra V. Textil Aš Lodenice VIII. AZNP Ml. Bol. Architektúra SVS SPN Ostr. N. Ves D. Ratiškovice OP Prostejov S. Pankrác KVS Brno COS Sparta CKD Dyn. Slavia TOS Olomouc Zbrojovka (box) OJ SZO. 8 csehszlovákiai- magvai dolgozók napilapja Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Bratislava. Jesenského 8 10 sz Telefon: szerkesztőséé 352-10 és 347 16. kiadóhivatal 262-77 Főés felelősszerkesztő Lőrlncz Gyula. Feladó és Iránvító postahivatal: Bratislava II Nvomia és kiadia a Pravda Nemzeti Vállalat Bratislava Kéziratokat nem adunk vissza Előfizetés 1 évre 540—, 7, évre 270—, Vj évre 135—. 1 hónaera 45— Kčs. A hetilap, (csütörtöki szám) elöfize* tése 1 évre 150—. <7» évre 75—, '/< évre 40- Kčs. A KÉPESKÖNYV előfizetése egv évre NFPNAPTAP ral együll 100 KÍS.