Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-02 / 258. szám, péntek

1 1951 november 2 UJSZG saságunkkal és szocializált termelésével szemben elfoglalnak, arra kényszerít bennünket, hogy gazdasági és kereskedelmi függőségünk alól a lehető legnagyobb mértékben felszabadítsuk magunkat. Jobban fel kell használnunk természeti gazdaságunk forrásait. Arra kell törekednünk, hogy saját területünkön a lehető legtöbb nyersanyagot termeljük ki, sokkal nagyobb mértékben ki kell fejleszteni és ki kell bővíteni nehéziparunkat é~t azon cikkek gyártását, amelyeknek tartós elhenyezését biztosítják nagy és hatalmas szövetségeseink, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi népi demokratikus köztársaságok, amelyek szoros szövetségben állnak velünk a béke védelmébe;}. (Taps.) Ezen okok miatt nem lehet közömbös nekünk, hogy termelésünk új növekedése ellenére a legfontosabb ágazatokban, a szén-, érc- és kőolajtermelésben, a kohó- és energetikai termelésben épúgy, mint a nehéz gépiparban és a gépkocsitermelésben az idén késlekedtünk és elmaradtunk. Jóllehet a mult évhez képest a termelés általában növekedett ezeken a szakaszokon is, a magasabb tervek nem teljesítése, amelyéknek teljesítését erre az évre feltételeztük, arra késztetnek bennünket, hogy idejében intézkedjünk, hogy behozzuk azt a néhány százalékos hiányt, amely a tervteljesítésben mutatkzozik. A legnagyobb és legsürgősebb probléma e mellett a munkaerők kérdése marad. Itt látható ismét a legjobban a különbség az első burzsoá köztársaság és kapitalista temelése, valamint népi demokratikus köztárs'aságunk és államosítot termelés között. Az első köztársaságban, jóllehet a kapitalista termelés a legjobban erősödött és a gazdasági konjunktúra a legmagasabb fokot érte el, a dolgozók egy pillanatra sem mentesültek a munkanélküliség fenyegető rémétől. Például szolgálhat számunkra az 1929-es év, amelyet általánosan a kapitalista konjunktúra betetőzésének mondottak a Csehszlovák Köztársaságban. Ebben az évben ennek ellenére hivatalosan 41.671 elhelyezetien munkaigérfylőt tartottak nyilván, nem számítva bele az idénymunkásokat. Ebben a legmagasabb konjunktúrájú évben ezzel egyidőben a raktárak túlzsúfoltak voltak, szaporodtak az eladatlan készletek és a munkaadók a munkások elbocsátásával és az alkalmazottak számának csökkentésével könnyítettek , magukon és a jövő válságra készültek fel. Ezzel szemben nálunk mennél jobban fejlődik a termelés, annál jobban növekedik egyúttal a fogyasztás is, annál inkább megnyilvánul a többtermelés szükségessége és ennek alapján több munkásnak foglalkoztatása. Ezért ebben az évben is összesen 115.306 új munkáeröt alkalmaztunk. Ebből a számból 60.238 volt a nők száma, tehát 52.2%. A nők beválnak a termelésben. Emellet, emlékezzetek, milyen harcot kellett vivnunk a nőknek a munkahelyekre való beosztásának lehetőségei miatt. Nemcsak a reakcióval, hanem munkáséivtársainíkal, a szakszervezetek tagjaival is harcolnunk kellett. A munkaerők hiánya leginkább a bányákban érint bennünket. A munkaerők tervének teljesítéséhez a bányákban még mindég 20 ezer dolgozóra van szükségünk. Ezt a hiányt, mint tudják, brigádosok kal pótoljuk. Ezek azonban nagyon hullámzó munkaerők. Az év kezdetétől augusztus végéig 20.561 munkaerő kapcsolódott be a bányászmunkába. Ugyanebben az időben azonban 18.552 munkaerő távozott a bányákból. Ez érthetően megnyilvánul a kitermelésben és a terv nemteljesitésében is. Ez a legsúlyosabban az osztravai köszéntermelésben tükröződött vissza. Ebben az évben, mint minden körzet részén, különösen Osztrava részén magas évi kitermelési tervet állapítottak meg. A terveket azért kell emelnünk, mert iparunk fejlődésével a szén és főleg a kokszszükséglet feltartózhatatlanul emelkedik. Az előirányzott termelési tervet nem teljesítették. Ez év szép tember végén a termelés 1,441.680 tonnával volt a tervezett termelésnél kevesebb. Magában az osztravai körzetben ez a hiány 1,294.430 ton nát tett ki. Ez a hiány súlyosan érinti termelésünket és egész közéletünket. A szénhiány »úlyosan nyomaszt mindnyájunkat Minden oldalról panaszok özönlenek. A termelésből és a polgári szektorból is Ez semmit sem használ, amikor másfélmillió tonna szén hiányzik, azt senki sem varázsolja elő sem jajgatással, sem szdtkozódással. Intézkedéseket kell tenni, hogy a hiányzó szenet kibányásszák. Ezt a szenet az embereknek kell kivájni ok és kitermelniök. A bányákban munkába kell állnia a hiányzó 20.000 állandó alkalmazottnak. Ha ezeket nem nyerjük meg, nem küzdjük le a szénnel járó bajokat Ezért elnézést kérek, ha a szénpanaszt érintő valamennyi levélre nem válaszo-tam. A fő gondoskodást arra a kérdésre kellett fordítani, hogy milyen intézkedéseket tegyünk, hogy a termelés hanyatlását megszüntessük. Ilyen intézkedéseket a kormány a Csehszlovákiai Kommunista Párt ösztönzésére és a Nemzeti Front valamennyi pártja és része támogatásával eszközöl. Ismerik a kormány határozatát az osztrava-karvini szénkörzetben végzendő intézkedésekről ? Az ottani termelés hanyatlása kivált, fájdalmas számunkra, mert majdnem 1.300.000 tonna kokszolható szénről van szó. Nem maradunk meg csupán a határozatnál. Osztravába küldjük a kormány tagjait is. A belügyminiszter kormánymeghatalmazotti funkciójában e hóňap kezdete óta állandóan Osztravában tartózkodik. A munkaerők miniszterének feladatul tüztíik ki, hogy minden áron gondoskodjék Osztrava részére a hiányzó munkaerőkről. Nem papíron és nem kimutatásban. A valóságban. Október 26-án jelentést kapok: „Tisztelt Elnök elvtárs! Engedd meg, hogy bejelentsem, hogy október 1-től tegnapig az OKD-ben 4995 brigádos lépett munkába. Ezzel az októberi toborzási feladatot túlhaladtuk, amely 4855 új munkaerő megnyerését tűzte ki. Üdvözlettel: Havelka." Nem elegendő csak munkaerőket felhajtani és Osztravába küldeni. Azokat ott ls kell tartani. A mi határokon túli kapitalista „barátaink" ''azt gondolják, hogy ez csak (erőszakkal és rendőri segítséggel lehet. Nem tudnak ugyanis mást, mint kényszerítő módszereket elképzelni az embereknek a munkában való megtartására. Vagy a munkanélküliséggel és éhséggel való fenyegetés vagy rendőr. Ezek voltak a régi kapitalista módszerek nálunk is az első Köztársaságban. A mi számunkra ezek a módszerek, amelyek az első Köztársaságban is érvényesültek, régen megszűntek létezni. Osztravába munkaerőügyi miniszter megy, valamint az állami ellenőrzés minisztere, hogy ellenőrizzék, hogyan gondoskodtak a brigádosokról Osztravában. Az ellenőrzés eredménye a kormányhatározat amelyet ma hirdettek ki. Nem lesoda, hogy a brigádosok otthagyták Osztiravát. Nyomorúságosan gondoskodtak róluk. Nem elegendő az embernek csak kereseti lehetőséget nyújtani. Ez-elég volt a kapitalista társadalomban. Ma a munkás azt kiviánja, hogy gondoskodjanak róla egészségi és kulturális téren is. Nem fogom önöket feltartani annak előszámlálásával, mi van a kormányhatározatban arra vonatkozólag, amit Osztraván be kell rendezni. Szomorú, hogy kormányhatározatnak kell meghatároznia, hogy a közös szálláson az alkalmazottaknak szüksége van például a szekrényeiken lakatra, hogy mindenki saját dolgait elzárhassa. Hogy az emberek ezreinek, akik családjaikkal elkülönülve élnek, lehetőségük legyen könyvet kikölcsönözniök, betekinteniük a könyvbe, felüdül niök sportolással stb. Szégyene a szakszervezetnek és egész sor kultúrintézeteknek, hivata lóknak stb.. hogy ilyen magától érte tődö dolgokkal Osztraván senki sem törődött. Erre külön küldöttséget kell kiküldeni személyesen a miniszterek kel. Egész sor olyan dologról beszélhetnék, melyet Osztraván el lehetett vol na intézni és amelyekkel meg lehetett volna akadályozni a fluktuációt, a munkaerők csökkentését, ami nem tör tént meg. Ez a jelenség nemcsak ott van, de egész sor más helyen is. N á lünk a termelés vezetői, a helyi és gyakran a kerületi szervek is csak új munkaerőszükségletről szoktak beszélni. Azt azonban, hogy ezekről gondoskodniok is kell, nem tekintik feladatuknak. Valamennyi intézkedés, amelyeket ma csinálunk, már régen megtörténhetett volna, hogyha nálunk mindenütt érvényesülne a szemelyes felelősség elve. Ha ilyen vagy olyan funkciód van, az kötelez téged erre vagy arra a felelősségre. Nálunk sajnos azonban még sok ember azt hiszt, hogy lehet funkciója, de kötelességének teljesítéséről nem kell gondoskodnia, mindenütt érvényesül az általános felelőtlenség szokása, hogy amikor a rendetlenséget megállapítják, ne lehessen megtalálni a bűnöst Ilyen viszonyokat nem tűrhetünk és nem tűrünk. Az ilyen elemeket eltávolítjuk. Hogy eltávolithassuk óket, átszervezést hajtottunk végre. _ Ezért szerveztük át a kormányt is, es a felelősséget jobban elosztottuk és meghatároztuk. A fődolog, ami a széntermelésnél különösen fontos, a teljesítmény emelése. A teljesítmény emelése nélkül a tervet nem teljesíthetjük. Rámutattam már néhányszor arra, hogy nálunk egyre csak félnek a teljesítmény emelésétál és nem bíznak abban, hogy magasabb teljesítményt elérni lehetséges. Ez a régi kapitalista gondolkodás maradványa. A kapitalista társadalomban a munkásokra és vájárokra a teljesítmény emelése mindig csapást jelentett. Akkor a teljesítmény emelése támadást jelentett a bérek ellen és a fizetések csökkentését, valamint a válság és munkanélküliség veszélyét jelentette. Sok munkás még tna is azt hiszi, hogy a teljesítmény emelése nálunk is ilyen károkkal járna. Az igazság ennek éppen ellenkezője. Erről az igazságról az embereket meg kell győzni. Ezért vannak politikai szervezeteink, az Egységes Nemzeti Arcvonal, a Szakszervezetek, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség. Nekik kell szemléltetően meggyőzni az embereket az új munkamódszerek szükségességéről. E célból szükséges, hogv a munkások közé menjünk, fenntartsuk a tömegekkel a kapcsolatot, ne szakad' junk el tőlük, velük együtt éljünk, ismerjük bajaikat és hibáikat és tudjunk rájuk idejében és helyesen reagálni. A kapitalisták uralkodhattak és keresztülvihették kizsákmányoló terveiket korbáccsal a rabszolgasorba döntött munkásosztállyal szemben. Nálunk nincsenek rabszolgák, a munkások gazdái üzemeiknek és munkahelyeiknek. Az ő együttműködésük, segítségük és támogatásuk nélkül mi jelentéktelen semmik vagyunk. A mi rendszerünk ereje a dolgozó tömegekkel való szoros együttműködésből ered és csak a dolgozó tömegék segítségével vettük be a. kapitalista jogtalanság bástyáit, és/törtünk útat az új szocialista társadalmi rend kiépítéséhez. Sokan vannak nálunk olyanok, akik azt hiszik, hogy amikor már a kapitalista reakció hatalmas erejét eltávolítottuk, és amikor már döntő tényezők vagyunk a kormányban és az államapparátusban, megfeledkezhetünk a tömegekkel való kapcsolatról. Ezért a tömegekkel való kapcsolatot és a közös munkát velük, lebecsülték. Osztrava vidékén Fuchs. Peši és a hozzájuk hasonlók céltudatosan dolgoztak, mert külföldi szolgálatban állva érdekük volt, hogy a munkás tömegeket, a szocializmus épitésénsk támaszát és alapját félrevezessék, meggyengítsék és megmételyezzék. Voltak mások, akik ezeknek politikáját butaságból vagy nemtörődömségből segítették. Ennek következményei Osztraván jelentkeztek. Jelentkeztek a széntermelés csökkenésében is; a vájárok kezdték elveszíteni a bizalmú kat. Végül kételkedtek abban, hogy ez vagy az helyes-e. Kell-e ezt csinálni vagy nem — kérdezték. És végül ezért nem érvényesültek az új mód szerek sem, nem fejlődött a technika az új módszerek úttörői, mint Miska és mások, követők nélkül maradtak és sem a szervezetek részéről, sem a szakszervezet részéről nem részesültek támogatásban. Ilyen állapotot a termelésben nem lehet tűrni. Sem Osztravában, sem másutt. Mi ezzel végzünk. Az alapot ehhez már leraktuk. Osztravában a szén termelése emelkedik. E hét első napjaiban már naponta több mint 8.000 tonna emelkedést értünk el. Ez már több mint 20 százalékos többletet jelent a csökkenés időszakával szemben. Hiszem, hogy a termelés emelkedő irányzata nem áll meg, hogy a vájárok, technikusok, mérnökök, valamint az üzemvezetők, és a kerületi- üzemi és helyi szervek, akár államiak, akár a Nemzeti Arcvonal szervéi, a Szakszervfezetek, Ifjúsági Szövetség, stb. minden erejükkel törekedni fognak erre és következetesen teljesíteni fogják kötelességüket és fenntartják a dolgozó bányásztömegekkel a kapcsolatot Az osztravai vájárok harcoltak a szocializmusért és ebben a harcban nagy áldozatokat hoztak. Hiszem, hogy végre is felemelik a teljesítményt, teljesítik a tervet, és szocialista termelésünknek annyi szenet adnak, amennyire szükség van ahhoz, hogy nagy békés feladatait teljesítse (Viharos taps) Osztrava maga is várja a szenet. A második Vitkovicét építi, a Gottwald-kohókat Kuncsicében. Már a következő év januárjában be kell gyújtani az első magaskemencét. Nem adhatna iparunknak új vért, ha nem lenne szén. Kuncsicében éppenúgv mint Osztraván voltak nehézségeink. A nagy szocialista építés valamenynyi gyermekbetegségén átestünk. Ez év tavaszán az építés helyzete reménytelennek látszott. A határidőket nem tartották be. A kohók munkásai és a

i építők között béka-egér harc folyt. A munkaidőt nem tartották he. A brigádosok jöttek-mentek. Nem vott részükre elkészítve sem lakás, sem munka, habár a tervek hónapos késést mutattak. A mesterek és az építkezéseit vezetői az építkezésen napokig nem jelentek meg. Sokan kezdtek már Kunesice fölött pálcát törni és zúgolódni. Menjetek, nézzétek meg a Gottwald kohókat ma. Naponta, mint eső után a- gombai, nánek ott ma ki a nagy épületek. A kohászati és építkezési dolgozók vetélkednek a nehézségek leküzdésében. Túlteljesítik és meg' döntik a régi normákat. Behozzák ai elkésett terminusokat. Azok a mun kálatok, amelyek azelőtt nem mozdultak helyből, ma rekordidőben fejeződnek be. Valarnqpnyi alkalmazottat kezdve a bigádosokt^rl és építőktől mesterektől, szerelőktől a technikusokig, magával ragad ma a lelkesflő munka. A lelkes munka élén ifjúságunk áll Van itt néhányezer fiú és leány az egész köztársaság területéről. Öröm közéjük jönni. Látni, hogyan birkóznak meg az akadályokkal és nehézségekkel. Nincs rózsákból vetve ágvuk Ök és az öregebb munkások és kőművesek, ácsok és szerelők, akik a köztársaság különféle területeiről jönnek ide,-sok akadályt küzdenek le és sok áldozatot hoznak. Ne csodálkozzatok, hogy fel voltak háborodva, amikor látták, hogy az általuk hozott, á ldoza tok nincsenek elisnferve, • hogy az épjtkezésen nincs rend, nincs vezetés, nincs terv és nincs meg annak tuda ta. hogy tulajdonképpen mit kell csinálni. Ezen a vasárnapon voltam az építkezésen. Az alkalmazottak ezrei. között, azok között, akiknek rabszolgaságát és örömtelen életét naponta világgá kürtöli a külföldi rádió. Rögtön világosan látja az ember, hogy a burzsoázia és mai vezetői, az emigráns árulók, milyen távol álltak népünk gondolkodásától. Sohasem éltek vele és nem ér tették meg. Ezért kudarcot kellett vallaniok.~—München idején és februárban is. Mindig rossz kártyára raktak és veszítettek. A háborús usztíók kártyáján is veszítenek majd, amelyre utolsó pillanatban, mint valami hazárdfjátékos, akinek már nincs mit vesztenie mindent rátettek. Az 6 kártyájuk nem nyerhet. Nemzetünk és dolgozó népe; bebizonyítja ezt, nekik. Bebizonyítja nekik különösen új ifjúságunk. Kérdezzétek meg Kuncsicén a fiúkat és leányokat, milyen régen vannak brigádmunkán és mikor telik le az idejük. Egyik így felel: október végén, a másik november közepén, stb. fis mikor mentek haza? Haza elnök elvtárs? Majd ha folyik az első vas. Az új évben. És ez meglesz! (Viharos hosszantartó taps.) Az ifjúság ebben hisz. Ugy mint ahogy hisz az új életben, a békében, a boldogabb jövőben, és a szocializmus végső győzelmében hazánkban. Ugy tűnhetne íei egyeseknek, hogy előadásomban mellékvágányra tértem. Nem, barátaim. Nem volt szándékom és célom valamilyen hivatalos kormányjelentést tenni. « Arra gondoltam — a kormány mai átszervezése után és tekintettel a gazdasági és közétettünk teréa végrehajtott átszervezési intézkedések egész sorára, amelyek most vannak folyamatban, — hogy elérjük eéiunkat, amelyet kitűztünk, beszéljek sikereinkről, hiányosságainkról és ne. hézségeinkről, amelyek nálunk a szocializmus építését kísérik. Hiábavaló a nehézségeket elhallgatni. Az emberek ismerik őket, gyakran saját testükön érzik és ezért nyíltan meg kell mondani, miért vannak ezek a nehézségek, mik az okozóik és miért nem lehet előlük kitérni, vagy \iegkerülni őket Közbén a nii nagy tanítónk és barátunk, Sztálin generalisszimusz beszédére gondoltam, amelyet 1935ben morgott és amelyben azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyek, kel mi ma foglalkozunk, azzal a kérdéssel, mi legyen a szocializmus építésének az alapja, é« hogyan tehet a szocializmust nemcsak kiépíteni, hanem megtartani és megvédeni is. Sztálin elvtárs »kkor ezt mondtar » Voltak nálumk elvtársak, akik megijedtek a nehézségektől és meghátrálásra akarták bírni a Pártot. Azt »iondták: mit ér nekünk a ti iparosítások -és kollektivizációtok, mit érnek nekünk a gépek, kohók, traktorok, kombájnok és automobilok ? Adjatok inkább több textilt, vásároljatok több nyersanyagot a napi szükségleti cikkek gyártására és adjatok a lakosságnak több olyan apróságot, amely kellemessé teszi az ember életét. Az ipar kiépítése a ml elmaradottságunk mellett, még ho*. zá eisöosztályü ipar kiépítése veszélyes ábránd. Lehetett volna iga2 a legszigorúbb gazdaságossággal szerzett 3 milliárd rubel értékű ideg«n valutát, amit iparunk építésére fordítottunk — nyersanyag behoizatalára fordítani és kifejleszteni a napi szükségleti cikkek termelését. Bz is valamilyen itervc. De ilyen >terv« mellett nem lenn-e sem kohászatunk, sem gépéswe. tünk, sem traktoraink és automobil, jain-k, sem légierőnk é» tankjaink. Az idegen ellenséggel szemben fegyvertelenek lennénk. Aláástuk Volta a MocMlizmua alapjait orsaégunkban.; A hazai és külföldi burzsoázia fogságában találtuk volna magún, kat. -Világos, hogy a két terv között választanunk kellett: a meghátrálás terve között, amely a szocializmus vereségéhez vezetett és oda kellett vezetnie, és az előretörés terve kőzött, amely míhtahogy már tudjátok, hazánkban . a szocializmus győzelméhez vezetett. Az előretörés tervét választottuk és a lenini úton haladtunk előre, félrelökve azokat az, elvtársakat és az olyan embereket, akik csak az orruk hegyéig láttak, de nem látták hazánk közeli jövőjét, a szocializmus jövőjét hazánkban." Ezzel az idéxettel gondolom, mindent megmondtam. Mi is nemcsak felépíteni akarjuk a szocializmust, de meg is tartani és veszély esetén megvédeni. (Viharos taps.) Ezért kell a kijelölt úton haladni. Fejleszteni és újjászervezni termelésünket. magasabb teljesítményűvé tenni és biztosítani minden szükséges nyersanyagot és mindenekelőtt a munkaerőket. Es munkaerőket szerezhetünk. Toborzásukat azonban tervszerűen kell megszervezni és nem kell itt sem visszarettennünk a nehézségektől. Mint példát csak a mi akciónkat, az adminisztratív erők áthelyezését a termelésbe hozom fel. Éveken át beszéltek 'már az első burzsoá köztársaságban az adminisztratív erők csökkentésének szükségéről és az adminisztratív apparátus túltengéséről. De semmit sem értek el és ezért sokan azt hitték, hogy er a csökkentés lehetetlen. Amikor a kormänyhatírozatot 77.Č00 adminisztratív erőnek a termelésbs való áthelyezéséről elfogadták, sokan voltak olyanok, akik kijelentették, hogy ebből megint semmi sem lest. Es lett. barátaim! A mai napig áthelyeztünk 72.772 alkalmazottat, azaz 93.89 százalékát. Kezeskedem róla, hogy a kitűzött időpontig, azaz 1951 végére, mind . a százszázalék meglesz. (Taps) Voltak hiányok és nehézségek. Vof(Folytatás s 4. ©Idaion.)