Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-14 / 242. szám, vasárnap

1951 október 13 O i Síi­Az Olaszországgal megkötött békeszerződés revízióját csak békés alapon lehet megejteni Jegyzékváltás a Szovjetunió és a nyugati nagyhatalmak között az olasz békeszerződés revíziójáról Szeptember 26-án az USA nagykö­vete, Kirk úr, valamint Nagy-Britannia ideiglenes ügyvivője Grey úr és Fran­ciaország ideiglenes ügyvivője Brion­val úr ellátogattak a Szovjetunió kü­lügyminisztériumába és átadták az USA, Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormányainak nyilatkozatát az Olaszországgal kötött békeszerződés revíziójáról. Október 11-én A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta Cummin urat, az ÜSA ideiglenes ügy­vivőjét, Grey urat, Nagy-Britannia ideiglenes ügyvivőjét és Brionval urat, Franciaország ideiglenes ügyvi­vőiét és átadta nekik a szovjet kor­mány válaszjegyzékét az USA, Nagy­Britannia, és Franciaország kormá­nyainak közös nyilatkozatára. Az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányai közös nyilatko­zatának szövegét, valamint a szovjet kormány válaszjegyzékének szövegét az alábbiakban közöljük: Az USA, Naly-Britaonia és Franciaország kormányainak nyiiatkozafa »Az Egyesült Államok, Franciaor­szág, és az Egyesült Királyság kor­mányai bizonyos időn • keresztül tár­gyaltak arról a kérdésről, hogyan le­het a szabad nemzetek közötti együtt­működés fejlődésének érdekében meg­oldani azt a problémát, amely az Olaszországgal kötött békeszerződés következtében merült fel. Az olasz nép kívánságára Olaszország, amely a háború utolsó időszakában lojálisán együttműködött a szövetségesekkel, mint velük együtt harcoló fél, demo­kratikus intézkedéseket újított fel. Az egyesült nemzetek szervezetének alap­okmánya szellemében Olaszország ál­landóan együttműködött más béke­szerető és demokratikus kormányokkal a szabad világ szolidaritása érdeké­ben Jóllehet Olaszországot három eset­ben a közgyűlésen szavazó tagálla­mok többsége támogatta, az igazság­talan vétó következtében a szerződés rendelkezései ellenére, valamint a charta ellenére még mindig nem vé­tetett fel az ENSz tagjai közé. Ezenkívül az Olaszországgal kötött békeszerződés szerint még állandóan érvényben vannak a közigazgatási hatáskörének korlátozására szolgáló intézkedések. Ezek a korlátozások nem felelnek már meg a jelenlegi helyzetnek, sem Olaszország helyzetének, amely a nemzetek demokratikus és békeszerető családjának aktív és egyenlő jogú tagja. Ezért mindhárom kormány ezennel kijelenti, hogy kész (ami Olaszoszág­hoz való egyéni viszonyát illeti és a harmadik fél jogainak prejudikációja nélkül) kedvezően mérlegelni az olasz kormány azon kérelmét, hogy szün­tessék meg a tartós korlátozás és a diszkrimináció, amelyek még máig fennállnak és amelyeket az esemé­nyek túlhaladtak, vagy pedig a jelen­legi helyzetben indokolatlanok, vagy pedig Olaszország önvédelmi képes­ségét érintik. Mindhárom kormány ezzel újból megerősíti azt az elhatározását, hogy minden téren arra törekedik, hogy biz­tosítja Olaszország tagságát az Egye­sült Nemzetek szervezetében. A három kormány reméli, hogv ez a nvilatkozat a békeszerződés többi aláíróinak legszélesebbkörfi egyetérté­sével találkozik és hogy készek lesz­nek ehhez hasonló lépéseket tenni* A szovfet kormány 1951 október 11-iki jeíyzéke »Az USA, Nagy-Británnia és Fran­ciaország kormányainak közös nyilat­kozatával kapcsolatban, amelyet az USA nagykövetsége szept. 26-án ter­jesztett a Szovjet külügyminisztérium elé és amelyben ezek a kormányok az Olaszországgal kötött békeszerződés revíziójának kérdését vetik fel, a szovjetkormány a következők kije­lentését tartja szükségesnek: £qii hrilwnu bílnös pfírtré(a Maübews Ridgway, az amerikai Romrcel Ridgway hadnagy úrnak 1917-ben, amikor az USA először vett reszt európai háborúban, az volt az elképzelése, hogy biztosabb do­log a vezérkari beosztás, mint a frontszolgálat. Sikerült is otthon­maradnia. A második világháború idején is biztos fedezékben ült; 19^2-ben már magasabb parancsnoki beosztásba került. Norman­diai »höstettéről« így emlékezett meg a Time cimü amerikai képes­lap: miután egyik tisztje óriási erőfeszítések árán partra szállt, Ridgway magához rendelte. A tiszt azt remélte, hogy a tábornok megdicséri. Ehelyett ráordított: t>Az istenfáját! Hol a sisakja?« Az ^ötvenhat éves fiú« (így becézik az amerikai lapok), akinek a normandiai nehéz hadmüveleteknél a sisak volt a fontos, 1950. decemberében a Koreában harcoló 8. amerikai hadsereg parancsnoki posztjára került. Természetesen legelőször a tartalékba helyezett csapatokat szemlélte meg. A vizenyős szemű, tömpeorrú tábornok derékszíjján két gránát lógott. A katonák nyomban, észrevették, hogy marcona külsejére hangsúlyozottan ügyel és ezért alig tudták arcukról letörölni a mosolyt. Akkoriban — írja a Time — már s>ve­szedelmes járványként lépett fel az az óhajtás, hogy menteni az irhát dél felé«. A marcona tábornok kiadta a parancsot: minden vissza­vonuló élőlényt ki kell irtani. t>A katonának gyilkolnia kell! — mon­dotta. Én kizárólag ezért jöttem idea. Ennek, az SS-gyilkOsokat is megszégyenítő telvnek* megfelelően úgy intézkedett, hogy a pán­célosok kötelesek kímélet nélkül halálra taposni tankjaikkal a tüs­kés drótkerítések mögé zárt védtelen koreai asszonyokat és gyer­mekeket. Visszavonulás közben nemcsak a városok és falvak százait gyújtatta fel, de tűzhalálba kiildt e a békés emberek ezreit. Ridg­way maga nevezte el ezeket a »fegyvertény eket t gyilkos hadműve­leteknek. Odahaza ünnepelte a halálgyárosok sajtója, amely felsőbb utasí­tásra napról napra írt róla népszerűsítő cikkeket, idézte »szellemes aforizmáit*. Az amerikai lapok szerint rendkívül szellemes például ez a mondás: »A háború olyan, mint a futballmeccs*. Aztán egy másik: »Korea n&m tetszik nekem, de azt sem szeretném, hogy meg. verten kerüljek el innen«. Stratégiáját Ridgway az egyik újságíró előtt ezekben foglalta össze: y>Területet és ingatlan-vagyónt szerez­ni ez itt a legfontosabb feladatCsak azt felejtette ki nyilatko­zatából, hogy ez felel meg az vameríkai életform.ának«. A Wall Streeten azzal alapította meg népszerűségét, hogy nem. a fronton aratott győzeleméiről küldözget jelentéseket, hAnem a meg­gyilkolt békés koreai asszonyok, gyermekek, aggok, valamint a fel­perzselt városok és falvak számáról. Nem lehet csodálni, hogy impe­rialista-monopolista gazdái öt állították Mac Arthur helyére. Leg­főbb parancsnoki minőségében igyekszik túlszárnyalni elődje gaz­tetteit. Az ö parancsára történt, hogy — amikor offenzívája kátyú­ba jutott, mérges gázbombákat és baktérium-fegyvereket vetettek harcba a koreai néphadsereg és a polgári lakosság ellen. Az 6 pa­rancsára történik az is, hogy a hadifoglyokat »különleges« sebesült, szállító hajókra terelik, ahol aztán szörnyű »kísérleteket« hajtanak végre rajtuk. Alcárcsak Mac Arthurnak, ennek az amerikai Rom.mel. nek is kedvelt szokása, hogy frissiben meggyilkolt koreai hazafiak egymásra dobált holtteste mellett fényképezteti le magát napóleoni pózban. Ez a véreskezű szadista hóhér szolgai módon hajtja végre a wa­shingtoni parancsokat, de módszerében túlszárnyalja a náci gyilko­sokat is. Hitvány alakjának árnyéka ártatlan emberek vérétől fel­ázott koreai földre vetődik. A szabadságáért és függetlenségéért hő­siesen harcoló koreai népnek, minden tisztességesen gondolkodó em­bernek gondja lesz rá, hogy az asszonyok, gyermekek, aggok hóhéra elnyerje méltó büntetését. I 1. Az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányai az Olaszoszág­gal kötött békeszerződés revíziójának kérdését előterjesztve, arra hivatkoz­nak, hogy ez a revízió »a szabad nem­zetek közötti együttműködés fejlődé­se* érdekében szükséges. Ez a kijelen­tés csupán a békeszerződés revíziója igazi céljainak elleplezésére szolgál. A tények azt mutatják, hogy a való­ságban nemcsak Olaszország más or­szágokkal való együttműködésének kifejlesztéséről van szó, hanem arról, hogy Olaszországot a támadó atlanti­tömb céljaira felhasználják és hogy e célból megszüntessék fegyveres erőinek a békeszerződésben megálla­pított korlátozására tett intézkedése­ket. A szovjet kormány már 1949 júliusi és szeptemberi jegyzékeiben figyel­meztette az USA kormányát, valamint Nagy-Británnia, Franciaország és Olaszország kormányait, hogy a tá­madó észak-atlanti "tömbbe való be­lépésével Olaszország olyan kötele­zettségeket vállal, amelyek összeegyez­hetetlenek a békeszerződéssel és olvan felelősség hárul reá, mint az említett kormánvokra. Az olasz kormány most nagy kiter­jedésű háborús előkészületek pro­grammját valósitjí meg és ezzel meg­sérti vállalt kötelezettségeit, amelyek a békeszerződésből következnek, az észak-atlant; tömb számára emberi erőket szállít, amit az olasz fegyveres erők vezetői nyíltan bevallanak. Így például 1950 októberében Marras tá­bornok, az olasz vezérkar főnöke, Washingtonban kijelentette, hogy Olaszország az atlanti szövetség ren­delkezésére bocsát olyan katonai erő­ket, amelyek legalább is megfelelnek a legnagyobb szárazföldi hatalmak erőinek éá hogy Olaszország Francia­országgal és Nyugat-Németországgal együtt olyan hatalom lett, amely a legnagyobb számú emberi erőt adja. Pacciardi olasz honvédelmi miniszter 1950 novemberében az United Press ügynökségi tudósítója előtt kijelen­tette, hogy az indo-kfnai háborúra való tekintettel, amelyet Franciaország vi­sel, nem hiszi, „hogy az a'tlanti-saö­vetség bármilyen más hatalma több hadosztályt állíthatna fel, mint Olasz­ország." Az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányai így az Olaszor­szággal kötött békeszerződés revízió­ját arra akarják felhasználni, hogy Olaszország területét, ember- és anyag­forrásait az észak-atlanti szövetség agresszív céljainak megvalósítására tegyék alkalmassá, ami megfelel az USA, Nagy-Britannia és Franciaor­szág agresszív politikája egész irány­zatának. Ennek a politikának nincs semmi köze az európai béke megőrzé­séhez, épp úgy, mint 6emmi köze sincs az olasz nép érdekeihez, amely még alig tért magához, azokból a szenvedésekből, amelyeket a második világháború okozott. Az ilyen politika Olaszországot és az olasz népet még nagyobb szenvedésekbe vinné, mint amelyeket Hitler és Mussolini politi­kája következtében elszenvedett. 2. Az USA, Nagy-Britann ;a és Fran­ciaország kormányainak nyilatkozata, továbbá azt az állítást tartalmazza, hogy biztosítani kell Olaszország tag­ként való felvételét az ENSz-be és emellett az egész dolgot úgy állítja be, hogy Olaszországnak az ENSz-be való fejvételét eddig az úgynevezett „vétó" alkalmazása akadályozta meg. Ez az állítás nem felel meg a va­lóságnak, mert a Szovjetunió sohasem tett ellenvetést Olaszországnak az ENSz tagjai közé való felvétele ellen, ugyanolyan feltételek mellett, mint a többi államok számára, amelyeknek erre törvényes -joguk van. Ha Olasz­országot még eddig nem vették fel az ENSz tagjai közé, ez kizárólag az USA, Nagy-Britannia és F ranciaország miatt történt, amelyek az ENSz-ben teljesen elfogadhatatlan álláspontot foglaltak el az új tagok felvételének kérdésében. 3. Amint ismeretes, a azovjetkor­mány már 1944 márciusában, még előbb, mint a többi országok, közvet­len egyenes kapcsolatokat vett fel Olaszországgal, kicserélte vefle képvi­selőit, amelyeknek diplomáciai statú­tumok volt. A szovjetkormány, azon óhajtól versttetve, hogy Olaszországot egyen­jogú államnak tekintse, kijelenti, hogy nincs semrrti kifogása sem az Olasz­országgal kötött békeszerződés reví­ziója ellen, a békeszerződés által meg­állapított korlátozósok revíziója és Olaszországnak az ENSz-be való fel­vétele ellen, azzal a feltétellel, hogy ugyanebben az időben revízió alá ke­rülnek a Bulgáriával, Magyarország­gal, Finnországfal és Romániával kö­tött békeszerződések, amely országok­nak a háború alatt ugyanolyan helyze­A szovjetnép nagy lelkesedéssel írja alá a Béke Világtanács felhívását Több mint ötmillió aláírás Moszk­vában és a moszkvai kerületben a Béke Világtanács felhívására bizo­nyítja a szovjetnép egységes béke­akaratát a békeharcban. A Béke Világtanács felhívására a moszkvai kerületben is hatalmas po­litikai aktivitást váltott ki a dolgo­zókból. A szovjetnép békeharcának kérdésével foglalkoznak a párt, a szakszervezetek, a komszomol és más tömegszervezetek. A béketéma áll előtérben az összes kulturális in­tézetekben is. A kultúrpalotákban, a munkásklubokban, a könyvtárakban, a vörös sarkokban műkedvelő és hi­vatásos művészegyüttesek lépnek fel békeprogrammal. Kiállításokat ren­deznek, amelyen bemutatják a béke­tábor érejének növekedését a Szov­jetunióban és a népi demokráciák országaiban. Moszkvában és a moszkvai kerü­letben 385.750 agitátor dolgozik. Az üzemekben, a kolhozokban, az inté­zetekben, a lakóházakban előadáso­kat rendeznek, megszervezik az új­ság- s az együttes irodalomolvasást arról, hogyan harcolnak a világ ösz­szes népei a békéért. A munkások az aláírások alkalmából konkrét kö­telezettségeket vállalnak. Sztahanov­brigádok ezrei és egész üzemek bé­kemüszakokat tartanak. A szovjet rádiókban minden nap örömteli hí­reket közölnek az új termelési si­kerekről. A moszkvai kerületi kol­hoz és szovhoz tagjai a mezőgazda­sági termelés állandó sikereiről szá­molhatnak be. Sikeresen teljesítik azokat a feladatokat, amelyekre a J. V. Sztálinnak írt levélben kötelezték magukat. A Moszkva és a moszkvai kerület lakóihoz hasonlóan a többi szövetsé­ges köztársaságok dolgozói is aláír­ják a Béke Világtanács felhívását. A moldvai nép gondolkozását igen egyszerűen fejezte ki Vaszilij Misev­ka kolhozos, amikor ezeket mondot­ta: „Az, aki fákat gondoz, az nem akar háborút. És vájjon az egész szovjetnép nem-e nagy kertész. Váj­jon hol nőnek másutt a világon ilyen erdők, mint nálunk. Hol építenek ilyen hatalmas csatornákat, mjnt ná­lunk ? Az egész országunk nem más, mint egy virágzó ültetvény. Mindent megteszünk, ami erőnktől telik, hogy megvédjük ezt az ültetvényt a há­ború erőivel szemben." Az öreg kertész szavait ismétli a 70 éves Alexandra Csernovova, aki­nek mind a kilenc gyermeke a nagy Honvédő Háború idején hősiesen védte hazájukat: — A békemunka — mondotta Alexandra Csernovova a felhívás aláírásakor — boldogságot hoz ne­künk. Mi anyák azt akarjuk, hogy gyermekeink építsenek, tanuljanak és alkossanak a béke és az emberi boldogság nevében. Az aláírások mil­lióival megvédjük a békét!" A Turkmén szovjet köztársaságban a történelmi dokumentumot a gya­pottermelök, az állattenyésztők, a naftaipari munkások, halászok és a Turkmén főcsatorna építői is aláír­ták. A kampány kezdete óta Ascha­badszkej kerület városaiban és fal­vaiban 650 gyűlést rendeztek, ame­lyen mintegy százezer ember vett részt. Iszlan Tojlev, a „Bolsevik" nevű kolhoz tagja, aki a szocialista munka kétszeres hőse, a kolhoz gyű­lésén ezeket mondotta: — A kolhozrendszer boldog életet biztosított nekünk és az áldozatkész munka dicsőséget hozott a kolhoznak és tagjainak. A mi kolhozunknak 28 szocialista munkahöse van és a kolhoztagok százait tüntették ki a munka hősének állami díjával és ér­mével. Számunkra, a szovjetemberek számára a béke szeretett hazánk vi­rágzását jelenti. Minden erőnket meg­feszítjük, hogy elhárítsuk az új há­ború veszélyét. A szovjetemberek és az összes bé­keszerető népek emlékezetében még élénken élnek a mult háború borzai­mai. Éppen ezért a szovjet dolgozók az imperialisták új világháborút ki­robbantó terveire hatalmas lelkese­déssel vesznek részt a Béke Világ­tanács felhívásának aláírásában az öt nagyhatalom közötti békeegyez­ményért. Az egész világ becsületes és haladószellemü emberei még szi­lárdabban csatlakoznak a Szovjetunió mellé, amely megmutatja az emberi­ségnek a tartós béke és a népek kö­zötti baráti együttműködés útját. Panmentienben találkoztak a koreai-kínai összekötő tisztek az Egyesűit Nemzetek haderőinek küldöttségével Az összekötő tisztek október 11-én, délelőtt 10 órakor találkoztak Pan­mentienben, hogy megbeszéljék a két küldöttség tárgyalásának folytatásá­val összefüggő kérdéseket. A találko­zón jelen voltak, a koreai-kínai kül­döttség részéről Csang Csun San ezre­des, Csaj Cseng Nen alezredes és Li Pjong 11 ezredes összekötő tisztek és az Egyesült Nemzetek haderőinek kül­döttsége részére! Murray ezredes. Edwards alezrede es Li Szu lung al­ezredes, összekötő tisztek. A megbeszélésen — mielőtt azt 12 óra 8 perckor félbeszakították — a két fél összekötő tisztjei lényegében meg­egyeztek az értekezlet színhelyének pontos megjelölésében, az értekezlet színhelyének közös és felelős védel­mére vonatkozó konkrét intézkedések­ben. a közlekedési lehetőségekre, va­lamint az értekezlet színhelyére vo­natkozó más kérdésekben, továbbá a tárgyalások folytatása esetére szüksé­ges ideiglenes megállapodások kérdé­sében. Ezért a koreai-kínai összekötő tisz­tek a délután 3 órakor folytatódó ér­tekezleten azt a konkrét javaslatot terjesztettek elő, hogy a két fél kül­döttsége folytassa a tárgyalást októ­ber 12-én délután 1 órakor. A másik fél összekötő tisztjei azonban továbbra is ragaszkodtak -a semleges övezet területének kiterjedésére vonatkozó kérdés, valamint más kérdések meg­vitatásához és visszautasították azt a I javaslatot, hogy a két fél küldöttsége október 12-én délután 1 órakor hala­déktalanul folytassa a tárgyalást. Ek­kor a koreai-kínai összekötő tisztek újból kérték, hogy a másik fél tanul­mányozza parancsnokainak október 9-i üzenetét és javasolták, hogy a két fél összekötő tisztjei október 12-én, délelőtt 10 órakor újból találkozzanak. Indiában felújították a sajtócenzurát Az indiai parlament hosszas és el­keseredett vita után olyan reakciós törvényt fogadott el, amely meg­akasztja az indiai sajtó szabad fejlő­dését. Ez a törvény a jelenlegi angol gyarmati törvényekből ered és azt je­lenti, hogy a sajtóügyekben különle­ges hatalommal rendelkezik majd a kormány. Az új sajtótörvény ellen a parla­mentben tiltakozó mozgalmat indítot­tak a demokratikus erők. Egész sereg képviselő bírálta a törvényt. Az egvik képviselő rámutatott a készülő tör­vény demokráciaellenes jellegére, egy másik pedig azt fejtegette, hogy a törvény a polgári szabadság elleni fenyegetés. Még az angol kormány sem alkalmazott a sajtó ellen ilyen rendszabályokat, mint az ú i készülő törvénv — jelentette ^ki Marihura Prasad Misra képviselő. tük volt, mint Olaszországnak, ezen­kívül azon feltétellel, hogy ezeket az államokat is felveszik az ENSz-be. Emellett a szovjetkormány úgy vé­li, hogy az Olaszországgal kötött bé­keszerződés revíziójának semmiképpen sem szabad megsértenie a béke meg­őrzésének ügyét és azt nem szabad felhasználni arra, hogy Olaszországot bevonják az észak-atlanti tömb táma­dó háborús terveibe. A szovjetkor­mány úgy véli, hogy az Olaszország­gal kötött békeszerződés revízióját a béke megszilárdításának érdekében és Olaszország valódi egyenjogúságá­nak és függetlensége biztosításának érdekében kell végrehajtani. Kétség­telen azonban, hogy Olaszország résztvétele a támadó észak-atlanti tömbben, teljesen ellenkezik a béke érdekeivel és Olaszországot a támadó háború útjára tereli. Emellett idegen katonai támaszpontok és idegen fegy­veres erők jelenléte Olaszország te­rületén nemcsak, hogy nem szilárdítja meg, hanem ellenkezőleg aláássa Olaszország egyenjogúságát é6 füg­getlenségét és függő országgá teszi. Erre való tekintettel a szovjet­kormány, amely a béke megőrzésének és megszilárdításának érdekeihez iga­zodik. kijelenti, hogy akkor egyezhet bele az Olaszországgal kö­tött békeszerződés revíziójába és a korlátozások megszüntetésébe, ha Olaszország kilép a támadó észak­atlanti tömbből és nem engedi meg, hogy területén idegen katonai támasz­pontok és fegyveres erők legyenek. Ugyanilyen jegyzékeket eszel egy­időben átadtad Nagy-Britannia ideig­lenes ügyvivőjének és Franciaország ideiglenes ügyvivőiének, azzal, hogy adják át kormányainak.

Next

/
Thumbnails
Contents