Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-14 / 242. szám, vasárnap

UJSZ0 1951 október 14 A kassai Vörös Hadsereg-üzemben jól beváltak az adminisztratívából átjött munkaerők Az iskolai dolgozók Klement Gottwald Köztársasági Elnökhöz intézett távirata A tágas, hatalmas műhelyekben élénk munka folyik. A gépek dübör- getés közben esetleg selejtet csinálgésétöl, a lemezek csengésétől az emberi beszédet nagyon nehéz megérteni. Villany forrasztok vakító fény kápráztatja el a szemet. A padlón hatalmas vasalkatrészek, vasrudak, lemezek fekszenek. Sietve ugrok félre a futódaru elől, amely egy félig kész alkatrészt szállit. Fiatal lány kezeli a gépet a magasban lévő kis fülkéből. Ügyesen irányítja az anyagot, pontosan a helyére, ahol már várják a munkások. Középkorú, szélesvállú ember dolgozik a közelben, Klein László. Egy hónapja, hogy Idekerült. Azelőtt hivatalban volt alkalmazva egy kassal üzemnél. Önként jött át a termelésbe. Érdeklődöm tőle, vállalt-e kötelezettséget a választervek szétírásánál. önérzetesen válaszol, miközben olajos kezét törülgeti egy piszkos rongydarabba. — Köteleztem magam arra, hogy 15 órai normámat 8 óra alatt teljesítem minden nap. Bár még nem régen dolgozom itt, de már nagyon jól betanultam a munkába. A választervezést nagyon helyeslem, mert előre tudjuk, menynyit kell elvégeznünk, hogy biztosítsuk a terv időelőtti teljesítését. Annál erösebb lesz hazánk s annál szilárdabb a béke, minél többet termelünk. Dolgoztam azelőtt a rozsnyói bányában is hat hónapig brigádmunkán. A második hónapban már élmunkáskönyvet kaptam. Sikerült eltávolítanunk a bányából azokat a reakciós elemeket, akik fékezték a szocialista munkaverseny kiszélesítését. Szitás elvtárs eredetileg kovácsmesterséget tanult, de aztán átképezte magát kon struktor szerelőnek Most a gépek összeszerelésénél dolgozik. Értékes kötelezettségeket vállalt az irányszámok túllépésénél. — Nyolc óra alatt 14 órai norma elvégzésére köteleztem magam — mondja Szitás elvtárs. — Ha az anyag előkészítésében nem lesz semmi zavar, akkor könnyen tudjuk teljesíteni feladatunkat és ezt a teljesítményt még emelhetjük is. Csinos fiatal lány kezeli az egyik fürészgépet, Bacsó Mária. A másik oldalon szintén két fiatal lány dolgozik. Bacsó Mária három hete jött a nehéziparba. Szülei nehezen engedték el, mert azt akarták, hogy továbbtanuljon, ns elégedjék meg a négy középiskola elvégzésével. — De én dolgozni akartam — mondja dicsekedve a fiatal lányka — s keresztülvittem azt, hogy dolgozni jöhessek. Tudom, milyen nagy szükség van a nehéziparban minden munkáskézre. — A munkám nem nehéz, könnyen el tudom végezni. Most még rezsiben dolgozom, de rövidesen akkordmunkára térek át. Húsz év körüli erős fiatalember lép hozzám. Mosolyogva nyújt kezet. Hatalmas marka van. Szinte attól félek, hogy összeroppantja kezemet. Bodnár Bélának hívják, az üzem munkaiskolájának a tanulója. Most előrajzolói munkát végez. Mutatja a kezében levő kicsinyített rajzot, ami után a vaslemezekre rajzolja az anyag mintáját. Közben még arra is van ideje, hogy magánúton elvégezze a középiskolai osztályokat. — Jövőre felső ipariskolába akarok menni — mondja a fiú. Tanulni fogok, mert minél többet tudok, annál jobb munkát végezhetek. Mérnök szeretnék lenni. Erre most meg van minden lehetőségem. Régen aligha gondolhatott ilyen merészet egyszerű munkásember gyermeke. De ma már mindenki tanulhat, ald csalt akar s fejlődhet. Szocialista hazánk minden segítséget megad a dolgozóknak a továbbtanulásra. Jancskó elvtárs faluról került az üzembe. Földmüveléssel foglalkozott, de a mellett eljárt az erdőbe fát vágni. Nem elégítette ki ez a munka, úgy érezte, felelösebb, hasznosabb munkát is el tudna végezni. Ezért 9ött a nehéziparba. — Négy hónapig voltam kurzuson — meséli Jancskó. — Kitanultam a szerelő-lakatos mesterséget. Bizony ezt a mankát a favágással nem lehet összehasonlítani. A műhely munkaellenőre pár hónappal előbb még pincér volt a kassai Slovan-vendéglöben. Négy hónapig tanult Nagyszombatiban és amikor hazajött, jó munkájával hamarosan kitűnt a többiek közül. Értelmes, ügyes ember, ezért a vezetőség megbízta a munkadarabok ellenőrzésével. — Láttam, hogy a pincéri munkát nők is könnyen elvégzik — beszéli Bernát —, ezért resteltem volna tovább ott maradni. E! őitem a nehéziparba, ahol mégiscsak férfiasabb munkát végezhetek. Munkánkkal erősítjük a hazát és védjük a békét. A HUKO építésével kapcsolatban még hozzáteszi, hogy nagyon nagy szükség volt már ezt az építkezést elkezdeni, mert bizony ezen a vidéken úgyszólván semmi munkalehetőség sem volt. Nekünk is jobb lesz — mondja, — mert közelebbről kapjuk a nyersanyagot. Pajor Pál a kazánkovácsmühely vezetője, szemmellátható örömmel beszéli el, hogy a műhelyben minden munkás megértette a választervezés jelentőségét — Nagyon szép kötelezettségvállalásokat írtak alá a munkások — mondja- — Mindenki keresi a lehetőséget a saját munkahelyén a tervfeladatok minél magasabb túllépésére. A műhelyben dolgozó munkások 12—14 órai munkának 8 óra alatti elvégzését vállalták. Átlagosan 30 százalékos túlteljesítésre köteleztük magunkat. Sok anyag van még szana-széjjel a műhelyben, ezt most brigádmunkával elrendezzük, mert nagyon akadályoz bennünket a munkában. — Sajnos — folytatja elszomorodvk —, még van közöttünk néhány munkás, akiknek sok az abszenciájuk. Türelmes meggyőző munkával igyekszünk nálunk javulást elérni. Kiváltképpen most, a fokozott feladatok elvégzéséhez elkerülhetetlen szükséges lesz az abszencia teljes megszüntetése. Az esztergályosmühelyben is szorgalmas munka folyik. A sebesen forgó gépek mellett kék munkaruhás esztergályosok dolgoznak és van közöttük néhány fiatal lány is, akik esztergályosmunkát végeznek. A műhely legjobb dolgozója Kovácsi esztergályos. Háromszáz százalékos napi teljesítménnyel dolgozik. Még egészen fiatal ember. Éppen egy nagy kereket esztergályoz. Érdeklődöm tőle, hogyan érte el magas teljesítményét. Leállítja a gépet, csak azután kezd beszélni. Nem akarja, hogy beszéljon. — Az első és legfontosabb dolog becsületesen és okosan kihasználni a munkaidő minden percét. — Amikor idekerültem, a tömítő karikákból csak 20 darabotcsináltak naponként. En más munkaszervezéssel mindjárt az első napon 50 darabot készítettem el, később pedig sikerült 85 darabra is felvinnem. Az a fontos, hogy az ember mindig azon gondolkozzék, hogyan tudná jobban megszervezni a munkát. Olvastam Svoboda elvtárs munkamódszeréről és sokat tanultam belőle. Csak az a baj, hogy mindig mást csinálok, de azért néhány módszert hasznosítani tudtam belőle. - — Vállaltál-e kötelezettséget a jövő évi terv túlteljesítésére? — Hogyne vállaltam- volna. Köteleztem magam arra, hogy eddigi teljesítményemet a megszabott idő háromnegyed része alatt elvégzem. Matevnyik elvtárs a cukrász-szakmát cserélte fel az esztergályos mesterséggel. 175 százalékos magas teljesítményt ért el. — Jobb itt dolgozni — mondja és körülnéz a műhelyben —, mint süteményt keverni. Rendesen kihasználom az időt, azért tudom túlteljesíteni a normámat. Dranga esztergályos 230 százalékos, Eperjesi 155 százalékos, Druzik pedig 165 százalékos teljesítménnyel dicséretet érdemelnek. Az esztergályosműhely minden dolgozója kötelezte magát arra, hogy a 2500 órára tervezett munkát 400 órával korábban elvégzik. Timko István tanár a technikai rajzosztálynak vezetője szeptember 24-e óta. Az anyagelökészítésnél is dolgozik, mert a daru még nincs beszerelve. Erős ember, könnyen meg tudja emelni a nehéz vastáblát is. Igyekszik a munkát idejére elvégezni, hogy a szükséges anyag mindig készen legyen. Újítást vezetett be az apróbb hulladékanyagok összegyűjtésére és a műhely rendezésére. Munkája mellett a vállalat munkaiskolájában matematikát, ábrázoló geometriát és géprajzot tanít. Most fog megkezdó'dni a termelésből átvett összes hivatalnokoknak az iskolázása, amelyen szintén tanítani fog szlovák és magyar nyelven. A Keletszlovákiai Gépmüvek munkásai értékes kötelezettségvállalásaikkal jelentősen hozzájárulnak a szocializmus felépítéséhez, hazánk és a béketábor megerősítéséhez. (g. 1.) Iskoláinkban megrendezik a Klement Gottwald hónapot Az iskolák összáilami konferenciája után valamennyi iskolánkban, Klement Gottwald hónapot rendeznek. A tanulókörökben a tanulók között széles kampány indult, hogy kimélyítsék ismereteiket köztársasági elnökünk életéről és munkájáról. A Klement Gottwald hónapot az iskolákon két részre osztják. A hónap első részében a tanulókörökben olvasiii és tanulmányozni fogják Klement Gottwald köztársasági elnök élet

rajzát és műveit. A hónap másik részében az ő munkájával fognak foglalkozni és pedig azokból az évekből, amikor a Szovjetunióban működött. Az egész akció főirányítását a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség veszi át. A csehszlovák írók küldöttsége Moszkvába utazott A Szovjet írók Szövetségének meghívására pénteken reggel Moszkvába repült a csehszlovák írók 12-tagú küldöttsége, melyet a Csehszlovák írók Szövetsége elnökségének tagja, Ladislav Stoll, az államdíj laureátusa vezetett. A küldöttségben ezenkívül ott van Dr. Ján Mukafovský, a Károly-egyetem rektora és a Világ Béketanács elnökségének tagja, Jifi Taufer, a tájékoztatás és népművelésügyi miniszter helyettese, Václav ftezáč, Alena Bernášková, Ján Kostra, Karel Konrád, Andrej Plávka, Márie Dušková, František Hečko, Ivan Skála és Juraj Spitzer. A tanulmányútra induló küldöttségtől a ruzyni repülőtéren Vojtech Pavlášek, az iskola-, tudomány- és művészetügyi miniszter helyettese, Lumir Civrný, a tájékoztatás- és népművelésügyi miniszter helyettese, Ivan Kopecký, a külügyminisztérium szovjetosztályának elnöke, a tájékoztatási és népművelésügyi minisztérium, valamint a Csehszlovák írók Szövetségének képviselői búcsúztak el. A búcsúzásnál jelen volt a Szovjetunió prágai nagykövetségének titkára D. K. Zvonkov és Z. K. Novgorodov, a külföldi kultúrkapcsolatok összszövetségi társaságának megbízottja. \ A védnökség! üzem segítsége a hegysúri EFSz-nek A hegysúri EFSz felett a bratislavai belügyi megbízotti hivatal vállalt védnökséget. A védnöki bizottság tagjai már többször meglátogatták a községet és baráti megbeszélések keretében megvitatták az EFSz vezetőségével a legsürgősebb tennivalókat. Jelenleg a pénzügyi és a munkaterv összeállítása a legfontosabb, hogy a szövetkezet mennél előbb áttérhessen a harmadik típusra. Ezeket a terveket a védnökséget vállalt üzem számvevői rövidesen elkészítik. Vasárnap a védnökség tagjai vetítőgépet hoztak magukkal és bemutatták a „Priehrada" című fii r.iet, amely a közönség soraiban nagy tetszésre talált. A vetítés közötti szünetben a küldöttek beszédet mondottak a szocialista gazdálkodás előnyeiről és a szovjet tapasztalatok átvételének fontosságáról. Az iskolai dolgozók második bratislavai össz-szlovákiai kongresszusának résztvevői a következő táviratot küldték Klement Gottwald köztársasági elnöknek. „Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnök, Prága-Vár. Kedves Elnök Elvtárs! Mi iskolai dolgozók, akik résztvettünk a bratislavai II. össz-szlovákiai kongresszusunkon, őszinte és szívélyes üdvözletünket küldjük Neked. Munkaértekezletünkön megbeszéljük további munkánk számára, a CsKP Központi Bizottsága elnökségének történelmi határozatát a tankönyvekről és az iskolai dolgozók VI. összáilami értekezletének határozatát és főképpen a Te bőid* tanácsaidat és utasításaidat, amit levélben 'közöltél az emiitett konferencia résztvevőivel. Értekezletünket olyan időben tartjuk, mikor kiéleződik az osztályharc és határozott harcot folytatunk a világbéke fenntartásáért, abban az időben, mikor fokozott ütemben folyik hazánk kiépítése és éppen ezért tanácskozásunk a CsKP Központi Bizottsága utolsó határozatának szellemében fog lefolyni, amelyben mesterienmegmutattad nekünk aszodaliz. mus felépítéséhez vezető helyes és biztos útat, amit úgy érünk el, ha erősíteni fogjuk a demokratikus országok béketáborát, melynek élén a Szovjetunió hírfád. Nagyrabecsüljük az Iskolai dolgozókhoz intézett leveledet, melyben olyan szépen kiemelted a tanító munkáját és felelősségét az ifjúságunk lelkéért folytatott harcban. Felelősségünk teljes tudatában ígérjük Neked, hogy nem élünk vissza dolgozó népünk bizalmával és szülőpártunk, a Csehszlovákiai Kommunista Párt segítségével és a Te vezetéseddel ifjúságunkból hős békeharcosokat nevelünk, kik hálásak lesznek népi demokratikus hazánknak, Te neked és Sztálin elvtársnak, — hogy szocialista iskolát építünk." A dolgozó nők a bányában is megállják helyüket, mert a gépesítés megszünteti a robotot A szocializmus építése folytán rohamosan fejlődik nehéziparunk. Hogy az iparban leküzdhessük, a munkaerőhiányt, új és új munka, erőkre vam szükségünk. A nők is, épúgy, mint a férfiak, kiveszik részüket a békeharcból és a szoci alizmus építésébern nagy segítséget nyújtanak. Ürmeinkben napról n apra növekszik az öntudatos női munkaerők száma, kitartom és erős akarattal a férfiakkal együtt dolgoznak « szebb és boldogabb jövőért. Ma a nők egyre nagyobb számban jelentkeznek a nehéziparba és a bányákba. A múltban nem dolgozhattak nők a bányákban, de még más iparágakban sem. Csak akkor alkalmaztak nőket, ha a kapitalista urak, a gyártulajčUmosok csökkenteni akarták a munkabért. Azért tették ezt, hogy kényszerítsék a férfi munkaerőket, hogy alacsonyaid) bérért dolgozzanak. A felszabadulás után, mikor a nép kezébe került az üzem, a bánya, egyre fokozottabb mértékben kapcsolódtak bele a termelőmunkába a nők. Eddig csak külszínen dolgoztaik a bányaüzemeknél a nők. De a bányák gépesítése folytán egyre könnyebbé vált a munka a bánya mélyén. A rakodógép, villanyvontató motor, és áz asztal segítségével mindig könnyebbé válik a bányászok munkája. A málhegyi István aknában is már fokozottabb mértékbem kapcsolódtak be a bányamunkába a dolgozó nök. A bánya mélyén minden műszakban három-három nő dolgozik ciklikus fejtésnél, ahol nagy segítségükre van- j nak a vájároknak. Amikor leeereszkedünk a bányába | egyre mélyebben megyünk a vágatba. Sötét van, csak lámpánk fénye mutatja az utat. Lábunk alatt a kőtörmelék egyre jobban átnedvesedik. Fölöttünk fényesen csillognak a vízcseppek és elszakadva a mennyezettől, nagyot cuppanva érnek a földre. Messziről már hallani lehet a fúrók tompa zaját. Még távol vagyunk a munkahelytől. De már érezzük az egyre erősbödő zajt. Kétszáz métert megyünk még a vágatban és elérjük a legelső munkahelyet. A vájárok ciklikus fejtéssel dolgoznak, ahogy azt a sztahanovista iskolába/n. taulták. Két vájár nekifeküdve két és félméteres fúróval dolgozik. Hátul a rakodólépcső csöndben áll, mintha csak várná a rakodás pillanatát, mikor elkezdheti csadálatos munkáját. Három lány van itt. Segítenek a vájároknak az előkészítésnél és a rakodógépnél. Lámpával kezükben itt állnak mellettünk, csillogó szemük rátapad a kemény kőfalra és figyelmesen nézik, amint a fúró egyre mélyebben hatol a kőzetbe. A vájár kezében egy percre megáll a fúró. Az egyik fiatal lány olajat hoz. hogy a fúróba öntsék. És ezután újra elkezdik a munkát. A lányok keze ügyesen mozog és amit megfognak, azt pontosan, jól elvégzik. A vájárok megállnak, kész a fúrrás. Elbeszélgetünk vélük a munkáról, termeléséről. Jól megy a munka, — mondják többen a vájárok. Nézd ott azt a rakodógépet, az olyan hálás gép, hogy ki sem tudjuk mondani. Ez elvégzi 18 embernek a munkáját is. Örülünk néki, hogy nekünk már nem kell vaskosárral hordani a vaskövet. Tudod-e elvtárs, mondja az egyik vájár, a bányász erejét a vaskosár vette ki, nem a munka, Ma befúrunk a kőzetbe, lerobbantunk, azután már elvégzi a többit a rakodógép Öröm is ezzel a munka, mondják a bányászok. — Hej, elvtárs, nem igy volt 'z a múltban, mikor a kapitalistáknak dolgoztunk! — mondja a múltra, gondolva és felsóhajtva az egyik vájár, kezében légcsövet tartva. — A múltban a mi munkánk csak nehéz r

0bot volt. Ma ez megváltozott, mert nézd csak ezeket a csilléket, ezelőtt nekünk kellett 900 méterre tolni a munkahelytől az aknáig, hogy feljuthasson a külszínre. De ez a munka már ma, megszűnt, mert itt van a szovjet villanymotor, amit a Szovjetunió küldött, hogy ezzel is segítségünkre siessen és megkönnyítse munkánkat. Mert a Szovjetunióban is, éppen úgy, mint nálunk az állam mindenbén segítségére siet a bányászoknak. A villanymotor segítségével ez a nehéz, megerőltető munka már megszűnt. Egyikük összeakasztja a csilléket és aztán a legutolsó csillére rááll és már megyét is kifelé a telt csillén, jeltadva a villanymotor kezelőjének. Az aknánál lányok segítenek betolni a felvonóba a telt csillét, de már ez sem, az a munka, ami a múltban volt. A bányászok arcán látjuk a megelégedést és a banyában dolgozó lányok, vidámak, jókedvűek. Malatinszky Anna mosolygó arccal fordul felénk. A lámpafény halvány sugarat szór arcára. Amikor megszólal érezni szavából, hogy örül a munkájának és büszkeség tölti, el, hogy lent dolgozhat, a bányában. — Május elseje éta dolgozom bányában — mondja Malatinszky Anna. Már megszoktam a munkát és meg is szerettem. Ezen a munkahelyen dolgozom, segítek a ciklikus fejtésben és az előkészítő munkákban. Hárman vagyunk ebben a műszakban nök. Mind a hárman jól megértjük egymást és kisegítjük egymást a munkában. A

z egyik vájár felénk jön és először csöndben hallgatja a beszélgetést, de aztán bekapcsolódik ő is a beszélgetésbe. En nem akarok dicsekedni, — mondja a vájár — de a nök a bánya mélyén jól megállják a helyüket. Látnád elvtárs, mikor Anna vállához szorítja a fúrót, ekkor tudnád, csak igazán értékelni a nök munkáját, a bányában. Öröm némi, ahogy dolgoznak ezek a lányok. Nagyon sokat segítenek nekünk vájároknak a munkában. Ma a szocializmus építésében óriási szerepük van a termelésben dolgozó nőknek és

1 érzik, hogy ma már a nők nem alacsonyabtrendüsk, mint a férfiak és munkájuk után becsületesen megkapják a megérdemelt fizetést. Ezért a nőknek még nagyobb számban kell bekaocsolódniok a termelésbe, hogy segítse-ck leküzdeni a munkaerőihányt, mert ezzel a nők nagyban hozzájárulnak mind a bányában, mind az építkezésen a szocializmus megvalósításához. K. 9.