Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-13 / 241. szám, szombat

1951 október 13 O i Síi­Milyen munkát véges a gútai pártszervezet az EFSz megszilárdításáért Az őszi munkák gyors elvégzésé­ről szóló kormányhatározat alapján a gútai helyi pártszervezet kiindulva eddigi tapasztalataiból, az eddigi munkák kiértékelése után megtette az őszi munkák gyors megvalósítá­sához és a helyi EFSz megszilárdí­tásához szükséges intézkedéseket. A munkaterv összeállításánál a gútai helyi pártszervezet vezetősé­ge a következő eényekböl indult ki: Az EFSz előkészítő bizottságot Gútán 1949 április 27-én alakították meg 30 taggal. Ez a 30 haladószel­lemü földműves, párttag, állandó meggyőző tevékenységet folytatott a többi földművesek között a közös gazdálkodás előnyeiről, vagyis az EFSz-be való belépés fontosságáról. E mellett nagy gondot fordítottak a már meglévő szövetkezetek, mint pl. a népi gyümölcstermelési szö­vetkezet, rizstermelő szövetkezet, zöldségtermelési szövetkezet és a földműves gépszövetkezet tagjainak meggyőzésére is. A rendszeres és alaoos meggyőző tevékenység eredménye az lett, hogy a fent felsorolt szö­vetkezeteket 1949 július 7-én sike­rült egyesíteni. A helyi pártszervezet állandóan fi­gyelemmel kísérte az EFSz fejlő­dését és ha a szövetkezetnek ne­hézségei voltak, akkor mindig ke­reste a módot, amellyel a nehézsé­geket el lehet távolítani. 1950 május l-ig, vagyis a har­madik típusú munkamódszerre való áttérésig az EFSz kiépítette a ser­téshizlaldát, a közös állattenyész­tést. Az utóbbit lényegesen elősegí­tette az úrbéri legelők átvétele, ami azelőtt a legelőtársaság tulajdonát képezte. Ezenkívül az EFSz 400 hektár földet előké­szített gyümölcstermelés alá. Há­rom hektáron pedig facsemetéket termelt, amelyeket aztán erdővédő övezetek létesítésére használtak fel, hogy megvédjék a termést a Csallóköz felől áramló száraz szelek káros ha­tásától. A gútai szövetkezet kezdeti ered­ményeit a helyi pártszervezet nem tartotta titokban, hanem bemutatta a széles földműves tömegeknek, ame­lyek még a szövetkezeten kívül ál­lottak. Ezek a földművesek fonto­lóra vették a szövetkezet munkájúja és elismerésükkel jutalmazták. A szövetkezeti gondolat kiszélesítésének érdekében a pártszervezet tagjai rendkívüli ut­cagyüléseket tartottak, amelyeken alaposan megtárgyalták az EFSz eredményeit és hiányosságait és azokat a konkrét határozatokat, amelyekkel a szövetkezeti tagok munkájukat megjavítani szándékoz­nak. A Nemzeti Arcvonal egyes szervei­nek gyűlésein a kommunisták to­vábbították az SzKP helyi szerve­zetének határozatait, hogy ezek­kel a határozatokkal az egész la­kosság megismerkedjék. A helyi pártszervezet öntudatos tag­jai minden alkalmat kihasználnak arra, hogy meggyőzzék a Nemzeti Arcvonal egyes szervezeteinek funk­cionáriusait, hogy lépjenek be a szö­vetkezetbe, hogy igy példát mutassa­nak szervezetük többi tagjának is. A közös és kitartó meggyőző mun­kának az eredménye 1950 május 15-én mutatkozott meg, amikor ugyanis a gútai EFSz ösz­szesen 234 taggal áttért a harma­dik típusra. Ebben az időben a szövetkezet 1469 hektár szántófölddel és 280 hektár legelővel rendelkezett. A harmadik típusú munkamódszer aláírása után a helyi pártszervezet hozzálátott a tagosítás kérdésének megoldásához. Ennél a munkánál fi­gyelembe vette azt is, hogy további új tagok jelentkezése következtében ne kelljen újabb földegyesítési mun­kát végezni. A helyi pártszervezet a népi közigazgatással karöltve ezt a kérdést úgy oldotta meg, hogy a Nemzeti Arcvonal szerveinek és a néppel való beszélgetéseknek se­gítségével sikerült megvalósítani az egész községi vetési eljárást, mégpedig olyan módon, hogy az egyénileg gazdálkodók 18 csoport­ra oszlottak és minden csoport 130—450 hektár földet művelt meg. Az egyes csoportok a nyolctáblás vetési eljárást alkalmazták, ami mel­lett a pártszervezet gondoskodott ar­ról, hogy az egyes csoportok nagy­jában egyforma birtokkal rendelke­ző földművesekből álljanak. így sikerűit elérni azt, hogy a ku­lákok egészen külön váltak a ki-s­ós középföldművesektöl és igy jobban ellenőrizni lehetett őket a vetési terv betartásában, a talaj megművelésében stb. Az egyénileg gazdálkodók csoport­jaiban volt egy vezető, akit a cso­port tagjai saját maguk választottak meg. A csoportvezető volt az ösz­szekötő kapocs a népi közigazgatás és a csoport keretein belül gazdál­kodó földművesek között. Ilyenmó­don a népi közigazgatás jól tudta irányítani a földműveseket és köny­nyen el tudta fogadtatni az egyes csoportokkal a helyi pártszervezet és a népi közigazgatás határozatait. Az így megszervezett egységes összközségi vetési eljárásnak volt köszönhető az, hogy Gútán nem volt semilyen nehézség az új szövetke­zeti tagok földjeinek a szövetkezeti földekhez való csatolásánál. 1951 október 7-ig több mint 200 hektár földet kapcsoltak a szövet­kezet földjeihez anélkül, hogy újabb tagosítás! munkákat kellett volna végezni. Az egész munka csak annyiból állt, hogy egy műszaki térképen hozzá­rajzolta a z új földeket a szövetke­zet földterületéhez. Gúta község határa kb. 14.000 hektárt tesz ki. Ha ebből leszámít­juk a Kisduna és a Vág medrét, akkor kb. 6148 bektár főid marad, amely 46.000 parcellából állt Ma már ezeket a parcellákat egyesítették, vagyis felszántotak 46.000 mezsgyét, ami azt jelenti, hogy Gútán 46.000 mezsgyét kitevő földdel több szán­tóföld van. Az egységes összközségi vetési el­járás megvalósításánál és a szövet­kezet megszilárdításában a legna­gyobb nehézségeket a kulákok okoz­ták. Több kuláknak sikerült befurakod­nia a szövetkezetbe és ott ezek a kulákok minden ere­jükkel arra törekedtek, hogy a szö­vetkezetet belülről felbomlasszák. A szövetkezeten kívülálló kulákok pe­dig minden módot felhasználva ma­guk köré akarták gyűjteni a kis- és középföldmüveseket. Lebeszélték őket arról, hogy belépjenek a szö­vetkezetbe. Ebben az aljas tevékeny­ségükben főleg a nemzetiségi kér­désre támaszkodtak. Az osztályharcra a gútai párt­szervezet alaposain felkészült, fel­használva a Szovjetunió Kommunis­ta (bolsevik) Pártjának tapasztala­tait. Nem becsülte le a kulákok fel­forgató tevékenységét és a szocia­lista falu kiépítésében számolt a ku­lákság hátramozdító tevékenységé­vel. Hogy a helyi pártszervezet követ­kezetesen meg tudja oldani az osz­tályellenség elleni harc kérdését, amely osztályellenség nemzetiségi ellentéteket akar előidézni a szlo­vák és magyar nemzetiségű dol­gozók között, a helyi pártszervezet mindenekelőtt a saját portáján teremtett rendet ezen a téren. A nemzetiségi kérdés megoldására a gútai pártszervezet segítségére a Párt járási bizottságáról küldtek ki két népnevelőt, akik nagyon komo­lyan hozzáláttak e veszélyes tünet eltávolításához. Mandák és Takács népnevelők a helyi pártszervezettel együtt leleplezték a párttagok kö­zött azokat az embereket, akik a februári győzelem után befurakod­tak a Pártba és akik így meg akar­ták bontani a Párt egységét. Az egyik ilyen elem Varga György szlovák nemzetiségű lakos volt, aki iparkodott" mennél nagyobb gyűlöle­tet kelteni a magyar nemzetiségű lakosok ellen a szlovákokban, öt és a hozzájuk hasonló embereket ki­zárták a Pártból. Ugyanez történt az EFSz-ben is, ahonnét kizárták Varga Györgyöt, Fekete Jánost és másokat. Amikor a gútai lakosok látták az osztályellenség elleni harc helyes­ségét, meggyőződtek arról, hogy nem az a iontos, hogy valaki szlovák-e vagy magyar, hanem az, hogy milyen munkát végez, ki hogyan teljesíti álla­munk iránti kötelességeit. Igy aztán a lakosok nemzetiségre való tekintet nélkül saját maguk kezdték figyelni, ki tulajdonképpen az ellenség. Ismert az a mondás, hogy a gútai ember keményfejü. Ebben a mondás­ban sok az igazság. A gútaiakat ne­héz meggyőzni. Kitartó, türelmes munkára van itt szükség, hosszasan kell foglalkozni aránylag kicsi kér­désekkel és szemléltetően kell rá­mutatni a kezdeményezés helyes ol­dalaira. De ha aztán egyszer a gú­tai megérti a dolgok helyességét, akkor aztán még keményebb ember­ré válik, igazságos és az osztályel­lenséggel szemben kérlelhetetlen lesz. Hogy ez így van, erről az a tény tanúskodik, hogy az őszi munkák folyamata alatt agitációs munka útján sikerült 170 új szövetkezeti tagot szerezni. Az EFSz-nek tehát most 2786 hektár földje és 926 tagja van, akik áttértek a harmadik tipusú munka­módszerre. A gútai helyi pártszervezet veze­tősége ilyenmódon értékelte ki az eddigi munkát szeptember 28-án és ezután látott hozzá a további mun­katerv kidolgozásához, amely mun­katervnek az őszi munkák meggyor­sítását és a szövetkezet megszilár­dítását kell elősegítenie. A munkatervet a következőképpen dolgozták ki: 1951 szeptember 30-án taggyűlést hívtak össze, amelyen foglalkoztak a veztőség határozataival, valamint az SzKP járási bizottsága elnöksé­gének határozataival a következő pontokban: 1. Megvalósítani a gabonafelvá­sárlást 100 százalékra azoknál a földműveseknél, akik még nem tet­tek eleget beszolgáltatás! kötelezett­ségüknek. 2. Gyorsan megvalósítani a kuko­ricafelvásárlást 100 százalékra. 3. Megvalósítani a burgonyafelvá­sárlást, a dohánybetakarítást és a húsfelvásárlást 100 százalékra. 4. Megvalósítani és ellenőrizni a nemesített vetőmag kicserélését és a műtrágya átvételét, valamint az összes őszi munkákat befejezni ok­tóber 20-ig. . 5. Állandóan tovább folytatni az új szövetkezeti tagok toborzását. A taggyűlésen, amelyen összesen 96 tag volt jelen, Zuba elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke, ismertette a jelenlevőkkel azokat a feladatokat, amelyek a pártszervezet tagjai előtt állnak. Az elnök elvtárs ismertette a je­lenlévőkkel a határozat egyes pont­jait és kérte, hogy a tagok tegye­nek javaslatokat, hogy hogyan le­hetne a határozat egyes pontjait tel­jesíteni. Galó elvtárs, a helyi Nemzeti Bi­zottság elnöke a vita folyamán fel­hívta a pártszervezet tagjait, hogy gondoskodjanak arról, hogy a kukorica ne kerü!;ön a tekete piacra, hanem hogy mindenki teljesítse be­szolgáltatási kötelezettségét, mert hisz erre megvannak a szükséges feltételek, mert az idei kukoricatermés rendkívül jó volt. A vita további folyamán Sztanó elvtárs, az SzKP járási bizottságá­nak földműves titkára javasolta, hogy azok nevét, akik nem akarják tel­jesíteni beszolgáitatási kötelezett­ségüket, hirdesse ki a helyi rádió, mert hisz ilyen esetekben a beszol­gáltatások szabotálásáról van szó, mint például Oszi Zsigmoniiné ku­lákasszony esetében, aki bejelentése szerint csak 8 hektáron gazdálkodik, de a valóságban 23 hektár földje van. Oszi Zsigmondné kulákasszony úgy spekulált, hogy a 8 hektáron fe­lüli földjét szétosztja fiai között, akikkel azonban közös háztartásban él és közös gazdálkodást folytat. A tagság Sztanó elvtára javaslatát el­fogadta. Ezután Záhorár elvtárs emelkedett szólásra és rámutatott arra, hogy mennyire fontos az, hogy a Szovjetunió példáját kövessük, ahol akkor dolgoznak az emberek, amikor kell és ameddig a munkát be nem fejezik. Záhorár elvtárs ezenkívül kritikát mondott egy-két szövetke­zeti tag felett, akik amint üt az óra, elhagyják munkahelyüket és hazasietnek. A vitába még sok elvtárs kapcso­lódott be, különféle javaslatokkal, majd a tagok kötelezettségvállaláso­kat tettek új szövetkezeti tagok szerzésére. Záhorár elvtárs elvállalta, hogy október 7-ig 5 új tagot szerez az EFSz-nek. Hasonlókép Bohus, Gyu­rik, Gajdács, Simo, Sali, Oszt, Haj­kó, Hojcska, Varga és Vajda elvtár­sak is kötelezték magukat egy-egy tag szerzésére, Hegedűs Pál elvtárs pedig két új tag szerzését vállalta. A vita alapján a helyi pártszerve­zet taggyűlése a következő határo­zatot fogadta el: 1. Ellenőrzési bizottságokat alakít az őszi munkáknál, amelyek a Nem­zeti Arcvonal szervezeteinek funk­cionáriusaiból fognak állani és gon­doskodnak arról, hogy az egyes mun­kákat az egyénileg gazdálkodók is hiba nélkül végezzék. 2. Tovább folytatja a gabonafel­vásárlási akciót, a kukorica felvá­sárlását és biztosítja a húsfelvásár­lás sima folyamatát, amelyben bi­zony Gúta hátramaradt. 3. Hozzájárul az őszi munkák ok­tóber 20-ig való elvégzéséhez. 4. Meggyorsítva megvalósítja az új szövetkezeti tagok szerzésének kampányát, mégpedig október 7-ig. 5. Október 3-ig összehívja az ösz­szes tömegszervezeteket, hogy meg­ismertesse velük azokat a feladato­kat. amelyek a jövőben rájuk várnak és hogy ezen az értekezleten meg­alakítsák az agitfcettősöket, ame­lyek új szövetkezeti tagokat fognak szerezni. A taggyűlést az Internacioná é el­éneklésével fejezték be. Az öszi munkák gyors ütemére a gútaiak állandóan ügyelnek és ok­tóber 2-án a helyi Nemzeti Bizott­ság tanácsa összeült, hogy foglal­kozzon a helyi pártszervezet hatá­rozatával, hogy ez a határozat men­nél előbb eljusson az összes gútai lakosokhoz. A helyi Nemzeti Bizottság tanácsa az ellenőrző bizottság tagijainak ösz­szeállítására javaslatot dolgozott ki. A tanács továbbá elhatározta, hogy a helyi Nemzeti Bizottság naponta értesíti a komáromi járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályát arról, hogyan folynak az őszi mun­kák Gútán. Október 3-án tartották a Nem­zeti Arcvonal szervei vezetőségeinek gyűlését, amelyen jelen voltak a Párt járási bizottságának és a járási Nem­zeti Bizottságnak funkcionáriusai, valamint a csoportokba tömörült egyéni gazdálkodók küldöttei. Ezen az értekezleten elemezték a helyi pártszervezet határozatait. Galó elv­társ, a helyi Nemzeti Bizottság el­nöke megmagyarázta az őszi mun­kák október 20-ig való befejezésé­nek fontosságát. Ezen a közös gyű­lésen továbbá kiegészítették a he­lyi Nemzeti Bizottság tanácsának javaslatára az ellenőrzési bizottsá­got és konkréten kinevezték e bi­zottság tagjait. Megállapították to­vábbá a néppel való beszélgetés idő­pontjait és e beszélgetések biztosí­tását. A Nemzeti Arcvonal összes szer­vei örömmel .vállalták, hogy október 7-én, vasárnap mindannyian megje­lennek ezen a beszélgetésen. A néppel való beszélgetést a gútai főtéren tartották meg délelőtt 10 órakor 500 ember jelenlétében. Az össze.jöttekhez Kugler elvtárs inté­zett beszédet. A jelenlévők nagy ér­deklődéssel hallgatták Kugler elv­társ szavait, majd különféle kérdé­seket intéztek hozzá és Kugler elv­társ válaszolt rájuk A néppel való beszé'getés még nagyobb sikerrel járhatott volna — ami a részvételt illeti, — ha Csókás Károly római katolikus pap megértette volna a helyi Nemzeti Bizottság felhívását és ha az isten­tisztelet idejét 1 órával elhalasztot­ta volna és ha legalább egy-két szót szólt volna a hívőkhöz, hogy ezen a beszélgetésen jelenjenek meg. A beszélgetés után munkához lát­tak az agitkettösök, amelyeket a helyi pártszervezet alakított meg a Párt, a Nemzeti Arcvonal szerveiből és a szövetkezet legjobb funkcioná­riusaiból. Az agitkettősöknek a helyi párt­szervezet adta meg a politikai irányt. Arról kellett meggyőzniök a föld­műveseket, hogy milyen fontos az őszi munkák gyors elvégzése, hogy milyen előnyös a szövetkezeti gaz­dálkodás és mi mindent nyújt a pártsajtó a dolgozóknak. Az agitkettösök elbeszélgettek a szövetkezetben való jutalmazásról is. Összesen 21 agitkettös látott mun­kához és ezen a napon 23 új tagot szerzett a szövetkezetnek. Ha a gútai pártszervezet tovább­ra is így fog dolgozni, akkor betölti hivatását és a munkásosztálynak tényleg élharcosává válik a szocia­lizmus falun való építésében. Bízik .János, az SzKP komáromi járási bizottságának vezető titkára. A kommunisták példamutatásával, jó felvilágosító és meggyőző munkával érte el a kírályhelmeci járás a gabonaiseszolgáltatási terv túlteljesítését Október 3-án este 8 órakor a ki­rályhelmeci járás is elérte a felvá­sárlásban a 120 százalékot. Ez az eredmény a népi közigazgatási szer­vek és a felvásárló szervezet jó munkájának és együttműködésének köszönhető. Jelentős mértékben hoz­zájárult a sikerek eléréséhez a Párt járási bizottsága is. A földműves raktárszövetkezetben dolgozó kommunisták az elmúlt na­pokban úgy szervezték meg munká­jukat, hogy az egyes községekben lévő felvá­sárlók tudták, hogy melyik köz­ségben mennyit kell még felvásá­rolni ok. A népi közigazgatás szervei pedig az egyes községekben összeállították azoknak a névsorát, akiknek még volt gabonafeleslegük. Ezenkívül a helyi pártszervezetek taggyűlé­seket tartottak, amelyeken a párt­tagok elé elsőrendű feladatként tűzték ki a felvásárlás meggyorsí­tását. Ahol a pártszervezetek a helyi Nem­zeti Bizottsággal és • a felvásárló szervekkel szorosan együttműköd­tek, ott a kis- és középföldmüvesek szívesen beszolgáltatták gabonafeles­legüket. Igy volt ez Vécs községben is, ahol a beszol­gáltatást 200 százalékra teljesí­tették. Szép példát találunk Svinica község­ben is, ahol Paskó elvtárs, a Párt elnöke házról házra járt, hogy meg­győzze a kis- és középföldmüvese­ket. Meggyőző munkájának meg is lett az eredménye, mert a felvásárló szervek Svinicán fel tudtak vásárolni további 60 métermázsa gabonát. Kistárkányban a helyi Nemzeti Bi­zottság elnöke a párttagokkal együtt folytatott meggyőző munkát, ami lényegesen hozzájárult a felvásárlás meggyorsításához. Hasonlóképpen volt ez Nagy tárkán yban is. Nem lehet említésen kívül hagyni Kis- és Nagykövesd községeket sem, ahol a kommunisták példás munkájának az lett az eredménye, hogy magasan 100 százalékon felül teljesítették a beszolgáitatási kö­telezettséget. A ' terményfelvásárlásnál meggyő­ződhettünk arról, hogy a kis- és kö­zépföldmüvesek igenis, megértették a beszolgáltatás fontosságát. Csu­pán példamutatásra és meggyőző te­vékenységre volt szükség. Ha valamelyik kis- vagy közép­földműves előtt visszaidéztük a multat, amikor potom árakat szabtak a gabonáért és amikor a földművesek egész évi munkája kevés volt arra, hogy családjával együtt megélhessen, akkor mind­járt látta azt a nagy változást, amelyet ma népi demokratikus kormányunk teremtett a föld­művesek életében. A kis- és középföldmüvesek látták azt, hogy a kontingensen felül be­szolgáltatott gabonáért 200 korona felárat és korpajuttatást kapnak, tehát saját érdekükben áll gabona­feleslegük beszolgáltatása. Ehhez azonban természetesen szükség volt arra, hogy legyen valaki, aki mind­ezt megmagyarázza a kis- és közép­földműveseknek. Az eredmények azt mutatják, hogy a népi közigazgatás­ban és a felvásárlási szervezetekben dolgozó kommunisták derekasan helyt álltak ezen a téren. Mózes Sándor, az SzKP kassai kerületi bizottságának tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents