Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-10 / 238. szám, szerda

1 I1JSI0 • Adjunk alapos technikai tudást a ííatal bányászoknak 1951 október 10 A Kuznyecftwszénmedence legjobban gépesített bányaiizemének,a leninszk kuznyecki bányának fiataljai gyakran ellátogatnak a múzeumba. A kiállított tárgyak között látható egy régi bánya miniatűr gipsz-modellje is. A sötét bányában kis olajmécs világít és egy bányász hetrétgörnyedve szénnel ra­kott szánkát vonszol maga után. Ilyen volt a forradalomelőtti szénbányászat „technikája' A mai szénbá­nyákról már el lehet mondani, hogy fűtőanyagtermeléssel foglalkozó föld­alatti gyárak, ahol a szovjet sztaha novista bányászok már biztos kézzel/ irányítják az új gépeket. Fiatalok munkagyőzeitnei a kuznyecki szénmedencében Amikor Trefelov a szakmát kezdte tanulni idősebb társaitól, akkor kom­bájnnal 7—8 ezer tonna szenet ter­meltek. Akkor még olyanok is voltak a bányában, akik azt hitték, hogy a Kírov-bánya geológiai viszonyai kö­zött a „Donbŕfez" szénfejtőkornbájn­nak nincs nagy jövője. Nem vették figyelembe, hogy a kombájn két ter­melő miiszak alatt nem dolgozott töb­bet négy óránál. Nem vetjék észre, hogy a gépnek széles munkafrontra van szüksége és »iz új technika alkal­mazásához tökéletesebb munkaszerve­zésre van szükség. — Adjatok nekem kellő számú üres csillét, lássátok el a fejtést bánya­fával és egy műszak alatt 50 méteres fejtést réselek alá — jeelntette ki Trefelov. 1 Idáig iiyen eredmény elérésére egy műszak alatt netn is gondoltak, hiszen ilyen teljesítményt legjobb esetben 16 óra alatt sikerült elérni. Trefelov be akarta bizonyítani, hogy nem . á gép és nem a geológia-: viszonyok a rosszak, — hanem a munkaszervezés. Belszkij részlegfőnök, Daskovszkij, a bánya főmechanikusa, Szkrabin, a bá­nya egyik észezerűsítője, sok mindent tökéletesítettek a kombájnon: megnövelték a pajzsot, megerősí­tették a gép rakodóját, kidolgozták a tető ducolásának rendszerét. A gép fennakadás nélkül haladt, hi­szen Trefelov gondosan előkészí­tette. Nem kellett megállni a fa és az üre s csillék hiánya miatt. A ht­Iyesen elosztott fejtő ácsok nem maradtak el a kombájntól. Trefelov egy műszak alatt elvégezte az egész részleg napi termelését. Néhány nap múlva Alekszandr Gyešz­jatov, egy faital gépész megismételte ezt a csúcseredményt. Most már nem volt kétség a kombájn jó tulajdonsá­gai felől. Trefelov állandóan figyelemmel kí­sérte a gép munkáját, megvizsgálta a műszak után az egyes alkatrésze­ket. Észrevette, hogy a kombájn ío­gazása a hátsó részen kissé vasta­gabb, ami fokozta ? súrlódást a szén­/ben, így akadályozta a vágórész ter­melését, sőt kötélszakadást is okozott. A megvastagodás nem volt több 3 miliméternél, (de amikor leköszörül­ték a fogakat, a fejtési sebesség meg­gyorsult és a kötélszakadások meg­szűntek. Trefeiov lépésről lépésre tökéletesítette kombájn-iát, minden „csekélységre" ügyelt. El is érte azt, hogy a 15—20 ezei tonna szenet alá­réseflő trép már tizedik hónapja dol­go.r;k fő javítás nélkül. És Trefelov esete nem egyedülálló sem a, Kuz­nyeck-medencében, sem a Szovjetunió tábbi bányamedencéiben, mert igen sok olyan fiatal gépkezelő van, aki igen magas teljesítménnyel dolgozik. Kiváló termelési eredményeket csak íami-ással lebet elérni A kiváló termelési eredmények nem hullanak maguktól az emberek ölébe,. A munkasikerekei csak állhatatos munkával és kitartó tanulással lehet kiharcolni. Ezért a leninszk-kuz­nyecki „Zsurinka-3" bánya kcmszo­molistái a pártszervezet tanácsára ki­dolgozták a bánya egész ifjúsága szá-v mára technikai és műszaki oktatás egész évi tervét és neki is láttak a terv megvalósításának. Az előadáso­kat, ismert mérnökök és technikusok, sztahanovisták tartják. Már az első időben igen nagy volt a fiatalok ér­deklődése az előadások iránt és szá­mos ifjúmunkás határozta el, hogy tanul a villanyszerelők, motorszerelők és kombájnvezetők tanfolyamain. A fiatal bányászok hozzáláttak a máso­dik tszakma elsajátításához, tovább képezték magukat. A különféle szak­osztályok előadásain több mint 200 ifjú bányá&z vett részt, hogy elsajá­títsák a szakmák élenjáró dolgozóinak módszerét. A tanulás eredménye megmutatko­zott a termelésben is. A szénfejtő kombájnok gépészei P. Trefelov módszerének tanulmányo­zása és' átvétele után gépeik terme­lékenységét 5 ezer tonnáról havi 13 ezer tonnára emeltén, nagy mér­tékben csökkentették a géptörése­ket és az egyéb hibák számát. A következő feladat most az, hogy a szénmedence valamennyi bányájában a jó példa nyomán szervezzék meg a fiatal bányászok oktatását és az ifjú bányászok élenjáró módszereinek ter­jesztését. A gépkezelő szerepe sohasem volt ilyen nagy, mint éppen most. A cikli­kus ütemterv teljesítésének egyik döntő előfeltétele a további gépesítés és a gépeknek még az eddiginél is jobb kihasználása. A szovjet írók a békeharcban „A békét meg kell védelmezni, s meg is akarjuk és minden erőnk­kel meg is rogjuk védelmezni, minthogy ez a legfontosabb dolog az emberiség egész jövője szem­pontjából." Fagyejevnek ezek a szavai meghatá­rozzák azt a szerepet is, amelyet a szovjet irók a békeharoban betölte­nek. Amikor augusztus 28-án a szovjet Békevédelmi Bizottság teljes ülésé­nek résztvevői aláírták a Béke Vi­lágtanács felhívását az öt nagyha­talom békeegyezményének megköté­sére és felszólították a szovjet em bereket £ felhívás aláírására, sora­ikban a soknemzetiségű szovjet, iro­dalom számos kiválósága foglalt he­lyet. A bizottság tagjai között sok költő és író volt, így Tyihonov, Fa­gyejev, Erenburg, Solohov, Szimonov, Vurgun, Kornyejcsuk, Kolasz, Iszaak­TjiuLéi&k szaiiatóľinina Moszkvát minden oldalról zölde­lö hegyek övezik. A moszkvakör­nyéki festői tájak közül talán Ab­ramcevo a legszebb. Csodálatos tisztásait, bozóttal benőtt szakadé­kait. lankás völgyeit, tavainak csillogó tükrét már számos orosz művész t megfestette. Ezt a vidéket 1920-ban védett területnek nyilvánították és a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának adták át. Az itt emelt múzeumban helyezték el a kiváló festőművészek alkotásait. Gondosan őrizték a parkot és azokat a helye­ket, ahol Repin és Szurikov festet­ték képeiket, ahol Viktor Vasznye­doa dolgozott híres vásznán. A park gyönyörű fasoraiban és a környező erdőkben most is gyak­ran találkozunk festőmiivészekkel, akik vázlatokat készítenek. A mú­zeum közelében van Gerasztmov, /. Grabar. D. Smarinov és sok más neves festőművész villája. Az ab­ramcevói múzeum keleti oldalán épültek fel a szanatórium és a moszkvai tudósok, egyetemi''taná­rok rendelkezésére bocsátott apró nyaralói. A Főiskolai Dolgozók Szakszervezete központi bizottsá­gának szanatóriumát az állam is jelentős összegekkel támogatja. A hatalmas erdei tisztáson, mely­nek közepén, zötdvlzű tó felett fe­hér víztliliomok úsznak, tizenkét apró villa emelkedik ki a tisztást körülvevő fenyő-, nyír- és tölgyfa­ligetek hátteréből Köröskörül mély csend honol, csak a szellő lebbenti meg 'dónként a kitárt ablakok füg­gönyért. A szanatóriumban pihenő tudó­sok olyan kényelmes külön szobát kapnak, ahol dolgozni is tudnak. Az egyik villában 20.000 kötetes könyvtár áll az üdülők rendelkezé­sére, ahol a munkájukhoz szüksé­ges tudományos műveket is meg­kaohatják Ami nincs meg az üdü­lő könyvtárában, azt meghozatják valamelyik nagy könyvtárból. A villákon tűt. az erdő közelében sportpálya, tenisz- és röplabda­pálya épült. A fotó-amatőrök ré­szére laboratóriumot is létesítettek. Az üdülök naponta négyszer összegyűlnek az egyik villában be­rendezett ebédlőteremben. Az ét­rendet ajnyaralók ízlésének és óha­jának figyelembevételével állítják össze. A szanatórium minden lakó­ja közti az étterem vezetőségével reggelire, ebédre, vacsorára vonat­kozó kívánságait. A különleges diétára szorulók számára speciális ételeket készítenek. A szanatórium egy kicsi, de jól felszerelt vízgyógy­intézettel és több orvosi rendelővel is rendelkezik, ahol az ápolónővé­reken kívül három orvos dolgozik. A szanatórium üdülőiben havon­ta 75—80 vendég pihen. Ellátásuk­nak csak egy kis hányadát fizetik meg, a többit a szakszervezet spe­ciális bizlosítási alapjából, a tudo­mányos intézetek gyógykezelési alapiából, illetve a főiskolák pénzé­ből fedezik. Az állam gondoskodik a szana­tórium karbantartásáról, az ormo­sok ellátásáról. Az üdülők esténként a. villák tár­salgójában 'gyűlnek össze, ahol ér­deklődési körüknek és igényeiknek megfelelő előadásokat hallgatnak. K Hetenként kétszer rendeznek filmbemutatókat. A szanatórium gyakran hív meg vendégjátékra ismert moszkvai színészeket. A sportpályákon és a sakk-szo­bákban érdekfeszítő mérkőzések folynak az ismert tudósok és, kivá­ló professzorok között. A nyaralók kívánságára a sza­natórium gyakran rendez kirándu­lásokat Moszkva környékének tör­ténelmi emlékekben gazdag 1 vidé­keire és múzeumaiba. Az üdülök gyakran tesznek nagyobb sétákat a nyaralók közelében lévő tó part­ján. A moszkvai tudósok között sok a turista és a sporthorgász. Az abremcevói szanatórium egyik példája annak, hogyan biztosítja a szocializmus országának nagyszerű törvénye, a Sztálini Alkotmány a szovjetembercknek az üdüléshez való joga gyakorlását. jan, Turszun-Zádé, Szaksze és így tovább. A haladó emberiség ismeri a szov­jet írók és költök béketevékenységét és tudja, hogy a szovjet írók min­denütt szószólói a békeharcnak. A szpvjet írók a Béke Világtanácsban és a különféle országok haladó szer­vezeteinek kongresszusán mindig úgy szólalnak fel, mint a béke fá­radhatatlan harcosai, akik leleplezik az új háború gyujtogatóit. A szov­jet írók és költök müveikben állha­tatosan terjesztik a béke, a nemzetek közötti barátság és együttműködés eszméjét. Emlékezetesek Erenburg szavai: „A régiek azt állították, hogy hallgatnak a múzsák, ha szólnak a fegyverek. Most az íróknak ép­pen azért kell fennhangon kiáita­niok, hogy a fegyverek meg ne szólaljanak." A szovjet írók művészetének fő témája a Szovjetunió népeinek békés munkája, a kommunista társadalom építése. A szovjet irodalom hőse az alkotó ember, aki munkájával tuda­tason szolgálja a béke ügyét. E tekintetben jellemző példa Bo­risz Gorbatov „A Donyec-medencé­ben" című új regénye, melynek első kötete ez év tavaszán jelent meg. E mü cselekménye 1930-ban kezdő­dik, amikor a szovjetnép az első sztálini ötéves terv megvalósításá­ért vívót harcot. A mü középpont­jában két ifjú sorsa áll, két ifjúé, akik elvégezték az iskolát és jöven­dő életükről ábrándoznak. Büszke tudat tölti el őket, hogy a hazának szüksége van munkájukra és a leg­romantikusabb foglalkozásokról áb­rándoznak. Az ifjúsági szervezet fel­hívására bányásznak jelentkeznek a Donyec-szénmedencébe. Kezdetben egy kis- kiábrándulást éreznek, mint­hogy a bányamunkát nem találják elég romantikusnak. De magával ra­gadja őket az egész nép alkotó len­dülete és hamarosan felismerik, hogy a bányamunkát épúgy, mint a szo­cializmus országában minden más munkát, igazi poézis lengi körül, s hogy ez a munka az alkotás határ­talan lehetőségeit rejti magában. Amikor a sztahanovista mozgalom megindult, a két ifjú már a mozga­lom fellendítői között volt, nekik bejárta az egész országot és egyi­kükkel a nagy Sztálin is beszélge­tést folytatott a Kremlben. A szerző regényében sajátosan feltárta a munka alkotó jellegét, a szovjetember új arculatát. Az utóbbi időben megjelent mü­vek többsége a szovjetembernek a háború utáni években végzett bé­kés munkáját ábrázolja. Ilyen pél­dául a két Sztálin-díjas mü: Ny.iko­lajeva „Aratás" című regénye és Kornyejcsuk „Bodzaliget" című .szín­darabja, amelyek a kolhozparaszok munkájáról beszélnek, Karavajeva „Szülőház" című regénye, amely egy, a megszállás alatt lerombolt üzem ~ Országos ünnepségek Kínában Kína városainak és falvainak dol­gozói nagy lelkesedéssel ünnepelték meg a Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának második évfordulóját. Ezen a • napon Peking Sanghai és a köztársaság több; városának ut­cái és terei ünnepi díszt öltöttek. A legszembetűnőbb helyeken minde­nütt Sztálin elvtárs és Mao-Ce-tung elvtárs szeretettel fölékesített képei állottak. Nagy ünnepélyeket tartottak Pe­kingben, a Kínai Népköztársaság fő­városában. A Palota-teret vörös se­lyemdrapéria, jelszavak, plakátok, to­vábbá Lenin és Sztálin, valamint a kínai nép vezetőinek képei díszítet­ték. Ott voltak a tnbünökön a Kínai Népköztársaság központi népi kor­mányzótanácsának tagjai, a Kínai Kommunista Párť Központi Bizottsá­gának tagjai, a demokratikus pártok és társadalmi szervezetek képviselői, a diplomáciai testület tagjai, a nem­zeti kisebbségek képviselői, azoknak a kerületeknek a vezető dolgozói, ahonnan a forradalmi mozgalom elin­dult s végül a • partizántámaiSizponto­kul szolgált területek képviselői. Megjelentek a tribünön a tartományi kormányok veizetői, a köztársaság fontosabb városainak polgármesterei, a külföldi delegációk és vendégek. A vendégek között voltak Mja-Erenburg szovjet író és Pablo Neruda chilei költő, „A népek közötti béke meg­szilárdításáért"^ elnevezésű nemzetkö­zi Sztálin-békedíj tagja:; a szovjet •társadalmi szervezetek küldöttsége; a bolgár, román, magyar, koreai, cseh­szlovák, lengyel, mongol, német és vietnami küldöttség, valapiint India, Burma, Indonézia és Pakisztán dele­gációi, akik a Kína Népköztársaság kétéves jubileumának ünnepségeire érkeztek, s végül a íőváros társadal­mának képviselői. A központi népi kormány meghívá­sára az ünnepségeken való részvétel céljából a fővárosba érkeztek az or­szág iparának és mezőgazdaságának élmunkásai. Közöttük Ma-Hen-csan, a kínai termelési verseny kezdemé­nyezője, Li Sun-da, a mezőgazdaság élmunkása és mások. A nép fergeteges tapssal fogadta vezérét, Mao Ce-tungot, aki a köz­ponti népi kormány és az állami köz­igazgatási tanács tagjainak kíséreté­ben vonult föl a központi emelvényre. Csű-Te tábornok, a kínai felszabadító néphadsereg főparancsnoka fölolvasta a hadparancsot, amely a katonákat és parancsnokokat felhívja a haditechni­ka és a hadművészet még tökélete­sebb elsajátítására, arra, hogy szün­telenül tapuljanak a dicső és bátor szovjet harcosoktól, akik ragyogó győzelmeket arattak a fasiszta Né­metországon és a militarista Japánon, s megnyitották a kínai nép előtt a szabadsághoz vezető, utat. Ezután katonai díszfelvonulás kö­vetkezett, amelyen -megnyilatkozott a kínai fölszabadító néphadsereg szá­razföldi és légierőihez tartozó harco­sok és parancsnokok magas színvo­nalú katonai tydása.' A dolgozók tömegfelvonulását az ifjú úttörők osztaga; nyitották .meg. A teret teljesen betöltötte az újjongó gyermeksereg. Egy gyermekcsoport viharos ünneplés közepette virágcsok­rokat nyújtott át Mai Ce-tungnak, a nép szeretett vezérének. Majd Peking és környéke gyárai­nak nagyszámú munkássága vonult el hosszú oszlopokban. Kína munkásosz­tályának dicső képviselői — az acél­öntők, bányászok és vasútasok ki­bontott lobogókkal, a világ dolgozói nagy vezéreinek Marxnak, Engelsnek, Leninnek, Sztálinnak feldíszített arc­képeit és a kínai kommunista párt ve­zetőinek, valamint a külföld; testvéri kommunista- és munkáspártok veze­tőinek arcképeit magasra tartva, vö­nultak át a téren Büszkén vitték a feliratos táblákat és diagrammokat, amelyek a kínai dolgozóknak a népi hatalom kétéves fennállása alatt el­ért sikereit hirdetik. A munkások a népköztársaság fennállásának két esztendejében V helyreállításáról szól, ilyen Szurov Hajnal Moszkva fölött' című szín­müve, amely egy textilüzem kollek­tívájának életét rajzolja. A békés építést ismertető müvek népszerűsé­ge mindennél jobban tanúskodik* a szovjetnép békés törekvéseiről és ar­ról, hogy a nagy tömegekkel szoros kapcsolatban álló szovjet irodalom a tömegek legigazibb gondolatait és/ érzéseit fejezi ki. Erről tanúskodik' az is, hogy a szovjet írók nagy számban alkottak a többi országokban folyó békemoz­galmakról szóló, az új háború gyuj­togatóit leleplező műveket. A szov­jet költők lángszavú versekben szóltak a ko­reai nép hősi szabadságharcáról, a népi demokratikus országok bé­kemozgalmáról, az új demokrati­kus Németország építkezéseiről. A szovjet írók több művükben — gyártott modern gépek kicsinyített mását, és a kínai ipar fejlődését bi­zonyító új gyárak és üzemek modell­jeit vitték. A felvonulók ilyen jel­szavakat hangoztattak: „Éljen a Kínai Népköztársaság!", „Éljem, a kínai nép egysége!", „Békét! Meg­védjük a békét!", „Éljen a Kínai Kommunista Párt — Kína új győzel­meinek vezetője és szervezője!", „Éljen Kína, és a Szovjetunió népei­nek nagy barátsága!". A fqlvonulók rengeteg plakátot vittek, amelyek az amerikai agresz­szió elleni harc fokozására, a koreai nép megsegítésére, az amerikai hábo­rús gyújtogatok aljas terveinek meg­hiúsítására, a béke nagy ügyének megvédésére vonatkozó felhívásokat tartalmaztak. A felvonulók — épúgy mint az egész sokmilliós kínai nép —, egy­hangúan kijelentették: „Meghiúsítjuk az amerikai háborús gyújtogatok ter­veit. /A háborús gvujtogatóknak nem sikerül új véres háborúba berántaniuk a békeszerető népeket, mert ezt nem akarják Kína népei és a világ béke­szerető népei, amelyek — élükön a Szovjetunióval, a világbéke dicső baj­nokával —, a békéért harcolnak". A tribün előtt elhaladtak a Kínai­Szovjet Baráti Társaság, a Kínai Demokratikus Liga, a Demokratikus Fejlődést Támogató Egyesületek, a Nemzeti Újjáalakulás Demokratikus Szövetsége tagjainak felvonuló osz­lopai. Elléptek a postások és a távir­dászok, a minisztériumok alkalmazot­tai, a Kínai Tudományos Akadémia dolgozói. Az egyik csoport Mao Ce­tung mellszobrát vitte. Az elvonuló oszlopok halászokat és gyapotvirág­csokrokat lengettek — amelyek a Kínai Népköztársaságban az idén be­gyűjtött bő gabona és gyapottermést jelképezték. A tér folytonosan visszhangzott az üdvözlő kiáltásoktól: „Éljen Sztálin!", „Éljen Mao Ce-tung!". Ezek a nevek személyesítik meg azt a napról napra erősbödő barátsá­got Kína és a Szovjetunió népei kö­zött, amely tartós biztosítéka a béké­nek és a Távol-Kelet biztonságának. A felvonuláson résztvett a perem­városok parasztsága, resztvettek a diákok, iparosok, kiskereskedők és háziasszonyok. A pekingi nagy tö­megtüntetés, amelyen 400.000 pekingi dolgozó vett részt, a béke, a demo­krácia és a szopializmus nagy, Szov­jetunió vezette táborának népeivel való szolidaritás jelszavainak jegyé­ben folyt le. Sanghaiban az ünnepi felvonuláson, a városnak több minit egymillió lako­sa vett részt. ' A Kínai-. Népköztársaság fennállása második évfordulójának ünnepségei hatalmas megnyilvánulásai voltak a nagy kínai nép erőinek, amely nép a kommunista párt vezetésével felsza­badította országát a feudális reakció uralma és az imperializmus igája alól és szilárdan védelmezi a forradalom vívmányait, abékt és a demokrácia ügyét. A „Tartós békéért és népi demo­kráciáért" legújabb számából. A kínai népi felszabadító hadsereg tagjai beléptek a Kinai-Szovjet Baráti Társaságba A kínai népi felszabadító l^dsereg tagjai beléptek a Kínai-Szovjeí Baráti Társaságba. A hadsereg egységei az egész or­szágban szoros együttműködésben fog­nak dolgozni a Kínai-Szovjet Baráti Társaság helyi szerveivel, hogy még jobban elmélyítsék és továbbfejlesszék a kínai népi felszabadító hadsereg és a szovjet nép. illetve a Szovjet Had­sereg közötti barátságot. Pénteken este megnyílt Pekingben a Kínai-Szovjet Baráti Társaság első országos konferenciája. A megnyitó ünnepségen a társaság vezetőin kívül megjelentek a központi népi kormány, a demokratikus pártok és csoportok és a népi szervezetek vezetői. , mint például K. Szimonov az „Orosz kérdés"-ben — leleplezik az amerikai háborús uszítókat. Hogy a szovjet irodalomban mi­lyen helyet foglal el a békeharc té­mája, azt megítélhetjük a Szovjet írószövetség által tavaly kiadott „A béke védelmében" című gyüjte­'ményből. E gyűjteményben a Szov­jetunió népeinek különféle nyelvein író 83 költő versei kaptak helyet. A gyűjteményben közölt versek mind­egyike visszatükrözi szerzőjének egyé­ni arculatát, művészetének sajátos­ságait, de az összes szerzőket egy közös érzés hatja át, a béke érzé­se és gondolata. A nép szolgálatában álló szovjet irodalom tevékenyen és állhatatosan védelmezi a béke ügyét. A szovjet írók a békeharcosok első soraiban haladnak. Irta: O. Mosenszky.

Next

/
Thumbnails
Contents