Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-07 / 236. szám, vasárnap

1951 október 7 UJSIÖ 5 A Német Demokratikus Köztársaság kikiáltásának második évfordulójára Ma, október 7-én van két éve an­nak, hogy kikiáltották a Német De­mokratikus Köztársaságot. 1949 ok­tóber 7-én az akkori szovjet meg­szállási övezetben működő német néptanács történelmi jelentőségű ha­tározatot hozott, amikor elfogadta a demokratikus alkotmányt, megalakí­totta az ideiglenes népi parlamentet és kihirdette a Német Demokratikus Köztársaságot. Németország törté­nelmében ekkor alakult meg az első, valóban demokratikus állam. A történelmi esemény jelentőségé­ről J. V. Sztálin generalisszimusz a következőket jelentette ki Wilhelm Piecknek, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének és Ottó Gro­tewohl miniszterelnöknek írt levelé­ben: „A békeszerető Német Demokrati­kus Köztársasáp megalakulása Euró­pa történelmében határkövet jelent. Nem lehet kételkedni abban, hogy a demokratikus békeszerető Németor­szág a békeszerető Szovjetunióval együtt lehetetlenné teszi egy új há­ború keletkezését Európában, véget­vet az európai vérontásnak és meg­akadályozza az európai országoknak a világimperializmus általi gyarma­tosítását. A Német Demokratikus Köztár­saság megalakulásához az út a né­met nemzet demokratikus erőinek a hitleri kapitalizmus és fasizmus ma­radványai ellen folytatott harcán át vezetett. A győzelmet ebben a harc­ban a sztálini békepolitika, a prole­tár internacionalizmus politikája hozta meg. Sztálin generalisszimusz érdeme az, hogy Potsdamban a nyu­gati hatalmak is elfogadták Német­ország demokratikus átrendezésének elveit. Ezt az egyezményt azonban csak a szovjet megszállási övezetben valósították meg. Az új háborúra ké­szülő nyugati imperialisták sötét ter­vükkel nem hagynak fel, sőt fokozott ütemben valósítják meg Nyugat-Né­metország újrafelfegyverzését. Ezzel szemben a Német Demokra­tikus Köztársaság két év alatt nem­csak szóval, hanem tettel is bebizo­nyította, hogy határozottan elítéli a volt német külpolitika ártalmas ha­gyományait. A potsdami egyezmény szellemében szigorúan betartja a de­militarizálás politikáját. A Német Demokratikus Köztársaságban tör­vényt hoztak a béke védelmére, amelynek értelmében minden hábo­rús propaganda és agresszió bünte­tendő. A Köztársaság minden erejé­vel békés gazdaságának fejlesztésén és a dolgozó tömegek jólétének eme­lésén dolgozik és a többi országok­kal való gazdasági és kulturális kap­csolatok kimélyitésére és megszilár­dítására törekszik. A Köztársaság 20 milliónyi lakosságát a béke és a többi nemzetekkel való barátság szellemében nevelik az új imperialis­ta háborús tervek elleni határozott ellenállás szellemében. Mindennek nagyon hatásos befolyása van az európai helyzetre. Magában véve a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának ténye féken tartja a reakciós erőket, amelyek a német né­pet háborús kalandjaikba akarnák sodorni és Németországot ismét a bé­keszerető országok elleni agresszió tűzfészkévé akarnák átváltoztatni. A békeszerető nemzetekkel való barátságból, mindenekelőtt a nagy Szovjetunióval való barátságból me­rítik az új Németország új emberei az erőt és eltökéltséget, az angol­amerikai imperialisták háborús elő­készületei ellen vívott harcukban. Tudatában vannak annak, hogy min­denekelőtt tőlük fiigg, hogy a nyu­gati imperialisták a német reakció­val ervütt ne ismételhessék mej azt a. játékot, amely a fasizmus újjászü­letéséhez. Németország rabigábadön­téséhez és végül új világháborúhoz vezet. A német nép hősiesen harcol a bé­kéért. Erről a Német Demokratikus Köztársaságban elért jelentős gaz­dasági sikerek tanúskodnak. A kétéves terv sikeres teljesítésé­vel a Német Demokratikus Köztársa­ságnak még -1950 folyamán sikerült elérnie a háború előtti termelés szín­vonalát. A Köztársaság első ötéves terve szerint a háború előtti ipari termelés megkétszereződik. Az öt­éves terv első negyedévi termelő­irányzatát 105 százalékra, a máso­dik negyedévi terv előirányzatot 107 százalékra teljesítették a német dol­gozók. A terv túlteljesítése a szocia­lista munkaversenyek, valamint a sztahanovista mozgalom terjedésé­nek és a szovjet munkamódszerek si­keres alkalmazásinak köszönhető. A német szabad szakszervezetek veze­tésével az ország üzemeiben, gép- és traktorállomásainkon mozgalom in­dult a dolgozók között az 1951. évi terv határidő előtti teljesítése érde­kében. Az év első hat hónapjában a versenyekbe több, mint 1,600.000 dol­gozó kapcsolódott be. A „Minőségi Brigád" címért folyó versenyben több mint 90 ezer brigád vesz részt. Az utóbbi időben a Köztársaság kikiáltásának második évfordulója alkalmából fokozottabban fellendül­tek a versenyek. A magdeburgi „Er­nest Thaelmann" nehézgépipari üzem 11 ezer munkása kötelezettséget vál­lalt, hogy az 1951. évi tervet nov. 7-re, a nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójára telje­síti. Hatalmas sikereket értek el a né­met építőipari dolgozók is. Nemcsak sikeresen hozzák rendbe a háborúban tönkrement épületeket és gyárakat, hanem hatalmas új gyárakat építe­nek. Rekordidő alatt helyezték üzem­be a branndenburgi nagy fémipari üzemet. Szeptember 19-én, vagyis 12 nappal a kitűzött idő előtt helyezték üzembe az oderamenti Fürstenberg közelében épülő „Kelet" fémipari kombinát első magaskemencéiét. Nagy lendülettel folynak a háború­ban megrongált német városok hely­reállítási munkálatai. Az ismert szovjet sztahanovisták munkamódszerei mind szélesebb kör­ben terjednek el a német dolgozok között. Pavel Bikov gyorsfémvágási eljárása éppen olyan elterjedt, mint Lidia Korabelnyiková anyagtakaré­kossági módszere. A Német Demo­kratikus Köztársaság dolgozói a nemzetgazdaság fejlesztését szolgáló ötéves terv sikeres teljesítésére ha­talmas munkalendletükkel a békéért, az egységes, demokratikus, békesze­rető Németország létrehozásáért fo­lyó harccal járulnak hozzá. A Német Demokratikus Köztársa­ság békepolitikáját' bizonyítja az a felhivás, amelyet az NDK népi ka­marája a bonni parlamenthez inté­zett. E felhívás azt javasolta, hogy Kelet és Nyugat-Németország képvi­selői folytassanak tanácskozást sza­bad össznémet választások megtar­tásáról és a Németországgal kötendő békeszerződés ügyének meggyorsí­tásáról. A Német Demokratikus Köz­társaság kormányának és népi ka­marájának ez az elhatározása rend­kívüli jelentős lépés a béke és az európai népek védelmében. Ez a fel­hívás olyan időben látott napvilágot, amikor Washingtonban éppen befe­jeződött az USA, Anglia és Francia­ország külügyminisztereinek tanács­kozása és közzétették a három hata­lom közös nyilatkozatát. Washing­tonban a nyugati hatalmak képvise­lői nyíltan meghirdették, — aminek gyakorlati kivitelezése titokban már régen megkezdődött, — a német mi­litarizmus helyreállítását Nyugat­Németországban. A Német Demokra­tikus Köztársaság népi kamarájá­nak felhívása harci riadó, amely a nép elé tárja, hogy ma, — még foko­zottabban, mint eddig, minden erőt az ország egyesítésére kell összpon­tosítani. „A Német Demokratikus Köztár­saság kormányát és népi kamaráját, — mondotta nemrégiben Grotewohl elvtárs, — a nemzet sorsáért érzett agodalom arra ösztönzi, hogy min­dent megkíséreljen Kelet- és Nyu­gat-Németország egyesítésére. A Né­met Demokratikus Köztársaság kor­mánya a jövőben sem hagyja kiakná­zatlanul a legcsekélyebb alkalmat sem, hogy megvalósítsa Németor­szág két részének egyesítését és a békeszerződésnek a potsdami egyez­ményben biztosított jogok alapján történő megkötését." Ez a felhívás erős visszhangot kel­tett nemcsak a Német Demokrati­kus Köztársaság lakossága, hanem az egész nép körében és nagyban hozzájárult Németország egységé­ért és a békéért folytatott harc sike­res kivívásához. A Német Demokratikus Köztársa­ság harca igazságos harc, amelyet az egész békeszerető emberiség tá­mogat. mert enrek a harcnak na­gyon fontos feladata van Európa és az egész világ békéjének megtartá­sában. A Német Demokratikus Köztársa­ság megalapításának második év fordulóján örömmel tekintünk a de­mokrácia és béke győzelmére Német­országban. Tiszta szívből örülünk azoknak a sikereknek, amelyeket az Egységes Szocialista Párt vezetése alatt elért a Német Demokratikus Köztársaság. Wilhelm Pieck köztár­sasági elnökkel az él ín. E nagy ünnepen köszöntjük a né­met népet és további győzelmeket és sikereket kívánunk az egységes de­mokrata és békeszerető Németország megvalósításához vezető úton. Köszöntjük a Német Demokratikus Köztársaságot azzal a kívánsággal, hogy az ő zászlaja, a demokrácia és a béke zászlaja alatt az egész német nép beilleszkedjék a békesze­rető nemzetek sorába, amelynek élén a legyőzhetetlen Szovjetunió áll. S néaet nép űdvfizK a Nénct Denokritíktts kikiáltásának níssíi évforduiéiát A mansfeldi bányászok a Német Demokratikus Köztársaság kikiáltása második évfordulója alkalmából üd­vözlő táviratot küldtek, melyben kö­telezettséget vállaltak, hogy biztosít­ják az ötéves gazdasági terv teljesí­tését. Ugyancsak a Német Demokra­tikus Köztársaság egész területéről a földművesek (áttelepültek) üdvözlő távirataikban köszönetüket fejezik ki a Német Demokratikus Köztársaság kormányának azért a hatalmas gon­doskodásért, amelyet nekik két éven át szentelt és kötelezettséget vállalnak, hogy teljesítik a tervezett feladatokat. A nácizmus elnyomottainak szerve­zete Ottó Grotewohlnak üdvözlő táv­iratot küldött, melyben többek között ezeket írják: A Német Demokratikus Köztársaság fennállása és baráti kap­csolata a Szovjetunió népeivel és az összes békeszerető népekkel, valamint a békefront erősödése az egész vilá­gon. így Nyugat-Németországban is, meghiúsítja a háborús gyújtoga­tok terveit, melyeknek értelmében Németország e században harmadszor háború színterévé yálna. Az üdvözlő táviratban megemlékeznek a német nép legjobb lányairól és fiairól, akik áldozatává lettek a fasizmusnak és emlékeztetnek arra, hogy ezekre az áldozatokra való állandó emlékezés kötelessége az összes jóakaratú néme­teknek és ezen áldozatok kötelezővé teszik, hogy még erélyesebb harcot hirdessenek a békéért és az egységes Németországért. Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke. Nagyméretű árleszállítás a Német Demokratikus Köztársaságban A Német Demokratikus Köztársaság kormánya október 5-én egy sajtókon­ferencián bejelentette, hogy hétfői ha­tállyal a Német Demokratikus Köztár­saság és Berlin demokratikus szekto­rának lakossága számára élelmiszer és ipar cikkek, közöttük számos tex­tiláru adagolását megszünteti. Ezzel a húson, zsíron és cukron kí­vül minden élelmiszer és a textiláruk közül pedig a műselyemből készült és a gyapotárukon, valamint a láb­belin kívül minden egyéb ruházati cikk eladása szabaddá válik. A fejadagolás részleges megszün­tetésével egyidőben számos élelmi­szer és iparcikk áfát is csökkentik átlagosan 20, sőt 25%-kal, ami szin­tén hétfőn lép életbe. C7& ú j nemei embee születése IRTA: ANNA SEGHERS. Az új ember születése a társada­lomban ás a társadalom születésével egyidőben történt. A Hitler-klikkjének hazugságai által megzavart agyak­ban az ellenállást csak fokozatosan, lépésről-lépésre lehetett legyőzni. E folyamat szemléltetésére az aláb­bi esetet mondom el: Egy fiatal berlini mechanikus be­széli el, aki most az üzemi iskolában tanít. A gépüzem, amelyben dolgozik, nemzeti vállalat. Volt tulajdonosa Nyugatra menekült. „Amikor a háború után Berlinbe jöttem, — kezdi elbeszélését a fiatal gépész, — náci voltam. Nem tudtam sehogysem megérteni, hogy „az ezer­éves birodalom"-nak már vége van. Náci barátaimnál laktam és dajka­meséiket hallgattam ... Hittem a fecsegőknek. Azonban éhes voltam és meg keillett keresnem a kenyérreva­lót. Megtudtam, hogy az új törvények alapján a háborús bűnösöktől és a há­ború okozóitól elvették gyáralkat. Ez fellázított engem. Nem volt elképzelé­sem arról, hogy mi a demokrácia, bu­tasá nak tartottam mindent, amit a demokráciáról beszéltek. ... Amikor munkát kaptam az ál­lami gyárban, majdnem, hogy kártevő lett belőlem. De valami visszatartott ettől. Most már tudom, hogy mi volt ez a „valami": a dolgozó ember lelki­Ismerete. Jó mechanikus voltam, nem voltam képes rosszul dolgozni. Mint munkás lelkiismeretes és becsületes voltam. E'munkássá váltam a nélkül, hogy észrevettem volna, hogy meg­értettem volna, mikép került erre a sor. ... Amikor az elvtársak munkahe­lyemen megmagyarázták nekem, hogy a demokráciáért és a békéért dolgo­zunk, akkoriban még szégyeltem ma­gamat náci ismerőseim előtt. Szégyel­tem magam azonban elvtársaim efött is, amikor ezek a nácik kinevettek és szidták „munkaerkölcsömet". Gondol­kozásom és életem így kettészakadt. Amikor eleinte azt magyarázták ne­kem, hogy már nem az urakra dol­gozunk, hanem sajátmagunk számára, a népnek, csak vállat vontam. Csak fokozatosan kezdtem megérteni, hogy jó munkánk következtében az üzem termelése emelkedett és a termelés emelkedésével a munkások életszínvo­nala. közöttük az enyém is emelke­dett. Amikor láttam, hogy sze­mem nem csal, kezdtem figyelni elv­társaim beszédére. Végül megértet­tem, mit jelent a „nemzeti vállalat". S ekkor kezdtem kerülni régebbi ba­rátaimat, meggyűlöltem ostobaságu­kat és lustaságukat. Uj társaságba kerültem, úgyszólván éhségem, ke­nyérkeresésem következtében. Ekkor felötlött bennem a vágy, hogy helye­sen megértsem e társadalmat. Amikor a szakszervezet javasolta nekem, hogy Lsmeirkedjek meg a marxizmussal, az esti tanfolyamok egyikén elkezdtem az előadásokat látogatni. Megértet­tem, hogy csak most találtam meg azt, amiről fiúkoromban álmodoztam: a hazát. Megértettem, hogy hosszú éveken át a nyereséghajhászó embe­rek egy maroknyi csoportja tévesztett meg. Ok hitették el velem, hogy a hazát ők jelentik, hogy a haza és ők azonosak. Amikor megalakult a Néoet Demo­kratikus Köztársaság, még az esiti tanfolyamra jártam. Amikor elolvas­tam Sztálin üzenetét Wilhelm Pieck­hez és Ottó Grotewohlhoz, úgy tűnt nekem, — nem tudom, hogy fejezzem ki, — mintha kő esne le a szívemről. Ugy tűnt nekem, hogy végre jogom van új emberré válni. Most már nem dolgozom a régi műhelyben, öröm­mel irányítom az ifjúság munkáját. Hisz érzem, hogy az ifjúságot fel le­het ' lelkesíteni. A Nyugat-Németor­szágban élő fiatal emberekre gondo­lok, mert úgy képzelem el őket, hogy olyanok voltak, mint én voltam öt­évvel ezelőtt. Elképzelem azt a ren­geteg hazugságot és értelmetlensé­get, amelyeken nem tudnak túllátni." Ezeket a gondolatokat fejezte ki a fiatal mechanikus. Lehet, hogy az olvasó megkérdezi, miért éppen róla beszélek. Miért nem mutatok rá az új ember fejlődéiáere olyan példán, ame­lyet kevésbbé terhel a múlt. Valóban felsorolhatnám azon fiatal férfiak írás­ba foglalt és szóbeli közléseit, akik új emberekként tértek vissza a szovjet hadifogságból, megnevelten az új tár­sadalom életére. Mert ezek sokan van­nak, — hivatalnokok, tanítók, orvosok és mások, — akik fogságból való ha­zatérésük után német demokratikus köztársaságunk káderei közé tartoz­nak a városokban éppúgy, mint a fal­vakon. Beszélhetnék a munkások gyer­mekeiről is, akiknek apái Hitler bör­töneiben sínylődtek, vagy pusztultak el, az anyákról, akik elárvult család­jukban meg tudták őrizni azokat az eszméket, amelyekért férjeik szen­vedtek. Szabadságukat és életüket kockáztatva gyermekeiknek beszéltek az osztályharc törvényeiről és meg­magyarázták, mily utálatos a náci fajpropaganda. Ugy vélem azonban, hogy a fiatal mechanikus esete különösen jellemző. A fiatal ember nem pottyan az égből a demokráciába. Amikor a hitleri fa­sizmus annyi éve után új társadalom alakul ki, abban még fel-felkísértenek a kapitalizmus jellegzetes sajátságafc A gonosztevő háború után a fiatal­ember, akit gyakran terhel még a kapitalizmus legrosszabb mellékhajtá­sának, — a hitleri fasizmusnak csö­kevénye, — megkezdi építtlni újból, új feltételek közölt életét és alaposan átnevelődik. A fiatal mechanikus el­beszélésében kifejezésre jutott a gaz­dasági és kultúrtényezők kölcsönös hatása, amelyek az ember újjászüle­tését indítják meg.

Next

/
Thumbnails
Contents