Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-07 / 236. szám, vasárnap

1951 október 7 UJSZO 3 Václav Nosek balanminiszter beszédéből a kerületi nemzeti bizottságok pénzügyi előadóinak október 5-iki gyűlésén Mint temeretes, szeptember 6-án folyt le a CsKP Központi Bizottságá­nak nagyjelentőségű ülése, amelynek határozatai nemcsak Kommunista Pártunk, hanem az egész nemzeti arcvonalnak és állami igazgatásnak megadják munkájuk politikai vonalát ugyanúgy, mint politikai, nemzeti, gazdasági és kulturális életünk min­den ágazatának. A CsKP Központi Bizottsága feb­ruári, júniusi és szeptemberi ülései az idén a július 13-iki kormányhatáro­zattal együtt egységes politikai egé­szet képeznek. Ez az az alap, amelyre életünk minden szakaszán, minden ke­rületben és minden munkahelyen, minden egyén gépénél építhetünk. Ezek a határozatok a termelésben és az adminisztratívában a lehető leg­nagyobb gazdaságosság elérésére irányulnak, jobb minőségűvé teszik a nemzeti bizottságot és minden ágaza­tuk munkáját. A termelőerők hatalmas fejlődésének korszakát, a szocializmus gyorsabb felépítésének és a felemelt ötéves tervnek korsza­kát éljük. A nagy átépítés korszaká­ban vagyunk a falun Is, amikor a régi kisüzemi termelési formákról átté­rünk a modern szocialista mezőgazda­sági nagyüzemi termelésre. Iparunk már ma is a háború előtti Csehszlo­vákia termelésének másfélszeresét gyártja és 1953-ban kétszer akkora lesz, mint a München-előtti Csehszlo­vákiában. Szlovákia ipara a háború előtti állapotot háromszorosan felül­múlja ma és 1953-ban ötszörösére ugrik. Ez országépítés a szocia­lista építés lázas üteme és nekünk ezt dolgozó népünk, a béke és a nemzet­közi munkásosztályhoz való szolidari­tásunk érdekében erőink és lehetősé­geink szerint még gyorsítanunk kell. Erre Irányulnak a kormány intézke­dései is az új minisztériumok felállí­tásával. A kormánygépezet nem meg­csontosodott valami, hanem állan­dóan alkalmazkodik az új feladatok­hoz ós azoknak eszköze. Tudjuk, hogy a minisztériumok számának emelésé­vel netm növeljük a hivatalnokok szá­mát, ellenkezőleg a vezérigazgatósá­gok megszüntetéséve!, a központi hi­vatalok jó átszervezésével nagyszámú munkaerőt takarítunk meg, amelyek átmehetnek a termelésbe. A népi igazgatás összesen 10,000 alkalmazot­tat bocsát a termelés rendelkezésére és ebből a számból szeptember 29-ig már 6648 alkalmazott át is ment. Egyetlen társadalmi rend sem lehet meg hivatalnoki kar nélkül. Éppen ezért a szocialista társadalmi rendnek jobb és tökéletesebb adminisztratívá­jának kell lennie. A termelésbe való átállítással csak úgy tudunk megbir­kózni, ha jobb minőségűvé tesszük a hivatalnoki munkát. A tervgazdálko­dás feltételezi ezt. Nagy jelentőséget tulajdonítunk kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságaink gazdálkodásá­nak és erről beszélünk a mai konfe­rencián. A továbbiakban Nosek elvtárs, az állami kölltségvetésről beszélt. Az áälaml költségvetés a nemzetgazdaság terheit veszi tekin­tetbe és ezzel kapcsolatban állapítja meg a kiadások magasságát, megva­lósítja a beruházások finanszírozását, biztosítja a termelőeszközök fejlődé­rét és a gazdasági élet más szükség­leteit. Amennyiben a szocialista or­szágépítés gazdasági életünk meg­gyorsított fejlődését követeli meg, kötelességünk az, hogy ebben segít­sünk. Ugy segíthetünk, ha a termelé­si költségeket csökkentjük, ha takaré­kosan állítjuk fel költségvetésünket. Minél többet takarítunk meg, annál több eszközt bocsáthatunk a felhalmo­zás segítségére és a dolgozók élet­színvonalának emelésére. A nemzeti bizottságok már másfél esztendő óta gazdálkodnak az új törvény szerint és mint Zápotocký és Kaves elvtársak, hangsúlyozták, nem számolhatnak a kiadás irányszámainak növelésére és tiem is jelentettek be fokozott köve­telményeket az 1951-es évvel szem­ben. Helytelen volna az a törekvés, hogy minél nagyobb pénzügyi eszkö­zöket szerezzünk tekintet nélkül arra, hogy van-e szükségünk rá, vagv nin­csen, tervezett feladataink teljesítésé­nél. Azok a feladatok, amelyeket tel­jesítettünk, a költségvetésben is biz­tosítva voltak. De voltak olyan fel­adatok is, amelyeket nem teljesítet, tünk, bár a költségvetés gondoskodott róluk. A nemzeti bizottságok igen sokszor túlméretezték tervüket, vi­szont teljesítésükre az erejük nem futotta. Ez megnyilvánult abban is, hogy év végén felesleges dolgok tö­meges vásárlására került 6or, máshol pedig a ki nem merített hiteleket fel­vették és a pénzt betétkönyvre rak­ták. $ok fekete alapot megszüntet­tünk, de helyettük, úiak képződnek, így pl. a pardubicei és gottwaldovói kerület! Nemzeti Bizottság elvtársai­nál is. ök ugyan szorgalmasan lelep­lezik ezeket a hiányokat és általában nem állíthatjuk azt, hogy az a szán­dékuk, hogy bizonyos összegeket el­sikkasszanak. A terveizett pénzügyi gazdálkodás szempontjából ugyanilyen nagy hiba a hiteltartalékok halmozása és a fel­adatok elégtelen biztosítása Is. A nem reális költségvetés igazi oka azonban az, hogy a Nemzeti Bizott­ság elsősorban nem dolgozza ki tevé­kenységének, feladatainak tervét, nem valósltja meg a szükséges pénzügyi eszközök pontos kiszámítását. Hiszen a költségvetés a gazdasági terv pénzügyi kifejezése é« így ezzel el­szakíthatatlan kapcsolatban van. A tervezés a szocializmusban gazdasági szükségszerűség S5t eigyenesen törvény. Ezt a feladatot a költségvetés mindkét része, a bevé­tel és a kiadás, akkor teljesíti, ha a nemzeti jövedelmet a tervrész felada­tok szerint osztja szét. Minden ren­des költségvetés kell, hogy egyen­súlyban legyen és így a Nemzeti Bi­zottságok értsék meg, hogy nem le­het többet adni. mint amennyi lehet­séges és elviselhető. Ebből követke­zik a terv felülvizsgálása és módosí­tása is. nehogy a terv a szocializmus fejlődésének gátja legyen. Sem a terv, sem a költségvetés nem lehet annyira szilárd, hogy ne változtat­hassunk rajta. A Nemzeti Bizottsá­gok egyes előadó't úgy kell kiépíteni, mint a gazdálkodó központokat. Ha a népi előadók, mint a nép politikai képviselői felelősek a tervből eredő feladatokért, egys~ersmind felelősek a pénzügyi eszközök célszerű felhasz­nálásáért is. Ezért kezük iigvébe kell juttatni a költségvetési h : felek átte­kintését, mint e tervteliesítés közvet­len elllenőrzésének egyik segédeszkö­zét. Ugyanígy fonto9 a bevételi szám­adatok teljesítésének ellenőrzése is. Minden előadónak legalább negyed­évenként egyszer jelentést kellene adnia, hogyan áll anyagilag. Az elő­adó kell, hogy figyelemmel kísérje a Nemzeti Bizottság pénzügyi gazdál­kodását és együttdolgozzék az összes ügyosztályokkal. Ha hiba van, nyújt­son be javaslatot a hiba kiküszöbölé­sére. így például a karlovévary-i pénz­ügyi előadó hiteflnyílvántartás szerint elemezte ez év első negyedének gaz­dálkodását. A hitelek egyenetlen ki­használásából megállapította azt, hogy nom minden fontos feladatot teljesí­tenek rendesen. Ezt a felismerést le­tárgyalta a pénzügyi bizottságban és a kerületi Nemzeti Bizottság taná­csában, tárgyilagosan figyelmeztette a megfejelő előadókat s elérte azt, hogy növelték a gondoskodást a dol­gozók iránt kulturális, szociális gon­doskodási, egészségügyi és szövetke­zeti tekintetben. A költségvetés összeállításáról Ez a Nemzeti Bizottság legfonto­sabb munkája. Es éppen ettől húzó­doznak az egyes gazdasági közpon­tok. Az egyes előadók azonban ne csak kizárólag adminisztratív, igaz­gatási jellegű feladatokat végezzenek, mint azelőtt tették a régi ö: koimány­| zati szervek, hanem fogjanak fel min­' dent politikailag is, munkájuk lénye­ge éppen gazdasági, szervezési, szo­ciális, egészségügyi és kultúrnevelési feladat. Elképzelhettelen, hogy a pénz­ügyi előadó összeállítsa az egyes fel­adatok kalkulációját és ezzel gyakor­latilag az összes előadók helyett ál­lítsa össze a költségvetést. A szemé­lyi felelősség elve itt annyit jelent, hogy minden központ felelőé, a terve­zett feladatok helyességéért és pénz­ügyi fedezetéért. Arról van szó, mi­lyen módszereket használjunk, hogy az adott feladatokat elvégezzük és politikai tartalommal töltsük meg a Nemzeti Bizottságok pénzügyi gaz­dálkodásáról szóló törvényt. Elsősor­ban itt van a Nemzeti Bizottságok ki­adásainak megszilárdítása és nor ma­lizációja. Itt abból a tényből indulunk ki, hogy bizonyos mennyiségű anyagi eszközből, bizonyos politikai és gaz­dasági feladatokat érünk ©1. A meg­szilárdítás célia tehát az. hogy a fel­adatok teljesítéséhez szükséges mini­mális anyagi eszközöket biztosítsuk. A költségvetés helyes összeállítása, amelv a legalacsonyabb fokú nemzeti bizottságtól egészen a főosztályokig mesrv, nem négy vagy hat hétre szóló feladat. Az egész költségvetési idő­szak folvamatában nvilván kell tar­tani az összes ellentéteket, mégoedig olvan módon, hpgv az összes előző költségvetési időszakok tapasztalatai­ból ki lehessen vonni a szükséges kö­vetkeztetéseket. A stabilizáció tehát a szocialista gazdaságosság magasabb fnrmáiának módszere az államvezetésben. Nem szabad azonban annak nľ*ptôrténni». hogv ezt az úi módszert úgy vegvűk, mint a nemzeti bizottságok kezd°mé­nvezé«ének korlátozását. Ennen ellen­a stabilizációnak a nemzeti iövedelem illetékes rés*e IgazcágOS é* pwvforma szétosztásához kell ve­zetnie. A stabilizáció terén az első tapasz­talatokat a belügyminisztériumban szereztük. Meglátogattuk például a kladnói járási nemzeti bizottságot, ahol rájöttünk arra, hogy a kedvező járási eredmény a kladnói helyi nem­zeti bizotságnak köszönhető. A klad­nói helyi nemzeti bizottság esetében meggyőződtünk arról, hogy milyen szoros együttműködés valósul meg a helyi nemzeti bizottság elnöke és a pénzügyi osztály vezetője között. Az összes osztályok tényleg a lehető leg­felelőségteljesebben gazdálkodnak egyrészt a tervezett feladatok, más­részt pedig a költségvetés szerint. Beszélnünk kell még a normalizálásról is. A nemzeti bizottságoknak szüksé­gük van különböző segédeszközökre mint például tüzelőanyagra, villanyra, stb. A gyakorlatból ismeretes, hogy az anyagi ellátás terve gyakran ellen­kezik a pénzügyi tervvel. A normali­zálás tehát éppen e két terv pontos­ságát segíti elő. A stabilizálással szemben az az előnye, hogy bármi közbejöhet, a pénzügyi terv mégsem változik meg. A tüzelőanyag költség­vetési normájának kiadásánál a helyi nemzeti bizottságok számára a 2000 lakosú falvakban hasonlóképpen jár­tunk el, mint a csehszlovákiai posta, vagy más intézmények, ahol ez a tüzelőanyag-norma nagyszerűen be­vált. Minekután nem lenne célszerű, hogy ezt a rendeletet a helyi nem­zeti bizottságoknak több mint 14 ezer funkcionáriusa tanulmányozza, és a költségvetés megvalósításában való egységes eljárás miatt a költ­ségvetést a járási nemzeti bizottsá­gok pénzügyi osztályainak a gondjai­ra bízták. A járási nemzeti bizottsá­sok meg vannak győződve arról, ták és a tüzelőfogyasztásnál nagy hiányosságot találtak a gazdaságos­ság teréa. Hogy jobban lássuk a normák je­lentőségét, vessünk egy pillantást 9 kerületi nemzeti bizottság eredmé­nyeire. Ezeknek a kerületi nemzeti bizottságoknak a körzeteiben meg­takarítanak 96.975 mázsa szenet. Az elmúlt évi költségvetéshez viszonyít­va ez 6,830.000 Kčs megtakarítást tesz ki a fent említett 9 kerületi nemzeti bizottságnál. Ha a termelésben dolgozó munká­sok meg vannak győződve arról, hogy milyen fontos a nyersanyaggal való takarékoskodás, akkor annál fontosabb, hogy az adminisztráció­beli dolgozók megértsék, hogy az ö munkakörükben milyen óriási fon­tossággal bír ezekkel a nyersanyagokkal való takaiékoskodás A tüzelő anyagnormában természe­tes lehet kisebb hiba, mert eddig a gyakorlatban, vagyis a téli időszak­ban még nem próbáltuk ki. Szükség esetén tehát ki lehet javítani, de semmiesetre sem olyan módon, hogy ismét felelőtlenségekre kerüljön sor. Ismeretes, hogy a szénnel nem gaz­dálkodtunk úgy, ahogy kellett vol­na. Tudnunk kell azt, hogy a szén­ellátás kérdése gazdaságunk egyik legkényesebb kérdése, főleg a szocia­lista ipar fejlesztésében. Ezért volt szükséges a tüzelőanyag normájának megállapítása. E norma a gyakor­latban körülbelül a tüzelöanyagszük­séglet 30 százalékkal való csökken­tését jelenti. Ezeket a feladatokat a nemzeti bizottságok pénzügyi gazdálkodásá­nak terén az egé3z 1952-es évben a lehető legkövetkezetesebben kell megvalósítani. Meg vagyok győződ­ve arról, hogy ez a munka értékes ismereteket fog nyújtani és hogy a népi közigazgatás tevékenységének megjavításához lényegesen hozzájá­rul. Most pedig még egy-két dologra aikarok rámutatni. A nemzeti bizott­ságok költségvetésének elvei szerint nincs megengedve az, hogy a nem­zeti bizottságok bármilyen módon is hozzájárulást nyújtsanak a tömeg­szervezeteknek, a nemzeti arcvonal pártjainak stb. Az ilyenfajta kérvé­nyeket vissza kell utasítani. A tö­megszervezetek központilag vannak nyilvántartva. Sokszor előfordult az, hogy a nemzeti bizottságok még fél­tek is ellenértéket kérni valamelyik szervezettől, amely a nemzeti bizott­ság szolgálati autóját kölcsönkérte. Ilyen eseteknek a jövöben nem sza­bad elöfordulniok. A nemzeti bizottságok befektetési tervét gyakran megzavarják a fe­kete befektetések, amelyek gyako­riak voltak a helyi rádióknál, az ut­cai világításban, a tűzoltótestület szükségleteinél stb. A nemzeti bizott­ságok rendes gazdálkodása pedig el­kerülhetetlenül azt követeli, hogy az összes befektetések a jóváhagyott befektetési terv keretén belül tör­ténjenek. Természetes a tervben nem lehet mindent előrelátni. Úgy­szintén nem is dogma a terv. Bizo­nyos esetekben változtatni lehet raj­ta. Ha a helyi nemzeti bizottság sür­gős esetekben nem várhat arra, hogy a terv megváltozzon, akkor az ügyet azonnal tárgyalja meg a járási nem­zeti bizottsággal és jelentse a kerü­leti nemzeti bizottságnak, hogy idő­ben biztosítsa, a megtérítést. Nem szabad előfordulnia annak, ami az idén előfordult, hogy még most is az 1947—1949. évi befektetéseket hozzuk rendbe. Közigazgatásunkban nagyon elter­jedt a közvagyonnal való gondta'an gazdálkodás O. I. Kalinin a következőket mon­dotta: „A közvagyonnal való takaré­koskodás kommunista tulajdonság." Több nemzeti bizottság azonban egé­szen máig, vagy még most sincs tel­jesen tisztában azzal, hogy mekko­ra is a közvagyon. Nem tudják, mi­lyen gépalkatrészek és milyen kü­lönböző felszerelésekkel rendelkez­nek. Ilyen körülmények között aztán hogyan lehet kihasználni ezeket az eszközöket. Hogyan lehetne ilyen körülmények között kiszámítani ezen eszközök karbantartásával járó költ­ségeket. Ilyen hiányosságokat pél­dául az olomouci és az usteci kerü­letekben állapítottunk meg, ahol pl. egyáltalán nem tartották nyilván az újonnan felvásárolt takarókat. És az ilyen hiányosságoknak egész sorát említhetnők. A hanyag gazdálkodás­nak legszembetűnőbb példája a be­nesovoi helyi nemzeti bizottságban található. Az 1947— 194Ô. években a költségek mindig magasabbak és magasabbak voltak. A költségveté­sekben mindig voltak többletek. Ezen többletek térítésére a helyi nemzeti bizottság évente átlag ötmillió Kis­1 kapott. Hogy aztán az év végén ne legyenek túl magas pénztári fölös­legek, a helyi nemzeti bizottság min­denféle ajándékokat és hozzájárulá­sokat osztogatott. A fölöslegeket betétekre és folyószámlákra íratta és az így keletkezett költségeket mint valóságos költségeket tüntette fel. Az ilyen gazdálkodás következté­ben körülbelül ötven betétkönyv és folyószámla keletkezett (titkos ala­pok), ami pénzben mintegy 2 millió 567.10 Kős-t tesz ki. Az 1949-es évben az összes betéte­ket át kellett volna utalni az állami takarékpénztárba a helyi nemzeti bi­zottság csekkszámlájára. Ez azonban nem történt meg. A betéteket eltit­kolták és az 1950-es évben 1 millió 975.060.40 Kčs-t felhasználtak a he­lyi nemzeti bizottság céljaira, de az összeg nagyobb részét kifizették. Be­nesovo város kommunális vállalatá­nak. A helyi nemzeti bizottság számára megállapított összegből, amely kü­lönböző mesterkedések következté­ben 475.270 Kés-re növekedett, az 1950-es évben különböző és nagyobb­részt fölösleges kiadásokat fedeztek. Ebből az összegből vásároltak pél­dául szőnyegeket, rádiót, gramofont, foteleket, zenei hangszereket, képe­ket, mosógépet és ebből az összeg* böl fordítottak különböző mennyisé­geket reprezentációs célokra. Mind­ezeket a költségeket az 1949-es év terhére számolták el, 1949 december 31-i dátummal. Ez a példa tehát világosan meg­mutatja, hogyan nem szabad gazdál­kodni a közvagyonnal. A felelőtlenség példáját matatja az az eljárás is, amellyel a nemzeti bizottságok jelentették a hiteleket és az üzemanyag készleteket. A dečini járási Nemzeti Bizottság például 1951 VII. 31-én bejelentette, hogv az akkori pénzállomány 3.768 Kés. Egy hónappal később azonban megállapí­tottuk, hogv a járási nemzeti bizotság 91.649 Kcs-szel rendelkezik. Hasonló­képpen a sučicai járási nemzeti bizott­ság is 37.950 Kčs helyett 165.100 ko­ronát jelentett be. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom a takarékoskodási előadó fontos funk­ciójára. A kormány azért nevezte ki a takarékoskodási előadókat, hogy a közigazgatásban is legyen valaki, aki figyelemmel kiséri a célszerű gazdál­kodást. Több kerületben jól beváltak ezek az előadók. Sajnos azonban, még mindig több azoknak a járásoknak és kerületeknek a száma, amelyekben a takarékoskodási előadók hanyagul tet­iesítik feladatukat. Ezen a téren rendet kell teremteni. Ha meg akarjuk valósí­tani a szocializmust, akkor mindenek­előtt felelősségteljesen kell gazdálkod­ni. Szocializmust építeni csakis célszerű gazdaságossággal lehet A stabilizálás és a normalizálás nem­csak azért oly nagyjelentőségű, mert alapul szolgál a költségvetések össze­állításánál, hanem azért is felette fon­tos, mert a terv teljesítésének az ellenőrzésében is jelentős szerepet játszik. A belső ellenőrzés pedig elke­rülhetetlenül fontos és rendszeres jelle­gűnek kell lennie. Az ellenőrzést politikailag kell felfogni. Ez annyit jelent, hogy az ellenőrzésnél figyelembe kell venni azt, hogy a pénzt a törvény szerint politikaillag helyesen és cél­szerűen használjuk-e fel. Az 1951. évi költségvetési javaslatok megtárgyalásánál a nemzeti bizottságok új módszert találtak költségvetéseik népszerűsítésére, mégpedig a néppel való beszélgetések útján. ,/Q yiéphadsereg a béke, szabadság és a haza feloirágozlafásáľiak védelmezője ľ

Next

/
Thumbnails
Contents