Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-06 / 235. szám, szombat

6 m sm 1951 október 6 MUNKASLEVELEZOINK IRJAK Üdülésünk során marxista-kört alakítottunk A múltban a pőstyéni gyógyfürdőt csak a tőkések élvezhették. Kényelmes hely volt ez az urak részére. A mun kások csak távolról nézhették dorbé­golásukat. A munkásosztály győzelme után megváltozott a helyzet. Pőstyén is a dolgozóké lett. Kényelmes otthonra ta­lál itt és kitűnő orvosi kezelésre azok, akik erre rászorulnak. Az ellátás ki­tűnő és szabadidőnket is jól fel tud­juk használni. Mi pl. marxista-kört alakítottunk. Előadást mindig más elvtárs tart és azután vita követke­zik. Nekünk nagy szükségünk van arra, hogy minél gyorsabban fejlőd­jünk. Hiszen ma népi demokratikus országban élünk, ahol a hatalom a dolgozóké. A hatalom gyakorlása pe­dig tudást kíván, mert csak így tud­juk hazánkban építeni a szocializ­must. A tanulással is hálánkat fejez­zük ki a dicső szovjethadseregnek, felszabadítónknak, Sztálin elvtársnak és Kommunista Pártunknak. Jó volna, ha minden üdülőtelepen a szabadsá­gukat ott töltő, vagy betegségüket gyógyító elvtársak hasontó köröket szerveznének. JALSOVSZKY Léva Egy tűzoltógyakorlatról Egy érdekes eseményről akarok be­számolni, amelynek az elmúlt napok­ban résztvevője voltam. Luciabányán a helybeli önkéntes tűzoltóegyesület riadógyakorlatot hajtott végre. A gya­korlat terve szerint az alsómecenzéfi tűzoltóegyesület kért tőlünk segítsé­get. Harmincketten mentünk ki az üzemi autón. A gyakorlat helyszínén már ott volt a szepsii járási tűzoltó­parancsnok, Sykora János elvtárs, és a tűzvédelmi ellenőr, Grechcso János, akik azzal a feladattal bíztak meg minket, hogy «Jcét lakóházat és mel­léképületeit védjük meg a tűzveszély­től. A gyakorlatot jól hajtottuk végre és ezt kifejezte a járási parancsnok is. A hatvanöttagú tűzoltógárda ezen a gyakorlatán is megmutatta, hogy megállná a helvét minden esetben. VARHOLA MIHÁLY munkáslevelező, Luciabányai Harcoljunk bányáink termelésének fokozásáért! A munkából való elmaradás csök­kentése és így a termelés fokozása a rozsnyói bányászok nagyon fontos feladata. Még aránylag sok az iga­zolatlan elmaradás és ezért komoly intézkedésekot kell tenni, hogj mi magunk munkások kiküszöböljük ezt a kóros jelenséget. Ez megkö­veteli azt is, hogy a szakszervezeti titkár elvtársak is nagyobb segít­séget nyújtsanak nekünk, többször jelenjenek meg- a dolgozók között, mert bizony elég gyakran felhang­zik a dolgozók száján: miért nem jön a szakszervezeti titkár közénk? IJjra neki kell látnunk lelkese­déssel a munkának, hogy a jövő évi bányásznapot méltóan ünne­pelhessük meg. Gondoljunk erre a napra, foltozzuk jobban harcunkat, ne adjunk a reakció szavára, amely azt kürtöli, hogy jövőre • már nem lesz hűségpótlék, mert a jövó'ben is minden bányász odaadó munkája szerint kapja meg a jutalmat, a hűségpótlékolj. Nem szabad most lemaradnunk a termelésben, később nehéz volna a lemaradást behozni. Tehát küszöböljük ki azokat a hibá­kat, amelyek ez évben mutatkoztak a termelésben, tekintsünk csak visz­sza, hogy hány vasárnap kellett brigádműszakokat szervezni a lema­radás miatt és gondoljuk meg, hogy mindezt nem kell majd csinálni, ha becsülettel teljesítjük minden nap feladatainkat. Dacára annak, hogy munkahelyünkön nincs elég dolgos kéz, munkaerő, a munka jobb meg­szervezésével és fokozott lelkesedés­sel könnyen elérhetjük kitűzött cé­lunkat. Példának hozom fel Jakub Já­nost, aki 20 százalékkal szilárdítot­ta normáját és új fejtési módszer­rel dolgozik, fahasználat és fej­tőcsille nélkül s ezzel nagy pénze­ket takarít meg havonta. Bányásztestvérek, dolgozzunk egységesen, takarékoskodjunk a dinamittal, a fával, ne adjunk pisz­kos vaskövet, mert ezek rontják a vas minőségét és sajátmagunkat is megkárosítjuk ezzel. Ha ezeket a fc'~ "i +o 1;at magunkévá tesszük, ha " a re?.!n!ó mun akkor gyors ütemben érjük el az új életet, a szocializ­must. PARDON JÁNOS bányász, Rozsaié. A fémipari iskola magyar tagozatának tanulói írják Amikor először léptünk be a bra­tislavai fémipari iskola kapuján, a következő feliratot láttuk rajta: »Üdvözöljük az iskola magyar tago­zatát.« Ünnepélyes fogadtatásban részesül­tünk, és ugyanígy ünnepélyes keretek között kezdődött meg az 1951/52-es iskolaév. A fémipari iskola magyar tagozatának mi vagyunk első hallga­tói. Vanr.ak köztünk öregebb elvtár­sak is, az egyik köb lük Kovács Ele­mér. Megkérdeztük tőle, hogyan ke­rült az iskolába. — Mint esztergályos dolgoztam az Autorenova egyik bratislavai üzemé­ben. Jó munkám eredménye az, hogy most itt tovább fejleszthetem tudá­som, hogy hasznos munkával gazda­gítsam társadalmunkat. Többen jöttek a termelő munkából ide, az iskolába. Itt van pl. Győri Szilveszter, aki azelőtt traktoros volt. továbbá Eke, Pázmány és Kupka elvtársak, akik azelőtt mint autó­szerelők dolgoztak. Ök is tanulni akarnak. Nekünk különben valamennyiünk­nek egy a célunk itt a fémipar isko­lában. Tanulni, tanulni és újból csak tanulni, hogy mint jól képzett tech­nikusok kikerülve az iskola .padjaiból elősegítsük hazánk szocialista felépí­tését. Hiszen vár ránk a Kohászati Kombinát is, ahol szükség van a mű­szakiakra. Ezért mi valamennyien megfogadtuk, hogy közös erővel fo­gunk tanulni, segítünk a gyöngébbek­nek is. Mi, akik már szabad hazában szabadon tanulhatunk, ió tanulásunk­kal elősegíthetjük a bék e megőrzését. Ezért zendül fel minden nap a tanu­lók ajkáról 0lyan örömteljesen és vi­dáman a Munka dala: >Zenpj, szárnyalj, te legszebb dalunk, ma a munkáról dalolunk, szabadon háladalt. Mert mindenünk, ami ma van, kitartó munkából fogrnt. HOLOD BÉLA, Bratislava így háláljuk meg kormányunk új intézkedéseit Mi, á dunaszerdahelyi Kárpátia zöldségfeldolgozó üzem" munkásai, nagy örömmel vettük tudomásul kor­mányunk intézkedését, amely szerint többek között megszűnik a mi területi igazgatóságunk is működni és közvet­lenül az illetékes minisztériumhoz fogunk tartozni. Eddig úgy volt, hogy valamilyen fontos ügy elintézésénél egvik hivatalból a másikba ment az akta, gyakran előfordult az is, hogy elveszett és az ilyen esetek természe­tesen behatással voltak munkánkra is. Nagyon sok időt tudunk az új in­tézkedés segítségével megtakarítani és ugyanakkor Köztársaságunkban sokezer adminisztratív munkaerő, sza­badul fel a nehézipar czámára. Örömünket mi, a Kárpátia-üzem CMSz-csoportjának tagjai azzal fejez­zük ki. hogy a pártsajtó napjának al­kalmából 43 előfizetőt szereztünk az Uj Szónak és Pravdának, 12-t pedig a Szakszervezeti Közlönynek. Ezzel mondunk köszönetet kormányunknak és országunk vezetőjének, Gottwald elvtársnak, valamint Pártunknak, amely a jobb élet felé vezet bennün­ket. BRUNNER TIBOR Dunaszerdahely Kiosztottuk a Szovjetbarátok Szövetségének új igazolványait Az elmúlt napokban ünnepélyes ke­retek között kiadtuk helyi csopor­tunkban a Csehszlovákiai Szovjetba­rátok Szövetségének új igazolványait. A vezetőség rendes taggyűlést hí­vott össze, amelyen a tagokon kívül még a község lakosai közül is néhá­nyan résztvettek. A gyűlést Dobsa István elnök nyitotta meg, majd a nemzeti iskola pionírjai és növendékei szép kultúrműsort adtak elő. Ezután Vrba Emil járási küldött mondott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte a Szovjetbarátok Szövetsé­gének nagy fontosságát, hangsúlyoz­va aizt, hogy a szövetségbeli munkánk­kal elősegítjük a nagy Szovjetunió, példaképünk tapasztalatainak átvéte­lét. Előadása befejeztével a helyi szervezet 81 tagiának nvujfotfa át a szép. új igazolványt. Ezután arra szólította fel a tagokat, hogy a jövő­ben is olyan szép számban látogassák az orosz nyelvtanfolyamot, mint a rmrtban és aktívan vegyenek részt a "övetség munka'ában, mert ezáltal 'is a s-^Wzmus* és b?rr-T'nrk a világbéke megői -éséért. Az ünne­nélves gyűlést az Internacionálé el­éneklésével fejeztük be. MAGYAROS GÉZA, . KisabprjÄ Pártiskolázásunk volt Újfalun A napokban fejeződött be nyolcnapi pártiskoláztatásunk Újfalun. A komá­romi és párkányi járásból gyűltünk össze ezen az iskolán, hogy az' ez évi pártiskolázáson magyar nyelven to­vábbfejlesszük ismereteinket. Tanfo­lyamunk a falu és a város találkozója volt. Itt kötöttek szoros barátságot a falu, a szövetkezetek dolgozói a vá­rosi üzemi munkásokkal. Mi vala­mennyien, akik résztvettünk ezen a tanfolyamon, örömmel és lelkesedés­sel tanultunk, mert tudtuk és tudjuk, hogy az előttünk álló feladatokat csak ismereteink növelésével tudjuk telje­síteni. Tanfolyamunk befejeztével őszinte és forró köszönetünket küld­jük Pártunknak, Csehszlovákia Kom­munista Pártjának és szeretett elnö­kének, Gottwa'd elvtársnak, akik a szocializmus felé vezető úton irányí­tanak minket. NAGY FERENC. A kassai ipariskola tanulói jól dolgoznak, jól tanulnak Mi, a kassai „Sztálin-ipariskola" magyar tagozatának hallgatói, meg­kezdtük tanulásunkat. A szünidei bri­gádmunka emléke még valameny­nyiünk gondolatában o-tt él, de ben­nünk már új gondolatok, új tervek születtek. Ipariskolánk három magyar osztályának minden hallgatója már a tanulás első óráiban elhatározta, hogy ebben a tanévben még többet és job­ban fogunk tanulni. Tehát jó kedv­vel látunk neki a munkának. A tanu­lás mellett kötelezettséget vállaltunk valamennyien, hogy 36 órát dolgo­zunk le október végéig a Kohászati Kombinát építkezésén, amely szív­ügyünkké vált. Kötelezettségünket nagyobbrészt már teljesítettük is. Résztvettünk a sajtó terjesztésének akciójában is és büszkén mondhatjuk el, hogy iskolánk minden tanulóiának jár az Üj Szó. vagy a Pravda. Ezen­kívül agitkettőselnk szintén jelentős eredményeket értek el az akció során. A kuítúrmunka terén is a legjobb úton haladunk Mind a százharmincan tagjai vagyunk a CSEMADOK-nak. Falujáró kultúrbrigádot szerveztünk és nemsokára megkezdjük munkán­kat. Tanulóinknak nagyrésze résztvett a Jllemnický-jelvényért és a TOZ-ért folyó versenyben. A munka jól halad, a tanulásban nem maradunk le egy csöppet sem. És eiz annak is köszönhető,! hogy jó pedagógusaink vannak, akik kitűnően végzik munkájukat. Érdekesen, meg­győzően mondják el az anyagot és így aztán könnyű tanulni. Mi "még jobb eredményeket akarunk elérni a tanulásban és más munkánk­ban is és erre már az is kötelez min­ket, hogy iskolánkat a béketábor nagy vezéréről, Sztálin elvtársról neveztük el. BIRO ATTILA. Kassa. Tanultunk, hogy taníthassunk örömmel vettem tudomást, hogy jelöltek a CSEMADOK egyhetes kul­túrpolitikai iskolájába. Az iskola rö­vid ideig tartott, de számomra mégis felejthetetlen lesz. Nagyon megtet­szett az a közösségi szellem, amely ott uralkodott. Tesívéri egyetértésben és egységben éhünk ott néhány napig. Fegyelmezetten és igyekvően tanul­tunk, hogy a szerzett ismereteket át­vihessük a dolgozó nép közé. Tudatá­ban voltunk annak, hogy a szeretett Szovjetuniónak és Kommunista Pár­tunknak köszönhetjük, hogy ma a dolgozók továb'.' képezhetik magukat, mind szak, mind politikai téren. Mi, akik résztvettünk ezen az isko­lázáson, azt üzenjük Amerika hang­jának s az aljas reakciónak, amely terveket sző új háború kirobbantásá­ra, hogy mi tudunk a békéért harcolni és meg tudjuk azt védeni. A nyolc­százmilliós béketábor résen áll és ke­resztülhúzza az imperialisták minden gaz tervét. KARCAGI LÁSZLÓ munkáslevelező, Demő. Gyertek a HUKQ-ra! Elvtársak, dolgozók! Mi a HUKO, a kohászati kombinát építkezéséről szó­lunk hozzátok. Arra hívunk fel tite­ket, hogy jöjjetek közénk, építsétek velünk együtt hazánk egyik legna­gyobb ipari művét, amelynek felépí­tése újabb csapást jelent a háborús •uszítókra. Mi tud juk, hogy ez az üzem, amely hazánknak egymillió tonna acélt ad majd évente, mit jelent a békeharcban és ezt nektek is tudato­sítanotok kell. Föl tehát elvtársak, harcra a boldogabb jövőért, a szocia­lizmusért, nvnél több munkás, ács, kőrrűves és más szakember jöjjön ide a HUKO-ra. hogy Gottwald elvtárs vezetésével minél gyorsabb ütemben építhessük a szocializmust. I.UPPA JÓZSEF ácssegéd, Fordítsunk nagyobb figyelmet az ifjú festőtehetségek felkarolására Az elmúlt héten kiállítás nyílt meg Bratislavában „Ifjúsági képző­művészeti verseny" elnevezéssel, amelyen festményeket, rajzokat, kézimunkákat állítottak ki. Ha nem is láttunk még itt kiváló alkotáso­kat, de örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy új tehetségek je­lentkeznek, akik akarják és tudják látni az új valóságot, látják azt, hogy dolgozóink milliói hogyan ala­kítják át a természetet, hogyan hono­sítják meg hazánkban az örömtelje­sebb életet, miközben sajátmaguk is formálódnak, szocialista típusú emberekké válnak. Ezek a festeni akaró fiatalok új tartalmat hoznak képzőművészetünkbe, amivel hatha­tósan elősegítik a szocialista rea­lizmus módszerével dolgozó művé­szet kifejlesztését. Az új tehetségek jelentkezése képzőművészetünkben örvendetes je­lenség és nagyon fontos is, főleg, most, amikor képzőművészeinknek nehézségeik vannak az új élet áb­rázolásában, a szocialista realizmus módszereinek elsajátításában. Mit jelentenek tehát számunkra az új káderek, akik még most kezdetle­gesen dolgoznak ugyan, de van te­hetségük és fejlődőképesek. Az új tehetségek az építőmunkából jelent­keznek. Tudják értékelni az új éle­tet és tudnak meríteni ebből a gaz­dag anyagból jövendő alkotásaik számára. Miért ajánlotta Lenin elv­társ a művészeknek, hogy menjenek a dolgozók közé és örökítsék meg az építő munka hatalmas lendüle­tét, a z emberiség új típusú hőseit. Lenin elvtárs a következőket mon­dotta: „...Az emberre, aki alkotó munkával van elfoglalva, a gyár felejthetetlen élménnyel hat. Hatal­mas anyagot szerzel itt további munkádhoz. Itt közvetlen közelség­ben látod az akarat megvalósulását. Itt érzed a közösség életének érve­rését. ... Ti, művészek ... menjetek a tömegek közé, a gyárakba, üze­mekbe, ott találjátok meg az ösz­tönzést az alkotáshoz, ott találjátok meg azt, ami ma a proletáriátus számára elengedhetetlenül szüksé­ges." Az flj tehetségek jelentkezése még nem jelenti azt, hogy ök már kész művészek. Még sokat kell tanulni­ok, fejlödniök és elsajátítaniok a tö­kéletes mesterséget. Ezen a téren felelősségteljes feladat vár a Cseh­szlovák Képzőművészek Szövetségé­re és képzőművészeti főiskolánkra. A tanítóktól függ, hogyan fogják ezeket a fiatalokat felkarolni s az őket jellemző népiessége* bennük tovább fejleszteni, — a művészet pártszerüsége szoros kapcsolatban van a népiességgel, az egyszerű és sokatmondó kifejezési móddal, amely kijelöli a tartalmat, harcra ösztö­nöz a formalizmus ellen, kimélyíti dolgozóinkban a művészet iránti szeretetet, vonzódást. Ez a művé­szet fegyver társadalmunk kezében, amely megmutatja a valóságot a maga forradalmi fejlődésében, ábrá­zolja az új hősöket, akik egyúttal ösztönzően hatnak az elmaradókra. A proletáriátus művészete neveli a dolgozók millióit, ezért hathatós agitációs eszköz is az új társadalom építőinek szolgálatában. Ebből kifolyólag mindenki előtt érthetővé válik, hogy a képzőművé­szeti alkotásokat miért bíráljuk társadalmi jelentőségük szempont­jából. A mi képzőművészetünk még a kezdet kezdetén áll. Ha már je­lentkezik is az új, örömteljes való­ság egyes alkotásokban, megállapít­hatjuk, hogy ezek még nem kielé­gítöek. Dolgozóink milliói új alko­tásokat várnak művészeinktől, ame­lyek a valóságot ábrázolják és ké­rik őket, ne maradjanak el az ese­mények mögött, hanem az élharco­sok között haladjanak. A Moszkvá­ban tanuló fiatal szovjet festők mi­ért mentek ki a Kalibr-gyárba, ahol képeikkel díszítették fel a nagy mű­helycsarnokokat? Azért tették ezt, mert fel tudták fogni küldetésük fontosságát, azt, hogy a valóságot, az építőmunkát visszatükröző alko­tásaikban magukra ismernek a dol­gozók, — tudják azt, hogy a művé­szet segíti és ösztönzi a dolgozókat a jobb munka kifejtésére, a szovjet haza, a szocialista kultúra szerete­tére. Az új káderek keresése nálunk ebből a szempontból is komoly és időszerű feladat, amikor — mint már írtuk — képzőművészeink küz­denek az új valóság ábrázolásáért művészetükben. Ha ez átmeneti válságot is jelent, de a válság csak reményt ébreszthet bennünk, mert a fejlődés a szocialista művészet kifejlesztését szolgálja. Ezért a Csehszlovák Képzőművészek Szö­vetségének, a szakszervezetnek, amely az üzemi klubokat irányítja, a CsISz-nek sokkal nagyobb mérték­ben és figyelemmel kell az új ká­dereket felkarolniok, tanítaniok, mint tették eddig. Erre azért kellett felhívnunk a tömegszervezetek fi­gyelmét ezúton is, mert a mostani bratislavai kiállítás is mutatja, hogy nem jártak el körültekintően az új káderek fölkutatásában. A kiállítás igazolja, hogy nem tudták elégséges mértékben mozgósítani az üzemekben, a falvakban, az iskolák­ban az alkotni akaró ifjúságot. S ez a kiállítás egyik gyengéje. Nem mutatja be teljes egészében képző­művészetünk utánpótlásának erejét. Sokkal nagyobb gondossággal kell hozzálátniok az új tehetségek fel­kutatásához. Szükséges volna, ha a tökéletes mesterség utáni vágy, — mely a mi képzőművészeinknél is jelentkezik, — megnyilvánulna a kiállítások előkészítésében, szerve­zésében is s akkor nem fordulnának elő olyan hibák, mint ezen a kiál­lításon. Az új káderekkel való lelkiisme­retes foglalkozás minden vonalon, így a képzőművészetben is, komoly munkát követel meg. Nem volna szabad előfordulnia annak, hogy csak részben tegyenek ennek a fon­tos feladatnak eleget, mint ahogy ezt a kiállítás is mutatja. Nagy­szombatban pl. a szakszervezet mel­lett működő képzőművészeti-kör három fiatal tehetséges tagja az idén már a bratislavai képzőművé­szeti főiskolán fog tanulni, — s őtőlük nem láttunk egy képet sem e kiállításon. A kiállítás másik gyen­géje pedig az, hogy a kiállítók kö­zött nagy a korkülönbség. A hét­éves pionír egyszerű, de tetr ' is rajza mellett, amely felvonuld >­nírokat ábrázol, egy 27 éves C i­tag alkotását látjuk. Célszerűbb, volna, ha a jövőben két részre osz­tanák a kiállítást, pl. 14. évig és azon felül. Ma a szervezési elégtelenség mi­att sok szép alkotást nem mutat­hattak be, a kiállításon látott fest­mények, rajzok mégis igazolják azt az örvendetes tényt, hogy a fiatal káderek, akik az üzemekből, a fal­vakból, az iskolákból kerülnek ki, hathatósan hozzá fognak járulni képzőművészetünk további fejlődé­séhez. Az építőmunka lázas ütemét hozzák magukkal. Látják és értékelik életünk új hőseit, hi­szen ök is közöttük dolgoznak. Munkásokat festenek a gépek mel­lett, az építkezéseken, — bányászo­kat, szövetkezeteseket festenek, nem feledkeznek meg a traktoris­tákról sem, akik fölszántják a mezsgyéket. Megörökítik a május elsejei örömteljes fölvonulásokat, a pionírok, a CsISz-tagok boldog éle­tét, dolgozó társadalmunknak a bé­ért folytatott hatalmas küzdelmét. Elevenen tudják felfogni a valósá­ságot, ha egyelőre még kezdetleges formában is, mert hiányzik még ná­luk a magas szakképzettség, a gyakorlat. A fiatalokat.^ jellemző sokrétegű témakör, amelý példaké­pül szolgálhatna képzőművészetünk­nek is, bizonyítéka annak, hogy helyes úton haladnak. Fejlődésüket csak úgy biztosíthatják, ha elsajá­títják. a tökéletes kifejezési módot, ami szüntelen tanulást, gyakorlatot és hathatós támogatást kíván, ami reméljük, nem fog elmaradni. Petrőci Bálint A termelésbe áfmen! adminisztratív alkalmazottak tanfolyama A Csehszlovák Építkezési Vállalat melléktermékeket gyártó bratislavai üzemében ez év október 22-től egy­hónapos tanfolyamot nyitnak meg az adminisztrációból jött erők számára. Az iskoláztatás során az új alkalma­zottak villanyszerelő, lakatos, aszta los és más hasonló szakot tanulhat­nak. Minden tanfolyam számára 35— 35 hallgató jelentkezett, akik már most is dolgoznak a mellékterméke­ket gyá/tó üzemben és megismerked­nek a munkakörülményekkel és az anyagokkal. E tapasztalatok meg­szerzése után az adminisztrációból jött erők egyhónapos iskolázáson vesznek részt, ahol megszerzik az alaptudást és szakképzettséget nyer­nek. Az adminisztrációból érkezett dolgozók alapo:an készülnek új fog­lalkozásukra, lelkis'.neretesen tanul­mányozzák a szakkönyveket és az új munkamódszereket, mert az üzem pél­dás dolgozóivá akarnak válni. ,

Next

/
Thumbnails
Contents