Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-06 / 235. szám, szombat

11 j SW 1951 október 6 A szocializmus építkezéseiről A Kohászati Kombinát dolgozói munkájukkal erősebbé, gazdagabbá teszik népünket, szilárdabbá a világbékét Amíg az imperialisták romboló terveik megvalósítására törekszenek és esztelen fegyverkezésbe kezdtek, addig a Szovjetunióban és a népi demokráciák országaiban a dolgozók fokozzák békés építő munkájukat. A szovjet emberek a kommunizmus építkezésein egyik csodát a másik után valósítják meg. A sztálini korszak legendás munkahösei természetátalakító munkájukban olyan eredményeket érnek el, amilyenekről régebben nem is álmodhattak az emberek. Hatalmas folyamok irányát változtatják meg. Üj tengerek létesítésével, valamint erdősávok ültetésével óriási területek éghajlatát változtatják meg és dús termőfölddé tesznek használhatatlan területeket. A szovjet polgárok életszínvonala napról-napra emelkedik. Mindenkinek lehetősége nyílik a tanulásra és mindenki saját képességeinek megfelelő munkát végez és munkája után boldogan, megelédegetten él. A kapitalista államokban ez alatt elképzelhetetlen magasra szökött a munkanélküliek száma. A fegyverkezés költségeit a munkásság vállaira nyomják. Az elviselhetetlen adóterhek, a kizsákmányolás fokozása miatt a munkásság egyre elviselhetetlenebb nyomorba kerül. A népi demokráciákban, ahol a dicsőséges Szovjethadsereg megteremtette a dolgozók uralmát, új embertípus, a szocialista embertípus kezd kifejlődni. Az élmunkások, újítók, legjobb szövetkezeti munkások, az új gottwaldi ifjúság úttörői e típusnak, mely lelkes akarattal valósítja meg a szocializmus építkezéseit. Űj ipartelepek létesítésével, gazdaságosabb munkamódszerekre való áttéréssel, a termelékenység hatalmas fokozásával, a szövetkezeti mozgalom terjedésével ad méltó feleletet az imperialistáknak és küzd a világ békéjének megőrzéséért. Hazánkban, dolgozó népünk öntudatos munkával építi a szocializmust és teljesíti az ötéves terv feladatait, mely különös súlyt helyez a nehézrfipar kiépítésére és Szlovákia elmaradott iparának nagyfokú fellendítésére. Határidő előtt készülnek el az új gyárak, vasutak. Egyre több árucikket termelünk és egyre jobban élünk. A munkásság vásárlóképessége állandóan emelkedik, amivel együtt emelkedik az életszínvonal is. Mindenkinek van munkája és rendes megélhetése. A kapitalista gazdálkodásban ez teljesen elképzelhetetlen. Nemrégen beszéltem az apátfalusi textilgyár egyik dolgozójával, aki résztvett a berlini Világifjúsági Találkozón. Elmondta, hogy milyen hitetlen csodálkozással fogadták a nyugati államok kiküldöttei azt a hírt, hogy nálunk mindenkinek van munkája és még nagyon sok ember számára tudnánk munkát biztosítani. Alig akarták elhinni, hogy ez is lehetséges és mindenki szabadon dolgozhat és tanulhat. Ez őnáluk teljesen fordítva van. Az elmúlt pár év eredményei megmutatták, hogy nagy feladatainkat, melyek a gottwaldi ötéves tervben reánk várnak, teljesíteni tudjuk. Rövid néhány év alatt Szlovákia iparosítása oly nagy fejlődésen ment keresztül, hogy rövidesen eléri a legfejlettebb iparvidékek színvonalát. A nemzetiségi vidékek iparosításának egyik legfontosabb láncszeme, Kelet-Szlovákiában a HUKO kohókombinát felépítése, mely iparunk számára óriási mennyiségű nyersanyagot fog adni. Ezzel kezdetét vette a nemzetiségi vidékek gazdasági fellendítésének megalapozása. A HUKO az egész vidék munkásságának biztos megélhetést és magasabb életszinvonalat ad. A Bodva völgye, amelynek eddig ipara nem volt, ezzel az építkezéssel egyszerre az iparvidékek sorába emelkedik. Megváltozik a lakosság életmódja. Nem kell többé messze vidéken munkát keresni, sem a kulákok szolgálatiban tengődni. A HUKO-n mindenki számára lesz munka, biztos kereset, fejlődési lehetőség. Nézzük csak a környékbeli cigányokat. Pár hónappal ezelőtt úgyszólván még sehol sem dolgoztak, írni-olvasni nem tudtak. Teljesen úgy éltek, mint ősapáik évszázadokkal ezelőtt. Ma már az üzemi iskolán sokat köA világ minden becsületesen gondolkodó polgára elitéli és megveti az új háború imperialista előkétzító'iriek maroknyi aljas hadát, akik űj vérözönbe. ikarják dönteni az emberiséget, a rombolás ördögét ikarják elszabadítani, hogy meghosszabbíthassák liiledező uralmukat, amelyet a világ fejlődésének törvénye elkerülhetetlen pusztulásra ítél. A profitírt, az új piacokért és nyersanyaglelőhelyekért folytatott küzdelem ellentéteket hoz létre az imperialista hatalmak között is. Ezek az ellentétek csak ;gy ponton simulnak el. A trösztök urainak százmilliók kizsákmányolóinak a Szovjetunió és a népi lemokráclák elleni gyűlöletében és megsemmisítésének vágyában. Ebben egyetértenek a kapitalisták. Jól tudják azt, hogy ezeknek az államoknak a termelésben elért íagy sikerei erösebb ellenállásra serkentik saját végsőkig kizsákmányolt proletariátusukat elnyomóik ellen. Ezért folytatnak hazug rágalomhadjáratot a Szovjetunió és a népi demokráciák befeketítésére. Ezért létesítenek új háborús tűzfészkeket és újítják fel a német és japán militarizmust. Ezért igyekeznek minél több államot bevonni támadó terveikbe. Csakhogy gálád terveik megvalósítása beleütközik saját alattvalóik és a világ minden népének elszánt békeakaratába. A kapitalista államok elnyomott dolgozói szeretik a Szovjetuniót. Nem akarnak új háború ágyútöltelekévé válni. A berlini világifjúsági találkozó hatalmas sikere megmutatta a világ Ifjúságának egységét a béke megvédésében és a. Szovjetunió iránti lelkesedését. zülük szakmunkásokká képeztek ki. írni-olvasni tanulnak. Megszerették a munkát és kitűnő munkát végeznek az építkezésen. Megváltoznak szokásaik. Jobban öltözködnek és rendesen táplálkoznak. Végre emberibb életet kezdenek élni. A HUKO építkezésének képe napról-napra változik. Egyre jobban kibontakoznak az építkezés hatalmas méretei. Ahol pár héttel ezelőtt még puszta föld volt, ma már műhelyek állanak, bennük szorgalmasan dolgozó munkások készítik elő a gépeken az építő anyagot. A szovjet szkrlpperek munkája a nemrégen még össze-vissza dobált földhányásokból és gödrökből álló területet egyenletes sima térséggé változtatta át, amelyet kövezett út szegélyez és szel keresztül. Ezzel az anyagszállítást és általában a közlekedést nagyon megkönnyítették. — Hatalmas teljesítménnyel dolgoznak ezek a gépek, szólal meg mellettem egy fiatal munkás, Csapucha Lajcsi és a patak medrében dolgozó bágerre mutat, amely hatalmas kavicstömegeket emel ki egyszerre és szór bele a teherautóba. Mellette egy fürge szkripper dolgozik erőteljes zúgással. Rövid pár óra alatt a hepe-hupás mély gödrökkel borított területen többszázméteres hosszúságú utat készített, amelyen a bager mellől kavicsot szállító teherautók kényelmesen közlekedhetnek. — Hány ember kellene ilyen nagy munka elvégzésére, — álmélkodik mellettem Lajcsi, ö még nemrégen dolgozik itt és még csodálkozik az ilyeneken. A vasosztályon, ahol a vasbetonhoz szükséges vasat készítik, lüktető munka folyik. A műhely nemrégen készült el. Pár héttel ezelőtt még földhányások voltak a helyén. Most már gépekkel, munkapadokkal van felszerelve, melyek mellett szorgalmasan dolgoznak a munkások. Hrusznák János kovács dolgozik az egyik munkaasztal mellett. Erős kézzei, könnyedén hajtogatja a kis kézi géppel megfelelő alakúra a hosszú szálvasakat. Elég nehéz munkát végez, mégis párosával helyezi be az anyagot a sablonba, hogy jobban haladjon. — így többet Is keresünk, — mondja mosolyogva, amikor észreveszi elismerő tekintetemet, — és jobban ls haladunk — folytalja. — Közösen dolgozunk, — mutat rá serényen dolgozó társaira, — nem dolgozik rá egyikünk sem a másikra. Mindnyájan a legjobban kihasználjuk a munkaidőt. így jól keresünk, s a munkánkban soha sincs fennakadás. A magunk és gyermekeink számára dolgozunk, építjük a HUKO-t. Hrusznák János a stoszi késgyár-: ból jött a HUKO-ra dolgozni. Ott dolgozott a gyár építésénél, majd később az üzemben. Szepsiben lakik, elég közel ide. Mikor megkérdeztem tőle, miért jött ide dolgozni, gondolkodás nélkül válaszolta: — Innen mindennap hazamehetek munka után, Stoszról pedig csak egy héten egvszer mehettem haza családomhoz. Hogy ne jöttem volna ide dolgozni, mihelyst csak tehettem. Azért is örülök legjobban á HUKO építésének, mert így mindig a lakóhelyemhez közel dolgozhatok. Nem kell idegenben kóborolnom. A vágógépen, amellyel a hosszú szálvasakat megfelelő méretűre vágják el, Muszil elvtárs dolgozik, ö Gottwaldovórol jött a HUKO-ra hogy segítsen az építésben. — Nagyon megszerettem ezt a helyet és az itt dolgozó munkásokat, — mondja Muszil elvtárs, — és derűs szemekkel néz a mellette dolgozó társára, Laczo Pálra. — Ha felépülnek a lakásegységek, családommal együtt véglegesen ideköltözöm. Itt mindig lesz számomra munka és a fiam részére biztos jövő. Keresetemből jól eltarthatom a családom. Laczo Pál testvérével, Imrével együtt itt dolgozik. A közelben laknak ők is. Az idősebbik testvér Imre a levágott vasakat szállítja el a géptől a műhelybe. Naponta néha száz mázsán felüli mennyiséget is elhord. Örömmel dolgozom a HUKO-n, mondja Laczo Imre, — ínért tudom, hogy munkámmal a békét védem. Az elmúlt háborúban engem is elvittek a frontra. Bokalövést kaptam és mint 40 százalékos hadirokkant kerültem vissza. Idegen érdekekért véreztem és szenvedtem át a háború borzalmait. Nem szeretném, ha az még egyszer bekövetkezne és most azért dolgozunk, azért építünk, hogy erősebbé tegyük hazánkat, amivel megszilárdítjuk a világ békéjét. A műhely másik végében egy alacsony hajlítógép játszi könnyedséggel hajtogatja a karvastagságú gömbvasat. Csak éppen arra kell vigyázni a gép kezelőjének, hogy pontosan a megjelölt helyre igazítsa be az anyagot. Prokop elvtárs, az osztály vezetője nagyon elégedett munkásaival. — Hétfőtől kezdve két műszakban fogunk dolgozni — mondja, — mert így jobban ki tudjuk majd használni a gépeket és az időt és fokozzuk a műhely teljesítményét. Az asztalosmühely bejárata előtt csodálkozva állok meg egy pillanatra. Nemrégen még födetlen, oldalfalak nélküli műhelyben a- szabad ég alatt voltak elhelyezve a gépek, és alig néhány munkás dolgozott mellettük. Most pedig, ahogy az ajtón benéztem, egy nagy asztalosműhelyt láttam, benne hatalmas zúgással működő gépekkel. A gépek körül pedig rengeteg asztalos dolgozik. Alig férnek el a tágas ti j műhelyben. Fiatal lányok szállítják el a gépek mellől a kész anyagot és a hulladékot, hogy ne akadályozza a munkában a gépeken dolgozó asztalosokat. Az asztalosmühely vezetője Gyurka Ferenc. Még egészen fiatal ember. Alig van túl a huszadik életévén. Az ifjúsági szervezet tagja és falujában a. csoport elnöki tisztségét tölti be. Olvassa a komszomolok életét, átveszi tapasztalataikat és mindenben igyekszik követni példájukat. A legelső asztalosok közö*t került a HUKO-ra. Az építkezés vezetősége őt találta legalkalmasabbnak a műhelyvezetői állá sra és fiatar kora ellenére megtették az asztalosmühely vezetőjévé. Nagy igyekezettel és szorgalommal teljesíti felelősségteljes hivatását. Nem akarja, hogy az építkezés vezetősége és a munkások csalódjanak benne. — A közeli Szinnán lakom — beszéli Gyurka. — Kassán tanultam ki az asztalosmesterséget és felszabadulásom után is ott dolgoztam néhány évig. Az építkezés megindulása után nemsokára átjöttem ide dolgozni. Tudom, mit jeleint nemzetgazdaságunk 6zámára ez az építkezés és tudom azt is, mit jelent a mi részünkre. Igyekszem legyőzni a nehézségeket, amelyek munkánkban előfordulnak. Bár eleinte kissé nehéz volt megszokni új munkakörömet, mert ilyen nagy műhelyben még netn is dolgoztam, nem hogy vezettem volna. De igyekezettel és szorgalommal mindent meg lehet tanulni. Műhelyünkben a munkások létszáma állandóan emelkedik. A hét végére a villanyszerelők bekötik az összes gépeket és áttérünk két műszakra. \ Jobb lesz a munkamegszervezés is, | — folytatja, — rövid idő múlva, mert ' külön osztályban helyezzük el a gépeket és külön a kezi asztalosokat így nem fogják egymást zavarni a munkáhan és emelkedik a teljesítmény. Most még csak egy gépen dolgozunk két váltásban az úgynevezett háromoldalas gyalugépen Ezen gyalulják a padlódeszkákat, amiből nagyon sok szükséges az építésnél. Délelőtt Nagy Béla dolgozik a gépen és Szitázs nevű kisegítője, délután pedig Smier Gyula és Almássi Ilona. Szorgalmas, jó munkát végeznek fontos munkahelyükön és magas teljesítmény elérésével biztosítják a fennakadás nélküli munkát. Demcsak József szélesvállú, erős, középkorú asztalos, Gyalupad mellett dolgozik, fűrésszel a kezében, Ablakkereteket készít a barakkokhoz. Mestere azt mondja róla, hogy egyike a műhely legszorgalmasabb, legkitartóbb munkásainak — Van értelme az igyekezetnek, — mondja Demcsak, — mert minél többet termelünk, annál jobban keresünk. Családos ember vagyok és most végre elérhettem azt, hogy keresetemből családi házat építhetek. Ezt a kapitalizmusban soha el nem érhettem volna. Mielőtt az asztalosműhelybe kerültem, az átrakodásnál dolgoztam. Szívesen dolgoztam bármely helyen, ahol szükséges, mert tudom, hogy a jó munkást mindenütt megbecsülik és megfizetik. Hriczo Gyula, az osztraval bányából jött a HUKO-ra. Jó volt ott is dolgozni, — mondja a fiatal asztalos, — de mégis csak legjobb idehaza és a saját mesterségemben. Az Uj Szóból értesültem, hogy megkezdődött Kassa mellett a kohókombinát építése. Rögtön hazajöttem, mert én is kassai vagyok. Csapucha Lajos eddig falusi magániparosnál dolgozott. Jól keresett ott is. Jó helye volt, de amikor a HUKO hatalmas építkezéséről értesült, fiatalos lelkesedéssel rögtön elhatározta, hogy ő is kiveszi a részét belőle. Jelenlegi munkahelye ugyan sokkal messzebb van az előbbinél, mert ezelőtt Balogfalván dolgozott, de elhatározását nem bánta meg és CsISz-taghoz méltó szorgalommal dolgozik. A raktárban két fiatal csinos lányka van. Alig 16 évesek. A kisebbik, a szőke Tirpák Mária, a másik a barna Kerekes Mária. Ök adiák ki az asztalosok számára a szerszámokit és szögeket. 12 órát dolgoznak naponta, néi ha még többet is, de nem unatkoanak soha sem, mert az ablakon keresztül rájuk mosolyognak néha a fiatal asztalossegédek. Éppen ezért jobb volna, ha idősebb férfimunkaerőt állítanának be helyükre, mert bizony előfordul, hogy egyes segédek néha félórát is elbeszélgetnek velük, ami bizony hátráltatja a munkát. A mult hónap vége felé az ácscsoportok kezdeményezték az építkezés első szocialista rnunkaversenyét. A határidők biztosítására ők írták alá az első szocialista szerződéseket. Kezdeményezésüket örömmel fogadták az összes munkások és a többi munkacsoportok is követték példájukat. Ma már sok munkahelyen folyik ez a nemes verseny, amely nagyban meggyorsítja az építkezés folyamatát és öntudatosságra, kitartásra neveli a dolgozókat. Paulina Mihály ácscsoportja tíz barakk-épület felállítását vállalta el szeptember 29-ére. A szemüveges, rokonszenves idős csoportvezető örömmel újságolta', mikor meglátott, hogy kötelezettségvállalásukat becsülettel teljesítették a csoport tagjai. — Három nappal korábban elvégeztük a munkát, — mondta büszkén, csillogó szemekkel Paulina, — a csoport tagjai Krizsica László, Lupa József, Nics István, Urbán János és Laczo Pál, derék jó munkások, akik becsületbeli ügyüknek tekintették a kötelezettségvállalás teljesítését. Minden percet alaposan kihasználtunk. Szeptember 26-án a szakadó esőben egész nap dolgoztunk. Igaz, hogy gumikabátban, de így is alaposan átáztunk. En már felajánlottam a fiúknak, ha nagyon kellemetlen nekik esőben dolgozni, álljunk a fedél alá, míg az eső eláll. — De a fiúk nem engedtek, — folytatja megelégedetten. — Azt mondták, hogy ezt ma el kell végezni és el Is készítettük. Ha minden akadály nélkül mehetett volna a munka, nem három nappal, de még előbb elvégezhettük volna. Most már terven felül dolgozunk. Kb. 80 négyzetméter túlteljesítést csináltunk. Ä csoport tagjai elégedettek, mert jó munkájukért megérdemelt fizetést kapnak. Óránként 40—44 koronát is kerestünk. Átlagos teljesítményünk felül volt a 300%-on. A Szabó-csoport a betonraktár alkatrészeinek elkészítésére és összeállítására vállalt kötelezettséget. Az alkatrészeket el is készítették a meghatározott időre, de az összeállításukat nem tudták befejezni, mert a kőművesek az alapbetonozást nem végezték el idejére. Ezért a csoport munkásai még egy szilo alkatrészeit és két keverőállványt készítettek meghatározott határidőre. Azonkívül 6—8 mázsás bindereket állítottak fel az egyik műhely tetőzeténél. Samecz József, Halász Sándor, Veres Mihály, Hajdú János és Vanyo rrost a második cementraktár alkatrészein dolgoznak. Munkájukat megkönnyítik és nagyban meggyorsítják kis kézigépek használatával. Normájukat 197%-ra teljesítik. — Jó dolog ez a kis gépecske, i—

1 mondja Vanyo, és rámutatott a földön fekvő kis kézigépfűrészre, — örjjm vele dolgozni. Úgy vágja a kemény fát, mintha vajból volna. A többi ácspartiak is szorgalmas munkával igyekeznek kötelezettségvállalásukat teljesíteni. Gubanov ácscsoportfának munkásat kitartó munkáinkkal 281%-ra teljesítik normájukat. A Titler-csoport pedig 178%-ra. Pelcsárszky asztalos munkatársával együtt dicséretet érdemlő munkával 255%-os teljesítményt ért el. Lelkes akarattal dolgoznak nagy szocialista építkezésünk, a HUKO munkásai. Munkáitik nyomán a puszta mezőkön épületek és tornyok emelkednek. Nemsokára a maga^kemencék "izzó tüze fogja ott vörösre festeni az égboltot. Megelégedett, boldog emberek fogják benépesíteni az új szocialista város lakásait, melynek alapjain most dolgoznak az úttörő munkások. Munkájukkal erősebbé, gazdagabbá teszik népünket és megingathatatlanabbá a világbékét. _ _ (gl)