Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-31 / 256. szám, szerda

1951 október 31 w%m 5 Dunapentele - a magyarországi Kuncsíce A CSEMADOK losonci és rimaszombati járási konferenciájáról táviratok érkeztek a CSEMADOK központi titkárságára, melyekben a konferencián megjelent tagok megfogadJ ták, .hogy még odaádóbban fognak dolgozni hazánk szocialista felépítéséért és a világbéke megszilárdításáért folytatott harcban. Ugyancsak. megfogadják, hogy az értekezlet határozatát hiánytalanul végrehajtják. Dunán kikötő épül, ahonnan drótkötélpályával szállítják majd az ércet a kemencékbe. Hogy legalább részben megismerkedjünk az építkezés hatalmas méreteivel néhány adatot közlünk: még ez évben 600.000 köbméter folyami kavicsot, 41 millió téglát, 16.200 köbméter fát és más építkezési anyagot használnak fel. Dunapentele dolgozói gyönyörű modern városban fognak lakni. Néhány lakóház már felépült, három és ötemeletes lakóházak az ipari negyedtől erdőövvel lesznek elválasztva, az egész város területén parkok és játszóterek lesznek létesítve. A Dunaparton fürdő épül és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfordulójára megnyílik az első állandó mozi. A napokban készül el a hatalA CSEMADOK losonci és rimaszombati járási konferenciáiról t mas péküzem is. Dunapentelén még az idén megnyílnak az iskolák a dolgozók gyermekei számára és az első csecsemőotthon már meg is kezdte működését. A dunapentelei Kohókomblnát dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfordulóján 1951. november 7-én megkezdik a vastermelést. A Csehszlovák-szovjet Barátság Hónapja lehetőséget nyújt arra, hogy népünk még szélesebb méretekben megismerkedj ék a világ leghaladóbb irodalmával, a Szovjetirodalommal. Ezért a Cseszlovákiai Szovjetbarátok Szövetsége 1951. november 12—19-ig Szovjetkönyvés sajtó hetet rendez, melynek a főfeladata az lesz, hogy dolgozóink legszélesebb rétegei előtt népszerűsítse a szovjetkönyvet és a szovjetsajtót. Ez alkalomból különösen ki lesz emelve a szak- és műszaki irodalom jelentősége, melyek tanulásával dolgozóink megismerkedhetnek a fejlett szovjet technikával és tudománnyal és ilyen módon érvényesíthetik az értékes szovjet tapasztalatokat hazánk gyorsított szocialista építésében. A szovjet könyv- és sajtóhét a következő jelszóval indul: „Szovjet könyvvel a békéért, a szocializmusért". Egyes kerületeinkben és járásainkban hatalmas irammal készülődnek a Szovjetkönyv- és sajtóhét sikeres előkészítésére. Valamennyi kerületben és járásban bizottságok létesültek, melyek könyv- és sajtókiállításokat rendeznek valamennyi községben, iskolában és üzemben Azonkívül olvasóköröket szerveznek melyekben a tervezett témák alaipján az egyes szovjet szerzők müveit fogják olvasni. Jól készülnek a Szovjetkönyv- és sajtónapra Besztercebánya kerületében, ahol pontos tervet dolgoztak ki az olvasókörök tevékenységéről és intenzív politikai felvilágosító munkát folytatnak. Hogy dolgozóink milyen nagy érdeklődést tanúsítanak a szovjet könyv- és sajtó iránt és hogy milyen szívesen olvassák a szovjet és a többi haladó írók müveit bizonyítja az a tény, hogy némely járásban még máig 400 ezertől 700 ezer koronáig terjedő összegben rendelték meg a szovjet írók müveit. A Szovjetkönyv- és sajtókiálHtás megnyitása alkalmából beszélgetéseket fognak folytatni a szovjet írók müveinek jelentőségéről. Ezeken a beszélgetéseken résztvesznek irodalmi- és kultúréletiink vezető tényezői. Pozsonyban a dolgozókkal folytatott beszélgetéseken részt vesz Frafto Král író, Kassán Ctibor Stitnicky költő, a Kohókombinát építkezésén Milan Lajčiak, a Csehszlovák írószövetség szlovákiai osztályának elnöke, Zsolnán Dr. Alexander Matuäka, az Ifjúsági duzzasztógát építkezésén Zora Jeszenská írónő stb. A Szovjetkönyv- és sajtóhét hozzájárul ahhoz, hogy dolgozóink kőzött még jobban elterjedjen a szovjetkönyv és benne felbecsülhetetlen barátját és a világbékéért folytatott harc hatalmas harcostársát lássa. KULTÚRHIREK A SZOVJETUNIÓBÓL ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOKBÓL 220 ÉVVEL EZELŐTT szállt föl léghajóján a világon először Krjaputnij rjazanyi feltaláló, aki utat nyitott az emberiségnek a levegő meghódítására. Az évfordulón a moszkvai Aero-klubban kiállítás nyílt meg. -ér UJ PETŐFI FORDÍTÁSOKAT közöl a Novij Mir cimü szovjet folyóirat. Iszakovszkij lefordította a „Rákóczi", a „Bordal", a „Kisbéres", „Az alku", „A faluban utcahosszat" oímü verseket, Marsak pedig a „Búcsú az 1844. évtől", „Újév napján (1949)", „Hányadik már a pohár?", „Pál úrfi" és „Arany Lacinak" című költeményeket tolmácsolta a szovjet olvasóknak. A NOVIJ MIR című szovjet folyóirat 16 oldalon közli az olvasó véleményét a költészet kérdéseiről. A szerkesztő megjegyzése szerint ugyanúgy, mint nemrég a prózai müveket bíráló megjegyzések esetében, „most sem érezte magát a szerkesztőség feljogosítva, hogy olyan olvasó csupán leveleket közöljön, amelyek mindenben egyeznek a szerkesztőség nézeteivel." OROSZ-KOREAI SZÖTÁR és 8 koreai nyelv nyelvtana jelenik meg ebben az évben a Szovjetunióban. Három fiatal szovjet fiolológus, Mazur, Mozdikov és Usatov készítik a 30.000 kifejezés* tartalmazó szótárt. Hasonló lelkesedéssel mint köztársqságunk dolgozói építik a kuncsicei Klement Gottwald új Kohászati műveket és a keletszlovákiai HUKO-t, építenek a magyarországi dolgozók is ötéves tervük keretén belül egy hatalmas Kohókombinátot Dunapentelén. A kombinát qyersvasat és hengerelt árut fog termelni. Az ércet a vasöntödékbe hajókon fogják szállítani. A Ukrajna végtelen búzatáblái között fekszik a »Köztársaság élenjáró kolhoza* büszke címet viselő Bugyonnijkolhoz. Régi néven Dzsugasztrovónak hívják. Dzsugasztrovóba két úton juthatunk el: vagy Berjozovka állomástól, vagy Janovka faluból. A berjozovkai út az erdősáv mentén, szőlők és kertek aljában az újonnan létesített parkot kettészelve visz a főtérre, a kultúrpalotához. A janovkai út a szántóföldek között vezet. Akí a berjozovkai úton érkezik ide, azt alig lehet meggyőzni arról, hogy Dzsugasztrovo nem város, hanem falu. A téren díszes homlokzatú, oszlopcsarnokos palota áll, magas, árkádos kapukkal. Az érkező akaratlanul is megáll gyönyörködni az építőmüvészetnek ebben a remek alkotásában. Hamvas pázsit és művészi ízlésű díszes virágágyak ölelik körül a kultúrpalotát. A festői térről illatos sztyeppei akáccal szegélyezett útak vezetnek a lakónegyedhez. Villanytelep, számos különféle műhely, iskola, napköziotthon, szálloda és rádióközpont is van Dzsugosztrovóban — akár egy valódi városban. A téglából épült, tágas, magas lakóházak cseréppel, vagy bádoggal fedettek. Minden család három- négyszobás lakásban lakik. A helybeli villanytelep egész nap ontja az energiát a fúrógépekhez és esztergapadokhoz, a fűrésztelephez és a Vajgyárhoz, a cserép- és téglagyár, a kovácstűzhelyek és az ártézi kutak céljaira. Dzsugasztrovo festői látványt nyújt az esti órákban. Mihelyt leszáll az alkony, villanyfények gyúlnak ki szerte a faluban, s a hangszórókból messze hangzik a szeretett Moszkva hangja Rádió is található Dzsugaszt rovo minden házában. Időnként megszólal a helyi bemondó és értesíti a lakosokat, a kultúrpalotában játszott új filmről, a jövő vasárnapi előadásról, a sportversenyekről és mindarról ami a szovjetember életének minden napi kulturális szükségletévé vált. A kultúrpalota esténként fényárban úszik. Mindent megtalálsz itt, ami csak a pihenéshez és a szórakozáshoz kell. Se öreg, se fiatal nem únja magát, ha egy-két órácskára betéved ide. Moziba akarsz menni? ' Tessék, tessék a nagyterembe Előadásra? A kisterembe. Újságot, folyóiratot akarsz olvasni? Az emeletre, az olvasóba. Sakkozni, vagy dominózni akarsz? Második ajtó jobbra. Táncolni az előcsarnokba, jó idő esetén a parkban, a kis téren lehet. A munkanap végeztével a kultúrpalotába özönlik a falu aprajanagyja, hogy művelődjék és szórakozzék. Ezek azok a vonások, amelyek Dzsugasztrovónak városi jelleget adnak. Egészen más kép tárul azonban elénk, ha Jarwvka felől érkezünk ide. A magas sziklák közt kanyargó útról tekintve nem mindennapi látványban gyönyörködhetünk. A hegyoldal zöld szőnyege mintha élő virágokkal lenne kivarrva, amelyek a szemünk láttára változtatják alakjukat, egyik helyről a másikra húzódnak, hol szélesítve, hol összeszűkítve a zöld pásztákat. Csak a magasból leereszkedve látjuk meg, mi ez a rejtélyes kép: különféle színű pulykák legelnek a selymes füvön mulatságos kis fiókáikkal, rövidlábú kiskacsák totyognak az öregek nyomában, anyaludak vezetik fiaikat, kotlósok hívják pihés kiscsibéiket. Csipogás, rikácsolás, hápogás, gágogás, egy percre sem szűnő zsivaj szerteszét. A hegyoldalon túl, kicsit messzebb a baromfiteleptől, kívül-belül fehérremeszelt istállói: állanak. Deszkapad. lójuk van, villanyvilágítással és vízvezetékkel vannak felszerelve. A lovak, tehenek, növendékmarhák, disznók és juhok serege figyelmes és gondos ellátásban részesül. Konyhák, párolok, mérlegek és takarmány kimérésére, hőmérők a helyiségek hőmérsékletének megállapítására, fűrészporos ládák, répavágógépek, olajpogácsaőrlő gépek, silók, vagy orvosságok — minden, ami a kolhoz jövedelmének állandó emelkedését biztosítja — az állattenyésztő kezeügyében van. Közvetlenül az állattelep mellett húzódnak a gyümölcsösök, szőlők és kertek színes, zöld sávja. Az almakörte-, barack- és meggyfák lombjai között duzzadó, hamvas gyümölcsök rejtőznek. Felettük zümmögve suhannak a dolgos méhek, a gazdag termés és a bőség barátai. Nyári gyűjtögető útra indulnak. Ha erről az oldalról nézzük, úgy tűnik, hogy Dzsugasztrovo — falu, kétségtelenül az. De benne a falusi és a városi vonások egybeolvadnak, együtt mutatják az élenjáró kolhoz arculatát — egy kolhozét a sok közül, amelyek a sztálini útmutatások szerint építik gazdaságukat és kultúrájukat. « Huszonöt év óta vezeti Makár Poszmitnij ezt a virágzó kolhozt. Egyszer hagyta el csupán, de ezt a megszakítást is külső körülmények okozták. Mikor a hitlerista csapatok Ukrajnát halálos veszedelemmel fenyegették. Bugyonnij régi lovasa, a bolsevik Makár Poszmitnij elsőnek vonult be Dzsugasztrovóból a hadseregbe. Az öreg katona végigjárta Európát, aztán járt Mandzsúria mezőin; végül a Csendes-óceán partjain fejezte be a csatákat. De bárhol járt, mindenütt csak a forón szeretett Ukrajnára gondolt. A nagy győzelem évében Makár Poszmitnij visszatért szülőföldjére, Dzsugasztrovóba. A falubeliek nagy örömmel fogadták és újra a kolhoz élére állították. A felégetett, összevissza dúlt kolhozgazdaság helyreállításához óriási erőfeszítés kellett. Akarat és kitartás, munkaszeretet és teremtőerő lelkesítette az embereket a győzelemre. Hatalmas volt ez a munkában való hősiesség az újjászületés napjaiban. De a kolhoz mégsem lett volna képés lábraállni, ha a szovjet állam nem jön segítségére. Gépeket, vetőmagot, tenyészállatokat, építőanyagot kapott a kolhoz. Az első, háború utáni nyár már bőséges aratást hozott, két év múlva pedig már túlhaladta a kolhoz a háború előtti színvonalat'mind a termelésben, mind a beadásban. Uj erőt adott az állam a kolhoznak a traktorállomáson keresztül. Az évről évre fejlettebb technikai, az egyre tökéletesebb gépek és szerszámok állandóan emelik a munka termelékenységét. Tíz évvel ezelőtt a kolhoz három munkanapot fordított egy mázsa gabona termelésére, 1947-ben másfelet, ma pedig 0.8-et. A termés ez alatt a tíz év alatt megkétszereződött és felülmúlta a húszmázsás átlagtermést hektáronként. A gép a mezőgazdaságban a dolgos kezek ezreit szabadította fel és széles teret nyitott a kolhozgazdaság sokoldalú fejlődésének. A felszabadult erőt most a gazdasági élet más ágaiban használják fel. Fő termelési águk a búzatermelés. Emellett azonban fajállatokat is tenyésztenek. A kolhoz méhészettel is foglalkozik, gyümölcsöt és gyapotot, évelő növényeket termel, kisegítő üzemeket létesít, amelyek nélkül nehezen boldogulna az egyre növekvő gazdaság. Nem is olyan régen még messziről szállították ide az építőanyagokat. Dzsugosztrovóban sok ház épült az ideszállított aranysárga kövekből. A kolhoz pártszervezetének kezdeményezésére azonban a falu saját cserép- és téglagyárat épített, amely egymillió téglát és cserepet készít évente. Az építkezésekhez szükséges deszkát és gerendát a kolhoz fűrésztelepe állítja ela Az asztalos-, bognár- és lakatosmunkákat is kolhozbeli mesterek végzik. Az általános terv szerint az elmúlt évben húsz lakóházat kellett a kolhoznak felépíteni. Ősszel a kijelölt időben húsz kolhozcsalád át is költözött az új házakba. A két utolsó évben több, mint kétmillió rubelt fordított a kolhoz gazdasági és középületek emelésére. A faluban új műhelyek épülettömbjei születtek, tehénistállókat, juhaklokat építettek. Benzinkútakat állítottak fel, nyári színházat, rádióállomást, fürdőt és még ki tudná felsorolni, mi mindent építettek. Befejezték a tízosztályos iskolás a kórház, az új villanyerőmű, a vajgyár, a kolbászüzem és huszonöt új lakóház építését is. — Legközelebbi feladatunk —; mondja Makár ^Poszmutnij — teljesen befejezni a falu rendezését. Mindenüvé be kell vezetnünk a gőzfűtést és a vízvezetéket, ki kell köveznünk az utcákat és járdákat fel kell építenünk a sporttelepet. Tervbevettük, hogy minden kolhozísta lakásában fürdőszobát rendezünk be. A közérdek és a kolhözisták egyéni érdekének helyes összefonódását a pártszervezet gyakorlati munkája biztosítja. A Bugyonníj-kolhoz kommunistái jól emlékeznek Sztálin elvtárs szavaira, igyekeznek azokat aa életbe is átvinni: ^összeegyeztetni a kolhozisták egyéni érdekeit a kolhozok közösségi érdekeivel — íme, ebben rejlik a kolhozok megerősítésének kulcsa.« A kolhozístákban — jövedelmük emelkedésével párhuzamosan egyre jobban kialakul az egyéni gazdasághoz való új viszony. Nem krumplit és zöldséget ültetnek, nem kukoricát és kölest vetnek már a háztáji gazdaságokba, mert elegendőt kapnak ezekből a terményekből a kolhoz magtárából A háztáji gazdaságokban egyre inkább szőlőskertek és virágoskertek díszlenek. A szorgalmas kolhozisták így alakítják át Dzsugasztrovót virágzó kertvárossá.