Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-27 / 253. szám, szombat

) i Xwmms. SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSEIÉRT úgy arat Ki mint vet? A béké* alkotómunkával elfoglalt kolhozparasztság Idén az eddiginél is johh terméseredményeket ért el. Szeptember közepéig már több mint 60 terület, határvidék és köztársaság jelentette Sztálin elvtársnak a ga­bonabeadási terv teljesítését. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy sohasem szabad megállni az elért ered­ményeknél és beérni velük. Minden egyes siker akkor válik igazán érté­kessé, ha további, még gyorsabb fejlődés kiindulópontja lesz. A kolhozok és szovhozolc dolgozói ennek tudatában készülnek fel már most a jövő gazdásági évre s mindent elkövetnek, hogy a szovjetállam által rendel­kezésre bocsátott óriási anyagi és technikai eszközöket, a tudomány vív­nvínyait és az élenSáró tapasztalatokat tel'es mrrti?kb»n k'haS7"ál>ák. Jól tudják ugyanis, hogy már most, a gazádasági év befejezése előtt el­dől a jövő évi termés sorsa is. „Ki mint vet, úgy arat" — mond­ja a régi közmondás. Sok igazság van ebben a közmondásban, mert bebi­zonyított tény, hogy a bő ter­més a helyes és időben végzett ve­téstől függ. Ebben az évben a kolhozparaszt­ság kedvezőbb agrotechnikai időszak­ban végzi el őszi vetést, mint ta­valy. Sok területen a köztársaságban már be is fejezték a vetési munkála­tokat. A tavalyinál jobb minőségű a vetőmag is. Most már igen széles körben alkalmazzák a keresztbeve­tést, a szűk sorközzel történő vetést A gyakorlat bebizonyította: a meg­állapított vetési időszak szigorú be­tartásával lehet a legjobban megnö­velni a terméshozamot. Ezt bizonyít­ja a többi között a krasznodari ha­tárvidék „Kubány"-szovhozának pél­dája is. Ebben a szovhozban idén 3950 hektárnyi területen termesztet­tek őszi búzát, a hektáronkénti át­lagtermés elérte a 24.6 métermázsát. Ezekben a napokban igen nagy feladatok hárulnak a szovjetek mező­gazdasági osztályaira és valameny­nyi mezőgazdasági munkák közül az egyik legfontosabb az őszi szántás, A talaj őszi megmunkálása — a föld­művelés „ füves vetésforgós rendsze­rének elválaszthatatlan része. A gépállomások, a kolhozok és szovhozok előtt nagy feladat áll: 1952 tavaszától kezdve a tavaszi -—4í Jcogenyij B j jel-nappal folyik a munka a gi­gantikus mérető építkezésen. A be­tonüzemek és a most épülő folyó­meder között szünet nélkül robog­nak a tehergépkocsik. Messziről úgy tűnik, mintha futószalag szállítaná oda-vissza a hosszú tehergépkocsi­sorokat. A földtöltés hegynyulványként hú­zódik végig a sztyeppén. Az óriási völgylcatlamban, amely szintén embe­ri kéz alkotása, szorgosan dolgoznak az emberek, gépkocsik dud&lnak, csö­römpölve zuhan és harap bele a föld­be az exkavátorok markolója s meg­állás nélkül dolgoznak a légkalapá­csok. A villanyforrásstók szikrázó fénye éjszakánként bevilágítja az egész töltést. A dolgozók között feltűnik két ün­neplörvhás férfi: egy idősebb ember és egy fiatalabb munkás. Amerre elhaladnak, utánv,k fordulnak a fejek. A gépkocsivezetők és exkavátorke­zelők vidáman üdvözlik a fiatal mum. kást. Éljen Szimák! Éljen a mi »milliomosunk«.' — hallatszik minden oldalról. Szimák elfogódottan félszeg mosollyal viszo­nozza az üdvözléseket. Az idős ember megelégedetten sodorgatja bajuszát. Látom, már mindenütt ismer­nek. Zsenya. Es szeretnek is. Meg is érdemled ... Mindezt magának köszönhetem. A két ünneplömhás férfi végig­megy a kibetonozott folyómedren. Ez az én masinám, — mondta büszkén Szimák; rámutatva egy » Uralec«-exkavátorra. Látom, szólal meg az öreg. Olvasni kezdi az exkavátor vörösbe­tüs feliratát: — »i9.}9 november 7-től 1951 szeptember, 6-ig es az exavátpr növényeket kizárólag őszi szántás­ba, illetve ugarba vetik. A szocia­lista mezőgazdaság technikai ere­je lehetővé teszi, hogy idejében tel­jesítsék az őszi szántási tervet, s hogy korán végezzék el ezt a kü­lönlegesen fontos munkát. Bármely dolog sikere a szervezett munkától függ. őszi munkák idején, amikor a térménybegyüjtés és gabo­nabeádás befejezésével megkezdődik a takarmányelőkészítés, az öszi ve­tés és őszi szántás is, különösen nagy szükség van a helyi szovjetek jól megszervezett munkájára. A helyi szovjeteknek és mezőgaz­dasági szerveiknek amellett, hogy gondoskodnak a földmüvelés szak­szerűségének s a kolhoz- és szovhóz­mezök lermésliozamátiak további emeléséről, minden előfeltételt meg kell terern­teniök, hogy a legszakszerűbben al­kalmazzák a gépeket a mezőgazda­ságban. Iván Bunyejev, Alekszandr Gitalov s a Szovjetunió e dicső gép­kezelőinek ezer meg ezer követője egyre újabb tartalékokat és lehető­ségeket tár fel, amelyek segítségé­vel emelni lehet a gépek teljesítőké­pességét. Ha népszerűsítjük és ki­tartóan meghonosítjuk az élenjáró munkamódszereket, ha elérjük, hogy 1 millió köbméter földet emelt ki.« Az exavátorkezelök hamarosan észreveszik Szimákot és vendégét. Hamarosan az »Uralec«-hez jönnek és szeretettel veszik körül az idős embert. — Nos, hogy tetszik az építkezé­sünk f Meg van elégedve tanítványa, val f kérdezgetik tőle. Andrej Potrovics Bojaríncev nagy örömmel látja, hogy öt itt mindenki ismeri. Hogya n is került Bojarmcev, a Krom-Tau bánya exavátorkezelője ide, a doni sztyeppéref * * * Amikor Jecgenyij Szimák páncé­loskatona 1945 végén leszerelt, haza. ment szülőfalujába, Krom-Tauba. Az ottani bányába n akkoriban már híres ember volt Andrejev Potrovics Bojarincev. Napi teljesítménye állan­dóan 130-150 százalék körül mozgott. Szimák, aki régen mint villanyszerelő dolgozott a bányábati, őszintén vonzó dott Bojarincevhea. Azonban nem­csak a kiváló munkás és munkamód­szere érdekelte a fiatal elektrotechni­kust. Vonzotta Bojarincev nagyszerű gépe, az vUralec*. exkavát 0r is. Érdek lődését Bojarmcev is hamarosan észrevette, s tanítani kezdte Szimákot az exkavátorkezelés mesterségére. Jevgenyij Szimák kitűnő tanítvány volt. Nagy lelkesedéssel kezelte a,z exkavátort, amely sok tekintetben tankjára emlékeztette. De boldog volt, hogy eszel a géppel most békés munkát végezhet. Egy hónap múlva már megtették gépkezelőnek. Félév alatt a bánya legjobb exkavátorkezelöi közé került s versenyre kelt mesteré­vel t Bojar^u mm boldogságára. a traktorok éjjel-nappal dolgozzanak, s hogy a műszaki normák teljesítése törvénnyé váljon minden egyes trak­toros számára, akkor ezzel lényege­sen meggyorsítjuk az őszi mezei munkák ütemét. De fontos az iS, hogy ne csak gyorsan, hanem egyúttal jól is vé­gezzük el az őszi szántást és őszi vetést, úgy, ahogy ezt megköveteli az agronómiai tudomány s ahogy ez az élenjáró kolhozokban és szovho­zokban történik. A jövő évi bő termésért vívott harc nélkülözhetetlen előfeltétele a selejtes munka elleni kérlelhetet­len harc. Ezzel kapcsolatban minden módon emelni kell az állami minőségi ellen­őröknek — a kerületi mezőgazdasági osztályok fő agronőmusainak szere­pét. A kedvezőtlen Időjárás gyakran bonyolulttá teszi az őszi munkálatok viszonyait. Ebben az időszakban fo­kozott figyelemmel kell gondoskodni azokról, akik a mezőn dolgoznak. A falusi szovjeteknek s a kerületi vég­rehajtó bizottságoknak ellenőrizniök kell: vájjon mindenütt kijavították-e a mezőn elhelyezett lakókocsikat, füthetök-e, van-e kályha bennük, hogy idejekorán intézkedni tudjanak a traktorosok munkafeltételeinek megjavításáról. Az őszi munkák sikeres elvégzésé­vel már megteremtjük a jövő évi termés biztos alapját, s ezzel a szovjet parasztság újból hozzájárul a szocialista mezőgazda­ság fokozott fellendítéséhez és a szovjethaza további megerősítéséhez. Szimák azonban nem elégedett meg az elért eredménnyel. Eppem'igy ke­vésnek találta a 150 százalékos tel. jesítményt, mint a középiskola kilenc osztályát. Végülis elhatározta, hogy továbbképzi magát, s felvételét kérte a leningrádi bányászati technikumba. 191(9 nyarán el is indult Leningrádba, miután megígérte mesterének^ és a mester leányának, Óljának, valamint brigádbeli társainak, hogy hamarosan ír majd Leningrádból. Levelet azonban sokáig nem hozott a posta. Amikor végre mégiscsak megjött a levél, a leningrádi bélyeg­ző helyett egy akkor még ismeretlen Don-menti község, Cimljanszkaja bé­lyegzője volt rajtá. Szimáktkal ugyan­is az történt, hogy Leningrádba ér­kezve találkozott az Uráli Gépgyár egyik szerelőjével, aki elmondta neki, hogy a 200. számú >Uralec€ exkavátor felszerelése Cimljanszkajá­ba késsül. Megtudta tőle azt is, hogy ott már az építők ezrei dolgosnak: megkezdték a világ egyik legnagyobb vizíeröművének építését. A sztálini építkezés hatalmas táv­latai magukkal ragadták a fiatalo. san lelkesedő Szimákot. Elindult Cimljamszkajába, s oda is érkezett, még mielőtt a hatalmas gépet össze­állították volna. Az exkavátor szerelésében maga is résztvett és 1949 november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom SS. évfordulóján az >Vraiec<­cel kiemelte as első puttony földet a cimljanszkajai tenger jövendő medréből. Szimák akkor megfogadta, minden erejét a hatalmas építkezés­nek szenteli. Visszatérve szállására, megírta as első levelet Bojarincevnek és QljúwJi. Be faunáit. rójk> f hogy, mi Szimák a ,,milliomos" történt vele és közölte velük elhatá­rozását. Kővetkező leveleiben egyre hatal­masabb sikerekről számolhatott be. Munkagyőzelmei büszkeséggel töl­tötték el mesterének és volt munka­társainak szivét. Egy alkalommal arról tudósíthatta régi barátait, hogy egy műszakban 3300 köbméter földet emelt ki, amikor 364 százalékra tel­jesítette normáját. Es a hír lázba hozta Krom-Tau összes exkavátorkeselőit. Ólja válasz­levelében megírta, hogy az egész te. lep fiataljai vele együtt szeretnének a cimljanszkajai építkesésénl dolgoz, ni. Es a levél döntő változást hosott. Ólja tényleg a donvidéki nagy épít­kezésekhez utazott, hogy életét Ssi­mákhoz hasonlóan a nagy csatorna építkezésének szentelje. Bojarincev sem állhatta meg, hogy meg ne nézze a kommunizmus hatal­mas lendületű építkezését. Szabadsá­ga idején ö is elutazott Cimljanszka­jába. • • • Most együtt nézik a gigászi mére­tekben folyó munkát s képzeletükben kirajzolódik a visíerőmü hatalmas gránitépülete a gyönyörű ssilipekkel, a tornyokkal és a tornyokat díszítő szobrokkal, a partmenti vidék termé­szeti szépségével. Bojarmcev egyetlen pillantássál átfogja az építkezés csodálatos képét és halkan, szinte magának mondja; — Igen, mi már a kommunizmust építjük.. » Képek a Szovjetunióból A kommunizmus épitkzéseín hatalmas gépek dolgoznák. A kujbisevi vízi. erőművek építésénél as exkavátor már több mint 1 millió köbméter földet vájt ki. As építkezésen éjjel-nappal állandóan folyik a munka. A dolgozók a legmodernebb műszaki felszerelésekkel vannak ellátva. Képünkön egy exkavátor mu/nkája látható, amely a vízierőművek épületei, nek alapjait vájja ki. As exkavátor lapátjának egy mozdulatával egy egésg teherautó telik meg földdel. Építkezések Leningrádban A Kirovszkíj sugárút újjáalakítása. U j ház a Sztá lin sugárúton.

Next

/
Thumbnails
Contents