Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-27 / 253. szám, szombat

1951 október 175 - Ü J SZ Ö 3 Tisztelt Elnök úr, tisztelt minisz­ter urak, hölgyek és urak! Első szavaim legyenek a köszönet, a mélyen átérzett szívélyes köszönet Ezavai, elsősorban önnek, Elnök úr, meghívásáért erre az állami látoga­tásra és baráti üdvözleteiért. Köszö­nöm a Csehszlovák Köztársaság kor­mányának és minden polgárának a. barátságos fogadtatást és vendéglá­tást, amely nekem és kísérőimnek osztályrészül jutott. E' lök úr kifejezően jeli m zte a Csehszlovák Köztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság köz­ti jőszomszédság és őszinte barátság új viszonyát. Biztos vagyok benne, hogy Köztársaságunk egész lakossá­ga és minden békeszerető német ne­vében beszélek, amikor ezekért a je­lentős szavakért kifejezem önnek na­gyon szívélyes köszönetemet. Valóban, ez az állami látogatás már magában véve is látható bizo­nyítéka annak, hogy két államunk viszonyában elvi jelentőségű változás állt be. A cseh és szlovák nép száza­dokon keresztül a német hűbérurak és kapitalisták nyilt és leplezett, né­ha brutális, máskor pedig alattomos elnémetesítő törekvésének volt kité­ve. ösi és gyönyörű fővárosuknak, Prágának sok német uralkodónak kellett szállást nyújtania falai kö zött. Ezen urak közül azonban egy sem jött, mint jó szomszéd és őszin­te barát. Mint ellenséges, idegen hó dítók jöttek. Először olyan mély vál­tozásnak kellett beállnia a társadalmi és állami életben, mint aminő, hála a dicső Szovjet Hadsereg a hitleri fasizmus feletti győzelmének, meg­valósult országainkban, hogy a cseh­szlovák és német nép képviselői mint önzetlen barátok találkozhassanak. Uj szomszédi és őszinte barátsági vi­szonyunk megbonthatatlan és tartós lesz, mivel a Szovjetunió és a világ­béke nagy zászlóvivője, Sztálin elv­társ iránti közös barátságunk szilárd alapján nyugszik. A mi Német De­mokratikus Köztársaságunk is szi­lárdan éa rendíthetetlenül áll a világ béketáborában. A népszavazás, ame­lyet ez év júniusában hajtottunk végre, ezt meggyőzően bizonyítja. Ez alkalomból lakosságunknak több mint 96 százaléka tiltakozott az új­rafelfegyverzés ellen, követelte a Né­metországgal való békeszerződés megkötését. A Világifjúsági Találko­zón kétmillió fiatalunk fejezte ki bé­keakaratát, barátságát az összes bé­keszerető nemzetekkel és szeretetét a béke világtáborának nagy vezére, Sztálin elvtárs iránt. A csehszlovák ifjúság nagy küldöttsége, amely résztvett az ifjúság e hatalmas béke­manifesztációján, saját szemével meggyőződhetett azokról az alapvető változásokról, amelyek beálltak a Német Demokratikus Köztársaság területén. Biztos vagyok benne, hogy a csehszlovák ifjúság egész szívéből viszonozni fogja szabad német ifjú­ságunk gyönyörű üdvözletét, a „ba­rátság!" jelszót. Mi tette lehetővé ezeket a válto­zásokat? Hogy magyarázzuk meg őket? Azzal lehet őket megmagya­rázni, hogy a Szovjetunió dicső had­serege volt az, amely győzött a hit­leri fasizmus felett. A nagy Sztálin volt az, aki Potsdamban rámutatott a békeszerető, demokratikus Német­országhoz vezető útra, amelyre csak úgy lehetett rálépni, hogy a mono­polista-kapitalisták, — a háborús bűnösök kezéből kivették a hatalmat, azzal, hogy eltávolították a porosz­német militarizmus, teljesen tönkre, verték a fasizmust és végrehajtották Németország nácítlanítását és demo­kratizálását. Ugyancsak a nagy Sztá­lin volt az, aki már Potsdamban vé­delmezte a békeszerető német nép nemzeti egységre való jogát. A volt szovjet megszállási övezetben kisajá­tították a német háborús bűnösök tulajdonát és üzemeik, gyáraik, a bankjaik és minden természeti kincs a nép tulajdonává lett A háborút szomjúhozó ipari mágnások és ban­károk hatalma letört és biztosítva van a békeipar felépítése. Ezzel ki vannak tépve a fasizmus és impe­rializmus szociális-gazdasági gyöke­rei. A junkerek és a nagybirtoko­sok ősidők óta a porosz-német mili­tarizmus szociális alapját képezték. A demokratikus földreform letörte hatalmukat. Németországban most első ízben hódította meg a demokrá­cia a falut. Egyben a földreform új otthont és új megélhetési lehetőséget adott a lengyelországi és csehszlo­vákiai áttelepültek nagy részének. A szétvert fasiszta államgépezet helyé­Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének beszéde a prágai Várban rendezett ünnepi fogadáson be a munkásosztály szocialista erői s zág fejlődését. Az imperialista meg­és a parasztság, valamint polgárság haladó szellemű képviselői új demo­kratikus rendszert alakítottak. A de­mokratikus iskolareformmal kiűzték a pangermanizmus és militarizmus szellemét iskoláinkból, amelyekben ma ifjúságunk őszinte demokratákká és békeharcosokká nevelődik. Ezek a mély demokratikus válto­zások azért valósulhattak meg si­keresen, mert a szovjet megszálló hatalom minden módon támogatta a német nép demokratikus és hala­dó erőit és tanáccsal és tettel se­gítette őket. A munkásosztály Köz­társaságunkban a vezető társadal­mi erő, mert leküzdötte a munkás­mozgalom viszályát és a kommu­nista, valamint szociáldemokrata párt Németország Egységes Szo­cialista Pártjába tömörült. Ez az egységes munkáspárt a né­met nép élcsapata a -békéért és a demokráciáért folyó harcban, szi­lárdan Marx, Engels, Lenin és Sztá­lin tanításának alapján áll. A többi demokratikus párt- és tömegszerve­zetek támogatják a demokratikus Németország Nemzeti Arcvonalának politikáját, Németország egységes szocialista pártjának kezdeménye­zéséből indulva ki. És igy alakultak ki a demokratikus rendszer alapjai, amely államformáját akkor kapta meg, amikor 1949 októberében a német Népi Tanács elhatározta a Német Demokratikus Köztírsaság alkotmányának törvényesítését, amelyet az egész nép megtárgyalt s jóváhagyott és amikor ezt a nép ideiglenes országgyűlésének jelentet­ték ki. Ez a lépés szükségessé vált, mivel a nyugati 'imperialista hatal­mak romboló politikája a szeparált bonni állam megalakításához veze­tett. Tekintettel erre, csak igazán demokratikus, békeszerető német állam vezethetett teljes hatékony­sággal harcot Németország demo­kratikus egységéért. És ilyen állam éppen Német Demokratikus Köz­társaságunk, amelynek megalakítá­sa, — ahogy ezt a nagy Sztálin mon­dotta — fordulópont Európa törté­nelmében. A szovjet kormány Németország demokratikus erőinek meggyőző bizonyságot adott bizalmáról azzal, hogy mint megszálló hatalom az igazgatási funkciókat a német szer­vek kezébe tette le. Mi ma nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megérdemelte ezt a nagy bizalmat. Köztársaságunk lakossága a mult év október 15-én megtartott válasz­sok során csaknem egyhangúlag jó­váhagyta kormányunk békepolitiká­ját, nemzetgazdaságunk és kultú­ránk fejlődésének nagy ötéves ter­vét. Munkásaink, műszaki értelmi­ségünk, tudósaink és parasztjaink nagyszerű teljesítményei még na­gyobb jelentőségűek. Az élmunkás­mozgalom s a szocialista munka­verseny kiterjedése üzemeinkben lehetővé tette az 1949—1950. évi kétéves tervünk egy és fél év alatti teljesítését. Az ilyen alapon szer­zett tapasztalatok segítségével ki­dolgozhattuk ötéves tervünket, me­lyet ez év január elseje óta sikere­sen valósítunk meg. Amikor ez év október 13-án élinun­kásôkat, „érdemszerzett élmunkáso­kat" és „érdemszerzett újítókat", va­lamint a „munka hőseit" kitüntettük, újra világosan tudatosítottuk a mun­ka különféle nagy teljesítményeit és új módszereit, amelyek a nagy- szov­jet tapasztalatokra támaszkodnak, a munkához való új viszonnyal és a munka termelékenysége fokozásával kapcsolatban. Mindez azt mutatja, hogy munkásaink és alkalmazottaink mind szélesebb tömegei tudatosítják, hogy államosított iparunkban, az álla­mi birtokokon, gépállomásainkon, a kereskedelemben és a közlekedésben a békés jövőt é intik, német *népünk jobb és boldogabb életét. Minél sikeresebben valósítjuk meg Köztársaságunkban a gazdasági s kulturális felépítést, minél több sikert érünk el ötéves tervünk teljesítésében, annál nagyobb vonzóerőt jelent köz­társaságunk az egész német nép szá­mára. Hogy teíjes mértékben értékelhessük ennek a megállapításnak fontosságát, meg kell értenünk Nyugat-Németor­szálló hatalmak kezdettől fogva nem gondoltak a potsdami egyezmény megvalósítására. Az Amerikai Egye­i sült Államok és Anglia monopolista urai a német monopolistákkal minden­féle nemzetközi trösztöket és konszer­neket kötöttek. Nem gondoltak arra, hogy megszálló övezeteikben meg­szüntessék a fegyvergyárosok hatal­mát, hogy úgy büntessék meg a há­borús bűnösöket, ahogy azt a hitleri fasizmus alatt szenvedő nemzetek kö­vetelték. Ma ezt az egész világ látja. A landsbergi kénye'mes börtönből szabadlábra helyezték a monopolista­kapitalista német háborús bűnösöket és visszaadták gazdasági, politikai ha­talmukat. Sőt szabadlábra helyezték a hitleri tábornokokat is, akik Európa nemzeteit könnyel és vérrel árasztot­ták el. Ma már. mint a bonni kormány megbízottai a fő megbízottakkal és Eisenhower úrral tárgyalnak. Az imperialista megszálló hatal­mak tilalmak és elnyomás segítsé­gével továbbra is fenntartották a munkásosztály megoszlását és a jobboldali szociáldemokratákból, va­lamint a szakszervezeti vezetőkből őket szolgáló ügyököket faragtak. Ezzel meggyengítették és elnyom­ták a nyugatnémetországi demo­kratikus újjáépítés döntő erejét. Minden békeharcos és minden igazi hazafi becsmérlésnek és üldözésnek van ott kitéve. Az áttelepülteket nyomorban tartják és egyik helyről a másikra hajszolják. Ezekben az emberekben céltudatosan elkesere­dést keltenek, hogy felhasználhas­sák őket a háborús uszításra és mint ágyútölteléket.­Ha ma visszanézünk erre a fejlő­désre, világosan látjuk, hogy a nyu­gati imperialista hatalmak azért vitték keresztül Németország szét­szakítását, ezért védték és támo­gatták a militarista és imperialista erőket, mert Nyugat-Németorszá­got, mint ugródeszkát és mint euró­pai háborús politikájukat ember­anyaggal ellátó forrást akarják fel­használni. Ezt bizonyítják azok a határozatok, amelyeket szeptember­ben az ameriakai nyomás alatt Washigtonban és Ottawában hoz­tak. Nyugat-Németországot be akarják vonni az Atlanti Egyez­mény hatalmainak agresszív kato­nai blokkjába. Az úgynevezett euró­pai hadseregbe be akarják sorolni az új Wehrmaohtot,-amelyet f asiszta tábornokok vezetnek. A Schumann­terv a nyugatnémetországi nehéz­iparból háborús bázist épít ki. Az amerikai-angol imperializmus köz­ben magának követeli a jogot, hogy határozzon minden kérdésről, amely az egységes Németország felújítá­sára vonatkozik. Helytelen volna azt gondolni, hogy a német im­perializmus és militarizmus felújí­tásának amerikai-angol politikája a nyugatnémetországi lakosság kí­vánsága is. Éppen azért, mivel a petersbergi főmegbízottak és a bon­ni Adenauer-kilikk tudja, hogy a nyugatnémetországi lakosság tilta­kozik az újrafelfegyverzés ellen, a nyugatnémetországi alkotmány go­romba megsértésével betiltották a népszavazást. Az a visszhang, ame­lyet a keletnémet országgyűlés fel­hívása a nyugatnémetországi parla­mentben keltett, bebizonyította, hogy a nyugatnémetországi lakos­ság milyen vágyva várja a békét és az egységes demokratikus Né­metországot. A nyugatnémetorszá­gi lakosság nyomása kényszerítette Adenauert, hogy lemondjon a felhí­vás eredeti lakonikus visszautasítá­sáról és a népszavazás úgynevezett 14 feltételének a kifogásához folya­modjon. Ezzel akarja elhárítani a figyelmet az össznémet tanácskozás javaslatától is, amelyet az ameri­kaiak parancsára visszautasít, mi­vel a washingtoni háborús uszítók félnek bármilyen össznémet meg­egyezéstől. Országgyűlésünk nemrég tett fel­hívása után azonban az össznémet tanácskozásokat követelő hangok nagyon megerősödtek. Nyugat-Né­metországban mind szélesebb körök rájönnek arra, hogy meg kell aka­dályozni az új német fasiszta had­sereg megalakítását, hogy Német­ország ne vérezzen el idegen impe­rialista érdekekért. Mind világo­sabbá válik, hogy ki kell vívni a Németországgal való békeszerződés megkötését, ami után a megszálló egységek visszavonása következne, hogy Nyugat-Németország ne vál­jon hadszintérré. Mind világosabbá válik, hogy a németeknek meg kell egyezniök, hogy a nemzetgyűlésbe való össznémet választásokkal ki­alakítható legyen az egységes, bé­keszerető ós demokratikus Német­ország. Harcunk a német kérdés békés rendezéséért minden békeszerető nemzet rokonszenvével és egyetérté­vel találkozik. Ma minden előbbinél világosabban belátják Sztália sza­vainak mély bölcsességét, hogy „a békeszerető demokratikus Németor­szág létezése a békeszerető Szovjet­unió létezésével együtt kiküszöbö­li az új háborúk lehetőségét Euró­pában." Elsősorban a Németország­gal szomszédos nemzetek értik meg : hogy az egységes, békeszerető, de­mokratikus Németországért folyta­tott harcunk az ő biztonságukért folytatott harcunk is. Látják azt a veszélyt, amely őket a német impe­rializmus és militarizmus felújítá­sával amerikai politikájuk részéről fenyegeti. Ezért biztosak vagyunk a német kérdés békés rendezéséért folyó harcunkban, hogy minden bé­sebb vagyonának tartjuk, a teljes felelősség tudatában jelen te-Lik ki, hogy a németeknek kitelepítését a Csehszlovák Köztársaságból változ­hatatlannak, igazságosnak és végér­vényesen megoldottnak tartjuk. En­nek a békepolitikának alapján fej­lődtek ki a két köztársasig között a politikai, gazdasági és kultúr 'is kapcsolatok nemzeteink jóléte és haszna é dekébesn. Szilárd meggyő­ződésem, hojy a köztársaságaink közti hosszútartamú gazdasági szerződés előzetes megbeszélései, amelyek éppen most folynak, sike­resen fejeződnek be. Ebben a szer­ződésben összehangoljuk mindkét ország gazdasági érdekeit és a bé­kés Selépítés szükségleteit. Ennél már az egyedüli ihérték nem a nagy trösztök és konszernek nyereségvá­gya, hanem a nép jóléte. Az ilyen kereskedelmi szerződések megfelel­hetnek azoknak az önzetlen kapcso­latoknak, amelyeket a nagy béketá­tábor államai között alakultak. A szocialista Szovjetunió nagy példaképünk ebben. A Szovjetunió a nemrégiben megkötött hosszútar. tamú kereskedelmi szerződéssel új­ra megmutatta a német népnek, hogy tiszteletben tartja a demokrati­kus, békeszerető Németország füg­getlenségét és önzetlenül támogat­ja. Drága csehszlovák barátaim! Biz­tos vagyok abban, hogy prágai lá­togatásunk megszilárdítja nemze­teink barátságát és megerősíti a bé­keszerető nemzet és kormánya szo- i ke nagy harcvonalát.. lidárisak velünk és segítenek min­ket. Egy harcvonalban állunk szom­szédunkkal és barátunkkal, a cseh­szlovák néppel az angol-amerikai imperializmus háborús uszítói ellen folytatott harcban. Köztársaságunk kormánya ezért a Csehszlovák Köz­társaság kormányával együtt mult évi júniusi ismert nyilatkozatában kijelentette, hogy két államunk kö­zött nincs kétes és nyilt kérdés. Éppen azért, mert az átteleptiltek­nek új hazát adtunk és mivel a tartós békét a nemzetek legértéke­Még jobban megszilárdítjuk a csehszlovák s német nép közti ba­rátságot és igy hozzájárulunk a bé­ke biztosításához Európában!! Éljen a cseh és szlovák nemzet, éljen a Csehszlovák Köztársaság és nagy elnöke, népe boldogságának és a békének bevált harcosa, bará­tom, Klement Gottwald! Éljen a béke legyőzhetetlen világ, tábora élén a nagy szocialista Szov. jetunióval! Éljen az egész világ békéjének nagy zászlóvivője, Joszif Visszario­novics Sztálin! Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke elbúcsúzott Prágától Pénteken, október 26-án a kora­reggeli órákban Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság el­nöke, lányával, Elli Winter asszony­nyal és a Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttségének tag­jaival háromnapi látogatás után el­hagyta köztársaságunk fővárosát. A Wilson-pályaüdvar szalonjában a ked­ves vendégeket dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke, Antonin Zápo­tocky kormányelnök, helyettesei és a kormány tagjai, a köztársasági elnöki iroda képviselői, a nemzetgyűlés el­nökségének tagjai, dr. Václav Vacek, Prága város főpolgármestere, a CsKP Központi Bizottságának titkárai, a CsKP kerületi és városi bizottságának képviselői, a Nemzeti Arcvonal többi pártjának és' tömegszervezetének, a hadseregnek, a kormányelnöki hivatal­nak és a külügyminisztériumnak kép­viselői búcsúztatták. A perronra, melyen felsorakozott a prágai helyőrség díszszázada, a Né­met Demokratikus Köztársaság elnö­két és a Német Demokratikus Köztár­saság kormányküldöttségének tagjait dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés el­nöke, Antonin Zápotocky ' kormány­elnök és helyettesei, Viliam Siroky külügyminiszter, Rudolf Slánsky, Zdé­nek Fierlinger és dr. Ján Sevčik, dr. Alexej čepička nemzetvédelmi mi­niszter, hadseregtábornok, dr. Jaroslav Procházka, a nemzetvédelmi miniszter helyettese, vezérkari főnök és hadse­regtábornok, Ján Sátorié, a köztársa­sági elnöki iroda katonai hivatalának' vezetője, Antonin Novotny képviselő, a CsKP Központi Bizottságának tit­kára, a barátságos országok diplomá­ciai képviselői, élükön P. G. Kreko­tennal, a szovjet nagykövetség ügy­vivőjével és a Német Demokratikus Köztársaság prágai diplomáciai kiren­deltségének vezetőjével, Fritz Gross nagykövettel kísérték. A Német De­mokratikus Köztársaság, a csehszlo­vák és a szovjet állami himnuszok elhangzása után Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság el­nöke, dr. Alexej Cepička nemzetvédel­mi miniszter, hadseregtábornok kísé­retében szemlét tartott a felvonult díszszázad fölött. Rövid szívélyes búcsúzás után Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, a Német Demo­kratikus Köztársaság kormányküldött­sége tagjaival felszállt a vonatra. Vele együ't mentek Bohumil červíček, a köztársasági elnök irodavezetője, dr. Viktor Knapp, a köztársasági el­nöki iroda politikai osztályának veze­tőhelyettese, továbbá Viastimir Borek mérnök a külügyminiszter helyettese, Jpzef Šedivý, a diplomáciai protokoll vezetője és további csehszlovák köz­életi személyiségek, hogy az értékes vendégeket a Csehszlovák Köztársa­ság határáig elkísérjék. Utoljára a Német Demokratikus Köztársaság elnökétől, Wilhelm Pieck­től és a német kormányküldöttségtől a dečini főpályaudvaron búcsúztak el, ahova a kölönvonat röviddel 3 óra után érkezett. A dísszázad megtekin­tése és az államhimnuszok elhangzása után a Német Demokratikus Köztár­saság elnöke és a kormányküldöttség tagjai elbúcsúztak a csehszlovák köz­életi személyiségektől és a Német De­mokratikus Köztársaságba utaztak.

Next

/
Thumbnails
Contents