Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-27 / 253. szám, szombat

1951 október 175 - Ü

J SZ

Ö 3 Tisztelt Elnök úr, tisztelt miniszter urak, hölgyek és urak! Első szavaim legyenek a köszönet, a mélyen átérzett szívélyes köszönet Ezavai, elsősorban önnek, Elnök úr, meghívásáért erre az állami látogatásra és baráti üdvözleteiért. Köszönöm a Csehszlovák Köztársaság kormányának és minden polgárának a. barátságos fogadtatást és vendéglátást, amely nekem és kísérőimnek osztályrészül jutott. E' lök úr kifejezően jeli m zte a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közti jőszomszédság és őszinte barátság új viszonyát. Biztos vagyok benne, hogy Köztársaságunk egész lakossága és minden békeszerető német nevében beszélek, amikor ezekért a jelentős szavakért kifejezem önnek nagyon szívélyes köszönetemet. Valóban, ez az állami látogatás már magában véve is látható bizonyítéka annak, hogy két államunk viszonyában elvi jelentőségű változás állt be. A cseh és szlovák nép századokon keresztül a német hűbérurak és kapitalisták nyilt és leplezett, néha brutális, máskor pedig alattomos elnémetesítő törekvésének volt kitéve. ösi és gyönyörű fővárosuknak, Prágának sok német uralkodónak kellett szállást nyújtania falai kö zött. Ezen urak közül azonban egy sem jött, mint jó szomszéd és őszinte barát. Mint ellenséges, idegen hó dítók jöttek. Először olyan mély változásnak kellett beállnia a társadalmi és állami életben, mint aminő, hála a dicső Szovjet Hadsereg a hitleri fasizmus feletti győzelmének, megvalósult országainkban, hogy a csehszlovák és német nép képviselői mint önzetlen barátok találkozhassanak. Uj szomszédi és őszinte barátsági viszonyunk megbonthatatlan és tartós lesz, mivel a Szovjetunió és a világbéke nagy zászlóvivője, Sztálin elvtárs iránti közös barátságunk szilárd alapján nyugszik. A mi Német Demokratikus Köztársaságunk is szilárdan éa rendíthetetlenül áll a világ béketáborában. A népszavazás, amelyet ez év júniusában hajtottunk végre, ezt meggyőzően bizonyítja. Ez alkalomból lakosságunknak több mint 96 százaléka tiltakozott az újrafelfegyverzés ellen, követelte a Németországgal való békeszerződés megkötését. A Világifjúsági Találkozón kétmillió fiatalunk fejezte ki békeakaratát, barátságát az összes békeszerető nemzetekkel és szeretetét a béke világtáborának nagy vezére, Sztálin elvtárs iránt. A csehszlovák ifjúság nagy küldöttsége, amely résztvett az ifjúság e hatalmas békemanifesztációján, saját szemével meggyőződhetett azokról az alapvető változásokról, amelyek beálltak a Német Demokratikus Köztársaság területén. Biztos vagyok benne, hogy a csehszlovák ifjúság egész szívéből viszonozni fogja szabad német ifjúságunk gyönyörű üdvözletét, a „barátság!" jelszót. Mi tette lehetővé ezeket a változásokat? Hogy magyarázzuk meg őket? Azzal lehet őket megmagyarázni, hogy a Szovjetunió dicső hadserege volt az, amely győzött a hitleri fasizmus felett. A nagy Sztálin volt az, aki Potsdamban rámutatott a békeszerető, demokratikus Németországhoz vezető útra, amelyre csak úgy lehetett rálépni, hogy a monopolista-kapitalisták, — a háborús bűnösök kezéből kivették a hatalmat, azzal, hogy eltávolították a porosznémet militarizmus, teljesen tönkre, verték a fasizmust és végrehajtották Németország nácítlanítását és demokratizálását. Ugyancsak a nagy Sztálin volt az, aki már Potsdamban védelmezte a békeszerető német nép nemzeti egységre való jogát. A volt szovjet megszállási övezetben kisajátították a német háborús bűnösök tulajdonát és üzemeik, gyáraik, a bankjaik és minden természeti kincs a nép tulajdonává lett A háborút szomjúhozó ipari mágnások és bankárok hatalma letört és biztosítva van a békeipar felépítése. Ezzel ki vannak tépve a fasizmus és imperializmus szociális-gazdasági gyökerei. A junkerek és a nagybirtokosok ősidők óta a porosz-német militarizmus szociális alapját képezték. A demokratikus földreform letörte hatalmukat. Németországban most első ízben hódította meg a demokrácia a falut. Egyben a földreform új otthont és új megélhetési lehetőséget adott a lengyelországi és csehszlovákiai áttelepültek nagy részének. A szétvert fasiszta államgépezet helyéWilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének beszéde a prágai Várban rendezett ünnepi fogadáson be a munkásosztály szocialista erői s

zág fejlődését. Az imperialista megés a parasztság, valamint polgárság haladó szellemű képviselői új demokratikus rendszert alakítottak. A demokratikus iskolareformmal kiűzték a pangermanizmus és militarizmus szellemét iskoláinkból, amelyekben ma ifjúságunk őszinte demokratákká és békeharcosokká nevelődik. Ezek a mély demokratikus változások azért valósulhattak meg sikeresen, mert a szovjet megszálló hatalom minden módon támogatta a német nép demokratikus és haladó erőit és tanáccsal és tettel segítette őket. A munkásosztály Köztársaságunkban a vezető társadalmi erő, mert leküzdötte a munkásmozgalom viszályát és a kommunista, valamint szociáldemokrata párt Németország Egységes Szocialista Pártjába tömörült. Ez az egységes munkáspárt a német nép élcsapata a -békéért és a demokráciáért folyó harcban, szilárdan Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításának alapján áll. A többi demokratikus párt- és tömegszervezetek támogatják a demokratikus Németország Nemzeti Arcvonalának politikáját, Németország egységes szocialista pártjának kezdeményezéséből indulva ki. És igy alakultak ki a demokratikus rendszer alapjai, amely államformáját akkor kapta meg, amikor 1949 októberében a német Népi Tanács elhatározta a Német Demokratikus Köztírsaság alkotmányának törvényesítését, amelyet az egész nép megtárgyalt s jóváhagyott és amikor ezt a nép ideiglenes országgyűlésének jelentették ki. Ez a lépés szükségessé vált, mivel a nyugati 'imperialista hatalmak romboló politikája a szeparált bonni állam megalakításához vezetett. Tekintettel erre, csak igazán demokratikus, békeszerető német állam vezethetett teljes hatékonysággal harcot Németország demokratikus egységéért. És ilyen állam éppen Német Demokratikus Köztársaságunk, amelynek megalakítása, — ahogy ezt a nagy Sztálin mondotta — fordulópont Európa történelmében. A szovjet kormány Németország demokratikus erőinek meggyőző bizonyságot adott bizalmáról azzal, hogy mint megszálló hatalom az igazgatási funkciókat a német szervek kezébe tette le. Mi ma nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megérdemelte ezt a nagy bizalmat. Köztársaságunk lakossága a mult év október 15-én megtartott válaszsok során csaknem egyhangúlag jóváhagyta kormányunk békepolitikáját, nemzetgazdaságunk és kultúránk fejlődésének nagy ötéves tervét. Munkásaink, műszaki értelmiségünk, tudósaink és parasztjaink nagyszerű teljesítményei még nagyobb jelentőségűek. Az élmunkásmozgalom s a szocialista munkaverseny kiterjedése üzemeinkben lehetővé tette az 1949—1950. évi kétéves tervünk egy és fél év alatti teljesítését. Az ilyen alapon szerzett tapasztalatok segítségével kidolgozhattuk ötéves tervünket, melyet ez év január elseje óta sikeresen valósítunk meg. Amikor ez év október 13-án élinunkásôkat, „érdemszerzett élmunkásokat" és „érdemszerzett újítókat", valamint a „munka hőseit" kitüntettük, újra világosan tudatosítottuk a munka különféle nagy teljesítményeit és új módszereit, amelyek a nagy- szovjet tapasztalatokra támaszkodnak, a munkához való új viszonnyal és a munka termelékenysége fokozásával kapcsolatban. Mindez azt mutatja, hogy munkásaink és alkalmazottaink mind szélesebb tömegei tudatosítják, hogy államosított iparunkban, az állami birtokokon, gépállomásainkon, a kereskedelemben és a közlekedésben a békés jövőt é intik, német *népünk jobb és boldogabb életét. Minél sikeresebben valósítjuk meg Köztársaságunkban a gazdasági s kulturális felépítést, minél több sikert érünk el ötéves tervünk teljesítésében, annál nagyobb vonzóerőt jelent köztársaságunk az egész német nép számára. Hogy teíjes mértékben értékelhessük ennek a megállapításnak fontosságát, meg kell értenünk Nyugat-Németorszálló hatalmak kezdettől fogva nem gondoltak a potsdami egyezmény megvalósítására. Az Amerikai Egyei sült Államok és Anglia monopolista urai a német monopolistákkal mindenféle nemzetközi trösztöket és konszerneket kötöttek. Nem gondoltak arra, hogy megszálló övezeteikben megszüntessék a fegyvergyárosok hatalmát, hogy úgy büntessék meg a háborús bűnösöket, ahogy azt a hitleri fasizmus alatt szenvedő nemzetek követelték. Ma ezt az egész világ látja. A landsbergi kénye'mes börtönből szabadlábra helyezték a monopolistakapitalista német háborús bűnösöket és visszaadták gazdasági, politikai hatalmukat. Sőt szabadlábra helyezték a hitleri tábornokokat is, akik Európa nemzeteit könnyel és vérrel árasztották el. Ma már. mint a bonni kormány megbízottai a fő megbízottakkal és Eisenhower úrral tárgyalnak. Az imperialista megszálló hatalmak tilalmak és elnyomás segítségével továbbra is fenntartották a munkásosztály megoszlását és a jobboldali szociáldemokratákból, valamint a szakszervezeti vezetőkből őket szolgáló ügyököket faragtak. Ezzel meggyengítették és elnyomták a nyugatnémetországi demokratikus újjáépítés döntő erejét. Minden békeharcos és minden igazi hazafi becsmérlésnek és üldözésnek van ott kitéve. Az áttelepülteket nyomorban tartják és egyik helyről a másikra hajszolják. Ezekben az emberekben céltudatosan elkeseredést keltenek, hogy felhasználhassák őket a háborús uszításra és mint ágyútölteléket.Ha ma visszanézünk erre a fejlődésre, világosan látjuk, hogy a nyugati imperialista hatalmak azért vitték keresztül Németország szétszakítását, ezért védték és támogatták a militarista és imperialista erőket, mert Nyugat-Németországot, mint ugródeszkát és mint európai háborús politikájukat emberanyaggal ellátó forrást akarják felhasználni. Ezt bizonyítják azok a határozatok, amelyeket szeptemberben az ameriakai nyomás alatt Washigtonban és Ottawában hoztak. Nyugat-Németországot be akarják vonni az Atlanti Egyezmény hatalmainak agresszív katonai blokkjába. Az úgynevezett európai hadseregbe be akarják sorolni az új Wehrmaohtot,-amelyet f asiszta tábornokok vezetnek. A Schumannterv a nyugatnémetországi nehéziparból háborús bázist épít ki. Az amerikai-angol imperializmus közben magának követeli a jogot, hogy határozzon minden kérdésről, amely az egységes Németország felújítására vonatkozik. Helytelen volna azt gondolni, hogy a német imperializmus és militarizmus felújításának amerikai-angol politikája a nyugatnémetországi lakosság kívánsága is. Éppen azért, mivel a petersbergi főmegbízottak és a bonni Adenauer-kilikk tudja, hogy a nyugatnémetországi lakosság tiltakozik az újrafelfegyverzés ellen, a nyugatnémetországi alkotmány goromba megsértésével betiltották a népszavazást. Az a visszhang, amelyet a keletnémet országgyűlés felhívása a nyugatnémetországi parlamentben keltett, bebizonyította, hogy a nyugatnémetországi lakosság milyen vágyva várja a békét és az egységes demokratikus Németországot. A nyugatnémetországi lakosság nyomása kényszerítette Adenauert, hogy lemondjon a felhívás eredeti lakonikus visszautasításáról és a népszavazás úgynevezett 14 feltételének a kifogásához folyamodjon. Ezzel akarja elhárítani a figyelmet az össznémet tanácskozás javaslatától is, amelyet az amerikaiak parancsára visszautasít, mivel a washingtoni háborús uszítók félnek bármilyen össznémet megegyezéstől. Országgyűlésünk nemrég tett felhívása után azonban az össznémet tanácskozásokat követelő hangok nagyon megerősödtek. Nyugat-Németországban mind szélesebb körök rájönnek arra, hogy meg kell akadályozni az új német fasiszta hadsereg megalakítását, hogy Németország ne vérezzen el idegen imperialista érdekekért. Mind világosabbá válik, hogy ki kell vívni a Németországgal való békeszerződés megkötését, ami után a megszálló egységek visszavonása következne, hogy Nyugat-Németország ne váljon hadszintérré. Mind világosabbá válik, hogy a németeknek meg kell egyezniök, hogy a nemzetgyűlésbe való össznémet választásokkal kialakítható legyen az egységes, békeszerető ós demokratikus Németország. Harcunk a német kérdés békés rendezéséért minden békeszerető nemzet rokonszenvével és egyetértével találkozik. Ma minden előbbinél világosabban belátják Sztália szavainak mély bölcsességét, hogy „a békeszerető demokratikus Németország létezése a békeszerető Szovjetunió létezésével együtt kiküszöböli az új háborúk lehetőségét Európában." Elsősorban a Németországgal szomszédos nemzetek értik meg

: hogy az egységes, békeszerető, demokratikus Németországért folytatott harcunk az ő biztonságukért folytatott harcunk is. Látják azt a veszélyt, amely őket a német imperializmus és militarizmus felújításával amerikai politikájuk részéről fenyegeti. Ezért biztosak vagyunk a német kérdés békés rendezéséért folyó harcunkban, hogy minden bésebb vagyonának tartjuk, a teljes felelősség tudatában jelen te-Lik ki, hogy a németeknek kitelepítését a Csehszlovák Köztársaságból változhatatlannak, igazságosnak és végérvényesen megoldottnak tartjuk. Ennek a békepolitikának alapján fejlődtek ki a két köztársasig között a politikai, gazdasági és kultúr 'is kapcsolatok nemzeteink jóléte és haszna é dekébesn. Szilárd meggyőződésem, hojy a köztársaságaink közti hosszútartamú gazdasági szerződés előzetes megbeszélései, amelyek éppen most folynak, sikeresen fejeződnek be. Ebben a szerződésben összehangoljuk mindkét ország gazdasági érdekeit és a békés Selépítés szükségleteit. Ennél már az egyedüli ihérték nem a nagy trösztök és konszernek nyereségvágya, hanem a nép jóléte. Az ilyen kereskedelmi szerződések megfelelhetnek azoknak az önzetlen kapcsolatoknak, amelyeket a nagy béketátábor államai között alakultak. A szocialista Szovjetunió nagy példaképünk ebben. A Szovjetunió a nemrégiben megkötött hosszútar. tamú kereskedelmi szerződéssel újra megmutatta a német népnek, hogy tiszteletben tartja a demokratikus, békeszerető Németország függetlenségét és önzetlenül támogatja. Drága csehszlovák barátaim! Biztos vagyok abban, hogy prágai látogatásunk megszilárdítja nemzeteink barátságát és megerősíti a békeszerető nemzet és kormánya szo- i ke nagy harcvonalát.. lidárisak velünk és segítenek minket. Egy harcvonalban állunk szomszédunkkal és barátunkkal, a csehszlovák néppel az angol-amerikai imperializmus háborús uszítói ellen folytatott harcban. Köztársaságunk kormánya ezért a Csehszlovák Köztársaság kormányával együtt mult évi júniusi ismert nyilatkozatában kijelentette, hogy két államunk között nincs kétes és nyilt kérdés. Éppen azért, mert az átteleptilteknek új hazát adtunk és mivel a tartós békét a nemzetek legértékeMég jobban megszilárdítjuk a csehszlovák s német nép közti barátságot és igy hozzájárulunk a béke biztosításához Európában!! Éljen a cseh és szlovák nemzet, éljen a Csehszlovák Köztársaság és nagy elnöke, népe boldogságának és a békének bevált harcosa, barátom, Klement Gottwald! Éljen a béke legyőzhetetlen világ, tábora élén a nagy szocialista Szov. jetunióval! Éljen az egész világ békéjének nagy zászlóvivője, Joszif Visszarionovics Sztálin! Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke elbúcsúzott Prágától Pénteken, október 26-án a korareggeli órákban Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, lányával, Elli Winter asszonynyal és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tagjaival háromnapi látogatás után elhagyta köztársaságunk fővárosát. A Wilson-pályaüdvar szalonjában a kedves vendégeket dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke, Antonin Zápotocky kormányelnök, helyettesei és a kormány tagjai, a köztársasági elnöki iroda képviselői, a nemzetgyűlés elnökségének tagjai, dr. Václav Vacek, Prága város főpolgármestere, a CsKP Központi Bizottságának titkárai, a CsKP kerületi és városi bizottságának képviselői, a Nemzeti Arcvonal többi pártjának és' tömegszervezetének, a hadseregnek, a kormányelnöki hivatalnak és a külügyminisztériumnak képviselői búcsúztatták. A perronra, melyen felsorakozott a prágai helyőrség díszszázada, a Német Demokratikus Köztársaság elnökét és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tagjait dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke, Antonin Zápotocky ' kormányelnök és helyettesei, Viliam Siroky külügyminiszter, Rudolf Slánsky, Zdének Fierlinger és dr. Ján Sevčik, dr. Alexej čepička nemzetvédelmi miniszter, hadseregtábornok, dr. Jaroslav Procházka, a nemzetvédelmi miniszter helyettese, vezérkari főnök és hadseregtábornok, Ján Sátorié, a köztársasági elnöki iroda katonai hivatalának' vezetője, Antonin Novotny képviselő, a CsKP Központi Bizottságának titkára, a barátságos országok diplomáciai képviselői, élükön P. G. Krekotennal, a szovjet nagykövetség ügyvivőjével és a Német Demokratikus Köztársaság prágai diplomáciai kirendeltségének vezetőjével, Fritz Gross nagykövettel kísérték. A Német Demokratikus Köztársaság, a csehszlovák és a szovjet állami himnuszok elhangzása után Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, dr. Alexej Cepička nemzetvédelmi miniszter, hadseregtábornok kíséretében szemlét tartott a felvonult díszszázad fölött. Rövid szívélyes búcsúzás után Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége tagjaival felszállt a vonatra. Vele együ't mentek Bohumil červíček, a köztársasági elnök irodavezetője, dr. Viktor Knapp, a köztársasági elnöki iroda politikai osztályának vezetőhelyettese, továbbá Viastimir Borek mérnök a külügyminiszter helyettese, Jpzef Šedivý, a diplomáciai protokoll vezetője és további csehszlovák közéleti személyiségek, hogy az értékes vendégeket a Csehszlovák Köztársaság határáig elkísérjék. Utoljára a Német Demokratikus Köztársaság elnökétől, Wilhelm Piecktől és a német kormányküldöttségtől a dečini főpályaudvaron búcsúztak el, ahova a kölönvonat röviddel 3 óra után érkezett. A dísszázad megtekintése és az államhimnuszok elhangzása után a Német Demokratikus Köztársaság elnöke és a kormányküldöttség tagjai elbúcsúztak a csehszlovák közéleti személyiségektől és a Német Demokratikus Köztársaságba utaztak.