Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-27 / 253. szám, szombat

UH — U J SM ­kásieoelező'mk írják 1951 október 174 Ui 7 Hogyan élünk ma falun A szomszédasszonyom Érsekújvár­ra utazott nagy csomaggal a hátán. A csomagból tyúkok kotkodácsolá­sát lehetett hallani. Meg is kérdez­tem öt, hová viszi a tyúkokat és váj­jon szabad-e eladni. Erre C Igy vá­laszolt: „De szabad ám!" — és szin­te feszült a melle a büszkeségtől. — Mert aki eleget tett beszolgáltatás! kötelezettségének, sőt túlteljesítette, mint én is, annak joga van eladni a fölöslegéből. Megkérdeztem azt is a szomszéd­asszonytól, hogy mire költi majd a tyúkokért kapott pénzt. — A lányomnak veszek új ruhát — válaszolta Kulik néni —, mert megérdemli, hiszen sok szép pénzt ke­resett nyáron az állami birtokon. Ha meggondolom, milyen máskép is van ma minden, "mint valaha volt, ami­kor magántulajdonban voltak a nagy­birtokok és alamizsnáért negyedes kukoricát kellett megdolgoznunk. Mennyi ingyenes mellékmunkát kö­veteltek tőlünk. Hol jutott volna ak­kor pénz a konyha rendes ellátására vagy ruhabeszerfeésre. Rongyos, fol­tos öreg ruhákban kellett járnunk, mig ma a gyermekeim olyan ruhák­ban járnak, mint valamikor a büszke grófok. Még ma is undorodom, ha visszapillantok a régi kínzó és gyöt­rő időkre. Hála a Szovjet Hadsereg­nek és a mi liős katona- és partizán­fiainknak, egyesült erővel széttéptük a rabláncokat és szabadon dolgozha­tunk, jól élhetünk népi demokrá­ciánkban, melyet erőssé igyekszünk tenni munkánkkal. Tóth János munkáslevelező, Perbete. •é Uzemtanáes választására készülünk A szenei téglagyár dolgozói köz­gyűlésen jöttek össze, hogy megbe­széljék az új üzemi tanács megvá­lasztásának körülményeit. Mihalek elvtárs, az üzemi tanács jelenlegi elnöke nyitotta meg az ülést. Ismertette a csoportbizalmi elvtársak megválasztásának eredmé­nyét és az új üzemi tanács megvá­lasztásával kapcsolatban felhívta a dolgozók figyelmét, hogy meggondol­tan cselekedjenek és a dolgozók leg­jobbjaira essen választásuk. Az üzem­tanácsnak nagy szerepe van az üzem menetében és a terv teljesítése te­rén, Ahol nem jó az üzemi tanács, ott nem jő a szervezés sem, a munka elmarad, minden hanyagul megy, mint a múltban szerzett tapasztala­tok mutatják. Mihalek elvtárs beszámolt az üze­mi tanács egy évi munkájáról is. Önkrit.ikailag rámutatott, hogy nem működött úgy, mint kellett volna és a legnagyobb hiba az volt, hogy nem volt meg a kellő összhang az üzemi tanács és a munkások között. Ez so­kakban Közönyösséget váltott ki, B minek rossz hatását mind az üzem, mind a dolgozók megérezték. Ezután felkérte Mihalek elvtárs a jelenlévőket, hogv jelöljenek ki öt elvtársat, akik viszont az üzemi ta­nács tagjainak jelölését fogják vé­gezni. Az öt elvtárs kiválasztása rviit szavazással történt, majd kü­lön terembe félrevonulva, ezek öten k;ielölt*k az új üzemi tanácsba vá­lasztandó do'<rozókat. A jelöltek név­sorát 14 napra kifüggesztettük az ü"mben. Fe'szólalt az üzemvezető elvtárs is, kinek szavai nyomán sokan je­lertke'žtek önkéntes brigádmunkára, hc~v ái^st foglálíanak a béke meHe+t. Ezek az elvtársak vállalt kö­téif-íVróTeiket teljesítik is. Sokan közülük elmentek cukorrépát beta­195) október 28-án, d. e. 9.30-kor Kassán a Szlovan-szálló dísztermé­ben a Csehszlovákiai magvar dolgo­zók értekezletet tartalak, a ..CSEMA­DOK a HľKO-ért" jelszó alatt. Az ért°kPz'eVn l.őrinrz Gvula, a CSE­MADOK plnö'" ' 'zél Felhívjuk a kassai kerület, ír nyelvű dolgo­.óit. hogy az értekezleten minél na­gyobb számban jelenjenek meg. karítani a szenei EFSz-hez. Remél­jük, hogy idővel felbuzdulnak ezen a példán azok az elvtársak is, akik egyelőre még nem jelentkeztek bri­gádmunkára, hiszen mindannyiunk­nak össze kell fognunk, hogy erősít­sük a béketábort és megőrizzük a békét, mert csak így tudunk gondta­lanul dolgozni, építeni családjaink és egész népünk számára. Jurlcsek István munkáslevelező, Szene. M Az eloszló üzemek segítik szövetkezeteinket A királyhelmeci elosztó üzemek al­kalmazottai öntudatosságuknak ad­tak kifejezést azzal, hogy segítettek az EFSz 15 hektár földjén ültetett len behordási munkálataiban. Az el­osztási alkalmazottak tudják, hogy­ha elősegítik a gazdasági munkák mielőbbi befejezését, ezzel egyszer­smind elősegítik a falu szocializálá­sát és erősítik a békeharcot. A len­behordáson kívül vállalták ezért a cukorrépa kiszedését és vagonba­szállitását is. A brigádmunka során különösen kitűntek szorgalmukkal Kemechey Béla és Demjén Ferenc elvtársak. Az elosztási üzem dolgozói igy igye­keznek megmutatni a falu gazdál­kodóinak, hogy érdemes dolgozni a falu szocializálásáért, mert csak így gyorsíthatjuk meg hazánkban a szo­cializmus felépítését. Liischtchein Zsigmond, Királyhelmec. Öröm ragyog a korláti lakosok arcán Örömteli meglepetés érte a korlá­ti b^zaltbányában a környékről be­járó munkáselvtársakat. ' Autóbusz­járatot indítottak Korlát és Balog­fala között, ahol azelőtt 5 km-en vi­cinális vasút közlekedett. A régi rend­szer idején a munkásoknak többnyire gyalog kellett járniok és még a kö­zelmúltban is gyalog kellett megten­niök az utat az állomásra. Most azon­ban, hogy megindították az autó­buszjáratot, a munkások megtaka­rítják a gyaloglással járó fáradsá­got, mert az autóbusz a lakóhelyük­től a munkahelyükre és vissza szál­lítja őket. Mivel testileg kevésbbé merülnek Így ki, a termelésben is magasabb eredményeket képesekVel­émi, nagyobb igyekezettel dolgoz­nak, hogy ezzel is meghálálják népi demokratikus rendszerünknek a mun­kásokról való gondoskodását. Szabó István levelező, Balogfala. A rozsnyói magyar dolgozók életéből A rozsnyói bányavidék közismert a múltból és közismert ma is, éppen az ott végzett munka fontossága miatt. A kapitalista Idők óta sok változáson mentek át az ottani vi­szonyok. A régi rendszerben igye­keztek elnyomni a munkásnépet, de minél jobban szorították, annál in­káb erősödött a dolgozók egysége. Titokban összetömörültek, kicserél­ték tapasztalataikat és a marx-leni­nizmus tanaiból merítettek erőt to­vábbi harcukhoz. Ez az eszmei erő vitte a rozsnyói dolgozókat előre a felszabadulásért folytatott küzdelem­ben a dicső Szovjet Hadsereg olda­lán, hogy megérdemelten boldog éle­tet éljenek abban a szabad ország­ban, amelyben a többi dolgozóval együtt mind gazdasági, mind kultu­rális téren bekapcsolódhatnak a szo­cializmus építésébe. A rozsnyói magyar dolgozók lel­kes tagjai a CSEMADOK-nak. Csak­nem egyt.ől-egyig régi harcosok, ak­tiv kultúrmunkások, akik példát mu­tattak a fiataloknak és munkára serkentik őket. A helyi csoport tagjai jelentősen kivették részüket az idei békearatásból is, és több mint 2000 munkaórával járultak hozzá a ter­ménybetakarítás elvégzéséhez. Az ősz beálltával megindult a kultúr­munka. Megszerveztük a dalárdát, amely szépen fejlődik és a bányász­napon gazdag műsorral szerepelt. V. Šíuký temányeliiökhelyettes és külügyminiszter tevsle Tan-SMfnhez, a prágai kínai nagykövethez Hasonló igyekezetet mutat a szín­játszó csoport is, amelynek vezetésé­vel Dobránszky Imréné kultúrtársnőt bíztuk meg. A városháza nagyter­mében előadott kultúrműsor Rozs­nyón általános tetszést keltett. A kultúresť alkalmából a helyi gimná­zium CsISz-csoportja szép figyelmes­séggel, virágcsokorral ajándékozta meg a CSEMADOK helyicsoportot. Kézfogással pecsételték meg a szlo­vák és magyar dolgozók együvétar­tozását és testvéri szeretetét, vanit Molnár Béla elvtárs, a CSEMADOK helyicsoportjának titkára nagyon he­lyesen értékelt. Rozsnyón minden előfeltétel meg van ahhoz, hogy a becsületes, jóindulatú dolgozók ösz­szefogásával a jövőben még fokozot­tabban pótoljuk azt, aminek fejlő­dését a régi rendszer uszító politiká­ja megakadályozta. Zelina Béla levelező, Rozsnyó. !Ž£ĹélMÉ^/ ^ A tanítóknak is ki kell tejteniök minden erejüket Népi demokratikus kormányunk módot ad minden polgárának ahhoz, hogy képességei szerint válassza meg hivatását. A bányák, gyárak munkásai épúgy, mint-az értelmisé­gi dolgozók, mind azon kell, hogy igyekezzenek, hogy jó munkával elő­segítsék a szocialista társadalom elő­rehaladását. Az értelmiségi dolgozók­nak külön tisztában kell lenniök az­zal, hogy a mai rendszerben fokozot­tab erőkifejtéssel kell dolgozniok, mint a régi rendszer értelmiségi dol­gazói tették. Mi, munkásokból átképzett tanítók tudjuk, hogy sokat áldozott ránk munkásnépünk abban a reményben, hogy nem fogunk megfeledkezni kö­telességeinkről. Jól kell tanítanunk, példaadóan kell élnünk és kollektív munkát kell végeznünk a szellemi és fizikai munka terén is. Akadnak kö­zöttünk azonban olyanok is, akik visszaélnek a nép bizalmával és tani­tani akarnak, de tanulni nem. A kassai pedagógiai főiskola 1950—51­es tanévében például akadtak olyan tanítóielöltek, akik csak egy-két elő­adáson jelentek meg, sőt olyanok is, akik egy előadáson sem voltak. Bi­zonyítványt nem kaptak, hiszen meg sem érdemelték, de később azt is megszerezték Bratislavában a nyári pedagógiai tanfolyamon. Ez nem is lenne hiba, de hiba az, hogy még most sem járnak rendszeresen a fő­iskolára, számítva azzal, hogy egy újabb vakáció folyamán, amíg a töb­biek brigádon dolgoznak, ők meg­szerzik a második bizonyítványt is. Erre én csak azt mondhatom, hogy „egyszer volt Budán kutyavásár". Ez a közmondás talán kissé furcsa a ta­nítókra, de én mégis bátran kimon­dom, mert szeretném megértetni ta­nítőtársalmmal, hogyha kötelezettsé­get vállaltunk a főiskola elvégzésé­re, akkor annak felső feltételét, a pontos iskolába járást is be kell tar­tani. , Néhányan vállaltuk, hogy meg­győzzük elvtársainkat és kérjük őket, hogy becsülettel járjanak az iskolába és tanuljanak. Az ifjúságot nem nevelhetik jól és szocialista szel­lemben olyan nevelők, akik munká­jukban nem hivatást, hanem csak egyszerű pénzkereseti forrást látnak. Elsősorban meg kell hát szívlelnünk Lenin elvtárs szavait: „Tanulni, ta­nulni, tanulni!" — hogy mi is jól ta­níthassunk. Csurilla József munkástanító, Chorváty. A Csehszlovákiai Vöröskereszt f vérátömlesztő osztálya értesíti a ? bratislavai és környéki önkéntes i véradókat, hogy a vérvétel hét- f főn, szerdán és szombaton S—15 { óráig történik. Kérjük az önkéntes véradókat, \ hogy csak ezeken a napokon Í jöjjenek. Kivételt képeznek azok, \ akiket külön rendelnek be. • Viliam Široký mlniszterelnökhe­Iyettes, külügyminiszter október 25­én levelet küldött Tan Si-linnek, Kí­na prágai nagykövetének, a kínai né­pi önkénteseknek a koreai néphad­sereg hősi harcához történt csatlako­zása egyéves évfordulója alkalmából. „Tisztelt Nagykövet Elvtárs, engedje meg, hogy kifejezzem és tolmácsoljam az egész csehszlovák, nép forró rokonszenvét a kínai népi önkénteseknek a koreai népi hadse­reg hősi harcához való csatlakozása egyéves évfordulója alkalmából. A kínai népi önkéntesek bátor har­cukkal győzelmesen visszaverik az amerikai imperialisták véres táma­dását. akik a koreai népi demokrati­kus köztársaságba törtek, hogy in­nen tovább támadjanak Kína ellen. Hősi harcosaikkal együtt az egész kínai nép egységes az amerikai tá­madás ellen és Korea megsegítésére irányuló mozgalomban. Ezzel a ha­talmas igyekezetükkel a kínai népi egységek és az egész kínai nép nem­csak Korea népének szabadságát és a Kínai Népköztársaság határainak biztonságát védi, hanem valóra vált­ják a világbéke hatalmas művét. Mert az imperialista háborús uszí­tók csak akkor oldják meg a nem­zetközi kérdéseket békés úton és egyezményekkel, ha belátják, hogy minden támadás a szabad nemzetek ellen hatalmas ellenállásra talál. A kínai néni önkéntesek és a ko­reai néphadsereg képviselői a Szov­jetunió kezdeményezése alapján in­dított fegyverszüneti tárgyalásokon bebizonyították őszinte békeakara­tukat és azt, hogy a koreai konflik­tust békésen óhajtják megoldani. Nem kétséges az, hogy ezek a tár­gyalások már régen ahhoz vezethet­tek volna, hogy Koreában ismét bé­ke legyen, hogy ha az amerikai im­perialisták önkényes provokációkkal nem gátolnák ezt és ha részükről a békés kiegyezésre valóban őszinte akarat nyilvánulna. Csehszlovákia népe nagy figye­lemmel kíséri a kínai önkéntesek és az egész kínai nép sikeres harcát és tántoríthatatlan békeigyekezetét és őszinte szívvel további teljes sikert kíván nekik. Fogadja tisztelt Nagykövet elv­társ mély és ó'szinte tiszteletemet. V. Široký." Mimkáslevelezőínk az Uj Szó terjesztéséről A pártsajtó terjesztésének kampá­nyában elért eredményeink jelentő­sek. Azonban még nagy munka áll előttünk, hogy az év végéig teljesít­sük azt a feladatot, amelyet Pártunk határozatával az SzKP áprilisi ülésén Viliam Široký elvtárs tűzött ki elénk. A sajtónapok során láttuk, hogy mi­lyen hatalmas eredményeket lehet elérni a jól megszervezett és végre­hajtott politikai meggyőző munkával, az egyéni agitációval. A kampány le­folyásáról szólnak munkás- és föld­műves levelezőink levelei is, de ezek. nak nagy-része még mindig a sajtó, napok eredményeivel foglalkozik. Szükséges az természetesen, hogy a pártsajtó terjesztésének akciójában állandóan rámutassunk a jó példák­ra, a jó agitáció módszereire, azonban az a -t.'iy, hogy levelezőink főleg csak a sajtónapokkal foglalkoznak, bizonyítja azt, hogy sok helyen a ba­bérokon pihennek. Tudatosítanunk kell azt, hogy a sajtőtetjesztés ak­ciója még nem fejeződött és nem fe­jeződik be akkor sem, amikor elér­jük a 300.000-es példányszámot. To­vább kell fol.ytatnunk\a meggyőző munkát.' Tovább kell folytatnunk azért, hogy az év végén büszkén je. leüthessük Pártunknak, hogy felada­tunkat nemcsak teljesítettük, hanem túlteljesítettük is. Kovács Irén munkáslevelező hoz­zánk intézett levelében leírja, hogyan folytatott Nagyabonybam a helyi CsISz-csoport tagjaival együtt agi­tációt a pártsajtóért. »Este felé — írja — bementünk Maflát bácsihoz, aki a szövetkezet tagja. Üdvözlés után beszélgetni kezdtünk vele és ak­kor vettük észre, hogy az Uj Szó ol­vasásában zavartuk öt meg. Majlát bácsi komolyan hozzánk fordult: No, olvassátok el csak ti is, hogy Kislú­cson már minden házhoz jár a kom­munista sajtó, csak még mi nem tud­tuk elérni, hogy nálunk is minden házhoz járjon.« — Na Majlát bácsi, már nálunk Is jár minden dolgozónak és szövet kezeti tagnak. Vannak még a köz­ségben néhányan, akiknek riem jár, de ezsk nem érdekelnek minket. Ku­lákok ezek. NemMs igyekszünk őket megnyerni. Majlát bácsi helyeslően bólint. — Hát igen, a kommunista sajtó barátja a dolgozóknak, de ellensége a falusi gazdagoknak. Kovács Irén leveléből látjuk, hogy Nagyabonyban jó munkát végeztek a sajtóterjesztésben. Es jó volna, ha sok-sok községünk példát venne a nagyabonyiak eredményéből. Bakos Pál, dunaszerdahelyi levele­zőnk, levelében ezeket írja: Dunaszerdahelyen a pártsajtóter. jesztési kampányt hatalmas lelkese­déssel kczdtlik. A sajtőterjesztési kampány tiszteletére műsoros estet is rendeztünk, amelyen megjelent a szlovákiai újságíró szövetség kiküldőt te is, aki szlovák és magyar nyelven ismertette a sajtóterjesztési kampány nagy jelentőségét. A műsor során fellépett a dunaszerdahelyi gimná­zium CsISz ének. és tamburaegyüt­tese. Szereplésüket, amelyet többször megismételtek, szűnni nem akaró tapsviharral köszönte meg a lelkes közönség. Ezenkívül a közüzemek CsISz-üzemi csoportja a »Legýetek ébsrek« című szavalókórust adta elő szintén nagy sikerrel. A nézőközön­ség a műsorral nagyon meg volt elé­gedv. Es ez a műsoros est elősegí­tette a sajtóterjesztési kampány sike. rét. Hogy valóban sikeresen agitál­tunk. ezt bizonyítja az is, hogy az agitáció megkezdésétől számítva öt óra alatt községünkben 150 előfize­tőt gyűjtöttünk a pártsajtónak. A kezdetben elért szép eredmények ar. ra mozgósítottak bennünket, hogy még nagyobb odaadással agitáljunk, hogy még nagyobb eredményt érjünk el. f Szukenylk Lajos munkáslevelező Handlováról levelében foglalkozik az­zal, hogy milyen nagy jelentősége volt a pártsajtónak a múltban és mennyire szükséges, hogy ma is min­den dolgozó előfizetője és olvasója le­a pártsajtónak. »Napjainkban, amikor egész köz­társaságunkban minden erőnket igénybe vév e haladunk a magasabb életszínvonal felé, mikor építjük ipa­runkat és boldogabb jövőnket, tuda­tosítanunk kell, hogy a pártsajtó ol­vasásával fejleszthetjük tudásunkat és gyorsíthatjuk szocialista építésün­ket. A pártsajtó vezet bennünket a boldogabb jövőért és a békéért foly­tatott harcunkban. Ezért mindenki, aki szereti a békét, aki kívánja sa­játmaga és gyermekeinek boldog á­gát, olvassa a kommunista újságot.« Pollák Pál levelezőnk az egyik tát­tai szanatóriumból ír, ahol ő maga is bekapcsolódott a sajtóterjesztési kam­pányba. »Egy dolog nagyon bánt engem — írja. — Es fáj az, hogy az elvtársak, akik idejönnek gyógyulni, — a múlt bűne miatt — kulturális téren el vari­nak maradva és mégsem iparkodnak nagyobb számban azokat a hiányossá­gokat póiolni, pedig népi dembkratikiis rendszerünk jóvoltából adva van az alkalom. Fáj az, hogy több elvtársnál nem látok semmi kultúrszomjat. Némelyek szívesebben inkább kár­tyáznak, ahelyett hogy törődnének tudásuk fejlesztésével. Azonban nem csüggedek. Igyekezem ezeket meg­győzni és helyes útra téríteni. Nálunk a szanatóriumban is agitkettősöket állítottunk fel és szobáról-szobára, járva előfizetőket gyűjtünk. Az eláó alkalomkor három Uj Szó és öt Prav­da előfizetőt szereztünk. Az agitációs munkát tovább fogjuk folytatni. Én személyesen nagyon fogok igyekezni, mert hálás vagyok Pártunknak és kormányunknak, hogy itt, a Tátrában kezeltethetem m;:,ram«. Munkáslevelezőink minden levelé­ből látszik, hogy ők maguk milyen nagyon törekednek, hogy az Uj Szó és a Pravda terjesztése sikereren folyjon. Igyekeznek és mozgósítanak mindenkit, hogy az év végéig telje­síthessük az SzKP KB határozatát

Next

/
Thumbnails
Contents