Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-27 / 253. szám, szombat

UH — U J SM kásieoelező'mk írják 1951 október 174 Ui 7 Hogyan élünk ma falun A szomszédasszonyom Érsekújvárra utazott nagy csomaggal a hátán. A csomagból tyúkok kotkodácsolását lehetett hallani. Meg is kérdeztem öt, hová viszi a tyúkokat és vájjon szabad-e eladni. Erre C Igy válaszolt: „De szabad ám!" — és szinte feszült a melle a büszkeségtől. — Mert aki eleget tett beszolgáltatás! kötelezettségének, sőt túlteljesítette, mint én is, annak joga van eladni a fölöslegéből. Megkérdeztem azt is a szomszédasszonytól, hogy mire költi majd a tyúkokért kapott pénzt. — A lányomnak veszek új ruhát — válaszolta Kulik néni —, mert megérdemli, hiszen sok szép pénzt keresett nyáron az állami birtokon. Ha meggondolom, milyen máskép is van ma minden, "mint valaha volt, amikor magántulajdonban voltak a nagybirtokok és alamizsnáért negyedes kukoricát kellett megdolgoznunk. Mennyi ingyenes mellékmunkát követeltek tőlünk. Hol jutott volna akkor pénz a konyha rendes ellátására vagy ruhabeszerfeésre. Rongyos, foltos öreg ruhákban kellett járnunk, mig ma a gyermekeim olyan ruhákban járnak, mint valamikor a büszke grófok. Még ma is undorodom, ha visszapillantok a régi kínzó és gyötrő időkre. Hála a Szovjet Hadseregnek és a mi liős katona- és partizánfiainknak, egyesült erővel széttéptük a rabláncokat és szabadon dolgozhatunk, jól élhetünk népi demokráciánkban, melyet erőssé igyekszünk tenni munkánkkal. Tóth János munkáslevelező, Perbete. •é Uzemtanáes választására készülünk A szenei téglagyár dolgozói közgyűlésen jöttek össze, hogy megbeszéljék az új üzemi tanács megválasztásának körülményeit. Mihalek elvtárs, az üzemi tanács jelenlegi elnöke nyitotta meg az ülést. Ismertette a csoportbizalmi elvtársak megválasztásának eredményét és az új üzemi tanács megválasztásával kapcsolatban felhívta a dolgozók figyelmét, hogy meggondoltan cselekedjenek és a dolgozók legjobbjaira essen választásuk. Az üzemtanácsnak nagy szerepe van az üzem menetében és a terv teljesítése terén, Ahol nem jó az üzemi tanács, ott nem jő a szervezés sem, a munka elmarad, minden hanyagul megy, mint a múltban szerzett tapasztalatok mutatják. Mihalek elvtárs beszámolt az üzemi tanács egy évi munkájáról is. Önkrit.ikailag rámutatott, hogy nem működött úgy, mint kellett volna és a legnagyobb hiba az volt, hogy nem volt meg a kellő összhang az üzemi tanács és a munkások között. Ez sokakban Közönyösséget váltott ki, B minek rossz hatását mind az üzem, mind a dolgozók megérezték. Ezután felkérte Mihalek elvtárs a jelenlévőket, hogv jelöljenek ki öt elvtársat, akik viszont az üzemi tanács tagjainak jelölését fogják végezni. Az öt elvtárs kiválasztása rviit szavazással történt, majd külön terembe félrevonulva, ezek öten k;ielölt*k az új üzemi tanácsba választandó do'<rozókat. A jelöltek névsorát 14 napra kifüggesztettük az ü"mben. Fe'szólalt az üzemvezető elvtárs is, kinek szavai nyomán sokan jelertke'žtek önkéntes brigádmunkára, hc~v ái^st foglálíanak a béke meHe+t. Ezek az elvtársak vállalt kötéif-íVróTeiket teljesítik is. Sokan közülük elmentek cukorrépát beta195) október 28-án, d. e. 9.30-kor Kassán a Szlovan-szálló dísztermében a Csehszlovákiai magvar dolgozók értekezletet tartalak, a ..CSEMADOK a HľKO-ért" jelszó alatt. Az ért°kPz'eVn l.őrinrz Gvula, a CSEMADOK plnö'" ' 'zél Felhívjuk a kassai kerület, ír nyelvű dolgo.óit. hogy az értekezleten minél nagyobb számban jelenjenek meg. karítani a szenei EFSz-hez. Reméljük, hogy idővel felbuzdulnak ezen a példán azok az elvtársak is, akik egyelőre még nem jelentkeztek brigádmunkára, hiszen mindannyiunknak össze kell fognunk, hogy erősítsük a béketábort és megőrizzük a békét, mert csak így tudunk gondtalanul dolgozni, építeni családjaink és egész népünk számára. Jurlcsek István munkáslevelező, Szene. M Az eloszló üzemek segítik szövetkezeteinket A királyhelmeci elosztó üzemek alkalmazottai öntudatosságuknak adtak kifejezést azzal, hogy segítettek az EFSz 15 hektár földjén ültetett len behordási munkálataiban. Az elosztási alkalmazottak tudják, hogyha elősegítik a gazdasági munkák mielőbbi befejezését, ezzel egyszersmind elősegítik a falu szocializálását és erősítik a békeharcot. A lenbehordáson kívül vállalták ezért a cukorrépa kiszedését és vagonbaszállitását is. A brigádmunka során különösen kitűntek szorgalmukkal Kemechey Béla és Demjén Ferenc elvtársak. Az elosztási üzem dolgozói igy igyekeznek megmutatni a falu gazdálkodóinak, hogy érdemes dolgozni a falu szocializálásáért, mert csak így gyorsíthatjuk meg hazánkban a szocializmus felépítését. Liischtchein Zsigmond, Királyhelmec. Öröm ragyog a korláti lakosok arcán Örömteli meglepetés érte a korláti b^zaltbányában a környékről bejáró munkáselvtársakat. ' Autóbuszjáratot indítottak Korlát és Balogfala között, ahol azelőtt 5 km-en vicinális vasút közlekedett. A régi rendszer idején a munkásoknak többnyire gyalog kellett járniok és még a közelmúltban is gyalog kellett megtenniök az utat az állomásra. Most azonban, hogy megindították az autóbuszjáratot, a munkások megtakarítják a gyaloglással járó fáradságot, mert az autóbusz a lakóhelyüktől a munkahelyükre és vissza szállítja őket. Mivel testileg kevésbbé merülnek Így ki, a termelésben is magasabb eredményeket képesekVelémi, nagyobb igyekezettel dolgoznak, hogy ezzel is meghálálják népi demokratikus rendszerünknek a munkásokról való gondoskodását. Szabó István levelező, Balogfala. A rozsnyói magyar dolgozók életéből A rozsnyói bányavidék közismert a múltból és közismert ma is, éppen az ott végzett munka fontossága miatt. A kapitalista Idők óta sok változáson mentek át az ottani viszonyok. A régi rendszerben igyekeztek elnyomni a munkásnépet, de minél jobban szorították, annál inkáb erősödött a dolgozók egysége. Titokban összetömörültek, kicserélték tapasztalataikat és a marx-leninizmus tanaiból merítettek erőt további harcukhoz. Ez az eszmei erő vitte a rozsnyói dolgozókat előre a felszabadulásért folytatott küzdelemben a dicső Szovjet Hadsereg oldalán, hogy megérdemelten boldog életet éljenek abban a szabad országban, amelyben a többi dolgozóval együtt mind gazdasági, mind kulturális téren bekapcsolódhatnak a szocializmus építésébe. A rozsnyói magyar dolgozók lelkes tagjai a CSEMADOK-nak. Csaknem egyt.ől-egyig régi harcosok, aktiv kultúrmunkások, akik példát mutattak a fiataloknak és munkára serkentik őket. A helyi csoport tagjai jelentősen kivették részüket az idei békearatásból is, és több mint 2000 munkaórával járultak hozzá a terménybetakarítás elvégzéséhez. Az ősz beálltával megindult a kultúrmunka. Megszerveztük a dalárdát, amely szépen fejlődik és a bányásznapon gazdag műsorral szerepelt. V. Šíuký temányeliiökhelyettes és külügyminiszter tevsle Tan-SMfnhez, a prágai kínai nagykövethez Hasonló igyekezetet mutat a színjátszó csoport is, amelynek vezetésével Dobránszky Imréné kultúrtársnőt bíztuk meg. A városháza nagytermében előadott kultúrműsor Rozsnyón általános tetszést keltett. A kultúresť alkalmából a helyi gimnázium CsISz-csoportja szép figyelmességgel, virágcsokorral ajándékozta meg a CSEMADOK helyicsoportot. Kézfogással pecsételték meg a szlovák és magyar dolgozók együvétartozását és testvéri szeretetét, vanit Molnár Béla elvtárs, a CSEMADOK helyicsoportjának titkára nagyon helyesen értékelt. Rozsnyón minden előfeltétel meg van ahhoz, hogy a becsületes, jóindulatú dolgozók öszszefogásával a jövőben még fokozottabban pótoljuk azt, aminek fejlődését a régi rendszer uszító politikája megakadályozta. Zelina Béla levelező, Rozsnyó. !Ž£ĹélMÉ^/ ^ A tanítóknak is ki kell tejteniök minden erejüket Népi demokratikus kormányunk módot ad minden polgárának ahhoz, hogy képességei szerint válassza meg hivatását. A bányák, gyárak munkásai épúgy, mint-az értelmiségi dolgozók, mind azon kell, hogy igyekezzenek, hogy jó munkával elősegítsék a szocialista társadalom előrehaladását. Az értelmiségi dolgozóknak külön tisztában kell lenniök azzal, hogy a mai rendszerben fokozottab erőkifejtéssel kell dolgozniok, mint a régi rendszer értelmiségi dolgazói tették. Mi, munkásokból átképzett tanítók tudjuk, hogy sokat áldozott ránk munkásnépünk abban a reményben, hogy nem fogunk megfeledkezni kötelességeinkről. Jól kell tanítanunk, példaadóan kell élnünk és kollektív munkát kell végeznünk a szellemi és fizikai munka terén is. Akadnak közöttünk azonban olyanok is, akik visszaélnek a nép bizalmával és tanitani akarnak, de tanulni nem. A kassai pedagógiai főiskola 1950—51es tanévében például akadtak olyan tanítóielöltek, akik csak egy-két előadáson jelentek meg, sőt olyanok is, akik egy előadáson sem voltak. Bizonyítványt nem kaptak, hiszen meg sem érdemelték, de később azt is megszerezték Bratislavában a nyári pedagógiai tanfolyamon. Ez nem is lenne hiba, de hiba az, hogy még most sem járnak rendszeresen a főiskolára, számítva azzal, hogy egy újabb vakáció folyamán, amíg a többiek brigádon dolgoznak, ők megszerzik a második bizonyítványt is. Erre én csak azt mondhatom, hogy „egyszer volt Budán kutyavásár". Ez a közmondás talán kissé furcsa a tanítókra, de én mégis bátran kimondom, mert szeretném megértetni tanítőtársalmmal, hogyha kötelezettséget vállaltunk a főiskola elvégzésére, akkor annak felső feltételét, a pontos iskolába járást is be kell tartani. , Néhányan vállaltuk, hogy meggyőzzük elvtársainkat és kérjük őket, hogy becsülettel járjanak az iskolába és tanuljanak. Az ifjúságot nem nevelhetik jól és szocialista szellemben olyan nevelők, akik munkájukban nem hivatást, hanem csak egyszerű pénzkereseti forrást látnak. Elsősorban meg kell hát szívlelnünk Lenin elvtárs szavait: „Tanulni, tanulni, tanulni!" — hogy mi is jól taníthassunk. Csurilla József munkástanító, Chorváty. A Csehszlovákiai Vöröskereszt f vérátömlesztő osztálya értesíti a ? bratislavai és környéki önkéntes i véradókat, hogy a vérvétel hét- f főn, szerdán és szombaton S—15 { óráig történik. Kérjük az önkéntes véradókat, \ hogy csak ezeken a napokon Í jöjjenek. Kivételt képeznek azok, \ akiket külön rendelnek be. • Viliam Široký mlniszterelnökheIyettes, külügyminiszter október 25én levelet küldött Tan Si-linnek, Kína prágai nagykövetének, a kínai népi önkénteseknek a koreai néphadsereg hősi harcához történt csatlakozása egyéves évfordulója alkalmából. „Tisztelt Nagykövet Elvtárs, engedje meg, hogy kifejezzem és tolmácsoljam az egész csehszlovák, nép forró rokonszenvét a kínai népi önkénteseknek a koreai népi hadsereg hősi harcához való csatlakozása egyéves évfordulója alkalmából. A kínai népi önkéntesek bátor harcukkal győzelmesen visszaverik az amerikai imperialisták véres támadását. akik a koreai népi demokratikus köztársaságba törtek, hogy innen tovább támadjanak Kína ellen. Hősi harcosaikkal együtt az egész kínai nép egységes az amerikai támadás ellen és Korea megsegítésére irányuló mozgalomban. Ezzel a hatalmas igyekezetükkel a kínai népi egységek és az egész kínai nép nemcsak Korea népének szabadságát és a Kínai Népköztársaság határainak biztonságát védi, hanem valóra váltják a világbéke hatalmas művét. Mert az imperialista háborús uszítók csak akkor oldják meg a nemzetközi kérdéseket békés úton és egyezményekkel, ha belátják, hogy minden támadás a szabad nemzetek ellen hatalmas ellenállásra talál. A kínai néni önkéntesek és a koreai néphadsereg képviselői a Szovjetunió kezdeményezése alapján indított fegyverszüneti tárgyalásokon bebizonyították őszinte békeakaratukat és azt, hogy a koreai konfliktust békésen óhajtják megoldani. Nem kétséges az, hogy ezek a tárgyalások már régen ahhoz vezethettek volna, hogy Koreában ismét béke legyen, hogy ha az amerikai imperialisták önkényes provokációkkal nem gátolnák ezt és ha részükről a békés kiegyezésre valóban őszinte akarat nyilvánulna. Csehszlovákia népe nagy figyelemmel kíséri a kínai önkéntesek és az egész kínai nép sikeres harcát és tántoríthatatlan békeigyekezetét és őszinte szívvel további teljes sikert kíván nekik. Fogadja tisztelt Nagykövet elvtárs mély és ó'szinte tiszteletemet. V. Široký." Mimkáslevelezőínk az Uj Szó terjesztéséről A pártsajtó terjesztésének kampányában elért eredményeink jelentősek. Azonban még nagy munka áll előttünk, hogy az év végéig teljesítsük azt a feladatot, amelyet Pártunk határozatával az SzKP áprilisi ülésén Viliam Široký elvtárs tűzött ki elénk. A sajtónapok során láttuk, hogy milyen hatalmas eredményeket lehet elérni a jól megszervezett és végrehajtott politikai meggyőző munkával, az egyéni agitációval. A kampány lefolyásáról szólnak munkás- és földműves levelezőink levelei is, de ezek. nak nagy-része még mindig a sajtó, napok eredményeivel foglalkozik. Szükséges az természetesen, hogy a pártsajtó terjesztésének akciójában állandóan rámutassunk a jó példákra, a jó agitáció módszereire, azonban az a -t.'iy, hogy levelezőink főleg csak a sajtónapokkal foglalkoznak, bizonyítja azt, hogy sok helyen a babérokon pihennek. Tudatosítanunk kell azt, hogy a sajtőtetjesztés akciója még nem fejeződött és nem fejeződik be akkor sem, amikor elérjük a 300.000-es példányszámot. Tovább kell fol.ytatnunk\a meggyőző munkát.' Tovább kell folytatnunk azért, hogy az év végén büszkén je. leüthessük Pártunknak, hogy feladatunkat nemcsak teljesítettük, hanem túlteljesítettük is. Kovács Irén munkáslevelező hozzánk intézett levelében leírja, hogyan folytatott Nagyabonybam a helyi CsISz-csoport tagjaival együtt agitációt a pártsajtóért. »Este felé — írja — bementünk Maflát bácsihoz, aki a szövetkezet tagja. Üdvözlés után beszélgetni kezdtünk vele és akkor vettük észre, hogy az Uj Szó olvasásában zavartuk öt meg. Majlát bácsi komolyan hozzánk fordult: No, olvassátok el csak ti is, hogy Kislúcson már minden házhoz jár a kommunista sajtó, csak még mi nem tudtuk elérni, hogy nálunk is minden házhoz járjon.« — Na Majlát bácsi, már nálunk Is jár minden dolgozónak és szövet kezeti tagnak. Vannak még a községben néhányan, akiknek riem jár, de ezsk nem érdekelnek minket. Kulákok ezek. NemMs igyekszünk őket megnyerni. Majlát bácsi helyeslően bólint. — Hát igen, a kommunista sajtó barátja a dolgozóknak, de ellensége a falusi gazdagoknak. Kovács Irén leveléből látjuk, hogy Nagyabonyban jó munkát végeztek a sajtóterjesztésben. Es jó volna, ha sok-sok községünk példát venne a nagyabonyiak eredményéből. Bakos Pál, dunaszerdahelyi levelezőnk, levelében ezeket írja: Dunaszerdahelyen a pártsajtóter. jesztési kampányt hatalmas lelkesedéssel kczdtlik. A sajtőterjesztési kampány tiszteletére műsoros estet is rendeztünk, amelyen megjelent a szlovákiai újságíró szövetség kiküldőt te is, aki szlovák és magyar nyelven ismertette a sajtóterjesztési kampány nagy jelentőségét. A műsor során fellépett a dunaszerdahelyi gimnázium CsISz ének. és tamburaegyüttese. Szereplésüket, amelyet többször megismételtek, szűnni nem akaró tapsviharral köszönte meg a lelkes közönség. Ezenkívül a közüzemek CsISz-üzemi csoportja a »Legýetek ébsrek« című szavalókórust adta elő szintén nagy sikerrel. A nézőközönség a műsorral nagyon meg volt elégedv. Es ez a műsoros est elősegítette a sajtóterjesztési kampány sike. rét. Hogy valóban sikeresen agitáltunk. ezt bizonyítja az is, hogy az agitáció megkezdésétől számítva öt óra alatt községünkben 150 előfizetőt gyűjtöttünk a pártsajtónak. A kezdetben elért szép eredmények ar. ra mozgósítottak bennünket, hogy még nagyobb odaadással agitáljunk, hogy még nagyobb eredményt érjünk el. f Szukenylk Lajos munkáslevelező Handlováról levelében foglalkozik azzal, hogy milyen nagy jelentősége volt a pártsajtónak a múltban és mennyire szükséges, hogy ma is minden dolgozó előfizetője és olvasója lea pártsajtónak. »Napjainkban, amikor egész köztársaságunkban minden erőnket igénybe vév

e haladunk a magasabb életszínvonal felé, mikor építjük iparunkat és boldogabb jövőnket, tudatosítanunk kell, hogy a pártsajtó olvasásával fejleszthetjük tudásunkat és gyorsíthatjuk szocialista építésünket. A pártsajtó vezet bennünket a boldogabb jövőért és a békéért folytatott harcunkban. Ezért mindenki, aki szereti a békét, aki kívánja sajátmaga és gyermekeinek boldog ágát, olvassa a kommunista újságot.« Pollák Pál levelezőnk az egyik táttai szanatóriumból ír, ahol ő maga is bekapcsolódott a sajtóterjesztési kampányba. »Egy dolog nagyon bánt engem — írja. — Es fáj az, hogy az elvtársak, akik idejönnek gyógyulni, — a múlt bűne miatt — kulturális téren el varinak maradva és mégsem iparkodnak nagyobb számban azokat a hiányosságokat póiolni, pedig népi dembkratikiis rendszerünk jóvoltából adva van az alkalom. Fáj az, hogy több elvtársnál nem látok semmi kultúrszomjat. Némelyek szívesebben inkább kártyáznak, ahelyett hogy törődnének tudásuk fejlesztésével. Azonban nem csüggedek. Igyekezem ezeket meggyőzni és helyes útra téríteni. Nálunk a szanatóriumban is agitkettősöket állítottunk fel és szobáról-szobára, járva előfizetőket gyűjtünk. Az eláó alkalomkor három Uj Szó és öt Pravda előfizetőt szereztünk. Az agitációs munkát tovább fogjuk folytatni. Én személyesen nagyon fogok igyekezni, mert hálás vagyok Pártunknak és kormányunknak, hogy itt, a Tátrában kezeltethetem m;:,ram«. Munkáslevelezőink minden leveléből látszik, hogy ők maguk milyen nagyon törekednek, hogy az Uj Szó és a Pravda terjesztése sikereren folyjon. Igyekeznek és mozgósítanak mindenkit, hogy az év végéig teljesíthessük az SzKP KB határozatát