Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-26 / 252. szám, péntek

A bányák fiataljai Egy Üatal bányász életéből Az elmúlt napokban össze­kerültem Jakubec Tibor elv­társsal, aki a vashegyi (Ze>ez­nik) bányában dolgozik, mint másodéves bányásztanonc. Ja­kubec Tibor 17 éves és iskolája előtt mint vasúti munkás dol­gozott. Tibor elvtárs, szívesen me­séli, hogy miiyen az éiet a ta­noncottiionban. — A bányásztanoncotthon Vashegyen van, — mondja Ja­kubec Tibor, — egyelőre faba­rakkokban, azonban egy gyö­nyörű emeletes ház, amelyben az internátus helyiségei lesz­nek, már befejezés előtt áll. Az épület mellett futballpálya és temiiszpálya készül. Egyelő­re százan vagyunk. Az időnk úgy van beosztva, hogy hétfőn, kedden és szerdán 8 órát dol­gozunk naponta és csütörtök, péntek é? szombaton naponta 6 órát tanulunk. 1 — Mivel foglalkoztok a mun­ka után? — kérdem tovább. — Elsősorban kihasználjuk a sportolási lehetőséget. Van egv pár futball-labdánk, asztali­tennisz készletünk, ezenkívül tenniszt és röplabdát játszunk. A sport után a tanoncok érdek­lődése elsősorban a színjátszó körök felé Irányul. Színdarabok előadására készülünk, próbá­lunk, sót már volt egy pár színpadi fellépésünk és pedig szép sikerrel. A színi előadá­sokra meghívtuk a környék dolgozóit és az idősebb bányá­szokat. Legutoljára Makarenko: „Az új ember kovácsa" cimü színdarabját játszottuk. Van kultúrtermünk és egy gyönyörű értékes könyvtárunk, tele szov­jet, szlovák és magyar szocia­lista könyvekkel. Még az idő­sebb bányászok is ide járnak könyvet kölcsönözni. Énekka­runk is van és nemrégiben kaptunk három harmonikát. További beszélgetésünk fo­lyamán Jakubec Tibor elvtárs elmondja, hogy a mult évben a járási alkotás-versenyen, ame­lyet Rőcén tartottak, tanulótár­sam, Barbnriak Valér, az első díjat nyerte a szavalóverseny­ben és Küblik Péter, Varga Bé­lával az ötödik helyezést kap­ta Sőt az énekkar is nyert szép helyezést, a szép népdalo­kért az első díjat kapta az énekkari versenyben. — Háromszor egy héten — folytatja Tibor — vacsora után politikái körökben tanulunk. A Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártjának történetét ta­nulmányozzuk CslSz-csoportunknak, amely­nek én vagyok az elnöke, — jegvzl meg halkan és szeré­nven Jakubec Tibor, — a fő­feladata a toborzás. Azt akar­juk. hogv létszámunk százról háromszázhatvanra emelkedjék A tornaijai járásban tobor?á­sunk eredménve 35 fiatal bá­nvásztanonc volt. akiket sike­rü't mpgp rvőzn''ink a bánvász munka szépségéről és jelentő ségéről. Jakubec elvtárs látván ér­deklődésemet, még tovább is beszél munkájáról és megjegy­zi: — Valóban helytelen volna azt gondolni, hogy nehéz a bá­nyászmunka. Ugy megszerettük a bánýát, hogy sok tanulótár­sam, akiket jó tanulási ered­ményeikért és tehetségükért bányamérnöki főiskolára jelöl­tek, nem akarják elhagyni a bányát. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a továbbtanulás is nagyon fontos. A mi mun­kánk tulajdonképpen abból áll, — magyarázza Jakubec elvtárs — hogy fölszedjük és elszál­lítjuk az ércet, amefjret a bá­nyászok az előző nap kifúrtak Azután fúrunk tovább. A fú­rást sűrített levegő segítségé­vel végezzük. Nagy súlyt kell fektetnünk munkahelyünk rend­bentartására. A tanoncok kö­zött is sok az élmunkás, — büszkén csillan meg Jakubec Tibor szeme. — Bodó László tanonctársam május l-e óta minden műszakban több mint 250%-ra teljesiti a normáját. Hogy hogyan gondoskodik ró­lunk népi demokratikus kormá­nyunk, mi sem bizonyitla job­ban, mint hogy 1500 korona ösztöndíjat kapunk és azon kí­vül 2000—2500 koronát kere­sünk. Tompa Emil bányászta­nonctársam 3500 koronát keres az ösztöndíján kívül. Bányászegyenruhájára mu­tatva így fejezi be beszélgeté­sünket Jakubec elvtárs: — Ezt is ingyen kaptuk. — S hogy szép bányászegyenru­háját nézzük, észrevesszük, hogy kabátján valami csillog. „A vashegyi bányák példás tanonca" kitüntetése díszeleg ott. Túri János. Fellendült a munka a krasznahorkai CsISz-szervezetben Egy Rozsnyó melletti köz­ségben, Krasznahorka-váralján, ahol az ifjúság kissé e'aludt, most egyszeriben megrázkódott és öntudatra ébredt. Már ma­guk is szégyenlik a dolgot, fő­képp azt, hogy majdnem telje­sen elaludtak. — Igaz ugyan, hogy vezetőik voltak a hibásak, mert ők maguk sem mutattak jó példát az ifjúságnak. „Nem mehet ez tovább így, aktív munkát kell kifejtenünk min­den téren" — jegyzik meg az elvtársak. Itt vár bennünket a gyönyörű kultúrház. Ilyen szép terem nincs is a környéken. Nem érdemeljük meg, ha semi­lyen kultúrmunkát nem vég­zünk. Be kell kapcsolódnunk a fokozottabb szervezeti munká­ba! Kitől várunk mi valamit? Nekünk, magunknak kell csele­kednünk! Mi vagyunk a jövő nemzedéke Többet kell dolgoz­nunk a szervezetben. Ha nap­hosszat dolgozunk munkahe­lyeinken, pihenésre van szüksé­günk! Elvtársak és elvtársnők, itt a kultúrházban gyülekez­zünk. szórakozzunk, tanuljunk harcolni közös célunkért, a bé­kéért! A falvak ls várnak. Kul­túresoportunknak meg kell tá­togatnia a környező falvakat. Látjátok tehát a célokat... le­gyen • mi jelszónk tehát: „Még fokozottabb munkára fel, hazánk szocialista kiépíté­sé bent" „Elvtársak, Elvtársnőkj Föl­támadáson vagyunk Itt felen. Mindannyiunk szívéből öröm sugárzik, boldogan nézünk egymásra elismerve, hogy foko­A leleszi gazdasági iskola első rizsaratása Leleszen volt egy kastély. Mindenki úgy emlegette, hogy öreg épület az már. Nem jó már csak magtárnak. No meg a patkányok részére nyújt biz­tos menedéket. Lakhatóbb ré­szeit a napközi otthon, az álla­mi birtokok és az időnként bri­gádra érkezők vették igénybe. A tavasz folyamán azonban valóra vált a leleszi dolgozók vágya. A februári események nekünk is meghozták a lehető­séget. hogy magyarnyelvű gaz­dasági Iskola nyíljon közsé­günkben, a közös gazdálkodás egvik legelőrehaladottabb köz­pontjában. Lelesz megérdemel­te ezt a kitüntetést. Sok nehézséget kellett le­küzdenünk. Sokat segített eb­ben az új Iskola tanulóifjúsága. Fáradságot és egyéni érdeket nem Ismerve berendezték Isko­lánkat Minden bútordarabot salát szerszámaikkal javítottak Nincs még ugyan minden rendben. Napról napra újabb nehézségek merülnek fel, me­lyedet a helvl vezetőség fárad­hatatlan segítsége nélkül nem tudnánk megoldani. Alig tartottuk meg az első órákat, alig tettük helyére az utolsó berendezési tárgyat is, amikor szinte egy kérdésként hangzott minden tanuló ajká­ról: Mikor megyünk már mi is a rizsföldekre? Vájjon marad-e még nekünk Is munka? Es 18­án délután valóban kezébe ve­hette mind a 34 tanuld a sar­lót. Utolsó kévék voltak ezek, de nekünk az elsők. Erről a rizs­aratásról ugyan elkéstünk, azonban ígérjük, hogv ezután iskolánk elsó és legjobb barát­ja lesz nemcsak a rizsföldek­nek. hanem az egész állami birtoknak és EFSz-nek? At­érezzük azt a felelősséget melv ránk vár a közeljövőben. Dolgozóink nem fognak csa­lódni bennünk Szalay János tanitó. zottabb munkát kell kifejte­nünk s megtanulni a szervezet­ben harcolni és védeni drága kincsünket,_ a békét!" — mon­dotta beszámolójában Kardos elvtárs. — A mi táborunkban megalkuvók nem lehetnek! A! kell szerveznünk tt ifjúságot, új tanácsot kell választanunk — tör utat magának egy hang a tömegből, — a mi Ifjúságunk legyen aikotó ifjúságf A béké­ért folyó harc a miénk! Igy ha­tározunk. ígérjük, hogy meg­védjük a békét, ha kell fegyver­rel is és mindenütt ott leszünk, ahol e szent ügyért harcolni kell. Nem csábít bennünket semilyen ellenséges rádió. Gyűlöljük a multat visszasíró embereket. Nem akarunk a fronton elvérezni. Nem enged­jük, hogy békés építésünket va­laki rombadöntse. Mi békében, boldogan, örömmel akarunk él­ni. Igy indulunk a boldog, szebb jövő felé. Első gyűlésünkön nagy sze­retettel fogadtuk Fábry e)vtár» sat, a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját, aki boldogaa szólt hoz­zánk, ifjakhoz. Beszédét, mely­ben kiemelte az ifjúság felada­tait, figyelemmel hallgattuk. Igazán lelket öntött belénk. Minden Ifjúnak szívügyévé váll a béke ügye. Tisztán látjuk, milyen feladatok előtt áll Ifjú­ságunk. Mindenki lelkében megerősödött a meggyőződés, hogy Igen, jogunkban áll és saját magunk dönthetünk jö­vőnkről. Nem lesz hiábavaló a ml harcunk. Megvédjük a bé­két! A béke a mienkf Bekap­csolódunk a szocialista kultúra fejlesztésébe. Most már új vezetőség áll ifjúságunk élén. Örömmel dol­goznak a szervezetben és kö­szönetüket fejezték ki a belé­jük helyezett bizalomért. ígére­tet tettek, hogy példásan fog­nak viselkedni s azon fognak dolgozni, hogy a szervezetben kialakuljon a közösségi élet, szervezetünk erős szervezetté váljon és így megálljuk he­lyünket a békéért küzdők sorá­ban. így lép hatalmas léptekkel előre a krasznahorkai Ifjúság. Munkánkban nagy segítségünk­re vannak a tanító elvtársak. Jöjjetek, törjünk elő ínég na­gyobb lendülettel a szebb és boldogabb jövő felé! Kardos Béla,

Next

/
Thumbnails
Contents