Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-26 / 252. szám, péntek

A bányák fiataljai Egy Üatal bányász életéből Az elmúlt napokban összekerültem Jakubec Tibor elvtárssal, aki a vashegyi (Ze>eznik) bányában dolgozik, mint másodéves bányásztanonc. Jakubec Tibor 17 éves és iskolája előtt mint vasúti munkás dolgozott. Tibor elvtárs, szívesen meséli, hogy miiyen az éiet a tanoncottiionban. — A bányásztanoncotthon Vashegyen van, — mondja Jakubec Tibor, — egyelőre fabarakkokban, azonban egy gyönyörű emeletes ház, amelyben az internátus helyiségei lesznek, már befejezés előtt áll. Az épület mellett futballpálya és temiiszpálya készül. Egyelőre százan vagyunk. Az időnk úgy van beosztva, hogy hétfőn, kedden és szerdán 8 órát dolgozunk naponta és csütörtök, péntek é? szombaton naponta 6 órát tanulunk. 1 — Mivel foglalkoztok a munka után? — kérdem tovább. — Elsősorban kihasználjuk a sportolási lehetőséget. Van egv pár futball-labdánk, asztalitennisz készletünk, ezenkívül tenniszt és röplabdát játszunk. A sport után a tanoncok érdeklődése elsősorban a színjátszó körök felé Irányul. Színdarabok előadására készülünk, próbálunk, sót már volt egy pár színpadi fellépésünk és pedig szép sikerrel. A színi előadásokra meghívtuk a környék dolgozóit és az idősebb bányászokat. Legutoljára Makarenko: „Az új ember kovácsa" cimü színdarabját játszottuk. Van kultúrtermünk és egy gyönyörű értékes könyvtárunk, tele szovjet, szlovák és magyar szocialista könyvekkel. Még az idősebb bányászok is ide járnak könyvet kölcsönözni. Énekkarunk is van és nemrégiben kaptunk három harmonikát. További beszélgetésünk folyamán Jakubec Tibor elvtárs elmondja, hogy a mult évben a járási alkotás-versenyen, amelyet Rőcén tartottak, tanulótársam, Barbnriak Valér, az első díjat nyerte a szavalóversenyben és Küblik Péter, Varga Bélával az ötödik helyezést kapta Sőt az énekkar is nyert szép helyezést, a szép népdalokért az első díjat kapta az énekkari versenyben. — Háromszor egy héten — folytatja Tibor — vacsora után politikái körökben tanulunk. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét tanulmányozzuk CslSz-csoportunknak, amelynek én vagyok az elnöke, — jegvzl meg halkan és szerénven Jakubec Tibor, — a főfeladata a toborzás. Azt akarjuk. hogv létszámunk százról háromszázhatvanra emelkedjék A tornaijai járásban tobor?ásunk eredménve 35 fiatal bánvásztanonc volt. akiket sikerü't mpgp

rvőzn''ink a bánvász munka szépségéről és jelentő ségéről. Jakubec elvtárs látván érdeklődésemet, még tovább is beszél munkájáról és megjegyzi: — Valóban helytelen volna azt gondolni, hogy nehéz a bányászmunka. Ugy megszerettük a bánýát, hogy sok tanulótársam, akiket jó tanulási eredményeikért és tehetségükért bányamérnöki főiskolára jelöltek, nem akarják elhagyni a bányát. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a továbbtanulás is nagyon fontos. A mi munkánk tulajdonképpen abból áll, — magyarázza Jakubec elvtárs — hogy fölszedjük és elszállítjuk az ércet, amefjret a bányászok az előző nap kifúrtak Azután fúrunk tovább. A fúrást sűrített levegő segítségével végezzük. Nagy súlyt kell fektetnünk munkahelyünk rendbentartására. A tanoncok között is sok az élmunkás, — büszkén csillan meg Jakubec Tibor szeme. — Bodó László tanonctársam május l-e óta minden műszakban több mint 250%-ra teljesiti a normáját. Hogy hogyan gondoskodik rólunk népi demokratikus kormányunk, mi sem bizonyitla jobban, mint hogy 1500 korona ösztöndíjat kapunk és azon kívül 2000—2500 koronát keresünk. Tompa Emil bányásztanonctársam 3500 koronát keres az ösztöndíján kívül. Bányászegyenruhájára mutatva így fejezi be beszélgetésünket Jakubec elvtárs: — Ezt is ingyen kaptuk. — S hogy szép bányászegyenruháját nézzük, észrevesszük, hogy kabátján valami csillog. „A vashegyi bányák példás tanonca" kitüntetése díszeleg ott. Túri János. Fellendült a munka a krasznahorkai CsISz-szervezetben Egy Rozsnyó melletti községben, Krasznahorka-váralján, ahol az ifjúság kissé e'aludt, most egyszeriben megrázkódott és öntudatra ébredt. Már maguk is szégyenlik a dolgot, főképp azt, hogy majdnem teljesen elaludtak. — Igaz ugyan, hogy vezetőik voltak a hibásak, mert ők maguk sem mutattak jó példát az ifjúságnak. „Nem mehet ez tovább így, aktív munkát kell kifejtenünk minden téren" — jegyzik meg az elvtársak. Itt vár bennünket a gyönyörű kultúrház. Ilyen szép terem nincs is a környéken. Nem érdemeljük meg, ha semilyen kultúrmunkát nem végzünk. Be kell kapcsolódnunk a fokozottabb szervezeti munkába! Kitől várunk mi valamit? Nekünk, magunknak kell cselekednünk! Mi vagyunk a jövő nemzedéke Többet kell dolgoznunk a szervezetben. Ha naphosszat dolgozunk munkahelyeinken, pihenésre van szükségünk! Elvtársak és elvtársnők, itt a kultúrházban gyülekezzünk. szórakozzunk, tanuljunk harcolni közös célunkért, a békéért! A falvak ls várnak. Kultúresoportunknak meg kell tátogatnia a környező falvakat. Látjátok tehát a célokat... legyen • mi jelszónk tehát: „Még fokozottabb munkára fel, hazánk szocialista kiépítésé bent" „Elvtársak, Elvtársnőkj Föltámadáson vagyunk Itt felen. Mindannyiunk szívéből öröm sugárzik, boldogan nézünk egymásra elismerve, hogy fokoA leleszi gazdasági iskola első rizsaratása Leleszen volt egy kastély. Mindenki úgy emlegette, hogy öreg épület az már. Nem jó már csak magtárnak. No meg a patkányok részére nyújt biztos menedéket. Lakhatóbb részeit a napközi otthon, az állami birtokok és az időnként brigádra érkezők vették igénybe. A tavasz folyamán azonban valóra vált a leleszi dolgozók vágya. A februári események nekünk is meghozták a lehetőséget. hogy magyarnyelvű gazdasági Iskola nyíljon községünkben, a közös gazdálkodás egvik legelőrehaladottabb központjában. Lelesz megérdemelte ezt a kitüntetést. Sok nehézséget kellett leküzdenünk. Sokat segített ebben az új Iskola tanulóifjúsága. Fáradságot és egyéni érdeket nem Ismerve berendezték Iskolánkat Minden bútordarabot salát szerszámaikkal javítottak Nincs még ugyan minden rendben. Napról napra újabb nehézségek merülnek fel, melyedet a helvl vezetőség fáradhatatlan segítsége nélkül nem tudnánk megoldani. Alig tartottuk meg az első órákat, alig tettük helyére az utolsó berendezési tárgyat is, amikor szinte egy kérdésként hangzott minden tanuló ajkáról: Mikor megyünk már mi is a rizsföldekre? Vájjon marad-e még nekünk Is munka? Es 18án délután valóban kezébe vehette mind a 34 tanuld a sarlót. Utolsó kévék voltak ezek, de nekünk az elsők. Erről a rizsaratásról ugyan elkéstünk, azonban ígérjük, hogv ezután iskolánk elsó és legjobb barátja lesz nemcsak a rizsföldeknek. hanem az egész állami birtoknak és EFSz-nek? Atérezzük azt a felelősséget melv ránk vár a közeljövőben. Dolgozóink nem fognak csalódni bennünk Szalay János tanitó. zottabb munkát kell kifejtenünk s megtanulni a szervezetben harcolni és védeni drága kincsünket,_ a békét!" — mondotta beszámolójában Kardos elvtárs. — A mi táborunkban megalkuvók nem lehetnek! A! kell szerveznünk tt ifjúságot, új tanácsot kell választanunk — tör utat magának egy hang a tömegből, — a mi Ifjúságunk legyen aikotó ifjúságf A békéért folyó harc a miénk! Igy határozunk. ígérjük, hogy megvédjük a békét, ha kell fegyverrel is és mindenütt ott leszünk, ahol e szent ügyért harcolni kell. Nem csábít bennünket semilyen ellenséges rádió. Gyűlöljük a multat visszasíró embereket. Nem akarunk a fronton elvérezni. Nem engedjük, hogy békés építésünket valaki rombadöntse. Mi békében, boldogan, örömmel akarunk élni. Igy indulunk a boldog, szebb jövő felé. Első gyűlésünkön nagy szeretettel fogadtuk Fábry e)vtár» sat, a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját, aki boldogaa szólt hozzánk, ifjakhoz. Beszédét, melyben kiemelte az ifjúság feladatait, figyelemmel hallgattuk. Igazán lelket öntött belénk. Minden Ifjúnak szívügyévé váll a béke ügye. Tisztán látjuk, milyen feladatok előtt áll Ifjúságunk. Mindenki lelkében megerősödött a meggyőződés, hogy Igen, jogunkban áll és saját magunk dönthetünk jövőnkről. Nem lesz hiábavaló a ml harcunk. Megvédjük a békét! A béke a mienkf Bekapcsolódunk a szocialista kultúra fejlesztésébe. Most már új vezetőség áll ifjúságunk élén. Örömmel dolgoznak a szervezetben és köszönetüket fejezték ki a beléjük helyezett bizalomért. ígéretet tettek, hogy példásan fognak viselkedni s azon fognak dolgozni, hogy a szervezetben kialakuljon a közösségi élet, szervezetünk erős szervezetté váljon és így megálljuk helyünket a békéért küzdők sorában. így lép hatalmas léptekkel előre a krasznahorkai Ifjúság. Munkánkban nagy segítségünkre vannak a tanító elvtársak. Jöjjetek, törjünk elő ínég nagyobb lendülettel a szebb és boldogabb jövő felé! Kardos Béla,