Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-23 / 249. szám, kedd

1931 október 23 -— m %m • Munkáskááerek iskolázásával és kiemelésével biztosítjuk gazdasági gépezetünk zavartalan menetét Abban az időben, amikor Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága februári törté­nelmi jelentőségű ülését tartotta, a Csehszlovák Építkezési vállalat üze­meiből az asztalos, ács és csempéző szakmákból munkáskáderek érkez­tek Pozsonyba, hogy itt 8 hónapi politikai- és szakiskolákban fejlesz­szék tudásukat. A tanfolyamon résztvett elvtársak jól készültek jö­vőbeli felelősségteljes munkájukra, mert tudják, hogy ötéves tervünk fokozott feladatait csak úgy végez­hetjük el sikeresen, ha még jobban kiterjesszük a szocialista munka­versenyt és alkalmazni fogjuk a inunka új módszereit, ha sokkal jobban gazdálkodunk, mint a kapi­talisták és minden vonalon követ­jük a szovjetnép tapasztalatait. A tanfolyam olyan időben végző­__ dik, amikor üzemeinkben, falvain­~ kon, iskoláinkban, és mindenütt visszhangzanak Sztálin elvtárs sza­vai. Ezek a szavak bíztatnak, dol­gozóink nagyobb lelkesedéssel épí­tenek"' és teljesítik az ötéves terv feladatait, mert tudják, hogy vív­mányaikat meg is tudjuk védeni az imperialisták esetleges támadá­sai ellen, mert szövetségesünk és békénk biztosítéka a hatalmas Szovjetunió, mely megingathatat­lanul áll a világbékéért folytatott harc élén. Sztálin generalisszimusz nyilat­kozatában kifejti, hogy — "...az amerikai személyiségek elégedetle­nek azzal, hogy az atomfegyver titkának nem csupán az USA van bit ^okában, hanem más országok 1 — mindenekelőtt a Szovjetunió — is ..Ugyanakkor Sztálin elvtárs I megállapítja, — az agresszo. rok természetesen azt akarják, hogy a Szovjetunió fegyvertelen legyen, ha az agresszorok táma­dást indítanak ellene. A Szovjet­unió azonban nem ért ezzel egyet és úgy véli, hogy az agresszort teljes fegyverzetben kell fogad­ni..." Ezek a szavak figyelmeztetik a munkásosztály és az egész világ dolgozóinak békéjére törő zsiványo­kat, akik rothadó társadalmi rend­szerüket új világháború kirobbantá­sával és ártatlan emberek milliónak legyilkolásával akarják fenntartani. Háborús terveik azonban nem sike­rülnek, mert hazánkban a dolgozó nép, épúgy, mint a többi népi de­mokratikus országokban, a Szovjet­unió nagyarányú segítségével a vi­lágbéke szilárd bástyáját építi. Országunkat gazdaságilag és po­litikailag munkásosztályunk és a dolgozó népünk legjobb fiai vezetik. Az új* munkáskád ereik tanfolyamo­kon, iskolákban és egyénileg tanul­nak, hogy jó gazdákká válljanák munkahelyükön. Az Építkezési váílalat mellék­termékeket gyártó üzeme a leg­jobb munkásokat 8 hónapig szak­oktatásban részesítette és politi­kailag ls iskoláztatta, hogy jól megállják helyüket a termelés arcvonalán. A tanulók a tanfolyam végén bú­csúestét rendeztek. Vodičská oktató elvtárs üdvözöl­te a megjelenteket, utána Marel elvtárs, az építkezési melléktermé­keket gyártó üzem igazgatója be­szédében hangsúlyozta, hogy a poli­tikai- és szakiskolát végzett elv­társaknak jó agitátornak kell len­nie a munkahelyén, majd így foly. tatta: Vigyázzatok elvtársak a mun­kahelyen legyetek éberek, mert osz­tályellenségünk ravasz és alattomos. Igazodjatok mindig a marx-leni­ni tanok szerint és legyetek Pár­tunk jó munkásai. Az iskolába® sokat tanultatok, ez azonban mind kevés, csak alapul szolgál a to­vábbi dkhoz, ép ezért ne tárjetek le a politikai fejlődés útjáról. Most, hogy az üzemekbe menteik, ott-ott hibákat fogtok észlelni. Ne ijedjetek meg tőlük, hanem legye­tek azon, hogy eltávolítók őket. Az építésipari megbízotti hivatal üdvözletét Turay elvtárs tolmácsol­ta, aki az utóbbi időben az iskola vezetője volt. Értékes beszédében kiemelte, hogy az üzemvezetésben le kell váltani a felelőtlen egyéne­ket, volt magántulajdonosokat, akik álarcot hordva vezető állásokban vannak, közben ott ártanák, ahol tudnak. Turay elvtárs aztán rámu­tatott a pártsajtó jelentőségére, majd kritikailag értékelte az egész isicolázást. Rámutatott arra, hogy a tanfo­lyam alatt 4 iskolavezető váltako­zott, aminek következménye az volt, hogy az iskola nem működött ele­jétől kezdve ügy, ahogy kellett vol­na. — Csak az utóbbi időben jött az iskola rendes mederébe — mondja Turay elvtárs. — Bevezettük a reg­geli tornát, a sajtó közös olvasását, az egyéni tanulást, faliújságokat készítettünk, kultúréletet folytat­tunk és minden vonalon érvényesí­tettük a bírálat és az önbírálat el­vét. A jövőben azonban jobban kell megszervezni a hasonló iskolákat, hogy a nehéz munkával szerzett pénzt minél gazdaságosabban használjpk fel. Sokba került az iskolázás, éppen ezért az iskolá­ban szerzett tudást a lehető leg­jobban érvényesítsétek a munka­helyeken, hogy mielőbb felépít­hessük hazánkban a szocializmust Prazsenik elvtárs, a Kommunista Párt üzemi szervezetének nevében beszélt. A búcsúestén felvázolta az iskola hallgatóinak jövőbeli felada­tait. — Rengeteg nagy építkezésünk van, — mondotta Prazsenik elvtárs — ugyanakkor a vezetők nem ma­gyarázzák meg kellőképen a mun­kásaknak, hogy ezek az építkezések milyen jelentősen segítik a békért folytatott harcukat. Egy másik hi­ba az, hogy nem érintkeznek eleget a munkásokkal. Az üzem vezetőségének és a mű­szakiaknak nem szabad elszigete­telődniök. Ti ls a lehető legrövi­debb Időt töltsétek az irodákban, legyetek az üzem dolgozói között és politikailag neveljétek őket. Prazsenik elvtárs felszólalása után a vizsgáztató bizottság elnöke szétosztotta az okleveleket, utána pedig az iskola kultúresoportja lé­pett fel. Idős emberek ajkáról fia­tal lelkesedéssel szálltak a szép szovjet dalok. A búcsúest során még Lamacs elvtárs, az iskola önkor­mányzatának elnöke is beszélt: — A Köztársaság különféle ré­szeiből jöttünk ide és különféle munkabeosztásunk volt azelőtt — mondotta. — Nyolc hónap alatt ösz­szebarátkóztunk, valódi testvéri kö­zösségben élünk. Az Iskola elején rossz káderozás miatt osztályldegen­elemek is kerültek az iskolába, aki­ket természetesen nem tűrhettünk meg magunk között. Lamacs elvtárs beszéde zárórészé­ben az iskolázáson résztvettek ne­vében megfogadta, hogy örökké há­lásak lesznek a munkásosztálynak azért, hogy ilyen hosszú iskolázáson vehettek részt. A műsor zárórészé­ben az iskola énekegyüttese har­monika kísérettel mozgalmi dalokat énekelt, majd az Internacionálé el­éneklésével véget ért a műsoros bú­csúest. Az elvtársak még egy kis ideig elbeszélgettek egymással, hogy az­után útnak induljanak vissza a munkahelyükre, hogy ott mint munkásokból lett vezető káderek példásan teljesítsék feladatukat. Amblocky Boldizsár elvtárs kezé­ben az oklevelet szorongatta, örült neki, kitűnő eredménnyel vizsgázott. Amblocky elvtárs magyar, de a tan­folyamon egész jól elsajátította a szlovák nyelvet, azonkívül oroszul is tanult, mert nagyon szeretné ere­detiben olvasni a szovjet szakköny­veket. ( Amblocky elvtárs íz Uj Szó mun­káslevelezője. Most, hogy vissza­megy munkahelyére ismét írni fog munkájáról és munkatársai­ról, hogy képet adjon arról, hogy dolgozóink Sztálin elvtárs nyilat­kozatától lelkesítve, hogyan har. colnak az ötéves terv harmadik évé feladatainalt határidő előtti teljesítésén. Boldizsár még arról is beszélt, hogy milyen nehéz körülmények között élt a kapitalista rendszerben. Akkor nem tanulhatott, nem volt miből. Ma ellenben nem kérnek tőlünk az iskolázásért pénzt, hanem míg én tanulok, még a családomról is gon­doskodnak. Tóth elvtárssal is beszéltem, ő Jászó községből jött — ott tanulta ki a kályhásmesterséget. — De, hogy milyen körülmények között, arra még rá gondolni is rossz — mondja Tóth elvtárs. — Kilencen voltunk testvérek és már 13 éves koromban el kellett szegőd­nöm inasnak. Miután kitanultam a kályhásme-sterséget, Gocs kályha­készítő mesternél dolgoztam. Éhbé­rért robotoltam és amikor nagyobb bért követeltem, Gocs elbocsátott és kénytelen voltam Bodnár nevezetű jászói mesternél még nehezebb körülmé­nyek között és kisebb bérért dol­gozni. A legnehezebb munkát én végeztem, míg a főnököm a két fiával csak a munkám gyümölcsé­re lesett. Ma ellenben magamnak és a köznek dolgozom és harco­lok egész dolgozó népünk élet­színvonaláért. Kordík elvtárs ugyancsak bekap­csolódott a beszélgetésbe. Ö is örül, hogy résztvehetett ezen az is­kolázáson. —• össze sem lehet hasonlítani a mai rendszert a kapitalista rend­szerrel — mondja Kordik elvtárs. — Szegény édesapám 37 évig dolgozott Ballo Ferenc cégnél és amikor meg­halt, a vállalat egyáltalán nem tö­rődött azzal, hogy mi lesz a család­dal. Az ipartársulattól édesanyám csak egy oklevelet kapott, melyben dicséretben részesítették apámat azért, hogy 37 évig hagyta magát a cégtől kizsákmányolni. Mindez azonban a múlté. Mi, akik résztvet­tünk ezen az iskolázáson nagyobb­részt saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen volt a kapitalista rend­szerben a mesterek és munkások közötti viszony. Minket akkor el­nyomtak, most azonban szabad hazá­ban, mint művezetők megmutatjuk, hogy munkásokkal való együttér­téssel gazdaságosabban, szervezeteb­ben és sokkal jobban fogunk gaz­dálkodni, mint a kapitalisták. A termelési sikereik meggyorsít­ják útunkat a jóléthez és biztosít­ják a béketábor legyőzhetetlenségét Darabos Viktor KÜLPOLITIKAI SZEMLE Uj hadsereget építünk A kapitalista Csehszlovákia idejé­ben a hadsereg a tőkések érdekeit védte. A katonákat igyekezték szembe­fordítani a dolgozó tömegek érdekei­vel, igyekezték őket félrevezetni. A bevonulók sorsa szomorú volt ebben a burzsoá hadseregben. A szovjet hadseregnek köszönhet­jük, hogy ezek az idők vissza nem (érhetően elmúltak, hogy szabadok lettünk. A felszabadulás után Kom­munista Pártunk nekilátott az or­szágépítő munkának és ugyanakkor a szovjetunióbeli csehszlovák egység, a duklai hősök harci tapasztalatai alap­ján, a Szovjetunió hadseregének pél­dái rjyomán új hadsereget kezdett ki­alakítani. Hadseregünk arculata telje­sen akkor változott meg, amikor élé­re került Alekszej Csepicska hadsereg­tábornok, nemzetvédelmi miniszter. GAL JÁNOS, Tiszolc HOWtHHH ttt M WI tHWWMI MI t HI HMHM Jelentkezzetek tűzoltóknak! A tűz tekintélyes nemzetgazdasá­gi vagyont rabol el évente és ez­zel akadályokat gördít a szocializ­mus gyors fejlődésében. A Csehszlo­vákiai tűzoltószövetség éppen ezért a napokban toborzást indít a helyi tüzoltótestületek taglétszámának emelése érdekében. Tűzoltóink minden becsületes fér. fit, nőt és fiatalt korra való tekin­tet nélkül soraik közé hívnak. Fő­ként asszonyainkhoz és fiatalsá­gunkhoz fordulnak a toborzás során és felkérik őket, hogy lépjenek be a helyi tüzoltószervezetbe, ahol meg­tanítják őket a tüzoltószerek keze­lésére és megfelelő elméleti okta­tásban részesítik őket, hogy tökéle­tesen ismerjék a tűzvédelmi intéz­kedéseket. Minél többen jelentkez­zeteik tűzoltóknak! Az egyiptomi helyzet a hét folya­mán tovább élesedett. Október 16-án angol csapatok véres támadást intéz­tek a Szuezi-csatorna övezetében levő Izmailia város békés lakossága ellen és tíz embert megöltek, nyolcvanat pedig megsebesítettek. Port Saidban egy halálos áldozata.-.volt az angol csapatok sortüzének. Angol haderők október 17-én erőszakkal megszállták a Szuezi-csatorna övezetében fekvő egyiptomi városokat. Port Saidot, Izmailiát, El-Kantarát. Az angolok elfoglalták a Szuezi-csatornán át ve­zető hidakat s^a Szuez városa és a Színai félsziget közötti átkelőhelye­ket. Az angol kormány nagysietve csapaterősítéseket küldött Ciprus szigetéről a csatornaövezetbe. Az iz­mailiai véres provokációt szerdán újab angol terrortámadás követe: az Izmailia melletti El-Ferdanban egy angol egység tüzet nyitott, egy egyip­tomi katonai csoportra. A sortűz kö­vetkeztében öt egyiptomi katona meg­halt, három megsebesült. Az angol imperialisták és a zsold­jukban álló »munkáspárti* kormány alaposan kimutatták a foguk fehérjét. Miközben Attlee, Morrison, Churchill ,és társaik »az emberi szabadságjogok­ról* szónokolnak, véres erőszakra ad­nak utasításokat a szabadságáért hátran küzdő egyiptomi nép megfélem­lítésére. AZ ANGOL GYARMATOSÍTOK EGYIPTOMI PROVOKÁCIOI újra a világ népei elé tárják az impe­perializmus undorító arculatát, újra le­leplezik az imeprialisták képmutató szólamaival álcázott ocsmány gaz­tetteket. | Acheson amerikai külügyminiszter az egyipton.. eseményekkel kapcsolat­ban október 17-én kijelenette: »Az amerikai kormány a maga részéről érvénytelennek tekinti az egyiptomi kormány határozatait.* Az amerikai külügyminiszter az imperialista poli­tikusoktól megszokott farizeus kép­mutatással hozzátette: >A világ min­den szabad nemzetén^ kötelessége éberen védelmezni a szabadságot.* Es Acheson ezt akkor mondotta, amikor úgyszólván még fel sem szá­radt az Izmailiában meggyilkoü bé­kés lakosok vére. Acheson úr tehát úgy értelmezi a »szabadságot«, hogy az imperialista megszálló csapatok sortüzet nyitnak egy idegen ország békeszerető népére, amelynek egyetlen »bűne«, hogy fel merte emelni szavát az imperialista hódítók garázdálko­dása. a gyarmati elnyomás ellen. Az imperialisták undorító alakoslco dására mi sem jellemzőbb, mint az a jegyzék, amelyet az Attlee-kormány az egyiptomi kormányhoz intézett és amely szerint »az angol csapatok vál­lalják a felelősséget a rend fenntartá­sáért a Szuezi-csatorna övezetében, tekintettel arra, hogy az egyiptomiak ezt elmulasztották megtenni.* Nos. nézzük meg, hogyan fest a »rendfenntartás« az angol imperialis­ták gyakorlatában? Az egyiptomi belügyminiszter a sze­nátusban pénteken közölte, hogy Iz­mailiában és Port Saidban is teljes nyugalom uralkodott, amikor az angol parancsnokság megkezdte beavatko­zását. Izmailiában előszöi két angol páncélos cirkált, azután pedig az an­gol csapatok vaktában lövöldözni kezdtek. Ez a lövöldözés volt az, amely mint ismeretes — tíz halá­los áldozatot követelt. Port Saidban az angolok fegyveres csapatokkal telt teherautókkal vonultak be. Az egyik teherautó egy gyermekcsoportba gá­zolt. A »rend« és a »jogok« angol védelmezői ezután tüzelni kezdtek, egy embert mfegöltek, többet meg­sebesítettek. majd megszánták a vá­ros több pontját. Gyilkosság és véres erőszak — ez lappang az imperialisták álszent sza­vai mögött. Ugyan miféle jogra hi­vatkoznak az angol jobboldali szo­ciáldemokraták és imDerialista gaz­dáik? A jog, amire Attlee Churchillel való teljes egyetértésben hivatkozik — és smelvet Acheson úr olyan buz­gón támogat — a nyers erőszak »jo­ga«. A >nyugati világ védelme«, amelyről olyan farizeus módon szó­nokolnak — az angol bankárok pén­zeszsákjainak és az imperialista ag­resszió támaszpontjainak a védelme. Az imperialisták féltéglával verik a mellüket, hogy »meg akarják védeni* az egyiptomi népet, a Közép-Kelet né­peit — ha kell, akaratuk ellenére is. Ugyan ki ellen? Az angol gyannatositók Egyiptom­ban az amerikai gangszierek jól be­vált módszereit követik. Chicagóban szokásos az, hogy a gangszterek el­mennek egy jómódú iparoshoz, vagy kereskedőhöz es felajánlják: ha na* gyobb összeget lefizet, megvédik az őt fenyegető támadástól. Ha a kisze­melt áldozat nem akar fizetni és tel-' teszi a jámbor kérdést: ugyan ki tá­madna meg engem? — akkor a válasz így hanzik: ha nem fizet — mi. Ilyen gangszter-módszereket alkal­maz Churchill dicsérő jóváhagyásával az angol »munkáspárti« kormány Egyiptomban és ezeket a gangszter­módszereket támogatja magátólérte­tődő természetességgel az egész im­perialista haramiabanda Tmmantól Schumanig. Egyiptomot »megvédik« a nemlétező veszélytől, ha átengedi ki­kötőit, repülőtereit, nyersanyagforrá­sait. Ha pedig tiltakozik ez ellen, ak­kor brutális erőszakkal támadnak rá. Az egyiptomi néo ^onban nem kér ebből a ^védelemből*. Az országszerte fellángoló imperialistaellenes tömeg­tüntetések, az angol áruk bojkottja, az egyiptomK munkásoknak az az elhatá­rozása, hogy megtagadják az angolok tanúskodik, hogy az egyiptomi nép számára a munkát — mindez arról szilárdan eltökélte: nem hátrál meg sem a diplomáciai zsarolással, sem a nyilt terrorral és véres erőszakkal szemben. Az egyiptomi nép tovább fo­kozza hai - a gyűlölt imperialista megszállók ellen a szabadságért és a békéért. KOREÁBAN az elmúlt héten Ridgway folytatta huzavonáját, amellyel módszeresen akadályozza a fegyverszüneti tárgya­lások újrafelvételét. Egy hónapja an­nak, hogy Kim Ir Szen elvtárs és Peng Teh Huai tábornok Ridgwayhea intézett üzenetükben javaslatot tet­tek a fegyverszüneti tárgyalások azon^ nali újrafelvételére. Annak ellenére, hogy ennek minden előfeltétele adva volt, amerikai íjészről azóta is a leg­képtelenebb időhúzási manőverekhez folyamodnak. A koreai és kínai álláspont vilá­gos: a tárgyalások helyében és a sem­leges övezet létesítésében való meg« állapodás után üljenek össze azonnal a fődelegátusojc és ők döntsék el á további részleteket, hogy a tárgyalá­sok menete ne szenvedjen késedelmet.­Ridgway ezzel szemben szándéko­san olyan követelésekkel hozakodik elő, amelyek késleltetik a fegyver' szüneti tárgyalások folytatását és tá-< volról sem biztosítanák a tárgyalás sok zavartalanságát. Igy például to-' vábbra is ragaszkodik ahhoz,'hogy á semleges övezet átrepülését ne tiltsák el. Ez azt jelenti, hogy Ridgway re-' pülőgépei bármikor újabb incidense-' ket provokálhatnának és a tárgyalás sok megszakítását idézhetnék elő. Ä koreai és kínai küldöttség türelmes és' kitartó magatartásának, őszinte béke. akaratának köszönhető, hogy az ame­rikai fél huzavonája ellenére lényeges! előrehaladás történt az összekötő tisz­tek tárgyalásán és — Ridgway sza­botázskísérletei ellenére — a koreai fegyverszüneti tárgyalások újrafel­vétele felé vezető ajtó továbbra is nyitva áll. Ezt az ajtót Ridgway nem meri be­csapni annál kevésbbé, mert a leg­utóbbi hetek folyamán a fronton le­játszódó események ismét megmutat­ták: a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek egységei egyik súlyos csa­pást a másik után mérik az agresszo­rokra. akiknek minden elkeseredett tá­madási kísérlete hajótörést szenved a koreai és kínai katonák önfeláldozó hősiességével szemben. Maguk az imperialista lapok ismerik be, hogy Van Fleet tábornok nagy garral beha­rangozott, tankokkal, repülőgépekkel és hadihajókkal támogatott offenzíva­sorozata siralmas kudarcot vallott. Ronald Batchelor. a félhivatalos an­gol hírügynökség, a Rutes-írodá harctéri tudósítóia. október 14-1 táv­iratában beismerte: »Van Flee csa­patai acélkeménv védelemmel állnak szemben.* Az'angol és amerikai harc­téri tudósítók egybehangzóan arról panaszkodnak, hogy a koreai nép« hadsereg és a kínai önkéntesek ereje napról napra nő. »A kommunisták —J írja például a Reuter-iroda tudósítója — ma sokkal félelmetesebb erőt jelen­tenek, mint hat hónappal ezelőtt.*

Next

/
Thumbnails
Contents