Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-18 / 245. szám, csütörtök

AZ UJ SZÓ FÖLDMŰVES LEVELEZŐI ÍRJÁK E<ei n oyein iíiel sok íSlámővest gy . aa meg a síöve Vezeti gaz u.ii.ás e nye rola pöstyém járJsöaa A dunaszerdahelyi éa somorjai járások Egységes . Földműves Szö­vetkezeteiből jöttünk ide Szlovákia északibb részeire, hogy ségítsük eló itt is a szövetkezetek működését ta­pasztalataink átadásával. Utunk má­sodik napjĹn máris meggyőződtem arról, hogy a munkásság itt is tá­mogatja a szövetkezeti mozgalmat, de az úgynevezett jobbmódúak min­dig csak a hibát keresik benne. Ezen a napon. Chteinicán és Veiké Kostolany községekben voltunk. El­beszélgettünk a kis- és középföld­müvesekkel. Minden erőnket latba­vetettük, hogy helyesen megmagya­rázzuk nekik, miért elönyösebb a nagytáblákon való gazdálkodás és a közö3 munka. Meggyőző munkánk­nak meg lett az eredménye. A kis­és középföldmüvesek megértettek bennünket. A kulákok és spekulán­sok azonban igen rossz szemmel néztek bennünket. Ök is „meggyőző tevékenységet" folytattak, még pe­dig arról, hogy senki be ne lépjen a szövetkezetbe, mert ott nem lesz mit ennie. A kulákoknak ugyanis az fájt, hogy a jövőben a kisfö'dmüve­sek már nem reájuk, hanem saját­maguknak fognak dolgozni. A mi érveink azonban sokkal alaposabbak voltak. Megmagyaráztuk azt, hogy­ha egy 6—8 hektáros középgazda leadja kontingensét és gabonafeles­legét, hát kap érte 10—12.000 koro­nát. Ha azonban ez a gazda a szö­vetkezetben dolgozik, akkor min­den nagyobb megerőltetés nélkül naponta ledolgozhat egy és egyfél munkaegységet, ami után a jöve­delem havonta előlegekben is kitesz 3.300 koronát. Az éwégi elszámolás­nál pedig még kap 20—30.000 koro­nát a természetbeni jutalmazáson kívül, ami bizony a legtöbb esetben elegendő az egész család fejadagjá­ra és a baromfiak etetésére. Ilyen magas jövedelmet egy egyénileg gazdálkodó kis- vagy középparaszt sohasem tudna elérni. A pöstyéni járás kis- és közép­földmüvesei nagyon hálásak voltak felvilágosító munkánkért. Kifejezés­re juttatták azt a véleményüket, hogy bár korábban mentünk volna közibük, mert akkor már ök is ott állnának, ahol a somorjai, vagy a csécsénypatonyi szövetkezti tagok, akiknek már több mint 200 darab szarvasmarhájuk, több mint 220 da­rab sertésük, 60 darab anyadisznó­juk, 700 darab birkájuk stb., van közös istállóikban és ahol a földe­ken egyre magasabb terméseket ér­nek el. FEHÉR KÁROLY agronómus, Somorja Az anya'ai áälami birtokon többfajta rizzsel kísérleteznek Mi, a komáromi földműves isko­la hallgatói nemrég meglátogattuk az anyalai állami birtok rizstelepst. Nagyon időszerű volt ez a látogatás, mert elméletben éppen a rizsterme­lés kérdéseivel foglalkoztunk. Igy aztán az anyalai rizstelepen alkal­munk nyílt a valóságban i3 látni azt, amiről az iskola padjai között annyit hallottunk. Útközben már messziről feltűntek a szürkésbarna rizstáblák és az éppen a rizskötés­.sel foglalkozó munkások. Alig vár­luk, hogy odaérjünk és hogy valaki­vel elbeszélgessünk a rizstermelés­ről. Igy is lett. Mlinkovics elvtárs minden kérdésünkre készségesen vá­laszolt. Hasonlóképpen Koliárik elv­; társ is minden igyekezetével arra ' törekedett, hogy mennél jobban megismertesse velünk a rizsterme­lést. Koliárik elvtárs sarlóval a kezében megmutatta a rizs rendkí­vüli hagy óvatosságot igénylő ara­tási folyamatát. Mi tanulók is meg­: próbáltuk ezt. j Ezután a rizs kísérleti telepét néztük meg, ahol többfajta rizzsel ' (köztük 11 fajta a Szovjetunióból) kísérleteznek. A kísérletek útján azt akarják megállapítani, hogy melyik fajta felelne meg a legjobban az itteni talaj- és éghajlati viszonyok­nak és hogy melyik a legellenállóbb a betegségekkel szemben és végül, hogy melyik biztosít legtöbb ter­mést. Eddig a Dudghan Sali rizs­fajta vált be a legjobban, melynek fejlődési időszaka aránylag rövid. Az anyalai rizstelepen ezt a fajtát termelik. A leleszi áilatní ,b!rfokon zavartalanul tolynak az őszi munkák Bizonyára • sokan emlékeznek még arra, hogy a leleszi állami birtok dol­gozói lettek až elsők a kassai járásban az aratási és cséplési munkák versenyé­ben. A gazdaság jutalmul megkapta a járási vándorzászlót. A dolgozók most az őszi munkákban is az elsők akarnak lenni. Már rögtön az aratás után meg­vizsgálták az őszi munkákhoz szüksé­ges szerszámokat, hogy minden készen­létben álljon és a munka zavartalanul folyhasson. Ä leleszi állami birtok sikerei nem véletlenek. A dolgozók ugyanis teljes mértékben magukévá teszik a Párt határozatait és a lehető legszorosabban felzárkóztak a Párt mögé. Az üzemi pártszervezt itt 1947 őszén alakult meg és azóta teljes mértékben sikerült moz­gósítania a birtok dolgozóit. Igy aztán a munkások mindísj tudták, mi a tenni­valójuk. Versenvkihívásaikkal sok eset­ben elősegítették az egyes munkák meggyorsítását, nemcsak' a jpr'sban hanem sokszor az et?ész kerülptben is Munkássámik néldakéit szolgál a több' állami birtok dolgozói e'őtt. ILLÉS GYULA Kassa Hogyan harcol Csorna község a békéért? Bizonyára akadnak olyanok, akik a címet elolvasva, csodálkozni fognak. A kulákok például nem egyszer kije­lentették: „Mit tehetünk mi „kis embe­rekrek" a békéért? Mit tehet egv falu vagy egv járás? Azt a nagyok döntik el." Hát igen. sokan azt hiszik, hogv egy falu egymagában olyan kicsi, hogv az tényleg nem tehet semmit a béke ügyéért. Pedig a valóság az, hogy igenis minden ember a maga módján hozzájárulhat a világbéke megvédésé­IDŐSZERŰ KÉRDÉSEK 8 UJSZO 1951 október 112 A Hasi gödi házaspár iudja: amennyit ők odriak a köznek^ annyit kapnak ők is a köz öl Hangodi elvtárs a nagypakai szövetkezet állattenyésztésében dolgozik, ahol munkáját nagyon becsületesen végzi Meg is van vele elégedve a szö­vetkezet. Hogy is ne, hisz a rendes napi eljoglaltságán kívül rnas sürgős munkák elvégzésébe is bekapcsolódik. Tavasszal például kiegyelt egy hek­tár cukorrépát, ami nagyon szép telje sítménu, ha figyelembe vesszük, hogy ezt a rendes napi munkáján kívül, vagyis az etetési idő közben végezte. Nyáron pedig az aratási munkákba kapcsolódott be. A cséplés alatt három cséplőgép mellett zsákolt. A cséplés alatt este 10-ig dolgozott, de termé­szetesen ennek a 30 tehén sem látta kárát Hangod i elvtárssal való beszélgetés közben feltettem a kérdést, hogy milyen jutalmat kap munkájáért? Me gtudtam, hogy havonta átlag 3.700 korona előleget kap, de a cséplés alatt mégegyszer ennyit keresett. Ezen­kívül u terrnészetbeniekben kapott 6 q búzát, 3 q árpát és később megint 2 q árpát. Hangodi elvtárs azt mondta, hogy életében nem keresett annyit, mint most a szövetkezetben. Aztán azt is megtudtam, hogy a szövetkezet­ben már kiszámították egész évi keresetét. Áz első félévre körülbelül 40.000 Kčs-t, a második félévre szintén ennyit kap. Ezenkívül havonta fel­vette a 3.700 korona előleget, illetve a cséplés alatt ennek dupláját. Mind­ezt összeszámítva Hangodi elvtárs keresete évente 130.000 Kčs, vagyis ebből a mennyiségből egy hónapra 12.000 I\£s jövedelem jut. Ez igazán szép kereset éš nem lehet csodá 1 koznt azon, hogy Hangodi elvtárs nagyon meg van elégedve vele. Munkáját a jövőben is annak tudatában fogja vé­gezni. hogy amennyit ö ad a köznek, annyit ad ô neki a köz. Ezért kötele­zettséget vállalt, hogy az etetésen kívül két hektáron elvégzi a cukorrépa munkákat és bekapcsolódik a kukoricaszedésbe is. Ezután érdeklődni kezdtem felesége felől. Megtudtam, hogy Hangodi­né 12 anyadisznóról gondoskodik és munkáját szintén becsületesen végzi. Az anyadisznókból 6 már lemalacozo tt. Darabonként 8—9 kis malacot hoz­tak a világra. Meg is néztem ezeket az apró állatokat, hát olyan szépek és fürgék, hogy tényleg le tudják kötni az ember figyelmét. Hangodiné elv­társnő mint párttag példát mutat mu nkahelyén. Példás munkájáért ő is megkapja a megérdemelt jutalmat. Havonta 2.700 Kčs előleget vett fel, ezenkívül minden felnevelt kismalac után kap még bizonyos százalékot. Sőt mi több, minden 50 darab felnevelt sertés után a szövetkezet kitünte­tésben részesíti. Hangodiné férjéhez hasonlóan meg van elégedve kereseté­vel. Mindig büszkeség sugárzik arcáról, amikor a 9 hetes sertéseket átad­hatta a szövetkezet sertéshizlaldáján ak. Hangodiék úgy vigyáznak a szö­vetkezet minden darab jószágára, mint szemük fényére, mert tudják, hogy az közös vapyon és hogy ha egynek is baja történik, akkor nemcsak sa­ját maguknak okoznak. Jiárt, hanem a többi szövetkezeti tagtársuknak is. Nem is pusztult el még eddig egy da rab állat sem kezük alatt. Meg kell még emlékezni a nagypakai szövetkezet más dolgozóiról is. Itt van például Monosi Vince és Kalina, akik szintén az állattenyésztésben dolgoznak. Monosi bácsi az etetés mellet fej is, ô tehát naponta 2'/ 4 mun­kaegységet dolgozik le. Kalina nem fej, neki tehát csak 2 munkaegységet számítanak. Ez pénzben havonta körülbelül 4.200 Kčs-t tesz ki. Monosi bácsi keresete természetesen még töb b. Ezeknek a dolgozóknak csak az panaszuk-, hogy előfordult például Ka­lináék esetében, hogy egynéhány mu nkaegységet nem számolt el a vezető­ség. Az ilyesmi nagyon helytelen és ha a jövőben sem orvosolják a szám­vevők. illetve a vezetőség ezt a kérdést, akkor ez bizonyára csökkentené a dolgozók munkalendületét. Például mindenki számára világos az, hogy ha Szenyán Mihály 15 darab növendékborjú etetéséért naponta másfél mun­kaegységet kap, Hannodi elvtárs pedig a 30 tehén ellátásáért csak 13/4 munkaegységet kap, akkor itt valahol igazságtalanságnak kell lennie. KARASZ ZOLTÁN, Nagypaka Több Win! 47 mázsás bekt 'roo^énlí rízsteľmést értekei a fcefmányí állami bi tokon Mier előnyös a tomaszsalak használata A műtrágyák iránt a földművesek, nél egyre nagyobb érdeklődés nyil­šánul meg. Természetesen a műtrá­gyák használatának nem lenne nagy értelme, ha nem választanánk meg helyesen az egyes trágyafajtákat és azok használatának idejét. Ősszel például nem szabad az egész nitro­gén trágya adagot elszórni a földek_ re, csupán csak egy részét, kb. egy­harmadát, a többit tavasszal szórjuk szét. As őszi időszakban főleg a fosz­foros, nátriumos és meszes mütrá­gyafáléket kell használni. A foszfor tartalmú műtrágyák kö_ zül különösen használatos a tomasz­salak használata. A tomaszsalak ugyanis meszet is tartalmaz, ami na­gyon fontos tápanyaga a földnek. A másik fontos érv pedig az, hogy a tomaszsalak hatása az egész fejlődési időben megnyilvánul, tehát nemcsak összal, hanem tavasszal is. A tomasz­sa'álnál továbbá nem áll fenn az a voszíly, hogy a sok esö, vagy hő hatására a foszfor teljesen feloldó­dik és kárbavész, mint ahogy az pél­dául a szuperfoszfátaál fennáll. És végül. nagyon fontos körülmény az, hogy a tomaszsalakot saját nyers­anyagunkból tudjuk gyártani, tehát nem szorulunk külföldi behozatalra, mint például a szuperfoszfátnál. A gyümölcsfák őszi ápolása Mindenekelőtt el kell távolítani a lehullott leveleket. Ennek az az ér­telme, hogy így lehetetlenné tesszük a leveleken lévő kártevő gombák csiráinak áttelelését, amelyek a ta­vasszal nagy károkat okozhatnának a gyümölcsfákon. A lehullott leve­leken továbbá gyakoriak a különböző kártevő rovarok is, amelyek szintén minden nagyobb nehézség nélkül át­telelnének a leveleken a fák alatt. A lehullott leveleket ezért idejében ösz_ sze kell gereblyézini, majd kiszárítani és eléggtni. Ha jol összekeverjük mésszel? akkor komposztot is készít­hetünk belőle. A második fontos faápolási teendő a gyümölcsfák karbolinnal való per­metevése. Ezt a permetezést vagy rögtön a levelek lehullása után, vagy pedig aztán csak tavasszal kell elvégezni. Ha a gyümölcsfákat elláttuk védő­gyűrűkkel, akkor ezeket most le kell szedni és elégetni. hez. Tudjuk azt, hogy a háborút nem a dolgozók akarják és soha nem is akarták, hanem évszázadokon keresz­tül a kizsákmányoló osztályok érde­keiért kellett harcolni, egyszer a keresz­tes háborúk cím.én, másszor pedig más szép jelszavak leple alatt. Éppen ezért Csorna község földművesei teljes odaadással bekapcsolódtak a béke ügyé­nek biztosításába. Erről az is tanús­kodik, hogy a füleki járásban elsőnek végezték el az aratási és cséplési munkákat és beszolgáltatási kötelezett­ségek teljesítésénél is példát mutattak. Nagy tévedés lenne azonban azt állítani, hogy a csornai földművesek ezt csak azért tették, hogy a minden­napi kenyeret biztosítsák. Itt sokkal messzemenőbb ok van, még pedig az. hogy minden szem kontigensen felüli gabonával a békét védik. És ha hason­lóan járna el a világnak minden faluja és minden józanul gondolkodó embere akkor valóban sohasem lenne háború. LÓSKA LAJOS, Csorna. Kolozsn5műn is kí kell küszöbölni a kulák-fceSoIyást A nagymegyeri járásban lévő Ko­lozsnéma községben második típusú EFSz működik. Ez a község azelőtt mindig az első helyen járt a járás­ban, de most valahogy lemaradt. Ennek az az oka, hogy a kis- és középföldmüvesek nem akarnak át­térni a , szövetkezeti gazdálkodás magasabb típusára. Vannak olyanok is, akik megértették, hogy mennyi­vel elönyösebb lenne magasabb tí­pusú munkamódszer szerint gazdál­kodni, de hát sajnos ezek csak a kisebbséget képezik. A faluban so­kan vannak, akik erről az egész ügyről még hallani sem akarnak és másokat is lebeszélnek róla. Ilyen például Ács Rozália 24 holdas föld­müvesasszony is, aki különféle rém­hírekkel próbálja visszatartani a többieket. Az egyik alkalommal pél­dául gyűlés volt az EFSz-ben, ame­lyen éppen azt tárgyalták, hogy mit lehetne Ács Rozáliával tenni. Sok hozzászólás volt, minden a leg­nagyobb rendben folyt. A végén azonban, amikor arra került a sor. hogy a nép döntsön, egyszeriben kiürült a terem. Nyolc ember aki benn maradt szavazni kezdett. Öt szavazat arra esett, hogy Ács Ro­zália vagyonát vegyék el, három három szavazat pedig a vagyon meghagyása mellett volt. Hogy Ács Rozália milyen prcpa^and'.t fejtett ki a faluban, arról az e~et világosan tanúskodik. Ezen az úton is szeretnénk fc 1 hív­ni a kolo"snémai földművesekét, hogy ne hallgassanak az ilyen Ács Rozáliákra és ne menjenek azok után, akik e'lenzik a magasabb tí­pusú gazdálkodást. Meg kell érte­niök a kolozsnémaiaknak is, Gott­wald elvtárs szavait, melyek szerint kis- és középföldműveseinknek ad­dig nem lesz jobb életük, amíg át nem térnek az új, magasabb típusú gazdálkodási módszerekre. KOHÜT MIHÁLY, Kolozsnéma. + Nagyon fontos továbbá a gyümölcs­fák trágyázása is. Erre a célra hasz­nálhatunk komposztot, vagy pedig műtrágyát. A friss istállótrágya használata nem ajánlatos. Nem szabad megfeledkezni a talaj­I meszesítéséröl sem, A meszet előbb alaposan oldjuk fel és aztán a talaj, felszínét beszórjuk és vékonyan be­takarjuk földdel. A meszesítés egy­részt megakadályozza a kártevő ro­varok tevékenységét, másrészt pedig értékes tápanyagot szolgáltat a gyü­mölcsfáknak. A gyümölcsfák törzsei bemesze­lésének az az előnye, hogy a vékony mészréteg a tél végén megvédi a fát a korai napsugaraktól, amelyek eset­leg idö előtt rügyezésnek indítanák a fát,, ami után a legkisebb fagy is tönkre tenné az egész évi termést. Az almafákon élösködö vértetü el­leni védek< íl'S abból áll, hogy meg­kapáljuk a fa alját és azt beszórjuk forró mésszel. Egy másik módszer pedig a 15%-os karbolinnal való per­metezés. Végül pedig nem szabad megfeled­keznünk a nyulak elleni védekezésről. A fákat idejében körül kell kötözni szalmával, sással, vagy pedig újság­papírossal. A tornóci állaimi birtokon is terv­be vett.k 8 hektárom a rizstermelést. Eleinte nagy nehézségekbe ütköztek a dolgozók, mert nem voltak meg a szükséges gépek az elárasztó beren­dezéshez, meg a munkaerőhiány is nehézségeket okozott a rizstermelés­ben. A bolseviki akarat azonban nem ismer elháríthatatlan gátakat. Oda­adó és kitartó munkával mindent el lehet érni. A tornóci állami birtok A falu lakossága az iskolában gyűlt össze. Nagyban folyik az agitációs munka. Azelőtt ezt nem így csináltuk. Többen azt állították ugyanis, hogyha sokan összejönnek, akkor elég egy fösvény kulák és kárbavész minden munka — a rossz pjlda magával ra­gadja a többit is. Mi azonban nem emiatt választot­tuk a tömeges agitációs módszert. Azt gondoltuk, hogyha mi többen aka­runk egyet meggyőzni, akkor az a látszat merülhetne fel, hogy nem a meggyőző érvek, hanem a túlsúly ér­vényesült. A gyakorlatban azonban bebizonyult, hogy a tömeges meggyő­ző ^munka eredménye legtöbbször az, hogy egy jó példa többnyire magával ragadja a többséget. Az iskola padjai földművesekkel és földművesasszonyokkal telt meg. Mi a tanító asztalánál ültünk. Beszélge­tésünk közt sokszor komikus jelene­tekre került sor. Egy-egy spekuláns hozászólása ugyanis nagy nevetést váltóit ki a dúlgozó földművesekből. Amikor egy-egy közbecsülésnek ör­vendő lakós szólalt fel, mindenki fi­gyelemmel kísérte szavait. Egyrészt a példát keresték benne, másrészt at­tól tartottak a falu dolgozói, vájjon az illető nem jutott-e káros befolyás alá és eleget tesz-e hazafias kötelességé­nek. Ha igen, dicsérő megjegyzések közben foglalta el ismét a helyét, hogy aztán szemtanúja lehessen az utána következő esefnek. Ha speku­láns vagy kulák került sorra, akkor nehéz cihelődés hallatszott, ahogy az illető felemelkedett a nádból. Ilyenkor hetményi gazdasága most tényleg dicsekedhetik a hektáronkénti 47.82 mázsás rizsterméssel. Ez a siker mindenekelőtt Poszpis elvtársnak köszönhető^ aki feláldozta vasárnapjait, söt s \szor éjszakáit is, csakhogy a rizsföldön hiba ne tör­ténjen. MARTINEC PÁL, a tornóci állami birtok igazgatója a sok szem összevillant és elfojtott nevetés hallatszott innen-onnan. A kapzsi kulák nyaka elvörösödik. Lát­szik rajta, lázassan gondolkodik, mennyit ajánljon fel, mert néni szeret­né. hogy kinevessék, viszont nem na­gyon akarja megkárosítani saját zse­bét. A kulák úr az asztalhoz lassan közeledik. Látszik rajta, hogy tétováz, hogy minden pillanatban új dolog jut az eszébe. Közben zavartan tekintget­a padok közé, mintha bosszút akarna állni azokon, akik ott olyan jókedvű­en mosolyognak. A padoi közt ülők ez alkalommal sem várnak valami túl jó dolgot a kuláktól. Ö közben ott áll az asztal előtt és lassan, méltóság­teljesen megszólal. »Kérem... én, szegény ember vagyok...« Erre az­tán kitört a viharos nevetés a tante­remben. A kérges földműveskezek könnyeket törölnek szemükből nevet­tűkben. A kulák erre magéihoz tért és vér tolult arcába. Látta, hogy hazugságát senki sem hiszi ei. Ekkor aztán kissé emberibb hangon felajánlott 15 má-sa gabonát és kitámolygott a hahotázó földművesek közül. A nagy nevetésnek nem akart vége lenni. Egyik-másik földműves komoly aggodalmának ad kifejezést, mi lesz, ha a kulákot megüti a guta vagy meg­bolondul és aztán itt marad a község nyakán. Valaki aztán véget vet a vi­tának: y>Nem kell félteni az ebadtát, a kulákot életben tartja a kíváncsi­ság. nem bukik-e meg a végén a föld­műves szövetkezet«. STRBIK KAROJLY „kérem, én szegény ember vagyok.

Next

/
Thumbnails
Contents