Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-16 / 243. szám, kedd

8 UJSZO 1951 október 101 llll kásleoel // • eoeiezoiviR írja UJSZÜ r Íri á k Komárom dolgozói teljesítik felajánlásukat A komáromi munkásságnak az első burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején, majd később Horthyék megszállása alatt, kemény harcot kellett folytatnia a mindennapi kenyérért kizsákmányolóival szemben. Gyakran folytak a bérharcok, a sztrájkok. A komáromi munkásmozgalmat ekkoriban Steiner Gábor elvtárs vezette, akire Komárom dolgozói szeretettel gondolnak. A felszabadulás után, de különösen 1948 februárja után. amikor megszilárdult a munkásosztály' hatalma, nagyot fordult Komáromban is a munkások sorsa. Ezt a dicső Vörös Hadseregnek, 1 felszabadítónknak és vezérünknek Klement Gottwald elvtársnak köszönhetjük. Nincs már Komáromban munkanélküli, nem kell már attól félni, hogy egy napon a gyártulajdonos talpnyalói kijelentik: »elmehetsz, nincs rád szükség.« Ezekre az időkre ma már úgy gondolunk vissza, mint egy rossz álomra Komáromban Pártunk és népi demokratikus kormányunk jóvoltából új hajógyár épült. Es most ebben a hajógyárban készítik el azt a két szovjet hajót, amelyeket 1952 május elsején vízrebocsátanak, és amelyek a volga-doni csatornán fognak közlekedni. Ha Dunaszerdahelv, vagy Gúta felől közeledünk Komáromhoz, hatalmas méretű építkezést láthalssk Ez egész városnegyed lesz, amelybfen a komáromi Skoda-művek dolgozói fognak lakni. Gyönyörű kétemeletes házak épülnek itt, amelyek fürdőszobával, mosókonyhával, mosógépekkel lesznek ellátva. A városnegyedben lesz kultúrház, fürdő, sportpálya és park is. A csehszlovák építkezési üzemeknek itt dolgozó munkásai tudatában vannak munkájuk fontosságának, tudják azt, hogý a gyorsan felépített lakásokkal fokozzák a Skoda-művek dolgozóinak munkakedvét, elégedettségét. Az építkezéseken nem egy kiváló élmunkás dolgozik. így például meg kell említeni Buchan elvtársat, aki Tencér-féle rámát használ, és a falazásnál normáját az év eleje óta körülbelül 330 százalékra teljesiti. Igy mutat példát többi munkástársának. Figyelemreméltó Lehoczky elvtárs újító javaslata is, aki egy új malterkeverőgépet szerkesztett, melynek segítségével 10 munkaerőt i •takarít meg, és szabadít fel más munkálatokra. Ez az újítási javaslat körülbelül 500.000 korona megtakarítást jelent. Az építkezés pártvezetősége, üzemi tanácsa és az üzem vezetősége, gondoskodik a szakkáderek utánpótlásáról is. Ezért hathetes kőműves átiskolázó tanfolyamot rendeztek, "ahol azok az elvtársak, akik a burzsoá rendszerben nem tanulhattak, most szakmát i sajátíthatnak el, hogy így még nagyobb hatékonysággal foghassanak munkájukhoz. Az építkezési nemzeti vállalat dolgozói tudatában vannak a mai idők jelentőségének, és munkájukkal meg akarják mutatni a nyugati imperialista háborús uszítóknak, hogy Csehszlovákia nem lehet többé martaléka új Münchennek mint 1938-ban, nem lesz zsákmánya a Walstreetnek, megmutatják azt, híTgy nem kérnek abból a »jóból« amiben az első köztársaság és Horthyék megszállása alatt részük volt. Üzemünk dolgozói szilárdan állnak dicső Kommunista Pártunk és Go{twald elvtársunk mellett, aki évtizedek óta ingadozás nélkül vezeti országunk dolgozó népét a biztos győzelem felé. Ennek tudatában Komái om élmunkásai nemrégiben fogadalmat tettek, hogy gottwaldi ötéves tervünket egy évvel a kitűzött _ határidő előtt fogják teljesíteni. Ebből a munkából kiveszik részüket építkezési nemzeti vállalatunk dolgozói is. PETROVICS PAL Komárom Uj munkaerőket bányáinknak! ' Bányáinkban munkaerőhiány van. Itt nálunk, Vashegyen is sok új dolgozó jelentkezett, sok bányásztanonc kezdett neki a tanulásnak. De ez még kevés. Ezért mi régebbi bányásztanoncok elhatároztuk, hogy még egy toborzást viszünk végbe. A tornaijai járás falvait járjuk. Kötelezettséget vállaltunk, hogy agitációs munkával 50 fűit szerzünk a tornaijai, füleki és hnyustai járásban Nagy feladat előtt állunk és ezt három hét alatt akarjuk lebonyolítani. A lehető legtöbb fiút akarunk szerezni bányánknak, melynek nagyon sok munkaerőre van szüksége. Mi bányászok járulunk hozzá legjobban nehéziparunk fejlesztéséhez, és mi vashegyi bányásztanoncok mindennapi munkánkon kívül agitálunk és toborozzuk az új munkaerőket bányánk számára. JAKUBEC TIBOR munkáslevelező, Tornaija. A HUKO-n biztosítják a munkások kényelmét Amikor a HUKO-n megláttam a munkásbarakkokat, barátságos szobáikat, nagyon meg voltam lepve. Én egy kicsit félve léptem át szobám küszöbét, de nemsokára láttam, hogy erre nincs okom. Később észrevettem, hogy a barakkok körül valamilyen alapot ásnak. Megkérdeztem az egyik elvtársat, hogy mit csinálnak itt. Az elvtárs szolgálatkészen felelt, és megmagyarázta, hogy a központi fűtés elkészítése folyik itt. Attól féltem, hogy a barakkokban hideg lesz télen és ez a felelet igazán meglepett. Egy szobában nyolcan lakunk, mind fiatalemberek, és igazán vidáman élünk itt. Igaz, hogy még nincsen minden úgy, ahogyan kellene, mert az építkezésre állandóan jönnek újabb emberek és egyre újabb dolgozókról kell gondoskodni. De látjuk azt, hogy az üzemvezetősége gondoskodni akar a munkások kényelméről. A fűtőház például október 19-lg üzemképes lesz a terv szerint. Közben a forrasztok teljes erővel szerelik be a barakkokba a csövezést. Más válotzás is történt. A szalmazsákok helyett matracokat kaptunk, és így sokkal kényelmesebb az alvás. Nagy dolog az is, hogy a munkásembernek meg van itt a lehetősége ahhoz, hogy tanuljon, eljárhat az üzemi iskolába és részt vehet különféle, például kőműves, ács, raktárnoki, stb. tanfolyamokon. Meg' alakult az üzemi zenekar is és igy a szórakozásból is kijut a dolgozóknak. Az élet itt tartalmas és ezért hívjuk fel a dolgozókat, hogy jöjjenek közénk a HUKO-ra építeni a jövőt magunk és gyermekeink számára. CAPUCHA LAJOS rnunkáslevelező, HUKO. w Igy dobozunk és így keresünk a kohászati kombinát építkezésén Mi, a HTJKOSTAV munkásai azért jöttünk ide, hogy segítsünk a szocialista város .felépítésében, amely a kohászati kombinát dolgozói számára épül. Egy és fél hónapja vagyunk már itt és amikor idejöttünk, hallottuk, hogy egyes munkacsoportok szocialista munkaversenyt indítottak. Mi is felállítottunk egy öttagú csoportot, amelynek vezetője Fábián mester és e csoport tagjai Lehotkai Vilmos, Varga József, Andrejcso László, Kovács Gyula és Farkas János. Aláírtuk a versenyszerzödést és azután az alapásási munkálatokban 180 /százalékos, a betonozásban 150 s2$fealékos, a kőművesmunkákban pedig 120 százalékos eredményt értünk el. Jól is kerestünk ezekben a napokban, négy nap alatt Tsjenként 1.250 koronát. Ezt látták a többielvtársak és ők ls bekapcsolódtak a versenybe. Második munkaversenyt kezdtünk és elhatároztuk, hogy az alapásásnál 250 százalékos teljesítményt érünk el. Az eredmény 320 százalék volt és a versenyben résztvett - munkások mindegyike 650 koronát keresett naponta. A betonozásnál 180 százalékot vállaltunk és ezt a vállalást 257 százalékra teljesítettük. Ennél a munkánál 562.50 koronát kerestünk személyenként. De nem maradtunk le a kőművesmunkában sem, ebben 160 százalékos teljesítményt vállaltunk és feladatunkat 200 százalékra teljesítettük, úgy hogy egy nap alatt mindegyikünk 365 koronát keresett. Ilyen eredményeket érünk el a HUKO építésénél. Felhívjuk a HUKOSTAV valamennyi dolgozóját, hogy kapcsolódjék be a szocialista munkaversenybe, hogy kövesse Lehotkai, Varga, Farkas, Ondrej cso, versenybe. Második munkaver- hotkai, Varga, Farkas, Ondrej A üszőid vasmunkások nem feledkeztek meg a mult nyomorúságáról Sokszor mesélnek nekünk az öregebb elvtársak a mult kapitalista rendszer életéről,' és mi fiatalok ezt összehasonlítjuk a mával. Gyakran hangoztatják ezek az elvtársak, hogy milyen nehéz volt akkor az élet, hogyan kellett fáskosárba hordani a kokszot a vagónokból, hogyan kellett vaskalapáccsal törni a vasat és hasonló nehéz munkákat végezni. Ma már a múlté a 12—16 órás munkanapok koldúsbérért. Igen, ma egész más az élet. Népi demokratikus kormányunk gondoskodik a dolgozókról. és a jő munkáért jó kereseti lehtőséget is biztosít. Minálunk a tiszolci vasgyárban a normaszilárdítás után akkordban 8 órai munkával átlagos keresetünk 330 korona. Ez bizony havonta szép összeget tesz ki, és telik is belőle mindenre. Ma már nem ismerünk nélkülözést szeretett népi demokratikus országunkban, melyet a mi Gottwald elvtársunk vezet. Hazánkban az új életet, a szocializmust öregek és fiatalok vállvetve építjük. Valamennyien vagy tapasztaltuk, vagy hallomásból ismerjük a régi rendszerbeli nélkülözést, a rongyos ruhákat, a mezítlábjárást, a 10 és 20 koronás blokkokat, a kakastollas csendőrök üldöző tevékenyeé1 gét, a kapitalista urakat védő rendőri gumibotokat. Mi, a tiszolci vasgyárban dolgozók gyakran felelevenítjük a mult emlékeit is, és összehasonlítjuk őket a mai boldog élettel és minden ilyspn beszélgetés fokozott harcra ösztönöz minket, hogy túlteljesítsük a normánkat, hogy < megszilárdít suk a békét. GAAL JÁNOS munkás, tiszolci vasgyár. < Kovács J., Kovács Gy., Mid a, Poszpisil és Adám elvtárs példáját, akik a fent felsorolt eredményeket érték el nemes vetélkedésben. FARKAS JÁNOS munkáslevelező, HUKO Válaszfervezéssel a többtermeléshez Ozemeink tulajdonosai ma már a munkások, akik munkájukkal, többtermelésükkel a békét akarják szilár dítani. Ma már mindenkinek van munkája és mindenki munkája szerint ré szesül a társadalmi javakból. Ezért áll öntudatos dolgozóink előtt világosan a termelés és életszínvonal emel kedése közti szoros kapcsolat. Üzemünkben nemrégen lefolyt a normaszilárdítás és néhány nappal ezelőtt az üzemi értekezleten ismer tették a jövő esztendei munkatervet is. A régi normákat úgy hagyjuk el, mint egy elhasznált ócska lábbelit. Osztályunk napi normája jelenleg 1200 pár férficsizma és ezt a teljesítményt 8 órai munkaidő alatt 75-en érjük el. Sok munkafolyamaton megy keresztül a nyersanyag, rnKg csinos, tartós csizmát formálunk belőle. Ad dig gondosan szabjuk, varrjuk, ra gasztjuk, préseljük, vasaljuk, s végül a kemencében 90 percen keresztül hevítjük. Mikor'.tavasszal a partizánskei Obuva-üzembe kerültem, osztályunk napi teljesítménye ór'ási tételnek tetszett, de most, miután olvastam, hogy a Szovjetunióban van olyan cipőkészítő-gép, amely egy óra alatt 400 pár cipőt készít, tudatosítottam, hogy mé-j nagy fejlődés előtt állunk. Ezért tiszteljük és becsüljük újítóinkat élmunkásainkat. sztahanovistáinkat oly nagyon, mert ismereteikkel, ú i módszereikkel seeítik fokozni a termelést. közelebb hozzák a szociaüz must. HAVRAN FERENQNE, munkás^evelező. Partizánske. Mister Dooley a bel- és külpolitikáról F. E. Dann ismert amerikai szatirikus és humorista volt, 1936-ban halt meg. Dann teremtette meg mister Dooley, a becsületes, politizáló, egyszerű amerikai ember irodalmi alakját. Ez a mister Dooley elbeszélésekben, párbeszédekben, rövid történetekben elemzi és kritizálja Amerika kül- és belpolitikai kérdéseit. írásai ma is időszerűek. íme egy példa mister Dooley vélekedéséiről, az Ogonyok című szovjet folyóirat egyik legutóbbi számából. ... Sokat, igen sokat Írdogálnak mostanság Amerikában Kínáról. Hogy a kínaiali nem szeretik Amerikát és más ilyen hasonlót. Én erre a következőket mondom: Képzeljük el, hogy én, a chicagói Dooley, kínaivá lettem. Élek rendesen Ku Csu nevű városkában, nevelgetem gyermekeimet. Egy nap csak megjelenik előttem egy ember Amerikából és kijelenti: — Tudatlan pogány vagy te, Dooley. Tisztátalan és kultúrálatlan lény. Hatezer mérföldről utaztam ide hozzád, hogy kiragadjalak a tudatlanság fertőjéből. Az amerikai élet színvonalára emelem majd életszínvonaladat. . — Nézze — mondtam —, ez az én népem már nem egyezer esztendeje él a világon. Ami pedig a kultúrát ületi, Kínában már akkor is volt klasszikus irodalom, amikor magához hasonló tényezők állati bőrökkel alig-alig takarva testüket, szaladgáltak a világban és köböl készült baltákkal verték egymást. Jó. A másik napon azonban jelentkezik egy ember, akinek a ruhája egy harmadrangú étterem asztalkendőjéhez volt hasonló s azt mondja: \ — Boldogtalan, tudatlan lény, mivel táplálkozol te voltaképpen? — Mi — r-ondóm neki — rizzsel élünk. Ez úgyszólván kedvenc ételünk. — Megvetésre méltó, eltévelyedett lény — szól az amerikai —, én az „Armour és Co" képviselője vagyok. És azért jöttem ide, hogy rávegyelek a mi húskonzerveink kizárólagos fogyasztására, ellenkező esetben egy század katonát hívok ide és ezek olyan ólommal töltik meg majd a gyomrodat, amely mint ismeretes, nehezen emészthető. A civilizáció követe utáin jön egy ember reklámokkal. „Ha kultúrem bernek akarod számítani magad, akkor Miranda néni palacsintáit eszed." Egy másik zabpehellyel jön, egy harmadik: „Elpusztulsz, ha nem a mi beefstekünkkel táplálkozol." Szóval, ilyen és hasonló képviselői ezek az amerikai kultúrának és mindegyik hangoztatja, ha nem veszem meg az ő cipőjét, nem eszem az ö palacsintáját és nem hordom az ö kalapját, úgy golyóáltali halál vár rám. Aztán egy csoport egészen friss amerikai jelenik meg és az egyik nagyot kiált: — Eh. micsoda takarós kis ház! Fölöttébb alkalmas egy mulatóhely céljaira. — Ez — mondom én — az én házam, a házbért pontosan megfizettem és én lakom benne. — Nem fontos, — mondja az amerikai —, nekünk, mint a civilizáctó képviselőinek jogunkban áll magukat, bennszülötteket kitelepíteni a tengerbe. — Ez már több a soknál — mondom én. — Békés, nyugodt ember vagyok, sok mindent eltűrtem, de amikor tulajdon szülőföldemről ki akarnak dobatni, akkor bizony/ felveszem a kezemügyébe akadó első nehéz tárgyat és maguk felé irányítom! Persze, hogy rosszul jártak az amerikaiak ... Kína földje ugyanis nagyon nagy föld és rajta olyan nép él, amely maga akar a gazda lenni országában. Hát ilyen a helyzet Kínában... És így történt, hogy az amerikai civilizáció alaposan megütötte a bokáját... Itt eszembe jut egy másik eset. Élt a mi utcánban egy bokszoló, esténként szeretett háza garádicsán szundikálni. Egy alkalommal, mialatt húzta a lóbőrt, azaz hortyogott, a garádics előtt összekerült néhájiy agresszív érzelmű ifjú amerikai és majdhogy verekedésre nem került köztük a sor azon, hogy kié legyen az alvó ember kalapja és kié az órája. Amíg vitatkoztak, felébredt a gazda és két öklével kissé megdolgozta őket. Amikor befejezte ezt a munkát, összeszedte azoknak a tárgyaknak jelentős gyűjteményét, amelyeket a fiatalemberek menekülésük közfcen eldobtak maguktól. Igy lese ez Kínával is, ha odamegyünk verekedni. Négyszáz család uralma az USA-ban Négyszáz amerikai bankár és I nagyiparos tartja kezében az egész amerikai nemzetgazdaság irányítását. Ez a négyszáz család osztozkodott 1950-ben az Egyesült Államok kétszázötven legnagyobb vállalata igazgatótanácsainak háromezerhétszázöt helyén. A kétszázötven vállalat közül kétszáz olyan iparvállalat, amelynek tökéje legalább 125 millió dollár, ötven pedig pénzügyi intézmény (bank és biztosító vállalat), melyek mindegyike 527 mülió dollár tökét ellenőriz. E kétszázötven vállalat teljes tőkéjének összege mintegy 192 milliárd dollár, vagyis az összes amerikai víilalatok pénzének 42 százaléka A négyszáz család közül tizenhárom különösen hatalmas és a gyakorlatban ezek kormányozzák az USA gazdasági és politikai életét. A négy leghatalmasabb család a Morgan-, a Dupont-, a Rockefellerés a Mellon-család. Dupontéknak érdekeltségeik vannak az atom- és hidrogénbombagyártásban, a hadianyaggyártásban, a vegyipari üzemekben és az óriási General Motors Corporatlonban, amely 1949-ben olyan hatalmas hasznot zsebelt be, amilyenre még nem volt példa az Egyesült Államok történetében. (656 millió dollár tiszta jövedelem, az adók levonása után!) Rockefellerék birodalma kiterjed a Chase National Bank-ra, amely az Egyesült Államok harmadik legnagyobb bankja, hat hatalmas kőolajkitermelő vállalatra, két életbiztosítási vállalatra stb. Az amerikai nagytőkét a gazdasági és politikai életben két hatalmas propaganda- és zsarolószerv is képviseli: „a National Union of Manufacturers" (a Gyáriparosok Országos Szövetsége) és az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája. E két szervezet hatalmas propagandát fejt ld és a Wall Street által rendelkezésére bocsátott töke segítségével politikai nyomást gyakorol. Az amerikai nagytőke háborús készülődéseiben rendkívül érdekelve van Nyugat-Németország újjáfelfegyverzésében, mert a trösztök és kartellek egymásbafonódása folytán az amerikai tőkének hatalmas érdekeltségei vannak Nyugat-Németországban. Ax amerikai képviselőház nemrégiben kutatásokat folytatott, hogy megállapítsa, mekkora őszszegeket szentelnek az amerikai nagyvállalatok azért, hogy az érdekeiket a képviselőházban „képviseljék". A nemrégiben nyilvánosságra hozott jelentésben az áll, hogy 132 nagyvállalat összesen mintegy 10 millió dollárt költ el évente ilyen célokra. A jelentés összeállításával megbízott bizottság elnöke azonban kijelentette, hogy ezek az összegek valójában évente mintegy 1 müliárd dollárt tesznek ki. Ez a temérdek pénz arra szolgál, hogy megvásárolják a képviselőház tagjait, „ajándékokkal" kedveskedjenek a kormJpy tisztviselőinek, propagandaanyagot közöltessenek az újságokkal és a rádióállomásokkal és hogy az iskolákban olyan tárgyakat tanítsanak, amelyek elősegítik az amerikai monopolkapitalizmus érdekeit De az úgynevezett „erőszakcsoportok", fasiszta szervezetek, négerellenes ligák és más jobboldali mozgalmak pénzelése is fontos szerepet játszik. A Dupont-család egyike azoknak; akik a legtöbbet áldoznak e szervezetek fenntartása érdekében. A 400 család képviselői nemcsak az Egyesült Államok gazdasági életét irányítják, hanem közvetlenül és egyre nagyobb számban vesznek részt a Truman-féle közigazgatásban, mint a legfontosabb kormányszervek vezetői. Igy fonódik össze mind szorosabbra a monopoltőke és az államgépezet a trumani „demokráciában". . Amerikai lapok beismerése a munkanélküliségről Az USA-ban még a szakszervezetek adatai szerint is a nyilvántartott munkanélküliek száma 6 millió. A részleges munkanélküliek száma pedig kétszer annyi. Az amerikai lapok nemrégiben jellemző esetről írtak. Az „Ancheiser Bush Beer Company" társaság (New Jersey-állam) hirdetés útján ötszáz munkást keresett új gyárába. A hirdetés megjelenése után éjszaka tizenkétezer munkanélküli sereglett össze a társaság felvételi irodája előtt