Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-15 / 217. szám, szombat

A I. Az első lépés A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt Sztarije Turdiki parasztjait a földnélküliség fojtogatta. A faluban 240 parasztgazdaságnak a forradalom előtt csak 600 gyeszjatyin földje volt, beleszámítva a legelöt is. Tehát minden parasztudvarhoz átlag 2.3 gyeszjatyin tartozott, ugyanakkor a 10 leggazdagabb paraszt összesen 200 gyeszjatyin* földdel rendelkezett, a földbirtokosnak, Aszejev gyárosnak pedig 14.000 gyeszjatyin földje volt a gorogyiscsei járásban. Sztarije Turkidi parasztjainak helyzete csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után változott meg, amikor a szovjet hatalom elvette a földet a földbirtokostól s azt a dolgozó parasztoknak adta. A kapott földet azonban az állami támogatás ellenére sem tudta minden paraszt kellőképpen megművelni. A kulákoknak is ki voltak szolgáltatva. Igásállatok híján a szegényparasztok sokszor kényszerültek arra, hogy a kulákoknak ingyen dolgozzanak, mert csak így kaptak tőlük egy-egy ekét, lovat, vagy boronát rövid időre kölcsön. A középparasztok sem voltak jobb helyzetben, valamennyiöknek nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük, hogy a kapott földet megműveljék, arról nem is szólva, hogy a mezőgazdasági tudomány vívmányait alkalmazhassák. Turdiki falu parasztjai, akik az Októberi Forradalom után nagy földterületet kaptak, évről évre mindinkább meggyőződtek arról, hogy a föld, amiről oly régóta álmodoztak, egyéni megművelés mellett nem hozhat számukra sokat. A termés, akárcsak ezelőtt, most is igen szegényes volt Az első kolhozokról szóló hírek ekkor már mindgyakrabban Jutottak el Sztarijev Turdikiba. A parasztok, hogy a nyomorból és a szegénységből kiszabaduljanak és hogy a mezőgazdaságot tudományos alapon folytathassák, sok vidéken közös gazdálkodásra egyesültek. — Sokat kínlódtunk egyedül — bizonygatta Iván Markelovics Golovjaskin kommunista szegényparaszt is a többieknek. — örültünk, amikor földet kaptunk, de nyilvánvaló, hogy egyenként nem bírunk vele. Kolhozba kell tömörülnünk, közösen kell gazdálkodnunk ... 1929 egyik őszi estéjén GolovjacA „Jdeíiin álja" k&Llioz sizä/efése ési (e jle déSe. skin a petróleum lámpa világánál Sztálin elvtárs egyik cikkét olvasta fel a parasztoknak. A cikkben a mezőgazdaság új szocialista fejlődési útjáról volt szó, „... mely a falusi gazdagokat, kapitalistákat kiszorítja, a középparasztokat és szegényparasztokat viszont új, modern munkaeszközökkel, traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel fegyverzi fel, ezzel módot adva nekik arra, hogy a nyomorból és a kulákok igájából kiszabadulva a föld társas, kollektív megmunkálásának széles útjára térjenek." „Ez szent igazság, ezek igazmondó szavak" — mondották izgatottan a parasztok és két nap múlva Golovjaskint, a falu kommunistáiknak, a Komszomol-tagoknak és a paraszt-aktívitáknak segítségével Sztarije Turkidi egész lakosságát gyűlésre hívta össze. A gyűlésen felvetette a közösségi gazdálkodás megszervezésének kérdését. A kulákok természetesen tiltakoztak és igyekeztek megzavarni a gyűlést. Sokáig és szenvedélyesen vitatkoztak a kollektív gazdaság megteremtésének kérdéséről és végül is a gyűlés elfogadta Golovjaskin javaslatát: elhatározták, hogy kollektív gazdaságot szerveznek. A kolhozhoz még aznap 147 udvar csatlakozott, ami több mint a fele volt a falunak. A második napon megválasztották a szövetkezet 5 tagból álló intézőbizottságát, akik között ott volt Iván Golovjaskin is. Ö lett a szövetkezet elnöke. Mihelyt a kollektív gazdaságot szabályszerűen beiktatták a kerületi hatóságoknál, a kolhozba tartozó parasztok bevitték lovaikat az előkészített nagy istállóba, átadták a közösségnek minden felszerelésülcet, az ekéket, boronákat, vető és aratógépeket, összeöntötték mind a vetőmagot, mind a lovoknak való abraktakarmányt aztán megkezdődött a közös munka. így született Sztarije Turdiki faluban a „Lenin útja" kollektív gazdaság. A parasztok végét vetették az egyéni gazdálkodásnak és új útra léptek, a kollektív gazdálkodás útjára, amelyet a nagy Lenin mutatott meg számukra. II. A közös munka eredményei Kezdetben bizony meglehetősen sok nehézséggel kellett munkánkban megbirkóznunk — mondja az elmúlt időkre emlékezve Iván Golovjaskin. a kollektív gazdaság elnöke. — Nem volt elég felszerelésünk, igavonó jószágunk és hibákat is követtün kel a munkában, mert még nem voltunk eléggé, jártasak a kollektív gazdaság vezetésében. A hiányosságokat azonban fokozatosan kiküszöböltük és nemsokára a „Lenin útja".kolhoz már lényegesen nagyobb termést ért el. mint az egyénileg dolgozó parasztok ... A szovjetkormány hathatós támogatásával a kolhoz erőt és taoasztalatokat gyűjtött, megszervezték a munkát. bevezették a munkaegység szerinti lővedelem elosztást, ezáltal a kolhozparasztoknak is érdekük volt. hogy munkájuk minél eredményesebb legyen s a felelősség is fokozódott. A kollektív gazdaság munkája azonban csak akkor lendült neki igazán, amikor a gazdaság földjein megjelentek a cjptdajevszki gép- és traktorállomás traktorai és egyéb bonyolult gépel. A gépek segítségével a kolhoz felleszten? tudta ta'ajTiűvelési kultúrájít, alkalmazni '"fzdte mezőin a haladó szovjet agrírtudomány vívmányait. A kolhoz földiéi megváltoztak. Ott, ahol azelőtt csak sovány, hitvány gabona termett, nehézkalászú, sürü búza ringott. Amikor a még egyénileg gazdálkodó parasztok meggyőződtek róla, hogy az új kollektív gazdálkodási rendszer vezet a jómódú boldog élethez, egymásután csatlakoztak a kolhozhoz. Nemsokára Sztarije Turdiki teljes egészében kollektivizált. falu lett. Kulákokat természetesen nem vették be a kollektív gazdaságba, azokat elkergették a faluból, földjüket és egyéb tulajdonaikat pedig átadták a kollektív gazdaságnak. Most a „Lenin útja"-kolhoz már 2748 hektár föld hasznát élvezi, ami csaknem ötször akkora. mint amennyit a parasztok a forradalom előtt megműveltek A közösségi gazdaság évről évre növekedett és erősödött. A kolhozparasztok már nem elégedtek meg a földmüveléssel. Elkezdtek zöldségféléket termeszteni, gyümölcsösöket létesítettek, közösségi állattenyésztést rendeztek be Tejgazdaságot létesítettek, foglalkozni kezdtek a juh- és sertéstenyésztéssel is. A kolhozban évről évre új épületek nőttek ki a földből: tágas magtár, gazdasági műhelyépület, malom, olajütö és még sok másfajta épület. A kolhozparasztok 10 év múlva már mégegyszer annyi földet műveltek meg é= háromszor annyi gabonát takarítottak be, mint az egyéni gazdálkodás idején. És minél gazdagabb lett a kollektív gazdaság, annál ragyo»ó«»b és kultúráltabb lett a kolhozparasztok élete. A közösségi munka átalakította az embereket, a kolhozparasz tok egybekapcsolták a munkát a gazdasági tanfolyamokon és a gazdasági körökben végzett tanulmányokkal; munkájuk minősége egyre javult. A „Lenin útja"-kolhoz parasztjainak életében az egyik legvidámabb és legnagyszerűbb nap az volt, amelyen üzembe helyezték a kollektív gazdaság saját erőmüvét. A Kolgyiasz-folyó mellett felállított vízierőmü tervét Andrej Szavodcsikov vetette fel, aki azelőtt a Keleti-tengeren volt matróz. A villamosság a kolhoztermelésben gyökeres változást hozott létre. Az erőt adó áramot a gabonacsépléshez, a kertek öntözéshez használják fel, ez hajtja a malmot és az olajütöt, a műhelyek gépeit, ezzel fürészelik a fát, ezzel szivattyúzzák a vizet a majorokba, ezzel szecskázzák és darálják a jószágnak a takarmányt. A villamossággal együtt megjelent a faluban a rádió és a hangosfilm is. Andrej Szavodcsikov különben a falu egyik nevezetes lakója, ö a kolhoz mérnöke és mint a kerületi Szovjet képviselője, a közéletben is nagy szerepet játszik. Szavodcsikov mellett még nagyon sok tehetséges kutató, kolhozgazdasági újító van, akik éppen úgy építik az új életet, mint ő. Ezek között az első helyet a nők foglalják el. A falu asszonyainak és leányainak a kolhoz hozta meg az igazi felszabadítást, mert teljesen egy sorra emelte őket a férfiakkal. A kolhozban a nők is - belekapcsolódtak az alkotómunkába, a társadalmi tevékenységbe — függetlenek lettek. Amikor Sztepanida Szavodcsikovát a kolhoz intézőbizottsági tagjának megválasztották és a gazdaság vezetőjévé kinevezték, bizony sok gúnyolódás és csipkelődés céltáblája lett. De Sztyepanida nem törődött a gúnyolódással és a férfiak hamarosan meggyőződtek arról, hogy nemcsak jó gazdaságvezető, hanem nagyon tehetséges tervező is. Sztyepanida Szavodcsikova melI lét ma már a Lenin-rend díszíti. I A többi nők hasonlóan nagyszerű munkát végeznek. Az év folyamán a gazdaságban kimutatott munkaegységeknek több mint a fele a nőkre esik. Ez azt jelenti, hogy a nők több mint a felét kapják meg mindazoknak a bevételeknek, amelyet a község a teljesített munka arányában kioszt. A közösség bevételei jelentékenyek: egy családra átlag 24 mázsa gabona, 72 mázsa i burgonya, 16 mázsa zöldségféle, i azonkívül sok más élelmiszer és 3.500 rubel készpénz esik. Idestova húsz esztendeje, hogy Sztarije Turdiki falu parasztjai kolhozba tömörütek. Ezalatt a húsz év alatt a falu annyira megj változott, hogy rá sem lehet ismerni. Az emberek is megváltoztak, megvá'.tozott az életük is. Jómódú, , kultúrált életet élnek. Húsz évvel ezelőtt itt egy hektáronkénti 6—8 j mászás rozstermés jiagyon jónak számított. Most pedig a kolhoz nagy területen 24—28 mázsa rozsot, 20—24 q búzát takarít be hektáronként. Maga Sztarije Turdiki is megújhódott. Egyenes utcák, szép új házak, nagy középületek, iskolák, kórház, klub, filmszínház, átvevő állomás, könyvtár, csecsemőotthon, szülőotthon, számos gazdasági épület épül — az új kolhozfaluban. Mindezt a kolhozparasztok sajátkezű munkájukkal teremtették meg, közösségi, szövetkezeti munkával, amelyet a kolhoz alapitója és azóta is elnöke, a Szocialista Munka Hőse, Ivan Golovjaskin vezetett. A sztálini építkezések ifjí hősei Két meredek hegyoldal között keskeny, kis völgyben fekszik Zsigulevszk városka. A két hegyoldalon és a Volga ezüstös csíkján kívül mást alig lehetett látni ezen a tájon, azonban ha fel kapaszkodunk az egyik hegycsúcsra, a végtelen messzeségig megtágul előttünk a láthatár. A Volga túlsó partján a sötét rengeteg fölött valósággal lángot vet a lenyugvó nap. A Volga közepén propellerek vontatják a megrakott uszályokat, fürge motorcsónakok szelik a hullámokat s ráérős nyugalommal úsznak el a partok mellett a fehérre festett utasszállító hajók. Itt-ott kotrógépek fülsiketítő zakatolása veri fel a csendet, amint lassan felfelé kapaszkodnak és tisztítják a folyó medrét. A hosszú homoksziget végén már látni lehet innen a partról a magas ' betongátat, amely keresztben szeli ketté a széles folyót. Emitt a Volga jobb partján a szigettől kicsit feljebb javában ássák a vízierőmü épületének hatalmas méretű alapzatát. A munkahely fölött szürke porfelhő úszik. Lassan kihúnynak a napnyugta gyönyörű bíborszínei ér a világ bársonyos alkonyatba buikolózik. A gépek dübörgése azonban egy percre sem szü' netel Éjjel-nappal folyik a munka a kujbisevi erőmű építkezésénél A folyó széles víztükrére remegő fénycsíko kat vetnek a kotrópépek. A túlsó parton a volgamenti Komszomolszkban hirtelen kigyullad a fény az ablakszemekben és a exkavátorok melletti reflektorok vakító fénycsíkokkal világítják be a munkahelyet. A nehéz markolói/ könnyedén harapnak bele a földbe, de máris a ma gasba lendülnek isméť. hogy a tehergépkocsikra engedjék a földtömeget. Nagy zúgással kapaszkodnak ki a munkagödörből a teherautók és hamarosan elnyeli őket a sötétség. Nehéz munkát végeznek az exkavátorkezelök és a gépkocsivezetők. Az exkavátorok jobb szárnyán Ivan Jaskunov kezelő irányítja gépét. A komszomolista Jaskunov, mint mondják, már az építkezés veteránjának számít. A mult év októberében jelentkezett munkára, Nylkolaj Gabitov barátjával együtt. Mindketten a balti flottánál szolgáltak, mint turbinagépészek. — Munkát kérünk, ha kell, földet ásunk, vagy zúzzuk a követ. AAindegy, csak itt dolgozhassunk, — mondotta Jaskunov a főmérnök szobájában. A főmérnöknek mindjárt megtetszett a két leszerelt matróz nyílt tekintete, katonás őszintesége és leplezetlen munkaszeretete. Mosolyogva nyújtott kezet: — Hamarosan megszervezzük az exkavátor-brigádokat. Tudtok majd ezeken a gépeken dolgozni? — Miért ne tudnánk? — kérdezték csodálkozva. A brigádok azóta már régen megalakultak 6 most Gabitov, Ljamin komszomoi-brigádjában dolgozik. Jaskunov pedig a Kolobájev-brigád tagja Nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök az elmúlt télen. Ahogy az uráli gépgyárból megérkeztek az óriási gépek Kujbisevbe, Ivan Jaskunov lett az egyik átvevő komszomol-brigád vezetője. Bizony nem volt könnyű munka a csikorgó januári hidegben elszállítani a gépeket a munkahelyig. A fiatalok 800 tonnányi technikai felszerelést szállítottak át a túlsó partról ide. Hamarosan felszerelték az exkavátorokat, a munkát azonhan mégsem kezdhették meg: kétméteres páncélkeményre fagyott hótömeg állta útjukat. — Várjunk itt ölhetett kézzel, amíg a napocska megolvasztja a havat és meglazítja a talajt? Erre nem várhatunk, elvtársak. Az idő sürget. Javaslom: február 18-án, az OSzSzK Legfelső Tanácsának választása tiszteletére kezdjük meg a munkát — szólott egyik nap Jaskunov. A javaslatot a komszomolisták nagy lelkesedéssel elfogadták, a munka megkezdésének azonban még egy akadálya volt nem működött még a villanytelep annál az egyszerű oknál fogva, mert a transzformátor Jablonyevij-Ovragban várt elszállításra. Jaskunov Komszomol-brigád ja hajtotta végre ezt a feladatot is. Négy traktor vontatta be a hatalmas szántalpakon az óriási transzformátort Hamarosan fel is építették, de amikor kipróbálták, kiderült, hogy a nagy hidegben a transzformátor nem működik. A transzformátort védő deszkaköpenyt további furnérlemezekkel kellett befedni, hogy ne verje be a szél a falat. Mindez a választások előtti napon történt. Egé6z nap és egész éjszaka dolgoztak a komszomolisták a transzformátorháznál. Megmerevedett ujjaik semmiképpen sem akartak engedelmeskedni A szél úgy átjárta ruhájukat, mintha csak szitából lett volna. Arcukba éles, jeges, tíihegyesre fagyott hópelyheket vágott a szél. Mínusz 45 fokot mutatott a hőmérő. Csak az elvtársi segítség no meg a vidám tréfák melegítették szívüket. Minél több a nehézség, annál forróbban él <\ S'ov ietemberben a vágy, hogy legyőzze őket. Eleinte sötétben dolgoztak, aztán a hófödte erdők és hegyek fölött felbukkant a sápadt telihold. Hideg ragyogásától egy kicsit megvilágosodott a táj. A komszomolisták egyre magasabban hágtak a transzformátor-házra és szegezték a furnérlemezeket. Már csak a legfelső lemezt kellett volna odaerősíteni, lista, de menten visszafordult. A szél üst, de menten visszafordult. A szél kitépte kezéből a lemezt és messzire sodorta. — Nem lehet, Iván — mentegetőzött. — Ugy vág a szél, hogy nem lehet kibírni. Jaskunov maga -mászott fej a transzformátor-házacska tetejére. A fiúk odaadták sáljaikat, majd segítettek, hogy elfödje arcát. Fogta a szegeket, a kalapácsot, a lemezt és elkezdett lassan felfelé kapaszkodni a lét. a fokain. Fülsiketítőén fütyült a s-zél. Végre odaerősítette az utolsó furnérlemezt is, amelyen felirat hirdette, hogy a választások tiszteletére megkezdik a munkát. Néhány órával később — reggel, a választások napján az első exkavátor felkapaszkodott lánctalpain a töltésre Tapasztalt gépész: Vladimír Kolobájev iilt a kormánynál, meilett

e pedig Iván Jaskunov állott. Körülöttük rengeteg ember gyűlt össze, mindnyájan ott akartak lenni abban az ünnepélyes pillanatban, amikor az exkavátor kiharapja az első földdarabot, — apró részecskéjét annak a hatalmas földtömegnek, amelyet öt év alatt kell megmozgatni a kujbisevi építkezésnél Jaskunov figyelmes, éber szemekkel követte a gépész munMt'át és minden mozdulatát agyába véste. Semmi sem kerülte el figyelmét. Másnap {gy szólt: — öt nap múlva rám bízhatod a gépet. Kolobajev elnevette magát: — Sokat markolsz, Ványa. Ha öt nap múlva nem is, de két-három hónap múlva tényleg rád bízom. — öt nap múlva, — makacskodott Jaskunov. — Majd meglátjuk, — vonogatta vállát Kolobájev. Eleinte Iván csak az üres markoló le- és felengedését próbálgatta, aztán egyszer a kiásott talajjal együtt vitte vízszintesen ide-oda, majd megpróbálta a kirakodást. Sikerült. Az ötödik napon pedig, — ha lassan és bizonytalanul is, de már önállóan kezdett dolgozni. Kolobájev egész idő alatt ott állott a háta mögött. Két hét múlva, mikor ebédelni meni, már nyugodtan magára hagyta a fiút a géppel, egy hónappal később felváltva dolgoztak, két hónap múlva már gépkezelő lett a segédből. Ma már Kolobájev mellett Jaskunov az építkezés legjobb exkavátor kezelője. Derékig mezteienül ülnek a kormány mögött, napbarnított arcuk csillog a verejtéktől. Valósággal izzik a forró, nyári levegő Iván kiszámított mozdulatokkal, nyugodtan dolgozik, gépe egyenletesen emeli és rakja a földet a teherautókra. Jaskunov 870 köbméteres norma mellett 1400—1500 köbmétert emel ki egy-egy műszakban. Hány teherautó telik meg, amíg az egész 150 millió köbméter földet megmozgatják, amelynek kitermelését előírja a terv. Ha ezt az egész földmennyiséget vasúti kocsikba raknák, olyan hosszú lenne a szerelvény, hogy háromszor is körülérné a földet. Jaskunov exkavátorja hirtelen leáll. — Már megint nincs tehergépkocsi! — mérgelődik a fiatal exkavátorkezelő. A gépet segédjére bízza, ő pedig rohan Adnjanov főmérnök irodájába. — Mikor alakíthatjuk meg már az exkavátorkeezelők és a gépkocsivezetők komplex-birádját? Akkor nem lesz többé fennakadás a munkában — mondja Jaskunov türelmetlenül. — Ne izgulj, Ványai — csillapítja a főmérnök. — Hamarosan kapunk teherautókat és földnyesőket is. Akkor jobban megszervezhetjük a munkát. Még egy-két nap és minden rendben lesz. Jaskunov megértően bólint és távozik. Néhány perc múlva már ismét ott van a kormánv mellett Segédje közben félénken, bizonytalan mozdulatokkal irányítja a markolót a teherautó fölé, Jaskunov izgatottan ugrik az exkavátorra és szemét egy percre sem veszi le a segéd kezéről. Ott áll segédje, Loszkutov háta mögött és akár csak annakidején Kolobájev, 5 is türelmes hangon keedi magyarázni neki a hatalmas gép kezelésének titkait. így dolgoznak a kujbisevi erőmű építkezésénél reggeltől késő estig és estétől reggelig az elsőrendű technikával felfegyverzett fiatalok. Az alkotás lázában ég a sztálini építkezés ifjúsága.