Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-15 / 217. szám, szombat

1951 szeptember 511 U J SZU t f j sm A féli dolgozó parasztok túlteljesítik gabona beszolgáltatásukat, a kulákok pedig még csak annyit sem termelnek, hogy beszolgáltatásukat teljesíteni tudnák A féli kis- és középföldművesek 6zépen haladnak a gabonabeadásban. Csaknem mindannyian túlhaladták már a százszázalékot. Ezzel szemben a kulákok még csak az 50 —60 százaléknál tartanak a gabonabeszolgáltatásban. Polák Imre kisföldműves — ma már szövetkezeti tag, — szintén példásan eleget tett hazafias kötelességének. A szerződésen felül beszolgáltatott 160 k

e búzát és 330 kg rozsot. Természetesen ezért megkapta a magasabb árat és korpát is kapott. Arra a kérdésre, hogy miért lépett be a szövetkezetbe, elmondja, hogy meggyőződött arról, hogyha a kis- és középiöldműverek összefognak és közöséén dolgoznak sokkal könnyebben megy a munka és többet is lehet termelni. Repan András középparaszt, szin Így gondolkodik. Ma már ô is a szövetkezet tagja. Beszolgáltatási kötelezettségét 11 másza búzával és 202 kg árpával túlhaladta. Hasonlóképpen Pintér András kisföldműves is 300 kg búzával, 200 kg rozzsal és 150 kg árpával járult hozzá a dolgozók élelmiszerellátásának biztosításához. Ő Is belépett a szövetkezetbe. Meg kell említenünk még Hopocky Ferencet, aki 4 hektá: földön gazdálkodott, beszolgáltatási kötelezettségérek becsületesen eleget tett. A búzaelőírását 400 kg-al, a rozs beszolgáltatási kötelezettségét 350 kg-al, az árpakontingenset pedig 150 kg-al haladta túl. Hopecky András ezt annak tudatában tette, hogy minden s.zem kontingensen felüli gabonával erősíti a béke ügyét. Kozics Mihály kisföldműves is tehetsége szerint hozzájárult a dolgozók élelmiszerellátásának biztosításához. 800 kg kenyérgabonát szolgáltatott be az előírt mennyiségen felül. Most pedig nézzüs csak mi a helyzet a kulákoknál? Miért nem teljesítik ők beszolgáltatási kötelezettségüket? Rédl István 15 Hektáros, Mikóci Károly 29 hektáros, Varga Gyula Í9 hektáros és Nagy László 12 hektáros kulákokra, spekulánsokra gondolok. Mikóci Károly például szabotálta a termelést. Búzakontingense 94 mázsa volt, de ő csak összesen 60 mázsát tudott kitermelni. Árpából a terv szerint 56 mázsának kellett volna teremnie, de ezt sem érte el, csupán 40 mázsa termett neki. . Hogy lehetséges az, hogy egy 29 hektáros nagygazda semmiből sem tudja teljesíteni az állam iránti kötelességét? Ennek az a nyitja, hogy népi demokratikus rendszerünk ellenségéről, egy szabotálóról van szó. Hasonlóképpen Nagy László sem tett eleget még messziről sem beszolgáltatási kötelezettségének. Árpából 32 mázsát kellett volna beszolgáltatnia, de neki mindössze csak 653 kg termett. És igy van ez a töobi gabonafajtáknál is. Varga Gyula 19 hektáros kulák is csak igy gazdá'kodott. Be kellett volna szolgáltatnia 48 mázsa árpát és csak 22 mázsája termett. Igy teljesítik tehát a féli kulákok az 1951. évi gazdasági tervet Ugylátszik még ma is azt gondolják, hogy majd a szegény ember izzadni fog rájuk korántól későig. Ez az idő ped'g már elmúlt Es aki ötéves tervünket szabotálni meri, az egész biztosan megkapja a megérdemelt büntetést. - FARKAS KALMAN, Somorja. AZ ÜJ SZÔ FÖLDMŰVES LEVEL EZŐI ÍRJÁK Sokat tanultunk a diószegi növénytermelési kísérletező állomáson A lapogosi gazdasági iskola hallgatói meglátogatták a diószegi növénytermelési kísérletező állomást. Legelőször is a kertet, tekintettük meg, ahol ezer és ezerféle növénnyel kísérleteznek. Az egyes növényekről Szarnák elvtárs mondotta el, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek és hogy milyen eredményeket értek el a kísérletezéssel. Szavaiból sok mindent megtanultunk. Majd megtekintettük a kísérleti állomás padlásán a sok-6ok növényfajta magvait. Szarnák elvtárs, a magok tulajdonságait és igényeit is elmagyarázta. Ebéd után megtekintettük a mintegy 2 kilométernyi távolságra fekvő füves területeket és az e'rdőövezeteket. Szarnák elvtárs azt ls elmagyarázta, hogy milyen hatalmas szerepet játszanak ez a védőerdőövezetek a mezőgazdasági termelésben. Látogatásunkkal naeyon sok értékes tapasztalatot szereztünk, amelyeket jövő munkánkban fel is fogunk használni. TÓTH JÓZSEF, a lapogosi gazdasági iskola hallgatója. Makkai Lajos is elégedett... Amikor Hidason megalakították a szövetkezetet, Makkai Lajos is belépett és a kertészeti munkacsoport vezetője lett. Elmondja, Idestova már két éve lesz, hogy a hidasi szövetkezetnek a kertésze. Munkáját iparkodik becsületesen elvégezni, amiért meg is kapja a megérdemelt jutalmat. Havonta 5—5500 koronát vesz fel előlegként. Ezenkívül az első félévre kapott 327 kg árpát és ugyanannyi rozsot is. Ezután megkérdeztem Makkai elvtársat, hogy milyen eredményt ért el a kertészetben? — A terv szerint — mondotta Makkai — a vezetésem alatt álló csoportnak 75 mázsa uborkát és 29 mázsa paprikát kellett termelnie. Mi azonban uborkából 250 mázsát, paprikából pedig 55 mázsát termeltünk ki. Hasonlóképpen a karalábé és karfioltermésben is nagyon szép eredményeket értünk el. Dinnyetermesztést például egyáltalán nem vettünk tervbe, de mi ennek is szorítottunk helyet, úgyhogy sikerült beadnunk több mint 20 mázsa dinynyét. Arra a kérdésemre, hogy miért dolgozik most ilyen lelkiismeretesen. Makkai elvtárs a következőket felelte: — Ma már tudom miért dolgozom. A szövetkezet mindannyiunknak biztosítja a jő megélhetést. Én aki a múltban nagyon sokat nyomorogtam, tudom ezt értékelni. (Levelezőnktől) A losonci kulák esete, akinek „az égvilágon semmiíe nincs" A napokban az egyik tornaijai üzlet előtt néhány munkásasszony beszélgetett. Arról folyt a szó, hogy a tornaijai földművesek miért nem teljesitik beszolgáltatási kötelezettségüket. Talán arra várnak, hogy majd a szövetkezetek és az állam- birtokok adják be helyettük a gabonát? Én Is bekapcsolódtam az asszonyok beszélgetésbe és megmagyaráztam, hogy ezeket a földműveseket meg kell győzni a beszolgáltatás fontosságáról. Persze, égésién máskép kell bánni a kulákokkal. akik tudatosan szabotálják a beszolgáltatást Elmondtam nekik a losonci Cibala kulák esetét. aki mindig azt hajtogatja, hogy az égvilágon semmije nincs Ezért az egyik alkalommal körülnéztek nála, hogyhát igaz-e ez az állítása És lám, dehogy i6 igaz Még most is találtak nála 8 mázsa elrejtett tavalyi lisztet. Az idén pedig egyszerűen ugaron hagyott 9 hektár szántóföldet. A közellátást pedig több mint 45 mázsa búzával és 16 má<sa árpával szabotálta. Cibala nem vetett, mert azt akarta, hogy mi kevesebb kenyeret együnk és mint a múltban, most is hozzá menjünk kenyérért könyörögni. PROKSZ ETEL, Tornaija. így nem lehet az állam vagyonával bánni Szeptember 3-án végre valahára Mytná községben is befejték a cséplést. Délután a gépész útnak indult a losonci traktorállomásra a cséplőgéppel, hogy átvegye a további utasítást. Csakhogy Bartkó traktoros nagyon gyorsan akart a losonci traktorállomásra érni. Felelőtlenül olyan gyorsan hajtott a cséplőgéppel, hogy még a félút sem telt el és csaknem egészen szétesett a cséplőgép. Nem maradt neki más hátra, mint a félnyolcas autóbuszszal egy kilométert viszakocssikázni és összeszedni az elszórt alkatrészeket. SÍPOS MAGDA, Losonc. Zöldéi már a csúzi állami birtok oszSárpa ve ése és megkezdték a rozs vetéséi s Á csúzi állami birtokon az aratási és cséplési munkák sikeres elvégzése után gyors ütemben hozzáfogtak a tarlóhántáshoz és fokozatosan készítették elő a földeket az ősziek alá. A gabonabeszolgáltatásnak több mint százszázalékban tettek eleget. * A határ olyan mint a nyüzsgő méhkas. Az egyik részén elterülő dohánytábla felől a dohányszedö lányok vidám nótáját hozza a szeptemberi szél, a másik részén, a dinnyetáblán fiatal munkások és asszonyok gyűjtik rakásokba a dinynyét. A középen hatalmas tábla szántóföld, amelyen 16- és ökrösfogatok tárcsás boronákkal készítik a földet a rozs és búza alá. Jövöre az eddiginél még jobb termést akarunk elérni. — mondja az egyik munkás. — Azért többször meghengereljük és tárcsás boronával megboronáljuk, hogy a föld minél porhanyóbb legyen. Hogy milyen nagy gondot fordítanak a birtok dolgozói arra, hogy a vetéshez jól előkészítsék a földet, mutatja a közelben lévő hatalmas tábla ősziárpa, amelyet alig 10 napial ezelőtt vetettek s máris olyan szép zöld, hogy egykét hét múlva ellepi a földet. Most kerül sor a rozs vetésére. A földek már készek a vetéshez, igy szeptember 14-én megkezdték a rozs vetését. Nagyon szépen haladnak a munkákkal. Ez annak tulajdonítható, hogy jól megszervezik a munkák menetét és tervszerűen dolgoznak. A csoportvezetők minden este megjelennek a birtok irodájában és ott megbeszélik az elvégzett és a következő munkák folyamatót. daságos kihasználására is. Hogy a trágya kihordást a legrövidebb időn belül elvégezzék, a munkacsoportokat két váltásban foglalkoztatják. Az egyik csoport nappal, a másik csoport éjjel dolgozik. Igy nagyon sok időt takarítanak meg és elérik azt, hogy azt a munkát, ami nappali munkával 10 napig is elhúzódna, igy két váltásban feleidő alatt elvégzik. Kihordják a trágyát és a gépeket is teljesen kihasználják. Ugyanígy dolgoznak a dohány-müszári tóban is, ahol éjjel simítják és csomókb^kötik a dohánylevelet. — Tudjuk jól, — mondja Kollár István, a birtok, egyik dolgozója — hogy népi demokratikus rendszerünk már sok jóval járult hozzá a birtokon dolgozók életszínvonalának emeléséhez és azért mi is mindent elkövetünk, hogy a termelésben minél jobb eredményeket érjünk el. Bizony, amit a mult urai elhanyagoltak a mi szocialista rendszerünk kipótolta. A múltban nem sokat törődtek azzal, hogy a dolgozók milyen lakásban élnek. A földesúrnak gyönyörűen berendezett szobák álltak rendelkezésére, míg a birtokon dolgozók közös konyhán, egészségtelen lakásokban voltak elhelyezve. Képzeljük csak el. hogy mit kiálltak egy olyan lakásban az anyák, ahol két-három család volt egy konyhán. Állandó volt a veszekedés és perpatvar. Népi demokráciánk örökre eltüntette ezt az átkos úrirendszert. Minden dolgozója a birtoknak a normaszerinti munkák elvégzése után becsületes jutalmazásban részesül. Nincs is a btrtokoo egv olyan család sem, ahol ne volna szénen bebútorozott méltóan élnek a birtok dolgozói. Nem egy lakásban már a vízvezeték is be van szerelve. Baráth János és csoportja a tehénistállóban dolgozik. Gondosan kezelik és ápolják a teheneket, hogy a tejhozam minél nagyobb legyen. Az etetésnél pontosan kimérve adják minden tehénnek a takarmányt. Éppen fejés közben érjük Baráth bácsit, amint nagy gondossággal helyezi a tehenek alá a villanyfejőgépet. — Ennyi tehenet egyedül fej, Baráth bácsi? — Hisz nem én fejek, hant m • a gép Én csak várom mig a jelző automatikusan jelez, hogy vihetem tovább a gépet. Nem úgy van ez már mint régen, hogy mire az ember végzett a fejéssel, az újjait mozgatni sem tudta, annyira elfáradt. A tejhozam mennyisége után érdeklődöm, de Baráth bácsi már eltűnt az udvaron. Az udvaron valami kolompszerü dolog van. Odaszalad és azzal jelzi, hogy a birtok dolgozói jöhetnek a napi fejadagukért. Igy tehát a tehenek fejénél lévő tábláról olvasom, hogy melyik tehén mennyi tejet ad naponta. Annak ellenére, hogy ebben az istállóban a tehenek 90 százalékban hasasok, elég szép számokat látok a táblákon. Van 25, 24, 30, 18, 15, sőt az egyik táblán 28 liter napi hozamot is láttam feltüntetve. MÉRT FERENC Nagy súlyt helyeznek a gépek gaz- szoba, rádió, egyszóval emberhez ——— F u lágy i József összehasonlítja a multat mostani életével Lelesz község Kelet-Szlovákiának legkeletibb sarkában fekszik, hatalmas síkság közepén, körülötte a látóhatárt, mint valami védőbástya, hatalmas hegységek szegik be. A község első látásra azt a benyomást kelti, mintha kihalt volna, csak a tompán búgó cséplőgép ad magáról életjelt. Benn a faluban apró kis házacskák sorakoznak egymáshoz. Ablakaik alig látszanak ki a szőlőlugasok és a gyümölcsfák közül. Külön megragadta a figyelmemet az egyik kis ház a falu közepén. Az egész udvar képe elárulta, hogy tulajdonosa szereti a rendet. Beléptem az udvarba, ahol a nagy hőségtől pihegő baromfiak a fák hűs árnyékába húzódtak. A ház ajtaja felé indultam, amikor találkoztam a ház tulajdonosával. A gazda félmeztelenül állt előttem. Éppen a cséplőgéptől tért haza és a port meg az izzadságot mosta le magáról. Bemutatkozásunk után tudtam meg, hogy Palágyi József szövetkezeti tag lakásában vagyok. Bent a házban a házigazda hellyel kínált meg és beszélgetni kezdtünk. Közben észrevétlenül is rátértünk a mult és a jelen összehasonlítására. Ezt a témát teljesen Palágyi Józsefre bíztam. Hadd nyilvánítsa ö a véleményét. Szemei mintha a messze múltba néztek volna vissza amikor beszélni kezdett. Beszédét ott kezdte amikor még mint fiatalember édesapjával együtt korareggeltől késő estig túrták hat hektár földjüket. Palágyi József közben megnősült, úgy hogy ezután már fiatal felesége is dolgozik. Most már hárman dolgoztaikinnt a földeken, az édes anyja pedig a háztáji mun kákát végezte. Keserve.' munkájukkal hárman épper csak annyit bírtak termelni, hogy a kenyerük megvolt, de pénzük alig maradt, mert a gabonáért kapott összeget adóra kellett kifizetni. Ha valamilyen ruhadarabot akartak venni, kénytelenek voltak baromfiakat eladni. Étkezés dolgában se nagyon dicsekedhettek. Hús bizony csak nagyon ritkán került a Palágyi-család asztalára. Ez természetes is. hiszen ha az aprójószágot el kellett adniok, hogy ruhát - tudjanak venni, s így miből telt volna húsra. Ez igy ment egy darabig, de mintha még a sors is ellenük esküdött volna, a termést elemi csapás érte. Még annyi sem termett amiből az adót ki tudták volna fizetni. Nem maradt mág hátr

a tehát mint eladni az egyik lovat és annak árából kifizetni az adót. Csakhogy a föld megműveléséhez újból lóra volt szükség. Venni kellett volna de hogyan? Palágyi József ekkor elment a bankba, ahol két jótálló aláírása mellett adtak neki kölcsönt. A földek müvelése teháí továbbra is csak ment valahogy. Csakhogy most meg már az adósság ih a nyakán volt. A kamatok hozzászámitásával pedig az öszszeg évről-évre nőtt. Palágyi József látta, hogy valamit tenni kell. ősszel ezért összes termését eladta. hogy a pusztulástól, az árveréstől egy időre megszabaduljon. De élni is kellett valahogy a családnak. Csakhogy miből, mikor minden jövedelmükkel az adósság törlesztésére a bankba fizették be. Kénytelenek voltak egész éven át hitelbe vásárolni a boltban. Ez természetesen mesrint csak újabb adósságot jelentett. Eztuán a kis jövedelemből már kétfelé kel'ett fizetni az adósságot. <Ss így ismétlődött ez évrőlsvre. Az örvény, amelybe 'alágyi belekerült, lassan le felltartózhatatlanul soiorta őt a pusztulás felé. Ha a Szovjet Hadsereg véget nem vet a burzsoázia zsarnok uralmának, ma már a 6 hektáros Palágyi József földönfutó lenne. A megmentett Palágyi eleinte kissé vonakodott a szövetkezeti gazdálkodástól. Nem lépett be a szövetkezetbe, de mint munkás eljárt oda dolgozni. Éber szemel figyelt mindent. A közös aratásba már ö is bekapcsolódott és mikor látta, hogy milyen hatalmas előnyöket jelent a gépimunka, elhatározta, hogy ö is belép a szövetkezetbe. Palágyi József szorgalmasan dolgozott. Ezért a szövetkezet sem feledkezett meg róla. Beszolgáltatási kötelezettségét a szövetkezet teljesítette és még szép öszszeget is folyosított számára. „ Az elmúlt év őszén Palágyi József már mint szövetkezeti tag vett részt az őszi vetés elvégzésében. Akadtak olyanok akik le akarták beszélni elhatározásáról, de Palágyi Józsefet már nem lehetett megingatni. Minden munkába szorgalmasan bekapcsolódott. Egész éven át lelkiismeretes munkát végzett. Természetesen az ilyen példamutató munkának meg is van az eredménye. Palágyi József havonta 5000 korona előleget vett fel és az első félévben ledolgozott munkaegysége után 22 mázsa termést vitt haza. Palágyi József elmondja azt is, hogy a mult évben, amikor még csak kisegíteni járt a szövetkezetbe már akkor is látta, hogy miért dolgozik. Az idén meg mint rendes szövetkezeti tag annyit keresett, hogy többet tudott vásárolni, mint amikor egész életében, amíg egyénileg gazdálkodott. Palágyi József hatodmarával van, de a hat család, 'ag közül csak ő dolgozik illandóan a szövetkezetben Szülei már öregek. Édesapja 9i éves és édesanyja sem sokkal fiatalahb. Mindkét öreg már régóta Agybanfekvö beteg. De lássuk csak a gyerekeket. Egyik fia bányásznak tanul, a másik pedig még egészen kicsi. Igy tehát az ő gondja a család fenntartása. Felesége nagyon ritkán mehet el a szövetkezetbe dolgozni, mert a két beteg öreggel és kisfiával van elfoglalva. A szobában egy kicsit szétnézek. A gazda szeme követi az enyémet. Mindenütt öreg bútordarabok, de Palágyi József kijelenti; „Nem sokáig lesznek már ezek itt, mert most csináltatok 40 ezer koronáért új bútort". A szobában valamikor rakott tűzhely volt, de mióta a házigazda szövetkezeti tag lett, a rakott tűzhely helýébe szép füleki gyártmányú „Luxor" tűzhely került. Az egyik sarokban új díványt veszek észre. Ez szintén a házigazda szövetkezeti munkájának az eredménye. A falakon függő családi fényképek között kétcsövű vadászfegyver csillog. Kérdően néztem a házigazdára, mert eddig csak a földbirtokosok és az erdészek lakásában volt látható az ilyesmi. Palágyi József elmagyarázta, hogy ő mindig vágyott arra, hogy vadászhasson. Csakhogy ez az álma nagyon sokáig nem teljesedhetett. A kapitalista világban nemhogy fegyvertartásra és vadászengedélyre íett volna pénze, de sok esetben még sóra is alig telt. ,,Az ilyen szegény ember _ mondotta Palágyi József _ csak hajtónak mehetett el az úri vadászatra." Amikor azonban a dolgozó nép kezébe vette a hatalmat, Palágyi Józsefnek is teljesülhetett régi vágya. Most már nem mint hajtő, hane

m mint igazi vadász űzheti kedvenc sportít. Egész heti szorgalmas nunka után a vasárnapot "egyverrel a vállán a határban tölti. SZARKA ISTVÄX. N