Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-13 / 215. szám, csütörtök

ÜJSZOHanckó Jánosnak teljesül a vágya: megveszi az új bútort és a rádiót 1951 szeptember 13 »Kenyérnek való van bőven. Az é v vég i elszámolásnál megint csak kapunk 10—15 mázsát. En is adok húsz mázsát. Mind egy szemig odaadom a gabonám a nép államának. Nagy csapást mérünk a reakcióra. A békét erősítjük. Dolgozóink életszínvonalát emeljük. Megmutatjuk a kulákoknak, hogy a szövetkezet tagjai nem halnak éhen...« Ez a beszélgetés a tőrei szövetkezeti tagok között folyt le, mielőtt a pótkocsikat megrakták volna gabonával, melyet a szövetkezet tagjai a munkaegységekre járó természetbeni jutalmazásból ajánlottak fel, hogy megmutassák békeakaratukat és megmutassák, hogy a szövetkezetben olyan jövedelmük van, hogy gabonájukból még az államnak is tudnak adni. A tőrei szövetkezet tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy a munkaegységek után kapott jutalmazásból mintag 500 kg búzát ajánl fel az államnak. A napokban kapták meg a szövetkezet tagjai a gabonát. Nagy volt az öröm és a lelkesedés a tagok között. Hát még amikor megindultak a gabonával megrakott, zászlókkal, jelszavakkal díszített pótkocsik, melyeken 556 mázsa búza és 56 mázsa 62 kg árpa, a tőrei szövetkezeti tagok munkájának szívbeli adománya elindult a nép raktára felé, hirdetve a szocialista gazdálkodás bőségét. Asszonyok, lányok, férfiak, gyermekek iboldog és örömteli napja volt ez a nagy nap a tőrei szövetkezetben. A szövetkezetben végzett munkának meg is van a gyümölcse. A cséplés után a szövetkezet azonnal beszállította a gabonát 175 százalékban. A tavalyi esztendőben még egyes gazdálkodók a szövetkezeten kívül termeltek. De meggyőződtek arról, hogy a szövetkezeti tagok napról napra jobban élnek. Bőségesen jutott mindenből mindenkinek s így tavasszal az egész falu már a szövetkezetben dolgozott. Hogy mennyivel többet ad a szövetkezeti gazdálkodás a népnek, azt mutatja Tőrén a tavalyi és az idei gabonabeszolgáltatás eredménye. Míg a tavalyi esztendőben Tőre beadott 37 vagón gabonát, az idén ugyanakkora területről az EFSz 55 vagón gabonát szállított be. Ehhez jön még a tagok önkéntes adománya, amellyel együtt több mint 61 vagón gabonát adott az EFSz dolgozó népünknek. De ez még nem a végösszeg, mert Tőre öntudatos földművesei már azóta többízben jelentették a szövetkezet elnökének, hogy még adnak a gabonából. Éppen a szövetkezet irodájában voltam, amikor a szövetkezet egyik tagja, Furinda Károly bejön és örömmel mondja a könyvelőnek: — Megbeszéltük otthon az asszonnyal. Még adunk 5 mázsa búzát Tegnap még úgy gondoltam, no meg az asszony is mondta, hogy hagyjunk meg öt mázsát. De semmi értelme, hogy a gabonát otthon tartogassam, mikor a dolgozó népnek nagy szüksége van rá. Lisztem annyi van, hogy kitart addig, amíg az újra megkapjuk a munkaegység után fáró gabonát. No, meg szép pénzt is kapok érte. Tegnap beadtam 15 mázsát, ehhez hozzájön még öt, az összesen 20 mázsa, Emiért 12.000 koronát kapok. Strpka Pál adott be legtöbb gabonát jövedelméből. Felkerestem Strpka bácsit, hogy beszéljen munkájáról és arról, hogy mit érzett akkor, amikor 30 mázsa gabonát átadott dolgozó népünknek. — Számomra az életben ez felejthetetlen ^ rámondja Strpka bácsi. — Nem is tudom elmondani és kifejezni azt az örömöt, amit akkor éreztem, amikor 30 mázsa gabonát felajánlottam. Arra gondoltam, hogy milyen szép is az élet a szocializmusban. Az egyik dolgozó segít a másik dolgozó társán. Azután elmondja még Strpka bácsi, hogy tavaly még ő is egyénileg gazdálkodott. Elmondja, hogy egyénileg soha sem tudott volna annyit keresni, mint a szövetkezetben. Tizenegy hektár földről a tavalyi esztendőben Strpka Pál lecsépelt 57 mázsa búzát, 18 mázsa árpát. De a U hektárnyi földön dolgozott az egész család azért a gabonáért az egész évben, korántól későig. Amint mondja Strpka bácsi, ha kifizette az adót, a biztisítást, bizony alig maradt meg a kenyérnek való. A szövetkezetben meg az első félévben megkeresett 2.967 kg búzát és 1.177 kg árpát. Azonkívül havonta 4—5.000 koronát, ami a munkaegységek után járó jutalmazásnak csak 50 százaléka. Nem is csak úgy tessék-lássék dolgozik a szövetkezetben. A gondjaira bízott sertéseket olyan féltő gondozással kezeli, mintha minden egyes darab az övé vojna. Szépek is ám a sertések. Van is szép jövedelme a szövetkezetnek a sertésekből. Csak február óta eladtak már 140 hízót, amelyek átlagosan 160 kg-osak voltak. A másik sertésgondozó Hlinka József, aki ugyancsak szép mennyiségben adott gabonát keresetéből. A munkaegységek után kapott 2.588 kg búzát és 1035 kg árpát. Ebből 2160 kg búzát és 500 kg árpát adott önként a nép raktárába. — Mikor a gabonát átadtam, az futott az eszembe, hogy mennyi szitkozódást kellett elhallgatnom, amikor még Zsemléren a község pásztora voltam, évi 20 mázsa gabonáért, ötödmagammal állandóan foglalkoztatva voltam. Ki voltunk szolgáltatva a falusi kulákok kénye-kedvének. Pénz sohasem volt a háznál. Bizony nagyon sokszor volt úgy, hogy a feleségem nem is tudta a foltot a nadrágomra rávarrni, mert néha olyan volt a nadrág, hogy ráillett a közmondás: folt hátán folt. Ma már nem sokat foltoz az asszony, mert ha már rossz a nadrág, veszünk helyébe újat. A keresetből is vígan futja mindenre. Havi 5000 koronát kapok. Hát még azonkívül a gabonáért most egyszerre megkapok 16.000 koronát A szövetkezet varázslójának mondják Szhocsan Istvánt, mert olyan kertészetet varázsolt a szövetkezetben, hogy annak nincs párja az egész járásban, de még az egész Szlovákiában sem. Akkora paprikák vannak, hogy az asszonyok, ha egészben akarják elrakni ecetesen, vagy az üveg száját kell letörni, vagy pedig egy napot rászánni és keresni olyan kis paprikát amelyet az ötliteres üveg száján be lehet rakni. — Húsz éve kertészkedek már — mondja Szhocsan István, — de még ekkora paprikát nem termeltem. Átlag minden bokorról leszedünk 30 darab kifejlett paprikát, de olyanokat, hogy 4 darab 1 kilót nyom. Hetenként 80 mázsa paprikát adunk a földműves raktárszövetkezetnek. Ez az igazi kertészet. Azelőtt vagy felesben, vagy pedig az uradalomban kertészkedtem, de ilyen gondtalanul még nem éltem sohasem. Az ember örömmel dolgozik, mert tudja, hogy munkájának meg van a gyümölcse. Most is 1446 kg búzát és 578 kg árpát kaptam, amelyből 1000 kg-ot adtam be. Hanckó János dohányosnak is teljesül a vágya: megveszi az új bútort és a rádiót. — Mikor feleségemmel összekerültünk, bizony nem volt semmink. Azóta, hogy Tőrére jöttem, kezdtük magunkat összeszedni. Már ezt-azt beszereztünk. Most már csak egy szoba bútorra lenne szükségünk — mondogatta az asszony mindig. — Csak úgy van az, hogy egyszerre annyi pénzt mégsem lehet bármikor összeszedni. De elérkezett annak is az ideje, hogy az asszony is megnyugodjon. Ami gabonái a munkaegységek után kaptam, 4 mázsa árpa kivételével, amelyre szükségem van, hisz van hizódisznóm, meg baromfi is, mind egy szemig a nép államának adtam. így tehát beadtam 25 mázsa búzát és 5 mázsa árpát, amiért 18.000 korona készpénzt kapok. Valami spórolt pénzünk is van, így meg lesz a bútor. Megnyugszik az asszony és megnyugszok én is, mert az én vágyam meg mindig egy rádió volt. Meg lesz a rádió is. — Dehát a rádióból aztán nem lehet kenyeret sütni? — Van nekünk lisztünk bőven. No meg továbbra is dolgozunk az urammal együtt, úgy hogy az év végén megint kapunk gabonát az elszámoláskor — mondja büszkén az asszony. Papp Sándor, a dohánymester is a 21 mázsa búzából 18 mázsát ajánlott fel. Kapott még 6 mázsa árpát is, de két sertést hizlal és az árpára szüksége van, Kotrusz Károly, aki a műszárítónál fűt, 1495 kg búzát és 598 kg árpát kapott. Mind egy szemig leadta. A szövetkezet népszerű elnöke, Furinda Rezső, nem is tudja hogyan örüljön. Igaz, hogy elég sok fáradságos munkába került Furinda elvtársnak is, míg a szövetkezet eljutott odáig, hogy ilyen öntudatos és becsületes tagokká lettek Tőrén a földművesek. Naponta talán százszor is elolvassa az asztalnál azok névsorát, akik gabonabeadásukkal hozzájárultak a Szovjetúnió vezette nagy béketábor megszilárdításához. — Az idén is, — mondja Furinda elvtárs — idejében elvetjük az őszieket, mert csak így tudjuk ezeket az eredményeket elérni. Mi pedig azt akarjuk, hogy a jövő évben még jobb terméshozamot érjünk el, hogy még több gabonát tudjunk adni dolgozó népünknek és még jobb élete legyen mindannyiunknak. öbert István tehéngondozó a szövetkezetben. Zsemlésről jött Tőrére. A 10 új lakásból ö is kapott egyet a szövetkezettől. Boldogan meséli, hogy mennyire örült, amikor az új házba behurcolkodott. Öbert István cipészmesterséggel foglalkozott a múltban. »Nagyon keserves volt az az élet« — mondia többek között. Elmeséli, hogy amikor már a »Bata«-cég kezdett dolgozni, a cipészeknek befellegzett, ügy járt dolgozni vagy kulákokhoz vagy pedig Tőre akkori kegyelmesurához, Bergel földbirtokos úrhoz. Az egyik nyáron — mondja Öbert bácsi — répát permeteztünk. Nehéz munka volt. De ugyanannyit kaptunk, mint a kapások. Egyszer kijött a földekre Bergel úr és elérkezettnek láttuk az időt, hogy fizetésemelést kérjünk. Egy koronával akartunk csak többet, mint a kapások. A válasz ez volt: »Ha nem tetszik, maradjanak otthon, nem hívta magukat senkid így fizette ki a dolgozó munkásokat Bergel földbirtokos — Kegyetlen és szívtelen ember volt Bergel. De hát melyik ilyen naplopó, ingyenélő földbirtokosnak volt szíve. hogy segítsen a munkáson? Az egyik nap hivattak az irodába. Ott volt Bergel is, lábai az asztalon és úgy ült ott, mint valami kiskirály. Az intéző Hornyák Bélával, az egyik munkással vitatkozott, mivel Hornyák fizetésemelést kért. Egy ideig csak figyelte Bergel a beszélgetést, aztán megszólalt. »Szabad neken is hozzászólnom intéző úr a dolgokhoz?« >Természetesen, főnök úrU — volt a válasz. Bergel felkelt és mint valami sakál úgy ordított: »Bitang Istenedet, takarodj a birtokomról te büdös!* Hát így szólt bele a dolgokba Bergel. No, de ezek a dolgok már csak rossz emlékek maradnak. Az ilyen Bergel urak már eltűntek. Öbert István is becsületes jövedelemhez jutott a szövetkezetben és gond nélkül él családjával. A szövetkezetben hhvi 4—5000 korona mellett megkapott még 2215 kg búzát és 886 kg árpát. De Öbert István is tisztában van azzal, hogy a kenyérre szüksége van a városi dolgozónak is, azért 1500 kg búzával segítette elő a közellátást. Béres László már 64-ik életévét gyúrja, de azért a keresett 1365 kg búzából 800 kg-ot beadott. Lévák Béla feleségével együtt beadott összesen 20 mázsa gabonát. Erős János 2.350 kg búzát, 600 kg árpát, Gergely Ilona 1500 kg búzát, Kotrusz Jolán 1200 kg búzát, Németh István 1300 kg búzát és 200 kg árpát. Dudás József 2000 kg búzát, Cserveny József 1200 kg búzát, Hraskó András 1400 kg búzát. Szabó József 1900 kg búzát és 750 kg árpát és Mihalovics Lajos 929 kg búzát adott be azért, hogy országunk kenyérellátását ezzel is nagyban segítsék és meggyorsítsák a szocializmus építését. Bezzeg most már Tomaskó János is vissza akar menni a szövetkezetbe Tavasszal kilépett, hogy egyedül akar gazdálkodni. Megkapta a két hektár földet. Ďe még annyit sem tudott termelni, hogy az előírt kontingenst teljesíteni tudná. Azt sem tudja, hol a feje, úgy szidja önmagát. Látja, hogy a szövetkezet tagjai milyen szépen keresnek, jól élnek és még saját keresetükből is ilyen sok gabonát beadnak, megtért benne a borjú. Amint a szövetkezet irodájában ülünk, megjelenik Tomaskó János. Bűnbánó arccal fordul az elnökhöz: — Rudi, én is belépek. Tomaskó János volt a leghitetlenebb a szövetkezetben. Azért is lépett ki. Nem hitt abban, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetben mennyi jóhoz jutnak a tagok. De most már meggyőződött róla, hogy a kis- és középparasztok felszabaditója az Egységes Földműves Szövetkezet

t _ ?„_ MERY FERENG A frakforállomás rossz munkája hátráltatja a királyhelmeci szövetkezetet az őszi munkák megkezdésében A szövetkezet csak búzából 270 mázsával többet adott be A királyhelmeci EFSz a cséplés befejezése előtt áll. „Ha az időjárás kedvezőbb lett volna, a cséplést már régen el is kellett volna felejteni" — mondja a szövetkeeet elnöke. A másik hiba az, de nemcsak a királyhelmeci EFSz-ben, hanem az egész járásban, hogy nincs elegendő cséplőgép. A traktorállomáson mintegy 40 darab cséplőgép áll megjavítatianul, ldtéve az Időjárás viszontagságainak, berozsdásodva és a faalkatrészek a sok esőtől összerothadva. Ezeket a cséplőgépeket volt géptulajdonosoktól vásárolták fel. Van közöttük sok olyan, amelyeket kis javítással üzemképessé lehetne tenni. De a traktorállomás régi vezetője csak az üj gépeket használta. A régi gépek csak arra voltak jók, hogyha az új gépben valami eltörött, akkor ezt a hiányzó alkatrészt lehetett pótolni a régiből. A régi gépek egyébként mind ott hevernek a gépállomás udvarán megcsonkítva. Egyikből a szalmarázó hiányzik, a másikból a szíjtárcsa és így tovább. Az egész traktorállomáson azt veszi az ember észre, hogy a traktorosok nem tesznek eleget Pártunk által eléjük tűzött feladatoknak. Szabad volna annak megtörténni, hogy délelőtt 9 órakor jusson eszükbe a traktorosoknak, hogy nekik a falvakban lévő cséplőgépekhez kell menniök dolgozni? Ez a dolog úgy történt, hogy délelőtt 9 órakor az állomás igazgatója bement a garázsba, ahol 4 traktorost talált üldögélni, akiknek a cséplőgépek mellett lett volna a helyük. * A traktorosok azzal védekeztek, hogy nem tudnak munkahelyükre menni, mert nincs semmiféle jármű, amivel oda eljussanak. A községek lakosai hiába mentek aztán reggel 6 órakor a géphez, nem tudtak munkához fogni, mert a traktorosoknak csak 9 órakor jutott eszükbe, hogy valamilyen jármüvet kellene szerezni, mert hát mégis csak meg kell jeíenniök a munkahelyükön. Ha pedig a cséplőgépnek történik valami baja, a traktorosok rá se fütyülnek, csak akkor veszik észre a hibát, amikor a gép már összetörik. A gépek csapágyai az olajozás hiánya miatt besülnek. Hyen gépet sokat találhatunk az állomás udvarán. Ott van például egy óriási Sztalinyec. Három ember dolgozik rajta, de hogyan? Az egyik a Sztalinyec alatt fekszik, a másik a Sztalinyec kerekein ülve szorgalmasan reszel egy bicikli alkatrészt, mert hát az ő biciklijén ereszt a lánc és fontosabbnak tartja ennek megjavítását, mint a saját hibájuk által tönkretett gép rendbeszedését. Annak ellenére, hogy a cséplés nem úgy megy, mint ahogyan kellene, a királyhelmeci EFSz már százszázalékon felül eleget tett beszolgáltatási kötelezettségének. A tagok addig egy szem gabonát sem vittek a szövetkezeti raktárba, amíg a beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget nem tettek. Tudatában voltak annak, hogy mindenekelőtt az állam magtárának kell megtelni, mert ettől függ a' dolgozók jólétének emelkedése. A szövetkezetnek 330 mázsa búzát kellett volna beszolgáltatnia, de a tagok ezt a mennyiséget 270 mázsával túltel. jesítették, vagyis 330 mázsa helyett 600 mázsát szolgáltattak be. 190 mázsa rozs helyébe 200 mázsát adtak be. Arpabeszolgáltartási kötelezettségüknek ami 196 mázsa volt, százszázalékban tetek eleget. A szövetkezeti tagoknak komoly elhatározáslik, hogy az eddigi eredményekkel nem elégednek meg. Szilárdan elhatározták, hogy az idén beszolgáltatási kötelezettségűket 200 százalékban teljesítik Ezt az elhatározásukat már valóra is váltották volna, de a cséplőgéphiány akadályozta őket ebben. Az esős időben csépelt gabona ugyanis egy kicsit nedves és és először meg akarják szárítani, csak azután beszolgáltatni a földműves raktárszövetkezetbe. A beszolgáltatási kötelezettség százszázalékos teljesítése után a szövetkezet vezetősége megkezdte a tagoknak a munkaegységek után kiosztani a természetbeni jutalmat. Ez természetesen a reakciónak egy hatalmas pofon volt, a szövetkezeti tagoknak pedig eloszlatta az aggodalmunkat és megerősítette őket a szövetkezet iránti bizalmukban. Hiába probálkozik most már a reakció újabb rágalmakkal fellépni a szövetkezeti gazdálkodás ellen, a szö. vetkezeti tagok között már süket fülekre talál. A vetési előkészületeket is megkezdték. Tíz hektár föld már teljesen készen várja a vetőmagot. A szövetkezeti tagok már alig várják, hogy befejezzék a cséplést és az öszi gabonát elvethessék. Tudatában vannak annak, hogy minden munka csak úgy hozza meg az eredményét, ha idejében elvégzik. Iparkodnak a magot rendes időben elvetni, hogy jövőre még nagyobb sikereket érjenek el a közös gazdálkodásban. SZARKA ISTVÁN AZ ŰJ SZÓ FÖLDMŰVES LEVELEZŐI ÍRJÁK A leleszi állami birtokon Román Imrét a „legjobb dolgozó zászlajáéval tűntették ki Augusztus 11-én a leleszi állami birtokon befejeztük a gabonacséplést. Csupán csak a bükköny és a borsó maradt hátra. Ezt a munkát is befejeztük két nap alatt. Augusztus 19-én megtartottuk az aratási ünnepséget, amelyen átadták a birtok legjobb munkásának, Román Imre elvtársnak a legjobb munkások zászlaját. Ezt a zászlót a munkásoknak legalább 90 százaléka megérdemelte volna, de mivel legjobb munkás csak egy lehet, igy mi is a legjobbak közül a legjobbat választottuk ki. Amikor nálunk befejeztük az aratást és a cséplést, az összes fogatokat és munkaerőket átirányítottuk fejszési gazdaságba, hogy ott is mennél előbb be lehessen fejezni a cséplési munkákat. Innen pedig a perbenyiki gazdaságba mentek munkásaink dolgozni. Sőt mi több, augusztus 29-én és 30-án öt fogattal és 6 gyalogmunkással a leleszi EFSz-et mentünk kisegíteni a hordásban. Még a tárkányi gazdaságba is küldtünk fogatot. Mi ezzel azt a oélt követtük, hogy ne csak nálunk mentsünk minden szem gabonát, hanem az egész környéken biztosítsuk a gabona rendes betakarítását és így egész dolgozó népünk bőséges kenyerét. VARGA FERENC, Lelesz Hozzászólok Sűtti elvtárs leveléhez Szeretnék Sütti elvtársnak az Uj Szó szeptember 2-i számában megjelent leveléhez hozzászólni. Sütti elvtárs e cikkben felhozza Pásztor Elek esetét, aki egy nagyon egészségtelen lakásban lakik. Azt azonban elfelejtette Sütti elvtárs megírni, hogy ugyanabban a házban, amelyben Pásztor Elek lakik, még három család van rossz lakásviszonyok között. Nem tudom elképzelni, hogy mi az oka annak, hogy Stütti elvtárs csak azt az egy lakást találta egészségtelennek. Amint már említettem is, itt még három család lakik nedves lakásban, sőt mi több ez a három család több gyerekkel rendelkezik, nem úgy, mint éppen Pásztor Elek, akinek egy gyereke sincs. Én például hatodmagammal lakom ebben az egészségtelen lakásban és még azt is hozzá teszem, hogy családunkból négyen dolgozunk a gazdaságban. A legrosszabb az, hogy a négy családnak egy közös konyhája van. Bizony, tízen nehezen férhetnek meg ilyen kis helyiségben. Nagyon szeretném, ha az illetékesek ezt az ügyet végre kivizsgálnák és elintéznék. FÉL KAROLT, a szentmiklósi állami birtok dolgozója.