Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-08 / 211. szám, szombat

SZOVJET EMBER A KOMMUNIZMUS NAGY ÉPÍTKEZÉSÉIÉRT A Turkmén főcsatorna lakótelepeinek Szilikát-téglákat előállító sztálingrádi üzem munkából kell kivenni a részünket. A konyhakerteken kell kezdeni. Hiszen a tavasz már a küszöbön van. A nép fáradt, legyen mivel erőre kapni... Arra törekedjünk, hogy minél gyorsabban friss főzelékfélénk legyen. Mi történt az üvegházakkal ? — Az üvegházunkkal? Egyetlen darab üveg sincs rajta. Hol vesz most az ember üveget? Olyan ritka most, mint az arany. — A melegházat mégis helyreállítjuk. Karoléva talált magának munkatársakat, akik házról-házra jártak és magvakat szedtek össze. Most már a locsolásról kellett gondoskodni. Vizzel is rosszul álltak. Nehéz dolog a vizet a konyhakertekbe cipelni. A nap már erősen tűzött és nagyon hiányzott az esö. A tárnákban megkezdték a víz kiszivattyúzását. Karéla a szobája ablakából nézte, hogyan folyik el a viz. Vájjon milyen víz ez? Elment a bányához. Elmondta, milyen terveket forgat már napok óta a fejében. Szakemberekkel tanácskozott és kiderült, hogy a vizet hasznosítani lehet — öntözésre. Ebben az évben bőséges lett a termés. Jevdokia most már a kerületi tanácshoz' ment. — Rendbe kell hozni a gyümölcsösöket — javasolta. — A gyümölcsösöket? Erre most nincs idő. — Később meg majd hiába akarjuk, mert kipusztulnak a fák. Most kell hozzákezdeni. — És ki fogja megcsinálni? Karoléva megbeszélte az iskolákban az idősebb gyerekekkel, jöjjenek el a kertekbe dolgozni. A fiatalság örömmel vállalkozott a munkára. Igazi gazdáik kezébe kerültek a kertek. A bányák helyreállítása megkezdődött. De nem volt elegendő szerszám. Jevdokia azt javasolta, menjenek házról-házra és kérjenek mindenkitől valamit. Másnapra már rengeteg szerszám gyűlt össze. Az asszonyok a bányában is dolgozni kezdtek. A szakemberek sokra értékeltek munkájukat. ... Későn este vonat érkezett a rosszul világított Rutcsenkovo állomásra. Az érkezők ki-kitekintgettek az ablakokon, ajtókon, hogy hová is érkeztek. Zenével fogadták őket a bányászok ... Reggel Karoléva a szállásukon kereste fel az újonnan érkezett munkásokat. Sok fiatal is volt kötük. Az öregasszony ismerkedett, kérdezősködött. Azonnal észrevette köztük a vidámabbakat, az öntudatosakat és azokat is, akiknek szükségük volt baráti szóra, bíztatásra. Foglalkozni kezdett velük. Mesélt nekik a régi bányászéletről és arról, hogyan éltek itt a háborúig. — Csak ne sajnáljátok, hogy hozzánk jöttetek. Nálunk, a mi vidékünknek nincs párja sehol a világon. A föld alatt olyan gazdagság van, amilyet még a mesében se lehet hallani. És ez a gazdagság most a tiétek is. Lementek a föld alá és felhozzátok! Kérdezgették: — Nagyon szörnyű a bányában? Sötét van? — Persze, hogy sötét van. De lámpák is égnek. És semmiféle szörnyűség sincsen ott. Az régen volt, amikor még a franciák és angolok voltak a bányák urai. Mert azok csak saját magukról gondoskodtak. Az emberi élet — természetesen a mások élete — nem volt fontos számukra. A szovjet hatalorrt meg az embert tartja legnagyobb értéknek. Persze véletlen balesetek történhetnek, de nálunk minden ovóintézkedést megtettek, hogy elhárítsák a bajt. Ne féljetek, én is veletek megyek a bányába. Karoléva megkérte a régi munkásokat, hogy vigyázzanak a fiatalokra és tanítsák őket. Mindegyikhez elment és megkérdezte: — Hány ember tanítását vállalod? Megkérte a kerületi párttitkárt is, hogy alaposan foglalkozzanak az új bányász-utánpótlással. Az újjonan jöttek nem mindegyikének jutott hely a társasházban és ezért egyrészüket családoknál helyezték el. Karoléva ellenőrizte, hogy rendesen ellátják-e őket. öszszehívta a háziasszonyokat és megbeszélte velük, hogy az újakról úgy gondoskodjanak, hogy megszeressék a Donyec-medencét. — Ne tekintsétek őket idegeneknek. Ne mondjátok rájuk, hogy a vinnicaiak, csernigoviak ... mert ök most, épúgy, mint mi, itthon vannak és így ők is hozzánk tartoznak. Mert nemcsak azért jöttek hozzánk, hogy pénzt keressenek, hanem, hogy segítsenek bennünket a Donyec-medence újjáépítésében. Karoléva a bányász-szakszervezeti gyűlésen erősen bírálta a vezetőséget: — A kormány semmit sem sajnál a bányászoktól. De ti nem tudjátok a rendelkezéseket úgy végrehajtani, ahogy kéne. Nem vagytok elég tapintatosak. Még a szükséges fürdőről sem úgy gondoskodtok, ahogyan kellene. Mit szólnátok hozzá, ha nektek is csak forró vizetek lenne, hogy leforrázzon benneteket? Majd akkor észrevennétek, hogy építészeti stílusa A 4-es számú szilikáttéglákat készítő sztálingrádi üzem egy a sok szovjet-, ütem közül, amelyek a sztálingrádi vízgyűjtő számára dolgoznak. Az üzemben a legújabb és legmodernebb gépek vannak és a munka menete teljesen gépesítve van Az üzem munka kollektívája állandóan jobban és gyorsabban dolgozik és a téglák millióit készíti terven felül. milyen nagy a hanyagság itt...' Hogyan lehetséges, hogy az emberek feljönnek a bányából és nem ; tudnak rendesen megtisztálkodni ? j — És hogyan gondoljátok ? — folytatta. — Egy társasházban, l ahol fiatal nök laknak, egyetlen tü- •• kör nincsen! A fiatal nőknek, ha'i befejezték munkájukat, csinosak- R nak, szépeknek kell lenniök. Sze- jj rezzetek be harmonikát is. Munka I után meg a tanulóórák után a fiai talság táncolni akar. — Most a" kultúrfelelösök felé fordult. — Ti meg mit csináltok? Eldugtátok a könyveket, amiket Moszkvából küldtek? Hiszen az emberek alig várják, hogy olvashassanak. A moszkvaiak saját könyvtáraikból adták a bányászok számára a köny- j veket, ti meg a patkányokkal rágatjátok össze? És azt hiszik az étkezdék vezetői, hogy jól látják el a dolgozókat? Hát hol vannak a friss főzelékfélék? Vegyetek példát a mi bányánkról. Mi csináltunk magunknak a háziasszonyokkal és a nagyobb iskolásgyerekekkel zöldség-kertészetet. Miért ne csinálhatnák meg ezt a többiek is? Mindjárt jobb lesz a munkások ellátása. A háború Karolévát igényesebbé, | de még jobbszívüvé is tette. Igé- [ nyes lett a vezetőséggel szemben. és nem hagyott nekik soha nyugtot ... Belenézett és belelátott az emberek szívébe és gondolataiba és mindent, amire szükség volt, elintézett. * De értékelték is Jevdoka Fjodorovna munkáját. 1946-ban a Vörös Zászló-renddel tüntette ki a szovjetkormány. Nevét nemcsak a Donyecmedence bányászai és bányásznői ismerik, hanem más kerületekből is hozzá jönnek tanácsokért. Félszázadon át dolgozott a bányában. Fiatal évei nagyon nehezek 1 voltak. A Nagy Októberi Forrada- H lom kitörésekor már negyven éves t, volt. És akkor találta meg élete igazi célját. És azóta az életben:' mindig kemény léptekkel halad elő- ľ. re. Több mint negyedévszázada fj vesz részt különböző társadalmi munkákban. A bányászok társadalmában nagy tisztelettel övezik. ö maga így nyilatkozik munkájáról: — Szolgálom népemet, harcolok az érdekeikért és azért, hogy az élet | mindennap jobb és könnyebb le- ' gyen. Mindig csak a mi Sztálinunkról veszek példát. Majdnem egyidősek vagyunk. Én csak anynyit mondhatok, hogy nagy boldogság egy olyan párt tagjának lenni, ., amelynek élén az egyszerű embe-| reknek ilyen nagy barátja áll, mintl a mi Sztálinunk, | A kommunizmus hatalmas építkezései & művészeti dolgozókat fs új alkotásokra lélkesftlk. Különösen szép és komoly feladat vár a szovjet építészekre. A hatalmas építmények külsejében is kifejezésre kell jutnia a szovjetnép gyönyörű, boldog életének. Ugyanez vonatkozik az újonnan épülő városnegyedek lakóházaira is. A Szovjetunió Építészeti Akadémiájának leningrádi leányintézete a kormány utasítására megkezdte a Kara-Kum-ban épülő lakóházak és középületek típusterveinek kidolgozását. Az Intézet tudományos főmunkatársa, Sz. Hrusztáljev TahiaTas kerületben összegyűjtötte a különböző közetfajtákat és a helyben található építőanyagokat. Kiderült, hogy ezen a vidéken számos agyag, márvány, mészkő, gránit és zsírkőlelőhely van. Felmerült annak a gondolata, hogy Tahia-Tas-ban építőipari bázist létesítenek. Most próbálják ki a karakumi agyagot, hogy alkalmas-e téglakészítésre. A Szovjetunió Építészeti Akadémiájának Építéstechnikai Intézete ezzel egyidőben kísérleteket végez a puszta futóhomokjával, hogy megállapítsa alkalmas-e a lukacsos szilikát és habszilikát előállítására. A kerület éghajlati viszonyai, a sós talaj, a víz és a növényzet hiánya, a homokot hoaó állandó erős szelek, igen körülményessé tették a jövendő város építkezési helyének megválasztását. Az Építészeti Akadémia leningrádi leányintézete V végül is úgy döntött, hogy a várost legcélszerűbb a Ketmencsi-magaslatra ' építeni. A töltés elkészítése után ez a magaslat lesz a ginantikus víztároló partja. A Kara-Kumi szelek, mielőtt elérnék a várost, végigfutnak a víz felületén, ott hagyva a puszták porát és megfelelőképpen nedves levegőt visznek majd a városba. Az új város építészeti stílusának kialakítása is igen nehéz feladat elé állítja az építőket, mert a puszta egyhangú sivárgása semmiféle „segítséget" nem nyújt nekik. Az építőművészeknek arra is kell gondolniok, hogy a csatorna vize elég bőséges legyen a jövendő növényzet, a lakónegyedek és parkqk medencémnek, szökőkútjainak táplálására. Az Építészeti Akadémia leningrádi leányintézetének Tudományos Tanácsa külön ülésen vitatta meg Tahia-Tas talajegyengetési és lakóházépítési féléves munkatervének eredményeit. Ezen az ülésen a városnegyed elhelyezésének 8 változatát és 24 lakóháztípus tervét mutatták be. Tekintettel a környék éghajlati viszonyaira elhatározták, hogy a lakóház külön téli helyiségein kívül nyári helyiségeket és fedett udvarokat, illetve kerteket is terveznek. Az értekezleten bemutatott ilyen értelemben készített tervek 12 lakásos 2 emeletes házak építését irányozták elő, amelyek architektúrájában számos tornác és erkély szerepel. A házak külső falait sűrűn be fogják futtatni kúszónövények* kel, a házak köré fákat ültetnek. A növények megvédik a házakat a nap tüzö sugaraitól. A Tudományos Tanács tagjai megállapították, hogy a tervezők megtalálták a helyes útat a pusztai város építészeti képének és lakóházainak megoldására. A felszólalásokban azonban több hiányosságra is rámutattak, például kifogásolták a túlságos egyenes vonalú utcák tervét, amely kevés árnyékot juttat a házaknak. Arra is rávilágítottak, hogy a kertszerü udvarok nincsenek eléggé elkülönítve. A Szovjetunió Építészeti Akadémiájának leningrádi leányintézete azonkívül, hogy résztvesz az egyes tervrészletek kidolgozásában, a Turkmén főcsatorna lakótelepeinek megépítésére is nagy gondot fog fordítani. Nagy sikerrel folyik a gabonabegyűjtés a Szovjetunióban A kubáni és sztavropoli kolhozparasztok, gépállomási és szovhozdolgozók, mezőgazdasági szakemberek Sztálinhoz intézett levelükben közölték, hogy az az állammal szemben teljesítendő gabonabeszolgáltatási kötelezettségeiket jóvaj a vállalt határidő előtt sikeresen teljesítették. A szovjet földek dolgozói munkaversenyben áldozatos munkájukkal érték el a kiváló eredményeket. Dimitrij Gontarj kombájnvezető például a Kubán vidéken 650 hektárt aratott le és 10.660 máz-sa gabonát csépelt ld. Napról napra, fokozódik a begyűjtés irama a brjanszki területen is. A terület kolhozparasztjai a cséplés első eredményeként nyert gabonát ünnepélyes felvonulás keretében azonnal beszállítják az állami begyűjtőhelyekre. A brajnszki területen már eddig több mint tízezer tonna elsőrendű gabonát gyűjtöttek be. Különleges gép, amely a homokot a transzportőrre szedi és 70 ember munkáját helyettesíti. A sztálingrádi téglakészító'-üzem ifjú brigádja munkaközben. Balról jobbra: Tamara Kuzmina a brigád vezetője, Galina Rakova és Zinaida Jelagina. A háttérben látható táblán a következő felírat van: T. Kuzmina, G. Rakova és Z. Jelagina versenyeznek egymással abban, hogy a kommunizmuí nagy építkezései számára egymillió téglát termelnek ki terven" felül. Szalagtranszportőr, amely a nyersanya got a téglakészítő helyére viszi.