Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-08 / 211. szám, szombat

UJSZG 1P51 szeptember 8 A Bányáss-Nap a békéért folyó harc és a fokosott orsiságépítő erőfeszítések jegyében Bányászaink szeptember 9-én már harmadízben ünneplik a Bányász Napot az egész bányásztársadalom és az egész köztársaság dolgozó népének nagy ünnepét. Velük együtt egész népünk meghajtja az elismerés zászlaját bányászaink és nehéz hősies munkájuk előtt. Az egész vüág a béke megőrzéséért folytatott hatalmas küzdelemben áll. Koreában és Vietnamban a nép fegyverrel a kezében harcol, hogy elkergesse az imperialista megszállókat és kivívja a békét. A Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban a dolgozó nép az országépítés terén munkájával harcol a világbéke megszilárdításáért. Bányászaink is nagy szerepet játszanak ebben az erőfeszítésben, mert biztosítják a tervezett feladatok teljesítését. Bányászaink ebben az értelemben és a Szvojetunió vezette világbéketábor óriási erSfeszításel jegyében értékelik azt, mit végeztek az elmúlt évi Bányász Nap óta, hol értek el sikereket, mik a hibák, hogyan küzdjük le ezeket és hogyan biztosítsuk a jövő hónapokban és években nagy feladataink sikeres elvégzését. Tervgazdálkodásunk és annak keretén belül hazánk ipari felépítésének hatalmas terve, különösen a bányászokra ró nagy feladatokat. Becsületbeli és teljesíthető feladatok ezek. Teljesíthető feladatok akkor, ha mindannyiunkat áthat az egészséges derűlátás és a kitartó szorgalom szelleme, hogy minden körülmények között teljesíteni akarjuk a tervet. És éppen a Bánvász Nap ünnepségeinek küszöbén nyiltan meg kell mondani, milyen hiányaink voltak, hogyan visszük át az egyes üzemek jó tapasztalatait a többi üzemekre és hogyan biztosítjuk bányáinkban a terv rendszeres és egyenletes teljesítését, hogyan biztosítjuk a bányaüzemi termelés gazdaságosabbá tételét. Bányászainknak nagy elismerés jut ma osztályrészül és állandóan élvezik szülőpártunk, a Kommunista Párt, kormányunk és egész munkásosztályunk, személyesen pedig szeretett elnökünk, Klement Gottwald elvtárs, első tiszteletbeli bányászunk állandó és aprólékosságig menő gondoskodását. Örökre elmúltak azok az idők, amikor a bányász munlmja az utolsó helyen volt. Amikor munkája jutalmaként csendőr gumibotokat, nyomort, éhséget, korlátlan kizsákmányolást kapott a nyereséghajhászó tőkésektől és szénbáróktól. Ma kormányunk elsőségben részesíti a bányászokat és fokozott keresetet, hosszabb fizetett szabadságot, bányász-biztosítást, magasabb élelmiszeradagokat juttat bányászainknak. Megjutalmazza azokat, akik az egész év folyamán lelkiismeretesen és jól dolgoznak. Hfiségpótlékot kapnak jutalmul. Ez évben is milliós összegeket fizetünk ki hűségpótlékképpen bányászainknak, és a legjobbak (mint pl. Oskó elvtárs Dubravából és Hadzsege elvtárs Svábovcéröl) példás munkájuk elismeréséül több mint harmincezer korona jutalomban részesülnek. Meg kell azonban mondanunk, hogy a hűségpótlék kifizetési feltételei nem minden üzemben voltak meg. A kormány azonban bízik a bányászokban. Hiszi azt, hogy az elmulasztottakat behozzák és ezért engedélyezte a hüségpótlék kifizetését olyan üzemekben is, ahol nem teljesítették az összes feltételeket. A kormány e tette mozgósítani fogja minden bányászunkat, hogy ez év végéig ne maradjanak adósai Köztársaságunknak egyetlen tonna szénnel, egyetlen tonna vasércééi sem, hogy a jövő évben ne legyen egyetlen iizem sem, ahol ne teljesítenék a tervfeladatokat és így maguk veszélyeztessék esetleg a hűségpótlék kifizetését. Gottwald elnök elvtárs a mult évben kiemelte azt, hogy a bányákban a nyári hónapokban is jól teljesítették a tervet. A mult év augusztusában a Bányász-Nap előtt érték el a fejtés tervének csúcspontját. Ez évben nem mondhatjuk ezt. A mult hónapban a tervteljesítés a legalacsonyabb volt, amit csak ez évben kimutathattunk. Ez arra mutat, hogy az üzemvezetés nem végez kellő munkát, gyenge a párt- és tömegszervezetek meggyőző munkája, nem mozgósítják kellően bányászainkat a terv teljesítésére és túllépésére. A bányászok fő feladata az, hogy teljesítsék a fejtés tervét, csökkentsék az önköltséget és a bányakutatások tervét is végrehajtsák. Ha ebben az évben az elmúlt évvel összehasonlítva pozitíven értékelhetünk sok új tényt, általában nem lehetünk elégedettek a bányákkal. Ez mindenek előtt a fejtés tervének elégtelen teljesítésére vonatkozik. Augusztus végén Szlovákiában a termelés tervét szénben 83.6 százalékra, vasércben 94.7 százalékra, mangánércben 71.2 százalékra telejsitették és százszázalékra csupán a színesfémek néhány fejtájában. A fejtés terve mellett elmaradtunk és előkészületek és aknanyitások tervének teljesítésében is, nem hajtottuk végre kellően a földtani kutatásokat, nem csökkentettük eléggé a termelési költségeket és így nem emelkedett megfelelően a termelékenység sem. A szénbányászat terén egyetlen üzem sem teljesítette a fejtés tervét és a pótori új bányaüzem erősen elmarad a fejtés kiterjesztésében. Vasércben sem tudtuk eddig teljesíteni a féléméit feladatokat. Bár van jónéhány sikeres vasércüzemünk. amelyek magasan túllépik a fejtés tervét, éppen a legnagyobb üzemek nem teljesítik azt. Az alsósajói, dobsinai, márkusfalvi, dernői, vashegyi jó eredmények mellett nem tudtuk leküzdeni eddigi mulasztásainkat főleg a nagyüzemekben- Rozsnyóbányán, Rudnán és kivülük aggasztóan elmaradnak a mlynkii üzemek is. Ez az elmaradás annál komolyabb, mert a fejtés tervezett fejlődésétől függ új üzemeink, villamosáramfejlesztő telepeink és a kohászat meggyorsított építése is. Mi az oka bányáink elmaradásának? Az okot mindenekelőtt magukban a bányákban kell keresni. Amidőn egy évvel ezelőtt Gottwald elnök elvtárs. az osztravai Bányász-Napon mondott beszédében értékelte a bányászok munkáját, hangsúlyozta, hogy van még sok minden, amit meg kell .javítani, vagy el kell távolítani, hogy a bányamunka termelékenysége emelkedjék, hogy a fejtés költségei csökkenjenek és aztán megemlítette azt, hogy szilárdan meg van győződve arról: „...nem kellene vasárnap és ünnepnapon dolgoznunk, ha bányászaink a műszakiakkal együtt megtanulnák jobban kihasználni a munkaidőt, jobban megszervezni munkájukat. .jobban felhasználni a műszaki berendezéseket, gépeket és az ú.j fejtési módszereket. Ez irányban most jól neki kell állnunk és kiterjesztenünk a versenyt." Maga Gottwald elvtárs igy mutatott rá az útra, és azon módokra, amelyeken biztosíthatjuk a fejtés és a termelékenység növelésének és a termelési költségek csökkentésének tervét. Ha megvizsgáljuk, hogyan sikeriilt nekiállnunk ennek a munkának és hogyan javítottak a munkánkat, meg kell mondanunk, hogy ez úton még csak az eiső lépéseket tettük meg. A bányaüzemek legjobb munkásainak és élmunkásainak rV^vájáii, amelyet ez év tavaszán tartottak, néhány különösen ürömteli eredmény tűnt ki az űj munkamódszerek bevezetésében, a gépesítési berendezések sikeres felhasználásában és a munka jobb megszervezésében. Bármilyen örömteSAMO TAKÁCS, nehézipari megbízott. • liek voltak ezek a jó példák, csak példák maradtak és a bányákban dolgozó elvtársak eddig nem tudták ezeket kiterjeszteni a többi üzemekre, a többi munkahelyekre. Igy pl. Veselka elvtárs pótori bányász tapasztalatai és harckészsége a Moszka-réselőgép felhasználására Pótoron, valóban örvendetesek. Azonban az ö tapasztalatait eddig az elvtársak nem sajátították el, még nem tudták leküzdeni néhány bányász és műszaki maradiságát és nem tudták megszervezni és betanítani a Moszka-réselőgéppel való munkát. Elvtársaink a bányákban nem vezettek rendszeres harcot és nem fejtettek ki állandó erőfeszítéseket az ú j és kipróbált munkamódszerek, mindenekelőtt a legjobb szovjet módszerek érvényesítéséért, a bányában a megfelelő rendszer bevezetéséért és a munka jó megszervezéséért, minden gépesítési eszköz teljes kihasználásáért és a jól szervezett szállítás biztosításáért. Hogy e kérdésekben van a bányafejtés súlypontja, arról meggyőző bizonyítékot nyújtották Handlova és Nováky, ahol politikailag és szervezésileg jól előkészítették az élmunkás-heteket. Az elért eredmények Handlován és Novákyn elragadtatással töltötték el magukat a bányászokat is és teljesen megdöntötték azt a hamis tételt, hogy a munkaerők hiánya mellett lehetetlen biztosítani a fejtés tervét. Nagyon meggyőzően bizonyították be, hogy mily nagy tartalékaink vannak, ha a dolgokat jól előkészítjük, jól megszervezzük és jól végre is hajtjuk. Mindezen pozitív jelenségek mellett üzemeink nagyrészében a fejtés egyenlőtlen volt és közelebbről vizsgálva a dolgot, kitűnik, hogy a napi fejtés egyenlőtlen teljesítése szorosan összefügg a mindennapi munka rendszertelenségével bányáinkban. A bányákban a munka rendszeres ütemének biztosítása annyit jelent, hogy teljes mértékben ki kell vívnunk a munka jó megszervezését, a gépi eszközök kihasználását, amivel szorosan összefügg a gondoskodás ezekről a gépekről. A legutóbbi Bányász Nap óta bányaüzemeink sok és értékes gépesítési berendezést kaptak. Pártunk és kormányunk közvetlenül is segítséget nyújt bányászainknak munkájukban, hogy megkönnyítse a nehéz munkát és felszabadítsa őket a legmegerőltetőbb munka alól. E gépesítési berendezések és a gyönyörű nagy szovjetgépek kihasználása, amelyekkel a szovjet bányászok igen magas eredményeket érnek el, bányáinkban még nem vert gyökeret. Műszaki dolgozóink és bányászaink között még fennáll a bizalmatlanság a gépesítési berendezések iránt. Itt van a legfőbb ideje, hogy döntő támadásra induljunk azok ellen, akik a bányászok munkájának megkönnyítésével szembehelyezkednek és megakadályozzák a gépi berendezések felhasználását. Ebben a harcban jelentős feladat jut műszaki dolgozóinknak, akik kell, hogy kezdeményezői legyenek a legújabb fejtési módszereknek. Bányász elvtársaink előtt sürgős feladat áll, hogy gyorsan elsajátítsák a szovjet bányászok és a legjobb hazai bányász-újítók munkamódszereit és ezeket gyorsan elterjeszszék az egész munkásság közt. Már nemcsak az új munkamódszerek adminisztratív biztosításáról van szó. Minden politikai figyelmet és segítséget a bányászok felé kell fordítanunk és meg kell őket győznünk arról, hogy az új munkamódszerekre való áttérés milyen előnyöket nyújt és mennyire elkerülhetetlen. Arról van szó, hogy biztosítsuk az üzemvezetés és a műszakiak legaktívabb segítségét az űj munkaformák bevezetésében. Az elvtársak minden üzemben kidolgozták az új haladó munkamódszerek és új munkaszervezés bevezetésének ütemtervét. Most arról van szó, hogy ezzel a tervvel foglalkozzanak. Hogy az üzem minden csoportja közvetítésével eljusson a terv a bányászság közé és hogy igy ennek megvalósítását ellenőrizzék és biztosítsák. Az új munkamódszerek bevezetésének tervével függött össze a normák felülvizsgálása is, amely akció keretében a bányászok meg.jegyzáseikkel a műszaki-szervezési intézkedések olyan tervét segítetté megteremteni, amely döntő támadást jelent az elavult normák, a régen túlhaladott munkamódszerek ellen és amelynek a megvalósítása a termelés lényeges gazdaságosabbá tételét jelenti. Döntő irányvétel ez az új munkamódszerek és Zápotocký elvtárs jelszavának következetesebb érvényesítése felé: „Mindenki munkahelyén gondos gazda kell, hogy legyen." Igaz, hogy sok bányaüzem ma is munkaerőhiánnyal küzd. Do mindenekelőtt kiizd a munkások nagy hullámzásával. Ennek az egészségtelen jelenségnek leküzdése tulajdonképpen az üzem kezében van. A kormány lakásépítkezések és más berendezések, valamint a közellátás tekintetében, megad mindent bányászainknak, hogy elégedettek legyenek és legyen mindenük, amire szükségük van. Azonban az üzemvezetés a Párt és a szakszervezetek tisztséget viselőivel együtt ez ideig nem tudott teljes gondoskodást kifejteni a bányászok iránt és nem tudta megteremteni az olyan munkakörnyezetet és munkán kívüli életet, hogy a bányák vonzóak legyenek és hogy új bányászaink tartósan ott maradjanak. Ezzel kapcsolatban a népi igazgatás szerveinek gondoskodása sem volt elegendő, bár a községekben, járásokban és kerületekben semmi sem lett volna fontosabb, mint az, hogy sokoldalú segítséget nyújtsanak a bányásznak, és előnyben részesítsék a bányákat a szükséges munkaerők odairányításában, megadjanak minden segítséget a közellátásban, a személyi forgalmi szállításban és kultúrszükségletekben, úgy, amint ezt Široký elvtárs Pártunk IX. kongresszusán figyelmünkbe ajánlotta, amikor azt mondotta: „Bányászainknak, akik gazdasági gelépítésünk rendkívül felelősségteljes szakaszán dolgoznak, minden segítséget meg kell adni. Biztosítani kell a bányáknak tartós munkaerőltet, meggyorsítva kell megvalósítani a lakásépítkezéseket, a bányászkörzetekben és rendszeres erőfeszítést kell kifejteni a bányafejtés gépesítésére." Bányáink számára nagy segítséget jelent a kormány és személyesen Gottwald elnök elvtárs állandó gondoskodása a fiatal bányászkáderek neveléséről. A lány-1 akció keretében ezer meg ezer fiatal bányász tanul. A bányásztanoncok jó nevelésének biztosítására sok tanoncközpont épült és épül amely minden korszerű vívmánnyal fel van szerelve. Amellett, hogy ez a gondoskodás és a bányásztanoncok nevelésének anyagi biztosítása valósággal mintaszerű, nem mondhatjuk ugyanezt magáról a nevelésről. Sem az üzemvezetés, sem a bányász elvtársak és a pártfunkcionáriusok, sem a szakszervezetek, de a népi igazgatás szervei sem tettek meg mindent az utánpótlás valóban jó és minden tekintetben helyes nevelésének biztosítására. Mintha nem értenék azt, hogy új bányászváltásról van szó, amelynek jól felfegyverzettnek kell lennie minden szakismerettel, és amelyet magas politikai öntudat és lelkes szeretet a szocializmus építése iránt jellemez az emberi munka legfontosabb és legnehezebb szakaszán. Minderről beszéljünk a Bányász-Napon. De legfőképpen arról beszéljünk, hogyan fogjuk a hiányokat leküzdeni. Nagy mozgósítási lehetőséget kaptak a bányák azzal, hogy Gottwald elvtárs lehetővé tette a zászlajáért folyó versenyt. A szlovákiai bányavidékeken e téren nagy sikereket értek el az ércbányák, amelyek az elmúlt évben hat ízben elnyerték a szovjet bányászok zászlaját és végezetül, mint győztesek kerülnek ki a köztársaság elnökének zászlajáért folyó verzénybőlt Ezeket a sikereket úgy érték el, hogy elsajátították a szovjet bányászok tapasztalatait, lelkiismeretesen dolgoztak, jól megszervezték a dolgozók mozgósítását a tervteljesítés érdekében. Most arról van szó, liogy minden üzemünkben a Bányász. Máp alkalmábl induljon meg széles kampány a köztársaság elnökének zászlajáért folyó versenyben és kössenek kötelezettségeket a Bányász Nap alkalmából. A gottwaldi ötéves terv fokozott feladatai a bányaszektorban annyit jelentenek, hogy 1953. év végéig meg kell háromszoroznunk az erbányászást, megkétszereznünk a szénfejtést és lényegesen fokoznunk a színesfémek termelését az eredeti tervvel szemben. Bányászaink tudatában vannak e nagy feladatoknak, e feladatok döntő jelentőségének, a nehézipar felépítése szempontjából és a Bányász Nap alkalmával ünnepélyesen kötelezik magukat Klement Gottwald elvtársnak, a köztársaság elnökének, szülőpártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának és népi kormányunknak arra, hogy a hiányokat leküzdik és feladataikat becsületesen teljesítik. Képeslap Bajmócról, a handlovai bányászok üdülőjéről Bajmóc Pőstyén mellett Szlovákia egyik legrégibb fürdőhelye. Már a feudalizmus Idején ismert volt a neve. A kapitalizmus alatt Bajmóc kimondott üzleti vállalkozássá vált. így hát természetes, hogy a tulajdonjog épp a Bat'a-cégkezé be került. Bajmóc akkor a jómódú burzsoázia, a középosztály fürdőjévé vált. Munkásember számára árai miatt megközelíthetetlen maradt. Ma már azonban mindez örökre a múlté. Feudalizmus, kapitalizmus, fasizmus egyaránt. A multak pernyéin kinőtt az új Bajmóc, a bányászok és dolgozók szívesen látogatott üdülője. A felszabadulás után e fürdőhely soha nem látott lendülettel indult fejlődésnek. Nem is olyan rég az egész fürdőépület restaurálták és legújabban Szliács mintájára kiépültek a kioszkok lapos betontetőzettel. A dolgozó szabadon választhat a langyosvízü strandfürdő, a szénsavas fürdő, a főépületben elhelyezett és egészen újjáépített zöld, avagy sárga tükörfürdő, vagy az ugyancsak kijavított János-fürdő között. Gigantikus munkát végzett itt a népi demokrácia. De mégsem ez a legnagyobb változás Bajmócon, hanem az, hogy a rendezett utak, ózonos fenyőligetek, és a tövükben zöldelő pálmák, ma a dolgozók pihenőjét tarkítják. Bajmócon nem laknak többé sem főurak, sem jólszituált burzsoák, hanem a dolgozók. Egyszóval azok, akiknek a felszabadulás előtt Bajmócból semmi sem jutott. A főépület legnagyobb részét beutalt munkáspáciensek és üdülök lakják. A híres fürdő ma a népé, még a béfizetett fürdőjegy ára is a nemzeti vállalaté és azon keresztül a dolgozóké. Idejárnak hétvégi pihenőre a handlovai bányászok, és az északnyitrai iparvállalatok dolgozói. Nincs különbség ma dolgozó és dolgozó között. A szlovák és magyar bányász a nehéz szénporos munka után együtt lubickol vidáman a gyógyfürdő vízében. A vállalat élén munkásigazgató áll. Bálok helyett a dolgozók kultúrműsorral egybekötött mulatságokat rendeznek. Idén a pöstyéni fürdők munkásai kellemes kultúrszámokkal tarkították a műsort. Igy szórakoztatják a pihenő országépitőket. A vár tetőzete, amely leégett, ma már teljesen elkészült. Egy nyitrai festő-kollektívum most végzi el az utolsó belső simításokat. A vár műkincsei azzal is bővültek, hogy itt van elhelyezve a nyitrai kerületi múzeum. A fürdőkioszkok helyiségeiben a privigyei Jednota épp a napokban nyitott új fiókot, hogy friss gyümölccsel lássa el az itt üdülő dolgozókat. A virágágyakban vörös virágokból, kettős kalapácsot formáltak, mint egy jelképezve, hogy Bajmóc, ez a kiváló szlovákiai fürdőhely ma már a bányászoké, a dolgozóké. Mártonvölgyi László.