Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-08 / 211. szám, szombat

UJSZG 1P51 szeptember 8 A Bányáss-Nap a békéért folyó harc és a fokosott orsiságépítő erőfeszítések jegyében Bányászaink szeptember 9-én már harmadízben ünneplik a Bányász Napot az egész bányásztársadalom és az egész köztársaság dolgozó népének nagy ünnepét. Velük együtt egész népünk meghajtja az elismerés zászlaját bányászaink és nehéz hősies munkájuk előtt. Az egész vüág a béke megőrzéséért folytatott hatalmas küzdelemben áll. Koreában és Vietnamban a nép fegyverrel a kezében harcol, hogy elkergesse az imperialista megszál­lókat és kivívja a békét. A Szovjetunióban és a népi demo­kratikus államokban a dolgozó nép az országépítés terén munkájával harcol a világbéke megszilárdításáért. Bányá­szaink is nagy szerepet játszanak ebben az erőfeszítésben, mert biztosítják a tervezett feladatok teljesítését. Bányá­szaink ebben az értelemben és a Szvojetunió vezette világbé­ketábor óriási erSfeszításel jegyében értékelik azt, mit vé­geztek az elmúlt évi Bányász Nap óta, hol értek el sikere­ket, mik a hibák, hogyan küzdjük le ezeket és hogyan biz­tosítsuk a jövő hónapokban és években nagy feladataink si­keres elvégzését. Tervgazdálkodásunk és annak keretén belül hazánk ipari felépítésének hatalmas terve, különösen a bányászokra ró nagy feladatokat. Becsületbeli és teljesíthető feladatok ezek. Teljesíthető feladatok akkor, ha mindannyiunkat áthat az egészséges derűlátás és a kitartó szorgalom szelleme, hogy minden körülmények között teljesíteni akarjuk a tervet. És éppen a Bánvász Nap ünnepségeinek küszöbén nyiltan meg kell mondani, milyen hiányaink voltak, hogyan visszük át az egyes üzemek jó tapasztalatait a többi üzemekre és ho­gyan biztosítjuk bányáinkban a terv rendszeres és egyenle­tes teljesítését, hogyan biztosítjuk a bányaüzemi termelés gazdaságosabbá tételét. Bányászainknak nagy elismerés jut ma osztályrészül és állandóan élvezik szülőpártunk, a Kommunista Párt, kormá­nyunk és egész munkásosztályunk, személyesen pedig sze­retett elnökünk, Klement Gottwald elvtárs, első tiszteletbeli bányászunk állandó és aprólékosságig menő gondoskodását. Örökre elmúltak azok az idők, amikor a bányász munlmja az utolsó helyen volt. Amikor munkája jutalmaként csendőr gumibotokat, nyomort, éhséget, korlátlan kizsákmányolást kapott a nyereséghajhászó tőkésektől és szénbáróktól. Ma kormányunk elsőségben részesíti a bányászokat és fokozott keresetet, hosszabb fizetett szabadságot, bányász-biztosítást, magasabb élelmiszeradagokat juttat bányászainknak. Meg­jutalmazza azokat, akik az egész év folyamán lelkiismerete­sen és jól dolgoznak. Hfiségpótlékot kapnak jutalmul. Ez évben is milliós összegeket fizetünk ki hűségpótlékképpen bányászainknak, és a legjobbak (mint pl. Oskó elvtárs Du­bravából és Hadzsege elvtárs Svábovcéröl) példás munkájuk elismeréséül több mint harmincezer korona jutalomban ré­szesülnek. Meg kell azonban mondanunk, hogy a hűségpótlék kifi­zetési feltételei nem minden üzemben voltak meg. A kor­mány azonban bízik a bányászokban. Hiszi azt, hogy az el­mulasztottakat behozzák és ezért engedélyezte a hüségpótlék kifizetését olyan üzemekben is, ahol nem teljesítették az összes feltételeket. A kormány e tette mozgósítani fogja minden bányászunkat, hogy ez év végéig ne maradjanak adósai Köztársaságunknak egyetlen tonna szénnel, egyetlen tonna vasércééi sem, hogy a jövő évben ne legyen egyetlen iizem sem, ahol ne teljesítenék a tervfeladatokat és így ma­guk veszélyeztessék esetleg a hűségpótlék kifizetését. Gottwald elnök elvtárs a mult évben kiemelte azt, hogy a bányákban a nyári hónapokban is jól teljesítették a ter­vet. A mult év augusztusában a Bányász-Nap előtt érték el a fejtés tervének csúcspontját. Ez évben nem mondhatjuk ezt. A mult hónapban a tervteljesítés a legalacsonyabb volt, amit csak ez évben kimutathattunk. Ez arra mutat, hogy az üzemvezetés nem végez kellő munkát, gyenge a párt- és tö­megszervezetek meggyőző munkája, nem mozgósítják kel­lően bányászainkat a terv teljesítésére és túllépésére. A bányászok fő feladata az, hogy teljesítsék a fejtés ter­vét, csökkentsék az önköltséget és a bányakutatások tervét is végrehajtsák. Ha ebben az évben az elmúlt évvel összeha­sonlítva pozitíven értékelhetünk sok új tényt, általában nem lehetünk elégedettek a bányákkal. Ez mindenek előtt a fej­tés tervének elégtelen teljesítésére vonatkozik. Augusztus végén Szlovákiában a termelés tervét szénben 83.6 százalék­ra, vasércben 94.7 százalékra, mangánércben 71.2 százalékra telejsitették és százszázalékra csupán a színesfémek néhány fejtájában. A fejtés terve mellett elmaradtunk és előkészü­letek és aknanyitások tervének teljesítésében is, nem haj­tottuk végre kellően a földtani kutatásokat, nem csökken­tettük eléggé a termelési költségeket és így nem emelke­dett megfelelően a termelékenység sem. A szénbányászat terén egyetlen üzem sem teljesítette a fejtés tervét és a pótori új bányaüzem erősen elmarad a fej­tés kiterjesztésében. Vasércben sem tudtuk eddig teljesíteni a féléméit feladatokat. Bár van jónéhány sikeres vasércüze­münk. amelyek magasan túllépik a fejtés tervét, éppen a legnagyobb üzemek nem teljesítik azt. Az alsósajói, dobsi­nai, márkusfalvi, dernői, vashegyi jó eredmények mellett nem tudtuk leküzdeni eddigi mulasztásainkat főleg a nagy­üzemekben- Rozsnyóbányán, Rudnán és kivülük aggasztóan elmaradnak a mlynkii üzemek is. Ez az elmaradás annál ko­molyabb, mert a fejtés tervezett fejlődésétől függ új üze­meink, villamosáramfejlesztő telepeink és a kohászat meg­gyorsított építése is. Mi az oka bányáink elmaradásának? Az okot mindenek­előtt magukban a bányákban kell keresni. Amidőn egy év­vel ezelőtt Gottwald elnök elvtárs. az osztravai Bányász-Na­pon mondott beszédében értékelte a bányászok munkáját, hangsúlyozta, hogy van még sok minden, amit meg kell .ja­vítani, vagy el kell távolítani, hogy a bányamunka terme­lékenysége emelkedjék, hogy a fejtés költségei csökkenjenek és aztán megemlítette azt, hogy szilárdan meg van győződ­ve arról: „...nem kellene vasárnap és ünnepnapon dolgoz­nunk, ha bányászaink a műszakiakkal együtt megtanulnák jobban kihasználni a munkaidőt, jobban megszervezni mun­kájukat. .jobban felhasználni a műszaki berendezéseket, gé­peket és az ú.j fejtési módszereket. Ez irányban most jól ne­ki kell állnunk és kiterjesztenünk a versenyt." Maga Gottwald elvtárs igy mutatott rá az útra, és azon módokra, amelyeken biztosíthatjuk a fejtés és a termelé­kenység növelésének és a termelési költségek csökkentésé­nek tervét. Ha megvizsgáljuk, hogyan sikeriilt nekiállnunk ennek a munkának és hogyan javítottak a munkánkat, meg kell mondanunk, hogy ez úton még csak az eiső lépéseket tettük meg. A bányaüzemek legjobb munkásainak és élmunkásainak rV^vájáii, amelyet ez év tavaszán tartottak, néhány különö­sen ürömteli eredmény tűnt ki az űj munkamódszerek beve­zetésében, a gépesítési berendezések sikeres felhasználásá­ban és a munka jobb megszervezésében. Bármilyen örömte­SAMO TAKÁCS, nehézipari megbízott. • liek voltak ezek a jó példák, csak példák maradtak és a bá­nyákban dolgozó elvtársak eddig nem tudták ezeket kiter­jeszteni a többi üzemekre, a többi munkahelyekre. Igy pl. Veselka elvtárs pótori bányász tapasztalatai és harckészsé­ge a Moszka-réselőgép felhasználására Pótoron, valóban ör­vendetesek. Azonban az ö tapasztalatait eddig az elvtársak nem sajátították el, még nem tudták leküzdeni néhány bá­nyász és műszaki maradiságát és nem tudták megszervezni és betanítani a Moszka-réselőgéppel való munkát. Elvtár­saink a bányákban nem vezettek rendszeres harcot és nem fejtettek ki állandó erőfeszítéseket az ú j és kipróbált mun­kamódszerek, mindenekelőtt a legjobb szovjet módszerek érvényesítéséért, a bányában a megfelelő rendszer bevezeté­séért és a munka jó megszervezéséért, minden gépesítési eszköz teljes kihasználásáért és a jól szervezett szállítás biz­tosításáért. Hogy e kérdésekben van a bányafejtés súlypont­ja, arról meggyőző bizonyítékot nyújtották Handlova és No­váky, ahol politikailag és szervezésileg jól előkészítették az élmunkás-heteket. Az elért eredmények Handlován és No­vákyn elragadtatással töltötték el magukat a bányászokat is és teljesen megdöntötték azt a hamis tételt, hogy a mun­kaerők hiánya mellett lehetetlen biztosítani a fejtés tervét. Nagyon meggyőzően bizonyították be, hogy mily nagy tar­talékaink vannak, ha a dolgokat jól előkészítjük, jól meg­szervezzük és jól végre is hajtjuk. Mindezen pozitív jelenségek mellett üzemeink nagyrészé­ben a fejtés egyenlőtlen volt és közelebbről vizsgálva a dol­got, kitűnik, hogy a napi fejtés egyenlőtlen teljesítése szoro­san összefügg a mindennapi munka rendszertelenségével bá­nyáinkban. A bányákban a munka rendszeres ütemének biz­tosítása annyit jelent, hogy teljes mértékben ki kell vívnunk a munka jó megszervezését, a gépi eszközök kihasználását, amivel szorosan összefügg a gondoskodás ezekről a gépek­ről. A legutóbbi Bányász Nap óta bányaüzemeink sok és érté­kes gépesítési berendezést kaptak. Pártunk és kormányunk közvetlenül is segítséget nyújt bányászainknak munkájuk­ban, hogy megkönnyítse a nehéz munkát és felszabadítsa őket a legmegerőltetőbb munka alól. E gépesítési berende­zések és a gyönyörű nagy szovjetgépek kihasználása, ame­lyekkel a szovjet bányászok igen magas eredményeket ér­nek el, bányáinkban még nem vert gyökeret. Műszaki dolgo­zóink és bányászaink között még fennáll a bizalmatlanság a gépesítési berendezések iránt. Itt van a legfőbb ideje, hogy döntő támadásra induljunk azok ellen, akik a bányászok munkájának megkönnyítésével szembehelyezkednek és meg­akadályozzák a gépi berendezések felhasználását. Ebben a harcban jelentős feladat jut műszaki dolgozóinknak, akik kell, hogy kezdeményezői legyenek a legújabb fejtési mód­szereknek. Bányász elvtársaink előtt sürgős feladat áll, hogy gyor­san elsajátítsák a szovjet bányászok és a legjobb hazai bá­nyász-újítók munkamódszereit és ezeket gyorsan elterjesz­szék az egész munkásság közt. Már nemcsak az új munka­módszerek adminisztratív biztosításáról van szó. Minden po­litikai figyelmet és segítséget a bányászok felé kell fordíta­nunk és meg kell őket győznünk arról, hogy az új munka­módszerekre való áttérés milyen előnyöket nyújt és mennyi­re elkerülhetetlen. Arról van szó, hogy biztosítsuk az üzem­vezetés és a műszakiak legaktívabb segítségét az űj munka­formák bevezetésében. Az elvtársak minden üzemben kidol­gozták az új haladó munkamódszerek és új munkaszervezés bevezetésének ütemtervét. Most arról van szó, hogy ezzel a tervvel foglalkozzanak. Hogy az üzem minden csoportja közvetítésével eljusson a terv a bányászság közé és hogy igy ennek megvalósítását ellenőrizzék és biztosítsák. Az új munkamódszerek bevezetésének tervével függött össze a normák felülvizsgálása is, amely akció keretében a bányászok meg.jegyzáseikkel a műszaki-szervezési intézke­dések olyan tervét segítetté megteremteni, amely döntő tá­madást jelent az elavult normák, a régen túlhaladott mun­kamódszerek ellen és amelynek a megvalósítása a termelés lényeges gazdaságosabbá tételét jelenti. Döntő irányvétel ez az új munkamódszerek és Zápotocký elvtárs jelszavának következetesebb érvényesítése felé: „Mindenki munkahelyén gondos gazda kell, hogy legyen." Igaz, hogy sok bányaüzem ma is munkaerőhiánnyal küzd. Do mindenekelőtt kiizd a munkások nagy hullámzásával. Ennek az egészségtelen je­lenségnek leküzdése tulajdonképpen az üzem kezében van. A kormány lakásépítkezések és más berendezések, valamint a közellátás tekintetében, megad mindent bányászainknak, hogy elégedettek legyenek és legyen mindenük, amire szük­ségük van. Azonban az üzemvezetés a Párt és a szakszer­vezetek tisztséget viselőivel együtt ez ideig nem tudott teljes gondoskodást kifejteni a bányászok iránt és nem tudta meg­teremteni az olyan munkakörnyezetet és munkán kívüli életet, hogy a bányák vonzóak legyenek és hogy új bányászaink tartósan ott maradjanak. Ezzel kapcsolatban a népi igaz­gatás szerveinek gondoskodása sem volt elegendő, bár a községekben, járásokban és kerületekben semmi sem lett volna fontosabb, mint az, hogy sokoldalú segítséget nyújt­sanak a bányásznak, és előnyben részesítsék a bányákat a szükséges munkaerők odairányításában, megadjanak minden segítséget a közellátásban, a személyi forgalmi szállításban és kultúrszükségletekben, úgy, amint ezt Široký elvtárs Pár­tunk IX. kongresszusán figyelmünkbe ajánlotta, amikor azt mondotta: „Bányászainknak, akik gazdasági gelépítésünk rendkívül felelősségteljes szakaszán dolgoznak, minden segít­séget meg kell adni. Biztosítani kell a bányáknak tartós munkaerőltet, meggyorsítva kell megvalósítani a lakásépít­kezéseket, a bányászkörzetekben és rendszeres erőfeszítést kell kifejteni a bányafejtés gépesítésére." Bányáink számára nagy segítséget jelent a kormány és személyesen Gottwald elnök elvtárs állandó gondoskodása a fiatal bányászkáderek neveléséről. A lány-1 akció kereté­ben ezer meg ezer fiatal bányász tanul. A bányásztanoncok jó nevelésének biztosítására sok tanoncközpont épült és épül amely minden korszerű vívmánnyal fel van szerelve. Amel­lett, hogy ez a gondoskodás és a bányásztanoncok nevelésé­nek anyagi biztosítása valósággal mintaszerű, nem mond­hatjuk ugyanezt magáról a nevelésről. Sem az üzemvezetés, sem a bányász elvtársak és a pártfunkcionáriusok, sem a szakszervezetek, de a népi igazgatás szervei sem tettek meg mindent az utánpótlás valóban jó és minden tekintetben he­lyes nevelésének biztosítására. Mintha nem értenék azt, hogy új bányászváltásról van szó, amelynek jól felfegyverzettnek kell lennie minden szakismerettel, és amelyet magas politi­kai öntudat és lelkes szeretet a szocializmus építése iránt jellemez az emberi munka legfontosabb és legnehezebb sza­kaszán. Minderről beszéljünk a Bányász-Napon. De legfőképpen arról beszéljünk, hogyan fogjuk a hiányokat leküzdeni. Nagy mozgósítási lehetőséget kaptak a bányák azzal, hogy Gottwald elvtárs lehetővé tette a zászlajáért folyó versenyt. A szlovákiai bányavidékeken e téren nagy sikereket értek el az ércbányák, amelyek az elmúlt évben hat ízben elnyerték a szovjet bányászok zászlaját és végezetül, mint győztesek kerülnek ki a köztársaság elnökének zászlajáért folyó ver­zénybőlt Ezeket a sikereket úgy érték el, hogy elsajátították a szovjet bányászok tapasztalatait, lelkiismeretesen dolgoz­tak, jól megszervezték a dolgozók mozgósítását a tervtelje­sítés érdekében. Most arról van szó, liogy minden üzemünk­ben a Bányász. Máp alkalmábl induljon meg széles kampány a köztársaság elnökének zászlajáért folyó versenyben és kössenek kötelezettségeket a Bányász Nap alkalmából. A gottwaldi ötéves terv fokozott feladatai a bányaszek­torban annyit jelentenek, hogy 1953. év végéig meg kell há­romszoroznunk az erbányászást, megkétszereznünk a szén­fejtést és lényegesen fokoznunk a színesfémek termelését az eredeti tervvel szemben. Bányászaink tudatában vannak e nagy feladatoknak, e feladatok döntő jelentőségének, a nehézipar felépítése szempontjából és a Bányász Nap alkalmával ünnepélyesen kötelezik magukat Klement Gottwald elvtársnak, a köztár­saság elnökének, szülőpártunknak, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának és népi kormányunknak arra, hogy a hiá­nyokat leküzdik és feladataikat becsületesen teljesítik. Képeslap Bajmócról, a handlovai bányászok üdülőjéről Bajmóc Pőstyén mellett Szlovákia egyik legrégibb fürdő­helye. Már a feudalizmus Idején ismert volt a neve. A kapi­talizmus alatt Bajmóc kimondott üzleti vállalkozássá vált. így hát természetes, hogy a tulajdonjog épp a Bat'a-cégkezé be került. Bajmóc akkor a jómódú burzsoázia, a középosz­tály fürdőjévé vált. Munkásember számára árai miatt meg­közelíthetetlen maradt. Ma már azonban mindez örökre a múlté. Feudalizmus, kapitalizmus, fasizmus egyaránt. A multak pernyéin kinőtt az új Bajmóc, a bányászok és dolgozók szívesen látogatott üdülője. A felszabadulás után e fürdőhely soha nem látott lendülettel indult fejlődésnek. Nem is olyan rég az egész fürdőépület restaurálták és legújabban Szliács mintájára kiépültek a kioszkok lapos betontetőzettel. A dolgozó szaba­don választhat a langyosvízü strandfürdő, a szénsavas für­dő, a főépületben elhelyezett és egészen újjáépített zöld, avagy sárga tükörfürdő, vagy az ugyancsak kijavított Já­nos-fürdő között. Gigantikus munkát végzett itt a népi de­mokrácia. De mégsem ez a legnagyobb változás Bajmócon, hanem az, hogy a rendezett utak, ózonos fenyőligetek, és a tövükben zöldelő pálmák, ma a dolgozók pihenőjét tarkít­ják. Bajmócon nem laknak többé sem főurak, sem jólszituált burzsoák, hanem a dolgozók. Egyszóval azok, akiknek a fel­szabadulás előtt Bajmócból semmi sem jutott. A főépület legnagyobb részét beutalt munkáspáciensek és üdülök lak­ják. A híres fürdő ma a népé, még a béfizetett fürdőjegy ára is a nemzeti vállalaté és azon keresztül a dolgozóké. Idejárnak hétvégi pihenőre a handlovai bányászok, és az északnyitrai iparvállalatok dolgozói. Nincs különbség ma dolgozó és dolgozó között. A szlovák és magyar bányász a nehéz szénporos munka után együtt lubickol vidáman a gyógyfürdő vízében. A vállalat élén munkásigazgató áll. Bálok helyett a dolgozók kultúrműsor­ral egybekötött mulatságokat rendeznek. Idén a pöstyéni fürdők munkásai kellemes kultúrszámokkal tarkították a műsort. Igy szórakoztatják a pihenő országépitőket. A vár tetőzete, amely leégett, ma már teljesen elkészült. Egy nyitrai festő-kollektívum most végzi el az utolsó belső simításokat. A vár műkincsei azzal is bővültek, hogy itt van elhelyezve a nyitrai kerületi múzeum. A fürdőkioszkok helyi­ségeiben a privigyei Jednota épp a napokban nyitott új fiókot, hogy friss gyümölccsel lássa el az itt üdülő dolgozókat. A virágágyakban vörös virágokból, kettős kalapácsot formál­tak, mint egy jelképezve, hogy Bajmóc, ez a kiváló szlová­kiai fürdőhely ma már a bányászoké, a dolgozóké. Mártonvölgyi László.

Next

/
Thumbnails
Contents