Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-07 / 210. szám, péntek

\ CsISz >'sk<»laí csoportíainak tBUOii.a>erveröi A szocialista munka tervszerű munka, éppen ezért, akárcsak apáinknak és testvéreinknek a gyárakban, műhelyekben és a szövetkezetekben, nekünk is az iskolában, ha minden fennakadás és időveszteség nélkül akarjuk munkánkat elvégezni, pontos terv szerint kell dolgoznunk. A CsISz iskolai csoportja munkatervének előkészítésénél a következő lényeges rendelkezéseket kell irányadónak tekintenünk: A tervnek azokból a feladatokból és feltételekből kell kiindulnia, amelyek az iskola és az ifjúság előtt állnak. Biztosítani kell azoknak a feladatoknak a teljesítését, amelyeket a Párt és a kormány állit az iskola és a tanulók elé. Ennek a tervnek hatékonynak és célirányosnak kell lennie. A tervben minden időszakra vonatkozóan az illető iskola" számára a- legidőszerűbb kérdéseket kell kitűzni: meg kell jelölni a határidőket és azokat a személyeket, akik a végrehajtásért felelősek. A munkaterv egy évre készül és tanítási negyedévekre oszlik. Ha új, időszerű kérdések merülnek fel, ezeket kfbgészítöen be kell venni a tervbe. A tervnek tehát rugalmasnak kell lennie. A terv elkáizitésénél tekintetbe kell venni a kijelölt feladatok végzésének lehetőségét. A tervnek biztosítania kell, hogy végrehajtásában nem csak az ifjúság egyes lelkiismeretesebb és legtevékenyebb képviselői vegyenek részt, hanem az egész közösség: biztosítani kell az iskola tanulói közösségének széleskörű öntevékenységét és kezdeményezését. A CsISz vezetőségének be kell vonnia az egyes kérdésekre vonatkozó munkába a tanulók számos tagból álló -aktíváját és meg szerveznie a megfelelő bizottságokat. (pl. a tanulási, a tömegmüvelődési, olvasókör és politikai kör, kultúr-, sportés, testnevelési bizottságokat.) Fpntos, hogy legyen az iskolai diáksajtónak, azonkívül az iskolán kívüli ifjúsági és pártsajtónak is ál'andó bizottsága, akiknek feladata az iskola, a falu és a környék hireiről informálni az egész iskola ifjúságát. (Minden bizottság élén az iskolabizottság egy tagjának kell állania. A tanuló-bizottság tervének magában kell foglalnia az iskola tanulóközösségének összes fontos munkafaját. A tervnek alapvető részei a következők lehetnek: 1. A tanulmányi muvka kérdései. 2. A közösségi munka kérdései. 3. A fegyelem az iskolában. 4. A tömeg-kultúrmunka. 5. Az iskolai és iskolánkívüli sajtó. 6. A tanulók társadalmilag Ká rász elvtárs berlinről beszél... Napbarnított arcú, élénk, fénylöszemű fiatalember. Kárász Viktor elvtárs ül asztalunknál. Erős, izmos, munkás keze az asztalon nyugszik. Kissé előrehajolva magyaráz, Néha behúnyja szemét El-elgondolkozik, emlékeit idézi s aztán felcsillan szeme és lelkesedve beszél. — Épp a központi iskolán voltam, amikor megkezdődött Berlinben a Világifjúsági Találkozó — kezdi elbeszélését. Aztán elmondja, hogy őt Gérecz elvtárssal, a rimaszombati járási titkárral együtt az a megtiszteltetés érte, hogy az Ifjúsági Szövetség küldötteként Berlinbe utazhatott. Részletesen, körülményesen beszéli el készülődéseit és utazását Kelet-Németországon keresztül Berlinbe. Elmondja, hogy már útközben német városokon mentek keresztül, s néhány nagyobb helyen időztek is néhány órát. Beszél a német ifjúságról. Arról az ifjúságról, mely ma már a Német Kommunista Párt vezetése mellett a haladás, a béke harcosa. — Más ifjúság már ez, nem olyan, mint valaha — magyarázza. És örömmel szól róluk, mert a múltban személyesen ls ismerte a fasiszta hitlerifjak „magasabbrendűségét", az ütleget, a megvetést — A mai német ifjúság barátunk harcostársunk — fejezi be útleírását és most már Berlinről beszél. Legelőször magáról Berlin városáról beszél. Arról, hogy Kelet-Berlinben milyen nagyszerű építkezést látott. Hatalmas új üzemeket, kultúrpalotákat, stadionokat, többek között, egy olyan stadiont, ahol a júliusi forróságban jéghocky mérkőzéseket játszottak. Aztán elmondja, hogy egy szép napon eljírtolt a város azon részéhez, mely közvetlen az angol és amerikai zóna mellett van. Barátaival gondtalanul sétálva, egyszercsak tízlépésnyire az út közepén sisakos, géppisztolyos amerikai katonát pillantott meg. Jobban szétnézett. Az ameiikai őr háta mögött egy romváros képe tárult elé. A fák lehajló ágai közül pedig tankok ágyúcsövei meredeztek kelet felé. Megborzongott Kárász elvtárs, mikor ezeket elbeszélte. Majd továbbfolytatva elmondta, hogy német barátai a következő napon elvezették a híres „brandenburgi kapuhoz", majd a Vilmos-körűt sarkához, ahonnan méginkább szemügyre vehette a romban heverő Nyugat-Berlint. Ugyanekkor tolmács útján sikerült néhány nyugati városrészből jött munkással is beszélnie. Ezek elmondták, hogy az amerikai őrök mily szigorral kezelik az átlépést és hogy annyira keserves az életűk, hogy dolgozni és vásárolni átjárnak a keleti városrészbe, ahol minden jobb, mint nyugaton. Megdöbbenve hallgatjuk Kárász elvtárs magyarázatait. Hirtelen azonban másra tereli a szót és elmeséli, hogyan ismerkedett meg a gyarmati fiatalokkal, a színesbőrüekkel, a fekete négerekkel. Aztán a VIT nagyszerű eseményeiről beszél. A kultúr- és sportversenyekről. A komszomolistákról. A francia küldöttekről. Szeme csillog, határtalan lelkesedéssel ömlik belőle a szó. Elbeszélését meg-megszakítja néha, mert érzéseiről beszél. Arról, hogy mily nagyszerű érzés volt együtt élni néhány hétig azokkal az ifjakkal, akik messzi-messzi világrészekről jöttek s akik épp oly szeretettel s büszkeséggel ejtik ki Sztálin elvtárs nevét, mint mi. Aztán kissé szomorúan közbeveti, hogy' már beszélt másoknak is Berlinről és egyesek kétkedve fogadták azt, amit a németekről mondott. Közbeszólunk. Kérdezősködünk. Mindenfélét. Ki a négerekről kérdez, ki pedig a városról, Berlinről. Végre aztán kérésemre elmondja részletcsen azt a történetet, mely általános felháborodást keltett világszerte. A nyugati rész polgármestere meghívta a küldötteket. Mindannyian szerettek volna átmenni, de mégse mentek, hallgattak vezetőikre, akik váltig hangoztatták, hogy „vigyázni kell, nem tudni mi lappang a nyugatiak kedvessége mögött". Igy tehát csak a keletberlini német fiatalok mentek át. Nyugat-Berlinben már várták őket a fiatalok. De vártak rájuk az elbujtatott rendőrcsoportok is. akik megadott jelre megtámadták őket. Gumibottal estek az ifjak csoportjainak, később pedig fegyverrel is közéjük lőttek. A nyugatiak így fogadták a VIT-küIdötteit. Befejezésül Kárász elvtárs a VIT utolsó napjairól beszél.JElmondja, hogy mikor búcsúzkodtak s baráti kézfogásokkal, csókokkal köszöntek el a német fiataloktól egyszer csak hozzálépett egy komorarcú német munkás. Kezetfogtak. Keményem, munkás módra. Megölelték egymást. Friedenl E egyszercsak a munkás hóna alól egy papíroskába csomagolt emléket adott át neki, majd köszönetet sem várva otthagyta.Szállására érve izgatottan kibontotta a csomagot. Egy'gyönyörű fametszet tárult szeme eilé. Egy őzikét ábrázol, mely békésen legelészget. Mellette pedig egy németül írott levél feküdt. Hirtelen mozdulattal Kárász elvtárs, zsebébe nyúl és megmutatja a levelet. Nagy nehezen lefordítjuk. Igy szól: Drága elvtársam! Ifjú békeharcos! Gondolj arra, hogy ezt az emléket egy olyan barátod küldi, aki a második világháborúban félszemét, balkezét és lábát elvesztette. Nehéz munkával készítettem ezt az emléket, de örömmel küldöm Neked, hogy hazádba visszatérve a béke igazi harcosa légy Harcolj minden erőddel a békéért. Gondolj rám és társaimra. A háború rettenetes és embertelen. Te légy igaz ember és liarcolj a békéért. Megrendülten ellgondolkozunk a levél felett. Végre Kárász elvtárs megtöri a csendet. Arról besizél, hogy ezentúl levelezni íog német barátaival és megírja nekik, hogy jól dolgozik. Beszámol továbbá arról, hogy most már ő is az Ifjúsági Szövetség funkcionáriusa. Breznóra osztották be szervező titkárnak. Nagy nehézségek vannak ott. Jó néhány falu 60 kmre, vasúti összeköttetés nélkül a hegyek között fekszik, távol a járási székhelyről. Erős hittel fogadkozik, hogy megoldja a nehézségeket. „Ha Berlinre gondolok majd és arra, hogy a békéért harcolnak barátaink is, akikkel Berlinben találkoztam, akkor mit nekem a távolság, mit nekem a gyaloglás, a fáradság!" — fejezi be Kárász elvtárs a beszélgetést. Feláll. Búcsúzunk. Közben mindketten az órára pillantunk. Sokat beszélgettünk. Jó néhány órahosszat. — Nem baj! Berlin erői jelent számunkra. Berlin a békeharcot jelenti. Hrubják Emil. hasznos munkája. 7. A testnevelési munka és sport. A CsISz iskolai vezetőségének terve, amint látjuk, magában foglalja mindazoknak a feladatoknak összességét, amelyek az iskola tanuló-kökössége előtt állanak. Ha ugyanabban az iskolaépületben több iskola van elhelyez- I ve, akkor egy-egy tag a he- " tenkénti vezetőségi üléseken képviselje saját iskoláját. Ezzel az intézkedéssel kiegyensúlyozzuk az egyes csoportok működését, elkerüljük a felesleges súrlódásokat stb. Ha szlovák és magyar intézetek vannak az épületben elhelyezve, akkor egy szlovákul jól beszélő tag kéjpviselje a szlovák vezetőségben a magyar iskolát, míg egy magyarul beszélő szlovák diák képviselje iskoláját a magyar tanítási nyelvű iskola CsISz vezetőségi ülésein. Kai rov nyomán írta Mózsi Ferenc.