Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-07 / 210. szám, péntek

H IM 1051 szeptember 7 öff/Yif y a Zlí á ja A kahovkai vízivillanyerömü építésének kezdete rendkívül felelevenítetné a vár<,s életét. A városi szovjet sok esetben egész sor új és gyakran komplikált feladatok előtt állt. amelyek a városi szovjet minden tagjától megkövetelték a magasfokú tájékozottságot és azt, hogy tökéletesen tudjanak a közre támaszkodni. A szovjet alkot* mány pontosan megszabja a városi szovjet, tehát a dolgozók képviselőinek hatáskörét. A városi szovjet vezeti a gazdasági- és kulUrális építést, kidolgozza a városi költségvetést, biztosítja a szovjet törvényeknek és a lakosság jogainak betartását. A jelenlegi városi szovjetet egyhangúlag választották meg a dolgozók a mult év végén. A 36 megválasztott képviselő közt van 11 munkás, 6 földműves és 19 értelmiségi — tanítók orvosok, mérnökök, pártfunkcináriusok és a szovjetek tagjai és 12 nő. — A képviselők túlnyomó többsége főiskolai vagy középiskolai végzettséggel bír. A város dolgozói a legjobb polgárokat választották a Szovjetbe, akik munkájukkal bebizonyították odaadásukat Lenin és Sztálin nagypártjához, a szocialista hazához, akik áldozatkészen szolgálják a népet és alkalmasak a szocialista gazdaságot és kultúrát további virágzás felé vezetni. A városi Szovjet termelési tanácsának elnöke — Pávol Pavlov — kommunista, volt munkás, nagy munkatapasztalatok vannak mögötte, a párt- és a szovjet szervekben egyaránt. A termelési tanács titkára Olga Csebukina pártonkívüli aktív tanítónő és ugyancsak aktíven vesz részt a köz munkájában. Minden munkát a szovjetülések közti időben a termelötanács irányit, amely hét emberből áll, akiket a Szovjet választ a következő képviseletekből: pénzügyi költségvetés, kereskedelmi-szövetkezeti, ipari, kommunális, "egészségügyi és közművelődési. A városi Szovjet abból a célból, hogy megszilárdítsa a választókkal a kapcsolatot, felhívja a lakosságot, hogy vegyenek részt az állandó tanács munkájában, a komplikált feladatok sikeres megoldásában, amelyek a város gazdasági előmenetelét szolgálják. A szovjetkormány történelmi határozata óta, amelyben jóváhagyta a kahovkai vízivillanyerőmű építését, még nem múlt el egy év sem és az építésen már az emberek ezrei dolgoznak. Megkezdték az új szocialista város építését, országCftak és segédüzemek építését. Folyamatban vannak a geológiai kutató munkálatok és tervek készítése. Záporozsból, Uki ajna legnagyobb ipari központjából, a Dnyeprosztroj számos sztahanovista kollektívája jött. akik sikerrel végezték el az ismert Dnyeperi Lenin vízierőmü felújítását. Kievből, Charkovból, Leningrádból és más városokból kutató-geológusok. mérnökök, konstruktőrök, építészek és tudományos szervezetek képviselői jöttek. A városi Szovjet ezen az emberek részére lakásokról gondoskodik és arról, hogy álljon rendelkezésükre elegendő üzlet, étterem és gyermekintézmény az idejött munkáscsaládok gyermekei részére. A lakosság számának emelkedésével kapcsolatban a városi Szovjet előtt az a feladat áll, hogy jelentősen kibővítse közművelődési intézkedéseit. Április elején a termelési tanács az állandó kultúrmüvelödési bizottsággal együtt részletesen megvizsgálta ezt a kérdést, és meghagyta a bizottságnak, hogy karöltve a kahovkai járási Szovjet kultúrosztályával készítséf el a tömegpolitikai munka tervét a tavaszi és a nyári időkre. A közművelődési bizottságnak kevés tagja van és csak hatan vannak közülük a Szovjetben. A bizottságot E. Romanovská a városi könyvtár vezetője iráyítja, aki tapasztalt és energikus. A bizottság munkájában naponta résztvesz a váro» értelmiségének aktívája. A bizottság állandóan bővíti a kapcsolatot a lakossággal, segíti a városi kultúrintézményeket sokoldalú munkájukban és -a Szovjet nevében ellenőrzi tevékenységüket. A kultúrbizottság összehívta áprilisban a városi értelmiséget egy gyűlésre, hogy itt megtárgyalják a tavaszi és nyári időkre a tervet, ami nagyon jó eredménnyel végződött. Akik a gyüléseij felléptek. nagyon sok értékes javaslatot terjesztettek elő és felajánlották segítségüket előadások és műkedvelő fellépések megrendezésénél. Benediktova mérnök javaslatára megszervezték az előadók szovjetjét öt emberből és négy osztályt, szociális-gazdasági, tudomámányos-müszalü, irodalmi és mezőgazdasági osztályokat. Ezzel lehetővé vált, hogy az előadásokat, referátumokat, beszélgetéseket és a gyűléseket terv szerint rendezzék és lehetővé vált, hogy erre a célra megnyerjék a visierömü építésénél dolgozó legjobb szakembereket. A hallgatóság körében nemrégiben nagy érdeklődést keltettek a következő referátumok: a kommunizmus sztálini építkezései, a szovjetnép segítsége a béke megszilárdításában, J. V. Sztálin — a béke nagy zászlóvivője, a kahovkai vizivillanyeró'mű — Sztálin zsenialitásának legnagyobb műve, a cherszoni dolgozók feladatai a kahovkai vízierőmü építésénél, Lenin és Sztálin — a Szovjet Szociáls Állam alkotói. Az irodalmi osztály két irodalmi estét készít elő: Lenin és Sztálin a szépirodalomban. Terasz Sevcsenko, a nagy ukrajnai demokrata költő. A választők kérésére a tervbe bevették a díjtalan szabadtéri filmelőadást, koncertek rendezését és jogi tanácsadó létesítését a kultúrház mellett. A bizottság gondoskodott róla. hogy a lakosságot idejében figyelmeztesse az előadásokra és egyéb intézkedésekre. Ezt a helyi sajtó és a rádió útján végezték. Nemrégen Kahovkában ünnepséget rendeztek egy kultúr- és énekest keretén belül. Csodálatos volt, hogy a több, mint másfélezer énekes milyen érzéssel és lelkesedéssel adta elő „Ének a vezérről" és „Ének a békéről" című énekeket. A hallgatók maguk is énekelték az ismert éneket Kahovkáról, a Dnyeperről és a víg ukrajnai népdalokat. Ennek a népi ünnepségnek nagy figyelmet szentelt a városi Szovjet termelési bizottsága, de különösen a kultúrbizottság, amely segítette a város kollektíváját a próbák megszervezésében és a stadion előkészítésében stb. A közművelődési bizottság tagjai gyakran látogatják a klubokat és szükség esetén a szervezésben is segédkeznek. Például a Nagy „Progresz" és „Rekord" ipari szövetkezeteknek eddig nem volt klubhelyiségük. A tanács támogatásával a városi Szovjet termelési tanácsa talált részükre megfelelő helyiséget. Ma ezek a klubhelyiségek el vannak látva mindennel és mindjobban fejlődik bennük a tömegpolitikai munka. Az aktivisták száma, aikik a városi Szovjet közművelődési bizottságában dolgoznak, állandóan növekszik és így lehetőség nyílik, hogy a szovjet erősítse a választókkal a kapcsolatot és így a legnagyobb mértékben kielégítse a lakosság növekvő kultúrszükségletét. G. Pachomov. A verseny nyilvánossága A Bolsevik Párt és Sztálin elvtárs állandóan hangsúlyozza, mennyire fontos a verseny nyilvánossága. A szocialista munkaverseny csak akkor lesz igazán eredményes, ha az üzemek, gyárak, műhelyek, a kisebb részlegek, brigádok és az egyes dolgozók munkájának eredményét mindenkor figyelemmel kísérik, és ha ezeket az eredményeket a nyilvánosság előtt népszerűsítik. A verseny nyilvánossága ébreszti fel és fejleszti ki a tömegek alkotó kezdeményezőkészségét. A jó példa, az értékes kezdeményezés és minden fontos megmozdulás így válik óriási mozgató erővé. Az iskolarádió magyar adásai A magyar nyelvű nemzeti és középfokú iskolák növendékeinek és tanítói karának figyelmébe! A Csehszlovákiai Rádió szept. 8-tól megindítja rendszeres magyar nyelvű iskolai adását a 427.9 m hullámhosszon (Bratislava II., Košice II. és Banská Bystrica). A magyarnyelvű iskolai adás minden szombaton d. e. 10.30 órakor kezdődik. A Csehszlovákiai Rádió már most felhívja a magyar nyelvű nemzeti és középfokú iskolák növendékeit, teremtsék meg a legszorosabb kapcsolatot az iskola és a rádió között, hogy a magyar nyelvű iskolarádió minél jobban betölthessse célját és hivatását, hogv segítőtársa lehessen- mindannyiotoknak munkátokban és szocialista nevelésetekben. Hallgassátok figyelemmel minden szombaton délelőtt a Csehszlovákiai Rádió magyar nvelvű iskol aadásait! írjátok meg, hogv indult meg az idei iskolai év nálatok s az új iskolaév megkezdésekor milyen kötelezettségvállalásokat tettetek. Címünk: ROZHLAS, Bratislava, Zochova 3, Magyar iskolarádió. Néhány héttel ezelőtt táviratban jelentették a cimljanszki vízierőmü építkezéséről, hogy Ivanov és Zagorodnij exkavátorkezelök, valamint Nohonyin és Zubkov gépkocsi-brigádvezető komplex munkaversenyt indítottak a gépek jobb kihasználásáért. Az exkavátorkezelök és gépkocsivezetők már a verseny első napjaiban megdöntötték a régi normákat. Ivanov brigádja például egy nap alatt az „TJralec" kotrógéppel 4811 köbméter földet mozgatott meg, 800 közméterrel többet, mint amennyit vállalt, Mohonyin brigádjának gépkocsivezetői pedig terven felül több mint ezer köbméter földet szállítottak el. * Nem telt bele két hét, s a cimljanszkiak újabb versenyformája máris széles körben elterjedt a volga—doni-csatorna és a kujbisevi erőmű építkezésének valamennyi munkahelyén is. A volga—doni hajózható csatorna első zsilipjének építői, akik a cimljanszki példa alapján a gépkocsivezetőkkei komplex-versenyszerzőlést kötöttek, 1023 köbméter betont építettek be s ezzel jelentősen túlszárnyaltak minden eddigi eredményt. Hyen nagy vonzóereje van a jő példának. A szovjethazában, ahol becsület és dicsőség dolga a munka, ahol nincs és nem is lehet kizsákmányolás s ahol mindenki örun'agának, a maga államának, az egész társadalomnak dolgozik, a legteljesebb támogatásra talál minden értékes kezdeményezés. „A példa ereje — mondotta Lenin elvtárs —, ami nem bontakozhatott ki a tőkés társadalomban, roppant jelentőségre emelkedik abban a társadalomban, amely megszüntette a föld és a gyárak magántulajdonát. Es nemcsak azért tesz szert majd ilyen roppant jelentőségre, mert itt bizonyára követni fogják a jó példát, hanem azért is, mert a jó példa a termelés megszervezése terén szükségszerűen maga ntán fogja vonni a munka megkönnyítését és az azoknak jutó fogyasztási javak menynyiségének emelkedését, akik végrehajtották ezt a jó szervezést". A burzsoá társadalomban mindazt, ami a gyárakban és üzemekben történik „ipari és kereskedelmi titok" OeJiék engem beftuikcüJiL: ! Irta: MIKSZÁTH KALMAN Egyik újságíró kollégámmal történt, isten nyugossza meg az ő lustaságában, hogy nekem kell még az ő viselt dolgait is leírni, nemcsak a magaméit, ö vele történt, mondom, hogy egyszer a Borsszem Jankót szerkesztette, mikor Csicseri Bors nem volt odahaza. A Borsszem Jankó pedig ott csinálódik, ahol a Fővárosi Lapok — az Athenaeum melléképületében, melynek előrészét a belvárosi rendőrség üli székhelynek. Szegény, vén Prottman bácsi, hogy csodálkozhatott S ezen a sajátságos tüneten! Bele is halt a esodálkozásbal Hát mondom, az én barátom, akiből már azóta neves író lett, éppen valami verset faragcsált, mikor hirtelen kopogtatnak az ajtón — Szabad! Egy köpcös, polgári külsejű, meglehetősen jámbor pofájú ember lépett be. Olyan harminc-harmincöt éves forma lehetett. — Mi tetszik? — Kér<»m. eljöttem. — Igen? Mi tárgyban kérem?... — Hát biz én azért jöttem... Hiszen tudja tán a tekintetes úr, hogy mivel hát én itt most be fogok csukatódni. — Becsukatódni? Mit beszél ön? — Itt van a citatórium róla. itt áll kérem, hogy három napig. Tegnap jött meg az írás, eljöttem mindjárt, készen vagyok. Tessék engem becsukatni. Megnézte, csakugyan úgy volt. Három napra volt elítélve s ma kellett megkezdenie a büntetést. — Tehát Kupka Jánosnak hívják? — Ühüm. Hajszen ott áll az írásban. — Aztán miért csukják be? — Nem lehessen tudni, kérem alássan. Mert én ugyan nem vagyok korhely, de néha iszo.n egy-egy gyííszűnyit s ilyenkor mindjárt fejembe megy az ártatlan ital, aztán ha valami bolondot csinálok, nem emlékszem rá. Olvan vagyok én ebben, mint a maszületett gyerek. Alig hogy egy kicsit megnedvesítettem vasárnap a cznmat. mert odaát voltam a Neustiftben, már itt a veszedelem, ni. Hogy mit tettem, nem emlékszem, de azt kitalálom, hogy idehoztak ebbe az épületbe s elítéltek három napra valami miatt — bizony, tudom, hogy nem hiába tették. Azért hát tessék engem most becsukatni. Barátomnak egy jó ötlete támadt az 5 rabjával, megtetszett neki az eredeti fickó s látván annak tévedését, hogy a rendőrség ajtaja helystt a szerkesztőséghez nyitott be. nem látta be, miért ne szőhesse odább a vígjátéki bonyodalmat? — Tudja mit, kedves barátom. Maga szerencsés ember. — Már mint én? — álmélkodott az, nagy szemeket meresztve. — Szerencsés ember mondom, mert jókedvemben talált. Én megkegyelmezek magának, menjen nyugodtan haza. Kupka János ahelyett, hogy megörült volna, kellemetlen ábrázatot vágott ezekre a szavakra s elkezdte a füle tövét vakarni. — Nem lehet az kérem alássan. Nem lesz az jó Csak tessék engem talán mégis becsukatni. — Nem értem önt, kedves barátom. Kupka János elpirult, a nyakkendője csokrát babrálta s ötölt, hatolt. — Nagy izé ... nagy sora van annak ... mert hát úgy áll a dolog, hogy hát tetszik tudni. . . bibe van. — Miféle bibe? — A feleségem — szólott mélabús hangon, — három forintot adott a rabságom idejére, hogy azt mondja, éhen veszejtik itt a rabot, ha pénze nincsen, hogy azt mondja, segítsek a helyzetemen. — No és? — Hát az a baj, könyörgöm, hogy útközben — mert tetszik tudni, el van ilyenkor keseredve a szegény ember — betértem a „Makkhetesbe" s elhelyeztem a három forintomat. Ez az! Én most már haza nem mehetek innen a pénz nélkül — mert nagy áspis kígyó ám! — ha pedig haza nem megyek — mit csináljak künn egy fillér nélkül... sem ételeim, 6em alvóhelyem . .. elpusztulok én künn Tessék csak engem kérem elcsukatni. De már ez olyan argumentum volt, hogy csakugyan igazolta minden komikus volta mellett is a helyzet tarthatatlanságát s egyszersmind Kupka János uram kérésének oksíerű oldalait. Ezen csak egyféleképpen lehet segíteni. S minthogy éppen odatoppant két másik író is, megértvén Kupka János fátumát, miután jóízűen nevettek rajta előbb, elhatározták egyesült erővel, hogy a fátumot leteszik róla — összeadják neki a három forintot, menjen isten hírével — s aztán lépéseket tesznek érdekében a rendőrségnél. Hátha van azoknak is érzékük valami iránt? S hátha éppen a humor az? Mert, hogy mi, eddig még úgy se fedezhette fel senki. — Hát itt van a három forint Kupka János. Távozzék: ön most már szabad, mint a madár. Elérzékenyedve köszönte meg s könnyes szemekkel csoszogott le a lépcsőkön. — Mivel érdemlettem, mivel? — rebegé. Az Isten áldja meg a tekintetes urakat. — Szegény ördög! — mondták. — Hogyan fogja ez most éveken át áldani a rendőrséget. Ez délelőtt történt. A redakcióban azonban mindig történik valami délelőtt is, délután is, még ha nem történik is semmi. Ennélfogva délután is történt — mégpedig az, hogy kopogtattak az ajtón — majd minden dolog ezzel kezdődik, a tolvajlási történeteket kivéve. Kopogtattak s k'nyílván az ajtó, a Kupka János arca volt látható. A 6zoba most homályosabb volt valamivel s Kupka arca is pirosabb valamivel, de azért mégis fel tehetett ismerni. — Maga az Kupka? Hát mi baj van? Kupka poziturába vágta magát, azaz csak akarta, de nem igen sikerült neki, mintha mozgott volna alatta az a veszett padló. — Hát az van — mondá rekedten, de mégis alázatos szelídséggel. — hogy odabotlottam megint a „Makkhetesbe", száradjon el, aki odaépítette utamba... s izé... úgy fordult, hogy ... tessék csak engem mégis becsukatni. • ... Csakhogy ez már akkor igazán lehetetlen volt — mert a rendőrségnél is le volt véve ró'a a fátum, kieszközölték a büntetés elengedését... takarja, amely védi a tőkés tulajdonát. „A kapitalista rendszerben — jegyzi meg Sztálin elvtárs — a munkának személye^ magánjellege van. Ha, többet termeltél, többet kapsz, és élj magadnak, ahogy tudsz. Senki sem tud rólad, és nem is akax tudni. A kapitalisták számára dolgozol, azokat gazdagítod? Hát lehet az máskép? Azért fogadtad fel, hogy gazdagítsd a kizsákmányolókat. Ha, nem tetszik — eredj a munkanélküliek sorába és tengődj, ahogy tudsz, találunk másokat, akikkel lehet beszélni. Innen van az, hogy a kapitalista rendszerben az emberek munkáját nem sokra becsülik". Elvileg egészen más a helyzet a szovjethazába. A dolgozó ember a szovjetrendszer viszonyai között országa szabad polgárának érzi rtiagát, mert a munkának társadalmi jelentősége van. A verseny nyilvánosságának ereje tulajdonképpen abban rejlik, hogy felébreszti a dolgozókban a törekvést az élenjárók példájának követésére, jobb eredmények elérésére serkenti a lemaradtakat, s megmutatja, milyen eredményekhez kell igazodniok. A szocialista munkaverseny nyilvánosságát szolgálják a termelési eredményeket ismertető vitrinek, érdemtáblák, és érdemkönyvek, továbbá a villámok, vörös zászlók, valamint az ölállő elszámolási és egyéni takarékossági számlák is. Egyre szélesebb körben használják fel a verseny eredményeinek népszerűsítésében a fali újságokat, az üzemi újságokat, a helyi rádióközpontokat, valamint a különleges értesítőket. A szocialista munkaverseny irányítása szempontjából tehát elsőrendű jelentősége van a verseny nyilvánosságának. Nem szabad megtűrni, hogy a verseny nyilvánosságát bürokratizmussal helyettesítsék. A szocialista munkaverseny minden egyes résztvevője tudni akarja, milyen eredményeket ért el a mult napon, hány százalékkal teljesítette túl normáját, mennyi anyagot takarított meg, és mennyire csökkentette a selejtet. Ez érthető is. A szovjet ember pontosan úgy értékeli saját munkáját, mint ahogy értékeli társaiét; azzal méri munkáját, hogy milyen hasznot hozott termelésével az államnak. A szakszervezeti munkás és aktivista számára azért is fontos a verseny nyilvánossága, mert így lehetővé válik, hogy idejében felfigyeljen egy-egy dolgozó első, talán egyelőre még nem túlságosan nagy sikerére, s hogy idejében segítséget nyújtson a lemaradónak. Ha valaki huzamos lemaradás után teljesíti normáját, feltétlenül üdvözölni kell ebből az alkalomból. Ez bátorságot önt belé, és megmutatja, hogy a kollektíva igenis figyelemmel Ijíséri munkáját. Ha a verseny valamely résztvevője kezd lemaradni, ki kell kutatni annak okát, és minden támogatást- meg kell adni számára, hogy behozza a lemaradást. A Bolsevik Párt azt követeli az összes szakszervezeti szervektől, hogy ilyen operatív módon iráry/itsák a versenyt, így törődjenek napról napra a verseny résztvevőivel, ilymődon kísérjék figyelemmel a sikereket és az esetleges balsikereket. Minél nagyobb nyilvánosság előtt értékelik a verseny eredményeit, annál jobban meg lehet oldani a feladatokat. Ezt a kérdést soha nem szabad levenni a műhelyek, a részlegek és szakszervezeti csoportok gyűléseinek napirendjéről. Az SzK(b)P XVT. Konferenciája a munkásokhoz és e^ dolgozó parasztokhoz intézett felhívásában a következőket hangsúlyozta: „A szakszervezeteknek és gazdasági szerveknek széleskörűen alkalmazniok kell a versenyben résztvevők ösztönzésének rendszerét. Az egész országnak meg kell ismernie a kiváló munkások, szakemberek, gazdasági vezetők, agronómusok és az élüzemek, élbányák, élszovhozok és élkolhozok nevét." A konferencia óta 22 év telt el. Ezalatt; az idő alatt a szovjet haza tízezer meg tízezer ember olyan nevét ismerte meg, aki önfeláldozó munkájával és fáradhatatlan újító tevékenységével kivívta az egész nép tiszteletét és elismerését. Jól meg kell szervezni és állandósítani kell a verseny nyilvánosságát! Ezen az úton a kiváló újítók újabb tízezreit lehet még felszínre hozni, akik munkájukkal tovább emelik a szovjet haza dicsőségét, akiknek milliószámra akadnak majd követőik. I i